Jaj, ez a mai nap. Tanulás szempontjából borzalom, másrészről viszont egész jó. Vagy mi. Igazából nem tudom eldönteni. Reggel óta arra próbálok rájönni, hogy vajon épelméjű vagyok-e. Csak mert szerintem nem teljesen. 

Első óra irodalom volt. Az előtte lévő "szünetek" (tulajdonképpen nem szünet, mert akkor érünk be suliba), mindig izgalmasak valamilyen szempontból. Általában egy szempontból. Hehe. Jaj, de szellemesek vagyunk délután fél ötkor. Jesszus. Na, szóval izgalmasan másztam fel a harmadikra. Előtte jól betankoltunk kajával a boltba (ivójoghurt, jóreggelt, túrórudi), úgyhogy a kedvem is elég jó volt. Mire felértünk Klauékkal, rájöttünk, hogy a szokásos helyünk (lépcsővel szembeni szekrények alatti ... föld) foglalt. Tök mérgesen végül a bejárathoz beálltunk és ott beszélgettünk. Boldit még nem láttam. Viszont Dávidot igen, úgyhogy amikor hirtelen egymásra néztünk, rögtön elindultunk egymás felé. Ez tök ösztönös volt de hirtelen meglepő is, mert nem köszöntünk oda meg semmi, egyszerűen megláttuk egymást és elindultunk egymás felé. Klau még meg is lepődött, hogy éppen beszéltek hozzám (?), én meg csak úgy fogom magam és elmegyek. xD Bocsánatkérően rájuk mosolyogtam, aztán vették az adást. Klau bírja Dávidot. Bár az elején rühellte, most már megbékélt vele, mivel kb. minden szünetbe együtt lát minket. Meg tökre örült neki, amikor Dávid neki is köszönt. (?)

Dáviddal közvetlenül az ajtóhoz álltunk (átlátszó üvegű), így pont jól ráláttam az esetlegesen érkező Boldira. Dáviddal amúgy mint mindig, jól eldumálgattunk. Megdicsértem a videóit. Ugyanis tegnap fészen elküldte a Vine.co-oldalát, ahova feltöltött egy videót: tegnap, közgazdaság előtt csinálták, és ennyi látszik a videón: Dávid videóz. Levideózza egy-két osztálytársát, akik miután észrevették, hogy kamerázzák őket, eltakarták a fejüket. Utána Boldi megszólal, hogy "veszi?", Dávid meg ráirányítja a kamerát. Utána Boldi feje látszik, nagyon közel. Aztán Boldi elkezd énekelni (?), pontosabban a High School Musical zenéjét. Ennyi hallatszik belőle: "We are, we are, we are all together". Nem, nem akarom tudni miket hallgat Boldi. A szólója után elvigyorodik és irtóközelről látom a mosolyát. Oké, ezek után ugye nem lepődtök meg, ha azt írom, nagyjából 100x megnéztem a videót? 

Utána megtaláltam Boldi vine.co oldalát is (!), ahol szintén egy videó volt. Azon ez látszódik: Boldi és Dávid ülnek egymás mellett a buszon és magukat kamerázzák. Boldi fura fejet vág, Dávid meg hörög. (?) Aztán a kamera közeledik Dávidhoz, aki kipirosodott fejjel hörög, Boldiból meg csak annyi látszódik, hogy felvonja a szemöldökét. 

Úgyhogy ma megdicsértem a videókat. Meg azt is, hogy milyen szépen hörög. Jól esett neki, de tényleg. Megmondtam neki is, hogy kb. 5000000x megnéztem a videókat, ő meg nagyon meg se lepődött. Amúgy azt elfelejtettem megemlíteni, hogy bedugult a jobb fülem, ezért arra kb. full süket voltam. Alig értettem mit mondanak, próbáltam szájról olvasni, de az nekem nem megy, úgyhogy minden mondat után visszakérdeztem, hogy "mivan?"... Aztán beszélgettünk tovább, és egyszecsak Boldi fejét láttam felbukkanni a lépcső alján. Rögtön Dávidra néztem, aki szerintem látta a fejemen a kétségbeesést, úgyhogy megfordult, és ő is meglátta. Aztán egymásra néztünk, én tuti hogy elvoltam vörösödve, ő meg csak vigyorgott. Aztán oda jött Boldi. Hozzánk! Lekezelt Dáviddal, utána rámnézett, és köszönt: "szia". Júúúj, annyira király volt! Egy ideig. Aztán elveszítettem az irányítást a józan eszem fölött (már ha van olyan), és meggondolatlanul cselekedtem. Szóval éppen az volt, hogy ők beszélgettek, én meg röhögtem rajtuk, amikor elgondolkodtam, és beugrott a következő mondat: egyszer élsz. Aztán elröhögtem magam, ők meg nem tudták min, de amúgy azon röhögtem, hogy ez mekkora szar mondat már. De végülis igaz, úgyhogy odafordultam Boldihoz, és a következő beszélgetés folytatódott le köztünk:

