Szóval egy kis fejlemény szerda óta. Elég sok minden történt azóta és rájöttem hogy az egész "barátság" dolog egy nagy faszság, mert már komolyan senkibe se bízhatunk csak saját magunkba. Erre az utóbbi pár napban jöttem rá amikor komolyabban elgondolkoztam Klauékon. Klauval együtt jártam oviba, azóta jóba vagyunk. Voltak kisebb-nagyobb veszekedéseink de a végén mindig kibékültünk és őt tényleg igaz barátomnak tartottam. Lucát ebbe a suliba ismertem meg tavaly, és valahogy hárman összekerültünk. Én lemondtam erről a "legjobb barátnő" dologról Petra után, mert abban is hatalmasat csalódtam, de ettől függetlenül úgy gondolom hogy az embernek szüksége van barátokra. Én megtaláltam őket, és azt hittem tényleg hogy ez most komolyabb, mert középiskola, meg nem vagyunk 10 évesek satöbbi. Na hát én most jöttem rá hogy minden barátság ideiglenes, egyik se tart örökké. Ismét csalódnom kellett a barátaimban pedig ez Petra óta nem fordult elő ami egyébként hatalmas törés volt az életembe és még mai napig ha eszembejut legszivesebben sírnék. Klauékkal hogy most hogy állok, az még mindig kérdőjeles, de bármi is lesz ennek a végkimelete, akár kibékülünk akár nem, én soha többé nem fogok bennük úgy megbízni ahogy eddig tettem. Eddig úgy voltam vele, hogy nekik bármit, bármikor elmondhatok, és ezt így is tettem. Mindig mindent elmondtam nekik, mindig mindent megtudtam velük beszélni. De ha most ki is békülünk, én nem fogom ezt tovább csinálni. 

Persze most úgy tünhet hogy nem érdekel, valójában a szivem szakad meg hogy ide jutottam megint. Én nem tudom ép ésszel felfogni hogy hogy lehetnek ilyen gyerekesek. Vagy hogy mit rontottam el megint. Én tényleg nem. 

