Egy gyors pénteki összefoglaló.. :D 

Szóval a reggel kirepültem a házból. A szó szoros értelmében. A lényeg az, hogy volt kemény 3 percem a buszig, és mivel nem akartam lekésni, ezért futólépésben indultam el. Bent még mindenki aludt így nem kapcsoltam villanyt, sziplán rohanva elindultam a sötétségbe a lépcső felé. Na igen ám, ez lett volna a terv, csakhogy ez nem jött össze (csak mert miért is jönne össze nekem valaha bármi is, gondolok itt Boldira vagy csak egy szimpla 5 fokos lépcsőzésre), ugyanis nagyjából a 3. lépcsőfoknál olyat repültem, hogy hirtelen azt se tudtam mi történt. Nem láttam semmit annyira sötét volt még kint, és valójában azóta sem tudom hogy miért is estem le...Biztos megbotlottam valamibe (mondjuk a saját lábamba), vagy én nem tudom, de egyik pillanatban még a lépcső tetején álltam, a következőbe meg a lépcső végébe feküdtem a sárba és konkrétan fájt mindenem. A telefonom meg a bérletem kirepült a kezemből én meg csak feküdtem a hideg talajon és konkrétan nem tudtam mi történt, hirtelen azt hittem hogy meghaltam. Gyorsan felálltam és sírva elindultam be a házba ahol még mindenki aludt, és torkom szakadtából elkezdtem (sírva) üvölteni, hogy "Anyaaaa, leestem a lépcsőn", ő meg még félig aludva futott oda és megkérdezte hogy ugyan mi a jó büdös lófaszért nem tudok én reggel 6-kor közlekedni. Az előbb azt írtam hogy sírtam, valójában csak hisztiztem... Ömlött a tenyeremből a vér, a térdem olyan szinten fájt hogy alig bírtam lépni, biztos voltam benne hogy a buszt is lekéstem, de én csak ennyit kérdeztem anyumtól: "ugye nem szakadt szét a nadrágom? ez a kedvencem!" Egyébként nem szakadt szét, csak tiszta fű lett. Amúgy elég vicces szituáció volt, konkrétan az egyik percbe ott nyafogok, hogy "anyaaaa, úgy fááááj", a másikba meg ilyen halál komolyan: "na jólvan, megyek, jön a buszom, szia". Kb. a buszmegállóba esett le hogy mi is történt pontosan velem és olyan szinten rámjött a röhögés hogy kicsit sem nézhettek hülyének hogy egymagamba röhögök reggel 6-kor mint valami retardált... 