 

Én: Hallod. Öhm. Holnap melyik busszal mész?

Boldi: *meglepődik*

Dávid: *meglepődik*

Én: *meglepődik*

Boldi: *5 percig gondolkozik* Őőő a 6:50-essel.

Én: Mi?

Boldi: A 6:50-essel.

Én: Basszus, nem hallom. 

Boldi: A 6:50-ESSEL!!!

Én: Ja, jó. Izé. Foglalsz nekem helyet? (!!!!)

Boldi: Ervin is ezt mondta, úgyhogy már neki foglalom de...

Én: Ja oké, mindegy akkor.

Boldi: De még nem tudom, majd ...

Én: Jójó persze, nemgond.

 

Aztán beszélgettünk még 5 percig, de végül becsöngettek. Mivel Boldi megérkezése óta ott állt, nem is pakolt be a szekrénybe, úgyhogy gyorsan elfutott és bepakolt. Addig egyedül maradtam Dáviddal: 

 

Én: Baszkibaszkibaszki. Megőrültem? Mi volt ez? "Jaaaj foglalsz nekem helyeeeeet?" Úristen, megbolondultam? 

Dávid: Izé. Te nem vagy normális.

Én: TUDOM. Úristen, de ciki. Hallod, miért nem vertél agyon? Mikor kinyitottam a számat, akkor kellett volna betömnöd! Mondjuk, az öklöddel!

Dávid: De hülye vagy. Na megyek órára, majd beszélünk.

Én: Neee! Ne hagyj itt kétségek közt őrlődni! Utálom magaaaam.

 

Aztán sajna elment, én meg az egészet elmondtam Klaudiáéknak. Vivi az megint valami hülyeségett pofázott (miközbe beszéltem!), úgyhogy szerencsétlenre úgy ráüvöltöttem, hogy a nap hátralévő részébe került. Na, mindegy. Amúgy a többiek se fogadták valami jól azt a tényt, hogy elment az eszem. Luca húzta a száját, Klau meg próbált nyugtatni, hogy ez nem annyira gáz, mert legalább próbálkoztam, de látszott rajta, hogy már neki is ciki az, ami velem történt. Egész nap örlődtem emiatt, annyira cikinek és gáznak éreztem magam, mint már nagyon régóta nem. Mi ütött belém? Miért mondtam ezt neki? Jaj, annyira, de annyira hülye vagyok. Az elején nem értettem nagyon, hogy a többiek miért érzik magukat emiatt kellemetlenül. Aztán leesett: hát Boldi megmondta, hogy nem vagyok a zsánere! Akkor mi a büdös picsáért próbálkozom??? Van bármi értelme? Nincs. És ezért húzta a száját Luca, ezért mondta azt Dávid, hogy nem vagyok normális! Mert még mindig próbálkozom, holott egyértelmű elutasítást kaptam!!!! Valaki kéremszépen csapjon arcul. Hátha megjön az eszem. 

Tesi előtt felmentem a szekrényemhez, és legnagyobb meglepetésemre ott voltak a D-sek. És pont a szekrényem előtt állt Dávid meg Boldi. Éppen egy videót néztek a telefonon, úgyhogy nem akartam zavarni. Gyorsan kivettem a cuccokat a szekrényemből és mentem is volna tovább, de valami megint eluralkodott rajtam, úgyhogy konkrétan odaugrottam (!), és odaüvöltöttem, hogy "HALI". Boldi ugyanilyen hangsúllyal, engem utánozva köszönt, hogy "SZIA", Dávid meg szokásosan úgy köszönt, hogy "csókolom". 

 

Én: Mit néztek?

Dávid: Ahogy BMX-ezek.

Én: Ja, aha.

Boldi: Mutasd meg neki is (!!!!).

