Azta, ilyen is nagyon nagyon régen nem volt. Hétfő van, háromnegyed 10 (reggel!) én meg itthon ülök és blogolok. Nem kertelek: rohadtul beteg vagyok. Nagyon köhögök, konkrétan kiszakad a mellkasom minden köhögésnél. Emellett lázas vagyok és folyik az orrom. Már pénteken tudhattam volna, hogy beteg leszek.. este 7-kor (!!!) lefeküdtem aludni, aztán egyhuzamba aludtam 13 órát (!!!). Utána olyan voltam, mint akit agyonvertek. Aztán jöttek a tünetek... köhögés, fejfájás, hányinger... Próbáltam meggyógyulni 2 nap alatt (?), mert semmiképp sem akartam itthon maradni. Az éjszakám valami pokoli volt, félóránként megébredtem, legtöbbször azért, mert megsültem, néha meg azért, mert a takarómból kiállt egy tű és karcolta a combom (?). A reggel mikor tükörbe néztem, azt hittem a bahamákon voltam nyaralni, ugyanis úgy  ki voltam pirosodva, mintha megkapott volna a nap. Anyuék még aludtak, én meg úgy voltam vele, hogy tuti nem fogok egy kis köhögés miatt hiányozni.. úgyhogy elkészültem, hajatvasaltam, smink, stb - közbe persze úgy éreztem magam mint a mosott szar -, de mikor anyu felébredt fél 7-kor és meglátott, közölte velem, hogy azonnal bújjak be az ágyba. Hosszas hiszti után igazat adtam neki, mert hát lázasan azért mégse mehetek suliba, még akkor se, ha estig hisztizek... Anyum kicsit furán is méregetett, mert hát ki az az elvetemült gyerek, aki iskolába akar menni, ahelyett, hogy egész nap otthon lazuljon? Nos, én. Azóta American Horror Storyt nézek meg olvasok. Felváltva. Az áramot elvették, 9-től délután 3-ig nem is adják vissza, úgyhogy be kell osztanom az időmet. Mert az akksim nagyjából 1 óra múlva lemerül... 

Amúgy wordbe néha irogattam egy-két szót vagy mondatot, amiket mindenképp beleszerettem volna írni a blogba, úgyhogy sorry, ha néha csak úgy random átugrok egyik témáról a másikra *kettőspontdé*. Amúgy tökre utálok hangulatjeleket használni. Facebookon még oké, mert vannak azok a kis sárga fejek. Itt viszont.. :) :( :D :P :S úristen. Szóval mikor néha visszaolvasom a blogom akkor olyan, mintha érzéketlen lennék vagy nem tudom, de kb. sosem látok egy szmájlit se, max xD-t. xD (?) Na, hogy ez most hogy jött ide? Ráfogom a lázra..

Péntek este amúgy elkezdtem olvasni a Szent Johanna Gimi 7-et, és tegnap estére ki is végeztem. Meglepődtem saját magamon. 2 nap alatt 540 oldal? Úristen. Anyám az konkrétan elkönyvelt őrültnek, de mindegy. Lehet köze van a gyors elolvasáshoz annak, hogy dedikált példányról van szó. *mosolygósfej* Említettem már, mennyire szeretem az SzJG-t? Hát, nagyon. Néha annyira magamra találok benne, és néha annyira összhangba van a könyv az életemmel, hogy magam sem hiszem el. Pl. X este olvastam az SzJG valahanyadik részét, és éppen az történt, hogy Dave-nek ellopták a telefonját. Másnap Ervin közli velem, hogy ellopták a telefonját. Hú. 

Ma már el is kezdtem a 8/1. részt olvasni, tuti, hogy végig fogom sírni, de nem baj. Láz, hányinger, köhögés, takony.... mit számít már nekem egy kis sírás? 

A hétvém tehát nagyjából így telt el. Azt se tudom már, mikor és miről írtam utoljára, és megnézni se tudom, mert nincs netem. Vagyis konkrétan áram sincs. A palcsintát is hidegen ettem (!). Nem tudom ki hogy van vele, de én azt csak melegen szeretem. Anyám meg tegnap csinált vagy 500 darabot és bebaszta a hűtőbe, én meg úgy voltam vele, hogy "na, beteszem a mikróba", erre leesik, hogy nincs áram.. Bár hidegen se annyira rossz, melegen sokkal finobb. Vagyis finomabb. Azta, jó lázas lehetek, ha nem bírok helyesen leírni egy szót. Mégis mit jelentene az, hogy "finobb?" LOL

Amúgy lehet, de csak lehet, hogy Boldinak van egy pici köze ahhoz, hogy 38,5 fokos lázzal akartam suliba menni. De ismétlem, ez csak egy feltételezés. 

