Sziasztok! :) Ez most nem blog, inkább amolyan idézetgyűjtős bejegyzés lesz, ahova a kedvenc idézeteimet gyűjtöm. Van amelyik saját. Érdemes őket elolvasni, szerintem nagyon jók.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nélküled nem vagyok boldog, mert az vagyok… csak nem teljesen. Még mindig szeretlek, csak már magtanultam csendben elviselni. //// Amíg élek, azt fogom érezni, hogy mit keresek itt ezen a világon… Miért születtem meg? Van aki azt mondja értékes ember vagyok, szerethető… mégis úgy érzem, túl sokszor kérek elnézést azért, aki vagyok. Ugyanakkor néha mégis megkérdezem magamtól, hogy ‘hol van az a lány, aki voltam, vagyok, netán lehetnék?’ általában azt mondják, megérdemled a boldogságot, ezután már minden jó lesz. Mikor? Annyi fájdalom ért már az életben, csalódás, bánat, lemondás… 
Úgy szeretnék megszabadulni a sok tehertől, és nem mindig hinni, bizni, reménykedni egy jobb jövőben… Hanem szabadon élvezni az életet, igazán… nem tudom, milyen ez az érzés…Tudom, hálás lehetek még így is sok mindenért, amit kapok. Nem felejtem el. Emberekért, akiket ajándéknak tekintek - még ha nincsenek is sokan. De én vajon mit jelentek/jelentettem mások életében? És ha nem lennék, vajon hiányoznék? Sokszor azokat bántom meg, akik szeretnek… úgy sajnálom. De néha vannak pillanatok, amikor ordítani tudnék, hogy mennyire nem értenek meg… Néha megszakad a szívem is… Aztán felállok újra és újra, met képtelen vagyok feladni… Amit nem tudok megbocsájtani, ha levegőnek néznek… Pedig megtanulhattam volna már, hogy ne azokkal foglalkozzal, akik nem szeretnek, hanem azokkal, akik igen…meg is kapom, hogy ‘magaddal törődj, ne másokkal… a saját életed érdekeljen’, talán igazuk van és megfogadom. Amiben hiszek, hogy mindennek van oka… azt is mondják, hogy amire szükségünk van az ránk talál… remélem így lesz! Olyan sok mindent szeretnék még átélni… és megtenni. És csak egy életem van...  //// Bármennyire is lehetetlen, én akkoris hiszek benne, hogy van még közös jövőnk.. //// Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja és az én szívemet töri darabokra…/// Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, gondolsz e egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit,  amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a Te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán…remélem így van. …/// és az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egszer történik meg és bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sose lesz meg, soha többé nem érezzük magunkat 3 méterrel a felhők fölött… /// Visszaolvastam a legelső beszélgetéseinket… és innen már bizonyithatóan tudom, hogy azóta szerelmes vagyok beléd, amióta ismerlek... /// Egy kis ideig megpróbáltalak utálni, vagy tudomást se venni az irántad érzett érzéseimről… és ez sokkal rosszab volt, mint szinte reménytelenül szeretni téged… /// Annyira hiányzol, és annyira fáj minden… nem tudom szavakba önteni amit érzek. Szívem szerint mindent eldobva rohannék a karjaid közé.. De nem tehetem. Belehalok ebbe az érzésbe, mégis mindennél többet jelent nekem. /// Olyan szar amikor minden régi emlék feljön…. és eszembe jut hogy régen kurva boldog voltam.. /// Nem tehetek az ellen, amit még mindig irántad érzek. próbáltalak felejteni, kitörölni a szívemből, közömbösnek tűnni előtted, de rá kellett jönnöm, hogy a szívemet nem csaphatom be. /// Jobban szeretlek, mint valaha. Minden napra, csak egy programot választ az agyam és a szívem, még pedig téged. Veled kelek reggel, és veled fekszem este. Néha órákon át az eget bámuom és rád gondolok, olyan jó lenne ha megéreznéd hogy hiányzol nagyon. Egyszerűen megfojt az