KEDD

A reggel Boldi nem foglalta nekem a helyet - már kezdek hozzászokni, de végülis nem az ő hibá

ja, mert mostanában rengetegen vannak a buszon. Leszállás után megvártam majd beszélgettünk egy kicsit, a suli előtt meg mondtam neki, hogy "na, én elmegyek a boltba". Egy szóval sem utaltam arra, hogy azt akarom hogy velem jöjjön, ő viszont ezt mondta: "elkisérlek", én meg majdnem összeestem, annyira aranyos volt az egész szituáció. A boltba én futkároztam össze-vissza hogy megtaláljam amit kerestem, ő meg ilyen 1perc/óra sebességgel mozgott utánam. Sok életkedve van reggelenként az a lényeg. A kasszánál megláttuk Lucát meg Klaut, odaköszöntünk nekik, szóval remélem Boldi tisztában van vele hogy őt válaszotttam a barátnőim helyett. Mármint hogy inkább vele mentem vissza kettesbe mint hogy most csatlakoztam volna Klauékhoz.  :D 

Az egyik szünetbe sétáltam a folyosón amikor az egyik terembe benézve megláttam Boldit. Odaintettem neki aztán úgy gondoltam odamegyek, odahívtam az ajtóhoz és az osztálya előtt közöltem vele, hogy "kettes lett a kémiám!!!", mire azt hittem hogy majd a nyakamba ugrik és összevissza csókol, de persze ez nem így volt, csak annyit mondott, hogy "oké". Szerintem nem érettte hogy miért közöltem vele, de annyira örültem annak a kettesnek hogy majdnem sírtam. :D 

HÉTFŐ, SZERDA, CSÜTÖRTÖK ???? 

PÉNTEK

A reggel a buszon megint annyian voltak, hogy Boldi nem tudta foglalni nekem a helyet. Leszállás után megvártam, aztán észrevettem hogy Dáviddal van... Azért odamentem, és Boldi megdöbbentő módon megkérdezte, hogy "Szandi, mész boltba?" én meg úgy voltam vele a reggel hogy nem, de mivel így rákérdezett alap hogy igent mondtam. :D Aztán azt mondta, hogy "akkor megyek veled". Dávid a sulinál ment volna be a suliba, de észrevette hogy mi Boldival sétálunk meg beszélgetünk tovább, szóval megkérdezte hova megyünk. Mi mondtuk hogy boltba, és elindult felénk, aztán meglátta a könyörgő fejemet és inkább mégse jött :D xD Szegény. De tényleg nem akartam hogy jöjjön. Imádok Boldival boltba menni (mondjuk még csak ez volt a második alkalom.) Mármint ez is egy ilyen hagyomány lesz szerintem hogy minden reggel elmegyünk a boltba.

Ja, amúgy van egy fasza tervem, csak nem tudom hogyan valósítsam meg. Szóval hétfőn lesz Boldinak a szülinapja (direkt ezért apumtól megyek suliba, hogy egy busszal menjünk), és leszállás után megakarom várni megint, hogy felköszönthessem. VISZONT akarok neki puszit adni. Tudom-tudom, álmodik a nyomor, de akkor is nagyon szeretném. Csak nem tudom hogy csináljam, hogy ne jöjjön ki hülyén. Mármint oké hogy leszáll, és mondom neki, de aztán meg csak úgy hajoljak oda és pusziljam meg? Vagy kérdezzem meg, hogy "megpuszilhatlak?" Ó te jó ég. Szerintem biztonságosabb ha előbb rákérdezek, mert nem hiszem hogy leesne neki hogy mit akarok. Na mindegy. Lehet nem lesz belőle semmi de nagyon szeretném. 

Szóval visszatérve. Blablabla, elment a nap, aztán suli után futottam a buszhoz és reménykedtem benne hogy megint egymás mellé ülünk úgy mint múlthéten. Amúgy Luca éppen abban a fázisban van hogy el akarja felejteni Danit, és nagyjából sikerült is már neki mert megtetszett neki Boldi osztálytársa. :D Martin. Én köszönőviszonyba vagyok vele szóval mondtam Lucának hogy beszélhetek vele vagy esetleg Boldival de azt mondta nem. Ezt annyira nem értem. Klau meg Luca is ilyenek, hogy egész nap hisztiznek, hogy mennyire aranyos meg mennyire akarnának valamit tőlük, de még se csinálnak semmit. Kikérték tegnap is a véleményemet, elmondtam nekik hogy így semmire se fognak jutni ha csak ülnek egész nap és bámulják őket. Sokáig én is azt csináltam, aztán odamentem Boldihoz és szerencsétlennel az akarata ellenére elkezdtem beszélgetni. Azóta jóba vagyunk. Szóval a minimum hogy bejelölik őket facebookon vagy valami. Én megláttam október 5-én Boldit, és még aznap este bejelöltem xD Sőt rá is írtam. Amit mondjuk nem kellett volna de mindegy. De ők nem hogy bejelölni, még rájuk nézni se mernek. Oké, Klau igen. Klau folyton ott van Dani (egy másik) hátába és folyton összenéznek meg minden. Oké, az már valami. De Luca mindig mondja hogy menjünk arra amerre Martin van (amit nem bánok, mert mindig ott van Boldi is), de aztán meg csak elmegy mellette, még csak rá se néz. Szóval valami szemkontaktust azért létesíthetne vele vagy nem tudom. Mert szerintem Martin nem fogja csak úgy észrevenni Lucát. Boldi se vett csak úgy észre anno. Néha még most se vesz észre. (?)

