Ebben a minutumban értem haza és már azonnal kezdem is a blogolást. Ezt még most le kell írni amíg frissek az élmények. Annyit előre elárulok hogy amennyire vártam ezt a napot hogy jól sikerüljön, na hát éppen annyira volt szar. Azaz ez elég bonyolult, mert ami miatt 3 órával ezelőtt sírtam, az most annyira nem is izgat, szóval nem értem teljesen mi történik velem. Vagyis tudom, ezt a valamit úgy hívják hogy menstruálás és egyszerűen GYŰLÖLÖM mikor ez történik velem. Semmi nagyobb hasfájás vagy belső fájdalmak, semmi. Áhh. Agyilag bolondulok meg. Ilyenkor teljesen bekattanok és kiszámíthatatlan vagyok. A hónapnak ebbe a szakaszába engem elkéne zárni hogy ne érintkezzek emberekkel mert 90% hogy elbaszom a velük való kapcsolatomat csupán azért mert éppen hisztis kedvemben vagyok. Na ez nem is olyan rossz ötlet. De nem akarok havonta 5 napot hiányozni szóval sajnos ezt nem tehetem meg. 

A reggel 15 perccel előbb keltem (kereken 5 órakor), hogy ki tudjam vasalni normálisan a hajam. Ez sikerült is, csak amint kiléptem a házból katasztrófa lett az egész mert úgy fújt a szél. Na nem baj. Mikor leültem Boldi mellé az volt az első szavam hozzá, hogy "ez a rohadt szél". Elbeszélgettünk majd mikor beértünk a suliba elváltunk, mondta hogy jó ügyeleteskedést (?). Amúgy visszakaptam a rózsaszín tollam, és azt mondta hogy az ofője megdicsérte. Meg kiröhögte. 

Na és ekkor kezdődött el a 6 óra kínszenvedés... A szünet még csak-csak elment, de órákon azt hittem elnuom az életem. Vittem könyvet magammal, de egyszerűen nem volt kedvem olvasni. Zenét hallgattam egy ideig de az se volt valami izgi. Nem igazán hagyhattam el a helyem szóval max. órákon mehettem el mosódba, hát ez megis történt, vagy 20x elmentem csak azért, mert unatkoztam. Szünetekbe jöttek oda a diákok én meg futottam be a tanáriba hogy kikérjem a tanárokat, de ez a munka egyáltalán nem nekem való, mert folyton elfelejtettem a tanárok neveit így csomószor csak annyit mondtam, hogy "nincs bent" és kész. Az infótanárom le cseszett, hogy nem mehetek be a tanáriba csak az ajtóig, hát ezt nekem nem tudom honnan kellett volna tudnom. Ja igen, ofőtől. Csakhogy ő sose mond el semmit. Bár lehet hogy ezt így mindenki tudta csak én nem. Boldit minden szünetbe vártam de sose jött, pedig megbeszéltük hogy majd feljön sokszor. A reggel amúgy célzott rá, hogy a 2 órásival megy és menjek én is azzal. NA LÁTJÁTOK, VANNAK ILYEN JELEK. Na. Most már kifakadok. Hát nem hiszemel. Ez is egy jel. Meg a reggel úgy mentünk a suliba hogy elkezdett LÖKDÖSNI! FLÖRTÖLNI!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát Viktor nagyon jó barátom mégse LÖKDÖSSÜK egymást vagy beszéljük meg hogy ki melyik busszal megy haza!!!! Mégis puszival köszönünk meg jól elbeszélgetünk. Szóval nekem azt egy árva lélek ne mondja hogy Boldi ezt barátilag érti mert aki ilyet mond azt lefejelem. Még esetleg másból kinézem, de Boldiból??? Hogy csak úgy BARÁTILAG elkezd lökdösni? Meg ilyenek. Én nekem fullra leesnek az ilyen dolgok és lehete sokszor sokat magyarázok bele, nade hülye azért nem vagyok teljesen és én levágom ha valaki flörtöl velem! Hát azt látni az ember NÉZÉSÉBŐL!!!!!!!!!!!! ÉS BOLDI NÉZÉSÉBŐL KIBEKÚRTÚL LÁTSZIK, HOGY CSILLOG A SZEME AMIKOR RÁM NÉZ. HÁT MOST MÁR TÉNYLEG KEZD ELEGEM LENNI. Amúgy majd megtudjátok hogy miért vagyok ennyire kiakadva, nyugi. 

A 20 perces szünet olyan FURA volt, hogy én azt hittem hazamegyek inkább mert a szivem ezt már fizikailag nem bírta elviselni. A lényeg, hogy ugye van az a srác aki rámírt hogy akarok-e randizni mert gyönyörű vagyok stb. Na az egyfolytába irogat, reggeltől estig. És ma a 20 perces szünetbe olyan kínos dolog történt hogy te jó ég. Ha eszembejut még mindig elvörösödök meg fogom a fejem, hogy tejóóéééég, miééért?

