2015.03.17. 18:28, szandi
Én egy rohadt türelmes ember vagyok. Példának okáért több mint 17 hónapja szarakodok Boldival. De hogy azt, ami most megy, akár egy nappal tovább elviseljem, azt már nem. Pedig még csak másfél hete tart, mégis olyan szinten belefáradtam és meguntam, hogy az kész. Ha holnap nem megyek oda a lányokhoz és kérdezem meg tőlük kerek-perec, hogy mi a bajuk, akkor kutya legyek. Én ezt már nem tudom elviselni, már a sírás határán állok néha.
Na akkor a lelkes bevezető után kezdjünk bele a nagy darab szarkupac napomba... A reggel mikor felszálltam a nulladikos buszra, konkrétan Boldi volt az első amit megpillantottam, mert pont az ajtóval szemben ült. xD Úgyhogy kicsit hirtelen ért a látványa. Egymásra mosolyogtunk aztán leültem. Már rég feltűnt, hogy hallgatja a zenét, de gondoltam úgyis mindjárt kiveszi a fülhallgatót a füléből. Na hát arra várhattam. Konkrétan megállás előtt 3 perccel kapcsolta a ki a zenét. Az egész út tök fura volt, mert annyi mondanivalóm lett volna, tök izgalomba voltam hogy végre megint beszélünk, erre egész úton kussba ülök mellette. Éreztem hogy néha néz, olyankor direkt nem néztem rá, amikor meg tudtam hogy nem figyel, őt néztem. Fura volt, de nem volt kínos. Akkor tényleg úgy éreztem hogy az, de hittanon rájöttem, hogy ez végülis nem baj, hogy néha-néha nem beszélünk, csak úgy ülünk egymás mellett. Vagymi. Haha. Hagyjuk.
Amikor aztán kikapcsolta a zenét, arra vártam hogy megszólaljon, ahogy mindig, hogy "miújság?" Hát nem szólalt, én meg pláne, úgyhogy ott ültünk csöndbe. Na az már kínos volt. Éppen amikor azon morfondíroztam, hogy megvárjam-e, vagy most mi legyen, akkor hirtelen behajolt az aurámba, a privát zónámba, amitől egyik pillanatról a másikra leizzadtam. Majd megkérdezte: "tudod hol nem ültünk még?" Én meg a hirtelen kérdéstől meg behajlástól úgy megijedtem, hogy összerázkódtam, és suttogtam egy baszkit. Erre ő teljes erőből elkezdett röhögni, de olyan szinten, hogy beleremegett az egész busz, artikulátlanul csapkodott. Szerintem nem volt vicces a szitu, mert tényleg megijedtem, de ahogy elkezdett röhögni.. hát kapásból én is csatlakoztam, és a végén már konkrétan folyt mindkettőnknek a könnye. Azt mondta, hogy "hát már meg se lepődök", én meg "tudod, hogy mindig megijedek" ő meg "igen". Aztán megbeszéltük hogy hol nem ültünk még, és rájöttünk hogy pár hely kivételével mindenhol. xD Rámutattam az egyik helyre, és mondtam, hogy "szerintem azon az oldalon még nem", mire mondta, hogy "de, ott is ültünk már", és ez olyan jó hogy így emlékszik rá, ugyanis én nem emlékeztem rá. Lol. De az jó ha megjegyezte. Vagy nem? De.
