Hát fantasztikusan kezdődik ez a hét is... Bár ha belegondolok, annyira nem volt rossz, csak megint a lányok részéről volt ratyi.

Úgy döntöttem ma nem megyek nulladikra, akár látom Mátét akár nem, inkább aludtam 50 perccel többet. Amúgy tényleg szívesen mennék hogy lássam, de sok értelme nincs, valljuk be. Köszönünk egymásnak, aztán ennyi. Plusz látom 20 percig hátulról. Tényleg nagy előrelépés. Mátéval se vagyok túl motivált úgy tűnik.Pedig tényleg pozitívan akarom látni a dolgokat vele kapcsolatban de nagyon nincs mit pozitívnak látni. Még negatívnak se. Tényleg olyan semmilyen a kapcsolatunk, egy hatalmas kérdőjel. Mert vannak napok amikor még csak nem is köszönünk egymásnak vagy nem is látom, és olyankor van amikor ez elszomorít és van amikor teljesen hidegen hagy... Aztán van amikor köszönünk, olyankor általában végem van és öröm meg boldogság lesz legalább 10 percig. Meg van amikor beszélünk, eddig kettő ilyen alkalom volt, de az se volt valami nagy beszélgetés ugye... Olyankor meg örülök persze, de aztán eszembejut, hogy jézusom, hát mit csinálok. Azért örülök mert köszön? Atyavilág. Elgondolkodtam multkor azon, hogy Boldival mit csináltam hogy ilyen jóba lettünk, és esküszöm nem emlékszem. Nem emlékszem a folyamatra. Emlékszem az elejére, hogy 2014. október 5-én EPIC FAIL, akarom mondani 2013. október 5-én amegláttam és megtetszett, aztán egy csomó ideig csak bámultam, majd hirtelen képszakadás, és utána csak azt tudom hogy tök jóba lettünk. De hogy közbe mit csináltam azt nem tudom... Majd visszaolvasom valamikor de igazából nem nagyon szeretem visszaolvasni a bejegyzéseimet mert rájövök hogy úgy fogalmazok mint egy ötéves, és nagyjából úgy is picsogog minden miatt.. De majd valamikor ráveszem magam, mert tényleg érdekel. Hát ez azért elég gáz amúgy. Hogy nem emlékszem hogy lettem jóba vele. Pff. Na mindegy. Visszatérve Mátéra, én tényleg nyitott lennék arra hogy megismerjük egymást de hát ha ő nem lép én nem tudom mit léphetnék. Bejelöltem (még tavaly lol), felköszöntöttem élőbe (!), folyton bámulom, adom neki a JELEKET, szemezek vele, rámosolygok, hát én nem tudom hogy ez mi ha nem UTALÁS egy bizonyos dologra. És néha ő is ad jeleket, vagyis mosolyog (?) meg ilyenek (azért írom, hogy "ilyenek", mert több nem jut eszembe). Amúgy amikor meséli Klau hogy Viktor miket mond neki, hogy gyönyörű, meg hogy minden nap beszélgetnek facebookon reggeltől estig, élőbe is beszélnek, Viktor rózsát ad neki, Viktor megöleli, Viktor beleszagol a hajába (?), Viktor elhívta szolizni, Viktor minden nap elmondja neki hogy milyen szép... na hát olyankor szembesülök azzal hogy mennyire levagyok süllyedve hozzá képest. Mármint Viktor ÉRDEKLŐDIK iránta, ő lép, Klau nem csinál kb semmit. Én meg itt szerencsétlenkedek Boldival meg Mátéval. Bámuljuk egymást, néha beszélünk, és megvagyok halva ha köszönnek. Ő meg ilyen keményen benne van a dologba. Hát ez azért szerintem gáz. Na de mindegy, most elszomorodtam. Én örülök Klau boldogságának meg minden de azért tök rossz. 

