Na hát ennyit arról hogy minden nap blogolok. Pfff. Én már tényleg nem ígérek nektek semmit, mert úgyse tartom be. Legalább a műkörmöktől megszabadultam, így legalább tudok normálisan írni.

Tényleg ne haragudjatok hogy mostanába ilyen szar vagyok. De semmi motivációm nincs. Írjak Boldiról? Minek? Van értelme? Nincs. Írjak Mátéról? Mit írjak róla? Annyi vele az össz. kapcsolatom, hogy köszönünk egyszer egy nap, és ennyi. Tényleg rohadt izgalmas. Másról meg pláne nincs kedvem írni. Érdekel valakit hogy hogy állok matekból vagy kémiából? Hát kétlem. Az meg nekem sose ment hogy magamról kezdjek el írni, hogy éppen mi a kedvenc színem vagy zeném. 

Mindegy. Azért leírom, hogy mi volt ma, mert miért ne. Tök jó, hogy nem zavar a körmöm az írásba. Esküszöm jó.

Ugye nekem egy héten nulla darab nulladikom van, én mégis 5-ből kb. 5 napot bejárok. Nem vagyok normális, tudom. De hétfőn, csütörtökön és pénteken ilyenkor látom Mátét a buszon, kedden, szerdán és pénteken meg Boldi mellett ülök (ha éppen nem alszik el), és legalább olyankor beszélünk. Tudom, hogy az előző bejegyzésbe azt írtam, hogy 50%-ban elfelejtettem Boldit. Hát a nagy büdös lófaszt. Néha tényleg úgy érzem hogy nem érdekel (hétvégente), máskor meg egyszerűen ahj. Engem valaki nagyon megátkozhatott vagy nem tudom. De nem vagyok kétszinű meg döntésképtelen (bár az utóbbi lehet), egyszerűen csak képtelen vagyok túltenni magam bizonyos dolgokon vagy embereken. Pedig próbálkozom. Nagyon. Az meg hogy mit érzek Boldi és Máté iránt, tudja a lófasz. Eléggé rászoktam erre a szóra. Lófaszlófaszlófasz. Olvastam erről egy viccet még régebben. Karácsonyra kapsz tőlem egy lovat, de csak részletre. Kezdetnek itt egy lófasz. LOOOL. 

Na és akkor ezek után még ÉN mondom azt Boldira hogy gyerekes. Pff.

Szóval vissztaérve. Ma is bementem nulladikra ugye, a buszon meg beültem Boldi mellé. Kb. kemény másfél hete egy szót sem váltottunk, max köszöntünk, így nagyon féltem hogy nem lesz témánk vagy feszült lesz a hagulat, de igazából kár volt izgulnom, Boldival tényleg bármikor bárhol bármiről eltudok beszélgetni, és egyszer se kínos a dolog. Na jó, ma az volt, ugyanis felhoztam neki, hogy valahol olvastam, hogy a fiúk 3 évvel le vannak maradva a lányoknál. Mire megkérdezte, hogy akkor ő most 13 éves? Én meg mondtam, hogy agyilag ja. Erre ilyen sértődötten közölte velem, hogy "hát, jó hogy ezt te így megtudod állapítani", mire mondtam, hogy "csak azt mondom amit a tapasztalataimból leszűrtem". Erre nagyon felkapta a vizet hogy én ilyet mertem mondani rá, és felfújta magát úgy ahogy szokta, majd azt mondta: "én nem vagyok gyerekes" - miközbe a PS vitáján játszott valami +4-es játékkal. Nem tudtam túl komolyan venni, megmondom őszintén. Elősször szarul éreztem magam hogy most megbántottam de aztán elkapott a röhögőgörcs. Jézusom. Amúgy szerintem full igaz ez a 3 éves dolog. Hát néha még 13 évesnek se tűnik, inkább olyan 5. Főleg amikor felkapja a vizet vagy ha kínos neki a beszélgetés. Olyankor (ha buszon ülünk), befordul az ablak felé, les ki az ablakon, közbe féloldalasan néha rámnéz, és amikor észreveszi hogy nézem, visszanéz gyorsan az ablakra, teljesen lesápad, közbe halkan szuszog, és látom rajta hogy legszivesebben kiugrana az ablakon, mert semmi kedve ott lenni mellettem. Én meg ilyenkor általában összefont karral ülök és nézek magam elé, vagy pedig őt féloldalasan. Jaj, azok a kellemes percek Boldival. Imádom őket komolyan. De rá 3 perccel már teljesen másról beszélünk és röhögünk. Ez most sem volt másképp. Mondtam neki hogy ma megyek angolversenyre, mire azt mondta: "hajrá!" én meg "köszi!". 

