PÉNTEK

A mai napomat nem vázlatosan írom, mert azt hiszem ez egy pirosbetűs nap lett. Január 9. Na jó, annyira nem volt nagy szám, de azért mégis.

Az egész ott kezdődött, hogy tegnap este a 10 éves unokatesóm, Beni küldött egy ilyen "küldd tovább mert holnap 11:50-kor valaki egy jó hírt közöl veled" körüzenetet. Általában el se olvasom az ilyeneket, de ezen valamiért megakadt a szemem és úgy gondoltam, basszameg, egyszer megcsinálom, mit veszíthetek. Alig bírtam 10 embert összekaparintani, abból az egyik anyum volt, a másik meg saját magam, csak a régi facebookomon. A többiek meg kicsit sem néztek hülyének hogy ilyeneket küldözgetek, holott tudják hogy utálom ezeket a körüzeneteket. Meg úgy alapjáraton saját magamat hülyének néztem, hogy miért csinálom ezt meg mikor úgy se lesz semmi...

Ehhez képest azért lett valami, mégha nem is kifejezetten JÓ dolog, meg nem is konkrétan KÖZÖLTÉK velem, vagyis attól függ honnan nézzük és hogy értelmezzük. Na mindegy, majd ebbe később belefolyok. 

A reggel Boldi mellett ültem egész jól elbeszélgettünk, bár a vége fele leginkább csak egy malacos játékkal játszott a telóján és úgy belemerült hogy elfelejtett hozzámszólni. Kivételesen elmentünk a boltba is ahol vettem egy negyedkilós kalácsot Boldi meg jól kiröhögött. Próbáltam utalni rá, hogy ma nem azzal a busszal megyek mint ő, mert lesz 7. órám, de nem tudom hogy lesett-e neki. Amúgy volt képe azt mondani, hogy ő nem érzi magát magasnak, mire mondtam, hogy nézzen rám, és akkor majd annak fogja. Meg amikor leszálltunk a buszról körbe-körbe fordult mert nem látott, aztán lenézett maga mellé és amikor meglátott elkezdtünk röhögni xD

A suliba belépve elköszöntünk és felmentem bepakolni a szekrényembe a cuccot. Ugye ma elmaradt a nulladikom én mégis bejöttem Boldi miatt így az egész suliba kb. csak én voltam 10.E-s, bár nem hiszem hogy ez Boldinak feltünt volna. Szóval beálltam a törzshelyemre, a büfével szembeni asztalokhoz és az asztalokat és a padot amin Boldi ült egy nagy üveg választotta el, így ő láthatott engem hátulról, én meg folyton hátrafordultam hogy lássam. xD Amúgy mikor jöttem le a lépcsőn az egész D osztály végigmért Boldival együtt és ilyenkor mindig olyan zavarba jövök hogy elkezdek rohanni. Bár az új nadrágomba szerintem egész jók a lábaim és Dávid is azokat nézte. Ott álltam egy jó 20 percig, már rég becsöngettek nulladikra és Boldiék még mindig nem voltak órán. Aztán leesett: egész héten nem volt a hittan tanár, nekik meg 0.-ba hittan volt, így ugye nem volt tanáruk. Csak nekik elfelejtettek szólni, hogy elmarad. Szóval szerintem Boldi holnap nem jön be nulladikra sajnos. De én attól függetlenül bejövök, hátha mégis jön. Mikor már a fiúknak is leesett hogy nincs órájuk, elkezdtek szétszéledni, majd egy tanár beengedte őket a terembe. Boldi is bement természetesen, nem igazán zavarta hogy ott állok tökegyedül és elunom az agyam. Na ki jött oda? Na ki? Hát Dávid. Ugye én akkor haragudtam még rá, mert nekem Martin azt írta, hogy Dávid mondta el neki hogy nekem tetszik Boldi. 

D: Na mi a helyzet? Nincs nulladikod?

É: Hááát öööö izé. Úgy tűnik nincs. Egyébként haragszom rád.

D: Miéé?

É: Mert Martin írta, hogy te mondtad el neki hogy tetszett nekem Boldi. És ez így azért elég rosszul esett hogy elmondtam neked mindent, megbíztam benned és te csak így elmondod bárkinek. Szóval az is eszembejutott, hogy már Boldinak is elmondtad biztos.

D: Dehogy mondtam... és Martinnak se én mondtam, hanem Patrik. (*unokatesóm*) Boldi meg magától is rájött.

É: *lesápadok* He?

D: Hát még év elején mondta hogy "szerintem Szandi akar tőlem valamit".

É: És ezt most mondod? Év közepén? És te mit mondtál rá?