A buszon Ervin mellém ült, amin meglepődtem mert elősször valaki más mellé ült. Múltkor megkérdezte, hogy mi van Boldival, én meg elkezdtem üvöltözni vele, hogy nincs semmi, hagyjon vele, már nem érdekel, de nem tudom mennyire vette be. Azóta nem beszéltünk róla. Most se nagyon beszéltünk, csak hallgattuk mindketten a zenét, aztán elmentünk a boltba. Arra gondoltam hogy elmegyek vele a terme elé és beszélgetek vele, ugyanis semmi kedvem se volt Klauékkal lenni. De mivel ugye nem vagyok teljesen normális, inkább mentem Klauékhoz. Ahol Klau vagy 20 percig mesélte a Viktoros dolgait, majd mikor elért egy bizonyos ponthoz, megkérdezte, hogy "ugye nem zavar hogy ilyenekről beszélek?" Áh dehogyis, egy kicsit sem. Végülis szarnak néztél egy kerek hétig, de most hallgassalak meg és vágjam a mosolygós arcot, holott legszivesebben sikítva futnék el onnan. Ezután meghallgattam részletesen hogy Viktor hogyan szagolt bele a hajába a szolizás után, majd hivatalosan is elkönyveltem magamnak, hogyha valaha is lesz pasim, nekem lesz magánéletem és nem fogok minden apró részletet az orrurka kötni, mert rohadtul idegesítő. Persze közbe majdnem megszakadt a szivem, hogy nekem miért nem csinál ilyeneket Boldi kötőjel Máté, de azért mosolyogtam, és én tényleg nagyon örülök neki. Bár még mindig nem értem ezt a Danis/Viktoros dolgot, hogy most akkor mivan. Mert tesin meg azt mondta, hogy Viktor neki csak egy kavarás, de Daniba szerelmes. Itt essek össze ha értem. Ha nekem Máté hirtelen elkezdene irogatni meg abba a helyzetbe lennék mint Klau Viktorral, hát akkor biztos hogy nem foglalkoznék tovább Boldival, csak mint barát. Vagy ha Boldi csinálná ezt (LOOOOL), akkor tuti hogy Máté se érdekelne. Na amint látjátok én már a legvégét járom.. nekem már oly mindegy hogy Boldi vagy Máté... Jézusom de gáz vagyok. Ugorjunk is tovább inkább.

Míg Klau szerelmi életét hallgattam, feltűnt hogy Luca kb. hozzám se szólt. Szóval Klau már kezd megenyhülni, Luca viszont nem. Istenem, bár tudnám hogy mi miatt is enyhült meg Klau. Komolyan jó lenne már tudni hogy mit is csináltam. Amúgy amikor beért Boldika a suliba és elsétált mellettünk majd köszönt, na akkor tényleg nagyon felment bennem a pumpa és azt hittem szétverem a büfét. Boldi szegény ismételten tök édin köszönt (ami azt jelenti, hogy félig még alszik ugyebár, mert azt se tudja milyen rendezvényen van), én visszaköszöntem, na és találjátok ki a következő mondatot. Nem lesz nehéz. Klau meg Luca nem köszöntek vissza, csak belebámultak a szemébe. Ekkora parasztságot baszki én már nem tudok elviselni. Egy ezred százalék kellett volna hogy a pofájukba ne üvöltsem, hogy VISSZAKÖSZÖNNI? ESETLEG????? ÓÓóó hogy az a jó büdös. Én ezt nem tudom fizikailag felfogni. Lehet én vagyok túl hülye de ez már egy olyan dolog ami egyszerűen nem fér bele az agyamba és csak bámulok magam elé hogy miiivaaan?

Hármas lett a bioszdogám, aminek tökre örülök amúgy. Azta, dejó, kit érdekel.