Amúgy nem hittem volna hogy valaha ilyet írok, de Boldinak van egy képe RÓLAM a telefonjába. Méghozzá azért, mert valami fogyatékos játékkal játszott szokásához híven, amikor mondta hogy "multipléjörrel tud mostmár játszani". Oké, imádom a GTA-t, meg tényleg elvagyok ilyenekkel de hogy mi a frászról magyarázott azt nem tudnám visszaidézni. A lényeg hogy beimportált egy képet saját magáról, amin vagy 3 percet röhögtem, mert olyan fogyatékos fejet vág rajta. Aztán beimportált egy képet Gergőről, majd mondta hogy kell egy harmadik, és konkrétan a pofámba nyomta a telefonját és kb. 1 másodperc alatt lőtt egy képet. Nem lett éppen a legelőnyösebb kép rólam, de TALÁN, esetleg (!) ha szólt volna, akkor felkészülök rá. Na mindegy. Valszeg kitörölte amúgy. xD De akkor is. 

Pénteken amúgy megy sítáborba, így nem tudunk együtt hazajönni sajna, hétfőn meg suliba se jön. Mikor megállt a busz és kezdtek leszállni az emberek, megkérdeztem tőle a szokásos kérdést: "utoljára szállunk le?", mire mondta, hogy "aha". Ez nálunk ilyen megszokás, mert tudom hogy utálja a tömeget, így általában megvárja míg mindenki leszáll. Amúgy arra jöttem rá hogy talán jobban ismerem Boldit mint saját magam. Pff. Nőiseggű Zorán (Lucával neveztük így el, mert olyan a segge, mint egy nőnek) megállt előttem és mondta, hogy "gyere nyugodtan", mire én "köszi nem, még nem szállok", mire összeráncolta a homlokát, megvánta a vállát aztán leszállt. Boldi mellettem megpusztult a röhögőstől, mert szerinte ez vicces volt, és azt kellett volna mondanom, hogy "hova?". Jaj. Hát az tényleg vicces lett volna. xD Végül leszálltunk utoljára. Ja amúgy mikor felszálltam tökre mosolyogtam meg jó kedvem volt mert TAVASZ van és süt a nap. Ezt közöltem Boldival is:

É: Úristen, tavasz van, süt a nap, ezaz.

B: Ja, azért ülsz itt nagykabátba meg sálba.

Mikor leszálltunk esküszöm annyira jó kedvem volt. Hát sütött a nap, ott volt mellettem Boldi, jót beszélgettünk és egyszerűen olyan jó volt minden. Bárcsak mindig ilyen jó lenne a kapcsolatom Boldival. (Azért lehetne jobb.) 

Az ajtóba előreengedett (Tudom, hogy ez nem nagy szám, de Bolditól az, mert a legeslegelején bevágódott mindig elém, de már egy jó ideje előre enged) majd együtt mentünk be a suliba és megint az összes D-s és egy csomó más osztály is minket nézett. Pár D-s összedugta a fejét, páran lesápadtak, páran megörültek nekünk, hát kinek mi volt a reakciója. Már jó régóta nem láttak minket együtt bejönni a suliba, sőt úgy alapból, már csak a pletykázás ment egy ideje és szerintem mindenki azt hitte hogy ezzel ennyi volt, de asszem Boldival bebizonyitottuk nekik is meg magunknak is hogy attól lehetünk barátok. (((((?)))))) Elbúcsúztunk Bolditól (szia-szia) majd odaálltam az asztalokhoz egyedül. Végül odajött hozzám Viktor és vele beszélgettem, majd mondtam hogy jöjjön fel velem a szekrényemhez. Felmentünk, majd le, és láttam hogy megint az összes D-s minket néz Boldival együtt (Boldinak a szeme összevissza kattogott köztem és Viktor közt) de igazából nem érdekel mit gondolnak. Sőt örülök ha Boldi féltékeny. Bár biztos nem az. Na de azért mégis. Szerintem egy kicsit azért az. Most lehet hogy egoistának tűnök vagy teljes mértékben idiótának is gyenge felfogásúnak, de jobb napjaimon az agyam egyik halvány része még mindig baromira elhiszi azt, hogy Boldi talán legmélyen valahol mégiscsak kedvel, és érez valamit. Azért jó ezzel vígasztalni magam. Mikor megjöttek Klauék gyorsan kisminkeltük Lucát, mert megkért minket, aztán volt egy lyukas óránk mert ugye nem volt nulladikunk, csak bejöttünk. Ja, amúgy az, hogy olyankor bejövök amikor Boldinak nulladikja van, na annak talán van valami halvány értelme. De hogy olyankor minek jövök be, amikor Máté is jön, hát fogalmam sincs. Mert azért Boldival mégiscsak beszélünk meg ilyenek, de Mátéval max köszönünk és ennyi, a busz két végén ülünk általában, aztán ennyi volt, viszontlátásra, én meg ezért kelek 50 perccel korábban. De ez is ilyen hangulatfüggő amúgy, hogy amikor reggel szól az ébresztő éppen milyen kedvem van. Ha olyan "úristen, látnom kell Mátét, nem érdekel Boldi", akkor felkelek, de ha meg ilyen "úristen, marhára leszarom, had aludjak még 50 percet, majd látom később", akkor alszok tovább. Péntekenként amikor mindkettőjüknek van, akkor is több lehetőség van. Van az, amikor "úristen, Boldival beszélnem kell, és Mátét is látni fogom, ye", van amikor "úristen, leszarom Boldit, ott lesz Máté, ye", van amikor "úristen, leszarom Mátét, ott lesz Boldi, ye", és van amikor "úristen, leszarom mindkettőt, alszok tovább yee". 