D: Azt, hogy te már nem akarsz semmit. *ezt azért mondta, mert elvileg azelőtt pár nappal mondtam neki, hogy engem már nem érdekel Boldi, biztos azért mert haragudtam Boldira vagy ilyenek*

É: MI A FASZÉRT MONDTAD AZT? Bár jobb is hogy azt mondtad, köszi. És ő mit mondott erre?

D: Azt, hogy nem hiszi hogy lesz belőle valami.

É: Aha, hát ja, értem én. Vágom.

D: El ne kezdjél itt bőgni

É: Mii? Dehogyis. Engem nem érdekel már Boldi. Persze jól néz ki meg jó fej meg minden de már csak barát. Nekem ez így pont jó. *mondtam felfelé pislogva, hogy visszafolytsam a sírást*

D: Aha, persze, jólvan.

Egyébként fele ennyire se ment egyszerűen ez a beszélgetés ahogy azt az előbb leírtam... Úgy kellett kierőszakolnom belőle a dolgokat, mert "nem emlékszik már rá" meg ilyenek. Azért jó hogy időbe szólt.  Nem tudtam eldönteni hogy most ez jó dolog vagy nem. Hogy Boldi TUDJA. Vagy gondolja. De ha gondolta is, Dávid lebeszélte róla, szerencsére. Ja, meg azt is mondta Dávid, hogy Boldi engem barátnak tart. A kérdés a következő: amikor leesett Boldinak a dolog, vajon érdekelte egyáltalán? Ha Dávid nem mondta volna azt, amit, akkor most lenne valami? Vagy akkor se? Hát ezt sose tudjuk meg. A tervem az volt, amit el is mondtam Dávidnak, hogy holnap a buszon elmondom Boldinak, hogy nem tetszik már, ne gondoljon ilyet, mire Dávid szinte üvöltve közölte velem, hogy meg ne próbáljam, mert hülyeség, és hogy minden jó így ahogy most van. Hát én nem tudom. De akkor tényleg úgy éreztem hogy ezt közölnöm kell vele, bár így utólag átgondolva elég nagy hülyeség lett volna.. Én már csak tényleg szeretném tudni az igazságot. Amúgy azt mondta Dávid hogy szerinte Boldinak fogalma sincs arról hogy mit akar, meg hogy percenként változik a véleménye.. Hát fantasztikus, kifogtam magamnak egy ilyen döntésképtelen embert. Na mindegy. Amúgy Dávid nem érti hogy mit akartam Martintól, mert hogy hogy néz ki meg ilyenek. Dávidnak nem tudom mi a baja van, de amikor Boldi volt a képbe akkor azt ellenezte, mikor Martin akkor meg őt. Volt egy nagyon kínos beszélgetés is köztünk, ugyanis mondta, hogy Martin elmesélte neki hogy miért is nem akar tőlem semmit. (Azért nem, mert hogy nem szeretem a filmeket és nem járok bulizni. Értem, ez egy tökéletes indok. Ha a jövőben Boldi is valami hasonlóan fantasztikus indokkal fog elutasítani, én kiszúrom a szemét.) Ja, szóval ez volt a kínos beszélgetés:

É: Úristen, hát ennyire szar vagyok belülről? Hogy megismernek és megijednek?

D: Dehogy is.

É: De hát látod! Boldinak se kellek, Martinnak se. Senkinek se. Ennyire ROHAD a belsőm?

D: Kellettél valakinek, csak ő meg nem kellett neked.

É: Ki?

D: Hát én.

É: Ja... *kínos feszengés*

Aztán hívott Luca, hogy menjek ki eléjük, aztán hárman visszaálltunk az asztalokhoz, de Dávid akkorra már elment. Megbeszéltük az egész Martinos dolgot, hogy mekkora egy vadbarom hogy EMIATT utasít el. Ez volt még a szolidabb megbeszélés. Mikor elmondtam nekik, hogy Boldi tudja hogy nekem tetszik, és hogy azt mondta neki Dávid hogy én nem akarok semmit, és Boldi erre azt mondta, hogy nem lesz belőle úgy se semmi, akkor elkezdtek sikítgatni és Luca azt tervezte, hogy vesz egy lufit. Már előre eltervezték, hogy holnap a buszon beszéljek Boldival és akkor össze fogunk jönni. Hát én az egészből nem értettem semmit. Mármint hogy ők ezt most miből következtették ki hogy mi összefogunk jönni meg ezek. Meg a lufit se nagyon értettem. Szóval nekik az volt az ötletük, hogy holnap a buszon mondjam el Boldinak azt, hogy tetszik nekem, és ha ő is akar valamit akkor szuper, ha meg nem, akkor maradjunk csak barátok úgy, ahogy eddig, és minden marad így. És szerintük Boldi úgyis akar valamit és majd összejövünk. Hát szerintem egyrészt úgy se akar semmit, másrészt meg nem bolondultam meg hogy hirtelen közlöm vele a dolgokat... Mert már ezerszer elterveztem hogy hogy lesz, és hát nem éppen így. Aztán ügyvitelin miközbe írtuk a kivetítőn lévő dolgokat, hirtelen felindulásból hátrafordultam Klauhoz és Lucához, és közöltem velük, hogy "beszélni fogok vele, elmondom neki". Na igen, jól olvastátok. Elhatároztam, hogy a következő szünetbe odamegyek hozzá és elmondok neki MINDENT. Igenigen. A lányok örültek is de közbe féltek és, és az óra hátralévő részébe ezt beszéltük. Valójában elég nyugodt voltam amin meg is lepődtem. Nem remegett a gyomrom meg semmi, csak elfogott a nyugodtság mert tudtam, hogy legfeljebb 1 órán belül megtudom a választ.

