Van vagy ezer témám, amiről írni akarok, ugyanis minden nap felírok a word-be egy két szót vagy mondatot, amit majd mindenképp bele akarok írni, viszont tök összefüggéstelenek, ezért ne nézzetek hülyének, ha össze-vissza ugrálok a témák között.

Jaj de nem szeretem az ilyen pillanatokat, amikor minden lehetséges szót elírok, és egyszerűen nem tudok fogalmazni. Szuper. Aki szokott blogolni, az tudja miről beszélek. Vannak pillanatok, amikor minden mondat jön maga után, aztán vannak azok, amikor már az is nehézséget okoz, hogy egy mondatot megfogalmazz, aztán még helyesen le is írj. Jaaaaj. 

Szóval, akkor elősször is kifejteném azokat a témákat, amiket feljegyeztem. Utána meg írok a mai napomról. Oké, kész a terv. Már csak a megvalósítás van hátra.

Nem tudom miért, de a sor legelején az orrvérzésem áll. Nem tudom ezt tegnap miért tartottam annyira fontosnak, hogy beleírjam a blogba, de mivel minden szembejövő boldog, boldogtalannak elmeséltem, ezért titeket sem hagylak ki eme nagyszerű dologról. Szóval tegnap reggel nagyba vasaltam a hajam. Utána beültem a laptop elé és megnéztem, hogy írta-e facebookon, mert vannak olyan elmebeteg emberek, akik éjjel írkálnak (?), azt remélve, hogy válaszolok (?). Míg ezen tanakodtam, feltűnt, hogy, nos, folyik az orrom. Gondoltam visszaszippantom (?), majd később kifújom. Igenám, csak hogy nem ment vissza. Úgyhogy odakaptam a kezem, majd ránéztem, és akkor leesett, hogy ez bizony nem takony, hanem vér. Komolyan fel kellett volna venni videóra, ahogy kiguvadnak a szemeim miközbe bámulom a kezem. Bepánikoltam. Ne szépítsük. Nem hogy elmentem volna és megmostam volna a kezem, esetleg az orrom, vagy valami, áh, dehogy. Én üvöltözve berontottam anyám szobájába, és a fejétől nagyjából 10 centire elkezdtem üvöltözni, hogy "vérzik az orrom". Anyám kómásan csak annyit látott, hogy a lánya idegbetegen, tiszta véres pofával (ugyanis lefolyt már az államon) üvöltözik. Nagyon nem vette a szívére, annyit mondott, hogy "csak a rossz vér távozik", ami elmehetett volna mondjuk egy ördögűző szertartásra, de mindegy. Nem mintha tesóm sokat tudott volna segíteni rajtam, de azért őt is felvertem, és vele is közöltem (továbbra is vérző orral), hogy "vérzik az orrom". Ő azt mondta, hogy "elpattant egy idegszál" (?), aztán tovább aludt. Mivel nagyon nem érintett meg senkit (rajtam kívül), hogy vérzik az orrom, ezért lemostam végül magamról. Amúgy nulladikom lett volna, de elmaradt. És most gondoljatok bele, ha nem marad el, akkor mi történik. Akkor (jó esetben) Boldi mellett ülve a buszon elkezd ömleni a vér az orromból. Éritek, nagyba beszélek neki, ő hallgat, amikor elkezdek vérezni. Vajon mi lett volna a reakciója? Biztos elokádta volna magát. Na mindegy, ezt már nem tudjuk meg. De amúgy nagy álmom az, hogy egyszer jó sok ember közt (akár suliba, vagy bárhol) elkezd vérezni az orrom, és mindenki rám figyel. Oké, beteges, de na, tök jó lenne. Én meg nyugtatgatnám őket, hogy "nyugi, semmi gond, előfordul". Kezelésre van szükségem. Asszem.

