In medias res - a dolgok közepébe vágva
Anyám pasija az tényleg nem normális. A szituáció: anyám tök náthás, ezért a pasija (nevezzük el valaminek, legyen mondjuk L.) Szóval L. csinált neki ilyen égetett cukrot vagy mit, mert hogy az segíteni fog. Életemben nem hallottam erről amúgy.. Anyám megette, és megkérdeztem tőle full normálisan, hogy milyen. Erre mondta, hogy nem érzi az ízeket. Mondom ja, oké.
Szóval tök normális beszélgetés folyt le köztünk (ami meglepő mostanság...). Semmi rosszat nem mondtam szerintem.. erre L. elkezd ott magyarázni + artikulálni, hogy csinál nekem is ha kell és akkor egyem meg és megtudom, ne basztassam anyámat, meg ilyenek. Szóval magyarul: ott papolt a semmi miatt. Vágtam egy ilyen "bocs hogy élek" pofát, és bejöttem. Most megint én vagyok a szar. De bazdmeg, most mi a szart csináltam? Semmit. Komolyan, ha beszélgetni próbál az ember az a baj, ha meg nem, akkor az. Ebbe a házba tényleg semmi sem jó. És most még csak nem is anyám generálta a feszkót, hanem ez a faszfej.
Bár tegnapelőtt anyámmal is szépen összevesztem... Jövök haza a suliból, és az út felénél hallom, hogy valaki üvöltözik utánam, hogy "SZANDRAAAA". Nem ismertem fel a hangot, azt se tudtam hogy férfi vagy női-e, úgyhogy reménykedve hogy Boldi az, megfordultam. Hát, azt hiszem nem kell leírnom hogy nem ő volt az, hanem anyám. Bevártam. Egész normális volt, mondta hog vett nekem Cappy üdítőt. Nos, aki ismer, az tudja, hogy én csak és kizárólag vizet iszok. Ilyen löttyöket nem, mert televannak cukorral, édesítőszerrel, satöbbi. Ezt neki számtalanszor elmondtam, de látszik mennyire figyel.. :D Mindegy, mondtam neki hogy köszi, de én ezt nem szeretem.. Azt hittem elkezd üvöltözni, hogy "neked semmi se jóóóó", de nem. Meg is lepődtem. Hát, korai volt.
3 perccel később, az utcánkba befordulva már üvöltöztünk. Én is. Az volt a baja, hogy minek vasalom a hajam. Látta a reggel a fürdőbe, hogy mennyi hajam hullott ki, és ezért akadt ki, hogy minek vasalom, és hogy (!!!!) eltilt (!!!!) a hajvasalástól (!!!). Próbáltam felnőttesen kezelni a helyzetet (ami nem sikerült), úgyhogy nemes egyszerűséggel elbőgtem magam. Nem sikerült túlságosan az, hogy higgadtan beszéljek vele.. rájöttem, úgysem hatna, tehát elkezdtem én is üvöltözni. Üvöltöttem, hogy nem tilthat el attól, üvöltöttem az érveket, de meg se hallgatott, csak üvöltött és üvöltött, hogy hogy beszélek vele, satöbbi... Nagyon utálom ezt.. meg se hallgatja az érveimet, a magyarázkodásomat, egyszerűen a szavamba vág - bocs, üvölt - és nem hagy szóhoz jutni. Aztán csak így elbőgtem magam. Akkor meg hisztisnek titulált. Nem gond, még mindig jobb ez a jelző, mint a "kurva" vagy egyebek. És még én vagyok a gyerek... Aha.
Mindegy. Tudom azt írtam, hogy nem fogok egy ideig jönni, de egyefene, valahogy muszáj írnom. Ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy abbalehet hagyni. Úgyhogy ja, visszatértem. Vagy mi.
A chatet levettem, nem tudom miért... aki akar, kommentbe elérhet, vagy ha úgy van, megadom az e-mail címemet is, bár nem hiszem hogy szükséges.
