Annyira izgultam és féltem a reggel amikor közvetlenül felszállás előtt voltam, hogy azt hittem beokádok. Bár mindig ez van, akárhányszor Boldi közelébe kerülök... Na mindegy. Lassan 1 év után hozzászokik az ember. Egy teljesen más busz jött mint ami szokott, ez is elég rozoga volt, de nem az, amivel menni szoktunk. Pánikba estem, mert A) A régi buszon mindig hátul szálltam fel, mert kinyitotta a buszsofőr B) Ez úgy döntött, hogy nem nyitja ki, így utolsónak szálltam fel a 20 ember után C) Mivel utoljára szálltam fel, 98% volt, hogy valaki beül Boldi mellé, hogy ugye ne kelljen álljon D) Mivel Boldi nem tudta, hogy nekem ma nulladikom van, ezért úgy gondoltam, nem is fogja foglalni, hanem engedi hogy leüljenek mellé. Minden ellenem játszott magyarul. A buszra felszállva alig volt itt-ott egy-két hely, biztos voltam benne, hogy ha ott is van, valaki már ül mellette, én meg majd állok ott és megint felöltöm a gyászos pofát, de ha hiszitek ha nem, ott volt az a maradék 2%, és ki gondolta volna. Nem ült le senki mellé, és megmondom őszintén amikor meglátott nem igazán lepődött meg. Leültem mellé, de nem voltam biztos benne, hogy most akkor jóba vagyunk-e, vagy haragszik, esetleg az egészet csak bebeszéltem magamnak, és az egészből semmit se érzékelt... Szóval elég félősen viselkedtem és megkérdeztem tőle, amit sose szoktam, hogy leülhetek-e mellé, mire röhögve mondta, hogy nem, foglalja. :D Aztán leültem és elkezdtünk beszélni, poénosan megjegyezte, hogy "látod, foglaltam neked helyet", én meg mondtam, hogy "köszi". Pár párbeszéd, csak mert írtátok hogy tetszenek, és most végre vannak is :)

 

Én: Feltünt amúgy valami?

Boldi: Nem.

É: Tudood. Kedd van.

B: Aha.

É: És itt vagyok. Nulladikon.

B: Nemár, kajak itt vagy? Észre se vettem.

É: -.-

B: ???

É: Hát keddenként nem szoktam itt lenni!

B: Dehogynem. Minden nulladikon melletted ülök, ami heti 3.

É: Hát akkor te valakivel nagyon összekeversz, mert a heti 3 nulladikodból egyszer ülsz mellettem.

B: Kajak?

É: Aha. Ezért kérdeztem, hogy nem tünt-e fel, hogy itt vagyok, holott ilyenkor nem szoktam itt lenni.

B: Ja. 

 

É: Amúgy kérdezhetek valamit?

B: Aha.

É: Pénteken észrevettél?

B: Várjál, mikor? Hanyas busznál? 

É: Hát 6. óra után, tudod.

B: Ja, miért, ott voltál? 

É: Aha, de le szartad a fejem.

B: Hol álltál?

É: Melletted.

B: *röhög, mert leesik neki hogy hülye és bamba* Kajak???

É: *nem röhögök* Aha.

B: Nem vettelek észre tényleg. Bocsi.

É: Semmi baj. Azt hittem valami baj van, vagy csináltam valamit.

B: Dehogyis.

É: Akkor jó.

 

B: Holnap ünneplőbe kell jönni...

É: Aha.

B: Én majd harisnyába jövök. (???)

É: Oké.

B: Amúgy szerinted kirúgnának ha egy szál alsógatyába jönnék suliba?

É: Hát azt nem tudom. De kipróbálhatnád.

 

B: Amúgy neked szokott olyan lenni, hogy hazaérsz és rohadt fáradt vagy, és csak úgy elalszol?

É: Nem.

B: Ja. Nekem mindig. Tegnap is elaludtam töri tanulás közbe.

