" Bence: miért vagy velem bunkó?
Én: nem tudom. érzek valamit irántad, de nem tudnám megmondani hogy mit. bármi is ez az érzés, tudom hogy te másképp érzel.
B: miből gondolod?
É: tudom. érzem. látom. ahogy rámnézel, ahogy hozzámszólsz. egy nyitott könyv vagy a számomra.
B: szerintem rosszul látod a dolgokat. ezért nem kéne bunkónak lenned velem.
É: lehet. de így legalább te is érzel valamit. még ha utálatot is.
B: én nem utállak. csak szarul esik.
É: nekem is sok minden szarul esik, amit te csinálsz..
B: például?
É: amikor egyik nap keresel, törődsz velem, érdeklődsz irántam... a következő nap pedig mintha nem is léteznék a számodra.
B: most erre nem tudom mit mondjak...
É: gondoltam."

Említettem már, hogy néha túlzásba viszem a dolgokat? Na mindegy... Csekély olvasóim száma biztosan kurvára unja már a Bencés témát, de na. Másról nem igazán tudok írni. Vagyis, ami azt illeti, lenne most egy téma (a fogam) de már 4 napja körülbelül csak arról beszélek mindenkinek, ezért ne haragudjatok meg ha most ezt kihagynám. Röviden annyi, hogy nő(l) 1 éve a bölcsességfogam, és pár napja marhára elkezdett fájni. Másnap elmentem egyedül (!) a fogorvoshoz, aki azt mondta, menjünk el röntgent csináltatni, és akkor eldől hogy menni kell-e kiműttetni... Most, 4 nappal később itt ülök a laptop előtt, bekötött pofával, ötszörösére dagadt arccal, jelenleg fájdalmak nélkül és viszket az állam. Éppenséggel nem fáj, mert be vagyok gyógyszerezve. Lassan azokon élek. Tegnap reggel el is ájultam, bár az okát nem tudom.. lehet azért, mert túl sok gyógyszert vettem be és kb. semmit sem ettem, lehet azért mert kimerültem, vagy nem tudom. Az első pár hét a suliból, én meg hiányzok.. Fasza. Hétfőn se fogok tudni menni, mert mennem kell vissza. Fúrtak, faragtak, mindent csináltak már a számban és kurvára unom hogy benne turkálnak. Jó, persze felőlem csináljanak amit akarnak, csak múljon el a fájdalom, mert esküszöm nektek, ekkora fájdalmakat még az életben nem éltem át. Fizikailag. Borzalmas. Mindegy is, egyszer csak elmúlik. Megpróbálok nem Bencéről írni, bár a végén úgyis oda fogok kilyukadni... Születésnapom alkalmából (ami pár napja volt, hivatalosan is 15 lettem) kaptam pénzt. Azért az kicsit felháborító, hogy a saját pénzemből vettem meg a gyógyszereket. xD Na nemlényeg. Rendeltem a bookline-ról egy könyvet (Csillagainkban a hiba), és már alig várom hogy megjöjjön. Nagyon rég nem olvastam egy igazán jó könyvet, sőt, ami azt illeti, nagyon régen nem olvastam bármilyen könyvet. Teljesen elfelejtettem, hogy mennyire is király dolog az olvasás.

Bocsánat, ha témáról témára ugrálok, csak megint kiléptem a kibaszott böngészőből és mindjárt keresztülfejelem a falat. Semmi gond, időm mint a tenger. Csak kedvem nincs hozzá, hogy önmagamat ismételjem...
Szóval a suliról akartam írni. Egyenlőre minden szupi, úgy vagyok vele még most, hogy szeretek suliba járni, csak ne kellene 5kor már hajatvasalnom.. :D Előbb-utóbb úgyis hozzá szokok, nem? Az osztálytársaim baromi jó fejek, persze tudom hogy ez nem lesz mindig így, de jelenleg így állunk. 35-ből 31-en lányok vagyunk, 4-en pedig fiúk. :D A tanárok is - még - kedvesek, bár előre leszögezték hogy sokat kell majd tanulnunk. Ez már az első héten is meglátszott, komolyan órákat töltöttem azzal hogy tanuljak egy tantárgyra. Most a fogam miatt ugye 4 napot kimaradok - kedden ha törik, ha szakad, én megyek - ezért elég rossz most nekem. Sok mindenről lemaradok, és nem csak a tanulást értem ez alatt. Az osztály most kovácsolódik össze, most ismerik meg egymást jobban, én meg az egészből kimaradok és ez nem jó. Vannak amúgy már ellenszenves arcok, de nagyjából mindenkivel jóba vagyok már. Milyen is lenne egy Szandi féle blogbejegyzés, ha nem tennék említést a fiúkról?! Hát semmilyen kéremszépen, úgyhogy kezdjük is. A suliba 900 diák jár, abból kb. 700 fiú. Naja. A 700 fiúnak körülbelül a 40%-a helyes. Az évfolyamtársak közül már ki is figyeltem egy srácot, angolon mellette ülök, baromi helyes, szőke, kékszemű, csöndes, és ilyen deszkás stílust képvisel. Beszélgettem is már vele facebookon, élőbe még nem, mert pont jött ez a fogas probléma és nem volt rá lehetőségem. Jövőhéten mindenesetre beszélni szeretnék vele, hogy élőbe milyen, stb, de persze csak baráti alapon. Még. Ugyebár ilyenkor jó sok ismeretséget szerezni még az elején, így a későbbiekben lesznek kapcsolataim, vagy mi a szösz. Tulajdonképpen nem is tudom mit jelent ez a mondat, de mindegy. Jól hangzik és kész.