Szóval úgy volt az egész, hogy hirtelen 3 részre osztódott az asztalom előtt álló rész. A jobb oldalamon állt vagy 10 ember, akik mind hozzám jöttek, hogy hívjam ki ezt meg azt a tanárt. Középen ott állt Boldi, akit amikor megláttam hogy közeledik azt hittem az ölébe ugrok, a jobb oldalamon meg ott állt Gábor. Amúgy most néztem meg facen hogy hogy hívják. És ez annyira gáz volt!!!! Azok az emberek várták a segítségemet, Boldi várta hogy beszéljek vele, mert azért mégiscsak hozzám jött fel, bal oldalt meg Gábor bámult mosolyogva, mert ő BESZÉLGETNI AKART!!!! Azt se tudtam mi a lófaszt csináljak. Állítottam egy képzeletbeli sorrendet és elkezdtem Boldival dumálni, hogy "na azt hittem már elfelejtettél", mire mondta, hogy "nem, csak eddig nem tudtam feljönni". És ekkor hirtelen Gábor belevágott a beszélgetésünk közepébe, megkérdezte hogy hogy vagyok (!) és a kezembe nyomott egy CSOKIT. Boldi előtt. Hát én olyan zavarba voltam hogy el tudom képzelni milyen rákvörös voltam. Az emberek várták hogy segítsek nekik, Gábor mosolyogva nézett, Boldi meg fapofával, felváltva nézte Gábort meg engem. Na mondom ennyi elég is volt, inkább behúzok a tanáriba, nem érdekel egyik sem. Bevittem a magnót, és közbe mindketten követtek a tekintetükkel, egyszerűen el nem tudom mondani mennyire gáz volt. Mikor kijöttem, Boldi röhögött és megkérdezte, hogy tényleg a földre kell rakni a magnót? mire mondtam hogy igen, és elkezdtünk beszélgetni, erre Gábor megint beleszólt, hogy HOGY VAGYOK. HÁT JÓL BASZOD, MÁR VÁLASZOLTAM RÁ VAGY KÉTSZER, DE NEM BAJ. És annyira gáz volt, hogy nem vette észre hogy én Boldival akarok beszélni meg hogy dolgom van!!! Boldi meg tökre beflegmult, ilyen pókerarccal nézett meg alig beszélt. Életem legesleg kínosabb 2 perce volt, amikor elfogytak a diákok és már csak ők ketten voltak ott. Én álltam és nekitámaszkodtam az asztalomnak, Boldi fapofával nézett, Gábor meg mosolyogva bámult (nagyon para, én mondom.) Egyikünk se szólalt meg, én nem tudtam eldönteni hogy most kihez beszéljek vagy mit mondhatnék úgy, hogy a másikat ne bántsam meg. Teljesen olyan volt mintha két pasim lett volna és mindketten pont akkor jönnek oda. Mint a filmekbe tudjátok. Csakhogy egyik se a pasim és a kettő közül csak az egyiket érdeklem. (És igen, Gáborra célzok.) A kínos csönd után egy még kínosabb jelenet következett, ugyanis Boldi hirtelen fogta magát, annyit mondott, hogy "na, én inkább megyek", és hátat fordítva elment. Ennél szomorúbb jelenet még nem játszódott le a szemem előtt. Hát milyen szar lehetett már neki basszus. Direkt feljön hozzám hogy beszélgessünk, erre leszarom a fejét Gábor miatt! Na azért Gáborral se folytattam nagy beszélgetéseket. Olyan rossz volt látni ahogy elmegy, Gábor meg csak állt ott és nézett, hogy majdnem elsírtam magam. Szóval utánaüvöltöttem torkom szakadtából, hogy BOLDI!!!! Ő meg megfordult, én meg: "ugye jössz majd még?" ő meg: "megpróbálok". És ezzel megnyugtatta a szivem. Gábor viszont még ott volt, aki LETÉRDELT mellém (mert én időközbe leültem) és úgy próbált beszélgetni velem, de nem nagyon ment, mert egyrészt alig értettem valamit abból amit mond, másrészt meg azon kattogott az agyam hogy "szegény Boldi". Végül aztán elment, becsöngettek, én meg ott ültem megsemmisülve mert annyira vártam hogy Boldi feljöjjön és beszélgessünk, erre az egészből nem lett semmi, még jól meg is bántottam. Órán elkezdtem olvasni unalmamba, és kicsöngetés előtt 5 perccel felnéztem a könyvből amikor megláttam a kihalt folyosón Boldit közeledni. Olyan szinten elkezdett dobogni a szivem hogy azt hittem kiszakakad a mellkasomból, egyszerűen a megtestesült tökéletesség sétált felém, akit sikeresen megbántottam, és annyira örültem hogy még azelőtt odajött hogy elszabadult volna megint a pokol! Már félúton volt kb. amikor észrevettem, eltettem a könyvem és egészen míg oda nem ért egymást bámulva vigyorogtunk. Beszélgettünk kicsit aztán lement a naplóért, mert  direkt azért kéreckedett ki a naplóért hogy oda tudjon jönni hozzám. Na hát tessék. Ha ez valaki szerint baráti gesztus akkor az hülye és pont. Én ezt nem tudom elhinni hogy csak egy sima barát miatt kikéreckedsz óráról hogy oda tudj menni hozzá 5 percet beszélni!!!!!! Legalábbis mikor Viktor volt portás én még csak oda se mentem hozzá, nem hogy még óráról kéreckedjek ki. Amúgy egész nap 4 olyan látogatóm volt akik miattam jöttek oda: Boldi, Gábor, Vivi, Viktor. Klau meg Luca háromezerszer elsétáltak előttem de még csak nem is köszöntek, én köszöntem rájuk. Ja amúgy rohadt jó onnan a padról figyelni a dolgokat. Nagyon jól ráláttam Mátéra. Éppen egy szép hosszút káromkodtam a látványa miatt, amikor kijött egy tanár mögülem és furán nézett. Annyira ellentétes Boldi meg Máté!! Ez ma mégjobban feltünt. Máté szerintem annyit készülődhet mint egy lány, hát olyan összeállítása volt ma is mintha valami magazinból lépett elő (új cipő, tapadós farmer, fehér póló, farmerkabát ujjak nélkül, a derekára egy szürke pulcsi volt felkötve, a csuklóján egy barna bőrszíjas óra, belőtt haj... hát fúh.) Boldi a szöges ellentéte, szerintem Boldi azt se tudja mit vesz fel csak ki vesz valamit a szekrényből. Ma is csak egy sima nike cipő, kék farmer, sima póló, csuklóján egy szürke óra, fején a piros Vans és ennyi. Szerintem meg sem fésülködött. Hát én bármikor a másodikat választanám. Akármennyire jól néz ki Máté, és higyjétek el hogy kibebaszottul jól, én akkor is Boldit választanám. Mármint ha külsőleg nézzük. Belsőleg is persze mondjuk Mátét nem ismerem de mindegy. Boldi azt mondta megpróbál még feljönni, de nem jött, nekem meg még volt fél órám. Éppen sminkeltem magam a méretes tükrömben, amikor a tanáriból kijött a biosztanárom és megkért hogy segítsek neki pogácsákat rakni a ballagók tarisznyájába. Úgyogy azzal jól elvoltam, közbe elhordta a fél tanári kart majd közölte, hogy ez maradjon köztünk. Nem is nagyon figyeltem arra amit mond, csak pakolgattam a pogácsákat amilyen gyorsan csak tudtam, hogy elérjem a két órási buszt. A buszmegállóba egyszercsak valaki bordán szúrt, mármint az ujjával, nem egy késsel vagy ilyenek (?), és az a valaki persze Boldi volt. Felnéztem rá ő meg intett a fejével hogy álljak be vele hátulra. Amúgy Gergő is ott volt aki mostanába folyton VIGYOROGVA köszön. Meg néha kacsintva ugye. Nagyon fura. Én nem értem mi van. Elbeszélgettünk hárman aztán a buszon Boldi leült mellém, mire mondtam, hogy "amúgy nyugodtan ülhetsz Gergővel ha szeretnél", ő meg azt válaszolta, "nem, jó itt nekem". 

