Két választási lehetőségem van: vagy folytatom az 5 napja tartó Pretty Little Liars maratonomat, vagy pedig végre valami hasznosat is csinálok, és blogolok. (Bár nem tudom ebbe mi a hasznos. Átgondolva, kb. semmi.) Igazából olyan szinten ellustultam, hogy nincs kedvem blogolni, csak PLL-t nézni. DE! Úgy döntöttem, hogy írok, mert az volt a terv, hogy végigsírom és végigblogolom a szünetet. Hát, ehelyett végig PLL-eztem, és nem sírtam. Eddig. Ami azt illeti, nem is voltak ilyen depis napjaim, inkább pillanataim. Voltak olyan pillanatok, igen, amikor elszomorodtam, nem tudtam mit kezdeni magammal, hiányzott Boldi, holott nem is szoktunk együtt lenni, vagy beszélni, mégis ott volt az a hiányérzet. Plusz a hülye osztályom is hiányzik már, meg úgy az egész iskolai hangulat, ahogy bemegyek a suliba, odamegyek a többiekhez, bámulom Boldit, satöbbi. Hiányzik már. Tehát ja, voltak szarabb pillantaim, amikor nem tudtam mit is kéne csinálnom az életemmel, de végülis elvoltam. Még 6 nap... úristen, 6 nap.. Az nagyon sok, és tök lassan telik el. Gyorsabban eltelne, ha csinálnék valami hasznosat is, vagy elmennék a barátaimmal valahova, satöbbi. Pont az előbb ütött meg az a "szar a hangulatom" dolog, mert csomóan töltöttek fel a szünet alatt képeket a barátaival/barátnőivel, kiírkálták hogy mit csinálnak, én meg egész szünet alatt nem találkoztam senkivel, és szerintem nem is fogok. Senkivel. És így elég szar volt, mert leesett, hogy tulajdonképpen nincs barátnőm. Vannak barátaim persze, de nem olyanok, akikkel napiszinten tartom a kapcsolatot. Még facebookon se, csak nagyon riktán. Nagyon kéne már egy barát.. nem legjobb, csak egy barát. Elég volt nekem a legjobb barátnősdi 1 éven keresztül. A nagyrésze csak megjátszás volt. Nekem egy olyan ember kell, akire bármikor, tényleg BÁRMIKOR számíthatok, mellettem áll, őszinte, satöbbi. Aki olyan mint a testvérem. Bár ez hülye hasonlat, a tesómmal kb 0 a kapcsolatunk, de értitek. Mindegy nekem hogy fiú, lány, csak legyen valaki aki ott van nekem. Az a baj, hogy nincs. Egy embert nem tudnék most mondani, akihez bármikor odatudnék menni, találkozni, beszélgetni, hülyéskedni... talán majd lesz, végülis még nagyon az elején tartunk a sulinak is, de nem tudom. Csak szar. Tulajdonképpen az eddigi szünet alatt 1 ember nem keresett meg, hogy miújság, hogy vagyok, satöbbi. Egy se. Mindenki leszar.
Azt vettem észre, hogy sorban lököm el magam mellől az embereket. Valahogy úgy érzem, senki sem elég jó. Rolival is összevesztünk kegyetlenül valami rohadt nagy hülyeségen, és azóta hiába próbálunk újra beszélgetni, egyszerűen nem megy, mindig ott kötünk ki, hogy veszekszünk.
Az önbecsülésem is valahol Afrikába maradt (holott nem is voltam még ott), folyton szar kedvem lesz, ha látom az osztálytársaim fényképeit, mert hogy milyen szépek, mennyien lájkolják, mennyien kommentelték a képeit, satöbbi. És akkor így elgondolkozom, hogy nekem hol írnak ilyeneket, hogy gyönyörű vagy, stb? Sehol. Mert nem vagyok az. Elfogadtam. Vagyis próbálom. Mert nagyon rossz a háttérbe szorulni. Mindenki szebb nálam, hozzá kell szoknom. Sosem fognak úgy rám nézni, ahogy pl. Tinára. Mindig az csöndes, alacsony, lapos lány leszek, ez van.
