- Az alábbi bejegyzést 2014. szeptember 8-án írtam meg, de csak 2014. szeptember 12-én került ki a blogra. - 

Na. Ezt a bejegyzést NORMÁLISAN akarom megírni, mert ESKÜSZÖM, ez volt eddigi silány és nyomorult életem LEGJOBB NAPJA. Tudom, elég sokszor írom ezt, de ez most tényleg az. Szeptember 8.-a van, 20:37 perc és valószínűleg amikor ti ezt olvassátok, akkor a föld alatt leszek, mert belehaltam a boldogságba. Ja, meg valószínűleg más dátum és idő lesz, mert ezt a bejegyzést most apumnál írom, ahol ugye nincs net, csak laptop. Megpróbálom holnap vagy a hét folyamán feltölteni ezeket a bejegyzéseket a honlapra úgy, hogy elmegyek a könyvtárba és telóról átrakom oda, vagy valahogy, de mindenképp szeretném ezt a bejegyzést az oldalamon látni, mert istenem, ha nem ez volt életem legjobb születésnapja, akkor én nem tudom mi. Te jó ég, ezt egy nagyon hosszú bejegyzésre tervezem mert minden részletet leszeretnék írni, még a legapróbb és lényegtelen dolgokat is, erre a napra életem végéig emlékezni akarok, mégha pár hét vagy hónap múlva már eszembe sem lesz. Ezt most amúgy úgy írnom, mintha pl. összejöttünk volna Boldival vagy valami, pedig nem, de akkor is ez volt életem legjobb születésnapja. Na, kezdjünk bele, mert 11-kor már aludnom kéne, és addig szeretnék még olvasni is.

A reggel arra ébredtem, hogy apum puszilgat (?) majd mikor észhez tértem, mondta, hogy boldog szülcsit meg ilyenek. Aztán rájöttem, hogy 16 lettem, ami mondjuk nem volt igaz, mert 18:45-kor születtem csak meg, akkor meg éppen magamhoz illően zabáltam. Mármint ma, nem 16 évvel ezelőtt. 

Ideadta az ajándékát, ami roppant személyhez szóló volt: pénz. Igazából nem zavar mert én mondtam hogy ne vegyenek semmit, max pénzt adjanak. Ezt igazából nem is mondtam, magától tudták, mert kb. fogalmuk sincs minek örülnék. 

Gyorsan elkészültem, próbáltam egy születésnaposhoz méltóan öltözni és kivételesen a hajamat is kivasaltam. A tükörbe nézve elgondolkodtam, hogy valóban így néz-e ki egy 16 éves, majd rájöttem, hogy valószínűleg nem. Reggel írt az exem, Martin is, hogy boldog születésnapot, aztán megkérdeztem hogy hanyas busszal megy, írta, hogy a 7:15, mire írtam, hogy én is. Elindultam a buszmeg felé, magabiztosan, ahogy egy születésnaposhoz illik, de 5 perc séta után a szél tönkretette a tökéletesen belőtt sérómat így szomorúan baktattam tovább, plusz a zebránál is majdnem elütöttek, szóval szuper volt. Út közbe válaszoltam facebookon az üzenetekre. A buszmegbe érve ott volt az exem meg a tesója, köszöntünk és kb ennyi. Facebookon full jókat lehet beszélgetni Martinnal meg tök kedves, élőbe meg le se szar. Na nem mintha elvártam volna, végtére is csak azért akartam egész héten apumnál aludni, hogy egy busszal tudjak menni Boldival. (Ami szintén egy kudarcba fulladt terv, ugyanis ma jöttem rá, hogy kedden és szerdán nulladika lesz, nekem nem, csütörtökön nekem lesz nulladikom, neki nem, és pénteken lesz mindkettőnknek.)

Megjött a busz, és annyian voltak rajta, hogy én esküszöm azt hittem, nem fogok felférni. Gyorsan előretolakodtam és még éppenhogy felfértem. Természetesen álltam és éppenhogy nem voltam felkenődve a bejárathoz. Viktor ott állt velem szembe, felköszöntött aminek nagyon örültem. Facebookon nem is írt, és ennek baromira örültem. Sokkal de sokkal jobban esik ha valaki élőben köszönt fel mint facebookon. Írtó kellemetlen volt az utazás, folyton attól féltem hogy elesek vagy ilyenek, mert alig tudtam kapaszkodni. A körforgalomtól külön féltem, de szerencsére ott nem volt semmi, viszont a nagy kanyarnál, amitől baromira félek, még ülve is, na ott történtek a bajok. Az egyik pillanatban még figyeltem az elsuhanó lótrágyás tájat, a másikban pedig elfehéredett ujjakkal kapaszkodtam, hogy le ne boruljak az alattam lévő lépcsőfokon álló csajra. Csakhogy ez nem jött össze és kb. ráborultam szerencsétlenre. Mégcsak nem is ez a legnagyobb probléma, csak a nagy szégyenbe meg kellemetlenségbe valami írtó hülye pofát vágtam, de én elképzelni nem tudom milyet, talán jobb is, de Viktor elkezdett röhögni. Jól esett, na mindegy. Mármint utánam se kapott vagy valami, még csak nem is kapaszkodott, én meg ott estem össze. Na mindegy. Klaunak ma nulladikja volt így egyedül utaztam úgymond, szóval a buszról leszállva úgy gondoltam (haha, úgy gondoltam, pff, már egy hete tervezgetem), hogy megvárom Boldit a busznál. Tudtam hogy utoljára fog leszállni, istenem, annyira ismerem már, hát persze hogy utoljára fog. Az ő indoka erre az volt mikor rákérdeztem, hogy nem szeret a tömegnyomorban állni. Teljesen megértem, bár én mindig gyorsan felpattanok és kiviharzok. Amikor megláttam, odamentem hozzá és köszöntem, visszaköszönt, csakhogy oda jött az egyik haverja, aki nem a mi sulinkba jár. Ők ott ketten elbeszélgettek, én meg nem tudtam mit csináljak. Ha hirtelen fogtam volna magam és elmentem volna, akkor biztos hogy bunkó lettem volna meg meglepődött volna. Ha viszont ott maradok, akkor mit a lószart csináljak ott? Mert ugye nem ismertem a másik tagot így fogalmam sem volt miről dumálnak. De azért ott maradtam és kínosan feszengtem. Közbe válaszolgattam az üzenetekre fészen. Jó fej volt a haverja mert köszönt nekem is meg rám mosolygott, aztán mikor elment, és Boldi éppen felém fordult, és köszöntött, akkor válaszoltam anyum palijának az SMS-ére. Anyum palija: Boldog születésnapot Én: köszi 

