Én esküszöm mindjárt sírok. Szóval megírtam egy tök hosszú és fasza bejegyzést, erre szólt anyám pasija hogy menjek ki, én meg azt hittem valami baj van, felugrottam és kirántottam a laptop kábelt. Az egész odaveszett. Oké, semmi baj, lesznek még nagyobb problémáim is. De akkor is kurva mérges vagyok. Na akkor megpróbálom megírni megint, de csak a lényeges információkra, vázlatszerűen (természetesen az egész bejegyzés csak Boldiról fog szólni, bocs előre!). 

 

- Kedden mikor felszálltam a buszra, automatikusan Boldit kerestem a tekintetemmel, akit aztán meg is találtam, csak egy elég érdekes helyen. Nem a szokásos kettes ülésben ült, hanem leghátul az ötös ülések egyikén, mellette a haverja, Gergő. Kicsit sokkba estem és nem tudtam hova tenni a dolgot, aztán mikor megláttak Gergő automatikusan eggyel arrébb ült. Gergő helyére Boldi valamilyen oknál fogva betette a táskáját, így a következőképpen ültünk: Boldi, Boldi táskája, én, Gergő. Az egész elég érdekes volt, meg még nem volt ilyenre példa. Gyorsan hozzászoktunk a körülményekhez, és mivel Boldi és köztem volt egy táska, így beszélgetni se nagyon tudtunk.. Így Gergő hallgatta mellettem a zenét, én tanultam a közgét, Boldi meg a telóján játszott valamivel. Út közbe hirtelen odafordult hozzám és elkezdett súgva üvöltözni (?), hogy "Szandiii!!!" én meg ilyen "mivan?" fejjel néztem fel rá, mert éppen belevoltam merülve a Részvénytársaságok jellemzőibe... Mint kiderült, azt akarta megmutatni nekem, hogy a párás ablakra rányomta az orrát és hogy ott az orra helye az üvegen. Gergővel együtt kb. ilyen fejjel néztünk rá:  :|  majd nemes egyszerűséggel folytattuk az előző tevékenységünket. Ehhez már nem tudtunk mit hozzá fűzni. A következő pár percben próbáltuk Gergővel figyelmen kívül hagyni Boldi vihogását, ahogy azon röhög, hogy ott az orra nyoma az üvegen. Ez a kép tökéletesen lefesti a szituációt: http://wallpoper.com/images/00/37/07/90/fuck-meme_00370790.jpg

 

- Pénteken mikor mellé akartam ülni, észrevettem, hogy be van dugva a fülhallgató a fülébe és a tabletjét a kezébe szorongatja. Hirtelen azt hittem visszamentünk az időbe és tavaly decembert írunk. Aki régóta olvas az tudja, hogy miért kap el a hidegrázás a fülhallgatótól és a tablettől. Régen elég sokszor kapcsolódtak össze a következő szavak a bejegyzéseimben: Boldi, fülhallgató, tablet, ideges, szomorú, szar, kitépem, földhöz vágom, stb. Majd mikor észrevett, kihúzta a fülhallgatókat a füléből és rögtön kezdett volna beszélgetni, majd észrevettem, hogy Family Guy-t nézett a tebletjén. Rögtön mondtam neki, hogy "jaj, nézd csak nyugodtan!", mert miattam ne hagyja abba. Aztán visszadugta a fülhallgatót a fülébe és elindította a Family Guyt. Előkészítettem magam egy roppant unalmas utazásra, aztán hirtelen felém fordult és megkérdezte, hogy kérem-e a felét. Mivel egyrészt imádom a family guyt, másrészt nem lett volna okom nemet mondani (?), természetesen igent mondtam. Lassan egy éve ismerem Boldit, rengeteg emlék fűz hozzá, de istenem, ez az egyik kedvencem. Ahogy ott ültünk reggel 6:50-kor a zajos buszon, szinte összebújva, megosztott fülhallgatókkal és néztük a Family Guy 11. évadát, aminek a felét nem hallottuk mert annyira hangos volt az a tragacs busz.. Hát egyszerűen leírhatatlan élmény volt a számomra. Régebben csomót beszéltünk a Family Guyról, és hogy mennyire szereti és minden évadot látott 2x, és én is mennyire szeretem, és én is minden évadot láttam csomószor... Szóval ez az egész FG összeköt minket valamilyen szinten, és emlékszem hányszor ábrándoztam arról, milyen jó lenne együtt nézni, együtt röhögni, mert a FG is olyan retardált viccekkel van tele, amik pont hozzánk illenek, mert mi is retardáltak vagyunk... És akkor ott, pénteken a buszon, a FG-t nézve majdnem elsírtam magam, ami lehet hogy gáz, sőt, az is, de nem igazán érdekel, mert ez volt Boldival kapcsolatban az egyik legszebb dolog ami történt. És neki valószínűleg nem jelentett semmit, neki csak egy baráti ajánlat volt, hogy azért mégse töltsem a 20 perces utat néma csöndben, nekem ez jelentett mindent. 

