Hol is kezdjem.. A nagy ölelés utáni nap nem írtam, mert nem igazán történt semmi. Vagyis  nagyon izgultam, hogy hogy fog viszonyulni hozzám azután hogy fél óráig sírtam a vállán és közbe ölelkeztünk. Tegnap lekisértem Lillát ebédelni, majd amikor visszamentünk a terem elé, a lépcsőfordulós radiátoron ott ült Pletykás Péter meg Boldi. Akkor láttuk egymást elősször Az Incidens óta, és én teljesen azt olvastam ki a szeméből, hogy aggódik miattam. Csak köszöntünk egymásnak aztán ennyi. Kémia után megálltam a folyosón és gondolkoztam, amikor jöttek a d-sek a koliból. Boldi jött az egyik haverjával, éppen beszélgettek, de amikor meglátott odajött hozzám és megkérdezte hogy hogy vagyok meg hogy sikerült-e kialudnom a dolgot (?). Mondtam, hogy ja, megvagyok, csak nagyon gáz most nekem. Ő azt hitte, hogy Klauékra értem, hogy az gáz, de mondtam neki, hogy nem az, hanem az, hogy hülyét csináltam magamból előtte és ott sírtam mint valami hülye. Azt mondta hogy tényleg nem baj és hogy bármikor odamehetek meg ilyenek. Nagyon aranyos volt. Aztán ment, mert mentek úszni, de olyan jó volt hogy odajött. Utána leültem a földre és Dorka odajött beszélgetni. Nagyon fura amúgy, mióta nem vagyok Klauékhoz láncolva, csomó mindenki odajön beszélgetni, és annyira nem is rossz fejek. Dorkával beszéltünk a Veszekedésről, majd megkérdezte hogy nekem tetszik-e valaki. Mondtam, hogy persze, erre visszakérdezett, hogy az, akivel az előbb beszéltem, az a B betűs? Mondtam, hogy Boldizsárnak hívják, és igen. Mit tagadjam? Úgyis látszik rajtam. Ahogy ránézek Boldira kisül a szememből, meg a testbeszédem, meg minden. Szerintem szabad szemmel látható a kémia ami kettőnk közt van. Vagy legalábbis ami az én részemről van. Még a hülye is látja. Megkérdezte, hogy "hogy halad a dolog kettőnk közt", és elgondolkoztam ezen a kérdésen. Mert fogalmam sincs végülis. Neki is ezt mondtam, meg azt, hogy "majd lesz valami". Hát ja. Majd lesz. 

Amúgy Klauékkal 2 napja nem beszélek. Klau tegnap meg ma is köszönt, de Lucával még csak egymásra se nézünk. Vagyis mintha azt venném észre hogy ő próbálna szemkontaktust létesíteni velem de én mindig elkapom olyankor a tekintetem. Klau tegnap tesin amikor kosárra kellett dobni megpróbált beszélgetni velem, de nem igazán voltam partner a dologban.

Klau: Hát szerintem nem a mi csapatunk fog győzni, már most le vagyunk maradva. Főleg, hogy beragadt a labda a bordásfal közé... tuti nem mi nyerünk. De nem baj, nem fontos, nincs tétje.

Én: Ja.