A másik témámat tegnap este írtam fel, miközbe nagyba depiztem. Vagyis annyira nem, de bennem volt az a szar érzés: szeretethiány. Az osztályomba járnak 36-an, és 13-nak van barátnője/barátja. És annyira szar mindig látni ahogy ott ölelkeznek meg ilyenek, én meg állok ott és ámulattal bámulom őket. Úgyhogy tegnap jól rám tört a "nem szeret senki", "nincs senkim", "szükségem van valakire" érzés, ami leginkább egy "pasira" összpontosul. Mert barátaim vannak, oké. Persze nyilván szeretem őket meg örülök, hogy vannak, de azért mennyire jó lenne már, ha lenne valaki, akihez hozzá bújhatok, aki szimplán csak ott van nekem. Mint a filmebe. Mára már ez csökkent, de tegnap nagyon szar volt. Írtam Laurának (régi barátnőm), hogy "kellene egy fiú, aki szeret", erre azt mondta, hogy keressek. Oké, majd mindjárt kimegyek a kertbe és keresek egyet. Pff, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Találtam én, nem kell aggódni, csak éppen sokra nem megyek vele.

Aztán ott a tanulás. Ugye írtam, hogy kémiából tuti a bukta, úgyhogy arra nem is ejtenék több szót.. Persze tanulok rá, meg akarok majd felelni stb, de kétlem hogy az 1,3-as átlagomat ki tudom javítani 1,75-re két dolgozattal és egy feleléssel. Amúgy ezen a héten úgy érzem, eléggé odatettem magam. Csomó dolgozatom jól sikerült (értsd: kettes), értem a matekot, sőt, még a kémia számolást is nagyjából (!) értem. A történelem témazáróm is kettes lett (ezaaaaz), és bár lehett volna hármas is, én ennek is örültem. Amúgy csak azért nem lett hármas, mert a kifejtős válasznál elvileg nem is a kérdésre válaszoltam, úgyhogy a két oldalas esszémet úgy ahogy van, áthúzta. Pedig annyit írtam! És azért akkora hülyeségeket nem is írtam. Sőt, szerintem egész jó lett. Na, mindegy. És ez nem azért van amúgy, mert itthon olyan sokat tanulok, hanem azért, mert órán figyelek. Ahelyett hogy Lucával beszélgetnék vagy bambulnék, odafigyelek arra, amit mond a tanár, és így egy csomó dolog meg is marad. Bárcsak átmennék kémiából is... Anyám mikor tegnap elkérte az ellenőrzőmet, elkezdett üvöltözni, hogy milyen szarul állok. Ahelyett, hogy üvöltözne meg ilyenek, inkább kereshetne egy kémiatanárt!!! Ezt meg is mondtam neki, erre azt válaszolta, hogy nincs ilyenre pénze. Oké, akkor majd ne csodálkozzon, ha megbukok. Rögtön jött az "elveszem a laptopot" fenyegetéssel, de ez akkora faszság. Azt hiszi attól, mert elveszi a gépet/telefont megfogom érteni a matekot? Vagy a kémiát? Nem. Az tutifix, hogy én nem leszek ilyen szülő. Ha leszek. Bár nem tervezem.

Kanyarodjunk vissza kicsit Boldira... amúgy azon gondolkodtam, hogy vajon ha beírjuk a google-ba a nevét, vajon kiadja-e a blogomat. Csak mert annyiszor szerepel a neve. Juj.

