Szóval. Térjünk a lényegre. Utoljára szerdán írtam (asszem), szóval onnan folytatnám. Csütörtökön beszéltünk végre Boldival egy kicsit kémia után, és felajánlotta, hogy korrepetál. Ami nagyon szép és jó, de ő is éppen hogy kettes xD Meg szerintem nem gondolta komolyan. Pedig tényleg korrepetálhatna. De jó is lenne. Ott szerencsétlenkednénk, és szerintem a végén nem is kémiáznánk hanem mondjuk GTA-znánk vagy valami. Álmodik a nyomor. Csütörtökön ezen kívül nem nagyon volt semmi amire így emlékeznék, szóval ja. Pénteken, szóval tegnap nem mentem suliba mert mentem Pestre vásárolni. Na igen, ilyen se volt még soha, hogy azért nem megyek suliba mert shoppingolni megyek xD Ne ítéljetek el pls!!!! A Joy napokra mennem kellett!!!!!! Meg még úgyse gyűlt ki a 100 órás hiányzásom úgyhogy mindegy. Lemaradni meg nem maradtam le semmiről. Kivéve persze azt hogy a reggel ülhettem volna Boldi mellett.. Azt bántam csak az egész napba. :( Szóval tegnap Pesten voltam anyám palijának a keresztfiával vagy kivel, akivel eddig életembe 1x beszéltem, na és vele küldött el anyám. Gyönyörű mondhatom. Nem is ismertem meg semmi. Végül kiderült hogy jó fej vagyis hát mondjuk azt hogy jó fej.. Elég fura. Marhára idegesített hogy minden szembejövőt kiröhög meg kibeszél, hogy hogy néz ki stb. Az ilyen embereket nagyon utálom. Nem tetszik neki ahogy kinéz? Akkor ne nézzen rá... Én nagyon nem voltam kíváncsi arra hogy "nézd má hogy néz ki".. Mellesleg én úgy terveztem hogy ő majd leül valahova kávézni vagy mittudomén én meg addig vásárolok. Aha. Erre bejött velem mindegyik boltba és követett mint valami kutya. Meg meg kellett neki mutatnom a felpróbált ruhákat stb. Aztán ami a legfelháborítóbb hogy még ő volt felháborodva amikor közöltem kb. 5-6 üzlet után, hogy még egyszer végig megyek az összesen!!!! Hát akkor mi a rákért jött be velem? Üljön le az üzlet elé és várjon meg, mitől fél, hogy megfulladok a ruhákba?? Na jó, az lehet. De különösebb bajom biztos hogy nem lett volna, simán tudtam volna úgy vásárolni hogy nem követ. Mindegy... Vele még egyszer biztos nem megyek, inkább egyedül vagy anyummal, vagy bárkivel (akit ismerek) csak ne vele. Ja, meg marhára sokat dumált. Aztán meg beszólt, hogy én nem dumálok olyan marha sokat. Mármint. Én alapból folyton csöndbe vagyok és csak akkor beszélek amikor kedvem van. Erre ő folyamatosan mondja a hülyeségeit és elvárja hogy válaszoljak vagy hozzászóljak valamit. Könyörgöm... Még zenét se tudtam hallgatni a buszon mert folyton kihúzgálta a fülemből a fülhallgatót mert valami baja volt. (Feljegyzés: Ne húzzam ki Boldi füléből a fülhallgatót mert tapasztalatból mondom hogy IDEGESÍTŐ!!!! Ha akarna beszélni velem akkor nem hallgatná a zenét. Mivel én nem akartam ezzel a sráccal beszélni, hallgattam a zenét. Következtetés: Boldi nem akar velem beszélni reggelente a buszon, ezért zenét hallat. Kombinálnék? Dehogy. Na de most nem? DE!!). 

Amúgy nem vettem túl sok mindent. Bár ha belegondolok... ha egy teherautónyi ruhával térnék haza, akkor is ezt írnám. :DDD Jaj.

Egyébként az emberek nagyrészének azt mondtam, hogy azért nem voltam suliba, mert rosszul voltam. Ami lényegében nem akkora hazugság, mert tényleg folyt az orrom. De ennyi az össz bajom. Viszont nem akarom híresztelni, hogy jaaaj, vásárolni voltam, nem mentem suliba, hahaha. Szóval ja. 