Utána meg küldtem neki még két üzenetet, amikbe ennyi állt:     

Szóval a nagy semmi. Küldtem neki kettő full üres üzenetet. Ez azért volt, mert Boldi pont akkor fordult felém, és úgy ledöbbentem attól amit mondott, hogy elkezdtem szó szerint nyomkodni a telót, és kínoba küldtem szerencsétlennek két üzenetet. Na mindegy. Amúgy kajak meglepődtem attól amit mondott, mert egész reggel azon paráztam, hogy vajon írni fog-e, és mit, és élőbe felfog-e köszönteni és hogyan, stb. Na nem csak egész reggel hanem kb. már hetek óta.. Na mindegy. Jó, rátérek a lényegre. Odafordult hozzám, én rámosolyogtam, ő is rám, aztán TÖK közel állt hozzám, elkezdtünk a suli fele sétálni, és ezt mondta: "Na mi a helyzet szülinapos?" Én meg fullra elkezdtem vigyorogni, de annyira, hogy válaszolni is elfelejtettem, csak vigyorogtam, ő meg vissza, aztán rájöttem hogy valószínűleg retardtáltnak hisz, így mondtam neki, hogy nincs semmi kül, szülinapom alkalmából majdnem kiborultam a buszból, mire jót nevetett. Tudtam hogy ki fog nevetni, mindig kineveti a szerencsétlenkedéseimet amiket nem is igazán próbálok titkolni előtte. Előtte mindig próbálok önmagam lenni és nem megjátszani a fejem, ha tetszik neki az aki vagyok akkor okés, ha meg nem, akkor nem fogok miatta megváltozni.. (Vagyis asszem.) Ezután mondta, hogy "Isten éltessen", én meg mégjobban vigyorogtam és ISTENEM, azt hittem inkább lefekszem a földre és elkezdek vergődni. És ez most lehet hogy furán hangzik meg ilyenek, de valahol belül azt érzem, hogyha éppen nem séta közbe mondta volna, hanem egymással szemben állva vagy ilyenek, akkor TALÁN megölelt volna vagy megpuszilt volna. TALÁN. Nemtudom, ezt egy ilyen belső hang mondatja velem, valszeg nem, de hát jó reménykedni. El is felejtettem az egész fos reggelt, a szar buszozást meg mindent, mert olyan boldog voltam hogy eszébe jutottam. Amúgy ő is fészen látta de nem is vártam volna el tőle hogy magától tudja, hát nem is mondtam neki soha. Mondta, hogy pont nemrég írt a falamra is, én meg mondtam neki, hogy majd válaszolok ott is neki, mire röhögött. Amúgy tényleg válaszoltam rá. Ő ezt írta a falamra: Boldog születésnapot!!:D én meg ezt: Köszi Boldi!!:D Nem válaszolt rá de nem is vártam. A suliba beérve egyikünk se tudta, hogy hol lesz órája, így felmentünk a másodikra, ahol megláttuk az én meg az ő osztálytársait is. Az osztálytársaim mellett elmenve Fanni odaüvöltött, hogy "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!", én meg visszaüvöltöttem neki, hogy "NEKED IS", mert ugye egy napon születtünk. Mentem volna oda hozzájuk, amikor Boldi megkérdezte, hogy "megyek a tanárihoz, elkisérsz?" én meg mondtam, hogy "persze." A tanári pont a másodiknak a végén volt. Mondta, hogy odamegy az osztálytársaihoz köszönni, és én is vele tartottam, mert hát úgyis jóba vagyok a háromnegyed osztállyal. Az összes osztálytársa ült a padon és minket néztek, majd Boldi sorba mindegyikkel kezetfogott én meg sorba mindegyiknek köszöntem. Már meg se lepődnek amikor Boldival látnak, mert csomó szünetben együtt vagyunk meg legtöbbször együtt megyünk be a suliba is. Ez valahol mélyen nagyon nagyon jó érzés, hogy a haverjaival jóba vagyok és látja Boldi, hogyha mondjuk a Jóisten szeretne egy kicsit (és ma bebizonyította, hogy igenis szeret egy kicsit), és mondjuk valaha a büdös életbe összejönnénk vagy valami, én nem tiltanám el a haverjaitól vagy ilyenek mert én magam is szivesen lógok velük. Miután köszöntünk az osztálytársainak (kivéve Ervinnek aki nem szólt hozzám), odamentünk a tanárihoz. A tanári előtt ott állt egy másik osztálytásra aki köszönt Boldinak majd nekem is, ami csoda, mert már 1 éve és 1 hete egy suliba járunk de még egyszer sem köszönt vagy szólt hozzám, most meg nagy mosolyogva köszönt oda. A tanári előtt ott üllt a portás, egy 11-es srác aki ott volt a kémia pótvizsgán, ott ismertem meg és jó fej, csak kicsit sokat beszél és nem tudom a nevét, ő vette el Bolditól azt a közösségi szolgálatos füzetet amit Boldinak be kellett adnia. Odafordult hozzám a srác és megkérdezte, hogy én hoztam-e valamit, majd mondtam hogy nem, amin Boldi röhögött de nem tudom pontosan miért, aztán elindultunk visszafele. Ő az osztálya felé fordult én viszont nem akartam zavarni szóval mondtam, hogy "megkeresem az osztályom, szia", ő meg mondta, hogy "szia". Szivesen maradtam volna ott viszont tudom hogy a haverjai előtt máshogy viselkedik velem mint kettesbe így inkább odamentem az osztálytársaimhoz. Mennyire kafa (?) lenne már, ha a D-s lennék. Ezerszer jobban birom a D-seket mint a saját osztályomat, és akkor én lennék ott az egyetlen lány a gépész fiúk között, és minden nap látnám Boldit. Csak kettő bibi van: nem akarok gépész lenni és tutkó hogy megbuknék géprajzból vagy valam ilyesmiből, ami a gépészettel foglalkozik. (Vagy kémiából, ismét. Amit próbálok idén elkerülni, így már az elsó órára megtanultam a könyvben lévő Bevezető részt, amiben kb. egy szó sincs a kémiáról. Ez a tanár képes abból is feleltetni.)