Tegnap történt valami ami az egész mai napomat meghatározta és valószínűleg a következő pár hetemet is megfogja határozni. Az egész ügyvitelin kezdődött. Olyankor két felé vagyunk osztva, én ugye külön vagyok Klauékkal. Órán volt egy feladat amit én már rég megcsináltam, de voltak akik nem, így Réka csinált egy facebook chat csoportot ahova bevett mindenkit aki abba az ügyvitelis csoportba van. Már akkor kiakartam lépni a csoportból, csak SAJNOS nem tettem. Elküldték a megoldott feladatot de engem az ugye nem érintett mert én már rég kész voltam vele. Vagy 10-15 ember volt a csoportba akik mind elbeszélgettek ott, küldözgettek matricákat stb. Amikor még este fél 11-kor is másodpercenként rezgett a telóm, hogy valamelyik debil osztálytársam üzenetet küldött a csoportba, akkor arra gondoltam: vagy kivágom a telefont az ablakon, vagy kilépek a csoportból. Nos, egyikre sem volt szükség, kiraktak maguktól.. Pff. Na erről majd később. Szerintem teljesen elfelejtették hogy a csoportba vagyok, mert ugye semmit se írtam oda, csak olvastam hogy miket beszélnek. Küldözgették magukról a képeket ahol bevannak baszva meg félpucérak meg ilyenek, le is mentettem őket szépen, biztos jól jönnek még. Aztán egyszercsak olvasom, hogy Klauról meg Viktorról van szó. A csoportba benne volt Kitti is, aki Viktor volt barátnője (? asszem nem jártak, csak szexuális kapcsolat volt). Még szerdán látták az osztálytársaink hogy Klau meg Viktor beszélnek élőbe és már akkor ment a pletyka, hogy biztos járnak meg ilyenek. Sokat nem tudok erről mert Klau meg Luca engem ebből elég rendesen kihagytak. Mikor megláttam hogy Klauról meg Viktorról van szó, félretettem egy kicsit a haragomat és gondoltam azért leírom Klaunak hogy tudjon róla. Hát sok hibát vétettem már életembe és ez is elég komolyan közéjük tartozik. Hagynom kellett volna az egészet a francba. Hát hogy viselkedtek velem egész héten? És én még ezek után segítsek neki. Hát fasza mondhatom. A jó szívem fog a sírba vinni. Megírtam neki, le screenshotoltam neki a beszélgetést. Én nem tudom hogy lehet még facebookon is ennyire éreztetni a flegmaságot, de annyira érezni lehetett azt a "leszarom" stílust tőle, hogy eszem megáll. Annyit írt rá, hogy "nem érdekel, majd odamegyünk holnap Viktorral és megmondjuk nekik hogy álljanak le", mire írtam hogy oké, nekem nyolc, csak szóltam. Aztán ráírtam Lucára mire megkérdezte hogy most mi ez az egész KAVARÁS (!), én meg elmagyaráztam neki vagy háromszor, mert nem tudta felfogni első két alkalommal. Írtam neki, hogy "de Klaut nem igazán érdekli" mire írta, hogy "mert?" mire írtam, hogy "hát azt írta nem érdekli". Erre, mintha Klau valami SZENT lenne, azt írta "ideges szegény, hagyd inkább, ha van még valami küldd el nekem". Úramisten. De sajnálom. A szivem megszakad érte. Már akkor megbántam hogy szóltam. Persze Klau ezt megis írta Viktornak fészen, hogy valamilyen csoportba őket beszélik ki. Mit ad Isten? Viktor tesója, Kristóf, kivel jár? Rebekával. Mint valami szappanopera esüszöm. Miután Viktor megtudta az információt, átment Kristófhoz, akinél MIT AD ISTEN MEGINT, PONT ott volt Rebeka. Éppen etye-petye után nyitott be (nem akartam csúnyán fogalmazni, de amúgy nem tudom ezt nekem miért kellett tudnom), és számonkérte Rebekát, hogy mi ez a kavarás. Erre mondta Rebeka, hogy ő azt se tudja milyen facebook csoportról van szó, ami mondjuk igaz, mert ő a másik ügyvitelis csoportba van, és mondta, hogy neki ehhez semmi köze, csak annyit tud hogy Kitti féltékeny Klaura amiért Viktor vele kavar. Na én már nem is írtam többet se Klaunak se Lucának, komolyan ott tartottam már hogy szopjon le mindkettő tövig, én csak segíteni próbálok és még egy köszit se kapok vagy valami. Hát hogy bántak velem egész héten??? Mint egy darab szarral, én meg mégis ahelyett hogy elhallgatom előle, még szólok neki, hogy tudjon róla! Hát normális vagyok én? Határozottan nem...  Mindegy, ami történt megtörtént. Ma reggel mikor felkeltem, mit látnak szemeim? "Kitti eltávolított téged a "10E másik fele" nevű csoportból". Haha. Megtudta hogy én spicliskedtem és ki is rakott a csoportból. Komolyan ez az osztály tele van ilyen 10 évesekkel. "Kiraklak a csoportból, mert árulkodsz!" Jézusom. Na mindegy, nagyon nem ütött sziven hogy nem rezeg folyton a telóm. (És persze minden rezgésnél azt hittem hogy Boldi írt. Ugye egyszer sem ő volt. Én nem is tudom minek kéne történnie hogy rámírjon. Legutoljára akkor írt, amikor megkért hogy szkenneljem be este fél 12-kor a teljes irodalom füzetemet neki.)