A 0.-os buszra felszállva biztos voltam benne hogy Boldi mellett fogok ülni, de nem igazán jött össze. Szerintem kicsit összezavarodott, mert kedden foglalta, ma meg nem, általában pedig pont fordítva van.. Na mindegy, szóval mikor felszálltam egy kicsit meglepődtem hogy az egyik haverja mellett ül, de hát ez van. Igazából később hálás voltam a sorsnak hogy nem Boldi mellé ültetett, mert olyan köhögési roham jött rám hogy azt hittem ott okádom el magam... Ez tipikusan az a köhögés, amikor nem fáj a torkod meg semmi bajod sincs, egyszerűen csak viszket belülről a torkod és mikor köhögsz, akkor konkrétan olyan mintha mindjárt feljönne a hányás. Szóval szolidan öklendeztem Boldi mögött és reménykedtem benne hogy nem köhögöm halálra magam abba a nyomorult 15 percbe. Mikor leszálltam, fogalmam sem volt hogy megvárjam-e, így hát nem vártam, hanem elindultam egyedül. Éppen a 10 centis járdaszegényen egyensúlyoztam mert félő volt hogy onnan is leborulok, amikor hirtelen mellettem termedt és megkérdezte hogy mizu, én meg mondtam hogy semmi és kb. ennyi is volt a beszélgetésünk. Egyszerűen fura volt a hangulat, mármint ő jó fej volt meg minden egyszerűen nekem nem volt kedvem hozzá. (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) De végül elmeséltem neki az esésemet (a multkor amikor elmeséltem neki, hogy a suliba megbotlottam a lépcsőn, konkrétan közölte velem hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. úgy szeretem, de tényleg.....), amire a reakciója az volt, hogy "de azért okés vagy?", én meg alaphelyzetbe könnybelábadt szemekkel bukfenceztem volna egymás után tízszer, de most valahogy nem hatott meg és csak annyit mondtam, hogy "ja, csak rohadtul ég a tenyerem", majd megmutattam neki a saras és véres kezemet. Na, ha ezek után még szóbaáll velem és valamilyen szinten vonzódik hozzám akkor respect. Csak mert rohadt gusztustalanul néztem ki. Elmentünk boltba, de igazából nem is nagyon akartam venni semmit így csak egy üveg ásványvizet vettem. Én tényleg nem azért megyek boltba hogy kaját vegyek, hanem azért, hogy még +10 percet vele tudjak lenni... De most még a boltba se volt meg a hangulat, és ismételten nem az ő hibája volt, ő próbálkozott beszélni de én egyszerűen nem tudtam mit mondani rá meg ilyenek, nem tudom miért. Lehet az esésemnél bevertem a fejem vagy valami. A suliba aztán elköszöntünk ami elég szar, mármint még van általában vagy 10 perc a becsöngetésig és még simán tudnánk beszélni, de valamiért mindig elköszönünk. Oké, más folyosókon vagyunk általában de akkor is. Sorba lepacsizott az osztálytársaival (ami vicces, mert én még köszönni se szoktam az enyéimnek), viszont én rájuk se mertem nézni mert ilyenkor mindig olyan zavarba jövök. Azért mégiscsak minden kedden és pénteken együtt jövünk be az ajtón és mindenki minket néz, és fogalmam sincs hogy a haverjainak mi a véleménye rólam. Csomó haverjával/osztálytársával jóba vagyok vagy beszélő/köszönőviszonyba (Dávid, Ervin, Gergő, Máté, Peti1, Peti2, Laci, Martin, Zorán stb), de mégsem tudom hogy mit gondolnak így erről az egészről.. Jó, Ervint meg Dávidot tudom (ők teljes mértékben ellenzik a Boldi és köztem lévő kapcsolatot, ha lehet ilyet mondani, hogy kapcsolat, mármint ez nem éppen nevezhető kapcsolatnak, de mindegy).

Így hát felmentem az emeletre majd megírtam egy ügyviteli témazárót amire egy szót sem tanultam, de ettől függetlenül a négyes tuti meglesz. Ismételten elsőként hagytam el a termet majd felmentem az emeletre ahol 4 osztálytársamon kívül nem volt senki, ők meg nem éppen az én társaságom voltak (Rebeka...) így nemes egyszerűséggel elmentem sétálni... A legalsó szinten aztán megláttam egy kóborló lelket, egy 10. C osztályost, Martint, aki konkrétan tegnap facebookon közölte hogy tavaly félév óta tetszem neki, és gondoltam odacsapódok hozzá. Namármost ez nem tudom mennyire volt jó ötlet, mert nekem egyértelműen nem tetszik meg semmi, persze aranyos de azért hagyjuk már. Mindenesetre leültünk egy padra beszélgetni, aztán megláttam Klauékat ahogy jönnek be az ajtón és odaszóltam nekik, mire ők rám néztek majd Martinra, majd Martinra és rám végül odaköszöntek és felmentek. Én meg utánuküvöltöttem, hogy "köszike, menjetek csak nyugodtan, jézusom", Klau meg "most mi a bajod?" Egyébként nem tudom mi bajom volt, csak idegesített hogy nem is jöttek oda. Na mindegy.

Klauval mindig azt mondjuk, hogy naponta 3 rossz dolog történik velünk (nagyobb dolgokra kell gondolni) és még 8 óra sem volt nekem már megvolt mind a 3. Ugyebár leszaltóztam a lépcsőn, nem ültem Boldi mellett majd... na erről majd később.