Az osztálytársaim amint megláttak közömbös arccal néztek rám, majd amikor Fanni mondta, hogy nekem is ma van a szülinapom, mindenki elkezdett hirtelen üvöltözni, hogy boldogat, Réka meg is ölelt én meg kínosan viszonoztam az ölelést aztán kb ennyi. Ami furcsa, hogy jobban örültek nekem mint Klau meg Luca. Ők még nulladikon voltak és őket vártam, azt hittem majd ők is vigyorogva meg boldogan futnak oda hozzám vagy valami, majd amikor feljöttek akkor ilyen halálvággyal közölték velem, hogy boldog szülinapot aztán ennyi, meg se öleltek, semmi puszi, semmi ajándék. Jó, az ajándékban nem reménykedtem meg nem is zavart hogy nem kaptam semmit de a puszi meg az ölelés azért.. na mindegy. Csak az esett szarul hogy Réka, meg a többi osztálytársaim akikkel kb. egy szót nem váltok naponta, azok örültek meg ölelgettek, mégha tudom is azt, hogy ez egyszeri alkalom és egy évben egyszer fordul elő, az év többi részén rám se fognak hederíteni, a két barátnőm meg kb. telibeszart. Megálltunk beszélgetni a folyosón, majd amikor meséltem nekik a Boldival folytatott reggeli beszélgetésről, akkor oda jött Vivi és elkezdett beszélni Lucának, miközbe én éppen beszéltem. Annyira felidegesített, amit szerintem látott rajtam, mert egy dolgot ki nem állhatok, hogyha a szavamba vágnak. Rámnézett, majd mondta, hogy "bocsi hogy közbeszóltam", mire én válaszoltam, hogy "ugyan, az égvilágán semmi gond Vivi, már megszoktam tőled", majd rámosolyogtam és a nap hátralevő részében figyelembe se vettem. Istenem ne is mondjátok, tudom mekkora egy szennyláda és bunkó nyomorék vagyok, de nem akartam hogy egész nap idegesítsen, főleg mert azt akartam hogy ez egy szupi nap legyen. (Ami be is jött, istenem de mennyire!!!!) Ha holnap belémcsap a villám, vagy elüt egy busz, boldogan fogok meghalni. Ezt megmondtam anyám palijának is aki azt mondta ezzel nem jó viccelni, mire  én  azt válaszoltam, hogy nem viccből mondtam.

Becsöngettek, és felmentünk a másodikra de a lépcsőn kitekerve a derekam még egy utolsó pillantást vettem Boldira, aki éppen valamiről magyarázott a haverjának és elindultam fizika felé. Fizikán nem igazán történt semmi, kivételesen, mert ez volt a 10. tanév első fizikája úgy döntöttem, hogy leírom ami a táblán van. Tavaly kb. semmit sem csináltam egy órán se, de tényleg semmit, sosem tanultam rá egy szót sem, és hármas lettem belőle, és nem azért mert értem, isten ments, egyszerűen a tanár megengedi hogy puskázzunk, mert A) hülye B)megérti, hogy sokkal nehezebb tantárgyak vannak ennél B) tudja, hogy ez nem érettségi tantárgy így felesleges kb. megtanulnunk, mikor olyan tantárgyak vannak, mint a közgazdaság, történelem. Lucával beszélgettünk órán, így ránk szólt a tanár, de Fanni mondta, hogy a szülinapom van szóval hagyjon. Vagy valami ilyesmi volt, nem tudom már. Az ilyen felesleges dolgok eltörpülnek azok a nagy dolgok mellett amelyek ma történtek. Te jó ég, tényleg úgy írom mintha férjhez mentem volna vagy valami, holott ti, épeszű emberek, majd biztos azt gondoljátok, hogy tejóég, ezért ekkora izét csapni..

Ja, amúgy nem is fizika volt, hanem biosz. Bocs, összekevertem. De mindegy is, bioszon megismerkedtünk a tanárral meg vettük a bolygókat. Esküszöm ha már nem huszadjára vesszük a bolygókat akkor én nem tudom. Tavaly fizikából meg földrajzból is vettük, annyira felesleges... Na mindegy.

Angolon meg matekon nem igazán történt semmi. Matekon kiosztotta az új tanár a 2 órával ezelőtt írt dolgozatot, ami tavalyi feladatokból állt. 35%-os lett, szóval kettes, és Klau&Luca&én között nekem lett a legjobb, ami csoda, mert általában enyém a legszarabb. Nagyon meglepődtem de szerencsére nem kerül beírásra, nem kettessel akarom kezdeni az évet. 

Hittanon még tök jókat beszélgettünk meg röhögtünk Lucával, aztán a szünetbe teljesen megváltozott és a következő órán, gazdaságin hozzám se szólt. Erről majd később. Közgén nem volt semmi, és duplatesin se igazán. Bár duplatesin majdnem meghaltam a szó szoros értelmébe. Ez az új tesitanár valami elmebeteg lehet, kint 40 fok volt kb, minket meg ott futtatott meg ilyenek. Én meg elfelejtettem a suliba vizet vinni így egész nap szomjaztam, mert pénzt se raktam be. Szóval a kettő tesi közötti szünetbe megittam a csapból vagy két liter vizet egyszerre. 