Ma ünneplőbe kellett menni aminek kifejezetten örültem. Én nem tudom mi van velem, de én imádok ünneplőbe lenni. A fél napomat amúgy a Vans-embe töltöttem, mert a balerinához szerintem még hideg van. Az ünnepségre azért átvettem, de kaptam pár fura pillantást miatta. Na mindegy. Reggel már készültem hogy beülök Boldi mellé és VÉGRE valahára kitudom önteni neki a szivem, mert még mindig nincs tudatában azzal hogy most valami képszakadás van köztem meg a lányok között. Ja, amúgy tegnap nagyon kiakadtam a lányokra. Ott álltunk a büfénél, amikor jött Boldi. Szegénykém felénk fordult és köszönt, hogy "sziasztok", mire én persze mosolyogva visszaköszöntem, Luca flegmán odavágott egy "helót", Klau meg nem is köszönt neki. Na jó. Kezd betelni a pohár. Nem csináltam semmit, de flegmulnak. Oké. Nem szólnak hozzám. Oké. Kihagynak minden beszélgetésből. Oké. Kibeszélnek. Oké. Nem bánom. Tényleg, ezt még elviselem. De azt, hogy Boldival bunkón viselkedjenek, na azt már nem. Komolyan, úgy kellett lenyugtatnom magam hogy fel ne borítsam az asztalt. Teljes mértékben eltudom viselni ha szarul bánnak velem meg ilyenek, de ha azokat bántják akiket szeretek, akkor vége. Szerencsétlen Boldi mi a lófaszt csinált? SEMMIT. Én persze köszönök normálisan Daninak, meg Viktornak is visszaköszöntem normálisan, nem flegmázok velük, mert semmi okom rá, nem tehetnek ők semmiről. Akkor Boldi miért érdemli ezt? Ok, 100% hogy Boldinak ez fel se tünt, mert megint kómás állapotba volt és majdnem elaludt járás közbe, de ez engem nagyon bántott. Sőt, idegesített. Mátéra is forgatják a szemüket? Hát mi a faszért? Csináltak ők valamit? Én nekem semmi bajom se Danival, se Viktorral, se Johnnyval, MERT NEKIK EHHEZ SEMMI KÖZÜK, HOGY NÁLUNK MOST FASÍRT VAN. 

Ja, tegnap amúgy ugye szokásosan kihagytak a dolgokból (már valahogy kezdek hozzászokni), és irodalom előtt konkrétan vagy 5 méterre álltunk egymástól. Ők ketten beszélgettek, én meg ott álltam egyedül és néztem magam elé. Tényleg nem szomorkodtam miatta, mert pont előtte beszélgettem Viktorral erről, elmondtam neki hogy mi a szitu ő meg megnyugtatott meg mondta hogy bármikor odamehetek hozzá stb, szóval tényleg nem érdekelt hogy 5 méterrel arrébb éppen rólam beszélnek. Sőt, teljesen máson agyaltam, amikor odajött hozzám a két Kriszti az osztályból, akikkel olyan semmilyen kapcsolatom sincs, és megkérdezték hogy miért sírok? Mondtam, hogy nem sírok, mire mondták, hogy látják rajtam hogy valami bánt és hogy "csillog a szemem" meg összevesztünk Klauékkal? Vagy mi a baj? Na hát elősször is valószínűleg azért csillogott a szemem mert előtte Máté köszönt és még nagyon friss volt az élmény. Ezt persze nem mondtam nekik. Próbáltam direkt lazán kezelni a helyzetet, szóval ezt mondtam: "Ja, nem, nem vesztünk össze. Nem vagyok szomorú, vagy ha igen, hát nem miattuk az biztos. Nem tudom mi bajuk van." Erre mondta az egyik Kriszt: "de hogy érted? nem beszélnek veled vagy mi?" Mire én: "Hát őőő, nem. Nem igazán. Levegőnek vesznek konkrétan, de nem baj." Mire mondta a másik: "De miért? Olyan rossz látni hogy itt állsz egyedül és mindjárt sírsz." Rohadtul idegesített ez a "mindjárt sírsz" dolog, mert marhára a sírásnak a közelébe se voltam. Mindegy, közölték, hogy Klauék milyen "gonoszak", hogy "kiközösítenek", mire mondtam, hogy nem baj, nem érdekel annyira, majd elmúlik nekik, nekem mindegy, én elvagyok. Mire elmentek, és adták tovább az infót az egész osztálynak. Klau meg Luca amúgy az egészet végignézték és végig suttogták, biztos elhordtak minden szarnak hogy szóba mertem állni mással. Egyébként kétféle képpen értelmeztem ezt a Krisztis dolgot. 1. Egyrészről nagyon jól esett hogy odajöttek, mert ha az embert egy héten keresztül levegőnek nézik és leszarják, bizony jól esik ha valaki odajön és megkérdezi hogy mi a baj. 2. Másrészről meg az eddig megtett másfél év után ez volt kb. az első hogy hozzámszólnak, szóval annyira nem kéne hogy meghasson ez a dolog, mert valójában biztos tesznek az egészre, csak akarnak valami új témát. 

