Vegyes érzelmek vannak most bennem. Egyrészt tök boldog vagyok meg minden, másrészt meg marhára kételkedek ebben az egész dologban és annyira bizonytalan vagyok hogy az már fáj. Olyan mintha egy szakadék szélén állnék, ahol elég csak egy rossz mozdulatot elkövetni, máris zuhannék a mélybe. Most ugyanezt érzem. Ott állok azon a bizonyos szakadékon, és ha valami rosszat mondok vagy csinálok, leesek, és meghalok. Mindig bennem van az a félelem, amit egyszerűen nem tudok kiűzni magamból. Úgy érzem ezt senki sem érti meg. Klauék azt mondják mindig, hogy csak bebeszélem magamnak a dolgokat, és talán igazuk is van. De talán nem. Mi van ha van alapja a kételkedéseimnek? Mi van akkor? Mi is van most pontosan? Mert az oké hogy elbeszélgetünk, elhülyéskedünk és egyre többet vagyunk egymás társaságában, de ez nem jelent semmit. A barátok is sokat beszélgetnek és hülyéskednek. Úgy érzem most élem a legjobb napjaimat ami Boldit illeti, és annyira félek, hogy elrontok valamit és kezdhetek mindent elölről.. És ma szerintem el rontottam, még ha nem is teljesen és nem is túl nagy dologgal, elkövettem egy aprócska hibát, csupán azért, mert másra hallgattam magam helyett... Majd ezt kifejtem.

Egyébként tegnapelőtt pontban 21:29-kor Boldi bekövetett Instagramon. Nem tudom, hogy láttatok-e már boldog embert, na, ha igen, akkor azt képzeljétek el, és adjatok hozzá még 150 boldog embert. Látni kellett volna. Nagyba fekszem az ágyba, ölembe szokásosan ott a laptop, félszemmel a tv-t nézem, félszemmel meg a laptopot. Rámentem (nagyjából 5 percenként) az instagramomra, és már pont kezdtem lemondani az egész "Boldi visszakövet instán" dologról, amikor megláttam hogy a követőim száma megnőtt egyel. Aztán megnéztem Boldi instáját, neki is megnőtt egyel a követett emberek száma. A biztonság kedvéért megnéztem telóról is, és igen. Bekövetett. Pont a "Rather be" című szám ment, nem tudom ki énekli, de nagyon szeretem, szóval pont azt hallgattam, amikor ez a dolog történt, tehát egyértelműen ez a szám lett a "Boldi bekövetett instagramon" számom. Sok ilyen zeném van, például Miley Cyrus - Giving you up a "Boldi miatt sírok éjszaka" szám, az Arctic Monkeys - 505 a "Boldi magától hozzámszólt a buszon" számom, na meg még sok ilyen van, egyszer talán összegyűjtöm, talán nyáron, amikor úgyis szétunom az életem. Úgy se lesz jobb dolgom. Szóval nagyon nagyon nagyon örültem ennek, ugyanis csak engem és Rebekát követett vissza. Sok lány követi, de ő csak is minket követett be. Ez már megint egy olyan dolog, ami után arra gondoltam, hogy "ez nem lehet véletlen"... Utálom ezt a kettős érzést, egyszer boldog vagyok, aztán hirtelen belémhasít a félelem és sírógörcsöm lesz. Ez már beteges, de nem tudok ellene mit tenni. Annyira félek hogy elveszítem. Pedig nem is az enyém. De mégis félek hogy elveszítem őt. Azt, ami most van. Jaj nekem. 

Akkor jöjjön a mai napom, ami elég forgalmas volt és gyomorforgató. Igazából minden napom gyomorforgató, mert mindig van valami ami miatt idegeskedhetek. 