Én: Már mutatta.

Dávid: Jaja.

Boldi: Ja. Akkor mutasd meg mégegyszer.

Én: Még ötször is.

Boldi: *röhög*

Dávid: *nem érti min kell röhögni*

 

Utána elvoltak, tulajdonképpen egymás kezéből szaggatták ki a telefont mert le akarták print screenelni, ahogy Dávid bicózik. Bocsánat, bmx-ezik. Végül mikor már kezdett elfajulni a helyzet, és nekivágták egymást a falnak (?), úgy döntöttem, jobb lesz, ha csendben elvonulok. xD Mielőtt még mondjuk engem is bevesznek.

Kémia órán tökre izgult mindenki, mert úgy volt, hogy kiosztja a témazárókat. Oké, rövid leszek és tömör: egyes lett. És, mégcsak nem is ez a legmegdöbbentőbb! Egy (!!!) pont híján kettes lett volna. Én általában csöndben ülök az órákon, csak akkor beszélek, ha nagyon muszáj. Sose üvöltök be semmit, hanem jelentkezek, satöbbi. Most viszont, amikor megkaptam a dogát, és láttam, hogy egy pont kellett volna a ketteshez, úgy kikeltem magamból, hogy mindenki (!) hátrafordult. Elkezdtem csapkodni, és azt üvöltöztem folyamatosan, hogy "egy pont??? EGY PONT??" A tanár közölte, hogy nyugodjak le, és a többiek is elég ijedt tekintettel néztek rám. Mivel hogy éppen őrülten csaptam a dolgozatot - és a kezemet - a padhoz. Már majdnem sírtam idegességembe, ugyanis 1,3-ra állok, úgyhogy évvégén tuti a bukás. Mikor bekellett diktálni a jegyeket, a tanár közölte velem, hogy miért nem járok korrepre. Elősször is, egyszer voltam, és akkor se magyarázott semmit, csak azt kontrázta, hogy tanuljuk meg. Másodszor is, baszhatom a korrepet, ha egy kibaszott ponton múlt a kettesem. Most őszintén. Belehalt volna abba az egy nyomorult pontba? Más tanár legalább egy egykettedet adott volna, vagy kettes alát. Mellesleg tisztában van vele, hogy sötét vagyok kémiából, mellesleg bukásra állok. Órákon nincs baj velem, mindig figyelek vagy nyitott szemmel alszok. Most komolyan, BELEHAL, ha megadja a kettest? Nekem végem van gyerekek, én azt hiszem újra kilencedikes leszek jövőre. Amúgy az, hogy mindenki döbbenten figyelte a kitörésemet, az oké. De amikor elkezdtem üvöltözni a tanárral (!), akkor már végképp rámfigyelt mindeki. Na, mindegy. Asszem nem loptam be magam most se a szívébe. 

Nagy idegesen rontottam ki a teremből, és az első emberhez rohantam panaszkodni, akit megpillantottam: Dávid ott állt a terem előtt. Vagyis nem rám várt, hanem ott volt órájuk, de mindegy. xD Úgyhogy odarohantam hozzá és elkezdtem csapkodni. Mármint nem őt, hanem a szekrényeket. Elmagyaráztam neki mindent, mire közölte, hogy majd találkozunk a pótvizsgán, mert hogy "majd elkisér". Aha, oké, köszi a biztatást. Aztán megláttam a folyosó végén Boldit, és azt hittem, nem jön oda, vagy elmegy máshova, mert hát nyilván nem kell mindig Dáviddal lógnia, meg ha idegesíteném, akkor oda se jött volna. De odajött!!! Ami alapjába véve tök jó meg minden, csak én tök ideges voltam. Úgyhogy Dávidot lepasszoltam, ő csak ott állt és nézett engem. Ahogy megint előadom az egészet, csak ezúttal Boldinak. Ránéztem (bocs, felnéztem) Boldira, ő lenézett rám, és elkezdtem neki panaszkodni. Beszéltem, beszéltem, beszéltem.. Artikuláltam, csapkodtam, mindent csináltam. A monológom végén ennyit mondott: "Hát, aha. Nekem 13 ponttal kettes lett." Döbbenten néztem rá. Úristen, ez a gyerek sötét. Na, mindegy, azért szeretem. De akkor is kicsit meglepett amikor ennyit tudott mondani xD Dávid az csak fogta a fejét és nevetett, én meg döbbenten bámultam Boldit, aki nem értette, miért nézek úgy rá. Aztán inkább fogtam magam és lementem a 27-eshez, ugyanis teljesen kiment a fejemből, hogy matek TZ lesz. Ami szerintem jól sikerült. Oké, a jó alatt annyit értek, hogy kettes, de mindegy. Tegnap csomószor átnéztem mindent, megtanultam mindent, úgyhogy nagyon remélem, hogy meg lesz. És asszem most volt az első alkalom matek doga közbe, amikor úgy voltam vele, hogy "na, valami azért rémlik". Ja, most ezt mondom, aztán egy hét múlva meg írom, hogy "egyes lett a matek tz-m", stb. Én ezt nem értem. Hiába tanulok, szar jegyeket kapok. Kémiára is két napig tanultam, erre még a kettes sincs meg. Miért van ez???? :( Pedig tanulok én. 

