„B: Mindjárt jövök.
É: Oki. *odafordulok a kettő Petihez* Na, kérdeznék valamit.
Peti 1: *Felkönyököl az asztalra, és ilyen diszkréten közelebb hajol, mert azt hiszi valami fontos kérdés lesz* Mondd.
É: Ja, csak annyi, hogy most akkor mindketten Petik vagytok?
Peti 2: Aha. Én Peti vagyok.
Peti 1: Ja, én is. De Boldizsár Pítnek szólít.
É: Oks.”
„É: *Boldi orra elé nyomom a karomat (az óra miatt, ami mindig megáll, aztán elindul, szóval fos)* Jól jár most?
B: *röhög* Milyen kicsi. *mellérakja a karját az én karom mellé, összeér a karunk, Peti1 és Peti2 csöndben figyelnek, én nézem az összeérő karunkat, az én gyenge vékony karomat, meg az ő izmos, nagy karját, Boldi sírva röhög*”
„B: Vigyázzál vele. *rámutat Marcira*
É: Ismerem.
Marci: Ja, ő ************ (a sok csillag a nevem lenne, egyébként rosszul ejtette ki a nevem de mindegy*
B: *röhög, hogy Marci nem tudja kimondani a nevem*
Peti1 & Peti2: *röhögnek*
É: *állok*”
„É: Azt álmodtam, hogy azt mondtad nekem, nem szólsz többet hozzám amíg meg nem csinálom normálisan a szemöldököm. (Ez igaz egyébként, tényleg azt álmodtam.)
B: Mivan? *röhög*
É: Komolyan. Szóval kérlek most mond meg a szemembe ha valami gond van a szemöldökömmel, és ne az álmaimon keresztül üzengess.
B: *Nézegeti a szemöldököm* Nem, minden oké velük.
É: Jólvan akkor.
B: Az enyém meg össze van nőve.
É: Jah, tudom. Majd kiszedem.
B: Oké.
É: Kedden kajak hozok egy szemöldökcsipeszt és kiszedem ott ahol össze van nőve.
B: Jó.”
„B: Nem szólok hozzád, mert szar a szemöldököd.
É: Nemáár, neked meg össze van nőve.
B: Amúgy viccelek, gyönyörű szemöldököd van. (Mi A fAsZ?4?!?!)
É: Tényleg?
B: Aha.
É: Köszi. Neked is gyönyörű az összenőtt szemöldököd.
B: Köszike.”
„*És utána csak csendben ültünk egy ideig, mert ez OLYAN pillanat volt. Értitek, ahol ESETLEG leeshetnek neki a dolgok (szerintem ezúttal sem esett le neki semmi és csak elbambult, azért nem szólalt meg)*”
„Na akkor fúh. Szóval ez a" gyönyörű a szemöldököd"-ös dolog kicsit ledöbbentett. Mert nem poénosan mondta, vagy szarkasztikusan, hanem ilyen full komolyan. Én meg csak álltam előtte és néztem, hogy mi baja van. Mert végülis a szemöldököm az ÉN vagyok, szóval azt mondta RÁM, hogy gyönyörű vagyok. Vagy nem? Mert hát egy szemöldök hogy lehet gyönyörű? Hát sehogy. Mondjuk én se.”
„Hittanon egy új tanár tanított, a régi meg a háttérbe figyelte, hogy mit szerencsétlenkedik amaz össze. Hát én nem akarom bántani de valami förtelem volt, azt se tudta miről beszél. Meg próbált viccesen beszélni de nem nagyon jött össze neki. Valahogy magamra ismertem benne mert nálam is ez szokott lenni. Bár Boldi esetében ez nem így van mert ő folyton röhög akármit mondok.”
„Matek előtt egy folyosón voltunk a D-sekkel, és amikor elmentünk Klauékkal arra, Boldi még nem volt ott. Ervin viszont igen, szóval betámadtuk, Klau úgy köszönt neki, hogy arcon csapta (?), Ervin meg engem csapott hátba (?), én csak álltam ott, tűrtem a verést, bár már hozzászoktam, Luca meg szintén csak állt ott és próbált rájönni hogy miért is lóg velünk.”
„Luca meg néha Boldit utálja, amikor velem szemétkedik, mondjuk ő még egy szót sem váltott vele, pedig mondtam nekik, hogy odajöhetnének néha amikor Boldival vagyok, de azt mondták "nem akarják tartani a gyertyát", én meg nem értettem milyen gyertyáról van szó de most már leesett. (Ebben a pillanatban.)”