A nap úgy ahogy, de eltelt. 4-5. órában irodalom témazárót írtunk szünet nélkül, ami fogalmam sincs milyen lesz, de végülis kit érdekel. Mármint tanultam rá meg minden és úgy érzem hogy nem lett olyan rossz. Na ez is Boldira vezethető vissza egyébként, mert reggel mondtam neki hogy ma írok és nem tudok semmit (akkor úgy éreztem), ő meg konkrétan leszarta. Amikor meg 2 héttel ezelőtt rámírt este 11-kor, hogy mi a faszt csináljon, mert másnap irodalom témazárót ír és nem tud semmit, akkor én másfél órán keresztül nyugtattam, ösztönöztem, sőt, még a teljes irodalom füzetemet befénymásoltam neki, csak hogy ne kapjon egyest. Na hát mindegy. Akkora egy naív idióta vagyok hogy az már fájdalmas. Ha pár év múlva ezt visszaolvasom, szerintem baromira kifogom röhögni magam.

Az irodalom tz után Klauval siettünk a buszhoz. Dani beteg, így nem igazán volt Klaunak kedve semmihez, én viszont vártam már hogy Boldival hátha végre tudunk egy jót beszélni. Aha. Hát ja, majdnem. Egymás mellett ültünk, én belül ő kívül, ami nem éppen egy szerencsés megoldás ha én akarok elősször leszállni, de Boldi azt mondta, hogy majd "az ablakon keresztül kiszállok" (?). Szerintem elég komolyan beverhettem reggel a fejem csakmert olyan szinten nem volt kedvem hozzá hogy az megdöbbentő. Persze vártam hogy mellé üljek meg beszéljünk, de mikor arra került a sor egyszerűen csak aludni akartam. Valójában tényleg csak nekidöntöttem a fejem az ablaküvegnek és úgy hallgattam ahogy beszél, magyaráz, mutogat, de nagyon nem szólaltam meg, csak ha kérdezett valamit. Igazából nem tudom miért viselkedtem így.. fogalmam sincs. Egyszerűen olyan hangulatom volt. Aztán meg úgy voltam vele, hogy ő is mindig ezt csinálja, akkor én miért ne csinálhatnám? Aztán beütött a krach, és azt hittem valóra válnak Boldi szavai miszerint az ablakon keresztül kiszállok. Csakhogy a mozgó buszból. 

Ugyebár ötös lett a kémia dogája (???), és ezt akarta megmutatni a telefonján. Megnyitotta a galériáját és ugyebár láttam kicsibe a képeit. Megláttam a kémiás kép melletti képet és konkrétan olyan szinten arconcsapott mintha egy székkel arconvágtak volna. Vagy mintha újra átéltem volna a reggeli esést. Mintha hidegvizet öntöttek volna a nyakamra. Mintha... na jó, hagyjuk a hasonlatokat, a lényeg, hogy ott volt egy kép egy tükörbe pózolós csajról. Azonnal felismertem: Gréti. Nem tudom írtam-e már róla. Ugye ha valaki tetszik nekünk megeshet, hogy az anyjának a tesójának a nővérének a tanárának az unokanővérének a facebookjára lykadunk ki.. Így volt ez Boldival is, azonnal levágtam hogy van egy bizonyos Gréti barátja aki osztálytársa volt és nagyvalószínűség szerint (ez az én elméletem) szerelmesek egymásba. UGYANIS. Boldi minden képét lájkolta Grétinek (csak úgy hozzátenném, nekem egyet se), és Gréti is minden képét lájkolta Boldinak (én is). Gréti instagramján és facebookján is van közös képe Boldival. Boldinak a skype profilképje egy közös kép Grétivel, ahol a derekát fogja. (Igen, igen, sírtam miatta. És?) Mindenki mondja, hogy csak barátok meg ilyenek, de Boldinál persze még nem kérdeztem rá. Én viszont megvagyok bizonyosodva arról hogy tuti bejönnek egymásnak és Boldi bele van zúgva. Amúgy elég szép a csaj, magas ,vékony... Szóval mikor szar hangulatom van megnézegetem a képeit és jól kisírom magam.