Tegnap megint olyan volt, mintha arcul öntöttek volna egy pohár jéghideg vízzel. Már kezdtem tényleg (!) elfelejteni Boldit, vagyis valamennyire. Ez alatt azt értem, hogy tényleg alig gondoltam rá, és ha megláttam a folyosón, nem ugrott ki a szívem a helyéről. Talán tényleg igaz az a mondás, miszerint "ha nem foglalkozol vele, egyszercsak nem fog érdekelni". Vagy mi. Igazából ezt a mondást most találtam ki, de szerintem igaz. Szóval már kezdtem jól érezni magam, és az sem érdekelt, hogy nem beszélünk meg ilyenek, amikor tegnap matek előtt oda jött hozzám meg Klauhoz Rebeka. Ott vigyorgott és a képembe nyomta a telefont. Ő amúgy azt hiszi hogy én támogatom a Bodival való kapcsolatát, csak mert megmondtam neki, hogy engem hidegen hagy Boldi. Szerintem jól tettem, hogy nem mondtam el neki az igazságot, mert semmi köze hozzá, meg nem is bízok benne. Szóval szerintem ő azt hiszi. Ezért tök vidáman elémtolta a telefonját, ahol megláttam Boldiról egy képet. Amit Boldi küldött neki. Abban a pillanatban. A képen Boldi van kiskorába, ahogy egy hintaágyon fekszik. Klau figyelte a reakciómat, Rebeka úgyszintén. Én csak egy fanyar vigyorral annyit mondtam, hogy "aranyos". Fanyar vigyor? Könyörgöm, szerintem úgy néztem ki, mintha citromba haraptam volna. És úgy is éreztem magam. Megkérdeztem Rebekától azt, amire úgy is tudtam a választ: "Most is beszéltek?" Mire azt válaszolta vigyorogva, hogy "aha". Klau szomorúan engem figyelt, én meg próbáltam a lehető legmeggyőzőbben mosolyogni Rebekára. Nem ment.

Nem értem. Egy iskolába járnak. Suli idő van. Akkor mi a rákért nem mennek oda egymáshoz? Miért facebookon kell még akkor is beszélni? Jó, nem mintha annyira szeretném, hogy beszélgessenek, de ez annyira érthetetlen a számomra. Bár mondjuk nem mindig figyelem Rebekát, kitudja melyik szünetbe mit csinál és kivel. Lehet a legtöbb szünetbe Boldival lóg. Jézusom.

Akkor jöjjön a mai nap. 

0. óra fizika volt, ahol a tanár kiosztotta a dolgozatomat. Hármas lett, úgyhogy tökre örültem neki. Fizikán amúgy soha nem csinálunk semmit, úgyhogy most is betett a tanár valami dokumentumfilmet, és mindenki azt csinált, amit akart. Én, mivel értettem a matekházit otthon meg is csináltam, ezért kicsit fura volt, hogy nem azt írom nulladik fizikán. Úgyhogy elkértem a többiek füzetét és összehasonlítottam. Luca nézte a filmet, Klau és Vivi meg a lábukat fényképezték. (Vans és Converse cipő)

1. óra történelem volt, ahol a tanár jóóó sokat beszélt. Legfőbbképp a dolgozatokról. Elmondta, hogy ez már haladás, hogy nem lett egy egyes sem. Fellélegeztem, mert tudtam, hogy akkor kettes leeeett :)) Szóval annak örültem, de közbe azon agyaltam, hogy Nikinek hogy a bánatba lehet pasija, nekem meg nem. A történet a következő: töri előtt elmentem Vivivel az énektanárhoz és beadtam a beandandómat Beethoven-ről. Közbe Luca meg Klau már lementek a töriteremhez, és azt látták, ahogy Niki (igen, az a Niki, aki teljesen rá volt akadva Boldizsárra) megcsókolja (!!!) az egyik A-s fiút. Aki nem is csúnya!!!!! Mármint nem a "aahww" kategória, de nem is a "fúúj". Hanem a kettő között. Niki meg valahol a "fúúúj" alatt van, kb. 100 milliótrillió kilométerre. Sajna (?) nem láttam, de teljesen ledöbbentem. Hogy lehet az, hogy neki van pasija, nekünk meg nincs? Mármint a Klauékkal. Mi azért adunk magunkra, nézünk ki valahogy. Még sincs senkink. Niki meg.. vázolom: tövig lerágott körmök, borzalmas ízlés, mocskos száj (úgy értem, hogy csúnyán beszél), és bár nem szokásom elítélni bárkit is a külső alapján, de ő valami förtelem. Külsőleg, belsőleg. A fogai rohadnak és kiállnak. A haja mindig zsíros. Többet nem is írnék róla. Én tényleg nem akarom megszólni, mert engem nem bánt (csak bántott, Boldival), de most már nem érdekel. De akkor is ledöbbentem. Klau szavaival élve: "hogy képes bárki megcsókolni?". Naja. Mindegy. Sok boldogságot nekik. Addig is leszáll Boldiról.