„É: Észrevettél most?
B: Aha.
É: KAJAK?
B: Jaja, csak nem néztél akkor pont felém. El voltál bambulva.
É: Hát ez csodás.”
„Út közbe hirtelen odafordult hozzám és elkezdett súgva üvöltözni (?), hogy "Szandiii!!!" én meg ilyen "mivan?" fejjel néztem fel rá, mert éppen belevoltam merülve a Részvénytársaságok jellemzőibe... Mint kiderült, azt akarta megmutatni nekem, hogy a párás ablakra rányomta az orrát és hogy ott az orra helye az üvegen.”
„Lassan egy éve ismerem Boldit, rengeteg emlék fűz hozzá, de istenem, ez az egyik kedvencem. Ahogy ott ültünk reggel 6:50-kor a zajos buszon, szinte összebújva, megosztott fülhallgatókkal és néztük a Family Guy 11. évadát, aminek a felét nem hallottuk mert annyira hangos volt az a tragacs busz.. Hát egyszerűen leírhatatlan élmény volt a számomra.”
„Viszont itt van Boldi, és mindeki, beleértve a családomat, a barátaimat, az osztálytársaimat, az évfolyamtársaimat, az iskolát, a várost, az országot, az univerzumot, Jézus Krisztust, az Úr Istent, mindenki tudja hogy én szeretem Boldit. (Kivéve Boldi.)”
„Boldi a folyosón észrevett (megdöbbentő módon) és a szendvicsével integetett.”
„A suli után a buszmegállóba megláttam Boldit egy buszon, vagyis szerintem ő volt az, nem tudom, mert rá sütött pont a nap, azért integettem neki és szerintem visszaintett. Fasza ha valami idegen volt.”
„A szó legszorosabb értelmében leesett az állam, konkrétan ott álltam a buszmegállóba nyitott szájjal és bámultam Boldit.”
„Suli után a buszmegállóba álldogáltunk Klauval amikor hátulról Boldi úgy köszönt, hogy "Szia Szandra", majd közölte, hogy "foglaljak neki egy állóhelyet", amit nem tudtam mire vélni szóval annyit mondtam rá, hogy "oké".”
„Reggel egyedül álltam a buszmegállóba (persze voltak ott mások is, de senkit se nagyon ismertem csak látásból), majd megfagytam, és vártam a 45-ös buszt. Elment a 35-ös és direkt nem néztem fel rá, nem akartam esetleg meglátni Boldit hogy aztán depresszióba essek.”
„Az egész szituáció olyan volt, mintha nem is velem történne. Mintha kívülről látnám magam és figyelném hogy mi történik azzal a szerencsétlennel, aki ugye én lennék.”
„Itt jött el az a pillanat, amikor közölnöm kell: Boldi skizofrén.”
„Észbe kaptam és utána futottam, megállítottam és akkor jöttem rá, hogy Boldizsár bizony vagy skizofrén, vagy nem normális.”
„Panna elkezdett Boldiról beszélni, hogy szerinte Boldi csak félénk, mert látszik rajta hogy kedvel, meg hogyha 1 hónap múlva sincs változás, akkor hagyjam, és mikor erre azt válaszoltam, hogy nekem 1 hónap már meg se kottyan 1 év után, ő se tudott már nagyon mit mondani.”
„B: Úúú, írtam egy olyan hittan dogát, hogy egyes lesz.
É: Jóvan, nem érdekel. A kémiád hanyas lett, azt mondd meg.
B: Négyes.
É: Ne bassz fel.
B: Kajak.
É: Boldi, ne idegesíts fel légyszives. Komolyan négyes lett? Nekem meg egyes?
B: Aha. De csak négyes lett, pedig ötöst akartam! Elírtam egy szót és levont egy jegyet.
É: Azta, tökre sajnállak. Pff.
B: Értettem most ezt az anyagot.
É: Jó neked, én nem.
B: Majd segítek.
É: Aha, jó.
B: De olyan kár hogy csak négyes lett, pár szót írtam csak el, és ezért négyes..
É: Most direkt próbálsz felidegesíteni?