É: Az gáz.

B: Jaja.

 

B: Dogát írunk töriből.

É: És tanultál?

B: Nem, mert elaludtam.

É: Ja, tényleg. Azért szurkolok.

B: Köszi.

 

*Megmutatom neki a FaceQ-s önarcképeket a telómon, amiket a blogra is csatoltam*

É: Na, szerinted melyik vagy te?

B: *Rámutat a lányokra*

É: Boldi, te fiú vagy.

B: Ja, tényleg. 

É: Ez vagy te. *rákattintok arra a képre amelyik őt ábrázolja.*

B: Aa de fasza. 

É: Szerintem hasonlít.

B: Aha, tökre. Ügyes vagy.

É: Hát köszi.

 

É: Csomó jegyem van már.

B: Miből?

*Odaadom neki az ellenörzőm*

B: Köszi.

É: Szivi.

B: *Nézegeti az ellenörzőt* Tök jó, ügyes vagy.

É: Köszi.

 

É: Tudod hogy mikor született Balassi Bálint?

B: Mivan?

É: Tudod. Irodalom. Balassi Bálint. 

B: Öö, nem.

É: Mindegy. Ma dogát írok irodalomból, és megkellett tanulni az életrajzát, és amikor tanultam, szembe tűnt valami.

B: Na mi?

É: A születési dátuma. 1554. október 20. Érted. Október 20. (Neki is akkor van a szülinapja.)

B: Kajak?

É: Aha. Szóval ugyanakkor születtetek.

B: Hát neméppen, van pár száz év köztünk.

É: Ja tényleg.

 

Aztán a suliig is beszélgettünk mindenféléről, és ahj. Ez a semmiségekről beszélés is annyira hiányzott egész múlt héten. Mert úgy semmi konkrétról nem beszéltünk, néha-néha feljött egy két téma, megbeszéltük fél perc alatt és feljött egy másik. És még csak nem is ilyen világmegváltó témák, hanem tényleg ilyen semmilyenek. 

A suliba elváltunk, én boldogan ugrálva mentem a terem elé és annyira boldog voltam, de tényleg... Olyan jó volt végre nem szomorkodni hanem örülni is valaminek... Úgy hiányzott, és annyira de annyira örülök hogy minden olyan mint volt.

Matek korrepre ketten mentünk el konkrétan. Kettőnk közül is kb. csak én csináltam a tanárral együtt a feladatot, a másik csak másolta rólam. Na mindegy, legalább megértettem nagyjából mindent. Megkérdeztem a tanártól, hogy jövőhéten is lesz-e korep, mire mondta, hogy mostantól mindig lesz. Szóval ha félévtől megszűnik a pénteki nulladikom, mindig ott lesz a keddi. Hihihi. 

0. után Klauékhoz mentem, akik azt mondták, hogy egész végig engem kerestek (?), aztán rájöttek, hogy korepen vagyok. (?) Luca boldog volt, mert látta Danit, én boldog voltam, mert Boldival minden rendben, Klau meg, nos, fogalmam sincs miért volt boldog, de az volt. Nagyon rég nem volt már ilyen, hogy mindhármunknak jó kedve van, és örülünk egymásnak, mert az utóbbi időben valamelyikünk biztosan csak állt ott és nézett maga elé bánatosan.

Közgén meg angolon nem történt semmi érdekes (ja, amúgy holnap megdöbbentő módon LESZ kajálás angolon, mert úgy ahogy tudtuk a szavakat. Vagyis én speciel nem de tőlem nem is kérdezett semmit. Egész órán csak egyszer szólaltam meg, amikor ki kellett nyitni az ablakot és a szemembe sütött nap, akkor kérdeztem meg a tanárt, hogy "elhúzhatom-e a függönyt, mert nem látok semmit".)