Térjünk át a szünetekre, azok sokkal érdekesebbek voltak mint az órák. 

Az egyik szünetbe, ne kérdezzétek melyikbe, éppen jöttem ki a teremből amikor megláttam a D-seket. Klau meg Luca már meg se vártak, tudták hogy megállok valamelyikel beszélni, szóval elmentek és ott hagytak. Elősször nagyot néztem, mondom ezek szépen itt hagytak, aztán megláttam Ervint és odacsapódtam hozzá. Amúgy Luca egy másik szünetben amikor az udvaron voltunk, azt mondta, hogy én idézem, "hetyegek", mert hogy folyton mindenkihez odacsapódok, és amikor Klau nem volt suliba, akkor is alig voltam vele, Lucával, mert folyton valakihez oda csapódtam és azokal beszélgettem. Namármost ezen úgy felkaptam a vizet hogy ótána egy fél órán keresztül durcáztam de aztán el is felejtettem az egészet. VISZONT, ez akkor is szarul esett, mert egyrészt nem vagyok tisztában a "hetyeg" szó jelentésével, másrészt, ha tényleg azt jelenti amit Luca mondott, akkor igenis szarul esik, mert nem igaz. Nem csapódok oda bárkihez! Csak azokhoz, akiket ismerek. És ha meglátok egy ismerős arcot, akkor jó hogy oda megyek dumálni vagy valami.. Meg az is baja volt, hogy csak fiúkhoz megyek oda. Te jó ég! Hát mivel fiúkból áll az iskola! Meg sokkal normálisabbak a fiú barátok mint a lányok, akkor jóhogy! Meg legtöbbször más jön oda hozzám, akkor csak nem küldhetem el. Na jó mindegy, a lényeg hogy felidegesített, Klau meg csak bólogatott, hogy igaza van Lucának. Bahhh. Térjünk vissza. Szóval oda "hetyegtem" Ervinhez és megkérdeztem tőle, hogy mi baja van, mert már napok óta hozzám se szólt. Mondta, hogy az, hogy nem tudok köszönni (istenem, mindig ez a baja), mire én mondtam hogy valszeg nem vettem észre vagy nem hallottam meg ilyenek, aztán ráhagytam és mondtam hogy ne haragudjon, aztán mondta hogy nem haragszik, és mondta hogy Boldog születésnapot és átkarolt, és pont amikor átkarolt akkor fordult be a folyosóra Boldi, aki látta az egészet, na mindegy, aztán oda jött hozzánk. Vagyis nem odajött, hanem oda hetyegett hozzánk. Aham. Úgy ám. Hetyegett. Pffffff. Amúgy kerek egy órája írom ezt. Na szép. És még a felénél se tartok szerintem. Szóval oda jött Boldi és elkezdtünk beszélgetni. És ismét tök közel állt hozzám, mármint benne volt az aurámba, ami más embernél idegesít de nála tök kellemes volt, mert éreztem az illatát meg a közelségét és legszivesebben átöleltem volna vagy odabújtam volna hozzá, csak sajna nem tehettem, de azért kíváncsi lennék rá hogy mi lenne a reakciója ha egyszercsak beszélgetés közbe odabújnék hozzá vagy valami. Körülnéztem gyorsan és ismét megállapítottam mint már olyan sokszor, hogy én vagyok az egyetlen lány a folyosón, és elgondolkodtam azon, hogy ez vajon normális-e. Na mindegy. Már nem is emlékszem pontosan hogy miről beszélgettünk, ez a baj. Mert ilyenkor inkább arra koncentrálok hogy valami normális elhagyja a számat, ahelyett hogy megjegyezném ami szerintem nem baj.. Odacsapódott hozzánk még pár srác és Ervin pont valamilyen Klaudiáról mesélt, hogy ismerem-e, én meg mondtam, hogy "aha, az, akinek akkora csöcsei vannak?", mire Ervin bólogatot Boldi meg sírt a röhögéstől. Azt hittem Peti mondott neki valami vicceset így nem is nagyon figyeltem rá, de aztán megismételte amit mondtam, és annyira röhögött hogy nekem is röhögnöm kellett. Nem hittem volna hogy azon röhög mert hát Ervin se röhögött. Aztán tovább beszélgettünk Klaudia melleiről, és mondtam, hogy "hát de tényleg, kiböki vele a szemeimet", mire Ervin elkezdte nézni az enyéimet én meg megcsapkodtam a telefonnal, Boldi meg valami szóviccet kreált de nem értettem nagyon hogy mit, mert annyira röhögött. Mikor becsöngettek elköszöntem tőlük és mentem órára.

Egy másik szünetben járkáltam a folyosón, indultam le az udvarra amikor megláttam a katonát, azaz Mátét. Na ez elég kellemetlen volt, mert rámnézett, én is rá, de azt nem tudtam hogy köszönt-e, mert közbe fújta az orrát, és eltakarta vele a száját. Szóval bámultuk egymást egy ideig ilyen fapofával, ő közbe fújta az orrát, majd odaköszöntem neki a biztonság kedvéért, ő meg elvette a kezét a szája elől és visszaköszönt. Tök vicces volt. Elakartam mondani a lányoknak de aztán rájöttem hogy valószínűleg csak bólogatnának rá így kihagytam. 