Ma a pénteki órarend szerint mentünk suliba, tehát én úgy voltam beprogramozva, hogy ma is Boldi mellett ülök a 0.-ra tartó buszon. Aha, csakhogy Klau megírta hogy fél8-ra kell menni, szóval későbbi busszal mentem (=nem azzal, amivel Boldi). Ma is rövidített órák voltak (ez az egész hét ilyen bonyolult volt). 0. óra hittan volt, ahol megnéztük megint (?) a torinói lepelt; 1. óra fizika volt, ahol megreggeliztem (a tanár beszólt, hogy milyen kedvesek a szülők hogy pakolnak a gyereknek kaját, mire visszaszóltam, hogy nem anyám pakolta, hanem én vettem a pékségbe); 3. óra irodalom volt, ahol lényegében osztályfőnöki volt a változatosság kedvéért; 4. óra matek, ahol feladatokat oldottunk, én meg az óra utolsó 10 percében olyan szintű stresszel és idegeskedéssel küzdöttem hogy szerintem ha így folytatom hamarosan gyomorfekélyem lesz; aztán jött az 5. óra előtti szünet, amire már annyira vártam hogy fúú. Szóval értitek. Tegnap egész nap nem láttam és annyira szar volt.. Minden percben ő járt a fejembe hogy vajon mit csinálhat (rájöttem, hogy erre valószínűleg mindig az lesz a válaszom: BMX vagy kockulás), ááááá, szóval fú, nagyon vártam már. Úgy mentem ki matekról, hogy ha törik ha szakad, én odamegyek és beszélek vele. Hát nehogymár!!! 4 hét van még a suliból, nem fogom azzal tölteni a maradék időmet hogy messziről figyelem!!! NEM!! Odamegyek és beszélek vele, ha akarja ha nem. Bár az fura lenne ha én ott állnék, magyaráznék neki ő meg le se szarna. Ma hazafele a buszon két nő ült egymás mellett és az egyik tök kedvesen mesélt neki dolgokat a másik meg ilyen rohadtul unalmas fejjel bólogatótt meg sóhajtozott. Hát még nekem is leesett hogy nem akar beszélni a másik nővel... de a másik nő meg csak mondta a magáét meg mosolygott. xD Na, kb ilyen lesz az is ha akarattal beszélek Boldival. 

Utolsónak akartam odaérni, hogy majd oda tudjak menni hozzá, de mikor leértem, nem hogy Boldi, egyetlen egy személy se lézengett a folyosón rajtam kívül xD Szóval elmentem a mosdóba és addig ott álldogáltam amíg nem hallottam a hangoskodást... Mikor meghallottam, szépen lassan indultam kifele feltartva a kilométeres sort mögöttem, és mikor csigalassúsággal odaértem, még mindig nem volt kint.. xD Pont mikor beléptem az ajtón akkor jöttek ki páran Boldi osztályából, szóval úgy döntöttem, töknyolc, odaállok a kuka mellé, ami a teremtől kb. 2 méterre van, így 100% hogy észrevesz, az már rajta múlik hogy hogyan lesz tovább. Aztán kijött, körülnézett,  láttam hogy le akart ülni a földre az osztálytársaihoz, végül valamiért meggondolta magát és oda jött hozzám. (!!!!!!) A szívbaj kerülgetett és azon gondolkodtam hogy nagy valószínűség szerint Boldi miatt fogom feldobni a talpam. Ugyanis akárhányszor ott van a közelembe  vagy egy találkozás után/előtt vagyunk, mindig úgy érzem hogy nekem annyi. Le se tudom írni hogy mit érzek, olyan mintha hánynom kéne, és amikor megmozdulok akkor belenyilal az egész hasamba a fájdalom. Nem rossz fájdalom, de mégis fura. Mintha gyomorszájba rúgnának. Jó, az azért mégiscsak rossz (lehet), de ez nem az... 