Irodalmon dogát írtunk, és csomót tanultam rá szóval mindent tudtam. 4-es vagy 5-ös lesz szerintem, és megdöbbentő módon ezúttal nem Luca súgott nekem (A és B csoport volt), hanem én Lucának. (!!!!)

Matekon nem figyeltem, mert valamiért úgy gondoltam, hogy én most profi matekos vagyok, csak mert egyszer voltam korepen. (?) Javítottuk a házit, de én azt megírtam a tanárral nulladikba, szóval mikor kérdezte a tanár, hogy "mekkora ennek az oldalnak a hossza?", én jelentkeztem, mindenki megdöbbenve nézett rám, mert sosem jelentkezek, a tanár rámnézett, elvigyorodott, és közölte, hogy "tudom, hogy te tudod", mire én is rámosolyogtam, és egyfajta kötelék van most szerintem köztünk. 

Mikor mentünk tesire, és indultunk a lányokkal le az öltözők fele, pont Boldi mellé kerültem valahogy a lépcsőn, és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy most fog írni töriből, mire mondtam, hogy majd gondolok rá, ő meg mondta, hogy köszi, és néha azért ő is mondhatná, hogy szorít, mert folyton mondom hogy ebből meg abból felelek, de sose mondja hogy sok sikert vagy valami, én meg folyton, de mindegy. Beszéltünk még pár szót aztán csatlakoztam Klauékhoz, akik rögtön kérdezgették, hogy "na mi volt??" Olyan király lenne, ha egyszer megkérdeznék ezt, én meg mondanám, hogy "MEGCSÓKOLT", vagy valami, de hát álmodik a nyomor.

Töri előtt, amikor mentünk a termek elé, megláttam Boldit meg pár haverját a büfével szemben lévő asztaloknál, és gondoltam oda megyek. 20 perces volt a szünet, szóval egyrészt örültem, másrészt meg féltem, hogy "úristen, itt leszek 20 percig, mi van, ha el akar majd menni, de nem tud, mert én itt lógok megint a nyakába" "mi van, ha beszélgetni akar a haverjaival valami fontos dologról, de nem tud, mert én itt vagyok megint". Végül nem volt nagy gond, ott volt ő, Peti, Peti, meg én. (Igen, kettő Peti volt ott.)

Pár párbeszéd ismét, mert könnyebb úgy leírni a dolgokat mint így magyarázva:

 

*Elmegy két srác a mellettünk lévő asztaltól*

B: Ezaz, miénk mindkét asztal.

É: Hagyjál már, éppenhogy felérem.

B: *röhög*

 

B: Van 90 forintod?

É: Nem tudom, megnézem.

B: Oks.

É: Áh, csak 50 van.

B: Az is jó.

É: Tessék.

B: Köszi.

É: Szivi. Mit akarsz venni?

B: Nemtom, valami kávét.

É: Ja.

*Elmegy a kávégéphez*

B: Mindjárt jövök.

É: Oki. *odafordulok a kettő Petihez* Na, kérdeznék valamit.

Peti 1: *Felkönyököl az asztalra, és ilyen diszkréten közelebb hajol, mert azt hiszi valami fontos kérdés lesz* Mondd.

É: Ja, csak annyi, hogy most akkor mindketten Petik vagytok?

Peti 2: Aha. Én Peti vagyok.

Peti 1: Ja, én is. De Boldizsár Pítnek szólít. 

É: Oks. 

 

É: *Boldi orra elé nyomom a karomat (az óra miatt, ami mindig megáll, aztán elindul, szóval fos)* Jól jár most?

B: *röhög* Milyen kicsi. *mellérakja a karját az én karom mellé, összeér a karunk, Peti1 és Peti2 csöndben figyelnek, én nézem az összeérő karunkat, az én gyenge vékony karomat, meg az ő izmos, nagy karját, Boldi sírva röhög*

 

*Odajön egy C-s, és magyaráz valamiket, én nem értem de azért röhögök, Boldi meg ESKÜSZÖM hogy folyton azt figyelte, hogy én röhögök-e, mármint láttam hogy féloldalasan mindig lenéz rám és csekkol, szóval röhögtem, jézus, ki tudja, lehet rajtam röhögtek, én meg röhögtem magamon, na mindegy*

B: Vigyázzál vele. *rámutat Marcira*

É: Ismerem.