Egy másik szünetben, a 20 percesben lent voltunk az udvaron Klauval meg Lucával (Vivi egész nap került engem, szegény..) amikor ránk jött Klauval a pisilhetnék és mondtuk hogy felmegyünk a klotyeszra. Luca hisztizett de aztán velünk tartott. Mi valamilyen oknál fogva nem az első emeleti wcre mentünk, hanem a másodikra, de fogalmam sincs miért. És de jól tettük, te jóég! Szóval sétáltunk a folyosón, én legelől, aztán Luca, aztán Klau. Én már természetesen a folyosó másik végéből kiszúrtam a földön ülő és evő Boldit, de ő engem nem. Mikor tőle pár méterre voltunk a lányokkal (libasorba mentünk), akkor láttam, hogy a Boldi mellett ülő srác megbökte Boldit és felbiccentett a fejére (szóval rám mutatott, na, magyarul, közölte vele, hogy ott jövök). Egyikük sem látta, hogy én ezt láttam szerencsére, bár lehet hogy a haverja igen. Mikor előttük voltam, köszöntem Boldinak, de most jövök rá hogy igazából néha köszönhetnék úgyis, hogy sziasztok, mert ott vannak még egy csomóan körülötte. Na mindegy. Szóval köszöntem neki és bementem a mosdóba ami tőle pár méterre volt szintén. Klau, aki mögöttem állt, bent a mosódba mondta, hogy látta, hogy Boldi végig engem nézett, miközbe bementem a mosdóba és közbe evett. Meg hogy szó szerint utánam fordult, tökre kihajolt hogy nézzen. Sikítgattunk egy sort, ami jól esett, mármint végre valami lányos dolgot csinálni, aztán nyolcvanszor átbeszéltük a dolgokat. Luca nem szólalt meg, itt már gondolhattam hogy valami baja van, de valahogy el is feledkeztem róla, mert tudtam hogy megint el kell sétálnom Boldi előtt és hogy vajon mit csináljak. Ezúttal úgy mentünk ki, hogy Klau, én és Luca. Egyszerre több dolog is történt: Klau sétált előttem, Boldi kirakta a lábát és belerúgott Klauba, Klau meglepődött de nem fordult hátra csak ment tovább, nekem le sem estek a dolgok mert közbe bambán mosolyogtam Boldira, esküszöm mint egy fogyatékos, aztán Boldi Klau után üvöltött, hogy "bocs!!", de Klau már nem hallotta, mert már rég elment, aztán Boldi rámnézett, ismét kirakta a lábát én meg úgy megijedtem hogy kínomba felsikítottam, ő röhögött, én meg káromkodtam egy sort, aztán elmentem, Luca meg követett. Aztán feltünt hogy Luca nem szól hozzám, mert mondtuk Klauval hogy menjünk le megint az udvarra, Luca azonban csak leült a folyosóra és egyszerűen nem volt hajlandó megszólalni. Mint egy dedós. Úgy felidegsített, hogy közöltem, ha nem jön akkor nem jön, én megyek, Klau meg követett. Kint Klauval még 50x átrágtuk magunkat az elmúlt 10 perc dolgain aztán bementünk mert becsöngettek.

Duplatesi végén, amikor mentünk be az öltözőkbe, megláttam Boldit, ahogy kimegy a suliból. Izzadtan, büdösen és tesicuccba öltözve kiáltottam oda Klaunak, hogy :"Klau! Siess! Ott megy! A 15:10-essel fog menni, mint mi! Nem szabad lekésnünk!" És ezt torkom szakadtából, az egész osztály melankóliába esve sétálgatott, fel se tünt nekik hogy megvesztem, Klau meg bezsongott és nagyjából 3 perc alatt átöltöztünk, megfésülködtünk, sminket igazítottunk, dezodort és parfümöt fújtunk és már futottunk is a buszhoz. Ja, előtte még tesin Lucának visszatért a beszélőkéje és ismét beszélgettünk. Ez annyira felidegesített, hogy órákig nem szól hozzám, csak Klauhoz, aztán hirtelen úgy csinál mintha mi sem történne. Most facebookon megkérdezte, hogy kibékülünk-e, mire megmondtam a magamét, hogy nemtudom miért kell mindig a semmi miatt hisztizni satöbbi, aztán azt írta, hogy az volt a baja, hogy úgy érezte, mintha én szégyellném és nem akarnám hogy Boldi együtt lássan vele. MI A FASZ. Kb ez volt a reakcióm, gyorsan megnyugtattam hogy semmi ilyesmi aztán kibékültünk és megmondtam neki hogy máskor inkább mondja meg ha valami baja van. Hát ez nem normális. Miért szégyellném? Te jó ég.

Szóval visszatérve: Klauval futottunk a buszmegállóba és én máris kiszúrtam Boldit meg Dávidot. Odacsapódtunk hozzájuk és elérkezett a második beszélgetés Klau és Boldi között. Az első tavaly volt közgé előtt, amikor valaki kiverte Boldi kezéből a sapkáját és Klau vette fel neki. Akkor is csak ennyi volt: Boldi: köszi Klau: nincsmit.

Most meg ez:

Boldi: Kit rúgtam meg véletlenül?

Én: Klaut *rámutatok Klaura*

Boldi: Bocsi, Szandit akartam megrúgni

Klau: Semmi gond

Dávid: Hát ez aztán kedves Boldizsár. "Bocs, Szandit akartam megrúgni"

Én: *vonogatom a vállam*

Boldi: *röhög*

Klau: *megvan szeppenve hogy Boldival beszélt, mert ők sosem beszélnek, csak látják egymást, Klau meg csak hallgatja a Boldiról szóló dolgokat, szóval fullra ismeri Boldit mégse beszélt még vele lol*