 

- Jön a harmadik, ami a legbonyolultabb, és ennek az elolvasása után biztos azt hiszik majd sokan, hogy én vagyok az Antikrisztus mert valaki másra mertem gondolni Boldi helyett/mellett... Igazából én is ezt gondoltam magamról és egy ideig döbbenten bámultam magam elé, hogy ez most komoly? és igen az, végül beláttam hogy ez teljesen rendben van, mert egyrészt az a személy az exem, másrészt nem bűn az, ha valaki másra gondolunk ÚGY, mikor igazából senkit sem zavar. (Ezzel azt akartam elmagyarázni sikertelenül, hogy akár 15 srácra is gondolhatok ÚGY, Boldit a legkevésbé se zavarná, és végülis ez itt a lényeg, nem?) 

Szóval röviden és tömörem próbálom megfogalmazni. Martinnal 1 éve jártunk, nem volt túl hosszú a szerencsétlen kapcsolatunk, de úgy érzem tényleg szerettük egymást valamilyen szinten. Egy hülyeség miatt szakított ami miatt nagyon szomorú voltam és nagyon hiányzott, felajánlotta akkor, hogy kezdjük újra, de én úgy voltam vele, hogy ha már dobott, akkor dobott, velem nem játszik, hogy egyszer így gondolja, egyszer meg úgy. Nem bántam meg a döntésemet, viszont békében váltunk el és barátok maradtunk, ami elég ritkaság szerintem mostanság. Néha-néha beszélgettünk és mindigis itt volt közöttünk az a szikra, ami anno is ott volt. A lényeg, hogy most az én sulimba jött, és egy évvel fiatalabb nálam #kínos. De egyébként nem néz ki annyinak, sokkal idősebbnek néz ki a koránál. Azóta meg folyton látjuk egymást a folyosón és köszönünk, meg csomószor megállunk beszélgetni... Múlthétvégén rengeteget beszélgettünk facebookon és felhozódtak a régi dolgok, írta, hogy milyen jó volt együtt meg még mindig sokszor eszébe jutnak a dolgaink... És nekem is ugyanígy van, rengetegszer eszembe jut hogy milyen jó volt vele még ha rövid ideig is tartott. Ő volt nekem az első egy csomó téren, és ez szerintem normális reakció.. Vagyis asszem. Na és a lényeg, hogy teljesen összezavarodtam múlthét szombaton, mert akkor tudatosult bennem, hogy Martin tulajdonképpen bármikor újrakezdené, csak egy szavamba kerülne. És ha neki is hiányoznak a régi dolgok, meg nekem is, akkor mi az akadály? Akadály 1: azért mégiscsak egy évvel fiatalabb és félek hogy még mindig olyan gyerekes lenne mint akkor volt. Akadály 2: Ha szakítottunk, annak oka volt, és az bármikor visszajöhet. Akadály 3: Na ez sem lényegtelen ugyebár, Boldizsár. Hazudnék, ha azt mondanám, hogyha nem lenne Boldi akkor sem jönnék újra össze Martinnal. Mert szerintem igen. Viszont itt van Boldi, és mindeki, beleértve a családomat, a barátaimat, az osztálytársaimat, az évfolyamtársaimat, az iskolát, a várost, az országot, az univerzumot, Jézus Krisztust, az Úr Istent, mindenki tudja hogy én szeretem Boldit. (Kivéve Boldi.) Hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy tulajdonképpen én nem Martint akarom, hanem