A reggel már úgy ébredtem, hogy "bazmegbazmegbazmeg", mert péntekenként Boldi mellett szoktam ülni. Ez ma sem volt másképp, a buszra felszállva kiguvadt szemekkel kerestem Boldit, de nem találtam a szokásos helyünkön, ezért már éppen kezdtem kétségbeesni, amikor elől (!) pillantottam meg. Hála égnek ma alig voltak a buszon, ezért mint valami állat, aki az ebédjére vadászik, na, kábé úgy futottam oda. És nem, nem túlzok. Nem sétáltam vagy ilyenek, oda rohantam. Az a helyzet amúgy, hogy amikor vele vagyok akkor egyszerűen nem veszem észre hogy mi történik körülöttem. Nagy valószínűség szerint sokan furán néztek rám, amikor vadállat módjára a busz végéből a busz elejére sprinteltem. De egyszerűen nem érdekelt! Körül se néztem hogy most mégis ki néz rám vagy vajon mit gondolhatnak! Mert leszartam! Egyedül Boldi érdekelt, hogy ott ül, és engem vár.. Vagyis ha nem is vár, legalább ott van, na. Ez meg megint egy olyan dolog.. mert ha idegesíteném vagy zavarnám (ahogy sokszor - azaz mindig - gondolom), akkor nem foglalna maga mellett helyet, hanem leülne az osztálytársa mellé, aki ugyanazzal a busszal jön. De ő mindig egyedül ül. Általában mikor meglát, akkor csak fapofával köszön (ő egyébként mindig ilyen forever alone fejet vág), de most, a legnagyobb meglepetésemre rám mosolygott!!! Komolyan, elősször csak álltam és néztem, mert nem jutott el a tudatomig, hogy most rám mosolygott. Oké, persze sokszor mosolygott már rám, amikor beszélgettünk vagy ilyenek, de így köszönésképp még nem. Plusz ki volt húzva az egyik füléből a fülhallgató is. Gyorsan visszamosolyogtam és leültem mellé. Legalábbis megpróbáltam. Csak elkezdtem bénázni, és beakadt a táskám a székbe, aztán alig tudtam leszedni, plusz a H&M-es szatyrom is beakadt valahova, a jóisten tudja hogy hova, szóval vagy 3 percig azokkal szarakodtam, ő meg érdeklődve, nagyokat pislogva nézett. Mikor végre békésen letudtam ülni, hirtelen eszembe jutott, hogy Klau megkért, küldjek neki egy sms-t, hogy elöl vagy hátul száljon fel. Mivel rengeteg hely volt, elküldtem neki egy gyors sms-st, miszerint "Gyere barhol", a biztonság kedvéért még meg is csöngettem. Boldi szegényem közbe beszélt hozzám, de én még írtam/hívtam Klaut, úgyhogy végül feladta és visszadugta a fülesét. Később esett le nekem ez a dolog, mikor már késő volt, de persze nem úgy kell elképzelni hogy ő beszélt én meg nem veszem figyelembe. Válaszoltam neki (megkérdezte, hogy mi az a szatyor a kezembe, mire én válaszoltam, hogy a tesi cuccom, mert maradok délután kondizni), de mikor a fülemhez emeltem a telót, bedugta a fülesét. Nem kellett volna felhívínom!!! Ajjmár. Akkor talán beszéltünk volna, de biztos azt gondolta hogy beszélgetek és nem akart hallgatózni vagy ilyenek. Úgyhogy végül próbáltam úgy ránézni hogy azt sugalljam: "beszélgetni akarok!!!!" De nem esett le neki, szóval mindegy. Velünk szembe a négyes ülésbe ült pár C-s. A velem szembe ülő egy Máté nevű srác aki amúgy jól néz ki, na ő előbb rám nézett, aztán Boldira, aztán rám, aztán Boldira, majd megvonta a vállát. Úristen. Szóval ilyen megdöbbentő minket együtt látni? Az szép. Végül Klau hátul szállt fel, én meg hátrafordultam és intettem neki, mire ő felhúzta a szemöldökét és rám vigyorgott (azt olvastam le a tekintetéből, hogy "úristen, mellette ülsz" mire én válaszoltam neki egy "úristen igen ááá" nézéssel). Mikor leszálltunk, akkor láttam, hogy a haverjához csapódik, viszont Klauék már elmentek a boltba, ezért ott álltam mint valami szerencsétlen, mert nem tudtam hogy most várjam be Boldit vagy induljak el egyedül.. Végül bevártam, vagyis hát ő csapódott oda mellém, a haverja meg jött mögöttünk egyedül. Ez is egy olyan dolog.. hogy ha idegesíteném meg ilyenek akkor a haverjával ment volna, meg nem kezdett volna beszélgetést stb. Amúgy túl sokat nem beszéltünk, a harmadik emeleten, miután bepakolt a szekrényébe még pár percig beszéltünk és felajánlotta, hogy felpróbálhatom a gépészes kabátját, de végül nem tudtam hogy poénból mondja-e vagy nem, ezért csak furán néztem rá. Kár, felpróbáltam volna. Csak vagyok olyan fogyatékos hogy nem mindig esnek le a dolgok. Végül elköszönt egy "na szia" felkiáltással én meg nagyok sóhajtva mentem be a terembe. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni. De most komolyan.