Fizikán dogát írtunk, amiről én fullra nem tudtam, de mondjuk annyira bevallom nem is érdekelt. Éppen ültem volna le a helyemre, amikor megfordultam és láttam hogy Klau beült Luca mögé, hogy tudjanak egymásnak segíteni. Van amikor legszivesebben sírnék ilyenkor, hát ez most nem egy ilyen alkalom volt, ugyanis a Boldis incidens után semmi kedvem se volt beszélni velük. Meglátták hogy nézem őket, mire Klau odaszólt, hogy "ideülsz Szancsi?" Rögtön ránéztem Lucára és flegma stílusba megkérdeztem: nem baj Luca? nem zavar, hogy ideülök? Mire mondta, hogy nem, üljek. Ááh, azok a szép, középiskolai barátságok. IMÁDOM őket. Tényleg. Ígyhát odaültem és Klau segítségével megírtam a dogát egy kettesre. Talán. Bár annyira nem segített. Kinéztem a füzetemből. Részletkérdés. Azért haladás, hogy legalább ő odahívott. És egész nap azt vettem észre hogy Klau kezd jobban nyílni felém. 

Fizika után angol következett. Az angol előtti szünetbe általában Klauval meg Lucával állunk a folyosón és beszélgetünk, most viszont felmentek Klau terme elé, nekem meg nem szóltak. Csak annyit láttam hogy mennek felfele. Hát megy a faszom, gondoltam magamba, így odamentem Ervinhez ugyanis egy folyosón voltunk a D-sekkel. Megkértem hogy ossza meg a telónetét hogy megnézzem hanyas lett a kémiám (1-es, ezaz), közbe meg Dávid és Boldi mögöttem beszélgettek. Feléjük fordultam és köszöntem nekik mire közelebb jöttek és beszéltünk pár szót. Ekkor jött valaki és beengedte őket a terembe. Mint kiderült, mivel ez a 100. matekórájuk, kapnak fejenként egy pizzát. Én nem tudom miért vagyok ekkora szerencsétlen hogy még a matektanárok közül is a legfogyatékosabbat kapom, de hogy annak eszébe nem jutna ilyesmi az is biztos. Szóval bementek a terembe és ették a pizzát. Időközbe lejöttek Klauék is, így gondoltam odamegyek hozzájuk. Közöltem velük hogy egyes lett a kémiám mire mondta Klau hogy mondjam meg Ervinnek hogy ossza meg neki is a netet. Csakhogy a D-sek már bent voltunk a terembe (de még szünet volt). Szóval bementem hozzájuk. Tökre izgultam, mert 9. eleje óta ez a vágyam, hogy bemenjek egy órára a d-sekhez. Mondjuk ez nem volt óra, de mindegy. Ahogy beléptem, különböző reakciókat kaptam. Elősször is, én tágra nyílt szemekkel néztem körbe, és próbáltam hozzászokni a látványhoz. Aztán mindenki egy emberként fordult felém. Az egyik D-s közölte, hogy "csá", mások elkezdtek üvölteni, hogy "szia", mások meg hogy "heló". Én köszöntem hogy "sziasztok", majd elkezdtem Ervint keresni. Nem találtam, így kétségbeesetten elkezdtem üvölteni, hogy "ERVIN, HAHÓ, NEM LÁTTA VALAKI ERVINT? ERVIN, ITT VAGY?", Ervin meg összeráncolt szemöldökkel közölte, hogy menjek be nyugodtan. Ugyanis az ajtóban álltam. Boldi hirtelen rámnézett ijedt fejjel, és közölte, hogy "takarodjak ki", közbe meg az ajtó felé intett a fejével. Én teljesen kétségbe estem, mert azt hittem hogy tilos bemenni, vagy bent van a tanár vagy valami, szóval ijedt fejjel néztem vissza rá.Már éppen fordultam volna ki az ajtón, amikor Ervin elkezdett üvölteni, hogy menjek már be. Boldi szakadt a röhögéstől. Haha. De vicces. Odamentem Ervinhez aki Boldi előtt ült, és a kezébe nyomtam Klau telefonját. Míg ő azzal ügyködött, Pletykás Péter, azaz Peti, aki Boldi mellett ült, mondott valamit rólam Boldinak, de csak annyit értettem, hogy "vigyázz, Szandi...". Röhögtek, szóval velük együtt röhögtem. Hát fasza ha rajtam röhögtek. Kiröhögtek saját magam. Mögöttem Dávid szerencsétlenkedett, és elvileg "az útjában álltam", ezért fogott és arrébb rakott. Csak hogy nem a hónom alatt fogott meg, hanem konkrétan letapizott, így mikor lerakott, közöltem vele hogy "ugye tudatában vagy annak, hogy most elég keményen letapiztál." Mire elkezdett felháborodottan üvölteni, hogy nem is. Boldi is elkezdett üvölteni, hogy de igenis letapizott, mert ő is látta, és "alátudja támasztani". Ervin a telóval ügyködött, Peti ette a pizzát, én igazgattam a melltartómat, Boldi Dáviddal röhögött azon, hogy Dávid engem letapizott. Hát megérte bemenni. Mikor indultam kifelé, Dávid mondta Boldinak, hogy "ez hülye", mármint hogy én, mert hogy azt állítom hogy letapizott. Mire felháborodottan visszafordultam, és közöltem vele, hogyha még egyszer lehülyéz, akkor úgy szájbaverem hogy két napig nem fog tudni beszélni. Na, talán ez az oka annak, amiért Boldi nem akar tőlem semmit. Lol. De azért röhögött. Mármint Boldi. Dávid megijedt.