Mikor leszálltunk tök jó kedve volt, mesélt, röhögött és úgy feldobta az én hangulatomat is. Közöltem vele még a zebránál, hogy megyek boltba, mire mondta, hogy "jóvan". Erre elkezdtem össze-vissza beszélni, hogy "azért szólok már most, nem a sulinál, mert régebben mikor még jártunk együtt boltba, mindig a sulinál kérdezted meg, hogy megyek-e boltba, én meg mindig nem tudtam eldönteni, így ott ácsorogtunk és nem tudtuk eldönteni, hogy most akkor a suliba menjünk vagy a boltba, ezért gondoltam most szólok előre". Néztem magam elé, vártam a válaszát, de mikor fél perc múlva se mondott semmit, felnéztem rá, hogy ugyan mi baja van, ő meg csak összezavarodott fejjel nézett, és azt kérdezte: "mi bajod van?" xDD Úgyhogy elmagyaráztam neki megint. A suli előtt tökre izgultam, hogy most akkor jön-e velem a boltba vagy nem, mert nem mondott rá semmit én meg nem kérdeztem, és olyan jó volt amikor nem kanyarodott le a sulinál hanem automatikusan jött velem a boltba... Amúgy megkérdeztem tőle, hogy mikor lesz portás, mire mondta hogy holnap. Erre felhoztam, hogy vigyek-e neki kávét vagy valamit, de azt mondta nem kell köszi. Hát jó. A boltba ott volt a kasszánál Klau meg Ervin, akik intettek, Klau mosolyogva (ó, hogy egyem meg a kétszinű pofáját), Ervin meg értetlen fejjel, ugyanis még multkor közöltem ugye vele, hogy engem nem érdekel Boldi meg ilyenek, erre együtt jövünk a boltba. xD Boldi észre se vette őket (?), majd következett egy rohadt hosszú séta. Ugyanis vagy 15x körbejártuk Boldival az egész boltot, puffasztott rizst keresve. Én futottam elől kétségbeesetten, Boldi meg futott utánam, mint egy kiskutya. Nagyon viccesek lehettünk. Emlékszem régebben mindig álmos fejjel kóválygott utánam is izélt hogy haladjak, most viszont futott utánam és velem együtt kereste és röhögött (?). Egyszer megálltunk a bio stand előtt vagy hol, és ketten nézelődtünk vagy 5 percig.
Én: Te látod valahol?
Ő: Nem, szerintem nem itt van.
Aztán benézett egy dobozba, és ott volt!!! Kb 3 darab. És nem kukoricás. Úgyhogy felháborodottan közöltem vele, hogy "na hát nekem ilyen nem kell, ez nem kukoricás. Tudod mit Boldi? Takarodjunk innen! Hát mi az hogy nincs kukoricás??? Most akkor mit vegyek?" Ő meg legnagyobb meglepetésemre ahelyett hogy jót röhögött volna, vagy leszarta volna a fejem ahogy általában, most ezt mondta: "nyugi Szandi, vegyél valami mást, semmi baj". Hát nagyon meglepődtem azt kell hogy mondjam. Ugyanis azt vártam hogy majd kiröhög vagy mondja, hogy "töknyolc csak menjünk már", vagy folyton nézegeti a telóját hogy mennyi az idő, mert már menne. Szóval ma teljesen másképp viselkedett a boltba mint eddig. Ja, amúgy mikor még nem volt meg a rizs, megláttam Lucát a fornettisnél és odamentünk Boldival. Megkérdeztem tőle, hogy nem tudja-e, hol van a puffasztott rizs, ugyanis Boldival nem találjuk. Erre flegmán válaszolt, hogy nem tudja, tegnap ők se találták Klauval. Amúgy Boldi odaköszönt neki (HÁT NEM ARANYOS????), de azt nem tudom hogy Luca visszaköszönt-e. De pont akkor néztem rá Boldira mikor köszönt, és olyan aranyosan köszönt, hát mindjárt elbőgöm magam. Amúgy tök jó volt hogy Boldi ott tornyosul fölöttem és Luca meg látta hogy igenis vele vagyok és igenis jóba vagyok vele és mással is eltudok jönni boltba satöbbi. Ja, meg azon is meglepődtem hogy Boldi szigorúan a nyomomba jött oda Lucához, pedig kb. odarohantam. Máskor tuti hogy fél bolttal lemaradva kóvályog, és azt se tudja hol vagyok, ma viszont folyton ott volt a nyomomba.