Na de most komolyan... ki tudja, miről maradok le??? Lehet, hogy ha ma megyek suliba, mondjuk, beszélünk!!! Vagy valami. Mert sosem lehet tudni. Erre tessék, itthon maradok és lazulok. Jó, annyira nem lazulok, mert szétég a fejem, de mindegy. Én 1000%, hogy holnap megyek suliba. Vagy ha még holnap nem is, szerdán tuti. Szerdán??? SZERDÁN? Hát gyerekek, ha szerdán nem mehetek suliba, önként bevonulok egy elmegyógyintézetbe. Szerdán, közgé előtti szünet, na, az nekem SZENT. Ha kell, csak bemegyek arra az egy szünetre (?).

Dáviddal kb. egész hétvégén nem beszéltünk. Na jó, ez talán kicsit túlzás. Mert pénteken is beszéltünk, meg vasárnap is. Na jó, tehát szombaton nem beszéltünk. Nem is tudom mi ütött belém, de úgymond hiányzott hogy beszéljünk. Tényleg tök jó barátom lett, és a betegséghez társult egy adag depresszió is (?), ami által tök egyedül éreztem magam satöbbi, úgyhogy tök jó lett volna beszélni vele.. Szóval ráírtam. Mármint tegnap. Ja, mielőtt azt hinnétek, hogy Boldi már hidegen hagy.. Hah! Kb. 5 percenként figyeltem, hogy fent van-e, posztolt-e (bár ő sosem szokott), vagy úgy általánosságban kerestem valamit amit hozzá köthetek, de semmi. Persze fent volt fészen, de hát kinézitek belőlem, hogy ráírok? Csak mert nem. Az agyam rejtett zugába persze ott dühöngött az az elfojtott érzés, miszerint "rá kell írnom. Nem érdekel, ha bunkó, ha nem kérdez vissza. Beszélnem kell vele. Szükségem van rá". De ezt elnyomam, úgyhogy inkább ráírtam Dávidra.

Dávid ugye mondta, hogy szombaton reggel 6-kor (?) mennek Boldival Debrecenbe/Miskolcra bmxezni. Amúgy még mindig nem tudom pontosan hova, nekem ez a két város kb. egyremegy. Egyik sincs túl közel hozzánk, úgyhogy végülis mindegy...

Szóval na. Térjünk már a lényegre HE. De kultúrált vagyok jóisten.."He". LOL

(Kicsit betett nekem ez a láz..)

Ja, amúgy pénteken írtam Dávidnak, hogy kétségbe vagyok esve. Na jó, ezt most nem tudom szó szerint idézni, mert nincs netem (búú), úgyhogy nagyjából idézem, de lényegében ugyanezvolt, más szavakkal:

 

Én: kétségbe vagyok esve

D: miért?

É: hát, most nem akarlak megbántani meg ilyenek de nem lehet hogy Boldi azért kerül engem mostanába meg ilyenek mert azt hiszi hogy mi ketten......?

D: nem hiszem, mondtam neki hogy mi csak barátok vagyunk

É: kajak??? miért? kérdezte? vagy csak úgy felhoztad?

D: nem csak mondta egyszer mikor oda jött hozzánk hogy "na nem zavarlak titeket hehe" és elment

É: úristen

D: és akkor mondtam neki, hogy nem zavar mert mi ugye nem..

É: aha..

D: de holnap megyünk XY-re, majd beszélek vele erről

É: okés

 

Úgyhogy tűkön ülve vártam, hogy végre fel lépjen és elmondja, hogy mi volt. Végül kiderült, hogy nem mentek, mert el kellett mennie nőnapozni (?). Úgyhogy erről nem is beszéltünk tovább, mármint hogy ő beszélni fog erről Boldinak.. Ha egyszer kikerülök fogságomból (a házból) és képes leszek elmenni suliba, élőbe tuti megint megkérem rá. De amúgy írtam neki, hogy ezt nem izéből írom, mert szeretek vele lógni, úgyhogy ne vegye magára. Erre írta, hogy nem veszi magára, mert ő is szeret magával lógni (?). 

De most gondoljatok bele. Jó, nekem nehéz lesz, mert alapból nem szeretek olyanokra gondolni, ami esetleg rám nézbe pozitív, mert lehet, hogy nem is igaz, és csak áltatom magam. De most ettől eltekintek. Gondoljatok bele. Lehet, hogy én tetszek Boldinak. (Ezt leírni is nehéz volt, komolyan.) Próbált felém közeledni (buszon való beszélgetés, a táskája elvétele felszólítás nélkül, csatlakozása irodalom előtt hozzánk, stb), viszont ő az egészből csak annyit lát, hogy én vagy Ervinnel, vagy Dáviddal (tehát a haverjaival) lógok folyamatosan. Hát, én is tuti hagynám a picsába. (Vagy nem. De a lányok határozottan kitartóbbak, mint a fiúk). Ezért is pánikoltam be. Mert nem akarom hogy azt higyje, engem érdekel Ervin vagy Dávid, vagy bárki más. Mert engem Ő érdekel. Egyesegyedül. 5 hónapja. 

Szóval ja. Na, mindegy.

Egyébként tegnap nagyon nagyon fura dolog történt. Most vagy tényleg fura dolog történt, vagy csak megint bebeszélem magamnak (hajlandó vagyok rá), nem tudom. Döntsétek el ti, mindenesetre leírom.