Óra után futottunk is a 27-es terem elé ahol egy folyosón voltunk a D-sekkel. Elmentünk venni Lucának üdítőt, aztán ők elmentek a mosdóba én meg mentem volna vissza a terem elé (kezdett elmenni a bátorságom), amikor megláttam Boldit egyedül állni a folyosón. Ott voltak körülötte a haverjai, de ő egyedül állt ott, mintha csak rám várt volna, mintha tudta volna hogy mire készülök. (Persze nem tudhatta.) És akkor úristen. Hát akkor elkezdtem izgulni. Elkezdtem remegni, izzadni és elfelejtettem beszélni. Luca akkor ment vissza a mosdó fele és bátorítóan rám mosolygott, de közbe láttam hogy halálra izgulja magát, és elképzeltem magam előtt ahogy a wc-be hogy izgulhatnak. 

É: Boldi, ööö, ízé beszélhetnénk? 

B: Ajaj, miről?

Na, hát amikor feltettem a kérdést egyáltalán nem mosolyogtam, csak halál komoly fejjel megkérdeztem. Ő az elején mosolygott, aztán szépen lassan eltünt a mosoly a fejéről és teljesen komoly lett. Szerintem látta rajtam hogy ez most komoly. Éppen válaszoltam volna, vagyis kerestem a szavakat, amikor hirtelen megjelent Dávid és belerúgott teljes erővel a lábamba. Ez egy jelzés volt tőle, hogyha beszélni merek Boldival ARRÓL, akkor a közeljövőben agyonver. Mintha megérezte volna ő is, hogy mire készülök. Boldi várta hogy elkezdjem, de Dávid meg elkezdett másról beszélni így elterelődött a téma. Ők elkezdtek beszéletni, én meg ránéztem Boldira szomorúan, megvontam a vállam, és ennyit mondtam: "jó, mindegy akkor hagyjuk", és szépen lassan elvonultam a wc-be. Ahova beérve a lányok elkezdtek kérdésekkel bombázni, hogy mi történt stb. Mikor elmondtam hogy mi történt, elátkozták Dávid lelkét is, majd kimentek ketten én meg még egy kicsit bent maradtam mert annyira dobogott a szivem hogy azt hittem megállhat bármelyik pillanatban. 

Mikor indultam visszafele, próbáltam egy mérges arckifejezést magamra ölteni. Egyébként azért vonultam el előtte úgy, hogy Boldinak leessen, hogy igenis komoly dologról lett volna szó ami csak kettőnket érint, és Dávid elcseszte az egészet. Azt nem tudom, hogy ők miről beszélgettek a távollétem alatt, de hogy történt valami az biztos. Mret amikor elakartam menni mellettük egy pillantás nélkül, Dávid elkapta a karom és odahúzott, majd megkérdezte, hogy "mi ez a mérges fej?" én meg mondtam, hogy "semmi, mi lenne?". Rá se néztem Boldira, érzékeltetni akartam vele hogy ez most nagyon szarul jött ki. Dávid belerugott Boldiba, és mondta nekem, hogy verjem meg (?), mire mondtam, hogy miért kéne megvernem? Ekkor volt az első hogy ránéztem Boldira, aki velem szemben állt és ÚGY belenézett a szemembe, hogy ajaj. Konkrétan vagy 5-6 másodpercig egymás szemébe néztünk. Végül elkezdtünk beszélgetni a fizikáról meg ilyenek. Boldi elmesélte Dávidnak azt amit én neki meséltem a reggel, hogy úgy írtam négyesre a fizikám hogy ott volt előttem a füzet, a tanár meg leszarta. És ahogy elkezdte mesélni Boldi a sztorit, és kimondta a nevem, aaaaaaa. Akárhányszor kimondja a nevem olyan jó érzés. :D Na mindegy. Szóval a lényeg, hogy az egész beszélgetés alatt teljesen más volt. Ezt a lányoknak sem tudtam elmagyarázni normálisan így nem is értették szerintem. Most se tudom normálisan megfogalmazni. Szóval mikor beszélünk Boldival nem igazán szoktunk egymás szemébe nézni, max futólag. Vagy amikor a másik beszél, olyankor a másik nézi. De így konkrétan egymás szemébe nem szoktunk olyankor, max ritkán és rövid ideig. Most viszont Boldi az egész beszélgetés alatt belebámult a szemembe és közbe mosolygott. Nem tudom ennek így van-e értelme de élőbe annyira érezhető volt a változás. 