Puffasztott rizs nélkül ( :((( ) távoztunk a boltból, helyette vettem csokis jóreggeltet. A bolt előtt ott állt Klau meg Ervin, várták Lucát. Pff, Ervin. Áruló. Boldi egész út alatt poénkodott velem meg szivatott. Bárcsak minden reggelem ilyen lenne. Annyira feldobta az egész napomat.
A suliba beérve odaköszöntem a d-seknek, akik visszaköszöntek, (csá, hali, szia), majd beálltam a büfés asztalokhoz egyedül. Aztán odajött Viktor és vele beszélgettem, közbe láttam ahogy Boldi az üvegen keresztül néha felénk pillant. Ja, amúgy Klau megint másik asztalhoz ált, konkrétan a másik végébe, de ki csodálkozik már ezen. Odamentem hozzá, hogy elkérjem a kulcsot, mire közölte, hogy "ide jön Dániel". Erre mondtam, hogy "jólvan, már megyek is na, csak a kulcsot akartam". Fúú. Luca bement korrepre, Klau Danival beszélt, én meg Viktorral. Aztán Viktor elment házit írni, én meg ott álltam egyedül. Mikor Dani elment, Klau oda jött hozzám és nem túlzok, vagy fél órán keresztül hallgattam ahogy arról beszél, hogy ő nem tudja eldönteni Danit vagy Viktort válassza, mert "mindkettő oda van érte", és hogy én képzeljem magam az ő helyzetébe, hogy milyen lenne nekem ha Boldi meg Máté is oda lenne értem. De ezt olyan stílusba mondta, mintha ez lehetetlen lenne. (Amúgy az. Na de akkor is.) Amúgy elgondolkoztam ezen és rájöttem hogy ha mindketten akarnának tőlem valamit akkor biztos hogy Boldit választanám. Próbáltam adni Klaunak tanácsokat, hogy hogyan döntse el (írjon pro-contra listákat stb), én tényleg jó fej voltam szerintem. De hogy mi a lófasznak... Na mindegy. Amúgy megint rájöttem arra, hogy míg Klau választhat konkrétan, hogy melyiket akarja, addig én itt nyomorgok mindkettő miatt. Hát szép mondhatom. Ez már kb. a legalja. Tudom hogy ezt minden nap leírom de hát ez így teljesen beégett az agyamba. Naponta vagy százszor végigfut rajtam, hogy "jézusmária, hát mit művelek én." Ma is mikor megláttam Máté lábát konkrétan le kellett nyomnom az öklömet a torkomon, csak hogy ne sírjak fel. Na de erről majd később.
Mikor becsöngettek felmentünk a terem elé, ahol ők tök faszául elbeszélgettek Lucával, én meg ott álltam mint egy bot. Tök jó. Mint valami természetfilm. Itt megfigyelhetik, kedves nézők, ahogy két oroszlán egymással társalog. Ja, és mellettük ott egy bot. Pff. Közgén a múlt-múltórai feladatot ellenőriztük, valami Közgé7, azaz KözgéHét, ezzel el is ment az egész óra. Közgé után jött a tesi. Amúgy eddig a tesicuccomat meg a kabátomat is Lucáék szekrényébe tároltam a harmadikon, de ma már visszaköltöztem a sajátomba, ami a másodikon van. Egyre jobb, de komolyan. Tesin mentünk a szparira, ahol piramis futás volt vagy mi, hát majdnem kiköptem a belem, de nem baj. Amúgy az oda-vissza úton mindhárman csöndben sétáltunk, mivel ott voltam ezért inkább nem is beszéltek. Következett az angol. Én a harmadikon voltam a koliba, Klauék meg valahol máshol, nem tudom, ugyanis szétváltunk, a c-sek meg szintén a harmadikon. Gyorsan betettem a cuccom a szekrényembe, majd amikor felértem a harmadikra az első "dolog" amit megláttam az Máté volt. Egy csomó ideig csak néztük egymást, aztán köszöntünk, de akkor is úgy dobogott a szivem hogy még én is meglepődtem. Gyorsan lepakoltam aztán visszamentem a c-sekhez, elkértem Viktortól a számológépét. Míg Viktor a terembe kereste a számológépet, addig én közvetlenül Johnny mellett áltam (!). A Johnny mellett álló fiú köszönt nekem, így Johnny rám nézett és végigmért. Hah! Ha Luca ezt tudná! Csakhogy nem mondtam el. Minek?
