Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, túl vagyok életem egyik legdurvább éjszakáján. És sajnos nem pozitív értelemben.. Bár úgy lenne! 

Csütörtökön, tehát május elsején ott aludtam apumnál. Úgy volt, hogy kimegyek a faluba a majálisra, de végül csak a kapuból hallgattam a zenét. Azon a napon nem volt semmi érdekes, olvastam az Egy gésa emlékiratait (imádom), hallgattam a zenét, néztük apummal a tv-t, satöbbi. Másnap, tehát pénteken mennünk kellett Boldi, Johanna és Luca keresztelőjére, szóval felvettem a tavalyi bankett ruhámat (csipkés, bézs színű térdfölé érő egyberuha), begöndörítettem a hajam stb, aztán jöttek anyumék értünk. Megmondom őszintén, sok kedvem nem volt menni, de vígasztalt a tudat, hogy lesz ingyen kaja. A templomhoz megérkezve vártuk a többieket, ugyanis mi értünk oda legelősször. Már kb. fél éve nem láttam unokatesómat, Patrikot (velem egyidős, nagyon hülye) úgyhogy már alig vártam hogy találkozzunk. Azt hittem majd megöleljük egymást vagy ilyenek, erre közölte velem, hogy "csá". Ok. Csináltunk csomó képet is, a templomba meg természetesen nem bírtunk magunkkal úgyhogy az egészet végigröhögtük. A pap amúgy tökre el felejtette hogy neki ott a helye, úgy jött ki a templom mellett lakó nő, hogy felhívja. Ha nem hívta volna fel, akkor szerintem még ma is ott állunk. A pap amúgy elég fura szerzet volt, tulajdonképpen az egész cuccost felolvasta egy könyvből, szerencsétlen gyerekek fejére öntött egy deci szentelt vizet, aztán mehettünk dolgunkra. Tényleg az egészet elhadarta negyed óra alatt. 

Valahogy nagyon vonzódom az öltönyt viselő Boldizsár nevezetű emberek felé. Az, hogy a nagy Boldizsár mennyire jól néz ki öltönyben, azzal ugye már tisztában vagytok. (Most megpróbálok nem ódákat zengeni arról, hogy mennyire jól néz ki. Nehezen megy.) A keresztelőn viszont volt szerencsém megnézni a Mini Boldizsárt is öltönyben, és úristen. Annnnyira aranyos volt. A kis lakkozott cipőjében és öltönyében ahogy topogott... Hát komolyan annyira meghatódtam. Nem tudom miért, de meghatódtam. És rájöttem, hogy engem karanténba kéne zárni akárhányszor a közelembe van egy Boldizsár nevezetű ember.

Amúgy a pap az szerintem tényleg nem volt teljesen .. józan. Idézem. 

 

Pap: Hogy hívják a gyereket?

Boldi apja: Boldizsár.

Pap: Jóvanakkó.

 

A roppant érdekes és fordulatos keresztelő után megebédeltünk egy ebédlőbe (=mindenki kulturáltan eszik, Szandi azonban kézzel-lábbal tömi magába a kaját). Boldiék szülei csomagoltak is haza kaját, szóval apumnál mégegyszer ugyanannyit magamba tömtem. Amúgy kb. 3-4 órát voltunk az étterembe, addig beszélgettünk meg képeket csináltunk, igazából jól elvoltunk. Utána mentünk haza, de anyum kitett engem meg tesómat apumnál, hogy ott aludjunk. Arra már nem igazán emlékszem, hogy azon az estén mit is csináltam, ugyanis az étterembe ittam egy kis.. khm xD Fogalmam sincs mit. Vodka kólát asszem. És kicsit a fejembe szállt. Szóval arra emlékszem hogy nagyon jó kedvem volt és sokat röhögtem. Khm. Amúgy - nem mintha olyan gyakran lennék az - én részegen mindig jó kedvű vagyok és rengeteget röhögök xD 8.-ban sokat jártam ki az akkori osztálytársaimmal a pizzázóba/kocsmába és néha megittam egy-két dolgot, vagy volt amikor Viktor vett nekem 1 sört és azt úgy ahogy volt lenyomtam xd És rájöttem hogy én kicsitől is berugok. Emlékszem mikor elősször rugtam be 8.ba, Viktor hazakisért és kb semmire sem emlékszem, csak hogy borzasztóan röhögtem és Viktor hazakisért, aki hazaérve megírta fészen, hogy írtó aranyos vagyok részegen. Hát gondolom. Nagyon aranyos lehettem ahogy fröcsögő nyállal röhögök mint a szar. Na mindegy. Meg arra is emlékszem, hogy bementem a szobámba és leakartam kapcsolni a villanyt, de a villanykapcsolótól 10-20 centire kezdtem el ütni a falat, mert azt hittem, ott van. Nem ott volt.

