Istenem olyan szinten fáradt vagyok hogy alig birom nyitvatartani a szememet. Hazafelé is a buszon már csukódott le. Csak azért mégsem akartam ott elaludni, mert álmomban beszélek meg rugdosok mindent. Konkrétan nincs életkedvem. Nincs kedvem semmihez. Se sorozatot nézni, se zenét hallgatni, se blogolni, semmihez sincs kedvem. Legszivesebben lefeküdnék aludni. Mondjuk nem ütköznék akadályokba, simán aludhatnék, de utálok nappal aludni. Csak este tudok, pont. Holnap szerencsére (?) nincs suli, utána meg, csütörtökön gólyanap. Természetesen csütörtökön is meglesznek tartva az órák, szóval rohadt jó. De legalább holnap nem lesz semmi dolgom, csak tanulni. Nem hogy most megtanulnék amúgy, és akkor holnap nem lenne semmi dolgom, á, dehogy. Bár ha akarnék se tudnék most tanulni, mert nincs kedvem. Semmihez. Mikor hazaértem tökre pörögtem, aztán most meg olyan vagyok mint akit fejbevágtak.
A tegnapi tervem, miszerint ma arról fogok blogolni, hogy "de királyul elbeszélgettünk Boldival" kudarcba fulladt, ugyanis ott megakadt a dolog, hogy köszönjek neki. Amúgy azon gondolkodtam, miért én köszöngessek? Ő miért nem köszön soha ha jön velem szembe vagy ilyenek? Mostanába csomószor egy társaságba vagyunk, szerintem tök természetes, hogyha meglát reggel, odaköszön. De nem. Még csak rám se néz, de nem gond. Már meg se lepődök. A reggel is egy buszon jöttünk, és mikor szálltam le, pont ott ált előttem (ő már leszállt, én meg pont a lépcsőn álltam), és egy pillantásra sem méltatott. óAzért szarul esik, bevallom. Mellesleg ma alig voltunk egy társaságba, sőt, nem is voltunk, mert egyszer sem voltunk közös folyosón, nem futottunk úgy össze, semmi nem volt. Egész nap semmi sem történt. Közgazdaság dolgozat közbe szó szerint bekönnyeztem és olyan erősen nyomtam a tollat, hogy majdnem átszakadt a papír. Ha rágondolok, egyszerűen fáj. Hogy semmi sem történik az égvilágon. Hiába próbálkozom. MEB dolgozat közbe meg azon gondolkodtam, hogyha a feles busszal megyek, akkor ő is ott lesz, és a buszra várva elkezdek vele beszélgetni. Na, ez jó ötletnek is tűnt, de előbb elengedtek minket, úgyhogy nem hogy a fél hármast, még a két órásit is simán elértem. Komolyan ráncigálnia kellett Klaudiának a buszmegbe, mert húzni akartam az időt, hátha lekéssük, és kénytelenek leszünk a 30-assal menni. Bár tudtam előre, hogy a harmincason annyian lesznek hogy az hihetetlen, leszállni nem fogunk tudni, satöbbi (tehát az lett volna mint tegnap), de megérte volna, ha legalább pár szót tudok szólni Boldihoz. Ja, amúgy ma ugye ünneplőbe kellett menni, és... hát.. látni kellett volna Boldit öltönybe. Hát azt hittem odamegyek és ... oké, szóval odamegyek, és.. mindegy, hagyjuk. :D Magam sem tudom mit csináltam volna... :D valami nagyon csúnya dolgot. De komolyan, olyan jól állt neki, hogy majdnem sírvafakadtam. Észrevettem magamon hogy lassan mindenen sírvafakadok. És mikor azt írom, hogy sírvafakadok, akkor nem poénból írom, hogy hahaha, hanem tényleg! Ahogy ránéztem a reggel, fullra bekönnyeztem hogy milyen jól néz ki. Normális vagyok??? NEM. És már nem csak a külseje vonz, hanem belsőleg is. Bár még mindig nem ismerem teljesen, sőt, de már valamennyire mégiscsak... Hagyjuk is Boldit, mert már unom hogy itt hisztizek. Oda kéne mennem hozzá és beszélni. De olyan gyáva vagyok. Meg csúnya. 
A napomról... (aminek semmi értelme, tehát nem értem minek írom le, de majd jó lesz pár év múlva visszaolvasni (?)
0. órában fizika volt, de valami rohadt unalmas volt. Sikerült lebeszélni a tanárt, hogy dolgozatot írjunk (rohadt aranyos tanár. folyton elpirul :D), ezért Klaudiával az avont nézegettük. Abból amúgy rendelek hővédőt meg hajegyenesítőt. Inkább már nem is írkálok a hajamról, mert csak felbaszom magam.
Történelmen feleltünk, hálisten én nem :D Nem igazán készültem rá xd..
Nyelvtan órán elmentünk a város művházába, ami a mi kis falunkhoz képest egy kész stadion. :D Végignéztük az előadást, aztán mentünk vissza a suliba. Sokkal jobb előadás volt, mint amiket eddig láttam abben az unalmas faluban.
Földrajzon vettük tovább az anyagot, meg kiosztotta a nagydolgozatot. Enyém lett a második legrosszabb, 16 ponttal kettes. 16 ponttól kettes amúgy, úgyhogy pont belefértem. Pedig értem az anyagot meg minden, de ez most nem jött össze. Kicsit elszomorodtam, de így is 3-asra állok. Pedig értem, meg szeretem.. :/ Majd legközelebb.