Tegnap amúgy direkt megkérdeztem Boldit, hogy ma jön-e nulladikra. Ehhez képest elfelejtett helyet foglalni. Hát mikor felszálltam és láttam, hogy a sok szabad hely helyett beült Dávid mellé, főleg, hogy a Szokásos Helyünk is szabadon volt, hát rendesen sokkot kaptam. Beültem a Szokásos Helyünkre, mellém meg beült Roli, de az egész szituáció egy istenkáromlás volt szerintem, mert Boldinak kéne belül ülnie, nekem meg kívül, nem nekem belül mellettem meg ROLINAK! Rendesen felfordult a gyomrom. Útközbe miközbe Boldi tarkóját bámultam, elgondolkoztam rajta hogy lehet azért nem foglalta mert fél hogy ELSÍROM magam vagy ilyenek. Meg mi van ha most ezzel elijesztettem? Mert azt hiszi hogy valami nyávogós kurva vagyok hogy mindenen sírok? Vagy én nem tudom. Csak azt vettem észre amúgy hogy mindenkit eltaszítok. Például: Klau, Luca. Luca is azt mondta, hogy tudja hogy én ilyen vagyok, de ő ezt nem tudja elfogadni. Szóval a belsőmet, a viselkedésemet stb. Aztán ott van Martin, aki szintén azt mondta/írta, hogy a belsőmmel van probléma, nem a külsőmmel, azért nem akar semmit. Ervin is marhára megbántott egyszer amikor azt mondta, hogy "fura vagyok". Dáviddal is csomószor összevesztem már ilyenek miatt. Én nem tudom... de ennyire szar lenne a belsőm? Hogy senki se bírja ki mellettem? Ó, én annyira félek hogy Boldit is elijesztem. De én nem tudom megjátszani magam, legalábbis hosszútávon nem. Én ilyen vagyok. Szóval baromira parázok ettől hogy Boldi is majd fogja magát és hirtelen levegőnek néz vagy közli velem hogy nem akar többet "barátkozni" velem, mert nem tudja elviselni a dolgaimat. Hát abba belehalnék. És most nagyon félek hogy megváltozott gyökerestül a véleménye emiatt, hogy ott bőgtem. Engem ez nagyon zavar. Nem mondom hogy megbántam hogy odamentem, de azért nem kellett volna úgy sírni mint egy zakkant... Na de mindegy. A lényeg hogy nem foglalta. Mikor leszálltunk, oda jött és megkérdezte hogy megyek-e boltba. Nem mentem. Bent a suliba az osztálytársai mind bementek a terembe, de még nem csöngettek be. Na, itt történt valami ami nagyon elszomorított.

B: Aa, beengedték őket a terembe.

É: Te is be mész?

B: Miért mit csináljak?

É: Hát amit akarsz. Csak kérdem. 

B: De mi mást csinálhatnék?

É: Hát itt is maradhatnál a padon. Velem.

B: Jaa. Akkor bemegyek.

Na hát ez így eléggé rosszul esett. Ez már a második ilyen alkalom hogy elhívom beszélgetni és elutasítja. Bár a multkor rendesen felkaptam miatta a vizet és utána nem szóltam hozzá azt hiszem egy jó hétig. Most viszont normálisan kezeltem a helyzetet és próbltam arra gondolni, hogy biztos házit ír, vagy beszélni akar a haverjával, vagy mittudomén, és nem arra, hogy valószínűleg semmi, de semmi kedve sincs velem kettesbe lenni. Fú, hát az az érzés, azért elég gagyi volt.

Ezután odamentem Klauhoz a büfébe. Köszöntünk egymásnak, majd kezdtem volna magyarázni, hogy mi volt most Boldival, de aztán leesett hogy mi most nem is vagyunk jóba, így nem mondtam semmit. Ő beállt elém és megkérdezte, hogy jó-e az összeállítása (??), mire mondtam, hogy ja, és felmentem. Leültem a suttogóba egy padra egyedül, bedugtam a fülest és ott hallgattam a depresszív számaimat és a tanári fele pislogtam, ahol történt Az Ölelés, tényleg rohadt sok életkedvem volt mint ne mondjak. Aztán odajött Laci, akivel angolon vagyok, egy 10. A-s és elkezdett beszélgetni velem, hogy hogy vagyok, mert ugye látta hogy tegnapelőtt bőgök egész angolon. De kb. minden szünetbe odajött és megkérdezte hogy jobban vagyok-e már. Megkérdezte hogy most mi is volt ez az egész, elmagyaráztam, de én már tényleg kinyomtatom inkább a szöveget és mindenkinek a kezébe nyomom aki megkérdezi, mert már olyan unalmas. Kb. 50 percet beszéltünk mindenféléről, tök jól elvoltunk és kicsit el is felejtettem a Boldis incidenst. Amúgy beült hozzánk hittanra, de nem tudom miért. xD