Másnap úgy gondoltam, hogy hazamegyek, és nézem a Walking Deadet addig, amíg össze nem esek. Apum meg tesóm mondták, hogy maradjak még és ne menjek még haza, de én addig hisztiztem, amíg apum hazavitt. Sajnos. 

Mivel nem öltöztem át, pizsomába trappoltam be az előszobába, és akkor esett le, hogy otthon tulajdonképpen valami parti folyik, ugyanis csomó idegen ember lézengett a házba. Mivel én egy XXXXL-es pulcsiba és rövidnadrágba voltam, anyum szólt, hogy öltözzek fel rendesen, mert megtartjuk a pasijának (Lajos) születésnapját. Hát, ok. Gyorsan felköszöntöttem a paliját aztán átöltöztem és utána a Joy napos kuponokat vagdostam ki és neteztem. Egy idő után beszólt a palija hogy jó lenne ha én is kimennék a vendégekhez és nem bent ülnék a szülinapján. Pár igen szép grimasz után kimentem az udvarra a többiekhez és egy székre leülve folytattam a kuponok kivágását. Ott volt amúgy egy rakat ember akiket nem is ismertem, szóval nagyon nem is beszélgettem senkivel. Aztán megebédeltünk és bementem. Egészen este 8-ig elvoltam, Walking Deadet néztem ahogyan azt el terveztem, beszélgettem Dáviddal satöbbi, aztán megtörtént a baj. Hirtelen be se tudtam azonosítani a hang forrását, de pár másodperc után leesett, hogy ez bizony anyám üvöltözése. Borzalmasan üvöltözött a pasijával. Mint valami rossz öregasszony, az ablakból leskelődtem, de túl sokat nem láttam, csak hogy anyám üvöltözik a pasija meg áll. Nem nagyon törődtem vele, tovább néztem a WD-t, de nem igazán tudtam rá figyelni, mert kezdett egyre jobban eldurvulni a balhé. Egyre durvább dolgokat vágtak egymás fejéhez. Anyám borzalmasan részeg volt. Egy fél óra után még mindig üvöltöztek, és már nem is tudom mi volt az, ami miatt kimentem, de hirtelen kifutottam az ajtó elé mert megijedtem. Hogy mitől, már nem tudom, de nagyon hirtelen kiszaladtam. A vendégek a garázsban ültek, mert időközbe elkezdett esni az eső, én a lépcsőn álltam, anyám üvöltözött, a pasija állt előtte, mellette meg anyám egyik régi haverja, és konkrétan mindenki üvöltözött. Aztán anyám nekiment a régi haverjának és elkezdte ütni meg lökdösni, aztán a pasiját is, végül a pasijának az unokatesóját is.. Nem tudom pontosan hogy volt, nem emlékszem tisztán a részletekre. Aztán bementem és próbáltam nem az üvöltözésre koncentrálni, de nem ment. Folyton úgy éreztem hogy ki kell mennem. Csak anyám volt részeg, és megmondom őszintén, ilyen részegnek még életemben nem láttam. Szó szerint fetrengett már, egy összefüggő, magyar mondatot nem bírt elmondani, köpködött és nagyon gázul viselkedett. Én nem tudtam akkor még hogy tulajdonképpen mi is volt a baja. Egy idő után leültem a lépcsőre és onnan néztem a balhét, szerencsére anyám akkor még engem nem nézett ki magának, szerintem észre sem vett... Végül a pasija leült egy lépcsőfokkal elém és ketten néztük ahogy anyám megbolondul. Már nem a pasiját verte (csak szidta), hanem a pasijának az unokatesóját meg a régi haverját. Lehet bonyolult és nehéz így megérteni de ennél értelmesebben nem tudom leírni. Nekem is zavaros, nem tudom pontosan hogy melyik történt előbb. Aztán egyszercsak anyám elájult. Gyorsan befutottam ecetért, a pasija meg "felélesztette", aztán anyám felállt és ugyanúgy folytatta xD Nem hogy leült volna vagy valami, nem. Mintha mi sem történt volna. Ott volt a pasijának a keresztfia, aki anyámat egész este alatt keresztanyunak szólította, holott hivatalosan nem is az, de mindegy. Kb. 20 éves lehetett, nem nagyon beszéltem vele, de jó fejnek meg aranyosnak tartottam. Na, ő is ott volt és nyugtatta anyumat és próbálta leültetni vagy valamit kezdeni vele. Később kiderült, hogy mi volt anyám baja. Állítólag a pasija megrángatta vagy mit csinált vele, és azért kapta fel a vizet, de ahogy a pasija nekem elmondta a sztorit, nem is úgy történt, ahogyan azt anyám állította. A pasija szerint anyám elég instabilan állt már a lábán és megfogta hogy el ne essen, erre anyám azt hitte hogy ráncigálja, és mivel alapból részeg volt, ez felidegesítette és olyanokat üvöltözött amiket inkább le se írnék... Szóval ott ültünk a pasijával a lépcsőn. A pasija hisztérikusan bőgött (?) és tőlem kérdezgette, hogy mit csináljon, mire én mondtam neki, hogy elsősorban tegye el a piát. Egyre jobban kezdett hatni a pia és én esküszöm ilyen részeg embert még nem láttam. És annyira gáz volt, hogy azt megfogalmazni se tudom. Mármint ott volt egy csomó számomra idegen ember, meg pár olyan is akiket ismertem, eljöttek egy jót bulizni, erre mit látnak? Egy földrészeg asszonyt aki azt se tudja hol van és mindenkinek írtó csúnya dolgokat vág a fejéhez. Semmi kedvem sem volt a detoxikálóban kikötni úgyhogy próbáltam valami módszert keresni a neten hogy hogyan lehet kijózanítani egy embert, de túl sokat nem segített. Mivel anyám egész nap nem evett semmit és üres gyomorra lenyomta a piát, plusz nem volt hajlandó egy pohár vizet se meginni, túlságosan el volt azzal foglalva, hogy mindenkit elküldjön a halálba. De istenem annyira gáz volt. Voltak a vendégek között olyanok is akik még nem találkoztak anyummal, na hát nekik aztán nagyon jó első benyomást tehett anyám. Aztán az egyik legszarabb dolog ami aznap este történt az volt, hogy ott volt Janika. Tudjátok, akiről írtam a multkor. Na jó, ez a név ultra gáz. Át kéne neveznem. Legyen mondjuk... Jancsi. Oké, az sem jó. De ez a Janika olyan szar. Már bocs. Mindegy, maradjon Janika. Jancsi. János. Jani. Janibaba. Mindegy.