Odajött, köszöntünk egymásnak, aztán megkérdezte, hogy mi újság. Mondtam, hogy semmi, aztán beszéltünk valamiről, már nem tudom pontosan miről, amikor (sajnos) oda jött Ervin. Pedig olyan jól elvoltunk.. De mindegy, oda jött és vele is elkezdtem dumálni közbe, viszont nagyon féltem hogyha túlságosan Ervin fele figyelek akkor Boldi elmegy... Szóval próbáltam Bolditól kérdezgetni meg ilyenek hogy érezze hogy engem érdekel hogy ott van meg ilyenek. Aztán Ervin felhozta hogy tegnap nem voltam suliba, mire Boldi megkérdezte, hogy miért nem voltam. (!!!) Mondtam neki, hogy 1. rosszul voltam 2. Pesten voltam, mire mondta, hogy "ahaa, rosszul voltál.." Jaj. Már most ismer. Pedig nem is ismer. Vagyis na... Ajj. Hagyjuk. Aztán elkezdtek beszélni Ervinről valami babettáról (?) én meg megkérdeztem Bolditól, hogy na mivan, lecseréli a BMX-ét babettára, mire azt válaszolta, hogy dehogy. Jaj istenem de szeretem mikor mosolyog. Szó szerint fülig érő mosolya van, pont ezt beszéltük Lucával hogy amikor mosolyog a füléig felér a szája. Aztán elkezdett nekem meg Ervinnek magyarázni valami... hát.. hogy is mondjam.. telefonról, hogy szétszedte, meg megragasztotta, meg azt kivette, azt betette, aztán lezárta majd megint felnyitotta meg ilyenek.. Ervin nem is figyelt csak sóhajtozott xD, én viszont nagy érdeklődéssel figyeltem. Teljesen beleélte magát, mutogatott meg már üvöltözött, hogy ő azt hogy ragaszotta meg (????), és ami a legviccesebb hogy én is full beleéltem magam és én is ott csodálkoztam meg ilyenek amikor mondta hogy nem bírta megragasztani rendesen stb. xD Nagyon vicces volt. Mert igazából fogalamam sem volt mi a büdös francról beszél. De én nem voltam legalább olyan mint Rebeka, hogy Boldi mesél valamit ő meg leszarja és odafordul máshoz beszélni. Most én is odafordulhattam volna Ervinhez és mondhattam volna neki valamit, vagy elkezdhettem volna vele beszélni valami másról, de nem, én végighallgattam és úgy csináltam mint aki érti. Most ezt nem azért írom hogy jaj én milyen szupcsi vagyok, de szerintem ez Boldinál plusz pont ha mondjuk figyelek arra amit mond, nem pedig telibeszarom. 

Aztán. Fú. A napom egyik legjobb pontja következik, ami nem olyan nagy dolog, de nekem az. Szóval ott beszélgettünk hárman, legfőbbképpen ők a babettáról meg ezekről, én meg tökre nem voltam tisztába azzal, hogy mit csinálok, mert annyira ösztönösen jött, hogy fel se tünt, csak amikor már kb. 5 perce azt csináltam és Ervin fura arckifejezéseket öltött fel miközbe rám nézett. Na akkor esett le hogy mit csináltam. A hegyes piramisos gyűrűmmel elkezdtem baszkurálni Boldi karját, amit úgy kell elképzelni, hogy ő nyomkodta közbe a telefont vagy csak úgy maga előtt volt, én meg közbe így karcolgattam gyengéden a karját a gyűrűmmel. És ezt csináltam vagy 5 percig, és fel se tűnt, mert olyan.. nem is tudom, ösztönösen jött. Boldinak se nagyon tűnt fel, mármint ő is full úgy viselkedett mintha ez természetes lenne. És jaj, hát fura lesz ezt leírni, de egy pillanatra olyan volt mintha együtt lennénk és így hülyéskednénk. Ervin nagyon furán nézett, egy ilyen "te mi a jó büdös picsát csinálsz", én ilyen "aztaarohadt mi a jó büdös picsát csinálok" fejet vágtam, Boldi meg a szokásos "poker face"-val nézett maga elé. Hát ja. Szóval az a fél pillanat amíg elhittem.. az nagyon jó volt. Hozzátudnék ehhez szokni.

Aztán angol után mentem volna fel a 3.ra de megláttam megint Boldiékat az egyik terem előtt és odamentem beszélgetni. Vagyis csak el akartam menni mellettük hogy egy utolsó pillantást vehessek Boldi felé, de Ervin megállított szóval ott maradtam, Boldinak meg az volt kb. az első mozdulata, hogy a fejemre rakta a (megnéztem, Nike) snapbackjét. Fordítva tette fel, szóval én megigazítottam és kb. a szünet hátralévő részében ott volt a fejemen. Úramisten. Szóval most mikor ezt írtam gyorsan felmentem a nike.com-ra hátha fent van a sapkája és fent van. Úúúúúúúristen. Linkelem. http://images.nike.com/is/image/emea/THN_PS/Nike-SB-Party-Snapback-Hat-619036_012_A.jpg?fmt=jpg&qty=85&wid=620&hei=620&bgc=F5F5F5 

Jézusom. Szóval ez volt rajtam ma (is). Egy idő után levettem és felakartam tenni a fejére de ő nem engedte, vagyis így eltolta a kezem. Ez kicsit szarul esett de mindegy. Aztán felmentem közgére és elmeséltem Klauéknak. 