Közgén sajna jött a tanár (beteg volt), és a 4 dolgozat közül egyet se hozott. A legelsőt már több mint egy hónapja megírtuk és egyszerűen nem hiszem el hogy miért nem lehet kijavítani. Hát pár óra és kész is van. Ez úgy fel tud idegesíteni. 

Tesin átmentünk a szparira ahol kb semmit se csináltam, mert leültem. Azért ültem le ma is meg tegnap is, mert pénteken amikor hazajöttem bekattant valami a nyakamba és azóta nem tudom se jobbra se balra fordítani. Azóta jobb a helyzet mondjuk de úgy fájt hogy egyszerűen nem tudtam tesizni, főleg hogy fejenállunk meg ilyen szarságok. Erről is van egy vicces párbeszédem még a reggelről.

É: Majd elmegyek orvoshoz.

B: Miért?

É: Hát a nyakam miatt, tudod, mert elfeküdtem vagy mi.

B: De azzal nem tud mit csinálni.

É: Hát nem is azért megyek, hanem legalább 2 heti felmentésért.

Angolon a versenyre készültem fel (=elolvastam a könyvet amit el kellett hozzá) és kb ennyi. A terv az volt Lucával, hogy majd sietek ki óráról és felmegyek hozzá, mert ahol neki volt órája, ott lesz a C-seknek, és amíg felérnek a C-sek addig ő szóval tartja a tanárát, azaz én látom Mátét ő meg Johnny-t. Ez a terv kb. 1 hónapja lépett érvénybe de még egyszer sem jött úgy össze ahogy azt mi elterveztük. Persze most se jött össze, mivel a tanár kb. a szünet közepén engedett ki minket. A másik ok meg, hogy megláttam Domonkost, Boldi osztálytársát a hátsó lépcsőnél és gondoltam akkor arra megyek le. A lépcsőfordulós radiátoron ott ült Domonkos, mellette meg Boldi. Hát teljes mértékben le voltam döbbenve hogy nem volt ott se Péter se Dávid se senki, így egymásra mosolyogtunk, köszöntünk, majd gondoltam megállok beszélgetni vele. Éppen ette az 5 méteres szenyáját (?). Mondtam hogy mindjárt verseny, mire mondta, hogy "majd szurkolok/gondolok rád", én meg azt hittem mindjárt csecsemőként fogom elbőgni magam. Rendesen meghatódtam. Azért tud ő aranyos is lenni basszameg. Aztán eszembejutott valami, ami életem talán egyik legjobb döntése volt. Ő éppen felállt, pakolászott a táskájába és nézett ki az ablakon, mire közöltem vele: "na megyek, nem nyomulok tovább, szia!", mire elősször elmosolyodott majd elkezdett röhögni teljes erőből. Hát abban a pillanatban semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy Boldi mosolyánál szebb dolgot én még életemben nem láttam. Abban a pár másodpercben nem érdekelt se Máté, se az, hogy nem tudok töriből semmit, vagy hogy nem fog menni az angolverseny, vagy hogy megint miért foglalkozok Boldival, amikor annyira jól tudom hogy nem éri meg. Semmi sem érdekelt, mert esküszöm ahogy így oldalról láttam a mosolyát, ahogy összeszűkűlnek a szemei és megjelenik a kis gödröcske az arcán, csak annyit éreztem hogy úristen, én annyira szeretem ezt az embert hogy az már nevetséges. Az a 20 másodperc annyira beleégett az agyamba, mint amikor Boldi megfogta szeptember 8-án 15:15 perc körül a derekam. Aztán elindultam lefele, még hátrafordulva egymásra mosolyogtunk és olyan büszke voltam magamra hogy ellőttem ezt a poént. 