Szóval hogy ő is ott volt, és az egészet végignézte, ahogy anyám fetreng meg ilyeneket csinál... Este 10 óra fele még mindig ott álltam a lépcső fölött - néha berohantam visszaírni Dávidnak - és lestem anyámat, mellette meg ott ált khm.. Janika és engem nézett. Na, én őt akkor vettem csak észre xD Szóval ott állok, lesem anyámat, Janika meg engem, aztán ránézek Janikára, és nagy vidáman odaszólok, hogy Szia xD Az meg visszaköszönt ilyen szerelmetes mosollyal, hogy Szia. Hálisten sötét volt, mert tuti elpirultam. Ne ítéljetek el!!!!!!!!!!! Ti tudjátok a legjobban hogy Boldizsáré a szívem. Vagy mi. De attól még ránézhetek másra tekintve hogy egy hangya jobban érdeklődik irántam mint Boldizsár. Szóval ja. Nézni szabad. Semmi rosszat nem tettem. Mellesleg nem járunk, szóval ja. Mindegy. Hagyjuk. Belezavarodtam.

Pár perccel később egy csomóan elmentek és úgy irigyeltem őket. Köztük Janika is, aki odajött hozzám elköszönni, ami abból állt, hogy megállt a szívem. Szóval odajött, megpuszilta 3x az arcomat, aztán erősen megszorította a karomat (!!!) és odasúgta a fülembe, hogy "kitartást". Ezt nagyjából úgy értelmeztem, hogy: "kitartást, az anyád megbolondult, de semmitől se félj, csak tarts ki", vagy valami ilyesmi. Mondtam neki, hogy kösz. De tök jó volt ahogy megszorította a karomat. Tökre dobogott közbe a szívem. Ha már egy idegen (helyes pasi) érintése így megbolondít mi lenne ha Boldi fogna így meg.. Ott helybe megszülném a még meg nem fogant jövendőbeli gyerekünket...