Valamelyik nap beszéltem Rebekával fészen, és természetesen szóba került Boldi is. Idézem, hogy mit írtam neki: "én nem az a fajta lány vagyok aki tetszik a fiúknak". Mikor ezt leírtam, tiszta könny lett a szemem, mert igen emberek, ez az igazság. Sosem kellenék egy Boldi kaliberű fiúnak. Sosem. Hiába próbálkozom, hiába sírok, hiába csinálok bármit is, sosem leszek neki elég jó. Ez talán az egyetlen olyan dolog, amit nem tudok elfogadni. Mert rohadtul szeretem. Na, most írtam le elősször, de igen. Azt hiszem szeretem. Folyton rágondolok, összeszorul a gyomrom ha rágondolok, vagyha nézem a képeit. Elviselhetetlenül hiányzik, 6 napja azt se tudom mivel tereljem el a figyelmemet, csak hogy ne érezzem azt a hiányérzetet. Úgy hiányzik, hogy sosem voltunk együtt. (Semmilyen formában.) Csak úgy hiányzik... hogy lássam ahogy röhög mindenen (szó szerint), hogy lássam ahogy a buszon összeráncolt szemöldökkel nyomkodja a tabletjét, mert biztos valami baromi nehéz küldetést kapott a játékban, hiányzik hogy random összefussunk a folyosón és átnézzen rajtam... egyszerűen csak hiányzik. Ezt nem lehet így elmagyarázni. Alig várom hogy végre láthassam ezeket a dolgokat. Nem tudom, hogy másnak feltüntek-e ezek az apró dolgok, de nekem igen, és imádom őket. :D Főleg amikor a buszon értetlen fejjel bámulja a tabletjét. Na azt imádom. Meg amikor kinéz az ablakon és látom a hosszú szempilláit. Imádom. Mindenét. Csak úgy szimplán imádom. Ja. Csak hogy van egy kis bibi. Körülbelül azt se tudja, hogy ki vagyok. Hát igen, ez azért nem elhanyagolható tényező. Khhm.
Amúgy elkezdtem edzeni, folyton guggolok meg ilyenek. Igazából még segítenének is ezek a dolgok, ha rögtön edzés után nem ennék meg egy üveg nutellát. Hát igen, talán. Mondjuk tényleg szeretnék komolyabban foglalkozni ezzel, valami normális alakot formálni magamnak, mert a mostani valami borzalmas. Már kemény 4 napja edzek. Nem mondom, hogy látszódik már, de azért érzem, hogy fittebb vagyok. Vagy valami hasonló.
Anyum kap nemsokára pénzt, és abból elmegyünk vásárolni. *o* Turiba szeretnék leginkább, onnan van az egyik kevenc H&M-es pulcsim. :D És semmi baja sincs. Vagyis volt. Mert leettem valamivel, és azóta ott van rajta egy folt. De semmi baja sem volt, mikor megvettük, és kb 500 ft volt. Kéne pár új ruha, de tényleg. Az is dobna egy kicsit az önbizalmamon.
Elkezdtem twitterezni. Ha nem írnék a blogba, akkor a twitteren mindenképp elérhettek, bár lehet, hogy ott se fogok túl aktív lenni mostanság. :D Meg úgy alapjáraton. Volt már csomó twitterem, de meguntam, remélem ezt nem fogom. Hozom ott is a formámat, mindent megosztok, amit nem kéne. Hát igen. "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".
Azt hiszem a tumblr-emet is megoszthatom, nem rakok ki oda semmilyen személyes dolgot, tehát kövessetek mindkettőn nyugodtan. :) TWITTER - TUMBLR
Remélhetőleg hamarabb fogok jelentkezni, mint most, de a szünetbe még mindenképp akarok írni. Igazából azért sem írtam, mert nem tudtam mit. Most ezek a kis hülyeségek, amikről pl. most írtam, kit érdekelnek? Őszintén. Senkit. De mégis írtam, mert valamilyen szinten kötelezettségemnek érzem. Mikor suli van, azért jobb, történnek dolgok, több az érzelem, satöbbi. Nagyon várom a sulit már. (<-- Ezért a kijelentésemért valószínűleg életfogytiglant is kaphatok, úgyhogy lehet hiba volt leírnom. :D)
X