Aztán duplatesin nem tesiztem mert úgy bezabáltam a menzán hogy megmozdulni nem tudtam (?). Utána elmentünk Klauval a rossmannba és megvettük nekem a tust. Mire a buszmegbe értünk, elment szó szerint az orrunk előtt a busz, Vivi meg ott ült rajta és valamit tátogott nekem, de nem tudtam leolvasni, hogy mit. Rá 5 percre mikor már a padon ültünk Klauval, akkor esett le (!!!), hogy mit mondott. "Itt van Boldi." A BUSZON!!!!!!! Istenem. Én meg lekéstem. Na dejó. Hát ez tipikus:):D Mindegy. 

Legyen már hétfőőő. Látni akarom. Nagyon nagyon.Annyira annyira szeretem.... Rájöttem most már hogy nem csak kedvelem vagy tetszik. Hanem szeretem. Szerelmes vagyok bele. Mikor ott van mellettem akkor úgy érzem hogy kicsattanok a boldogságtól. Egy beszélgetés vagy találkozás előtt úgy érzem hogy elokádom magam és annyira várom már mindig hogy lássam vagy beszéljünk hogy már van amikor szó szerint remegek. Egy beszélgetés vagy találkozás után mindig annyira boldog vagyok de egyúttal elkezd hiányozni. Mármint szó szerint. Beszélgetünk 10-15 percet aztán becsöngetnek és annyira hiányzik hogy el se mennék mellőle soha. Legszivesebben ott állnék egész nap vele a folyosón és beszélgetnék vele vagy csak nézném. Az elején még tényleg csak tetszett de mióta elkezdtünk beszélgetni meg minden rájöttem hogy szeretem. Annyira szeretem mindenét. Az illatát, a kezét, a haját, a szemeit, a mosolyát, a lábait, az öltözködését, azt, hogy bmx-ezik, a hangját, a röhögését, a mosolygödröcskéit, a humorát, ahogy magyaráz valamiről, ahogy mutat valamit, szeretem amikor rám néz és mosolyog, vagy amikor röhög valami hülyeségen amit mondok. Szeretem hogy nem ír ki minden hülyeséget facebookra meg nem tesz ki minden nap 10 képet, szeretem hogy diszkrét pár dologgal kapcsolatban és nem oszt meg mindenkivel mindent, hogy csak kevés embert enged magához közel, hogy nem lájkol minden szart, sőt, még azt is szeretem benne hogy facebookon ilyen 4 éves szintjén van... Hiába mondták régebben hogy gyerekes meg ilyenek, nem érdekel.. Egy dolgot utálok benne de azt nagyon nagyon utálom. Hogy nem érdeklem. Hogy nem vagyok a zsánere, hogy neki Rebeka kellett és ha nem lett volna Rebeka akkora balfasz, akkor meg is kaphatta volna. Hogy én nem vagyok neki elég jó. Én csak ennyi tudok nyújtani neki ennél többre már nem vagyok képes. Nagyon sajnálom és nagyon fáj hogy neki ez nem elég. De nem érdekel.Küzdeni fogok érte. 7 hónapot kibírtam, még kétszer ennyi belefér simán. Nem tudom valaha lesz-e olyan hogy mi ketten együtt... de ha lesz akkor esküszöm én leszek a világon a legboldogabb. Szeretem. Nagyon. És néha azt kívánom bárcsak tudná.. Akkor vajon másképp gondolkodna? Vagy akkor csak eltaszítanám? Bíztos leesett már neki hogy nekem tetszik vagy hogy vonzódom felé.. Viszont ott van az a másik oldal is hogy azért beszélgetünk meg ma is odajött, az apró jelek amiket nem mindenki venne észre de én észerveszek... Nagyon szeretném őt. Tényleg. Hogy együtt utazzunk a buszon úgy, hogy hozzábújok, hogy együtt hallgassunk a fülesen zenét, hogy piszkáljuk egymást, hogy akármikor akarom csak odamehetek és megölelhetem vagy megpuszilhatom, hogy hátulról átöleljen, hogy összebújva aludjunk, hogy érezzem mindig az illatát, hogy megfogja a kezem, hogy nézzünk együtt filmeket, tanuljunk együtt, tanítson meg bmx-ezni aztán röhögjön ki, és olyan jó lenne mellette ébredni és csak nézni ahogy alszik.... Ajj....... Ennyire én még az életbe nem akartam semmit és senkit. Most ez így ki jött rajtam úgyhogy bocsi, de ez már nagyon régóta itt van bennem és most így összegeztem az egészet.