B: *röhög*
É: *mérgesen nézek rá*”
„Istenem, bármennyire is felidegesít és szomorúvá tesz néha, annyira szeretem és rengetegen mondták hogy úgyis kiszeretek majd belőle vagy elfelejtem, de ezt jelen pillanatban lehetetlennek találom. Annyira szeretem mindenét, és most megint következik egy sor nyáladzás, aki utálja az ilyeneket az ne olvasson tovább, de egyszerűen nem birom ki. Annyira szeretem és annyira elszeretném mondani neki hogy szeretem. Kevés embernek szoktam mondani, sőt, szinte senkinek se, de neki bármikor a szemébe mondanám hogy szeretem, mert ő az akit tényleg tiszta szívemből szeretek és még ha sokszor mérges is vagyok rá sose tudnék úgy komolyabban haragudni rá. Mindenét szeretem, minden porcikáját és mindent ami vele kapcsolatos, ez már lehet hogy beteges, de 1 év alatt semmit se halványult ez az érzés csak napról napra egyre jobban erősödik. Minden egyes beszélgetésünkkel úgy érzem hogy ennél jobban már képtelenség szeretni valakit, de aztán minden alkalommal tudatosul bennem, hogy de, ennél jobban is lehet. Nem tudom meddig tart ez és hogy van-e az egésznak bármi értelme, de annyira boldoggá tesz, ő az oka hogy reggelente kinyitom a szemem és felkelek, ő ad értelmet a napjaimnak és mégha rengetegszer, tényleg rengetegszer érzem szarul magam miatta, akkor is szeretem és bármi is lesz a jövőben valamilyen szinten mindig is szeretni fogom, mert én embert még ennyire sosem szerettem. De tényleg. Mindig találtam valami kivetnivalót, valami okot, valami negatívumot, de neki még a negatív oldalát is szeretem, ezt a nyamvadt flegma oldalát is szeretem, pedig tudom hogy nem kéne, de ez van.”
„Mikor aztán készülődtem leszállni elővette a kulcstartóját, ami ugye az a kulcs alakú világítós kulcstartó amit tőlem kapott tavaly, és mosolyogva mutogatta, én meg annyira boldog voltam hogy megtartotta és hogy használja, mert akárhányszor ránéz tudni fogja hogy tőlem kapta. Vagy nem. Na ez már részletkérdés.”
„Az egyik szünetbe sétáltam a folyosón, amikor az egyik terembe benézve megláttam Boldit. Odaintettem neki aztán úgy gondoltam odamegyek, odahívtam az ajtóhoz és az osztálya előtt közöltem vele, hogy "kettes lett a kémiám!!!", mire azt hittem hogy majd a nyakamba ugrik és összevissza csókol, de persze ez nem így volt, csak annyit mondott, hogy "oké".”
„Kikérték tegnap is a véleményemet, elmondtam nekik hogy így semmire se fognak jutni ha csak ülnek egész nap és bámulják őket. Sokáig én is azt csináltam, aztán odamentem Boldihoz és szerencsétlennel az akarata ellenére elkezdtem beszélgetni. Azóta jóba vagyunk.”
„Szóval a minimum hogy bejelölik őket facebookon vagy valami. Én megláttam október 5-én Boldit, és még aznap este bejelöltem xD Sőt rá is írtam. Amit mondjuk nem kellett volna de mindegy.”
„Luca mindig mondja hogy menjünk arra amerre Martin van (amit nem bánok, mert mindig ott van Boldi is), de aztán meg csak elmegy mellette, még csak rá se néz. Szóval valami szemkontaktust azért létesíthetne vele vagy nem tudom. Mert szerintem Martin nem fogja csak úgy észrevenni Lucát. Boldi se vett csak úgy észre anno. Néha még most se vesz észre.”
„Egy laza 20 perces várakozás után (teljesen elázott a Vans-em meg a táskám, mert Boldi nem tudta egyenesen tartani azt a rohadt esernyőt) felszálltunk a buszra.”
„Boldi úriember létére bevágódott elém (?), szóval még ott áltam egy 5 percig az esőbe az esernyőm nélkül. És mivel kicsi vagyok mindenki elém tolakodott, én meg nem tudtam tolakodni mert féltettem a testi épségemet. Szóval jó soká, de végül felértem.”
„Martinon látszott hogy van életkedve, mosolygott, vidám volt.. Boldi meg általában csak húzza maga után a testét és kínlódik.”
„Boldit nem láttam konkrétan EGÉSZ nap, így rájöttem hogy nem is jött be suliba. Egy ideig haragudtam rá ezért (?).”
„Kissé lesokkolt ahogy öltönybe masírozott ki ilyen full menőn, azt hittem ott török ketté.”