Visszatérve a mai napra. Mikor felkészülten felszálltam a buszra (rágó be, haj csekk, Viktortól megkérdezni tízszer, hogy okésan nézek-e ki, satöbbi), és megláttam hogy Boldi nincs is a buszon, majdnem leszálltam a buszról. Végülis péntek 13, mit vártam? HAHA! Megláttam Gergőt, köszöntünk egymásnak, de eléggé megijedhetett az arckifejezésemtől, mert elősször mosolyogva felszállok, körbenézek, majd leolvad az arcomról a mosoly és idegbeteg fejjel kapkodok össze-vissza. Aztán meg agresszívan köszönök neki egy "heló"-val. Szegény. Leültem valami csaj mellé és gondoltam nembaj, majd hazafele mellé ülök és akkor beszélgetünk. De egyet megigérek, ha valaha is lesz köztünk valami Boldival, én megnevelem rendesen, hogy időbe kelljen fel és ne aludjon el 5 napból 3-at. 

A suliba beérve még nem voltak ott Klauék a büfénél, de igazából azt se tudtam hogy ők jönnek-e nulladikra vagy nem, ugyanis mostanába mintha kevés lenne köztünk a kommunikáció. Mintha. Pfff. Így leültem a padra és figyeltem a suliba érkező embereket. Jöttek sorba a d-sek ugye, a normálisabbak, akik nem alszanak el, ők mind köszöntek, aztán megláttam Klaut meg Lucát ahogy jönnek be. Ahogy bejöttek és megláttam őket, egyszerűen olyan undor fogott el hogy még magam is meglepődtem. Nem vettek észre, felmentek a szekrényekhez, gondolom sminkelni vagy nem tudom. Ugyanis Lucának nincs egy sminkcucca se így mindig Klau sminkeli ki a suliba. Na ezt had ne kommentáljam. Köszönöm. 