Marci: Ja, ő  ************ (a sok csillag a nevem lenne, egyébként rosszul ejtette ki a nevem de mindegy*

B: *röhög, hogy Marci nem tudja kimondani a nevem*

Peti1 & Peti2: *röhögnek*

É: *állok*

 

*Odajön hozzánk Luca szeme fénye, Dani, aki ugye félig süket. Na ez kicsit bonyi. Szóval Dani végzős, leesett a bmx-ről, kórházba került és megsüketült. Ezekmellett tetszik Lucának, de ő nem tudja hogy Luca létezik. Boldi meg nem tudja, hogy én ismerem Danit vagy tudok róla. De tudok, mert Luca folyton róla beszél, mert mindig nézi a facebookját. Remélem érthető valamennyire. Szóval odajön hozzánk.

É: *Keresem a tekintetemmel Lucát, és mutogatok, hogy "nézdmá, itt van a Dani*

Dani: *Lekezel Boldival, rámnéz, vissza Boldira, dumál pár szót Boldival aztán elmegy*

É: Ő az, aki süket?

B: Aha. Honnan tudtad?

É: Hát csak úgy tippeltem.

B: Mi? Ránéztél, és arra gondoltál, jé, ez süket?

É: Na jó, nem. Az egyik ismerősöm ismeri, és ő mondta.

B: Aaaha..

É: Amúgy teljesen süket?

B: Hát csak a fél fülére, de arra teljesen.

(Órán elmondtam Lucának a dolgokat, de ő szomorú volt, mert szerinte Dani nem nézett rá, vagy valami ilyesmi)

 

Amúgy arra jöttem rá, hogy Boldi alig figyel arra, amit mondok. Vagy csak rossz a memóriája.

 

É: Megírtam irodalomból a dogát.

B: Tudtad?

É: Aha.

*10 perccel később*

B: Na és megírtad irodalomból a dogát?

É: *nagyokat pislogok, azt hiszem csak viccel, majd rájövök, hogy komolyan kérdezi*

Ő, aha. Tudtam.

B: Na az jó.

 

É: Törim lesz, és felelünk.

B: Í, az nem jó.

É: Hát nem.

*5 perccel később*

B: Milyen órád lesz?

É: TÖRI. 

B: Értem.

 

Na mindegy. Aztán becsöngettek, én elindultam a töri terem felé, ő meg fel az emeletre. Amúgy ez fura, mert csak ő, Peti1 meg Peti2 voltak ott lent a büfénél, az összes osztálytársa fent volt a harmadikon. Mikor elindultak felfelé, elköszöntünk, de még hátrafordult és mondta, hogy "mondd azt, hogy 4-es lesz az irodalmam", én meg mondtam, hogy "4-es lesz az irodalmad", mire mondta, hogy "köszi", én meg mondtam, hogy "szivi", aztán elváltak útjaink és ennyi volt.

A nap további része nem is érdekes. Szóval hivatalosan is kijelenthetem, hogy minden olyan mint régen, és soha többé nem akarok ilyet, sohasohasoha. Soha nem leszek vele flegma vagy bunkó, mert csak magammal cseszek ki. Bár mint utólag kiderült, nem direkt volt flegma, csak nem vett észre, de nem tudom hogy ezt elhigyjem-e. Végülis lényegtelen már. A lényeg, hogy minden olyan mint régen.

- Amúgy bocsi, ha túl sok volt a párbeszéd idézés vagy ilyenek. Meg mostanába csomóan jöttök, szóval köszi azért is. :*  - 

 

1

1