Mikor kijöttem a teremből az egész folyosó furán méregetett, hogy miért voltam bent a D-seknél. Hát, azt szerintem maguk a D-sek se tudják Ervinen kívül... 

Utána gondoltam elmegyek a mosódba, felfrissítem magam, ugyanis akárhányszor Boldi közelébe vagyok a testem megbolondul, és elkezdek izzadni meg ilyenek. Én esküszöm nem tudtam, fogalmam sem volt, így hatalmas nagy meglepetésként ért amikor befordultam a wc irányába és konkrétan belebotlottam Mátéba. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, és szerintem ő is meglepődött. Köszöntünk egymásnak, majd a wcbe konkrétan azt hittem ketté esek. Hát egymás után kommunikálok Boldival meg Mátéval???? Mi ez, a szerencsenapom???? Pfff. :D Az egyik az egész végig röhög rajtam, a másik meg benyög egy sziát. Szerintem jó úton haladok. 

Angolon szódogát írtunk, amiről szintén nem tudtam.. És nem azért, mert nem voltam, hanem azért, mert... Őőő, hát nem tudom miért. Egymás dogáit kellett kijavítani, és én a 25 pontból szereztem kemény 14,5 pontot 0 tanulással. Hát ez is max kettes lesz. Tuti nem leszek ötös évvégén. így is teljesen rám van szállva a tanárnő, hogy miért nem tanulok satöbö. 

Mikor kijöttem a teremből Luca megkérdezte, hogy elmegyünk-e a suttogóba. Teljesen ledöbbentem hogy kettesbe elmegyünk valahova, így mondtam, hogy persze. Elmentünk közbe a C-sek előtt is, és atyavilág, hát jobban megfigyeltem Mátét, mert előtte nem tudtam ugye mert nagyon meglepődtem, és hát 10/10. A stílus, a haj, a szem, hát minden. Máté 10/10, Boldi meg 10/11 amúgy. Csak hogy tudjátok.

Amúgy azért mentünk a suttogóba, mert onnan a padokról belátni a 11-es terembe, ahol a C-seknek lesz órájuk. Beengedték őket is, így az ablakon keresztül figyeltük őket az ő ablakukon keresztül. Aha. Oké. Közbe Lucával viszonylag jól elbeszélgettünk, már belenézett a szemembe (!), és még röhögtünk is. Közbe Klau Viktornál volt amúgy. Mikor visszamentünk és már megint hárman voltak, ismét hanyagolva lettem és már csak ők ketten beszéltek. Hát jó.

