Amúgy ez tök hatásvadász szöveg. Mármint ez a túlreagálás, hogy "megdöbbentő nap volt", stb. xD Na jó, hagyjuk. Megjegyezném még gyorsan, hogy új lett a kinézet, mert az előző már több hónapja fent volt. Eléggé ratyi lett, vagy ahogy mostanába mondani szoktam: fos. Nem tetszik túlzottan, főleg, hogy átlátszó a blog, és alig lehet elolvasni a szöveget. Remélem azért annyira nem zavaró, de ha igen, akkor szóljatok, és valamit kezdek vele. A háttér viszont tetszik. 

Na, akkor kezdjük. Tegnap egész nap Ervint próbáltam elérni facebookon, de nem volt fent. Már éppen próbáltam le tenni arról, hogy segítsen egy kicsit ebbe a Boldi ügybe (nem tudtam eldönteni, hogy mellé üljek-e a buszon ma, vagy ne), amikor láttam, hogy fent van. Gyorsan ráírtam, végülis 20 perc után visszaírt, úgyhogy nem volt gond... Nem akartam bunkó lenni és rögtön Boldiról faggatni, megkérdeztem, hogy hogy telt a hétvégéje, satöbbi, végül csak kiböktem amit akartam. Írtam neki, hogy "mégse ülök le Boldi mellé." Ő írta, hogy oké, miért? Én meg azt válaszoltam, hogy azért, mer egyrészt biztos zavarná, meg biztos nyomulósnak hisz azok után, hogy ráírtam, másrészt pedig biztosan zenét fog hallgatni. Erre azt írta, hogy oké. Na mindegy. Vártam egy kicsit azért, hogy rábeszél, nyugodtan üljek mellé, mert biztos nem zavarom, vagy szólt neki, hogy ne hallgasson zenét, vagy mittudomén, de nem. Úgyhogy szomorúan elköszöntem és mentem aludni. Sajna a terv, miszerint leteszem a fejem este 10-kor,  és alszok, nem sikerült. Kb. éjfélig agyaltam, forgolódtam, zenét hallgattam, mert egyszerűen nem tudtam elaludni. Kattogott az agyam, hogy oda üljek-e. Micsoda problémák. Pff.

A reggel tiszta kómás voltam, olyan karikák voltak a szemeim alatt, hogy a szó szoros értelmében megijedtem a tükörképemtől. Mivel már egy ideje nem használok alapozót, ezért csak felkentem a spirálomat meg kihúztam a szemöldökömet, és kész is volt a smink. Felöltöztem gyorsan (szürke nadrág, fekete bakancs, sötétlila pulcsi) és pontosan 5:50-kor kimentem a házból. A busz szokásosan késett. Mikor leszálltam a régi falumban az átszállást várva, oda jött Viktor, és beszélgettünk. Ők hátul szálltak fel. Általában én is mindig hátul szoktam, de mivel multkor Boldi annyira meglepődött, hogy hátulról rárontok konkrétan, úgy döntöttem, mivel valószínűleg úgyis előrébb fog ülni, inkább elől szállok fel, hogy lássan. Aha. Hát, majdnem összejött. Mostantól SOHA többé nem tervezem előre meg a dolgokat. Mert SOHA se az történik, amit a fejemben lejátszottam előtte tízmilliószor. SOHA. A terv a következő volt: felszállok a buszra, Boldi megpillant. Elmosolyodik, elmosolyodok, melléülök. Elteszi a telefonját, a tabletjét, és minden egyéb elektronikai kütyüjét, majd hosszasan elkezdünk beszélgetni, röhögni. Aztán leszállnuk a buszról, együtt bemegyünk a suliba, a szekrényekhez, tovább beszélünk, megvár, megvárom, végül lemegyünk a teremhez, és becsöngetésig beszélünk. Ja. Hát, majdnem. Ezek közül egyébként nagyon egyik se sikerült. Jó, ez azért hazugság, na de akkor leírnám azt, ami valójában történt. (Hatásvadász szöveg 2.0) Pill wc. (?)

Na vagyok. (?) Egyébként majdnem elcsúsztam a wcbe. Na mindegy. 

Visszatérve a reggelhez. Ott álltam a buszmegállóba, és akárhányszor elment előttem egy busz, azt hittem, elévetem magam, annyira izgultam. Később rájöttem, hogy hiába. Pff.