Hittanon nem volt semmi. Fizikán az általában hidegvérű, nyugodt és a nem normális viselkedésű osztályunkat toleráló tanár úr konkrétan megbolondult és a padot a földhöz csapkodva üvöltözött. Az osztály könyörgött hogy ne adjon mindenkinek szaktanárit, ő meg könyörgött, hogy fogjuk már be végre a szánkat. Ahogy Boldi írná: ssssszhhéééép.

3. óra irodalom volt, ahol páran lefeleltek a Halotti beszédből, és hát, mindenki egyesre. Szóval ofő is megbolondult és mindenkivel leírattatta egy lapra az egészet. Most írnám azt, hogy nem tudtam, de hazudnék, ugyanis az első két mondatot tudtam. A másodikat hibásan, de írtam valamit.

4. óra matek volt, ahol mentünk tovább az anyaggal. Amúgy tegnap kiosztotta a tanár a dolgozatokat, és biztos voltam benne, hogy egyes lesz, de kettes lett!!! Lucának 1 ponttal 1-es, Klaunak X ponttal 1-es, Vivinek X ponttal 5-ös (az óra elején meg hisztizett, hogy neki tuti egyes lesz, pff), nekem meg 7 ponttal kettes!! Ááá! Esküszöm majdnem sírvafakadtam. Majdnem.

5. óra angol - na meg az az előtti szünet. Direkt később mentem le, hogy ha úgy van akkor oda tudjak menni Boldiékhoz, de sajna nem úgy jött ki az egész. Ő ült egy széken és házit írt, én meg tőle kb. 10 méterre ácsorogtam és őt néztem félszemmel. A másik szememmel meg Mátét hallgattam, aki azt hiszi, hogy vicces, de valójában nem az. Jó fej amúgy meg minden, néha tényleg vicceseket mond, de leginkább csak ő röhög a poénjain. Szóval halál unott fejjel hallgattam Mátét miszerint "a tanár biztos terhes azért nem jön he-he-he (???)", amikor Milán elkérte (bocs, kiszaggatta) Boldi fejéről a sapkáját. Ami már volt a fejemen! De jó ezt leírni. Szóval feltette a saját fejére, és oda ment Rebekához, aki Bolditól kb. 5 méterre volt, ezért jól láttam Rebekát is, meg Boldit is, hogy mégis hogyan viszonyulnak egymáshoz egy esetleges közös szituáció során. Ami végül bekövetkezett, mert Rebeka magához méltóan (inkább nem is írom le) lekapta Milán fejéről Boldi sapkáját (!), mire nekem elakadt a lélegzetem és Mátét teljesen figyelmen kívül hagyva minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy halljam mit mondanak és hogyan viselkednek. Szerintem hunyorítottam is, de nem biztos. Rebeka vigyorogva odafordult Boldihoz, és odaüvöltötte neki, hogy "nézd Boldi, rajtam van a sapkád!!!" (?), mire Boldi mondott valamit, amin mindenki, de szó szerint mindenki aki körülötte állt elkezdett SZAKADNI. Rebeka nem hallotta, ezért mindenkitől aki röhögött azt kérdezgette, hogy "min röhögtök? hm"? én próbáltam leolvasni bárki szájáról, hogy mit mondott Boldi, mert sajna én se hallottam, a többiek meg szakadtak: Milán, Dávid, még vagy 10 fiú, na meg Boldi, aki szakadt a saját poénján. Szerintem Rebekának leesett, hogy rajta röhögnek, mert elpirult és beletemetkezett a telefonjába. Aztán odament Boldi és Dávid Rebekához (!), aki ismételten azt kérdezgetet, hogy min röhögtek, mire mondta Dávid, hogy "jobb, ha nem tudod". Végül Boldi meg Dávid beálltak velem szembe (!), Dávid meg elkezdettt csúnyán rám nézni. Kicsit felidegesített, mert ezt Boldival szoktuk csinálni, de mindegy. Boldi nagyon nem foglalkozott velem, a telefonját nyomkodta, de akkor is gyanús volt hogy pont velem szembe álltak. Lehet, hogy odakellett volna mennem. Lehet. De nem tettem, mert egyszerűen nem mertem. Aztán becsöngettek én meg hallgattam tovább Mátét, aki azzal fárasztott, hogy biztos terhes a tanár. Úristen. Hagyjuk.