Miután a vendégek háromnegyede elment, már tényleg csak azok maradtak akik régebbóta ismerik anyámat és hozzászoktak ahhoz hogy néha.. nos, kirúg a hámból. De még ők is megvoltak döbbenve anyám részegsége láttán. 

Egy idő után bedurvult a buli, most kihagynám az unalmas részleteket, a lényeg, hogy anyám arra az elhatározásra jutott önkívületi állapotában, hogy ő most elindul gyalog a másik faluba, ahol apum lakik, én meg megyek vele. A terve az volt, hogy szakadó esőbe elindulunk gyalog, én megyek apumhoz ő meg - az ő szavaival élve - "megy amerre lát". Hálistennek ott maradt egy normális, felnőtt nő aki nem ismerte nagyon anyámat mégis ott maradt és úgymond vigyázott rám. Én természetesen nem akartam vele elindulni gyalog egy teljesen másik faluba (?), és a többiek se engedtek. Mondták, hogy menjek be a szobámba és gépezzek, foglaljam el magam, majd ők elintézik anyámat.. Aha, csak hogy ők annyira nem ismerik mint én. Én tudtam hogyha ellent mondok neki akkor megüt. Anyám mondta hogy pakoljam össze a cuccaimat, de én csak a telefont meg a telefontöltőt tettem be a zsembembe. Egy könyvet is akartam az útra de sajna nem tudtam volna hova tenni azt meg nem akartam hogy megázzon (?). A felnőttek értetlenül néztek rám amikor elindultam anyám után, és folyton húztak vissza, hogy el ne induljak már. Én próbáltam szót fogadni anyámnak de be kellett vallanom magamnak hogy tényleg nem mehetek, úgyhogy számoltam is keményen a következményeimmel. Ők azt hitték anyám majd elindul egyedül és békén hagy. Aha. Csak hogy ők nem ismerik és nem tudják milyen részegen. Mikor a felnőttek folyton beráncigáltak, hogy ne menjek, anyám folyton bejött és üvöltözött velem, hogy bepakoltam-e a cuccokat, és olyanokat kérdezgetett, hogy a laptopot is bepakoltam-e (????). Természetesen eszem ágába se volt elvinni a szakadó esőbe a laptopomat (?), de azért mondtam neki, hogy ja, igen, hogyne. Komolyan észre se vette hogy nincs is a kezembe laptop, akkor gondolhatjátok milyen részeg lehetett. Megjegyezném most, hogy már 7 hónapja lerakta a piát és kb semmit sem ivott, szóval most nem értem miért ivott ennyit. Mindegy.. szerintem még ő se tudja.