Végül csak megérkezett a 6:45-ös busz, én meg nagy levegőt véve felszálltam. Kb. remegtem. Körbenéztem. Előttem álltak, mögöttem álltak, és alig volt hely. Mindenki ment volna előre, én viszont csak álltam, és kerestem a fehér kabátot és a zöld/kék sapkát. Nem láttam. Sehol. Végül szomorúan leültem egy üres helyre, mert már éreztem a hátamban a szúrós pillantásokat, hogy vagy leülök, vagy kihajítanak az ablakon. Tették volna azt. ☹

Legalábbis akkor azt éreztem. Elővettem a fülesem és szomorúan bámultam magam elé. Amúgy azt se tudom ki mellett ültem, hogy fiú volt-e vagy lány, nem nagyon érdekelt. Kicsit furán nézhettem ki, mert mikor szomorú szám ment (Lana Del Rey, Lorde, The Beatles), szomorúan néztem magam elé. Mikor meg vidámabb (Arctic Monkeys) zene ment, akkor meg mosolyogva. Azért mosolyogva, mert olyankor jó kedvem lett, mert hogy "erős, független nő vagyok, akit nem érdekel az, hogy éppenséggel nem ülhet síri csöndben az amúgy is telefonját nyomkodó Boldi mellett". Aha, hát, kb. addig voltam erős független nő, amíg le nem szálltam a buszról, utána el is felejtettem, nem csak azt, hogy erős, független nő vagyok, hanem még azt is, hogy nő vagyok. Vagy valami olyasmi. Leszálltam a buszról, és reménykedve szugeráltam a buszt. Hogy ne legyek túl feltünő, a táskámban kotorásztam, és kerestem valamit. Hogy mit, azt még most se tudom, de kerestem. Végül elővettem egy zsepit és jeleket küldözgettem az orromnak, hogy follyon, mert ott álltam a buszpályaudvar közepén, kezembe egy zsepivel, és bámultam egy buszt. Aztán... aztán leszállt. Ő. A buszról. Utána nagyon nagyon gyorsan történt minden. Elősször is megállapítottam, hogy egy csicska vagyok. És hogy sürgősen kell egy szemüveg. Utána megállapítottam, hogy azért nem ismertem fel, mert új cuccai vannak. Aztán eszembe jutott, hogy én még mindig csak ott állok egy zsepivel a kezembe, és bámulom a buszt. Vagyis már nem a buszt, hanem azt, aki leszállt... Felém se nézett, szerintem nem vett észre, és elindult. Én meg gyorsan észbe kaptam, és mielőtt valaki beállhatott volna mögé/elém/közénk, utána rohantam. Feltünés nélkül suhantam mögötte, és gyorsan próbáltam rájönni, hogy mi más rajta. Hát persze! Új cipő (DC), új nadrág (fú, rohadt jól áll a vékony lábain), új kabát (fekete), és... és nem volt rajta a megszokott sapka. ☹ 

Miután megállapítottam, hogy igen, rohadtul menő, igen, rohadtul helyes, és igen, rohadtul szeretem, már azon kaptam magam, hogy azok, akikkel eddig sétált, elmentek (gondolom cigizni), ő meg egyedül sétált a suli felé. Hát, utána megint gyorsan történtek a dolgok, mert.. odaléptem (ugrottam) mellé, és ráköszöntem. Idézem.

 

Én: Szia.

Ő: Szia.

Én: ...

Ő: ....

Ezután jött egy félperces csend, írtó kínos volt, mert hát oda álltam mellé, köszöntem, aztán meg csöndbe álltam. Végül megtörte ő (!!) a csöndet.

Ő: És amúgy mi a helyzet?

Én: Semmi. Veled?

Ő: Semmi.

Én: Akkor jó sok történt mindkettőnkkel.

Ő: Jah.

Én: Hogy telt a hétvégéd?

 

És akkor elkezdtünk beszélni. Kb. másfél percig. Utána beértünk a suliba, én felmentem a szekrényhez, ő meg leült a padra a haverjaihoz. Írtó boldogan és mosolyogva vetkőztem le, aztán bementem a mosdóba és megállapítottam, hogy ja, rohadtul elfeküdtem a hajam. De kajak. Egy rohadt nagy púp volt a fejemen. No comment.

Kb. 5 percig próbáltam kezdeni valamit a fejemmel, végül valamit összehoztam, és nem néztem úgy ki, mintha egy nagy kupac szar lenne a fejemen.

Mentem le éppen a lépcsőn, és azon agyaltam, hogy vajon Boldi látta-e, hogy egy 20 centis púp van a fejemen, amikor elsétáltam a D-sek előtt. Tök zavarba voltam, mert jól végigmért mindenki (-.-), úgyhogy nem is akartam oda nézni. De véletlenül (!) pont oda pillantottam egy helyre, és ott ült Ő, és engem nézett. ENGEM! Oké, rajta kívül még 25 fiú, de mindegy. Halványan rámosolyogtam, ő meg vissza. (!!!!)

Miután látó távolságon kívül kerültem, jött velem szembe egy csaj, akit látásból ismertem. Köszönt, köszöntem, de úgy vigyorogtam közbe, hogy elég furán nézett rám. Na mindegy. NAGYON NAGYON BOLDOG VOLTAM! De tényleg. Nagyon.

Megszorongattam a szerencsekarkötőmet, és mentem a gépíró teremhez. 

0. gépírás volt, nem volt nagyon semmi, unatkoztam, mint általában.

1. óra angol, szintúgy. 

2. óra tesi volt, ugyanez.

Hmm, tök érdekes óráim voltak, úgy tűnik. LOL.

3. óra kémia. Na, ennek már örültem. Mármint nem a kémiának, hanem a kémia előtti szünetnek. Ott is a d-sekkel vagyunk egy folyosón, csak eddig nagyon nem elítettem, mert ott sosem történik semmi. Ők matekra, mi kémiára tanulunk (vagy puskát gyártunk), úgyhoyg ja. Most se vártam nagyon sok mindent, úgyhogy éppen ültem volna le a földre, hogy unatkozzak, amikor megláttam Ervint. Vele szembe Boldit. Ketten álltak, egyedül. Gondoltam, oda megyek Ervinhez (szigorúan!). Odamentem, halálra rémítettem Ervint, mert hátulról beleüvöltöttem a fülébe. Az osztálytársai elég furán néznek ránk mindig, mert azt hiszik, van köztünk valami (Ervinnel), úgyhogy most is huhogtak egy sort, de nem érdekelt. Ervin is tudta, hogy én Boldit imádom, én is tudtam, hogy én Boldit imádom, és, nos, asszem már lassan Boldi is tudja, hogy imádom. Pfff. Lényeg a diszkréció.

Elkezdtünk dumálni így hárman, és tök jó volt. Beszéltünk egy csomó dologról, kémia, matek, stb. Boldinak 3-as lett a kémia dogája (!!!) és éppen a telefonján mutogatta a hármas dolgozatát, én meg megdöbbenve mondtam neki, hogy "ilyet még életembe nem kaptam", ő meg röhögött, amikor is... oda jött Rebeka. A matekot próbálta elmagyarázni Boldinak. Nem mintha bárki is kérte volna... Írtó ideges voltam, Ervin az röhögött az arckifejezésemen, Boldi nézte Rebekát (....) Rebeka magyarázta a matekot (az amúgy senkit sem zavar, hogy kb. megbukott belőle?), úgyhogy ja, szép kis társaságot alkottunk. Lucáék jó messziről kiszúrták, hogy ott mérgelődök, és ott röhögtek. Ja, rohadt vicces, de tényleg. 

Ja, amúgy Ervin megkérdezte tőlem jól hallhatóan, hogy "és Boldi mellett ültél?" Én meg hangosan, szomorúan, közöltem, hogy nem. (Ja igen, a reggel még erős, független nő voltam. Aha. Sokáig tartott). Mellesleg közöltem Ervinnel jó hangosan azt is, hogy hétfőnként már nem lesz több nulladikom, úgyhogy Boldi remélem, hogy hallotta, és rájött, hogy mostantól szomorúan fognak telni a hétfő reggelei, mert nem fogok mellette ülni. Hihi.

Utána már jött a tanár, úgyhogy mennem kellett, elköszöntem gyorsan tőlük és indultam órára. Attól függetlenül, hogy Rebeka bezavart, nem voltam szomorú. Bár.. Boldi néha olyan fejet vágott, mint aki mindjárt elalszik. Félő volt, hogy mindjárt összeesik. Pff..úgy látszik, élvezte a társaságom. Imádom, mikor ilyen jóba vagyunk, de tényleg..........

Kémián kiosztotta a tanár a dogákat, ami kettes lett. KETTES!!!!!!!!!! Nagyon nagyon örültem neki (?), úgyhogy gondoltam óra után közlöm Ervinékkel. Gondoltam úgyis együtt jönnek ki a teremből (a szembelévőben voltak) de aztán mint általában minden, amit előre kitervelek, ez sem jött össze. Ervin kijött, közöltem vele a kettesem, ő meg mondta, hogy "na, mondtam hogy meglesz". Aztán lehervadt az arcomról a mosoly, mert benéztem az osztályukba, és Boldi még csak el se pakolt. Gondoltam, megvárom, de addig mit csináljak? Álljak csak úgy ott? Írtó feltünő. Úgyhogy a következő mellettem elhaladó személyt (Vivit) odarángattam magam mellé, és kb. ez a beszélgetés folyt le köztünk:

 

Én: Na, most csináljunk úgy, mintha beszélgetnénk. Lécci.

Vivi: Jó. Miért?

Én: Mert ott van Boldi, és meg akarom várni. Viszont nem akarok feltünő lenni, úgyhogy azt akarom, hogy azt higgye, leálltam veled beszélgetni, ezáltal nem fog neki leesni az a nyilvánvaló tény, miszerint őt várom.

Vivi: Aha, oké. Amúgy miért várod?

 

Épp válaszolni akartam neki, amikor Boldi elsuhant mellettem. Kicsit meglepődtem, mivel végig az ajtót szugeráltam, és nem láttam ki jönni. Amúgy azt még nem is említettem, hogy új pulcsija van. És annyira de annyira jól nézett ki! Az összkép. Fú. Na mindegy. Szóval ki suhant, én meg utána. Ez kicsit furán jött ki, mert a szekrényéhez ment volna, én meg beugrottam elé (?), és nemes egyszerűséggel, vigyorogva, közöltem vele, hogy: "Boldi, kettes lett a kémiám!!!" Szerencsére Vivi ott volt, úgyhogy utólag el tudta mondani, hogy mi történt, csak mert én kicsit sokk alá kerültem, és nem emlékeztem semmire. Utána Boldi elkezdett röhögni. 

De nagyon. Mármint tényleg. Elkezdett szakadni. És annyira de annyira viccesen és aranyosan röhög (idézném: HÖ-HÖ-HÖ-HÖ), hogy én is elkezdtem röhögni. Boldi röhögött valamin, én röhögtem Boldin, Vivi meg nem értette, min röhögünk. Aztán nem tudom mit mondott, talán azt, hogy "az jó". Gyorsan elslisszoltam Viviel, aztán megkértem, hogy mesélje el újra az egészet. Aztán megkértem mégegyszer. Végül, amikor kb. hatodjára kértem, hogy mesélje el részletesen ezt a 30 másodpercet, kicsit besokkalt. Nem értem miért.

Aztán jött a duplainfó, unatkoztam. 

Utána matek, egyes dogát írtam. Ja. Pedig azt hittem, hogy hármas lesz. Csürtörtökön megint írunk, majd kijavítom... remélhetőleg.

Matek után hittan jött, ahol szintén unatkoztam. Jézusom, annyira érdekes óráim voltak ma, hogy az hihetetlen.

Amúgy hittanra mikor beértünk, Luca mondta, hogy volt fent a szekrényeknél, és találkozott Boldival. Boldi meg mikor meglátta Lucát, neki ment egy tanárnak (?) de még elnézést sem kért, mert össze-vissza kapkodta a fejét. Luca szerint engem keresett. Én meg közöltem vele, hogy már miért keresne? Így is majdnem elaludt azon, amit meséltem neki kémia előtt. (Azt meséltem amúgy, hogy az egyik osztálytásamnak, Máténak van egy Sony órája, amibe mindig beleírja (?) a puskát, ezáltal tök kitünő mindenből. Szerintem ez egy tök érdekes sztori, mellesleg technikai cuccal kapcsolatos, úgyhogy nagyon nem értettem, miért csukódik le a szeme..) 

Hittan után mentünk ebédelni: Luca, Klau, Vivi, meg én. Már éppen befejeztem a kajálást (a többiek még nem), amikor Ervin odavágódott mellém, és tiszta ideges volt. Azt hittem, megint megsértődött valami miatt, amikor közölte, hogy el lopták a telefonját. Nagyon meglepődtem, ezután már az egész haza fele út erről szólt. Írtóra sajnáltam. Mellesleg feljelentette az anyja az egész osztályt. Boldi meg írtó jó fej volt, ott kereste Ervinnel az eltünt telefont. (Samsung Galaxy S4) Még jó, hogy Ervin nem hozta suliba a tabletjét is. Ezek után nem is fogja. Nem értem, én mindig is gondoltam, hogy miért kell ezzel menőzni. Ha nem mutogatta volna folyton, meg ilyenek, akkor talán nem is lopták volna el. Vagy nemtom. Nem értek ehhez. De írtórra sajnáltam, nagyon szomorú volt. Remélem meg lesz neki.

Később Viviel szálltam le a buszról, amikor megcsapott a tavasz illata. Igaz, hogy még nincs tavasz, de tök olyan idő volt. Rögtön az SzJG jutott az eszembe, vagyis az egyik sora. Amit kicsit átköltöttem.
""Üdv, lepkék, üdv, tavasz, üdv, "imádlak Boldi" érzés". Vivi kicsit furán nézett rám, miután ezt így közöltem vele, de nem baj. Én értettem. Sajna mást nem érdekelt, úgyhogy mindegy.

Hát, ennyi volt a mai napom. Igazából elég jó volt Boldi szempontjából.. Szerintem. Majd jelentkezem. 

Bocsi, ha kicsit összecsapottnak tűnik, csak tesóm nézi a Big Time Rush-t, és idegesít, ezért nem is tudok ide figyelni. Bocsi.

XXXX