2. óra nyelvtan, ahol dogát írtunk a szófajokból. Szerintem jól sikerült, tanultam rá itthon is, meg óra előtt is átolvastam.

3. óra földrajz, ahol Lilla felelt (2-es lett neki), aztán a tanár kiválaszott két embert, akik írásban is felelnek az óceánokból és tengerekből. Na, vajon kit választott ki? Na? Szerintetek? Engem. Meg Lucát. De itthon tanultam rá, meg óra előtt is átolvasgattam, úgyhogy szerintem jól sikerült. A témazáróm már kevésbé, holnap kikapjuk azt is, meg a ma írt röpdolgozatot is. Van egy olyan érzésem, hogy azért iratott most velem/velünk, mert botrányos lett a témazáróm/unk.

Amúgy földrajz előtt, amikor mentem fel a harmadikra, összefutottam Boldival. Ő a lépcsőfoordulóba állt, én meg jöttem fel a lépcsőn, úgyhogy rám látott. Természetesen már akkor kiszúrtam, amikor még a kanyarba se voltam, de úgy csináltam, mintha csak akkor venném észre, amikor felérek. Úgyhogy mikor felértem, mintha csak nagy erőfeszítésbe kerülne, ránéztem, és köszönt. Ő köszönt előbb!! Méghozzá úgy,hogy Szia. Én már nem tudom hogy köszöntem, de köszöntem, meg rámosolyogtam. Attól, mert nem érdekel már, még lehet vele kedves. Nem? De ha nem érdekel már, miért írok arról, hogy köszönt? A 9.D osztály háromnegyede köszönt ma, azokról miért nem írok? És a C-sekről? Azokról miért nem? Fenébe, azért, mert még mindig érdekel. Pff. Erre van valami ellenszer? Boldi-elleni-védőoltás. Majd kifejlesztem. 

4. óra matek volt, ahol kivételesen tök aktív voltam órán. Számoltam, ütögettem a padot amikor elrontottam (?), úgyhogy ja. Ezt most kivételesen értem (le is kopogom). Holnap nem lesz matek, de én már csütörtökre megírtam a matek házit. Oké, asszem le kéne állnom. Még a végén stréber leszek. Na jó nem, csak viccelek. Ahhoz azért még sok kell, hogy én stréber legyek. Mondjuk két élet.

5. óra tesi volt, ahol.. nos, ahol nem volt semmi. Elmentünk a szparira és ott szenvedtük végig az órát.

6. óra közgazdaság volt, ahol feladatokat oldottunk. Eddig fogalmam sem volt miről volt szó, de most odafigyeltem és ha átismétlem itthon a dolgokat, akkor menni fog. Próbáltam odafigyelni amennyire csak tudtam, de kicsit nehezemre esett, tekintve, hogy a mögöttem ülő padba Tomi és Csabi baszogattak. Csabi a székemet lökdöste, úgyhogy egy idő után azt vettem észre, hogy a padon fekszem a székkel együtt. Tomi meg a hajamat birizgálta a ceruzájával. Közbe Lotti és Kriszti állatira röhögtek valamin, Vivi evett, elég feltünően, Tomi néha beüvöltött dolgokat, a többiek meg vagy zenét hallgattak, vagy beszélgettek, vagy figyeltek. Ááhh, a szép, békés közgazdaság órák. Szeretem őket.