Ott ültem még vagy 15 percig, mondom én biztos nem megyek utánuk. Aztán lejöttek és beültek mellém, de látszott rajtuk hogy semmi kedvük sincs hozzá. Hát bevallom nekem se volt. Szóba jött a tegnapi dolog úgyhogy arról beszéltünk egy csomót. Én háttal ültem a bejárati ajtónak sajnos, ők meg véletlenül (!) elfelejtettek szólni, hogy jön Boldi. Klau kb. akkor mondta, hogy "itt van Boldi", amikor már majdnem belépett a terembe. Azért sikerült köszönnünk egymásnak, de szerintem látta Boldi a szemembe a haragot. Tudja hogy utálom ha nem jön vagy ha nem foglalja a helyet, mert utána egész nap nem igen szólok hozzá. Jaj. Aztán jött az egyik osztálytársunk aki benne volt a csoportba és azt írta Klaura, hogy "tampon", mert hogy olyan az alakja mint egy tamponnak ?!!?!??!, Klau meg odahívta, hogy most akkor miről is van szó. Dóri hirtelen azt se tudta hogy köpjön vagy nyeljen, mert szerintem nem tudta hogy én vagyok ugye a spicli így az elején tagadott mindent aztán motyogott valamit és elhúzott. Amúgy most az egész osztályba kb. nem is Klau a közutálat tárgya hanem én, mert én mondtam el mindent neki spicli módjára. Gratulálok magamnak. Dóri elindult a lépcső fele ahol kb. minden osztálytársunk odagyülekezett köré és jól kibeszéltek minket hármunkat, legfőbbképp engem. Ezt tőlünk kb. 5 méterre. Néha úgy elmennék ebből az iskolából hogy ne kelljen ilyen dedósokkal foglalkoznom. Nem tudom meddig birom ezt elviselni. Amúgy ez volt kb. az első normális beszélgetésünk múlthét óta, de még ez se volt az igazi, és valahol mélyen éreztem hogy csak azért kedvesek velem hogy elmondjak minden információt. Mert azért én se vagyok teljesen hülye, volt, amit megtartottam magamnak. Ezután felmentünk a terem elé ahol olyan pillantásokat kaptunk amiket nem nagyon kívánok senkinek. Ez volt a szebbik része. Aztán kijött a teremből Viktor, puszilkodtak Klauval majd Klau elkezdte ecsetelni, hogy Barbi, az egyik barátnője megkérdezte tőle, hogy "mit csinálsz Klau hogy minden pasi odáig van érted?" mire mondta Klau, hogy azt válaszolta rá: "nem tudom mit csinálok, én nem csinálok semmit, csak úgy odavannak értem!" Szent isten. Eddig talán kicsit elfogult voltam velük kapcsolatban. Ez nekem már egy olyan szinten nagyképű megnyilvánulás ami nekem már sok. Na de mindegy is. Bemehettünk a termekbe, ahol aztán végképp olyan pillantásokat kaptam hogy majdnem kilyukadt a hátam. Mert majdnem a legelső padba ülök így nem láttam hogy éppen ki néz, de éreztem hogy néznek. Kittitől kezdve mindenki olyan lenézően nézett rám, amolyan "hülye spicli" nézéssel, ami elősször tényleg nagyon rosszul esett, hogy most ennyire utál mindenki, de aztán szó szerint a pofájukba mosolyogtam olyan vicces volt az egész szituáció. Egyrészt rohadtul elkeserítő hogy már nem csak Klauék fordultak ellenem hanem már az egész osztály, kivéve 1-2 embert akik azt sem tudják miről van szó, másrészről meg olyan szinten nem érdekel hogy csak röhögni tudok. Mikor beszéltünk Klauékkal megjegyeztem nekik, hogy "jaj hagyjuk már, ebbe az osztályba mindenki kibeszél mindenkit", és remélem leesett nekik hogy rájuk gondoltam. Mert ők is csak másban látják a hibát, hogy más kit beszél ki, meg most nagyon odavannak hogy Kittiék kibeszélték Klaut fészen, de abba nem gondolnak bele, hogy ők ugyanezt csinálják velem. Ők is ugyanúgy kibeszélnek engem akár élőbe akár fészen, és nekem ne mondja azt senki hogy az elmúlt 1 hétben egy szót sem ejtettek rólam. Szóval ha mélyen belegondolunk ez rohadtul vicces. Hittanon nem történt semmi, azon kívül hogy kilyukadt a hátam. Matek előtt leültünk a suttogóba egy padra és ott beszélgettünk tovább. Az egész nap amúgy erről szólt. Szóba hozták Klauék hogy vonjuk be ofőt ?!?!?!?!?!?!? és hogy én mutassam meg ofőnek az egész beszélgetést, meg a képeket meg ezeket. Na nekem ez már sok. Oké hogy most osztályon belül harc megy, mert van a Klau/Luca csapat, van a Szandi csapat (tagok: én) és van az osztály többi része, az oké, majd mi lerendezzük. De hogy mi a jó istennek vonjuk bele ofőt én azt akkor se értettem és most se értem. Mit tudna ofő csinálni most ezzel? Meg mi köze neki ehhez? Meg úgy alapjáraton: eléggé lesüllyedtem az egész osztály előtt most ezzel, még jobban süllyedjek le azzal hogy még ofőhöz is rohanok? Na nem. Elősször mondtam nekik, hogy "oké... jó..", de a következő szünetbe mondtam, hogy szerintem fölösleges meg ilyenek, érveltem, mire rögtön meglátszott rajtuk egy pillanatra hogy valójában rohadtul leszarnak még mindig, csak arra vagyok jó hogy most infókat szerezzenek, mert már rögtön mondták, hogy "a faszt nem, szépen odamegyünk ofőhöz és megmutatsz mindent". Hát azt elfelejthetik, mert én biztos nem fogom. Azért ne süllyedjünk már le ilyen általános szintre. Utoljára általánosba volt ilyen hogy ofőt bevontuk egy vitába és akkor is megtéptem egy csajt. Nekem nem hiányzik az megint. Amúgy tényleg nem kedvelem se Kittit se a háromnegyed osztályt, de amiket matekon mondtak azokkal egyet kell hogy értsek. Ott ültek mögöttem és arról beszéltek, hogy ez mennyire gyerekes hogy most engem kiközösítenek, meg hogy utoljára oviba csináltak ők ilyet stb. Azért ebben igazuk van. Nem kell engem sajnálni, de ebben igazuk van. 