Matekon nem volt semmi érdekes, matekoztunk. Irodalom órán dogát írtunk amiről szintén nem tudtam xD Talán többet kéne tanulnom hétvégente és nem csak Odaátot nézni. Talán. De azért tudtam valamennyit szóval annyira szar nem lesz. Csokonaiból írtunk amúgy.

Irodalom után én lerohantam a másodikra és beálltam a folyosóra. Fogalmam se volt, hogy a velem szemben lévő terembe a D-sek voltak. Kicsit sem tűnhetek bolondnak a szemükbe. Akárhova néznek ott vagyok. Pff. Klauék még fent voltak, aminek nagyon hálás voltam, ugyanis a következő pillanatban kijött a teremből Dávid és odajött. Vagyis elősször Ervin, aki megkérdezte, hogy ki más csatlakozott rá a netére, mert jelezte a telója. Mondtam neki, hogy nem tudom, úgyhogy elment, és odajött Dávid. Megkérdezte, hogy "na mi van?" mire válaszoltam, hogy "semmi". Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne jöjjenek le Lucáék, mert akkor tutifix hogy Dávid elmegy, Boldi meg nem jön oda. Így viszont tudtam hogy Boldi oda fog jönni. Mikor kijött Boldi a teremből ránézett Dávidra, majd elindult a saját terme felé, majd rámnézett és hirtelen visszafordult és odajött. Így álltunk ott hárman egész szünetbe. Véééégre valahára egy szünet, ahol BESZÉLGETEK valakivel, nem csak állok ott mint egy hülye. Baromi jó szünet volt. Klauék lejöttek egy idő után, én meg olyan büszke voltam magamra, hogy megmutattam nekik: tessék, vannak rajtatok kívül más barátaim is, akik nem szarnak le legalább. Megkérdezték, hogy lehozzák-e a tesicuccom, mire mondtam, hogy igen. Furcsálltam ezt a kérdést, ugyanis mi Lucával egy helyen tároljuk a cuccunkat...

Mire lejöttek, egy fél folyosóval arrébb álltak szerencsére. Féltem hogy odajönnek és akkor Boldiék elmennek. Amúgy rengeteg mindenről beszéltünk Boldiékkal, de leginkább röhögtünk.

- Közöltem Dáviddal, hogy én edzek, és hogy izmos a karom, mire elkezdett röhögni, hogy na persze. Erre Boldi feléfordult és halál komolyan közölte vele: "tényleg edz!!", én meg "bizony!" Úristen, tök jó volt hogy így "megvédett" Boldi és emlékezett rá, hogy mondtam neki. Az edzés nálam amúgy azt jelenti hogy itthon ugrálok bikinibe a laptop előtt youtube videókra. Ezután kérték, hogy feszítsem be a karom, a bicepszemet, vagy mit, így ezt tettem. Dávid elkezdte tapogatni az IZMAIMAT, mire elkezdett röhögni, hogy ez nem is izom. Aztán Boldi hirtelen megindult felém és elkezdte MARKOLÁSZNI a karom, majd közölte, hogy "na, ez már tapizás". Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzuk el most ezen. Boldi letapizott. Oké. Mehetünk tovább. Egyébként biztosan szép látvány lehettünk. Én vörös fejjel feszítek, Dávid röhög, Boldi meg fogdossa a karom. 