Na mindegy, én nem szólok bele csak szar nézni ahogy kínlódnak holott tehetnének valamit az ügy érdekében.

A buszmegállóba érve már ott voltak Boldiék. Egyébként szakadt az eső szóval az esernyőmmel bandukolva (rohanva) értem a buszmegbe. Alig értem be, Boldi már mosolyogva fogadt, de az amolyan "akarok valamit" mosoly volt, és láttam rajta hogy nem konkrétan nekem örül, hanem az esernyőmnek xD Mert ő meg egy szál pulcsiba állt ott. Fölétartottam majd rájöttünk mindketten hogy sokkal több értelme van ha inkább ő fogja. Ott volt egy csomó d-s, a haverjai, akikkel már mind jóba vagy legalábbis köszönyőviszonyba vagyok, és ez annyira jó a szivemnek :D De tényleg. Mikor random sétálgatunk Klauékkal a folyosón és meglát valamelyik oda köszön meg minden. És olyan jó érzés. Meg mikor reggel Boldival bemegyünk a suliba és mind odaköszönnek vagy rám mosolyognak. Ahj istenem. Na mindegy. 

Egy laza 20 perces várakozás után (teljesen elázott a Vans-em meg a táskám, mert Boldi nem tudta egyenesen tartani azt a rohadt esernyőt) felszálltunk a buszra. Boldi úriember létére bevágódott elém (?), szóval még ott áltam egy 5 percig az esőbe az esernyőm nélkül. És mivel kicsi vagyok mindenki elém tolakodott, én meg nem tudtam tolakodni mert féltettem a testi épségemet. Szóval jó soká, de végül felértem. Megláttam Boldit, gondoltam mellé ülök mert nem ült mellette senki. Mögötte Ervin ült egyébként akin látszott hogy megharagudott rám mert ma van a szülinapja is és A) elfelejtettem B) nem hozzámentem a buszmegbe hanem Boldihoz. Szóval gondoltam leülök Boldi mellé. Már félig ültem mikor közli ilyen halál komoly fejjel, hogy "bocs de.. foglalom". Én meg ilyen sokkos állapotba kerültem és annyira kínos volt az egész hogy én azt hittem inkább megyek, leszállok és megvárom a következő buszt a szakadó esőbe. Mármint meg se kérdeztem hogy leülhetek-e, csak úgy levágódtam, mert azt hittem végülis hogy leülhetek mellé... erre benyögi ezt. Felálltam aztán ilyen fejjel néztem rá:    :|   Majd Ervinre néztem aki elfordította a fejét és mérgesen nézett ki az ablakon (?). Gyorsan körbenéztem hogy hova ülhetnék, mondtam neki hogy: "ja, oké, bocsi.." aztán indultam volna hátra hogy leüljek valaki mellé, amikor benyögi hogy csak viccelt. 

.....

Na mindegy. Hagyjuk. :DD Fúh. A lényeg hogy kicsit sem voltam ideges. 

Amúgy annyira bűntudatom van Ervinnel kapcsolatban. A suliba is odajött, és kb. benyögte szegény hogy amúgy szülinapja van. Én meg mondom baszki elfelejtettem. Felköszöntöttem de akkor is olyan szar barát vagyok. Aztán megkérdezte hogy ülök-e mellé a buszon hazafele mire azt mondtam hogy nem hiszem, mert szerintem Boldi mellé fogok. És az a baj hogy csak így utólag esnek le a dolgok hogy valójában milyen bunkó voltam.. És annyira sajnálom, mert látszott rajta a buszon hogy nagyon megsértődött, főleg hogy egész buszozás közbe azt hallgathatta hogy Boldival elvagyunk. Majd holnap bocsánatot kérek tőle és megölelgetem. Mert nagyon szeretem tényleg és nem akarom megbántani. Ja, amúgy holnap (szombat) suli, szóval fasza.