Matekon nem volt semmi, eluntam az életemet..
Tesin gyakoroltuk a táncot, mert két nap múlva fellépés a gólyanapon. Már egész jól megy nekem is, de azért még jó lenne párszor átvenni az alaplépéseket... :D Most meg kitalták Fruzsiék, hogy osztódjunk három csoportba, és a csoportból az egyik ember lépjen bele a tenyerünkbe, mi meg így emeljük fel. (Mint a pom-pom lányok, vagy mi. Bocs, nem tudok jól magyarázni.) Engem akartak ott emelgetni, de kitaláltam hogy tériszonyom van, pedig amúgy nincs, csak rohadtul nem akarok ott állni. Mellesleg tuti lecsúsznék vagy elkapna a hányinger, és nem áll szándékomban telibehányni az alattam lévő embereket. Tehát Klaudiát dobáljuk xd Hát azt látni kellett volna.. :D Ahogy próbáltunk.. Belelépett a tenyerünkbe, de tökre megijedt, ezért elkezdte a másik Klaudia és Lotti haját tépkedni, azok meg majdnem elengették mert fájt nekik. xD Én meg, mint hűséges tartó, amint elkezdett hajakat tépkedni, szépen elfutottam. Ja. Nem nekem való feladat, az biztos. Utána annyira kellett röhögnöm, hogy majdnem bepisiltem. :D Ahogy ott tépkedte a hajakat meg ilyenek xD Utána meg begörcsölt a lába és ki ült xD Kajak ez volt a napom fénypontja.
Közgén meg MEB-en dogát írtunk, úgyhogy ja, semmi különös nem volt...
Utána meg nem mentünk enni, ugyanis a kajafelelős, Ádám, nem adta le a ma heti rendeléseket, ezért egész héten nem eszünk.. -.- Azért nem adta le, mert megunta a kajafelelősködést. Hát kösz, amúgy. Arra nem gondol, hogy van aki egy másik faluba/városba lakik, és ennie kellene? Mert egész nap megeszek egy szenyát és kész, azért fizetem azt a szart, hogy egyek. Nagyon felbasztam magam. Úgyhogy suli után Klauval bementnk a pékségbe, és meghívott egy sütire, mert nem volt nálam elég pénz. Na, ez meg egy másik történet, anyám adott 500-ast, hogy azt osztjam be a héten. HOGY A FA*BA OSZTJAK BE ÖTSZÁZ KIBASZOTT FORINTOT EGY HÉTRE? úMikor egy szendvics (!) 400 forint. Hát baszod. Jó, nem szoktam mondjuk 400 ft-os szenyát venni, inkább pogácsát meg ilyenek, de könyörgöm, 500 forinttal kiszúrja a szememet? Kávét is szoktam venni minden nap, plusz néha rámjön a csoki ehetnék is, satöbbi.. Még csak kedd van, de már egy forintom sincs. Így is a saját, félretett pénzemhez nyúlkálok, hogy tudjak mit venni. Sikerült összegyűjtenem 4 ezer forintot nagynehezen, erre mire költöm el? Kajára. Mert anyám nem ad arra se. Megint azzal jön, hogy jaj nincs pénz, de dolgozni nem menne el.. Most összeszedett valami szerencsétlen pasit, aki az elején tök jó fej volt, hozott csokit meg minden, most meg telibe se szar minket. Mármint nem is kéne hogy foglalkozzon velünk, de legalább csokit hozhatna xD Az is bazdmeg már fullra ide költözött. Kb 2 hete vannak együtt vagy még ennyi se, és anyám már azzal jön hogy vagy mi költözünk oda hozzá (másik faluba) vagy ő hozzánk. Hát akkor inkább az utolsó. Meg összeveszett anyám az egyik barátnőjével, akit én tökre birok, meg elmondtam a barátnőjének egy csomó titkomat, mindig tanácsot ad, komolyan olyan mintha az én barátnőm is lenne. Erre összeveszett vele ez a nemnormális, ami igazából nem is nagyon érdekel, de konkrétan megtiltotta, hogy mostantól KÖSZÖNJEK neki, mertha megtudja hogy köszöntem Erikának, akkor kitekeri a nyakam. NORMÁLIS?!?!?!? Én is összevesztem Petrával, mégse tiltom meg anyámnak vagy bárkinek hogy köszönjön neki! Istenem, ekkora egy nyomorékot. Nem normális. De legalább holnap csinál palacsintát.
Fúú annyira nem várom a szünetet emberek. Így is belevagyok betegedve hogy egy napig (holnap) nem látom. Mi lesz velem 9 napig? Már most nem birom. Mi lenne még akkor, ha esetleg jóba is lennénk? Vagy barátok lennénk? Na akkor végképp ásnám valahol a hátsó kertbe a sírom. Mindig amikor ír valaki, azt hiszem, hogy Ő az, pedig tudom hogy nem. De mégis reménykedem. :( Olyan gáz vagyok. Annyira szeretném ŐT!!!!! Megismerni, megszerezni, satöbbi. De hogy a halálba érjem el ezeket, ha még köszönni (!) se köszönünk egymásnak? Szar ez az egész helyzet...