Angolon tesómmal facebookoztam (?), aki otthon maradt mert tegnap sugárba összehányta a házat. 

Ezután jött egy közgazdasági, ahol szintén nem volt semmi.

Közgé után általában haza szoktunk menni Klauval, most viszont itt maradtunk a suliba, mert rájöttünk, hogy mire hazaérünk, már mehetünk is vissza a buszhoz. Ez azt jelentette röviden, hogy két órán keresztül lézengünk a folyosón (mi speciel a tornaterem előtt, ahol Boldiéknak volt duplatesijük) és nem csinálunk semmit. Szóval ott ültünk: Klau nézte Noét (a szívszerelmét) titokba, én vártam hogy végezzenek az öltözéssel Boldiék, és Boldi kijöjjön, meglásson és belémszeressen, Vivi ült és bámult maga elé meredten, Luca meg hazament. Aztán végre kijöttek Boldiék. Nos, elég rossz helyre ültem, mert Boldi úgy elment mellettem, hogy mire kimondtam volna azt, hogy "állj", addig ő már bent volt a tornaterembe. Nagyokat pislogva néztem Klaura, aki szintén engem nézett, végül kitört belőlünk a röhögés. Mert azért vicces volt. Ott vártam meg minden, erre elmegy mellettem, mert észre se vett. De még én se őt nagyon. Még egy jó ideig ott ültünk, vettünk kaját (én egy hatalmas hamburgert, ami akkora volt mint a fejem), forrócsokit stb, amikor kb. az első óra háromnegyedénél kijött Boldi egyik haverja vérző orral. Megkérdeztem tőle, hogy jól van-e, de nem értettem mit válaszolt, mert éppen a szájába folyt a vér és valami fura hörgés szerű hangot adott ki magából. Amúgy még életembe nem beszéltem vele de gondoltam mivel egyrészt ez szép gesztus hogy megkérdezem miért ömlik az orrából a vér, másrészt Boldi haverja, ezért jobb jóba lenni vele. Vagy mi. Bár a gyereknek szerintem nem az volt az első számú dolga hogy azt figyelgesse, ki érdeklődik a hogyléte felől, hanem inkább az, hogy meg ne fulladjon a saját vérében.

Mikor végre valahára kicsöngettek, visszatartott lélegzettel vártuk a lányokkal Boldiékat. Addigra Luca is visszaért. Aztán végre ki jött Boldi is, akin nem volt cipő. Megkérdezte tőlem, hogy melegem van-e, mire én megszólalni se tudtam, met elkezdett legyezgetni a cipőjével. Luca szerint lábaszag áradt szét az aulában, én nem éreztem, úgy levoltam sokkolva. Amúgy nagyon aranyos volt ahogy ott járkált cipő nélkül. Lucát majdnem orrbaverte vele.

Mikor átöltözött és jött kifele, akkor követtem el életem legnagyobbik hibáját. Oké, ez túlzás, de na. Szóval én őt néztem, ő engem. Végül már a látótávolságomon kívül került, szóval fullra nem láttam már, amikor Luca mondta, hogy köszönt. Én meg ugye nem láttam meg nem is hallottam, ezért utánaüvöltöttem, hogy "szia", de tuti nem hallotta mert már messze volt. Hirtelen tök nagy bűntudatom lett hogy nem köszöntem neki, erre azok a hülyék akiket a barátaimnak nevezek azzal az ötlettel álltak elő, hogy írjak neki fészen.. Én hülye meg hagytam rá beszélni magam és megírtam Boldinak, hogy "bocsi hogy nem köszöntem csak mire észbekaptam már elsuhantál" vagy valami ilyesmit, aki ennyit írt vissza: "dik xd" EZT. Na, ez úgy szivenütött hogy azóta is fáj. Minek írtam neki??? De kajak. Tuti azt hiszi hogy egy nemnormális vagyok aki a legapróbb dolgokon is megakad. Jaj de gáz. Én még egyszer a büdös életbe nem hagyom hogy rábeszéljenek valamire!! Utána beszéltünk még kicsit, de végül kiderült hogy az egészet Dávid írta (a dik xd-n kívül), szóval míg én azt hittem hogy Boldival dumálok, kiderült, hogy nem is. Mindegy, végül az utolsó párbeszédünk (már Boldival) ez volt: 