Angolon dogát írtunk megint (?), amit nagyjából tudtam. A tegnapi szódogám amúgy kettes lett, ahogy azt megjósoltam. De majd a két dogának a jegyéből lesz egy jegy. Mikor vége lett az órának és hátul lesétáltam, pont akkor ült le Boldi meg Pletykás Péter a radiátorra. Köszöntem nekik, aztán le is mentem, nem akartam nyomulós lenni, tudjátok. Meg aztán Peti miatt végképp nem akartam odamenni.. Mindig úgy köszön mintha egy darab szar lennék. Észrevettétek hogy az utóbbi időben folyton egy darab szarhoz hasonlítom magam?
Épp mikor leértem a földszintre, akkor mentek fel Klauék a szekrényekhez, egymásra néztünk, de én gyorsan elkaptam a tekintetem és mentem a rajzterem elé. Leültem a padra, és csak utána vettem észre hogy Klauéknak a cucca ott a kőfalnál. Gondoltam odamegyek én is, de nem tettem, hát minek? Ha néma csöndbe akarok állni vagy ülni akkor azt ott a padon is megtehetem, nem kell még odaállnom kettejükhöz. Egyik oldalamon Betti ült (az osztály nyomija, tudjátok, minden osztályba van ilyen), a másik odallamon meg Csikszi. Aki fiú amúgy. És folyton üvölt. Meg kislányomnak szólít. Hagjyuk. Szóval Csikszi elkezdett ölelgetni meg puszilgatni, elmondta, hogy ne foglalkozzak Klauékkal, meg hogy mi a baj, és ne hazudjak, mert mindeki látja hogy kiközösítenek stb. Erre mondtam, hogy nem közösítenek, hagyjuk, blablabla, szóval csak nem akartam róluk beszélni. Klauék pont akkor mentek el előttünk, amikor Csikszi éppen ölelgetett, és valami olyasmit mondott, hogy "hát mindenki látja hogy mit csinálnak veled." Amúgy már vagy ötvenszer elmondtam Csikszinek hogy ne ölelgessen mert rohadtul nem birom ha ölelgetnek, de leszarja. Direkt figyeltem a lányokat, és amint leültek a kőfalra olyan szinten elkezdtek rólam beszélni, hogy ajaj. Nem hallottam, egyszerűen csak ismerem a gesztusukat, az arckifejezésüket, és egyértelmű volt hogy rólam beszélnek. Gondolom azon akadtak fent, hogy én miért beszélek Csikszivel, Csikszi miért ölelget, én mekkora kétszínű vagyok stb. Rajzon elém ült Csikszi, és mondta, hogy talált nekem pasit (?), meg Bettinek is. Betti szegény az tök zavarba volt meg kb. meg se szólalt, én meg közöltem vele hogy köszönöm szépen, tudok saját magamnak találni. Lol, na az biztos. Pff. Mondta, hogy tud nekem egy jó pasit a 10.C osztályba. Hát rögtön felcsillant a szemem, de nem Mátét mondta, hanem Sanyit. Felhozta a D-seket is, mire DÁVID nevét