Szóval rögtön felismertem. Gyorsan rákattintott a kémiás képre így nem tudtam megnézni tüzetesebben. Addig se volt a hangulatom a toppon, na de azután... Ilyen még sosem volt, de elkezdtem sírni. Ott, Boldi mellett a buszon. Oké, nem bőgtem, nem csapkodtam. Ez tipikusan olyan filmbeli volt.. Ő nézi a képet, magyaráz, én meg mellette bólogatok, hümmögök és közbe szó szerint folynak a könnyeim. Lezárta a telóját én meg gyorsan az ablak felé fordultam, letöröltem a könnyeimet (ez szépen meg lett fogalmazva, hah), majd mintha megszállt volna valami, feléfordultam, belenéztem a szemébe, megráztam a fejem és szipogva csak ennyit mondtam: "jézusom, annyira hülye vagyok...", majd visszafordultam az ablakfelé és minden erőmmel arra összpontosítottam hogy ne kezdjek el csecsemő módjára bőgni. Nevezzetek gyerekesnek, hisztisnek, nem érdekel, de olyan szinten arconvágott az, hogy ilyen képeket küldözgetnek egymásnak, sőt, Boldi még le is menti.......... Jézusom. Most már hozzászoktam a gondolathoz, de akkor olyan váratlanul ért hogy nem bírtam visszatartani magam. Boldi meg csak ledöbbenve és értetlenkedve kérdezte, hogy mi a bajom, meg hogy értem ezt, én meg egyszerűen csak ültem ott és néztem magam elé, és azt hajtogattam, hogy "semmi, mindegy, hagyjuk, szóval mit csinálsz ma?" Végül beletörődött hogy nem mondom el neki és mondta hogy nem tudja stb... A leszállás előtti 6-7 percben aztán valamelyest lenyugodtam. Ugyebár azzal szivatjuk mostanába egymást, hogy "ratyi vagy", így nemes egyszerűséggel leratyiztam megint. Ő poénnak vette, pedig most halál komolyan értettem. Azzal csesztettem, hogy ha nem tudja mit csináljon, szálljon le ott ahol én, mire mondta hogy lehet. Persze belül rögtön reménykedi kezdtem, hogy milyen jó lenne ha leszállna, elkisérne a könyvtárba, aztán csak sétálgatnánk meg beszélgetétnk.. De aztán persze nem lett belőle semmi. Leszálláskor amikor kiengedett még utoljára hátraszóltam, hogy "Ratyi vagy", mire ő azt válaszolta, hogy "Te vagy a ratyi". Lehet, hogy a ratyi vagy lesz a mi okénk? (Csillagainkban a hiba, haha). 

Leszállás után Klaunak rögtön elmondtam az egészet aki majdnem elsírta magát a hallottakon (?) majd hallottam hogy valaki mögöttem mint egy őrült úgy dudál. Éppen kezdtem volna elküldeni melegebb éghajlatra amikor észrevettem hogy anyum az xD Ilyen halálvággyal szálltam be a kocsiba majd megnéztem a telóm és mit látok? Jött egy üzenetem Bolditól. Az üzenet a következő volt: egy kép az ötös kémia dogájáról és alá ezt írta: "a ratyik nem tudnak ilyet", én meg csak annyit írtam rá: "kabbe. akkor is ratyi vagy". Látta, de nem írt. Ez annyira tipikus. 

Holnap meg suli. Fantasztikus. Aztán 1 hét suli végül egész téli szünetbe Romániába leszek. Annyira várom már, hogy legszivesebben most kivetném magam valahonnan. Hogy fogok kibírni 16 napot nélküle? Még akkor is ha néha őrületbe kerget vagy ilyenek.. nem fogom kibírni. Felszállásnál ma azt mondta, hogy "jézusom, még 1 hét suli, hogy fogom kibírni?" én meg leüvöltöttem a fejét, hogy "hagyd már abba, ne hisztizz ennyit, én hogy fogok kibírni 16 napot?", majd ő is elkedett üvöltözni, hogy "nem is hisztizek, de 1 hét az olyan sok!" én meg visszaüvöltöttem, hogy "tizenhat nap meg még több!", és ezt úgy, hogy egymás mellett álltunk és mindenki a tömegbe minket nézett, Klau meg előttünk csaka röhögött.