Szóval tegnap nagyba beszéltünk Dáviddal valamiről, amikor tök hirtelen rákérdezett Boldira. Na baszki, megint idéznék, de nem tudok, mert nincs netem. Ajjjj. Na mindegy. Idézem azért. Mivel nem vagyok amnéziás, asszem nagyjából vissza tudom idézni..

 

*beszélünk valami teljesen másról*

Én: Aha

Dávid: :D

Én: :D

*tök random felhozza Boldit*

Dávid: amúgy neked csak tetszik boldi vagy szerelmes vagy belé?

*na, itt elősször is meglepődtem, aztán jól átgondoltam a válaszom*

Én: hát nem tudom hallod.. szerintem a szerelemhez több kell, én meg annyira nem ismerem, mint mondjuk te vagy bármelyik haverja. tetszeni persze hogy tetszik, de szerintem ez több annál. sokkal

Dávid: ja értem

Én: miért?

Dávid: csak kérdeztem

Én: oké

Dávid: és mit szeretsz benne? 

Én:. hááát.. szeretem az apró dolgait. amik senkinek sem tünnek fel nagyon. vagy ha igen, akkor nem nagyon foglalkoznak velük. multkor is nem vette észre hogy figyelem úgymond, és a szekrény lakattal együtt elindult haza. aztán 5 perc múlva röhögve jött vissza, mert rájött, hogy magával vitte, a többiek meg keresték a szekrénybe a lakatot. utána egész órán ezen vihogtam mert annyira abszurd volt az egész xD és ő nem is tudott róla hogy ezzel feldobta a napomat. nagyon vicces, mindig mikor beszélünk akkor írtó sokat röhögök. nem nagyképű, pedig valljuk be, lehetne az.. van egy kis flegma stílusa ami írtó jól áll neki. ajj hallod, nem tudom. fogalmam sincs mit szeretek benne.. mondjuk úgy, hogy mindent

Dávid: értem

 

Hát a hosszú és őszinte monológomat egy "értem"mel nyugtázta. Én meg ott könnyeztem a gép előtt. Pfff. Amúgy nem tudom mi tört rám, hogy ilyen őszintén leírtam neki. Amúgy ezermilló dolgot letudtam volna még írni, de gondoltam van egy határ amit ha átléptem volna, akkor borzasztóan nyálas lettem volna. Így is az voltam, főleg ezzel a "mondjuk úgy.. hogy mindent" szöveggel, de én full őszintén írtam. És oké, bevallom. Egy ezredmásodpercig el hittem, hogy esetleg Boldi ott van mellette, vagy éppen skypeolnak, és ő kérdezi ezeket, Dávid csak közvetít. Csak egy kis időre is, de elhittem. Mert annyira fura volt. Hogy hirtelen rákérdezett ezekre. Néha még most is, amikor a láz elborítja az agyamat, elhiszem, hogy "basszus, ez nem lehet véletlen, hogy hirtelen, tök random megkérdezte ezeket. és miért pont most? miért ilyen hirtelen?". Ez kb olyan volt, mint amikor Dávid megkérdezte a buszon ülve Boldit facebookon, hogy járna-e Rebekával. Akkor is mindenféle bevezető nélkül megkérdezte. És most is. Mert nem, akkor éppen nem Boldiról beszéltünk, hanem valami teljesen másról, és fura volt, hogy csak így feldobta ezeket a kérdéseket. Még ha Boldiról beszéltünk volna előtte, akkor még oké, annyira nem lepődtem meg. De hát mindegy. Nyilvánvalóan nem Boldi kérdezte ezeket.

Na. 3 óra két perc van, van netem, úgyhogy mindjárt is teszem ki az oldalra. Amúgy voltam orvosnál. Kaptam úszás alól felmentést (már csak a sulidokinak kell elfogadnia), illetve kilettem írva még holnapra. Utána mehetek. Ezaz. Ééés anyu a kedvencemet főzte, mert hát a betegnek jáár. (Sajtos-sonkás-tejszines tészta)

Amúgy.. rámírt Dávid, és leadta a drótot. Tehát az új információkat Boldival kapcsolatban, amik ma történtek. Röviden: Rebeka meg Boldi egész hétvégén beszélgettek (!), sőt, hogy még fokozzam is, Boldi bicós képeket küldözgetett magáról Rebekának. (!!!!)

Nos, kicsit szivenütött. Mondjuk ezt már megszokhattam. Csak megvontam a vállam, és annyit írtam: értem. Most kezdjek el hisztizni? Ugyan.. Én meg még a reggel arról írtam, hogy "lehet, hogy tetszek Boldinak", meg "lehet, hogy Boldi kérdezte azokat". Pfff, úristen, mikor jövök már rá arra, hogy ne reménykedjek? De tényleg. Mert már ideje lenne rádöbbennem, mondjuk úgy véglegesen, hogy ez halott ügy. Jé, de szépek is ezek a köhögéssel és sírással vegyített hétfő délutánok! 

Megyek olvasni.