A buszozás meg elég érdekesen telt. Jó volt persze, de más. Mármint eddig mindig végigröhögtük az utat meg hülyéskedtünk, most viszont teljesen más volt. Persze poénkodott meg minden de egyszercsak benyögte, hogy nagy balhé van otthon mert összevesztek az anyjával. Megkérdeztem, hogy miért, de azt mondta, hogy "hagyjuk, hosszú meg bonyolult". Kicsit szarul esett hogy nem mondja el, szerintem látszott is rajtam egy kicsit. Gyorsan témát váltottam, aztán hirtelen elkezdte mesélni hogy mi történt, és olyan jól esett hogy megbízik bennem ennyire hogy elmondja az ilyen dolgait és nem csak röhögünk meg poénkodunk hanem ilyen komoly dologról is el tudunk beszélgetni. Igaz hogy én csak ott bólogattam meg "értem"-eztem de szerintem már ez is sokat jelent neki.. Mert nem hiszem hogy Dáviddal vagy a többi haverjával ezeket annyira megbeszéli mert valahogy látszott rajta hogy nem szívesen beszél erről. Lehet rosszul látom de mindenesetre nagyon jól esett hogy ennyire beavatott a belső dolgaiba, és annyira beleélte magát a magyarázatba hogy majdnem elsírta magát, én meg ott vígasztaltam hogy sajnálom, meg hogy remélem kibékülnek és minden rendbe lesz, stb. Aztán sajnos le kellett szálnom de annyira nagy késztetést éreztem rá hogy ott a buszon, csurom vizesen megöljem, hogy érezze hogy én ott vagyok neki és mindig ott leszek, és bennem megbízhat és nekem elmondhat ilyeneket. Helyette leszálltam, és annyira fájt a szivem mert éreztem hogy ez most egy komoly dolog volt. Holnap suli, szóval a buszról leszállva megkérdezem hogy javult-e valamit a helyzet stb. Istenem annyira sajnáltam és tényleg úgy megöleltem volna, és lehet hogy jól is esett volna neki, de hát mindegy. Én csak annyira örülök annak hogy így beavatott ebbe. Mert látszott rajta hogy ömlik belőle a szó, hogy nagyon elakarta mesélni valakinek és a haverjait ismerve nem hiszem hogy nekik annyira beszélne az ilyen dolgokról. Tuti hogy nem csak nekem mesélte el, de szerintem benne vagyok abba a max. 5 emberbe akinek elmondta és ennek úúúgy örülök. Persze annak nem hogy most szarul állnak a dolgai. És az a gond hogy nem is nagyon tudtam tanácsot adni neki, mert féltem hogy hülyeséget mondok szóval csak bólogattam. Remélem azért az is valami. 

Holnap suli és szerntem fogok írni ha lesz valami, de ezt mindenestre most (pénteken) kirakom, mert holnap apumnál alszok és nem leszek gépközelbe.

Majd jelentkezem valamikor jövőhéten. 

Annyit szeretnék még kérni hogy akit esetleg idegesítenek vagy zavarnak a bejegyzéseim vagy bármi ami ezzel az oldallal történik vagy ami ezen az oldalon van, az egyszerűen ne olvassa. De tényleg. Én nem vagyok vevő negatív kommentekre és hozzászólásokra. Sőt. Örülök ha írtok valami kedvességet vagy tanácsot, azokért nagyon hálás vagyok. De a lenéző és flegma kommentek nem nagyon érdekelnek. Persze rosszul esnek, de ez van. Az ilyen olvasóknak üzenem hogy ha valami nem tetszik, meglehet fogalmazni normálisan is vagy pedig egyszerűen ki lehet lépni. :) Elsősroban nem nektek írom ezeket a bejegyzéseket, hanem magamnak, hogy kiadjam magamból a nap vagy a hét eseményeit. Nagyon örülök hogy van akiket ez érdekel de elsősorban még mindig magam miatt írom :)  Ez az én stílusom, ez vagyok én, nem fogom megjátszani magam a saját blogomon. Ezért vagyok névtelen, képtelen, csak egy netes személy vagyok akinek a blogját olvassátok. És vicces, de ti ismertek a legjobban, akik most ezeket a sorokat olvassák. Sokszor elgondolkodtam azon hogy esetleg priváttá teszem az oldalt és még mindig eszembe jut párszor, de végül sose teszem, mert azokra gondolok akik esetleg élvezettel olvassák a bejegyzéseimet. Na mindegy. Csak egy-egy bejegyzés közzététele után eszembejut, hogy mi van akkor, ha valakinek nem tetszik ez a mondat vagy az a mondat. De már nem érdekel. A negatív kommenteket egyébként töröltem mert nem vagyok kíváncsi rájuk. 

Majd jelentkezem. Puszi :) 

 

1

1