Amikor a suttogóba ültünk jöttek le a C-sek a hamadikról, és Máté meg közvetlenül mellettem ment el. Én ugye ültem ő meg fölöttem állt, és hát egy pillanatra teljesen elfelejtettem az egész balhét, mert annyira gyönyörű szép kék szemei vannak hogy rendesen el lehet bennük veszni 2 másodperc alatt. Annyira édes hogy mindig köszön és közbe belenéz a szemembe. És az öltöny is nagyon jól állt neki persze. Nekem amúgy az ilyen ünneplős napok kész átkok, mert akárhányszor meglátom Mátét vagy Boldit öltönybe akkor nekem ott kész, vége, kámpec, lehet hívni a papot. Bár ez leginkább Boldinál van, Máténál annyira nem tapasztaltam ezt a halál közeli élményt.

Mivel ugye elfelejtettem egy pillanatra az egész balhét, úgy fordultam vissza a lányokhoz ahogy eddig mindig: "úristen, aztakurva, azok a szemek, és az öltöny, te jó ég, a lábai, az öltönybe, én most megyek és lerántom róla, a szemei, a szép kék szemei te jóég" aztán mikor láttam a flegma pillantásukat leesett a dolog és inkább befogtam. Megint szóba jött a balhé amit már annyira untam de tényleg. Hát meddig kell még erről pofázni. Annyira unalmas már. 

Közgén bejött ofő is mondta hogy következő órába megyünk a művházba előadást nézni. Amúgy közgére a matek tanárnő jött be, aki az első 10 percbe megpróbált matekozni de aztán rájött hogy értelmetlen így szabad foglalkozás volt. Amikor hallottam hogy Luca előreüvölt Klaunak, hogy "Klau ide ülsz?" akkor le kellett hunynom a szemem egy pillanatra hogy ne fakadjak sírva, mert általában ezt eddig mindig tőlem is megkérdezte, ezúttal azonban nem. Így ott maradtam a helyemen és kinlódtam egész órán. Néha hátrafordultam, olyankor rám mosolyogtak, de én egyszerűen képtelen voltam visszamosolyogni. Az egész osztály erről beszélt, hallottam a suttogásokat, hogy én miért nem megyek oda, meg miért közösítenek ki stb. Na hát ezt én is szeretném tudni. Mert még mindig azt az álláspontomat foglalom, hogy szerintem ezt rohadtul nem érdemeltem meg. 