azt az érzést, amit vele éreztem akkor. Azt az érzést akarom Boldival. Majd rájöttem egy még hosszabb gondolkodás után, hogy ilyen nem lesz, és itt le is zártam a témát. Érdekesség, hogy mióta Boldi az életembe lépett (pont ma egy éve), azóta Martin az egyetlen akin úgy komolyabban el is gondolkoztam, hogy mi lenne, ha... Mindegy, hülyeség az egész. Csak néha eszembe jut, hogy meddig csinálom ezt még.. 1 éve már hogy úgymond HARCOLOK érte, és valljuk be, túl sok mindent nem értem el... Persze értem el VALAMIT, de ugyan mit? Kétértelmű utalásokat és hangulatváltozásokat. Köszi, sokra megyek vele. Áhh, szerintem az egészet a gyökerétől kell megvizsgálni, és tudom hogy annak semmi köze Martinhoz. Az egész ott gyökerezik, hogy valahol ott mélyen, az agyam rejtett zugában tudom, hogy Boldival mi sosem leszünk együtt, mert az egész túl furcsa lenne. Ha akarna valamit, valljuk csak be, akkor már csinált volna valamit. 1 év az hosszú idő. Na mindegy, továbbra is szeretni fogom, mert ez ugye nem megy csak úgy el, de néha tényleg elgondolkozom ezen, hogy meddig fogom ezt még csinálni.. Jöhetnek a klisék, hogy soha ne add fel, meg harcolj az álmaidért, de valaki megmondhatná, hogy mégis mennyi ideig. Úgy érzem elpazarlom az éveimet Boldira úgy, hogy csomó mindent kihagyok. Nem bánom, tényleg nem. Bocs, kijavítom magam: nem bánnám, HA lenne értelme. Ha tudnám, hogy a végén megkapom Boldit és minden happy lesz.. De erre nincs biztosíték. És majd ha pár év múlva visszatekintek a középiskolás éveimre, mire fogok ugyan emlékezni? Csak Boldira, hogy évekig hajkurásztam és nem nyertem vele körülbelül semmit. 

Mindegy, felejtsétek el. Csak kicsit elgondolkodtam a dolgokon. 2013. október 5-én lépett be az életembe és azóta is, kereken egy éve benne tartózkodik, és istenem, mennyire szeretném ha végre minden jó lenne. Annyira nagyon. Egy idő után belefárad az ember az álmai hajkurászásába, mert nem tudja, hogy van-e egyáltalán értelme. Viszont másfelől meg nem akarom feladni se, mert kitudja? Lehet pár hét, pár hónap, fél év, vagy akár egy egész év... és valami történni fog. Szóval folytatom, de nem tudom meddig birom még. Nem mintha az én döntésem lenne, hogy most akkor nem érdekel. Hányszor próbáltam már elfelejteni, te jó ég... de nem ment, és ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Vicces, hogy ez a mondás többféleképpen is igaz rám. 

 

Bocs a hablatyolásért, csak egész héten nem írtam így gondoltam kicsit kiírom magamból azt ami emészt már egy ideje. Majd jövőhéten jönnek a megszokott bejegyzések, de most kellett egy ilyen is. Nem vagyok szomorú vagy csalódott, ne értsetek félre, mert nem történt semmi olyan ami ezt kiválthatta volna. Egyszerűen csak belegondoltam a dolgokba és próbálom reálisan látni a dolgokat. 

Majd jelentkezem. 

 

1

1