Irodalom előtt ott álltam egyedül (azta, lassan minden harmadik mondatom ez), amikor jöttek fel a D-sek tesiről. Ervin odajött, vállon vert, köszönt, mondta, hogy vigyázzak a cuccára, majd elment wc-re (?), aztán kb. sorba köszöntem az összes d-snek.. De tényleg, ha egy nap elősször találkozok a D-sekkel, kb ennyi hallatszik az egész folyosón: szia, szia, heló, hali, szia, csá, szia, szia, heló, szia. Aztán jött Boldi, trappolt felfele a lépcsőn a kis drága, a hülye sapkájába, esküszöm mint valami ovodás, teljesen le volt izzadva, alig kapott levegőt. Hát én is hasonlóképpen éreztem mikor megláttam. És láss csodát! Teljes mértékben ledöbbentem amikor nem csak elment mellettem hanem odajött. Mert máskor mindig csak köszön még egyszer aztán elmegy az osztálytársaival, de most egyenesen odajött hozzám beszélgetni. Közölte, hogy elfáradt a lépcsőzésbe, meg a tesi is "komoly" volt. Mondtam, hogy úgy megnézném a napfogyatkozást, mire mondta, hogy akkor nézzem. Hát ez aztán romantikus volt Boldi, köszönjük. Gondoltam nem értette a célzást, ezért megkérdeztem kerek perec: nem megyünk le megnézni? Mire mondta, hogy nincs kedve lépcsőzni. Erre jött Ervin és elkezdett üvölteni, hogy menjünk le és nézzük meg. Én támogattam, Boldi viszont húzta a száját és mondta hogy ő nem jön. Mondtam neki hogy "de gyere már", de ő nem akart. Úgyhogy elindultunk Ervinnel. Aztán Ervin mondott neki valamit így mondta hogy jön, de annyira látszott rajta hogy semmi kedve xD Megálltunk a lépcső fölött és Boldi beszélt Pletykás Péterrel pár szót (tudom gáz ez a becenév,de annyira találó!) Időközbe Boldi a kezembe nyomta a 100 kilós táskáját, hogy "fogjam már meg egy kicsit". Addig ő levette a kabátját. Félszemmel figyeltem ahogy vetkőzik, mert azért mégiscsak nézni kell azt, és elkezdtem szórakozni a táskájával. Felvettem a hátamra és elkezdtem röhögni saját magamon, mert kb. a bokámig leért a táska. Nem igazán foglalkoztak vele hogy forgok körbe-körbe Boldi táskájával és szakadok a röhögéstől, mert Boldi éppen kínok közt közölte Péterrel, hogy "megy le napfogyatkozást lesni". Péter meg mondta, hogy "hát menjél". Aztán észrevették hogy mit művelek, Ervin az csak nézett fapofával, Boldi elkezdett röhögni, Péter meg összeszűkűlt szemekkel nézett rám, gyilkos pillantásokat vetve felém. Aztán elindultunk. Az udvaron ott volt a fél iskola, mindenki ott állt egy bizonyos ponton és nézett az ég felé. Ha azt hiszitek hogy egy írtó romantikus napfogyatkozás nézésben volt részem Boldival, hát akkor nagyot tévedtek. Boldi végig háttal állt az egész napfogyatkozásnak, konkrétan leszarta az egészet, Ervin panaszkodott, hogy miért nem hozott napszemüveget, én meg Boldi figyelmeztetése ellenére belebámultam a napba. Hát a retinám az úgy ahogy van kiégett, most se látok rendesen csak ilyen foltokba. Boldi közölte, hogy "ez nem volt jó ötlet", én dörzsöltem a szemem, Ervin meg tovább panaszkodott, hogy "ez szar". Aztán megláttam Klauékat, akik tuti észrevették hogy Boldi (meg Ervin) társaságába vagyok. Végül Boldi közölte, hogy ő megy fel, megyek-e én is. Mondtam hogy ja, mert nem látok. Amúgy vicces volt, mert Boldi pólóba meg sapkába volt. Tényleg vicces volt. Amúgy olyan szinten nem volt kedve az egészhez hogy az eleinte fura volt de utána már vicces. Az a szenvedő fej neki, mintha a kezét vágnák le körülbelül. A suliba a tv-be ki volt vetítve a Google Maps vagy mi, meg a napfogyatkozás, de inkább nem is néztem oda.  Aztán hárman felmentünk a harmadikra, ők bementek a terembe én meg beálltam az osztályomhoz. Dorka vigyorogva nézett rám és odahívott, majd közölte, hogy "láttam ám kivel beszélgettél szünet elején", mire mondtam, hogy "ja, igen, most jöttem fel vele, lementünk megnézni a napfogyatkozást". Irodalom után jött a föci, én meg beálltam a teremhez álldogálni. Mikor kijöttek a d-sek a teremből, Boldi ahogy elment mellettem köszönt, aztán megállt kicsit és mondta, hogy nem akar felelni töriből, én meg mondtam hogy én meg föciből, ezt ennyivel meg is beszéltük aztán lement. Dorka mellettem húzogatta a szemöldökét én meg tuti hogy elvörösödtem és ott vigyorogtam. 

