Annyira elegem van, hogy minden bejegyzés elején úgy érzem köteles vagyok írni egy bevezető részt, hogy az olvasók tudják miről írok. Én nem azért csináltam ezt a blogot, hanem azért, hogy kiadjam magamból a dolgokat, hogy itt önmagam legyek. Az utolsó 5-10 bejegyzés olyan szinten felszines, unalmas és megjátszott volt, hogy az hihetetlen. Az elején, az első pár bejegyzés tényleg szívből szóló volt, és őszinte. Mi ébresztett rá erre? A chatbe kapott üzenetek. "Mi lett veled?" Ezt én is nagyon szeretném tudni. Szomorú, hogy egy csalódás kell ahhoz, hogy újra írjak. Tényleg szomorú és elkeserítő. Megakartam felelni az olvasóimnak. Azért baszakodtam a kinézettel órákat, azért csináltam oldalmenüt, chatet, mert megakartam felelni. De tudjátok mit? Ez nem én vagyok. Én az a lány vagyok aki fekete designnal, modulok nélkül, név nélkül ír. És azt amit akar, olyan stílusban és olyan hangnemben amilyenben akar. Nem tudom miért írok most. Csak szomorú vagyok, tényleg. Mert szeretek írni, de elmegy a kedvem az írástól ha feljövök az oldalra. És nem ez lenne a cél, hanem hogy amikor feljövök ide, mosolyogva/sírva írjak, és nem az, hogy "fújbazdmeg, majd holnap írok". Nem. Úgyhogy szerintem mostantól újra írni fogok, de leveszem a modulokat, leveszek mindent, kivéve a blogot és a chatet. Akinek ez nem tetszik, az ne olvasson. Ez van. Rengetegszer leírtam már, hogy én MAGAM miatt írok elsősorban, az olvasók nekem csak másodikok. Talán ha egy író lennék, akinek megjelent már sok könyve, vagy egy híresség lennék, azt mondanám hogy a "rajongók/olvasók" az elsők, de mivel én csak egy végtelenül unalmas, kisfaluból származó unalmas lány vagyok, ezért én nem mondom ezt. Szóval akik eddig olvastak, azoktól tényleg bocsánat, hogy nem írtam rengeteg ideig, csak... sok minden közrejátszott. Na mindegy, majd meglátjuk ezentúl hogy lesz. 

Előre is leszögezném, hogy ma valamilyen borzasztó nagy erő haladt át rajtam. Úgy éreztem hogy ma őszintének kell lennem. Nagyon nagy bátorságra leltem szert, bár mondjuk nem tudom miből mikor egész nap fekszek... Na mindegy. Szóval egy ideje nem beszéltem Bencével, de folyton ott volt a fejemben, hogy rá kéne írnom, beszélni vele, mert, hiányzott... Bevallom. Nem vagyok bele szerelmes. De kedvelem. Csomó ember szerint bunkó stb. Szerintem is, de velem nem az. Csak ritkán. Na mindegy. Megírtam neki. Beillesztem hogy pontosan mit. 

"na, amit az előbb akartam írni, csak aztán nem mertem... nem tudom miért írom le, mert tényleg sok értelme nincs... a tényeken úgy se változtat, csak már nem bírom magamban tartani... nem fészen kéne leírni de ez is elég nagy bátorság a részemről szerintem. régebben mikor eljöttél, meg ugye egy csomót beszéltünk, nagyon nagyon jól éreztem magam mindig. folyton rád gondotlam stb. szóval többet éreztem mint barátság. de nem akartam elcseszni a barátságunkat szóval érted. meg te liát szeretted, de utána már nem, de mégse akartam mert hülyeség stb. meg én se tudtam nagyon mit érzek csak annyit tudtam hogy legszivesebben folyton veled beszélnék. most sem tudom mit érzek mert már egy jó ideje nem beszéltünk, szóval tényleg fogalmam sincs most mit érzek vagy miért írom ezt le... csak jól esik mert eddig petrán kívül senkinek sem beszéltem erről. és ezzel lehet elcseszem a barátságunkat és nem éri meg ... lehet hogy csak túlbonyolítom a helyzetet (ahogy a multkor is írtad. ott egyébként rólad beszéltem, nem tudom feltünt-e).. szóval ja. jó nagy hülye vagyok. de ezt most már elküldöm."

Szóval ezt. Ő pedig erre ezt írta:


"Jaaa ahha rémlik,gyanakodtam egy picit de nem foglalkoztam vele...meg ahogy olvastam az ask-os kérdéseid,és volt vmi olyan h kérdezgetett vki h szöke v barna,kék v zöld szem,okos v nem lényeg stb.,na ott mintha magamat láttam vna...bocs ha tévedek...amugy hát sok mindent nemtudok mondani de nem is,akarom ugy elbaszni a kedved...szép vagy,kedves,meg minden,meg néha nekemis bejösz,néha ugy jo h csak jo barátok és kész..." 

Hát igen. Tök szomorú lettem, mert érzem hogy mostantól nem lesz semmi olyan mint régen, nem leszünk jó barátok, se semmi .Nem fog írni, nem fog keresni és én sem. Bár azt írta hogy holnap jelentkezni fog, erősen kétlem. Teljesen elijesztettem és meg is értem. Majd lesz valahogy. Nem is tudom, hogy én járnék-e vele. Mert igaz hogy ismerem, mégis úgy érzem nem teljesen. Hogy megbántam-e, hogy megírtam neki? Nem. Sokkal jobban vagyok, megkönnyebbűltem. Igaz hogy fájt, de azért jól is esett, ez a "szép vagy,kedves,meg minden,meg néha nekemis bejösz" ... Érdekelne pl. hogy mit takar a "néha bejössz?" Valszeg úgy se fogom megtudni :) Alapjáraton jó volt a mai nap, kibékültem egy régi barátnőmmel, Dórival, és tényleg minden olyan mint régen :) Petrával ma filmeztünk, tök jó volt, kerestem pénzt, úgy érzem minden kezd összejönni.:)Még ez a Bencés dolog se nagyon keserít el, mert végülis nem utasított úgy el.. :D Bármi lehet. 
Hamarosan jelentkezem.

Tényleg.