Megpróbáltam, én tényleg megpróbáltam, de egyszerűen képtelen vagyok nem írni Bencéről. M u s z á j . Nem bírom ki. Szóval. Aki már unja ezt a témát, az ne olvasson tovább! :D
Bencével jelenleg ott tartok, hogy ... sehogy ?! Na jó, talán ez kicsit túlzás, mert beszélgetünk ( és már élőben is!!!!!!!!!!!!!!!) stb. Na kezdjük az elején. Alapból egy busszal megyünk reggelente, bár általában kikerüljük egymás, na mindegy. xD A suliból kijőve ugye mindig a buszpályaudvarra megyek, hogy lecsekkoljam hanyasról jön a busz, stb. Ott általában összefutok vele, és csomót szoktunk beszélgetni. Az a baj velem, hogy a neten írtó nagy pofám van, ömlik belőlem a szó, élőbe meg kb. megszólalni se merek. Na mindegy. Végül egész jókat szoktunk beszélgetni és nem tagadom, kurvára imádom a gyereket. Nem tudom mit érzek (a fenti párbeszéd körülírja konkrétan a kapcsolatunkat), de valamit biztosan. Azt vettem észre mostanába, hogy mindig rámír, keres, stb. Az egyik nap. A következő nap pedig nem ír, nem keres. Nem értem. Egyébként mikor beszélünk és mesélek neki valamit, mindig azt írja, hogy "tudom, olvastam az askodon". Én kb. sosem osztom meg az askom fészen, ami azt jelenti, hogy mindig magától megnézi :3 Olyan édes. Gyönyörű szeme van. Ahj. Na mindegy. Nem tudom hogy eltudnék-e vele képzelni valamit, de néha élőbe is tök jó lenne megölelni meg megpuszilni stb. Amúgy a multkor azt beszéltük éppen facebookon, hogy ő másnap a 30-as busszal jön haza, én meg írtam, hogy én a 40-essel mert még ebédelek is. Erre mit írt??? Azt, hogy "akkor megvárlak". OLYAN ÉDES. ISTENEM. Tökre imádom. Meg írta egyszer azt is, hogy elmehetnék egyszer hozzá xBox-ozni, ő meg eljönne megint segíteni a GTA-ban. Hát nem cukkancs? Oké, ez tiszta nyálas lett, de na. Fogalmam sincs mi van velem, mit akarok, stb. Majd idővel úgyis kiderül.

Viktor. :D Hát, vele úgy vagyok ismételten, hogy sehoogy. Nem beszélünk, nem köszön, satöbbi... csak tipikus Viktor... Egyik nap nem köszön, levegőnek néz a suliban, a másik nap kb. átüvölti az iskolát hogy SZIA SZANDIIII, rámír facebookon, hogy miújság, stb. Tegnap is írt, hogy miért nem voltam suliba, erre közöltem vele hogy lehet amputálni kell a fogamat stb.. Ő meg írta hogy jobbulást meg ilyenek. Olyan cuki tud lenni néha, komolyan. De én már kiismertem, tudom hogy mekkora egy hímsoviniszta állat, átlátok rajta és nem érdekel.
Tényleg nem. Komolyan. Egyáltalán nem.

Szeretnék majd valami értelmes bejegyzést is firkantani, csak még nem tudom miről. Olyanra gondoltam, hogy egy-egy témával kapcsolatban kifejtem a véleményemet, de az oan uncsi. Ezért arra gondoltam, mi lenne, ha a régi naplómból amit anyum elolvasott, írnék ki részleteket, vagy akár egész "bejegyzéseket". Nincs benne túl sok, mert abbahagytam drága édesanyám miatt, pedig tényleg élveztem.. na mindegy, egyébként is megakartam szabadulni tőle (elégetni, kidobni) és akor legalább itt, a blogomon legyenek meg emléknek. :) Nem tudom érdekel-e titeket, mindenesetre majd a következő bejegyzésben bemásolok egyet-kettőt. Azért előre szólnék, hogy semmi érdekes nem lesz benne, csak a szokásos hisztik, pasigondok, anyagondok, stb. Majd meglátom még, hogy hogy lesz. :) Hamarosan jelentkezem.

X