„Annyira rosszul esik és annyira fáj hogy ilyen szinten nem érdeklem, még annyira sem mint egy barátot, hogy esetleg rám írjon hogy "hé nyomorék, hogy vagy?"”
„Az a tervem miszerint "jaaj leszarom Boldit" már az első pillanatban kudarcba fulladt amikor megláttam.”
„Elvittük a laptopomot szervízbe mert valami gond van az akksival. Ma hívott fel minket a szerelő, hogy 30K-ba fog kerülni a javítás, és hogy elvileg azért romlott el, mert beleöntöttem a kávét. Namármost, én nem kávézok, de oké.”
„Boldi az út 3/4 részét Dáviddal beszélgetve töltötte, de úgy, hogy közbe kivolt fordulva a törzse, mert hogy közbe mellettem sétált.”
„Boldi: Most ezért menjek le XXX-re (itt laktam régen), hogy ezt a szart elmagyarázzam?
Én: Még jó hogy nem is ott lakok, de semmi gond! És igen! Ha már folyton igérgeted akkor igenis gyere le és magyarázd el! Most leszállsz szépen itt velem és elmagyarázod basszameg.
Boldi: Ezért én nem fogok leszálni! Én megyek haza. De most komolyan, beszéljük már meg, hol és mikor magyarázzam el? *röhög*
Én: Ne röhögjél! Mi az hogy hol és mikor? Mondjuk szünetbe?
Boldi: Mivan? Addigra nyolcszor megbuksz!
Én: Mi a bajod? Te idióta! Úgy értettem hogy mondjuk két óra közti szünetre, nem a nyári szünetre! Ó istenem.”
„Forrtam a dühtől, konkrétan olyan mérges voltam rá, hogy fel tudtam volna pofozni. Na jó, azt azért nem.”
„Boldi: Amúgy amikor otthon vagy, és kinyitod a füzeted és átnézed, nem érted meg kicsit se?
Én: De Boldi, rohadtul megértem, azért írtam belőle egyes dogát mert olyan kurva jól megértettem!”
„Amúgy a 9 éves tesóm azt mondta, hogy ha továbbra is így fogok viselkedni Boldival, hogy flegmáskodok, akkor Boldi "előbb-utóbb kiszeret belőlem". Megnyugtattam, hogy nem tud valaki kiszeretni valakiből úgy, hogy nem is szereti.”
„Akárhányszor felajánlom neki a segítségem, kapásból elutasít ami eléggé rosszul esik. Pl. multkor ki volt húzódva a hátitáskáján a kis zseb én meg beakartam húzni erre ilyen flegmán elrántotta a táskát, hogy nem kell behúzni. Akkor bazd meg.”
„Máskor meg egyszerűen olyan jól eltudunk beszélgetni, poénkodik, megfogja a derekam (igen, ezt életem végéig emlegedni fogom, a halálos ágyamon is majd mindenkinek elfogom mondani, hogy egyszer 2014. szeptember 8-án Boldi megfogta a derekam, és igen, ez volt életem fénypontja, ezért már megérte megszületni stb).”
„Amúgy ezt kellett volna mondani: Tó vize, tó vize, csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa, odacsászkál. Helyette ezt mondtam: Egy kacsa, két kacsa, csupa tó, tó vize, tó vize, hol a császár.”
„Hát láttuk is Boldit, de nem köszönt, konkrétan észre se vett, meg ilyen szomorúan rugdosta a szemetet a földön.”
„Ezt még eljátszotta vagy 3x, aztán mikor észrevette hogy nem igazán érdekel hogy papírdarabokkal dobál, a papírt helyettesítette egy grafitceruzával (!) és azzal lövöldözött felém. Hát ez bolond. Mi van ha eltalál és mondjuk beleáll a szemembe? Na mindegy. Luca fedezékbe vonult és a krémcsokit védte, Klau odament Ervinhez beszélgetni, én meg álltam ott és tökre bevoltam szarva hogy most mi van, ha Boldi megvakít vagy valami.”
„De szerencsére nem talált el, szerintem direkt, hanem mellém célzott a ceruza meg beleállt a falba, vagy valami ilyesmi, nem igazán tudom mi történt mert olyan gyorsan történtek a dolgok: elősször is Boldi elengedi a ceruzát, én védekezek a kezemmel, hogyha már eltalál akkor a kezembe fúródjon mondjuk, ne a tüdőmbe.”