Óra után gyülekeztünk lent és hálistennek a c-sekkel mentünk együtt. Bár nem tudom miért mondom azt hogy hálisten amikor Mátét kb. 200 méterről láttam. Na mindegy. A művházba így ültünk: ofő, én, Klau, Luca. Klau meg Luca az egész előadást végig beszélgette, én meg ofővel diskuráltam néha-néha. Amúgy Boldi a leghátsó sorba ült én meg kb. a legelsőbe szóval tök jó volt, tényleg, fantasztikus. De csomószor hátrafordultam és reménykedtem hogy észrevesz, hogy ilyen szerelmespárok módjára integessünk egymásnak, de helyette az egyik osztálytársa kezdett el integetni meg vigyorogni. (?) Az előadás amúgy jó volt, vicces volt, pár D-s is fellépett köztük Dávid aki táncolt, meg eljátszotta hogy megveri a katonát, ami olyan volt mintha nem is színjáték lett volna, ugyanis ugyanezt csinálja velemem is mindig. Nekem jön. Ott röhögtem egyedül mint valami hülye, na jó, ofővel néha összenéztünk és röhögtünk, meg mondta ofő hogy "ez vicces" én meg "aha, igen". Máskor meg Klauékkal összenézünk és szakadunk meg minden, hát ők szakadtak is együtt. Amúgy attól féltem hogy rámjön a köhögési roham és megfulladok. Bár annyira nem bántam volna. Végülis valaki csak újjáélesztett volna. Majd Boldi, aki a leghátsó sorba ült. Vagy Máté, aki a jóisten se tudja hol ült. Tök jó. Ilyeneken agyaltam amikor aztán vége lett és mehettünk vissza. Visszafele Klauék ketten együtt összekarolva (!!!!) sétáltak a suliba fele, én meg lemaradva, kb. 5 méterrel mögüttük kullogtam és folyton hátrafordultam, hátha meglátom Boldit hogy odamenjek vagy Viktort, vagy tulajdonképpen bárkit, aki még nem utált meg teljesen. Hát senki ilyen nem volt, még ofő is, az eddigi hű társam is lelépett és máshoz ment beszélgetni. Mindenki elvolt, beszélgetett valakivel, szó szerint csak én kullogtam ott egyedül mint valami agyonvert állat. Na az úgy akkor eléggé szar volt, nem fogok hazudni. Ja, amúgy az előadás után amikor ott sorakoztunk a művházba, Klau megszólalt, hogy "ott van Máté!", mire úgy felment bennem a pumpa hogy azt hittem orrbaverek valakit. Csak annyit mondtam rá: "jólvan, látom én is". Mire megkérdezte: "most baj hogy szóltam?" én meg: "ó, dehogyis, isten ments, csak mondom, hogy én is látom, van szemem". De jól esett, istenem. Én egész héten próbáltam normálisan viselkedni de mostmár betelt a pohár, és annyira jól esett végre kicsit flegmának lenni. Erre felkapta a vizet de már tényleg ezen csak röhögni tudok. Kínomba mi mást csinálhatnék? 

Föci előtt mondtam nekik, hogy elmegyek kajálni, mire mondták hogy oké. Máskor azt mondták volna: megyünk utánad! vagy ilyenek, most persze nem. Szóval lerohantam kajálni, 5 perc alatt ettem kb 3 falat sajtos-tejfölös tésztát. Se étvágyam, se időm nem volt, rohantam is vissza. Addigra már jött is a tanár. Alig vártam hogy vége legyen az órának és végre mehessek a buszmegállóba, Boldihoz, hogy végre valahára egymás mellé üljünk és tudjak valakivel beszélgetni. 