Nem tudom, hogy most ez mi ami történik. Nem tudom, hogy holnap jön-e nulladikra, és ha jön, akkor megkérdezi-e, hogy mit akartam. És ha megkérdezi, akkor mi a jóistent válaszoljak rá. Mert Dávid látszólag nagyon nem akarja hogy elmondjam Boldinak, a lányok meg igen. Hogy én mit akarok? Hát gőzöm sincs. Én is amolyan döntésképtelen vagyok most, mert egyik percben úgy érzem hogy igen, elmondom neki, aztán lesz ami lesz, csak legyek túl rajta. A következő percben meg úgy vagyok vele, hogy nem, én biztos nem beszélek neki erről, mert annyira félek a válaszától.

Ha beszélnék is vele, biztos úgy kezdeném, hogy én nagyon kedvelem és tetszik, és én ezt most így kimondtam, ő kezdjen ezzel az információval amit csak akar. Ha ő is hasonlóan érez, adja a tudtomra vagy lépjen, ha meg nem, akkor csak maradjunk barátok úgy, ahogy eddig, minden maradjon ilyen. 

Attól félek, hogy mindkét esetben megfognak változni a dolgok. Már semmi se lesz ilyen mint most, de hátha valami JOBB lesz. Majd kiderül. 

Hogy valami jót is írjak: ma láttam Boldi boxerét. Ez volt az első alkalom 15 hónap alatt. Tulajdonképpen én észre se vettem, mert háttal álltam neki. Velem szebe Klau meg Luca állt. Beszélgettünk. Aztán egyik pillanatról a másikra elkerekedett szemekkel néztek mögém és elkezdtek ütögetni, hogy forduljak meg. Megfordultam, és Boldi konkrétan kiszúrta a szemem a seggével. Éppen lehajolt a táskájáért, és a nadrág hát hogy is mondjam, ELÉGGÉ lecsúszott. Piros alapon fekete focilabdák. ( LOL ) Hááát a reakciónk megint eléggé érdekes volt, Luca az bepirosodott és elkezdte legyezni magát, Klau meg lesápadt és a szeme alatti bőrt nyomkodta hogy lenyugodjon. Én meg csak így: O____________________________O álltam. Mindig ledöbbent hogy milyen hatással van Boldi Klauékra. Mert ha ellenkező esetben én látnám Luca Martinja vagy Klau Danija boxerét, nem igazán érdekelne. Vagyis Martinét már láttam, mert egyszer levette a pulcsiját és felhúzódott az alatta lévő póló ezáltal látszódott egy kicsi a boxeréből. Luca majdnem elhalálozott, engem meg teljesen hidegen hagyott. És az előbb is írás közbe csak így beugrott Boldi feneke és megkellett állnom egy pillanatra.

Na, hát szurkoljatok. Vagy én nem is tudom. Kétlem hogy ezt ma még valaki elolvassa így nem kérem hogy írjátok meg kommentbe hogy mit tegyek. Meg alapból nekem kell ezt eldöntenem. De olyan nehéz, úgy félek. Majd az akkori hangulatomtól eldől hogy mi lesz. Már ha jön 0.-ra. Ha meg nem, akkor nem hiszem hogy kettesbe tudnánk lenni megint, főleg akkor, ha Dávid meglátja hogy beszélünk. 

Félek, de azt hiszem itt az ideje hogy megtudjam. 15  hónap után azt hiszem tényleg itt az ideje. Ha igen, akkor igen, akkor tök fasza. Ha meg nem, akkor nem, akkor legalább letudom zárni mégis barátok tudunk maradni. 

(((((((((((((Ez aztán a hozzáállás. Holnap ilyenkor meg majd írom, hogy "nem mertem, befostam, jó ez így ahogy van)))))))))))