Lent Luca jól lebaszott, hogy miért nem mentem, mire elmeséltem a Boldis dolgot és komolyan mondom olyan érzelem hullámok söpörtek végig rajtam hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Egyik pillanatban tök szerelmes hangulatban voltam aztán meg rámjött a sírhatnék. Na mindegy. Csak a szokásos.

Rajz és matek után ahol nem történt semmi érdekes jött a töri. Az előtte lévő szünetbe egy folyosón voltunk a C-sekkel, csak nem tudtuk hogy ők a szparin lesznek vagy bent a tesiterembe. Ők se tudták amúgy mert vagy három különböző helyen sorakoztak. Mondtam a lányoknak hogy menjünk fel a szekrényhez de amúgy fogalmam sincs már miért. És pont amikor kiértünk a folyosóra, akkor jött velünk szembe Máté. Kb. 3 méterre volt tőlünk amikor mindhárman kb egyszerre vettük észre. Najó, Klau egy kis fáziskéséssel. 

Én: aztarohadt de jól néz ki. te atyaságos úr isten. 

Luca: úúúú, itt jön

Klau: mi? ki? hol? úristen Szandi itt jön Máté! 

Végig nyomkodta a telóját, de pont mikor egymás mellé értünk, felnézett, rámnézett és köszöntünk. Ő a szokásos unott fejével (én mondom nektek, még egyszer nem láttam mosolyogni. komolyan mondom. még képeken se), én meg nagy vigyorogva köszöntem rá. Amúgy csütörtökön lesz a szülinapja, és arra gondoltam hogy majd a buszon amikor köszönünk felköszöntöm. Kár tervezni, úgy se jön össze. De hátha. 

Valaki elmagyarázná nekem hogy miért van ez hogy én most Boldiért és Mátéért is megvagoyk pusztulva? Mikor az egyiket látom teljes mértékben nem érdekel a másik. Fordított esetben is ez van. Szóval ha Boldival vagyok eszembe se jut Máté. Ha meg meglátom Mátét csak arra tudok gondolni hogy jézusmáriám de megfognám a vádliját. Na jó, ez furán hangzik, de olyan jól néz ki a vádlija. Mert kézizik vagy mi. És tök izmos. Amúgy nem csak a vádlija érdekel. Hanem úgy megismerném őt is. Nem volt elég bajom Boldival, áh dehogy. Kell nekem még egy. Úr istenem. Azért ez mégiscsak jobb minthogy a 20. pasimnál tartanék vagy ilyenek. Mert azért nem jártam velük vagy ilyenek. Szóval ezek csak szimpla agyban lejátszódó dolgok, ugyanis az hogy elképzelem hogy járunk az nem egyenlő azzal hogy járunk. Na mindegy. Csak azért írom ezt mert néha elgondolkodom rajta hogy épelméjű vagyok-e hogy így váltogatom a két szerencsétlent. De aztán rájövök hogy még mindig jobb mint Rebeka, aki a 2 év alatt most tart kb. a 15. pasijánál. 

Töri után jött az angolverseny, amit kb. fél óra alatt megcsináltam majd hazajöttem. Az is egy vicces történet ugyanis amikor beadtam a feladatlapot 45 volt, és a buszom 45-re van kiírva. Mégis úgy éreztem hogy kimegyek, hátha késik, és amikor odaértem kb. 50-kor még várnom is kellett rá. Szóval jól kiszámoltam. Persze később megbántam hogy felszálltam ,mert amikor kinéztem az ablakon és elindult a busz, akkor láttam hogy Máté megy a 10-eshez, amelyikkel mentem volna ha lekésem a 45-öst. Jaj. 

Azta. Összehoztam egy normális (?) bejegyzést. Holnap megint megyek körmöshöz úgyhogy nem tudom mikor lesz megint bejegyzés. xD Most megjött a kedvem az íráshoz bevallom. Talán azért mert a fenti szöveget kevesebb mint fél óra alatt megírtam. Műkörömmel meg kb. másfél óra begépelni egy ilyet, és 3 perc alatt felidegesítem magam mert beakad a billentyűzetbe a körmöm. #whitegirlproblems

Na, majd írok. Puszi. 

Ja, amúgy itt egy kép. Ez az, amit Boldi belájkolt. 
(Csak azért, mert ma bátornak érzem magam, és amúgy se láttok túl gyakran. :D)

1

1