A 7. óra meb lett volna, de elmaradt, úgyhogy Vivivel úgy döntöttünk, megvárjuk a 2:45-ös buszt, ami kivisz minket szó szerint a ház elé. Mert a buszsofőt is erre lakik. Csakhogy még volt addig 1 óránk. Klau elment az 1:40-es busszal, mert ő ugye nem itt lakik, úgyhogy Luca elhívott minket kutyát sétáltatni. Ő ott lakik a sulitól pár utcányira, úgyhogy elmentünk oda. Írtó aranyos kutyája van, de furcsán méregetett, úgyhogy próbáltam megtartani a 2 méter távolságot. Megtaláltam a nekem való helyet, úgyhogy elrohantam a játszótérre, és elkezdtem hintázni. (?) Vivi csatlakozott, de nem mert felülni a hintára, mert ez forgott, vagy mit csinált. De amúgy jó volt. Csináltunk képeket is, röhögtünk egy csomót, úgyhogy jó volt. Aztán mikor mentünk a buszhoz, kiderült, hogy más busz jön, mellesleg más buszsofőr, úgyhogy hiába vártuk meg. Nyugodtan mehettünk volna haza előbb is, ígyis úgyis kellett sétálnunk 20 percet. (Mert ha nem az a buszsofőr van, Józsi, akkor csak a falu közepére rak ki. Mi meg a falu végén lakunk). 

Hát ,ennyi volt a napom. Holnap szerda, tehát közgazdaságtan előtti szünet, ami egyáltalán nem érdekel. Na jó, de. Kit akarok becsapni? Persze hogy érdekel. De már nem csak Boldi miatt. Ő úgyis szokásosan Rebekával fog beszélni, úgyhogy mindegy. Amúgy szerintem Boldi most már 50365432%-osan azt hiszi, hogy köztem meg Dávid közt van valami, mert ma is, mikor kijöttem a matek teremből és a D-sek azon a folyosón voltak, rögtön oda jött Dávid, én meg mosolyogva üdvözöltem. És ezt Boldi szeme láttára. Aki a földön ült. Akire majdnem ráléptem. Meg Dávid folyton ilyen viccesen meglök, meg hülyéskedik velem, amit én abszolút barátinak hittem, amíg le nem írta facebookon azt a dolgot. Mármint hogy "lenne Boldi helyébe, mert egy ilyen lánynak tetszik". Ebből azt szűrtem le, hogy még mindig érez valamit irántam, de abszolút tolerálja a Boldis dolgot és tudja, hogy nekem ő a ... szóval hogy ő... na, hogy tetszik nekem Boldi, ő meg nem. Na. Szóval nem is szokott ilyen félreérthető dolgokat mondani nagyon, vagy bármi ilyesmi. Barát, ennyi. Ezt ő is tudja, meg én is. Remélem Boldi is. Jaj. De mióta is érdekel engem, hogy Boldi mit gondol?? HAHAH! Ja, hog már 5 hónapja? Ok, bocs. Olvastam már olyat, hogy ha valakiről nem veszel tudomást, előbb utóbb feltűnsz neki. Szóval most ezt játszom, hogy kerülöm. Köszönök neki meg minden, de ha odajön akkor elmegyek, vagy távolságtartóbb leszek. Nem mintha olyan sűrn oda jönne. Pff. 

Amúgy azon agyaltam a reggel, hogy pont olyan vagyok, mint Boldi. Nekem is irogat egy két srác, de folyamatosan lerázom őket, és nem azért, mert bunkó vagyok, és nem is Boldi miatt (elhatároztam, hogy nyugodtan ismerkedhetek mással is, az csak segít a felejtésben) hanem azért, mert egyszerűen nem tetszenek. Mert bárki bárkit mond, azért a külső sem elhanyagolható tényező. Úgyhogy folyamatosan rázom le szegény Eriket is, aki már nem tudom mióta irogat meg minden (igaz, hogy 13-os, de mindegy), plusz Dávidot is, akit ismerek, elég jól. Szóval őket nem azért rázom le ilyen téren, mert hogy én imádom Boldit vagy ilyenek, hanem mert nem tudom őket elképzelni magam mellett. Nem feltétlen a külső miatt. Dávid is jól néz ki, a belsője is szimpi, mégse járnék vele, mert nekem ő haver. Na, és Boldi is ugyanígy érez irántam, mint én Dávid iránt. Haver. Barát. Ennyi. 

Szomorú dolgok ezek, de hiába szidom Boldit, mikor ugyanolyan vagyok mint ő. Ez egy körforgás: aki neked tetszik, annak te nem tetszel. Akinek te tetszel, az neked nem tetszik. Pont. Ez egy iratlan szabály. 

X