a tudat, hogy már nem vagy velem…/// Állandóan hiányzol. Folyton csak rád gondolok. Mikor felkelek, mikor úton vagyok valahova, mikor hülyéskedek a haverokkal, mikor nyaralni vagyok, mikor hazafelé battyogok, közben zenét hallgatok, nézem a tájat, mikor leveszem a cipőm, mikor leülök az ágyamra, mikor valami iszonyatvicces vígjáték megy, mikor pakolok, mikor zuhanyzom, mikor lefekszem, mikor alszom. aztán megint kezdődik minden elölről. Rettenetesen hiányzol. /// Szeretek veled lenni, mert ilyenkor jól érzem magam. Szeretek hozzád bújni, mert ilyenkor biztonságban érzem magam. Szeretem amikor megcsókolsz, mert ilyenkor minden gondomról megfeledkezek. Szeretek veled kézenfogva sétálni, mert ilyenkor úgy érzem büszke vagy rám. Szeretek a szemedbe nézni, mert ilyenkor hihetetlen boldog vagyok. /// Voltatál már annyira szerelmes, hogy már akkor is mosolyogtál, amikor a telefonodba láttad a nevét? voltál már olyan boldog, mint akkor, amikor érzed, hogy te vagy neki a legfontosabb? Volt már részed olyan hiányba, amikor az ő érintése, ölelése, csókja, illata hiányzott? /// Összecsomagolta minden holmiját, kijelentkezett az élet szállodájából, és most éppen lefelé tartott a lifttel a pokol előcsarnokába…/// Van hogy már annyira fáj… hogy már sirni sincs erőd. /// Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked! egy nap, amikor már továbbléptem… hidd el, hiányozni fog minden, amit most eldobsz magadtól. hiányozni fog a mosolyom.. amikor minden ok nélkül őszintén rádmosolyogtam. hiányozni fog a nevetésem.. és a közös nevetéseink. A  viccelődéseink… mert ne tagadd, volt idő, mikor te is jól érezted magad velem! Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem.. de még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. sőt, még a veszekedéseink is hiányozni fognak. Idővel majd.. amikor rájösz, hogy valójában szerettél, csupán túl büszke, és kalandvágyó voltál, hogy ezt beismerd, és mellettem maradj!…akkor majd.. csak annyit mondhatok: sajnálom! Sajnálom, hogy most hiányzom, akkor, amikor már túl késő! /// Borzalmas érzés, amikor te bármit megtennél egyetlen egy személyért, ő meg észre sem vesz téged. telik az idő, és te boldogtalan vagy..mindenki mást elutasítasz, csak mert Ő rá vársz,  és csak vársz. nem érted, hogy miért van az, hogy azoknak tetszel, és azok megtalálnak benned mindent, amit keresnek, akiket elutasítottál.. De akinek oda adnád a szívedet, csak egy átlagos embert lát benned.. talán egy barátot.. vagy talán csak egy ismerőst.. és tudod, hogy soha nem lesz a tiéd, de mégis mintha valami azt súgná neked, hogy van remény. /// Szeretnék dolgokat, sokat és sokfélét. Szeretnék egy fergeteges partit, ami hajnalig tart, és amire örökké emlékezni fogok. Szeretnék egy hatalmas mezőn feküdni egész nap, aztán éjjel. Szeretnék rajzolni, megrajzolni a lehetetlent, a végtelent, a mindenséget vagy épp a semmit. Szeretném, ha valaki azt mondaná “szeretlek”, én elpirulnék, ő pedig elmosolyodna és magához húzna. /// Átlagos vagyok, hátrafésült fehér fogaim vannak, a lábaim a földig ér, mindkettő egyforma, de különösen a bal. hátközépig érő barna szemem van, a hátam nincs elöl és csak egy anyám van. a jobb fülemre alig látok. a hülyeségemnek is van határa, de útlevele is. mostanság mindig arra kelek, hogy már nem alszok. szabadidőmben háromlábú lila fókákat idomítok aranyásásra, de az is jó ha olajat találnak. hobbim a vadgesztenye szelídítés, szomorúfűz vigasztalás, valamint a 100 méteres véraláfutás. elég bizonytalan vagyok, vagy mégsem? a válaszom egy határozott talán! tegnap esett az eső és a bokám térdig ázott. sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy a mosómedve akkor is repül, ha kigyulladt a szökőkút. sokak szerint szörnyűséges ember vagyok, de ez nem igaz. iszonyat nagy szívem van… egy befőttesüvegben az íróasztalomon. /// szeretem amikor rám mosolyogsz, ez mindennél többet jelent nekem. szeretem amikor átölelsz, mindig biztosnágban érzem magam. szeretem a pillantásod, melyben minden ott van egy helyen. szeretem ahogy átölelsz ha fázom, ha félek, ha nyűgös vagyok, vagy mert egyszerűen csak át akarsz ölelni. szeretem hogy figyelmes vagy, hogy észre veszed ha valami bánt, és nem nyugodsz bele ha nem mondom el. szeretem az illatod, a bőröd, s tested minden porcikáját úgy, ahogy van. szeretem amikor megcsókolsz. szeretem, hogy elmondhatok neked bármit. szeretem, hogy mindig meghallgatsz. szeretem amikor velem örülsz és azt is, amikor segítesz a bajban. szeretem, hogy megbízol bennem és szeretem hogy én is megbízhatok benned. szeretem, hogy őszinte vagy hozzám és szeretem, hogy én is őszinte lehetek hozzád. szeretem, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok. szeretem, hogy akkor is szeretsz, amikor nem érdemelném meg. annyi mindent szeretek benned… /// tegnap éjszaka minden csillaghoz egy okot kötöttem, hogy miért is szeretlek. egész jól szórakoztam mindaddig, míg el nem fogytak a csillagok. /// miért hiányoznak helyzetek, beszélgetések, esték, az emberek, a tárgyak, a helyszínek, a káros dolgok,minden rossz és jó dolog ami vele járt? talán mert éltél. gyorsan. szerettél, rossz embert. vesztettél, sok dolgot. őrültségekbe keveredtél. mindegy mit tettél, vagy mondtál a lényeg az hogy szívből tetted. minden pillanatban hiányzik. de azt hiszem egy idő után meg lehet tanulni együtt élni a hiánnyal. egy idő után már észre sem veszed hogy ott van. elhalványodik, végül már azt se tudod mi az ami hiányzott. /// a halál, mint olyan, nekem nem félelmetes. ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell. /// Ti ketten összefuttok, akár az interneten vagy barátokon keresztül vagy az iskolában. Flörtölni kezd veled, amikor először beszéltek és te is vele, mert naiv vagy, hogy észrevedd a mosolya mögött a hazugságokat. Elkéri a telefonszámod és amiért annyira el vagy varázsolva a szép szavaktól gondolkozás nélkül megadod neki. Először ír neked, te csak mosolyogsz hülyén. Azt hiszed, hogy érdekled őt. Csipkelődve beszélgettek, célozgattok, megismeritek egymást. Aztán már megszokássá válik. Minden reggel a 'jó reggelt (:' üzenetek néha 'baba' 'cica' a hangulatától függően. Egymásról beszéltek, hogy mennyire jól néz ki a másik, és hogy kedvelitek egymást. Látni akar és azt mondja hogy te vagy az egyetlen lány. Néha több akar lenni mint a barátod, de mégsem áll készen rá. Vársz rá, mert elhiszed hogy egyszer majd eljön a ti időtök. DE van egy pont, ahonnan az üzenetek, beszélgetések ritkulnak.. Már nem igazán ír neked reggelente, és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni veled, a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges küzdelem. Akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe de ő már nem hív. Mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor látod hogy, mással van. Észreveszed, hogy egy másikkal lánnyal beszél. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a nevetés, testbeszéd, flört. És akkor bekattan: soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy egy senki voltál. A pillanatok, amikor elmentek egymás mellett mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó.. Ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked minden; az első gondolatod reggel és utolsó elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a személynek TE nem jelentettél semmit......