- Elment mellettünk Rebeka, kezében az iPhone 6543 S Plus, kezében a táska, vonul mint valami primadonna. Dávid odaszólt neki, hogy "tedd mááá el" (a telóját), mire Rebeka értetlenkedő fejjel kérdezte, hogy "miit? neeeem", majd elment. Mindhárman flegma fejjel néztünk utána (BOLDI IS!!!!), majd Dávid közölte, hogy "hagyjuk má, hát minden héten más palija van". Fúú, mondtam már, hogy imádom Dávidot? Na jó, nem mindig imádom. De emiatt a beszólása miatt akkor nagyon is imádtam. Mert ugyanezt akartam mondani. Boldi arcát nem láttam, ugyanis majdnem mondtam valami nagyon csúnyát, ugyanis tudok Rebekáról pár csúnya dolgot, de nem akartam, így inkább arra koncentráltam hogy ne mondjam ki. Csak annyit mondtam: "hát, én erre inkább nem mondok semmit, ebből hagyjatok ki" Boldi nem helyeselt Dávid kijelentésére, de azért remélem egyetért vele. 

- Boldi meg Dávid folyton összenéztek ilyen "fiúsan" pár kijelentésmre. Pl. mikor Dávid elővette a telóját, és én azt mondtam rá, hogy "azta, denagy!". -_-Egy ilyen összenézés után közöltem velük, hogy nem vagyok hülye, értem ám a dolgokat. Később Dávid mondott valamit, amit nem értettem, és azt mondta, hogy "na, még hogy nem vagy hülye". Ez nem esett rosszul, tőle már megszoktam. Aztán Boldi is közölte, hogy "hát ja", vagy valami ilyesmi, mire rendesen meglepődtem, és szerintem látta a szemembe azt a meglepettséget, vagy azt, hogy rosszul esett, ugyanis közelebb lépett, és megsimogatta a vállamat a kezével, és közölte, hogy "csak viccelek Szandi, nyugi" én meg hirtelen köpni nyelni se tudtam, azt se tudtam sírjak vagy nevessek, szóval csak annyit mondtam, hogy "persze, tudom". AAAAAAaaaztabüdös. Elősször a derekamat fogja, majd a karomat, most meg a vállamat???? Hát sztem szerelmes belém de mind1. LOL. Nem amúgy. De valahol olvastam hogy a testi kapcsolat az jelent valamit. Majd utánaolvasok. De a buszon is mindig összeér a karunk meg ilyenek. Csak kabáton keresztül nem nagyon érezni, de pl. tavaly amikor már pólóba jártunk suliba, csomóször összeért a karunk és így éreztem a bőrét. Na mindegy hagyjuk. De ez is bekerült életem egyik legszebb emlékei közé. (Hát igen, nincs túl sok. És az elvárásaim se túl nagyok ezekszerint.) 

- Utánam amúgy Dávid is befeszített, csak neki semmi izma sincs, így az kicsit fura volt. Ezután mondta Dávid Boldinak, hogy "feszíts be te, neked van itt a legnagyobb izmod". Hát ennél jobb ötletet se hallottam még. Egyetértően bólogattam, de Boldi sajna túl szerény így nem feszített be. Pedig ha befeszít én nem tudom mit csinálok. Magam alá pisilek körülbelül. 

- Azon röhögtünk, hogy Dávidnak kilátszik a mellbimbója (na igen, hát elég fura társaság vagyunk mi), amikor Boldi felémfordult és mondta, hogy "konkurencia, vigyázz", vagy valami ilyesmit. Ezzel ugye azt értette, hogy vigyázzak, mert Dávidnak kb. nagyobb a melle mint nekem. Ezt Dávid nem értette, így azt kérdezte folyton, hogy "mi az, mit mondtál?", mire Boldi felémfordult, belenézett a szemembe, és ezt mondta: "Szandi érti, nem?" én meg mondtam: "aha", és összemosolyogtunk. Ááá, ezek a pillanatok. Istenem. Végem. Ezután Dávidnak mondtam, hogy "na milyen érzés ha nem tudod miről van szó?" Mire közölte, hogy "leszarja". Ja, jólvan akkor. xD Gyorsan túltette magát rajta.

- Dávid gyomorszájba vágta Boldit, mire Boldi elősször könnyes szemmel nézett rá (gondolom fájt neki), majd elkezdte ütlegelni Dávidot. Ebből egy elég komoly verekedés keletkezett ugyanis kergették egymást a folyosón és közbe szakadtak a röhögéstől. Érett, 16 éves fiúk. Hát nem is csodálom hogy nem akarnak barátnőt. Ezeknek még játékautó kell kb. 