Elhatároztam ma, hogy ha blogolni is fogok, nem fogok szót ejteni Boldiról. Ez az utolsó bejegyzés, ahol említem őt. (Tudom, úgysem fog menni, de megpróbálom.) Próbálom a lehető legjobban elkerülni. Ez az új életcélom jelenleg. :D Elfelejteni. Vagy ignorálni szimplán. Egyik se könnyű, tekintve hogy az univerzum teljesen ellenem játszik. Hogy értem ezt? Hát, ez bonyolult. Reggel direkt egy későbbi busszal mentem, hogy még csak véletlenül se találkozzak vele, erre felszálok a buszra, nyugodtan konstalálom hogy sehol sincs.. aztán megfordulok (úgy kényelmesebb volt állni), és ott áll. BASSZÁTOKMEG. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, vagy csak ugorjak le a mozgó buszról. Egyik se lett volna túl helyénvaló, ezért próbáltam megfordulni, de nem sikerült, mert szétnyomtak. Ezt most bonyolultan fogom elmagyarázni, de úgy volt, hogy én a sofőr mellett 1,5 méterrel álltam, előttem és mögöttem egy rakat ember, akiknek az volt az életcéljuk (szerintem) hogy agyonnyomjanak. (Ez egyébként nem sikerült nekik, még.) Jobbra - balra pedig emberek ültek. Na és Boldi pedig a sofőrtől kb 3 méterre lehetett, párhuzamosan velem. Tehát vannak az ülések, és egy pár ülés között van egy kis hely. Oda volt ő begyömöszölve (ja, bocs, mégse, annyi helye volt, hogy simán leülhetett volna piknikezni a tabletjével, tudjátok, romantikusan a szerelmével). Szóval PONT ráláttam. Direkt az ablakból bámultam ki, meg bámultam a kezem, satöbbi, szóval azon voltam hogy ne nézzek rá még véletlenül se, mert akárhányszor ránéztem (véletlenül természetesen) úgy éreztem kidobom a taccsot. Sajnos ez ugye nehéz volt, csomószor ránéztem, és az egyik ilyen alkalommal ő is rámnézett, PONT a szemembe... Amúgy én nem értem hogy csinálta, de egész végig nem kapaszkodott. A tabletjébe, max, de hát ki csodálkozik már? A körforgalomnál is lazán állt, nem kapaszkodott, semmi. Mégse dőlt el! Én meg két kézzel kapaszkodtam mindenbe amit elértem, és még így is majdnem orraestem... Na erre varjatok gombot... Szóval.. az, hogy rámosolyogjak, ki volt lőve, mert csomószor ezt csináltam a suliba, de 0 reakció, csak ilyen fura fejeket vágott. Szóval csak úgy néztem. Ő meg engem. Aztán kb 3 másodperc múlva a tabletjét. Jah. Hosszú volt.
Viszont. Miközbe bámultam ki az ablakon, féloldalasan láttam, hogy csomószor felbámult (az irányomba). Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy engem néz, de elvetettem az ötletet. Mégis miért nézne? Pff.. Ő se nagyon törekedett arra hogy köszönjön.. ANNYIRA utálom ezt is. Ha valakit ismerek, akkor köszönök! Kivéve ha Boldi az. Mert akkor csak bámulom és próbálok nem hányni. De ő igazán köszönhetne, tekintve hogy ő neki nincsenek ilyen érzései...
Egy pár fiú tök kedves, bármikor meglátnak a folyosón odamosolyognak, vagy odaköszönnek, holott nagyrészükkel max 2 szót váltottam. KETTŐT! Mégis köszönnek, mosolyognak... Boldival beszéltem már azért párszor, élőbe is, fészen is, és nem képes köszönni. És ő nem az a bunkó típus, ő tényleg nagyon kedves, közvetlen, már amennyire ismerem, úgyhogy ezt fullra nem értem.. Na mindegy...
Tehát egész héten azon voltam, hogy ignoráljam, ami, nos, valljuk be, rohadtul nem jött össze. Amúgy tegnap nem voltam suliba, és lehet hogy nevetségesen fog hangzani, de a hajam miatt. Annyira szarul állt, hogy rosszul lettem. (???) Szó szerint! Reggel vasaltam a hajam, de olyan gyorsan zsírosodik, hogy 1 nap múlva már fénylig meg ilyen undi.. Szóval tök ideges lettem, aztán hányingerem lett és hánytam. Szal otthon maradtam. Hát, szép kis történet... :D Azért ezt nem hangoztattam sehol, hogy a hajam miatt hánytam. Isssstenem.... miért nem születtem normálisnak?! :D Bár, azt hiszem az olvasóim már ezt megszokhatták tőlem hogy egy nagy kupac szerencsétlenség vagyok. :D Múltkor a szempillaspirálomat húztam le a WC-n. Ne kérdezzétek. Azóta sincs meg amúgy.