Vége lett az órának én meg rohantam a buszmegbe. Ott álltak Boldiék, akiknek odaköszöntem hogy sziasztok, mire mindenki visszaköszönt hogy heló. Háttal állt nekem mindenki, én meg persze Boldi mögé álltam. Vagy 10 percig csak álltam ott csöndbe, ő meg beszélgetett az osztálytársaival, ami hát nem esett éppen jól. Ekkor már tényleg azt hittem hogy na, már őt se érdeklem, de jó, de aztán felém fordult és közölte, hogy "akkora egyest írtam kémiából, örülhetsz!" és végre valahára, ezen a napon elősször sikerült szívből mosolyognom. Kicsit elbeszélgettünk ott, aztán. Aztán. Fú. Hogy is írjam. Hirtelen felémfordult, így egymással szembe álltunk. Én kb. a mellkasáig érek egyébként. Tök hirtelen fordult felém amúgy, nem számítottam rá, így kissé elakadt a lélegzetem. Olyan közel állt hozzám, hogy rendesen hallottam ahogy lélegzik. Megbabonázva néztem az elém tárulkozó látványt (Boldi, öltönybe, teljes egészében), majd rendesen szemügyre vettem. Mindketten csöndben voltunk, csak Boldi szuszogását lehett hallani meg az én hörgésemet (?). Tudtam hogy lenéz rám, éreztem, így tovább szuggeráltam a mellkasát majd felhúztam az egyik szemöldököm amolyan "nem semmi" stílusban, majd jött a busz így elfordultunk mindketten. Pedig felkellett volna néznem rá, de már sajna késő volt. De ez a pillanat akkor is olyan.... jó volt. Én nem tudom mi ütött belé, egyik percbe még valamin röhögünk, aztán hirtelen felémfordul, közelebb lépett hozzám, mintha csak azt akarta volna mondani ezzel: "tessék, nézd a testem, milyen jól nézek ki öltönybe! nézd meg jól, mert sosem lesz a tiéd!" Aztán maga elé engedett a kis drága, és minden erőmmel azon koncentráltam hogy istenem kérlek add hogy egymás mellé tudjunk ülni. De mivel rengetegen voltak, természetesen nem jött össze, így egymástól elég távol ültünk, de még így is láttam hátulról. Egész út alatt őt néztem, az apró reakciójit, a szempilláját, a kezét, ahogy eszik, mint egy kisbaba, ahogy röhög, mindent megfigyeltem. Ahogy akkor hátradőlve néztem, rájöttem ismét, hogy egy olyan dolog nincs benne amit ne szeretnék. Imádom a hosszú szempilláit, a mosolyát, a gödröcskéit, az izmos karját, a hosszú lábait, a nagy barna szemeit, a nyaka jobb oldalán található anyajegyet. Minden porcikáját szeretem és ez annyira elkeserített, meg úgy amblokk az egész nap/hét, hogy mikor beszálltam anyum mellé a kocsiba tényleg csak egy löket kellett volna hogy el ne bőgjem magam. Túl sok volt nekem ez a hét. Én ezt már nem birom. Ha mostantól minden hetem ilyen lesz, köszönöm szépen inkább kihagyom. Ha nem lenne Boldi, én átiratkoznék másik iskolába. Mert ez már gyászos ami itt megy mostanába. Az egész osztály utál, még azok is akiket eddig a barátaimnak tekintettem. Egyedül tényleg Boldira számíthatok most még ha szerencsétlen nem is tud semmiről. Nekem már az hogy kedves velem már az annyira sokat jelent. Mert egész héten körülbelül ő volt az egyetlen akinek volt kedves szava hozzám. Ez annyira sokat számít nekem. Boldi már nem csak külsőleg jön be, vagy mint pasi, hanem már rendesen LELKILEG szeretem és annyira furcsa mert még sosem volt ilyenben részem, de rendesen érzem hogyha ő nem lenne én nem tudom mit csinálnék. Már csak az hogy létezik annyira motivál. Néha mondjuk elveszi az életkedvem de később mindig belegondolok hogy minden veszekedés meg minden ellenére rohadtul hálás vagyok hogy ismerhetem őt. És ha nem is lesz köztünk soha semmi, az sem érdekel, és ezt most tényleg őszintén írom. Nem érdekel, mert ez már annál sokkal több... ez már nem az hogy "bárcsak a pasim lenne, bárcsak járnánk!" ez már annál sokkal több.. Tényleg ő a legfontosabb ember számomra az egész világon. 

 

1

1