- Ezt nem azért mondom, de tényleg mi hárman voltunk a legmenőbb  társaság az egész folyosón. Hát igen. Mi röhögtünk a leghangosabban, meg úgy amblokk mindenki minket nézett, és tök jó érzés volt. 

- Azon is röhögtünk, hogy Boldi amikor röhög, fröcsög a nyál a szájából. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy csak akkor, amikor röhögőgörcse van, máskor nem annyira. 

- Ők a folyosó másik felén voltak, szóval olyan jó volt hogy miattam ott maradtak és odajöttek beszélni. Tényleg nagyon nagyon jól esett. És azt vettem még észre, hogy Boldi teljesen más társaságba mint kettesbe. Kettesbe általában komolyabb dolgokról beszélünk. Persze röhögünk is csomót, de nem folyamatosan. Ha meg ott van pl. Dávid, akkor csak röhögünk. Pl. elkezdtem mesélni, hogy osztálytársam eltörte az öltöző kulcsát, így nem tudtunk bemenni átöltözni tesin, mire Boldi érdeklődve hallgatott. Erre Dávid közölte, hogy "ja, emlékszel mikor eltörted a kulcsomat? toood a bicóhoz!" mire Boldinak eszébe jutott valami és elkezdett röhögni Dáviddal együtt. Én ugye nem röhögtem, mert azt se tudtam miről van szó, mivel nem mondták el, csak röhögtek rajta.Na ez pl. ilyen. Ha nem lett volna ott Dávid tuti elbeszélgetünk erről az öltöző kulcsos dologról, de így csak röhögtünk. 

Mikor jött a tanárom elköszöntem tőlük. Dávid mondta, hogy "szia", Boldi meg tök fura szóval köszönt el, amit csak az ajtóba esett le, így megfordultam hogy ott van-e még, ő meg pont engem nézett, vagyis a reakciómat leste, így mikor látta azt a "mivan?" fejet nekem, elkezdett röhögni. Hát kész, vége. Nekem annyi. Kibe szerettem bele, istenem...

Mikor felvettem a cuccaimat amúgy a földről, akkor vettem észre, hogy tök üres a tesicuccom. Belenéztem, és akkor esett le, hogy Luca mostantól külön hozza a tesicuccát. Ja, oké. Értem. Ez mikor is történt? És miért? Hát ez nagyon jó. Megakartam kérdezni hogy miért hozza már külön, de inkább hagytam. Év eleje óta így hozzuk a cuccainkat, felváltva visszük haza stb. Úgyhogy ez meglepett. Na mindegy...

Közgén nem volt semmi különös. Az utolsó 20 perc szabadfoglalkozás volt, így már automatikusan előkaptam a telóm és elkezdtem nyomkodni, mert tudtam hogy úgy se hívnak hátra. Megfordultam, hátha mégis. Klau pont rámnézett, de amint észrevette hogy megfordultam, gyorsan elnézett, csakhogy ne kelljen odahívnia. 

Közgé után jött a duplatesi. Ingafutás volt, 26-ot futottam én, ami miatt "fejlesztésre szorulok". Legalább nem "fokozottan fejlesztésre szorulok". Egész futás alatt arra gondoltam, hogy mi is volt múlthéten, az egész Klau/Luca dologra, Boldira, Mátéra meg az ilyen dolgokra és mindent beleadtam, így lett 26, ami alapból max 15 lett volna, utána általában már kifekszek. Szóval azért büszke vagyok magamra. Ezután valami erőmérés volt, nekem mindkét kezemre 26 jött ki, ami nem tudom mit jelent amúgy. Míg a többieket mérték, a földön ülve beszélgettünk, de nem nagyon jött össze. Ezek már ilyen végső próbálkozások szerintem. Meséltem Klaunak valamit ami tegnap történt és tök vicces volt, én szakadtam most is a röhögéstől, ő meg csak kínosan mosolygott. Kezd az egész egyre kínosabb lenni. Az meg már egyre inkább zavaró, hogy mikor hárman vagyunk ott, ők ketten elbeszélgetnek engem meg kihagynak. Szóval még csak rám se néznek beszéd közbe. Teljesen feleslegesnek érzem már magam ott.