Boldi: yolo

Én: rosszló Xd

Látta, de azóta nem írt. Igazából jobb is. Most olyan szar, mert tuti ez volt az a dolog, ami miatt lezuhanok a szakadékon. Az egész szakadékos dolog amúgy azt jelentené, hogy ha rosszat mondok vagy csinálok akkor elveszítem az irántam érzett szimpátiáját. Én bármi leszek, csak Rebeka nem. Nyomulós, hisztizős.. és ez a "bocs hogy nem köszöntem" annyira nem én voltam! Még csak nem is én fogalmaztam meg hanem Klauék! De azt hittem jó ötlet. Hát, nem volt az.

Amúgy mikor még a D-sek nem öltöztek át, Dávid kijött az öltözőből és elkezdett kérdezgetni Boldiról. Ugye tetszem neki elvileg, szóval felvoltam rá készülve hogy esetleg olyat mond amivel megbánt, de erre valahogy nem lehet rendesen felkészülni. Ezt mondta: "fogsz te még szomorú lenni miatta.." Mert én éppen azt mondtam neki, hogy most tök boldog vagyok mert sokat beszélünk és sokat lógunk együtt, mire ezt mondta. Nagyon szarul esett, a mosoly úgy ahogy volt lehervadt az arcomról és olyan csalódott lettem hogy fú. Meg is mondtam neki, hogy most miért kellett elrontani a kedvemet, és hogy ezt hogy érti. Erre azt mondta, hogy ebből (belőlem meg Boldiból) valószínűleg nem lesz semmi, mert Boldi megmondta neki hogy nem akar "nőt", meg látja is rajta hogy nem érdeklem. Elősször az jutott eszembe, hogy lehet csak azért mondja, mert ugye tetszem neki és nem akarja hogy összejöjjek esetleg a legjobb haverjával, de aztán rájöttem hogy végülis tök igaza van. Csak akkor sem értem hogy miért kell így elrontani az ember kedvét. Oké, végülis csak őszinte volt. De néha talán jobb hazugságban élni mint elviselni az igazság okozta fájdalmakat.. Mert tényleg baromi szar volt. Én egész héten (meg múlt héten) úgy voltam vele, hogy úristen, lehet, hogy kedvel, erre Dávid ilyeneket mond... De most ez nem változhat? Attól mert azt mondta hogy nem akar "nőt", ez változhat. Megmondtam Dávidnak, hogy én tulajdonképpen nem is akarok járni vele, hanem én megakarom ismerni és majd talán utána. Szóval nekem nem az legfőbb célom hogy járjunk, hanem az, hogy megismerjük egymást meg ilyenek.. És úgy vettem észre hogy Boldi most erre tök nyitott, beszélget velem meg ilyenek. Szóval tényleg tök jól alakul mostanába minden (?), erre ilyeneket mond... Inkább hagytam a fenébe. Már komolyan nem tudom eldönteni hogy most mi igaz és mi nem. A sok apró jel amiket Bolditól/ról olvasok le.. Lucáék is folyton mondják hogy biztos kedvel meg ilyenek, amiket jó hallani, viszont a másik oldalról Dávid pont az ellenkezőjét mondja, hogy csak szenvedni fogok miatta meg egyre rosszabb lesz. Mert szerinte minél jobb barátok leszünk Boldival, annál szarabb lesz nekem hogy nem járunk. De szerintem ez nem feltétlenül igaz. Ahhoz képest ami év elején volt (semmi) ahhoz képest ez, ami most van, egy iszonyatos nagy előrelépés és ennek is kimondhatatlanul örülök. Úgyhogy én ezt már tényleg nem tudom és annyira áá. Boldiról se lehet semmit leolvasni, hogy most vajon érez-e valamit vagy ilyenek, mert folyton a hülye poker face-val közlekedik. JAJ. Hülye hülye hülye vagyok. Miért írtam rá???? Fúú. Néha annyira utálom magam hogy azt leírni nem tudom. 

Egész kondizás alatt ezen agyaltam és tök szomorú voltam. Emésztettem a dolgokat amiket Dávid mondott satöbbi... Aztán végre hazajöhettem és holnap addig alszok amíg ki nem alszom az egész hülyeséget. 

 

1

1