Mikor elhatároztam magamban, hogy nem, én nem megyek vele, akkor már nem kellett a felnőtteknek beráncigálniuk, hanem magamtól mondtam, hogy én maradok. Erre anyám bedühödött és leráncigált engem a lépcsőn, amit úgy kell eképzelni, hogy tiszta erőből lökdösött a meredek lépcsőn ki a kapuig. Persze megijedtem, és amikor a kapunál voltunk, tiszta szívből reméltem hogy jönnek utánunk a többiek is mert nagyon féltem hogy megüt. Hálistennek jöttek. Jött 3 felnőtt férfi meg egy nő. Meg anyám pasija, aki.. na erre varjatok gombot. Hozta nekem az esernyőt. Merthogy ő azt akarta hogy menjek anyámmal, methogy "ne menjen egyedül". Köpni-nyelni nem tudtam amikor odaadta az esernyőt, de nem csak én, mindenki értetlenül nézett rá, hogy elengedne egy 15 éves lányt egy full részeg nővel. Addigra már besötétedett úgyhogy a sötétben álltunk a kapuban egy csomóan, anyum meg velem üvöltözött, hogy azonnal induljak. Akkor már sírtam. Akkor kezdtem el sírni, amikor a lépcsőn lökdösött. Nagyon hálás voltam Janikának hogy elment, különben látta volna ahogy taknyom-nyálam egybefolyik. Bár akkor még csak "normálisan" sírtam. A kapuban oda üvöltöttem anyumnak hogy én nem megyek vele, mert full részeg és szakad az eső. Erre nagyon nagyon bedühödött, hogy én ellent mondtam neki és nagyon csúnya dolgokat üvöltött utánam.. Pár példa: kurva, ribanc, senkiházi, gyűlöllek, satöbbi. A többit inkább le se írom. Később kiderült, hogy olyanokat is mondott amikor én bent voltam, hogy be jön hozzám és leszúr, meg ilyenek. Mert hogy ő adta az életemet, akkor el is veheti. Ez azt a logika anyukám. Szóval miután jól kiüvöltözte magát, felémlépett és akkor már tudtam hogy baj lesz. Mivel nem állt mellettem senki, anyám meg pont velem szembe állt, oda lépett és kiakart ráncigálni a kapun. Erre én hátraléptem és elkezdtem futni, mert nagyon megijedtem. Ő meg futott utánam és elkezdett kergetni, végül utolért és olyan erővel lökött neki a falnak hogy amellett hogy beleléptem a virágágyasba teljes erővel nekicsapódtam a felnak. Ekkor már odaugrott egy csomó ember és lefogták. Tehát összegezve: le kellett 3 férfinak fognia anyámat, hogy agyon ne verje a lányát. Ha nem lettek volna ott, engem tuti úgy megver, hogy kórházba kerülök. Ismerem már. Akkor már nem csak sírtam, hanem bömböltem. Nem érdekelt hogy ott vannak egy csomóan, hogy szétfolyik a szempillaspirálom, úgy bömböltem mint egy kisbaba. Aztán a nő felvitt és nyugtatgatott meg ölelgetett. Jobban bánt velem egy idegen nő, mint a saját anyám. A saját anyám megakart ütni és elakart vinni a szakadó esőbe, egy vadidegen nő meg ölelgetett és szép szavakat suttogott nekem. És miért? Mert anyám megint nem tudott parancsolni magának.. Bejött anyám nyomorék utálatos pasijának a keresztfia, a 20 éves, és ő is beszélt hozzám és tényleg nagyon rendes volt. Elkezdett kérdezgetni a suliról meg ilyenek. Egy idő múlva meghallottam hogy anyám németül telefonál, és rögtön tudtam hogy apmmal beszél. Pár mondatot meg is hallottam, és kb. azt akarta elérni, hogy apám jöjjön le értem és vigyen magával. Apum persze rácsapta a telefont, szerencsére. Nem akartam hogy ő is bele legyen rángatva ebbe a szarba. Végül anyám fogta magát és elment egyedül. Aztán kimentünk mindannyian a garázsba és ott beszéltük meg a dolgokat. Hajnali 1-kor már majdnem mindenki hazament, csak anyám régi haverja volt még ott. Tehát hárman ültünk a garázsba és még mindig erről beszéltünk. Anyám régi haverja azt mondta, hogy őt nem is az döbbentette le/idegesítette, hogy neki olyanokat mond anyám, amik nem túl szépek, hanem akkor akadt ki, amikor engem akart megütni, meg  amikor olyanokat mondott rám/nekem, amit egy anya nem mond a lányának. 

Hajnali fél 2-kor végül fogtam magam és bementem aludni. Ők nem tudom pedig dumálgattak kint, de én gyorsan elaludtam. Alvás előtt gyorsan imádkoztam egyet, hogy anyámmal ne legyen semmi, szóval ne ugorjon ki egy kocsi elé vagy ilyenek, hanem jöjjön haza épségben és legyen minden olyan mint az az éjszaka előtt...