Amúgy most esik le nekem, hogy ma konkrétan háromszor is egy társaságba voltam Boldival. Ami azért haladás. Amúgy ének előtt Boldi ment a szekrényéhez, mi meg a szekrényével szemben lévő terem kinyitására vártunk, amikor odament Rebeka meg Niki (!!!) Boldihoz. Boldi kivette a cuccait a szekrényből, és csak hallgatta, ahogy azok ott beszélnek. Öcsém, oké, tudom nem szép dolog ilyet írni, de olyan unott fejjel hallgatta őket, hogy akaratlanul is elröhögtem magam. Annyira vicces fejet vágott, ahogy ott állt, és értetlenül bámult maga elé. Kb. azt lehetett leolvasni az arcáról, hogy "mit magyaráznak ezek itt? miért nem hagynak már menni? jesszus". Remélem azért, amikor velem beszél (vagyis én beszélek, ő hallgat), akkor nem vág ilyen kétsébeesett fejet! Úristen, feljegyzés: mindenképp megnézni. 

Amúgy most, blogírás közbe jutott eszembe, hogy bocsánatot kell kérnem Dávidtól. Ugyanis mikor mentem fel az emeletre, ő jött velem szembe a lépcsőn, és barátságosan nekem jött. Én meg teljes erőből nekivágtam a falnak. Szóval most ráírtam. Idézem: 

 

" hallod, bocsi hogy úgy neked mentem xD vagyis te jöttél nekem de tök erősen visszalöktem. most esett le hogy milyen durván vissza löktem. ne hari. egyszer 8-ba mentünk táborba vagy hova és nekem jött poénból egy fiú, én meg úgy visszalöktem hogy beeset a bokorba. úgyhogy bocsi még egyszer". 

 

Remélem azért nem haragszik. Jesszus, tök agresszív vagyok. Pedig én csak úgy "haverságból" akartam visszalökni, de szerencsétlent annyira meglöktem, hogy majdnem lefordult a lépcsőről. Jaj.

Ervint meg megölöm. Tudja jól, hogy imádom Boldit. Tudja jól, hogy kb. 8 hete erre várok, hogy Boldinak legyen megint péntekenként nulladikja. Erre mit csinál??? Helyet foglaltat saját magának? Úristen. Hazajöttem, és rögtön rámírt. Mármint Ervin, nem Boldi. Természetesen. Mikor közöltem vele, hogy "hallottam, hogy foglaltattál magadnak helyet Boldival", csak ennyit írt: "bocsika :P" !!!!!!!! ÉSZNÉL VAN??? Mekkora egy szemét már. Ezzel most eléggé megsértett. Dávid sosem tenne ilyet. Szerintem. Ő még mondta is Boldinak, hogy inkább nekem foglaljon helyet, meg ilyenek. Amúgy holnap tuti hogy nem fogok mellette ülni. És nem azért, mert nem akarok, hanem mert Ervin fog mellette. Holnap direkt előre engedem Ervint, hogy előttem szálljon fel, és kíváncsi leszek, hogy leül-e Boldi mellé, illetve hogy Boldi szól-e valamit. (Például: "bocsi, Szandinak foglalom", vagy "takarodj már innen, Szandinak foglalom", vagy valami), de biztos nem. Klauval fogadtam is. Szóval mindegy. 

Amúgy bocsi, hogy mindig Boldiról van szó, de ennyi az össz érdekes dolog ami történik velem. Az pedig ő. Csak róla tudok írni.

Majd jövök. XXX