ÉÉÉs basszus. Aztán történt meg AZ. Na jó, részletesen megpróbálom leírni. A lényeg, hogy odajött hozzánk Klau egyik barátnője, az én régi osztálytársam, és ők ketten elkezdtek beszélgetni. Próbáltam rájuk figyelni de nem nagyon érdekelt mit mondanak, meg észrevettem hogy Boldi közbe nekem magyaráz szóval ráfigyeltem. Hirtelen Dávid előrelökött, Boldi mellé, gondolom azért hogy előrébb engedjen, mert én kb. végig hisztiztem, hogy "nem fogunk felférniii", és szerintem megunta a hisztimet ezért lökött előre xD. Am erre az egészre nem is emlékeztem.. mármint hogy Dávid lökött elősször előre.. ma kérdeztem rá Klaura (ezt most írom hozzá, 09.09), hogy hogy volt, és ő mondta, hogy előbb Dávid lökött előre. Na mindegy. A lényegen nem változtat. Klau Dáviddal beszélgetett mögöttem, én meg Boldival. Mondtam valami olyasmit, hogy "basszus, hogy fogunk ide felférni, aztán meg még a leszállás se lesz könnyű", és erről magyaráztam full feleslegesen, amikor.. Te jó ég. Szóval megfogta a derekam és gyengéden maga elé tolt, hogy hamarabb fel tudjak szállni, és ahogy ezt most írom, annyira dobog a szivem, hogy azt szerintem még ti is halljátok, aztán amikor már előtte álltam, még mindig nem vette le a kezét a derekamról hanem rajta hagyta, mind a kettőt a derekam két oldalán. Én annyira zavarban voltam, hogy csak motyogtam valami köszi félét, vagy lehet hogy nem is azt, de valamit motyogtam, tiszta vörös voltam fogadok, ő meg csak fogta a derekam és úgy álltunk egy ideig. Közbe a karom hozzáért az ő kezéhez éreztem hogy feláll a szőr a karján és még közelebb raktam a karom az övéhez. Aztán elindult a sor, hirtelen levette a kezét a derekamról és próbáltunk felszállni a buszra. Végül felértem meg minden, ő három emberrel mögöttem szállt fel szóval nem egymás mellett álltunk (mert álltunk, annyian voltak), blablabla, nem is érdekes, inkább álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, hogy Boldi hogyan fogta a derekam. Hát én nekem a karomon lévő szőrtől kezdve a tarkómon lévő szőrig minden felállt és azt hittem elokádom magam, annyira tomboltak a dolgok a gyomromban. Hát kb. szavakkal ki se tudom fejezni ezt az érzést. Egyszerűen annyira... jó volt. Még most, hogy leírtam sem teljesen hiszem el, mert annyira szürreális.. Mármint az még érthető hogy maga elé enged, de azt úgyis megtudta volna csinálni hogy félreáll és mondja, hogy menjek elé, vagy úgy, ahogy Dávid csinálta, hogy fog és előrelök erőből (Dávid meg Ervin is mindig olyan agresszivak velem :( ) de ő megfogta a derekam és maga elé tolt, aztán meg nem is vette le a kezét onnan, hanem ott hagyta rajta. Lépjünk tovább mert ha ezt még tovább ecsetelem szerintem kimúlok.

A buszozás baromi hosszú időnek tűnt. A megállónál kezdtem bepánikolni, hogy nem fogok tudni leszállni, mert szó szerint annyian voltunk, hogy a körforgalomnál majdnem felborult a busz. Én álltam a busz legvégébe, a kijárat meg középen volt, gondolhatjátok.. Mikor kinyílt az ajtó, senki nem mozdult, mert ugye sokan még le se akartak szállni, én viszont igen, így kétségbeesetten bámultam előre, hogy valaki mozduljon már meg. Ki más mozdult volna meg, mint Boldi? Igaz hogy Dávid ráüvöltött hogy mozduljon már meg és csináljon valamit. Szóval leszállt valaki ő meg beült gyorsan a helyére hogy letudjak szállni. Mikor mellé értem, odaszóltam neki, hogy "szia Boldi", ő meg mondta, hogy "szia, további jó szülinapozást", én meg mondtam, hogy "köszi", és majdnem elsírtam magam, mert ez az ember elérte azt, hogy pár szavával feldobja az egész napomat, és legszivesebben ott helyben megmondtam volna neki, hogy mennyire szeretem és mennyire de mennyire akarom őt, de A) hátulról löktek és ha nem mozdultam volna meg akkor valszeg kilöknek a buszról B) féltem Boldi reakciójától C) később megbántam volna, mert szerintem csak a sok hormontól jött rám a bátorság, ami ugye amiatt volt hogy MEGÉRINTETT. Így rámosolyogtam utoljára és leszálltam. A buszmegbe Klauval még 5 percet beszéltünk, átbeszéltük a dolgokat és tudom hogy már nagyon sokszor megigértem ezt, de most tartani is akarom magam hozzá: szóval én már tényleg nem akarok semmi Boldis dolgot elmondani se Klaunak se Lucának, mert annyira leszarják hogy az hihetetlen. Most is leírtam Lucának a dolgot, erre ennyit írt: "az jó :)". Hát bazd. Na mindegy. Mostantól ha történik valami, visszafogom magam és ahelyett hogy világgá kürtölném inkább megvárom míg hazaérek és leírom ide szépen magamnak meg nektek, ennyi. Mert ezek annyira leszarják hogy azt kifejezni nem lehet. Értitek, megírom Lucának, hogy BOLDI MEGFOGTA A DEREKAM, AZ ÉN KIBASZOTT DEREKAM, ERRE ANNYIT ÍR, HOGY AZ JÓ. MIKOR RÉGEBBEN MÁR AZÉRT SIKÍTGATTUNK MEG ÖRÜLTÜNK, HA RÁM NÉZETT!!!!!!!!! Na jó. Jobb lesz ha lassan megyek aludni mert már lassan 2 órája írok. De ezt még beakarom fejezni. Ez baromi hosszú bejegyzés már most, és még hol a vége...

Hazafele visszaírkáltam mindenkinek telóról meg elmondtam a nagy boldogságomat unokatesómnak is, Patriknak, aki szintén nem volt annyira lelkes mint én.. Na látjátok ez a bajom. Hogy senki sem örül annyira ennek mint én. Senki sem visítozik meg sikítozik velem együtt. - Mondta ezt Szandra, aki ma töltötte be a 16-ot. Amúgy ebben a pillatban írtam ezt meg Lucának is, hogy mostantól nem beszélek meg írkálok Boldiról és kész. Kíváncsi vagyok mit ír vissza. Tuti úgy állítja majd be a dolgot hogy nekem legyen bűntudatom.