Másnap reggel - tehát anyáknapján - reggel 7-kor keltem, és akkor még nem volt otthon. Olyan 10 óra fele aztán a pasija elment egy szó nélkül és mikor visszajött akkor ott ült mellette anyám. Nem tudom hol töltötte az éjszakát vagy mi történt vele. Én már felhívtam apumat és megbeszéltem vele hogy jöjjön utánam mert ott alszok. Aztán bejött anyám és ennyit mondott: "bocsi a tegnapiért". Én meg ilyen "te most ugye kurvára szórakozol velem?" fejet vágtam. Mármint. Áh, hagyjuk. Ráhagytam. Később hazajött tesóm - apum kint a kocsiba várakozott -, és hozott anyumnak virágot meg valami ajándékot anyáknapjára. Én nem mondtam neki semmit. Még annyit se, hogy boldog anyáknapját. Ma mikor hazajöttem az osztálykirándulásról (arról majd írok egy másik bejegyzésben) anyám rögtön elkezdett velem üvöltözni, hogy én mekkora szemét vagyok, hogy még annyit se mondtam neki, hogy dögöljön meg. Mire én ezt válaszoltam neki: "hát, te mondtad nekem elégszer". Erre azt válaszolta, hogy részeg volt. És? Az mentség? Attól kimondta azokat a szavakat, attól megakart ütni!!! Lehet hogy ő nem emlékszik azokra de én átéltem őket és pontosan emlékszem rájuk. Én nem felejtettem el sajnos. Ne várja el tőlem hogy virágcsokorral meg puszikkal halmozom el egy ilyen este után!!! Az egész éjszakát végigizgultam hogy nem-e lesz baja, vagy hogy vajon hol tölti az éjszakát... Még akkor is miatta aggódtam és nem azon kattogtam hogy megakart ütni vagy hogy miket mondott. Mert nem érdekelt. Csak az érdekelt hogy neki ne legyen baja. Mégis azt akartam hogy tudja nekem ezek szarul estek, és ezt úgy oldottam meg hogy egy szót sem szóltam anyák napja alkalmából. Ez neki persze szarul esett, tisztában voltam vele. De ezt akartam. Hogy neki is fájjon. De szerintem ő ezt az egészet nem érzi át. Nem érti meg. Ő semmire sem emlékszik. De ha arra emlékezne amire én akkor nem hiszem hogy így gondolkodna. Nem értem miért van az, hogy ő bántott meg engem, mégis ő haragszik rám. Miközbe ma megint azt hallgattam, ahogy üvöltözik velem, azon gondolkoztam, vajon valaha abbahagyja-e. Mert már annyira unom a folytonos üvöltözéseit, hogy az már fáj.

Tegnap reggel, mikor nem tudtam még hogy hol van anyám és még frissek voltak az élmények, nem tudtam mit csináljak, sírjak vagy üssem a kezem a falba, vagy mégis mi a rákot csináljak hogy lenyugodjak. Nem tudtam koncentrálni a Walking Deadre, semmire. Mivel előző nap a Joy kuponokat vagdostam, ott volt az ágyam szélénél az olló. Sokat gondolkoztam előtte, hogy megéri-e, de végül rájöttem hogy tökmindegy. Most olyan szinten ég a csuklóm hogy alig ér hozzá a laptop mégis nagyon fáj. Ma teljesen kiment a fejemből hogy eltakarjam úgyhogy csak reménykedni tudok benne hogy nem látta meg senki az osztálykiránduláson. 

Nagyon nehezemre esett most ezt leírni. Nem szeretek erről beszélni és nem is szoktam soha senkinek. Ez már nem az első alkalom, de mostanába eléggé leakadt a piálásról és nem is voltak ilyenek. De 3 éves koromig folyamatosan vert, néha még később is, úgyhogy nekem ez nem újdonság. Nektek lehet, mert még nem nagyon írtam erről. Szeretném ha emiatt nem ítélnétek el őt se engem. Mégis néha kételkedek abban hogy helyesen döntök-e akkor amikor bunkó vagyok vele. Most írtó nagy bűntudatom van, hogy anyáknapjára fel se köszöntöttem, mert azért mégiscsak az anyám.. De ha belegondolok akkor ott van az a fele is, amire ő nem emlékszik és amit egy "bocs" szóval nem lehet kitörölni. Akárhányszor ránézek csak annyit látok hogy megakar ütni és üvöltözik velem. Ma az üvöltözése után mondtam neki, hogy "bocsi", hogy nem köszöntöttem fel. Erre azt mondta, hogy sokra megy a bocsánatommal. Miért, én sokra mentem az övével? 

Most nem szól hozzám és haragszik rám. Én ezt nem értem. Nem nekem kéne haragudnom rá? 

Most komolyan. Én ezt nem értem. 
Nagyon nehezemre esik elküldeni ezt a bejegyzést mert sok olyan dolgot írtam le ami senkire sem tarozik. De muszáj leírnom mert olyan marha egyedül érzem magam hogy talán ez segít. Bár nem valószínű, de mindegy. 

 

1

1