mondta. Jézusom. Mielőtt elkezdhette volna valaki kavarni a szart (ugyanis Csikszi ezeket torka szakadtából közölte), gyorsan mondtam neki hogy hagyja abba. Rajzon nem történt semmi amúgy, eltelt. Rajz után jött a matek, ahonnan hiányzott Klau, mert ment a kórházba szemészetre. Így kettesbe maradtunk egy kerek órára Lucával. Matek előtti szünetbe én ott álltam Tomival meg Csabival, velük beszélgettem (azt kérdezték, hogy van-e kajám, mert megveszik. Adtam nekik jóreggeltet, de nem kértem cserébe pénzt) meg röhögtem, amikor megláttam hogy Luca egyedül áll a folyosó végén. Ugyebár nem volt ott Klau, így ki mással beszélgethetne? Mivel kurvajó lelkem van ezért odamentem hozzá, hogy ne álljon ott egyedül, de amint odaértem és köszöntem neki, előkapta a matek füzetét és hirtelen elkezdett tanulni. Na, sarkon is fordultam és visszamentem Tomiékhoz. Akik időközbe vettek valakitől 200 ft-ért 2 db szenyát. Vivi odajött és megkérdezte, hogy na miújság a lányokkal, mire csak megforgattam a szemem, és mondtam, hogy "hagyjuk". Matekon dogát írtunk, ami egyes lesz, mert semmit se tudtam. Mivel nincs számológépem így órán nem is tudtam dolgozni. Egyszer elkértem Boldi számológépét aztán ennyi. Mindig elfelejtek venni. Most meg Viktorét nyomogattam, de sokra nem mentem vele. Amúgy az volt a tervem, hogy majd akkor viszem oda neki a számológépet amikor ott lesz Máté is, aztán ott maradok beszélni és talán Mátéval is váltunk pár szót. Aha. Pff.
Matek után Luca előttem sétált le a büféhez, amikor hirtelen megláttuk mindketten Klaut ahogy ott áll. Luca az önmagából kikelve rohant oda (!) majd elkezdték ölelgetni egymást (!). Eddig ilyet sose csináltak amúgy. Csak mondom. Ők ott álltak és teljesen eksztázisba esve beszélték meg az elmúlt 1 óra (!!!) eseményeit, én meg csak álltam ott. Azért megkérdeztem Klautól, hogy mi volt a kórházba, el is mesélte, csak közbe végig Lucát nézte, szóval ez megint olyan volt hogy ott vagyok, de mégse, mert kurvára leszarnak. A reggel azért jó voltam amikor kikellett önteni valakinek a szívét meg tanács kellett. Ó, a naív úristenemet.
Mivel Klau a hetes, töri előtt neki kellett felírni a táblára az 5 kérdést. Mintha nem tudná egyedül megcsinálni, Luca követte, így ott hagytak én meg ott álltam és néztem magam elé. Ez az új hobbim amúgy. Nem tudom tudtok-e róla. Nem valami szórakoztató de hát alkalmazkodni kell a körülményekhez.