„Odament, kivette a falból a ceruzát, aztán megállt mellettem és annyira röhögött hogy azt hittem összeesik. Lucát hallottam ahogy a háttérbe röhög és annyit mond röhögve, hogy: " te jó ég, az a röhögés", Boldi haverjai is röhögnek, én meg csak állok és azon gondolkozok hogy milyen szépen megfeszül a nyaka amikor röhög. Meg kidagadnak az erek a fején, a nyakán, a szemei összeszűkűlnek, a száját kinyítja úgy, hogy beleférne egy asztal, és elgondolkodtam azon hogy te jóég, hova és kik közé kerültem.”
„Boldi szomorúan: Engem meg anyum tegnap arconcsapott.
Én: *hisztérikus röhögés, nagyjából 2 percen keresztül megállás nélkül röhögök. Namármost ez tudom hogy írtózatosan nagy bunkóság volt de ahogy mesélte, és ahogy elképzeltem hogy az anyja felpofozza a nála vagy 1 méterrel magasabb Boldit, hát valahogy elkapott a röhögés.* Bocsi, bocsi. Ne haragudj. Miért pofozott fel?
Boldi: Hát nem tudom. Csak annyit mondtam neki hogy majd később megyek tanulni, erre elkezdett üvöltözni, felidegesítette saját magát aztán képenvágott.
Én: Jaj istenkém. Fájt?
Boldi: Nem, csak rosszul esett.
Én: Szegénykém.”
„Szóval mindig tolerálja, hogy őrült módjára viselkedem. (Lásd: random szemrángatások, hirtelen feltörő üvöltések, a számból kitörő cifra káromkodások, idegbetegeskedés, hárompercenkénti rágócsere, satöbbi.)”
„Álltunk vagy 50-en a hátsó ajtónál, viszont amikor megérkezett a busz, anyatigris módjára vetettem neki magam a busznak, majd körülbelül három embert fellökve, habzó szájjal, kidülledt szemekkel és csapzott hajjal mértem fel a terepet.”
„...amikor megláttam kb. 6 sorral előrébb Boldi fehér kabátját, majd Boldit, aki éppen magyarázott egy tagnak aki fölötte állt és idegesen nézett Boldira. A mackókabátomban, amibe úgy nézek ki mint egy eszkimó, és a bazinagy táskámmal kezdtem el a busz elejébe ROHANNI konkrétan. Ez elég nehéz volt, mert mögöttem is voltak, és előlről is szálltak fel emberek én meg úgy néztem ki konkrétan mint egy rohanó, idegbeteg szumós.”
„É: De fura, szeptember óta nem ültünk egymás mellett.
B: Mi?
É: Mondom szeptember óta nem ültünk egymás mellett ezen a buszon.
B: Dehogy!
É: Dehogynem.
B: Mivan?
É: Veled mivan? MONDOM SZEPTEMBER ÓTA NEM ÜLTÜNK EGYMÁS MELLETT. AZÓTA NEM FOGALALOD.
B: Milyen szeptember óta?
É: Hát szeptemberbe ültünk utoljára egymás mellett itt!
B: Mivan?
É: Jólvan, mindegy, hagyjál.”
„É: Mondok egy viccet.
B: Oké.
É: Basszus, ezt nem kellett volna elmondanom. Na mindegy. Szóval. Ismered a varjús viccet?
B: Igen.
É: Komolyan ismered???
B: Nem.
É: De akkor azt mondjad már hogy nem!
B: Oké.
É: Na. Szóval. Ismered a varjús viccet?
B: Igen.
É: De Boldi nemááár. Mondd már azt hogy nem.
B: Oké.
É: Ismered a varjús viccet?
B: Igen.
É: Jólvan, hagyjál. Elrontod az egészet, nem szólok soha többé hozzád.
B: Okés.
É: Na jó, próbáljuk meg megint. Szóval ismered a varjús viccet?
B: Nem.
É: Kár.
É: *Szakadok a röhögéstől*
B: *Fapofával néz*
É: Mivan, nem érted? Tudood. KÁR. VARJÚ. Kár. Mert hogy azt mondja a varjú, hogy kár. Érted.
B: *röhög* Jól kivagy.
É: *még mindig szakadok* Érted. Kár. Kár, hogy nem ismered a VARJÚS viccet, de KÁR.