Itthon tesóm ideadta az ajándékát aminek nagyon örültem (John Green-Alaska nyomában, meg egy pulcsi), és ő az egyetlen akitől kaptam is valamit. Mindenki mástól vagy pénzt vagy lószart kaptam. Mármint nem szó szerint lószart, csak értitek. Szóval nagyon örültem ennek.. és hiába hogy néha utálom meg verjük egymást agyba főbe attól ő az egyetlen aki tényleg gondolt is rám és adott is valami ajándékot. Jesszus mindjárt bőgök, ez tényleg egy hosszú nap volt. Már azt se tudom miért bőgök, csak úgy bőgök. Vagyis még nem de sztem majd fogok miután lefeküdtem, valahogy ki kell adnom magamból a sok szart meg a jó dolgokat is. Úgyis tök rég sírtam boldogságtól. Ja, olyan még nem volt, ja, oké.

Miután tesóm oda adta az ajándékokat (aki amúgy 9 éves), leültem a fotelba és olvastam xD Na ja. Az volt a tervem hogy a nap hátralevő részében azt csinálom de ISTENEM, hálát adok a drága JÓISTENNEK, hogy nem engedte hogy olvasással töltsem a napom. Helyette jött anyum aki mondta hogy öltözzek mert szülői után megyünk vacsorázni. És hova? Na tippeljetek. Oda, ahol Boldi lakik, abba a városba. Nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, mert hát nagy város az, mennyi az esélye annak, hogy pont látni fogom? Haha. Elkészültünk aztán pár órával később már a kocsiban ültem tesómmal, anyummal és anyum palijával. Ugyanúgy mentem mint ahogy a suliba voltam, csak nem volt kiengedve ezúttal a hajam hanem oldalra befontam. Mindenki mondta hogy jól áll de nekem nem tetszett, csak azért fontam be mert folyton a szemembe lógott meg melegem volt. Az étterembe vártuk a kaját, beszélgettünk satöbö, szóval nem volt semmi érdekes. Minden elhaladó autóba belenéztem, minden embert megnéztem, mert természetes hogy látni akartam Boldit, a nyáron amikor Németországba voltunk, még néha ott is kerestem a tekintetemmel holott tudtam hogy ezerszázalék nincs ott. Ezúttal se volt szerencsém, egyik autóban sem ült, de hát nagy az a város, miért pont arra lett volna Boldi. Megvacsoráztunk, megkaptam a szülinapi ajimat (még több pénz, igazából még saját magamnak is pénzt adtam lol), addigra be is sötétedett. Kb 8 óra volt. Kimentünk az étteremből és sétáltunk a parkolóba amikor megláttam egy srácot előttünk kb egy méterre egy kutyával. Előbb nem is figyeltem fel rá, csak utána esett le a tantusz basszátokmeg. Odafordultam anyumhoz, és ezt mondtam neki: "Anya, az nem Boldi?" anyu meg vonogatta a vállát mivel ő még nem is látta, csak képeken. Ja, amúgy anyum, tesóm meg a anyum palija (?) és beavatott a Boldis dologba, vacsora közbe is minden második szavam Boldi volt, meg kb. mindig, de már megszokták. Aztán megnéztem mégjobban a sötétben a srácot, csak az étteremből kiáradó kis fény volt az egész parkban (ami a parkoló mellett volt közvetlenül), és akkor már tudtam hogy az Boldi. Mégegyszer odafordultam a többiekhez, és csak ennyit bírtam kinyögni: "Anya, ez kurvára Boldi." Annyira meglepődtem, mert ugye egész vacsora közbe arra gondoltam, milyen fasza lenne összefutni vele vagy ilyenek, erre tessék. Ő nem vett minket észre, csak sétált a kutyával, én meg hirtelen felindulásból odaszóltam halkan, hogy "Boldi?", és aztán megfordult és istenem, ő volt az. Boldi kb. ugyanannyira meglepődőtt mint én, ha nem jobban, én meg odamentem hozzá és köszöntem neki, aztán megláttam a CUKI kutyáját a lábánál, akiről a reggel a buszról leszállva mesélt, hogy kapott egy újat, és annyira édes volt, mármint a kutya, nem Boldi, de persze ő is, hogy lehajoltam a kutyához és elkezdtem simogatni. Közbe Boldi csak állt ott, én meg gügyögtem a kutyának, tökre elfelejtettem hogy anyámék is ott vannak, meg kb. az egész família, aztán hallottam, hogy Boldi odaköszön anyumnak meg a palijának, hogy "csókolom", és azt hittem ott olvadok el, hogy ennyire jó fej és akkor tudtam hogy én tényleg baromira szeretem. Mármint ááhh. Nem is kezdek bele. Már úgyis annyiszor leírtam. Aztán felálltam és elkezdtem beszélgetni Boldival, majd észrevettem, hogy A) az anyja jó messze guggol a másik kettő kutyájukkal és minket bámul, oda akartam köszönni vagy valami de tök messze volt. B) tesóm lesokkolva nézte Boldit, mert neki minden vágya már tavaly október óta, hogy legalább egyszer lássa Boldit, azt, akiről folyamatosan dumálok neki, és csak állt és nézte őt. C) anyum palija is bámulta Boldit, amit nem teljesen értek. D) a legmegdöbbentőbb pedig, hogy anyum le volt hajolva a kutyához és ott gügyögött neki, hogy "de szép kis kutya vagy, hát de milyen szép kis kutya vagy te jaaj", én meg csak bámultam furán, aztán anyum elkezdett (!!!!!!) beszélgetni (!!!!!) Boldival, hogy "és hogy hívják? kislány? kisfiú?" értitek, anyám meg Boldi, hát én a jó büdös életbe nem gondoltam volna erre, hogy ők ketten valaha is beszélgetni fognak, erre tessék. Most nyugodt szívvel mondhatjátok vagy gondolhatjátok azt, hogy ezt tuti kitaláltam, higyjétek el, az előbb amikor kimentem a mosdóba, útközbe megálltam egy fél percre és elgondolkodtam azon, hogy ez most tényleg megörtént? De kajak nem hazudok. Sose hazudok a blogomba. Mi értelme lenne?