Óra után gyorsan futottam a buszmegállóba, mert elakartam érni a 10-es buszt. Egyrészt nem akartam Klauval hazamenni és feszengeni, másrészt reménykedtem, hátha Boldi is ezzel jön, harmadrészt elakartam érni a csatlakozást ami kirak majdnem a ház előtt. A pláza előtt ott volt Máté és cigizett, tuti észrevett, mert egymásra néztünk, és tudom hogy káros a cigi meg gáz, meg minden, de tök jól állt a kezébe. Boldi amúgy nem cigizik. Csak úgy mondom.

Felszálltam a buszra, de rengetegen voltak, így a négyes ülés egyikébe ültem be Vivi mellé. Mikor már alig volt hely, akkor szállt fel Boldi meg Dávid, akik közvetlenül a fejem fölé kerültek. Hallgattam a zenét egész út alatt, de közbe hallottam ahogy beszélgetnek, Dávid egyszer még el is kezdte ütögetni a kabátom , vagy én nem is tudom mit csinált, de a szar is belémfagyott, így azon szakadtak egy csomót. Aztán mikor már készülődni kellett a leszálláshoz, Dávid odaszólt, hogy "na mivan, mit akarsz? le akarsz szállni?" én meg "hát ja", ő meg "hát nem fogsz". Egyetértettem amúgy vele, olyan sokan voltak hogy azt se tudtam hol szálljak le. Végül elől sikerült kipréselni magam, még hátraszóltam hogy "sziasztok", aztán hazajöttem és ennyi. 

A napomat olyan 10/7-re értékelném, bár egyedül Boldiék miatt volt jó. Ma tényleg nagyon sokat segítettek hogy ne érezzem magam ganéul... és még csak nem is tudják hogy most mi van velem meg a lányokkal. Úgyhogy ez most nagyon jól esett. Igaz a mondás, hogy sokkal jobban járunk fiúbarátokkal mint lányokkal. Teljesen feltudtak vidítani, elfeledtették velem a bajaimat és ááh, egyszerűen csak örülök hogy vannak nekem. Nem csak ők ketten, hanem pl. Ervin is, aki ma is segített a netbe. Még ha néha idegesít is valamelyik, akkor is tudom hogy rájuk aztán tényleg bármikor számíthatok... Vagyis remélem. A lányoknál is azt hittem aztán tessék. Bár ettől függetlenül azt hiszem még mindig számíthatok rájuk, ha valami bajom lenne. Na mindegy, belezavarodtam. 

Jajaja, amúgy ki van rakva a portára a D-seknek a névsora, hogy mikor ki lesz a portás. Megnéztem szünetbe, és Boldi szerdán, szóval holnapután lesz portás. Ő azt mondta még múlthéten hogy fent akar lenni. Holnap ha jön nulladikra és foglal is helyet, megkérdezem, hogy mikor lesz (mintha nem tudnám lol), és majd viszek neki kávét vagy valamit. Mert onnan nem jöhet ám le. Szóval már várom a szerdát. Ugyanis Boldi ismét öltönybe lesz. Úristen, 6 nap alatt 2x látom öltönybe. Miiiii???? Valahogy le kell fényképeznem. De ezt most halál komolyan mondom. Bár ha megkérném hogy csináljon velem egy közös képet biztos belemenne... de az milyenmár. Úgyhogy majd titokba. Vagy nem tudom. De a 10-es Boldiról, ÖLTÖNYBE bizony kell egy kép. 

Na majd írok. X