Föci után futottam a buszmegállóba hogy Boldi előtt érjek oda, hogy előbb szálljak fel és tudjam neki foglalni a helyet. Hát csodálkoztam volna ha összejön. Nem jött. Nem tudom melyik busszal ment, hogy miért, semmit se tudok, de csomó osztálytársa ott volt. Brendon megkérdezte Gergőtől, hogy "hol van Boldi?", mire Gergő válaszolt, de nem hallottam mit, csak a végét, ".... meg Dávid is". Úgyhogy a hazafele út unalmasan telt. Pedig vártam már hogy egymás mellé üljünk de mindegy. Jövőhét pénteken meg suli se lesz, csak lelkinap. Fasza.

Amúgy én nem tudom mi van most Boldival, mert egyszer tényleg pozitívan látom a dolgokat, pl. ugye az ölelés, meg hogy 2 napja folyton odajön meg még a napfogyatkozást is lejött megnézni, pedig semmi kedve se volt. Máskor meg teljesen elmegy a kedvem, pl. a reggel is amikor nem akart velem beszélgetni, inkább bement a terembe, meg hogy nem foglalta a helyet. Mikor leszálltunk és mondtam, hogy a Szokásos Helyünkön ültem, akkor azt mondta, hogy biztos "elsiklott felette a tekintete". Hát jó. Szóval én nem tudom. Szerintem ő se. De annyira rossz hogy így váltakozik a dolog. Jó lenne már egy konkrét valami. Na mindgy, már azt se tudom mit írok. Alig látok. Amúgy most megvakulok, vagy mi? Mert tényleg elég fura a látásom mióta vagy 20 másodpercig folyamatosan bámultam azt a szart. Remélem nem vakulok meg azért. Az gáz lenne. Amúgy kitöltöttem ilyen tesztet, ilyen alapdolgok, meg kedvenc ez meg az, ha gondoljátok majd a hétvége folyamán feltöltöm. Semmi extra, csak unatkoztam és kitöltöttem. Ja, amúgy Mátéval ma köszöntünk. Vagy az tegnap volt? Ja, tegnap. Éppen mentem fel tesi után az emeletre és a hajammal szórakoztam amikor ő jött lefele és pont egymásba botlottunk. Köszöntünk egymásnak aztán viszlát. Nem is tudom ezt miért írom le. Ezen a héten tökre hidegen hagyott Máté. Vagyishát azért mindig megjegyzem hogy milyen jól néz ki de hosszabban nem gondolkoztam el rajta.. Na mindegy. Igazából még mindig szivesen megismerném de annyira nincs kedvem pl. ráírni vagy odamenni mert tök hiába. Én már annyira unom a pofára eséseket hogy már elment a kedvem mindenféle ismerkedéstől. Úgyis lepattintana valahogy. Hát akkor meg? Legalább megmentem magam még egy pofáraeséstől. Elég volt már belőlük.