Szóval míg anyum beszélgett a kutyával (Leilával, vagy Lejlával) meg Boldival, addig én tesómat bámultam aki Boldit bámulta és szóhoz se jutott. Szegénykém, azt hittem ott esik össze. Mármint folyton Boldiról dumálok neki, akárhányszor hazaérek az első dolgom az, hogy elmondjam neki mi volt Boldival, és istenem, sose gondoltam volna, de ő az egyetlen akit tényleg érdekel is és aki örül velem együtt. És most 1 év után végre láthatta, mert úgy volt hogy a pótvizsgán látni fogja, csak azért jött el tesóm, de kikerültük egymást Boldival. Most meg... aztakurva. Hát basszátokmeg, még mindig nem hiszem el. Aztán beszálltak mindannyian a kocsiba, tesómra úgy üvöltött rá anyám palija, hogy húzás a kocsiba, és ott hagytak minket kettesbe Boldival, aminek full hálás voltam mert azért elég kellemetlen volt a hátam mögött a famíliával, és letámadtuk szerencsétlent. Beszéltünk még pár szót aztán elköszöntünk és anyum az a nem normális, mikor elhajtottunk mellettük, dudált egyet, te jó ég, hát ekkora szégyent. Meg még integetett is. Fú hát ezt kihagyhatta volna de mindegy. Pedig még direkt rászóltam hogy ne dudáljon meg ne üvöltsön ki az ablakon. Jaj..

Egész hazaúton tesómmal sikítoztunk és negyvenmilliárdszor átbeszéltünk mindent, azt hittem bármelyik pillanatban elsírhatja magát az örömtől meg a sokktól. Anyum palija mondta is neki, hogy én tök nyugodtan ülök hátul, tesóm meg ugrál meg sikítozik. Na azért én se ültem annyira nyugodtan, olyanokat kérdezgettem tesómtól, mint pl. :"Láttad a kezét? Ugye milyen nagy, és izmos? Láttad mekkora a szája? Mondtam, hogy amikor mosolyog felér a homlokáig, ugye megmondtam! És ugye milyen magas?" Egyikünk se tudta elhinni ezt az egészet és szerintem azóta is sokkba van. Én csak azért kezelem ilyen nyugodtan a dolgot mert még szerintem mindig nem dolgoztam fel. Anyum palija ott poénkodott, hogy "hát igen, nehéz volt megszervezni". Haha. Mármint hogy értitek. Mintha ő szólt volna Boldinak hogy legyen ott. 1 éve ismerem és az 1 év alatt végre sikerült egy poént elsütnie úgy, hogy még röhögtem is rajta. 

Most szenteljünk még egy pár mondatot arra, hogy ez menniyre is lehet véletlen. Nos, hosszas gondolkodás és elmélkedés után (fél  perc) rájöttem, hogy ez nem lehet véletlen. Ha ez véletlen, akkor most essen rám egy zongora. Mármint ha pl. 5 perccel később állunk fel, akkor már nem találkozunk, mert odament volna az anyjához (csak azért volt Boldi ott a parkolónál, mert az új kiskutyája odafutott, szóval kösz, Leila/Lejla!). Vagy ha mondjuk másik étterembe megyünk, vagy éppen nem vettem volna észre, vagy bármi. De mi PONT akkor álltunk fel, PONT akkor értünk oda a parkolóba, PONT akkor sétáltatta ő a kutyáit, PONT akkor volt a parkolóba, és minden annyira összeillett hogy az hihetetlen. Csak anyum tényleg kihagyhatta volna a dudálást. Mennyire gáz már. Boldi biztos azt hiszi hogy én dudáltam vagy valami. Jóég. Majd a suliba ha kettesbe leszünk elmagyarázom neki a dolgokat, meg elnézést kérek a kellemetlenségekért. Pedig amúgy nem sajnálok semmit, csak azért mégiscsak a formalitás kedvéért. Két lehetőség van. A) Azt hiszi tiszta debil a családom, végülis anyám, egy felnőtt, 40 éves nő gügyögött és simogatta a kutyáját a földön fetrengve, tesóm folyamatosan bámulta, anyum palija folyamatosan bámulta, meg én is.  Amúgy a kutyája folyton oda jött hozzám meg ugrált szóval remélem Boldi észrevette hogy a kutyája is azt akarja hogy mi örök életre egymáséi legyünk. Pff. Amúgy remélem értitek hogy ezeket csak poénból mondom. Amolyan akasztófa viccek. B) Nem vette a szivére a dolgot és lazán kezeli az egészet. Nem tudom melyik lesz, remélem a második, majd kiderül. De remélem az is feltünt neki, hogy ez nem lehet véletlen. Meg remélem nem hiszi azt hogy őt követtem vagy ilyenek. Bár ott volt a kaja a kezembe amit becsomagoltattam (csak nem hagyhattam ott a fél gyros tálamat). Lehet mondjuk a kutyája azért jött folyton oda hozzám, mert ott volt a kaja a kezembe. Na mindegy. Szegény. Te jóég, remélem nem vette a szivére a dolgokat, mert ha igen én nemtom mit csinálok. A lényeg, hogy ennél SZUPEREBB szülinapom még életembe nem volt, és most megyek aludni, mert 3 órája írom ezt a szart, fogalmam sincs miért mikor az égvilágon senkit nem érdekel, de az utolsó amit leírnék, hogy: Köszönöm. Köszönöm az égiekenk, Istennek, Allahnak, Nüxnek, a karmának, vagy annak akinek ezt köszönhetem. De kajak.