B: *Fapofával néz le rám*
É: *Szabályszerűen folyik a könnyem*”
„*Általában mindig TopJoy-t veszek amikor Boldival megyünk vásárolni*
É: *bolyongok az üdítőknél*
B: Na miaz, nem veszel ma TopJoy-t?
É: Soha többé nem veszek.
B: Na hogyhogy?
É: Hát ugye lájkoltam a facebook oldalukat és mindig kiteszik a képeket a tök jó üzenetekről. Erre én vettem már vagy tizet de mindig ilyen hülyeségeket kapok.
B: *röhög*
É: Szóval soha soha soha többé nem veszek, mert csak felidegesít.
B: *röhög*”
„A plázába összefutottunk pár osztálytársával akik ilyen nem is tudom, talán sejtelmesen vagy sunyin mosolyogtak Boldira, Boldi meg szintén ilyen sejtelmesen mosolygott vissza, én meg csak bámultam őket felváltva, hogy most miért is kell sejtelmesen nézni.”
„A hibái ellenére is szeretem, szeretem a hangját, a szemeit, ahogy beletúr a hajába, az illatát, ó istenem, akárhányszor megérzem az illatát úgy érzem felfordulok, annyira nagyon szeretem az illatát (hogy képes voltam emiatt egy esernyővel aludni).”
„Mert mikor hazafele a buszon is magyarázott, én csak néztem és arra gondoltam, hogy mikor kussol már be és csókol meg. Hát igen.”
„É: Fúúh hazaérek annyi dolgom lesz...
B: Úristen! Nézd már, tiszta mocsok a telefonom!
É: Jólvan, akkor töröld meg.
B: *hirtelen belehajol az aurámba, éppenhogy le nem fejel* Nem
É: Jézus, oké, oké akkor ne. Na szóval, ma még annyi dolgom lesz, hogy..
B: De most komolyan, nézd már meg milyen retkes.”
„B: Figyeld ezt a játékot. *megnyitja*
É: Boldi, ezt a reggel már mutattad.
B: Nem is..
É: De igen.
B: Jólvan, mindegy. Figyeld, fánkom van, de csak nekem, mert külön letöltöttem hozzá.
É: Igen tudom, ezt is mondtad már a reggel.
B: Jaa tényleg! Egyébként nekem jó a hosszútávú memóriám, de a rövidtávú memóriám nagyon rossz, olyan mint egy halé.
É: Hát én kétlem hogy a hosszútávú memóriád olyan jó lenne, mert arra se emlékszel ami ma történt, meg úgy kb. semmire..
B: Dede, pedig jó. *röhög*”
„Komolyan, mikor beszél csak nézem a hosszú szempilláit meg a formás kis arcát és komolyan sírni tudnék hogy hogy lehet valaki ennyire tökéletes. Egyszer hátrafordult Brendonékhoz a két ülés rése között, és kb. az arcomba tolta a nyakát, én meg ilyen kiéhezett fejjel bámultam kb. fél percig a nyakát. Én nemtom hogy most nyakfétisem van vagy csak az ő nyaka izgat ennyire de hát valami baromi szépen kidagadnak rajta az erek.”
„De amikor áttértem Boldira konkrétan mintha a csapból folyna, úgy folyt a szememből a könny, az orromból a takony, a számból meg a nyál. Egyszerre.”
„Egyszerűen csak néha elegem lesz az egészből, mert olyan szinten szeretem már hogy nem tudom elviselni hogy ő nem. Vagy valami ilyesmi. A lényeg hogy néha rám jön és olyankor tiszta debil vagyok és csak sírok.”
„Amúgy Boldi vasalja a haját (megkérdeztem) és ezt eddig is sejtettem, de most hogy biztos a dolog, nem tudom hogy reagáljak erre a tényre.”
„É: Te amúgy vasalod a hajad? Mert elől ilyen egyenes hátul meg hullámosabb.
B: Hát...... aha
É: És mindenhol?
B: Nem, csak ahol elérem.
Jézusom :D Klau szerint ez jó, mert hogy én is vasalom a hajam, és hogy akkor tudnánk együtt vasalni a hajunkat. Vagy egymásét.”
„Szóval ez a nap végülis jó volt.
Viszont ez a bejegyzés fos.”
„Random benéztem a terembe és kiszúrta a szemem Boldi a hátsójával - ami egyébként egyáltalán nem zavart -, és konkrétan ott álltam az ajtóba, fogtam a szekrényem ajtaját és a szó szoros értelmében tátott szájjal bámultam Boldi hátsóját.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó