Húha. Hát, elég régen nem írtam. Az az igazság, hogy nem akartam. Nem azért, mert nem történt semmi, vagy nem volt miről írni. Egyszerűen csak nem akartam hisztizni. Visszafogtam magam minden szempontból az utóbbi másfél hétben. Nem panaszkodtam (csak nagyon ritkán), nem hisztiztem. Jó fej voltam, röhögtem egy csomót, jól el lehetett velem beszélgetni, de belül... na, azt inkább hagyjuk. Nem egyszer volt, hogy szó szerint sírva aludtam el. Na de mindegy.

Nem is szeretném nagyon bepótolni a lemaradást. Sok dolog történt, bevallom, de így utólag átgondolva nem számítanak. Csak ilyen alapdolgok: Boldi egyik nap jó fej, köszön, jeleket ad. A következőbe már Rebekával lóg, vele beszél, satöbbi. Egyébként ha a mai napot nem számítjuk, akkor több, mint 1 hete nem beszéltünk. Bár, azért a mai se volt valami nagy dumcsizás, de mindegy. A tegnapi napomat azért leírnám, vagyis a lényeges részét.

Dáviddal, Boldi egyik haverjával ugye tök jóba lettem az utóbbi időben. Tök sokat beszélünk, információkat ad Boldiról, nem mellesleg rengeteget röhögünk. Mert írtó bolond. De tényleg. Nagyon hülye. :D És tök jó, hogy a Boldi téma mellett másról is tök jól eltudunk beszélgetni. Régebben idegesített, mert tetszettem neki és nem szállt le rólam (valahogy átérzem Boldi érzéseit.. pff), satöbbi. Aztán mondtam neki, hogy ez nem fog menni, és nem beszéltünk egy ideig. És most, kb. 2 hete megint tök jóba lettünk, sőt, ilyen jóba még nem is voltunk. Folyton dumálunk facebookon, meg élőbe is. Na és rátérve a lényegre.. Tegnap ott maradtam 8. órába matek dolgozatot írni, vagyis javítót. A 7. óránk elmaradt, ezért volt egy lyukas órám. Fannival és Rebekával (!!!) a lyukasórába lézengtünk a folyosón és néztük a szóbelizőket. Tök fura volt belegondolni, hogy tavaly ilyenkor én is ott ültem, ott izgultam, stb. Mintha tegnap lett volna. Akkor biztos voltam benne, hogy nem kerülök be, és tessék. Rá egy évre ott vagyok, éppen a matek egyesemet szándékozom kijavítani, miközbe pár osztálytársammal beszélgetek. (Ott voltak Tomiék is). .

Na. Tehát Rebekáékkal ott álldogáltunk és furán méregettük a szóbelizőket. Rátérek most már a lényegre. Miután sikertelenül megírtuk a javítónkat, gyorsan mentem a szekrényemhez hogy kivegyem a kabátomat. Sajna Rebeka követett. Útközbe elővettem a telóm és láttam, hogy írt Dávid fészen. Gyorsan visszaírtam, hogy "szia", és pont, mikor elküldtem, felnézek a telefonból és ott jön velem szembe xD És ő is a telefonját nyomkodta. Tiszta filmbeli volt kajak. Na és akkor elkisért a buszmegállóba, végül kiderült, hogy egy busszal megyünk, szal beültünk egymás mellé. Az elején, mikor rámírt, hogy ki tetszik nekem, tökre féltem, hogy elmondja Boldinak vagy keverni fogja a szart, sőt Klaudiáék is mondták, hogy ne bízzak benne, mert tuti tetszek még neki és csak átver, de tökre nem ezt tapasztalom. Tolerálja azt, ha órákat beszélek róla, vagy ha éppen hisztizek. Nem panaszkodik, meghallgat, tanácsot ad, megvígasztal.. Ellenben Ervinnel, aki nemes egyszerűséggel lehülyéz. Mindkettő jó barátom, csak kicsit más módon. Hehe. Jaj amúgy Ervin is.. na erről majd később.

Úgyhogy Dáviddal beültünk egymás mellé a buszon, és dumáltunk.. na vajon kiről? Amúgy tegnap volt szerda, amit bár minden normális ember tud, azért leírom, és tökre féltem attól a naptól, főleg egy szünettől. Nem volt semmi kül, odamentem Dávidhoz és vele dumáltam, aztán oda jött Boldi, majd elment Rebekához dumálni, aztán visszajött hozzánk, végül odajött Rebeka is, és írtó szar volt, mert ők jól elvoltak, én meg ott álltam, Dávid meg leste a reakciómat, állítása szerint úgy néztem ki mint aki mindjárt agyonveri (mármint Rebekát, esetleg még Boldit is), szal ja, eltelt.. És hiába próbálok beszélni Boldival, egyszerűen nem jut semmi az eszembe olyankor... mindenképp gyakorolnom kell ezt. Majd felírok egy halom témát egy kis cetlire és amikor úgy van, akkor előveszem és gyorsan kiválasztok egyet. Mennyire vagyok lúzer egy tizes skálán? Hát, megajánlom magamnak a kilencest. Pff.  Rebeka persze tök jól eldumálgat vele. Hát persze. Hah.

Össze-vissza utazok a tér idő kontinuumban, de mindegy. Bocs.

Szóval a buszon tök jól eldumálgattunk Dáviddal Boldiról, amikor eszembe jutott, hogy kérdezze meg Boldit fészen, hogy mi a véleménye Rebekáról. Oké, írtó gyerekes vagyok, tudom, de információra voltam éhezve!!! Dávid ezt kicsit félreértelmezte, mert én úgy értettem, hogy majd otthon, nyugodt körülmények között, egy hosszas és felszines beszélgetés után rákérdez Rebekára... nos, hát ő nem ezt tette, előkapta a telefonját és kb. ennyit írt Boldinak: "csá te jártnál Rebekával?" Pöppet ledöbbentem, hirtelen azt se tudtam milyen módszerrel nyírjam ki magam, amikor válaszolt.. Nem felejtettem el, Isten ments, szerintem örökké az emlékezetembe vésődött.. Idézem.

 

Dávid: csá te járnál Rebekával?

Boldi: hát hallod nemtom 

Dávid: de be jön?

Boldi: akár

 

És ezt úgy kell elképzelni, hogy Dávid fogta a telefonját, én meg belevoltam teljesen hajolva. Aztán mikor elolvastam az utolsó szót.. körbe néztem gyorsan, és kerestem egy helyet, ahova mondjuk felköthetném magam. Tök könnyes lett a szemem, mint általában mindig amikor Boldiról van szó, de visszafogtam magam. Dávid persze látta rajtam, vígasztalt meg ilyenek, de kész volt, nekem már tök mindegy volt minden... aztán folytatódott a beszélgetés:

 

Dávid: és más?

Boldi: mi más? (nos, nem túl okos lol)

Dávid: ajj.. más tetszik?

Boldi: seholsemmi

PFFFF. Aha, értelek. Drága Boldizsár mond már el nekem hogy akkor mi a jó büdös picsáért küldözgetsz felém jeleket? Vagy csak én értelmezem ezeket félre? Mármint folyton köszön. Kedden is mikor elsuhant mellettem, 5 másodpercig mélyen belenézett a szemembe. Nekm ez határozottan egy jel volt. Vagy amikor Ervintől kérdezte hogy melyik busszal megyek, meg hogy jó fej vagyok-e. Én ezeket is jeleknek értelmeztem. Vagy amikor rámnéz. Tegnap is. Meg ma is. Mikor ott állok vele szembe, és rám néz. Nézi a reakciómat, hogy mi a véleményem mondjuk arról amiről beszél. A nézése. Ahogy rámnéz. Mindig olyan... mély. Vagy én nem tudom. De olyan furán néz. Én nem így nézek egy ismerősre. Vagy nem kellett volna ezeket így értelmeznem? Nem értek én már semmit. 

Amúgy egy ideig szar kedvem volt emiatt. Hogy "akár" meg "seholsemmi". De aztán rájöttem, hogy most mindig amikor lesz valami ilyesmi (és igen, lesz) mindig padlóra kerülök? Hah, nem. Erős vagyok. Oké, este azért jól kibőgtem magam, de a lényeg, hogy más ebből nem érzékel semmit. 

Ja egyébként tegnap Dávidnak a buszon megesküdtem, hogy engem már nem érdekel Boldi. Ó Istenem, ha összeszámolnánk hogy hányszor mondtam már ezt... Ő csak bólogatott, és hallgatta, ahogy panaszkodok: "Nem nézek rá. Nem gondolok rá. Nem beszélek róla. Meg vele se. Bár az nem lesz nehéz, így se beszélünk. Sőt, tudod mit? Facebookról is kitörlöm. Bár inkább nem. Az bunkóság, nem? Vagy fel se tünne neki? Jézusom, szerintem észre se venné. Hah! Inkább letiltom. Vagy ne? Én megharagudnék ha letiltana.. akkor ő is biztos. Vagy nem?" Satöbbi.. Szerencsére nem ugrott ki az ablakon, sikeresen hazaért, pedig félő volt, hogy nem bírja mellettem sokáig. 

Tegnap amúgy megnéztem a Sinistert. Mármint a filmet. A kedvenc filmem kajak. Még akkor is, ha csak kis ablakba mertem nézni, és 5 percenként felsikítottam. Ajánlom mindenkinek, de tényleg.

Aztán a mai nap.. Ezt nagyon nem részletezném, csak a lényeget. 

1. óra irodalom volt, és hát olyankor mindig egy folyosón vagyunk a D-sekkel. Egyébként megjegyezném, hogy írtó jó érzés mindig, amikor felmegyek mondjuk az emeletre, és köszönnek 10-en. Most is, felmentem a 3.-ra, letettem a táskám, és csomóan odaköszöntek. Még olyanok is, akikkel eddig nem is beszéltem soha (?). És ez olyan nagyon jóóó :) Bár nem tudom miért. Csak úgy jó. Mindegy, vannak fura dolgaim.

Klau, Luca meg Vivi kiálltak a lépcső elé, és bámultak valakiket (?), én meg úgy döntöttem, leülök a lépcsővel szembe és átnézem az irodalmat. Kérek egy dicséretet, amiért nem néztem arra!!! Mert a fiúk mindig tőlünk 10-20 méterre leülnek, szépen sorjába, mint a katonák, és vagy tanulnak, vagy beszélgetnek, vagy nyomkodnak valamit.. Mi meg ugyanez, csak kicsit arrébb. És most kivételesen arra se néztem! Csak amikor valaki köszönt, és fura lett volna, ha hátat fordítva köszönök. (?) Viszont rá nem néztem. Mert tartottam magam az elhatározáshoz, miszerint nem érdekel. Tök jól is ment. Egy ideig. Természetesen.

Nagyba tanultam az irodalmat (vagyis úgy csináltam, mint aki tanul), amikor felpillantottam, mert úgy éreztem, hogy valaki bámul. Hát ja, bámult, csak éppen nem az akire számítottam (pff, számítottam? tényleg? amatőr..), mert Dávid bámult. xD Rámosolyogtam aztán oda jött. Felálltam, mert kicsit furán nézett ki, hogy én ülök, ő meg áll, és így üvöltözünk. Kb. mindenki más ült, csak mi ketten álltunk, meg még 1-2 ember. Elvoltunk, eldumálgattunk a Sinisterről meg az irodalomról, amikor hirtelen.. na jó, idézem:

 

Én: ... és akkor így, vágod, előugrott az a szar, és úúúgy megijedtem. Mármint ott volt az a kivetítő, azt nézte a pasas, előtte ült egy csomó kölyök, akiket elraboltak, és olyan rondák voltak.. én meg közel hajoltam a géphez, mert ugye kisablakba néztem, mert nagyba nem mertem, és kb nem láttam semmit. És akkor előugrott az a szar ami a kivetítőn volt.. nagyon rémisztő volt, mert tökre nem számíto....

Dávid: Aha jó, ott jön Boldi.

Én: ..tottam rá, mert nem voltam rá felkészülv...mivan? 

 

És abban a pillanatba beállt mellém Boldi. Vagyis Dávid mellé is. Mert én álltam Dávid mellett, Mellette meg senki. Na és ő kettőnk közé beállt. Mármint Boldi. 

Hát, picit megszeppentem. Mert nem számítottam nagyon rá. Tulajdonképpen nem is értettem/hallottam/fogtam fel amit Dávid mondott, mármint hogy jön, mert éppen azt ecseteltem, hogy én mennyire megijedtem. Ráülhetett a döbbenet a képemre, mert azon kaptam magam, hogy konkrétan csöpög a nyálam.. Pff. Boldi mögött pár lépésnyire az ajtó mögött ott voltak Klauék. Na, rájuk néztem, hát, ők is levoltak döbbenve. Ott vigyorogtak, én meg vissza, és fúúú, nagyon fura volt.. Mert nem hívta oda senki, mégis oda jött. Végülis nem volt semmi nagyon, a telóján mutogatott valami játékot nekem meg Dávidnak, ahol füvet kell termeszteni, majd eladni (?????), meg hogy a hétvégén felmennek Miskolcra vagy Debrecenbe (nemtom már pontosan) bmx-ezni. Úgyhogy ők elbeszélgettek arról, én meg álltam. Mint mindig. Úgyhogy gondoltam szólok valamit. Hát, nem kellett volna.. ilyenkor mindig csak hülyeséget kérdezek. Már azt se tudom mit kérdeztem, de írtóra kiröhögtek. Hát, kösz. Utána becsöngettek és mentek kémiára. Boldi meg elköszönt. Tőlem. Úgy, hogy "na szia". Wáááá.

Gyorsan odajöttek Klauék is kibeszéltük az egészet. Figyelmeztettek előre, hogy figyeljem majd Boldi lábtartását (?) mert az sokat elárul. Felém nyílt a lába, és szerintük ez azt jelenti, hogy érdekli az, amiről beszélek. Ez így mind szép és jó. Csak hogy én nem beszéltem. Na, mindegy.

Tökre felvoltam dobódva, aztán eszembe jutott, hogy "hopp, engem nem érdekel már". Aztán 5 másodperccel később "hopp, de, mégis". 

Ennyit Boldiról. Én már kajak nemtudom mit akarok, vagy ő mit akar, de hiába próbáltam meg haragudni rá, és olyanokat gondolni, hogy "menj Rebekához és járj vele (?)", valahogy nem hatott meg. Lehet azért, mert a piros Adidas-os pulcsija volt rajta. Ami annyira de annyira jól áll rajta. Fenébeee :(((( Hétfőn lesz kereken 5 hónapja, hogy .. szóval, hogy érdekel. Szuper. 5 hónap alatt sikerült annyit elérnem, hogy néha köszön és néha oda jön. Ez határozottan jó. Fejlődőképes vagyok. Nagyjából 7 év, és esetleg beszélgetünk is. Szép kilátások. Főleg, hogy addigra már rég elballagtunk innen is.

Ja, még Ervinről akartam írni. Ugye tök jóba vagyunk (?), meg ilyenek, csak olyan fura mostanába. Mindig belém köt, hogy minek beszélek folyton Boldiról. Holott lassan 1 hete nem is beszélek róla, csak nagyon nagyon ritkán, mert tolerálom, hogy nem akarja hallgatni a hisztijeimet. (Apropó, Dávid vajon mikor unja meg? Feljegyzés: Sürgősen leszokni erről!!!) Mellesleg bunkó. Jó, ő alapból az. Vivit alapból nem bírja már régóta, oké, elfogadtam hogy nem szól hozzá meg bunkóskodik vele. Jó. Elfogadtam, hogy engem lehülyéz folyton, nekem jön (?), meg belémköt. Jó. De az, hogy már szerencsétlen Klauval is kezdi??? Folyton beszól neki, meg minden. És neken ez nem tetszik. Ma viszont betelt a pohár. Éppen mentünk hárman a plázába (azon belül is a CBA-ba), hogy vegyünk kaját. Klauval már nem beszéltünk kb. 12 órája, úgyhogy csomó bepótolni valónk volt, ezért elkezdtünk.. nos, lányok módjára trécselni meg vihogni. Ervin meg ott baktatott mögöttünk/néha előttünk, és kb. percenként megszólalt, hogy fogjuk már be. Oké, mikor már kb. hatodjára is közölte, hogy kussoljunk, akkor betelt a pohár, és ráüvöltöttem. Valahogy így: "hallod, álljál már le. Akkor minek jössz velünk? Nem lehet már beszélgetni se, vagy mi? Senki se mondta, hogy gyere. Minek jössz, ha idegesítünk? hmm?" Klau egyetértően bólogatott, Ervin meg mondta, hogy "mindegy"... Jó, kicsit dúrva voltam, de tökre elegem volt már. Csak beszélgettünk Klauval tök normális dolgokról, néha (elég hangosan) felröhögtünk, de ennyi. Mellesleg tényleg nem mondtuk hogy jöjjön, ő közölte, hogy jön. Nem mintha zavart volna, tényleg nem, csak akkor meg ne panaszkodjon.. Ervin tipikusan az az ember, akit vagy nagyon lehet szeretni, vagy nagyon utálni. És ezt a kettőt tényleg csak egy picike választja el egymástól. Remélem kicsit állít magán, mert ez nagyon nem frankó.. (Frankó?? Ki használ manapság ilyen szavakat?? Ja, én.)

Holnap péntek, és háát angol előtti szünet. Én már tényleg nem várok semmit. Mert mindig de mindig ez van. Elhatározom, hogy nem érdekel. Oké, bírom 12 óráig. Vagy még addig se.. aztán tessék!! Oda jön.. Mit képzel magáról??? Minek jött oda??????? :( 

Na mindegy. Szóval ja, ez van. Elhatározom, hogy leszarom, erre csinál valamit, vagy ad egy olyan jelet, amivel megint reményt ad. Hogy rohadna meg.. Oké, természetesen nem akarom, hogy megrohadjon, mert nagyon nagyon szeretem. De akkor is haragszom rá. Mert holnap megint az lesz, hogy Rebekával fog dumálni. Meg amúgy is hiába jön oda hozzám, velem úgy se beszélget. Csak azzal aki még ott van. Meg én amúgy se tudok nagyon hozzászólni a BMX-es témákhoz meg ilyenekhez.. És akárhányszor felakarok dobni egy témát, rájövök, hogy nagy hülyeség. Meg hülyén érzem magam, ha mondjuk éppen beszélgetnek a bicókról, én meg random felüvöltök, hogy: "SZERETITEK A HORROR FILMEKET? MERT ÉN NAON CSAK NÉHA FÉLEK. NA ÉS TI?". Szóval ja. Utána meg válaszolnának, esetleg Dávid/Ervin visszakérdez, Boldi az meg leszarja. Úgyhogy szépen állunk. Na mindegy.

Mellesleg javítanom kell matekból, mert fullra szarul állok. 

Majd jövök. Valamikor. 

XXX <3

 

1

1