Eltértem a témától. Szóval. Egyáltalán nem sikerül semmibe vennem Boldit. Az oké, hogy mikor direkt összeakarok futni vele SEHOL de az égvilágon SEHOL se találom. (Ohh, azok a szép, hosszú szünetek, mikor a testemet magam után vonszolva jártam folyosóról folyosóra, hátha összefutok vele...) Most meg, hogy nem akarok összefutni vele, 3 percenként meglátom. Kajak. Egy folyosón voltam vele körülbelül 3x. Pont ott volt, pont ráláttam, szóval ja. Plusz mikor mentem WC-re, pont jött velem szembe, én meg majdnem felfordultam mérgembe. Nem azt mondom, igazából marhára örülök hogy látom :D Csak jobban örülnék ha nem. Úgy könnyebb lenne elfelejteni. Igazából azért akarom elfelejteni, mert 1. tudom hogy nincs nála esélyem, szóval csak a semmi miatt szenvedek. 2. ööö, nem, nincs kettes.
Mindig is egy tökéletes kapcsolatról álmodtam, már mióta beléptem a pubertás korba (:D), de tudom hogy tökéletes kapcsolat nem létezik.. A fantáziámban, na, ott igen. Nem egyszer elképzeltem már, hogy mi lenne, ha összejönnénk Boldival, hogyan találkoznánk, hogyan köszöntenénk egymást, mivel töltenénk a délutánokat, satöbbi.. Szóval minden perfect. De a valóságban szerintem nem így lenne, gondolom veszekednénk, meg ilyenek...
Amúgy a világon az egyik legszarabb érzés, mikor látod, hogy az, akit te szeretsz, tudomást sem vesz rólad. Ma mikor láttam, hogy megfordul Fanni után, és konkrétan bámulja a seggét, na az volt az a pillanat, mikor szó szerint hányingerem lett. Megint. De komolyan. Klaudia rámnézett, és megkérdezte, jól vagyok-e, mert lesápadtam. (!) Jó, én is megnézem a többi fiút meg ilyenek, de az nem fáj senkinek. De ahogy így stíröli a többieket, az tényleg szarul esik. Nagyon. Talán azért, mert tudom, hogy utánam nem néz így. :(
Na mindegy. Elég az önsajnáltatásból. Tényleg azon vagyok, hogy minél kevesebbet gondoljak/nézzek rá, csak marha nehéz. Mert annyira de annyira de leírhatatlanul ... szeretem? Imádom? Nem tudom.. csak valami nagyon nagyon erőset érzek. És legszivesebben odamennék hozzá, elmondanám neki az egészet, aztán megvárnám a reakcióját. Ha a reakciója pozitív (aminek az esélye 0), akkor boldogan élünk míg meg nem halunk. Bár valószínűleg akkor is lenne valami bánatom, egyszerűen mindig mindenbe találok szálkát, és mindig van ami miatt aggódjak.. Ha meg negatív a reakciója (aminek az esélye 100) akkor hazamegyek, bepakolok egy bőröndbe (nincs bőröndöm, de majd szerzek) bepakolom a fontosabb dolgaimat, bajszot növesztek, kiköltözök Mexikóba és átnevezem magam Pepítónak. Még olyan cuki is mexikói kalapom is lesz. Azok mindig is tetszettek. Gyorsan kerestem egy képet, hogy milyenre gondolok. KATT. Hát nem szexi? És csak 3400 Ft. Szerintem tökre megéri.
Szóval a lényeg, hogy ezt úgy se fogom megtenni (mármint nem a mexikóisat, azt simán!) hanem a "bevallok-mindent-Boldinak-mert-megbolondultam" dolog.
'Szal ja. Majd jövök :).
X