Törin vettünk egy új évszámot, aminek az a vége, hogy október 5. Namármost, ez ugye az a nap amikor elősször "megláttam" Boldit, másrészt meg Luca Danijának a szülinapja. Szóval hátrafordultam és egymásra mosolyogtunk, úgy mint régen. Vagyis majdnem úgy. Plusz a tanárnő kérdezett tőlem valamit, én meg azt se tudtam mi volt a kérdés, mert éppen arra gondoltam, hogy lekéne vágattatni a nadrágomnak a szárából, mert kicsit hosszú és idegesít. Szerencsére Kriszti előtte beüvöltötte a válasz elejét, így csak bekellett fejeznem ("a hatalmi ágak megosztásának elve")
Töri után Klauék kirohantak és leültek a rajz/töri terem elé a padra. Odaültem én is persze, mert hülye vagyok. Pont a lányok felé voltam fordulva és hallgattam hogy mit mondanak, amikor hirtelen Klau mögém nézett. Persze egy szóval se szólt volna hogy jön Máté. Áh dehogy. Így csak hátulról láttam már ahogy elsuhan. Aztán mikor jött visszafele, kicsit felémnézett, de az én tekintetem megakadt a lábain. Mivel mostanába nem igen van akinek mesélhetek Mátéról, így kénytelen vagyok itt. Hát basszátokmeg. Emlékszem az elején még a nyaka tetszett. (Amúgy kicsit visszaolvastam és 2014. 5. 30.-án volt az, amikor vagy egy hétig megvoltam bolondulva érte, szóval már az is mindjárt egy éve volt.) De én nem tudom felfogni hogy lehet valakinek ilyen jó lába. Főleg amikor lép, és oldalról látom a lábait. Hát akkor nekem kész vége. Valamiféle eksztázisba kerültem, mert én tényleg, szó szerint az öklömet nyomkodtam a számba, csak hogy ne üvöltsek fel kínomba. Aztán a lányok felé fordultam, káromkodtam egy rohadt nagyot, de mivel leszarták a nyomorom, ezért abbahagytam. Pont beláttam a terembe, Máté meg végig velem szembe állt a radiátornál és úgy beszélgetett valakivel, úgyhogy tökéletes volt a kilátás. A gyönyörű szemeit még ilyen messziről is láttam, annyira világítanak. Aztán megláttam hogy Johnny emelgeti saját magát a székről, ezáltal befeszíti a karját ami Boldi és Máté karja együtt kb, szóval rögtön szóltam Lucának, hogy mi történt. Általában ilyenkor rögtön felpattan, vagy izgalomba jön vagy valami, most meg csak megvonta a válát és mondta, hogy "jóvan". Ekkora izetlent. Úristen. Elment mellettünk Luca volt palija, Martin, aki odaköszönt nekünk. Luca nem köszönt vissza, aztán elröhögte magát, és mondta, hogy "basszus, elfelejtettem visszaköszönni". Hát majdnem mondtam neki, hogy "igen, mostanába ez elég gyakran megesik Boldinál is", de inkább hagytam. Amúgy matek előtti szünetre terveztem a Nagy Beszélgetést, de Klau pont akkor volt távol így hagytam. Majd holnap. Ja, amúgy ugye az volt a terv, hogy majd beviszem a terembe Viktor számológépét, vagy mondom Máténak, hogy "jaj, figyelj, odatudnád adni Viktornak? köszi!", de Viktor jött és megkérdezte hogy ment a doga, így visszaadtam. :(
Hittanon nem volt semmi, már elvileg 2 órája filmet nézünk de csak most kezdtünk bele. Megnéztünk belőle 1 percet aztán megállítototta és magyarázott 10 percet. Megint 1 perc, megint 10 perc magyarázás.
Ezután jött egy ofői. Kiderült amúgy, hogy Luca meg Klau beszéltek ofővel a fb csoportos incidensről, csak engem kihagytak belőle. Oh, meglepetés. Hát nem lepődtem meg. Ofő úgy gondolta, ez az óra legyen Mónika Show (ezt ő mondta!), így kihívta Tomit, hogy mondja el, neki mi a baja az osztállyal vagy bizonyos emberekkel. Erre Tomi túljátszva magát elkezdte szapulni Csabit, merthogy elege van belőle stb. Ezen mindenki jót nevetett, ugyanis legjobb haverok. Aztán komolyra fordította a szót, és mondta, hogy ő szereti ezt az osztályt meg minket is szeret, csak elege van a sok nyafogásból meg hogy nekünk semmi se jó. Ezután aki akarta elmondhatta a problémáit. Legnagyobb meglepetésemre hirtelen Luca hangját hallottam, így megfordultam. Valami hasonlót mondott: "szerintem pár ember már túllép egy bizonyos határt, és már megsérti a személyi jogokat." Erre csomóan felröhögtek vagy fel "pfff"-ögtek, és azt vettem észre magamon, hogy még én is "pff"-ögök. Ne haragudjon már meg de ez milyen duma. Szerintem nagyon gáz volt. És ha most jóba is lennénk akkor is ez lenne a véleményem. Mellesleg felhozta azt a témát is. A facebook csoportosat. Nagyon örültem neki mit ne mondjak. Elkezdték elmagyarázni, hogy csináltak egy csoportot, ahol elvileg kibeszélték Klaudiát, csak VALAKI (én) felnagyította a dolgokat és úgy adta tovább, meg ilyenek. Időközbe már kicsöngettek, de a balhé még mindig folytatódott, Klau meg Luca magyaráztak, hogy őket kibeszélték meg ilyenek, már mindenki üvöltözött mindenkivel, csomóan engem néztek, gondolom várták a reakciómat, de arra aztán várhattak, ugyanis én elhúztam onnan a picsába. El se köszöntem, csak közöltem, hogy "na, nekem megy a buszom, viszlát nyomorékok", és elmentem. Senki se hallotta persze a nagy hangzavarba. Miközbe sétáltam lefele a lépcsőn, hangosan elkezdtem beszélni magamnak olyanokat, mint "ez az osztály teljesen hülye, hogy lehet fenn akadni ilyen gyerekes dolgokon? minek kell ofőt ebbe belevonni? ez tényleg tizedik osztály lenne? hova kerültem édes istenem? hát nem teljesen mindegy? számítani fog ez 10 év múlva? ez a legalja, ennél tovább nem hiszem hogy lehet még süllyedni" Az emberek furán méregettek de nem zavartattam magam, csak beszéltem és beszéltem. Most biztos azt hiszi mindenki hogy azért húztam el a belem mert beszari vagyok vagy ilyenek, de valójában tényleg ment a buszom, egyrészt, másrészt meg olyan szinten nem tud ez érdekelni hogy minek fecséreljem rá a szót meg az időt??? Hát ki a faszt érdekel???????????????????? De most őszintén. Csak sajnálni tudom az osztályt meg Klauékat, hogy idáig lesüllyedtek. Plusz nem értem mit kell most engem basztatni. Hát ők írkáltak ilyeneket holott tudták hogy ott vagyok a csoportba. Mit hittek? Hogy majd nem mondom el a barátnőmnek? Vagy mimnek. Multkor nyelvtanon beszélték ki Lucát, én meg ott ültem a legelső padba. Ennyire hülyék ezek, igen. A buszra felszállva ott volt Vivi, aki mondta, hogy majd meséljek már, mert ő erről lemaradt. Hát, elmeséltem neki, de nem hiszem hogy felfogta. De amúgy én tényleg nem tudom megérteni hogy most miért kell ezen a cuccon rágódni. Már mindjárt 1 hete történt, hát kit érdekel. Biztos hogy 1 hónap múlva is még ez lesz a téma, én leszek az áruló, a spicli, a szar. Hazaérve ráírtam Lucára, hogy mi történt miután elmentem, mire 1. nem is köszönt vissza 2. annyit mondott, hogy Klauval beszéltek Kittivel.
Na, én holnap tuti beszélni fogok velük. Rohadtul izgultam ma is, mert annyira félek hogy belegabalyodok a beszédembe és elcseszem, vagy hogy hirtelen felindulásból felborítok valamit vagy ilyenek. Szóval nagyon össze kell szednem magam holnapra. Fúú, azért izgulok. Egyrészt szeretnék kibékülni velük mert azért mégiscsak a barátnőim meg hiányoznak a beszélgetések stb. Másrészt meg annyira megbántottak most ebbe a másfél hétbe hogy nem tudom lehet-e még valaha olyan a kapcsolatunk mint volt. Amúgy ofő arról magyarázott ofőin, hogy ha valakivel valami bajunk van, akkor az a legtisztességesebb ha a szemükbe mondjuk, nem a hátuk mögött beszéljük ki. Ránéztem Lucára de nem mert rámnézni. Remélem értette a célzást.
Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.