Na hát ez az utazás.. A felét végigröhögtük, mert elmeséltem neki a Gáboros cuccot és mondta, hogy direkt azért ment el, mert gondolta hagyja a szerelmeseket, mire mondtam, hogy hagyjon békén ezzel mert engem rohadtul nem érdekel Gábor. Ezt így tisztázni akartam, nehogy azt higyje hogy engem esetleg érdekel. Szóval a fél út jól eltelt, röhögtünk meg minden, aztán én hülye szóba hoztam A Dolgot... Annyit kérdezgettem róla hogy már kezdett elege lenni, és azt mondta "most már kitalálok valamit és azt mondom hogy az az, csak hogy hagyjuk ezt a témát", én meg mondtam, hogy ne, akkor inkább ne mondjon semmit mint hogy hazudjon. Végül csak kinyögte, én hülye idióta baromállat nemnormális ugye attól függetlenül hogy mondta, ne éljem bele magam semmibe, én igenis beleéltem, hiába a figyelmeztető szavak, szóval amikor mondta, hogy valami autós dolog, akkor úgy ahogy volt a szivem a mellkasomba, na az úgy tört ketté, mert én a 3 nap alatt végig arra gondoltam, A Dolog esetleg valami olyasmi ami kettőnk között fog megtörténni, értitek, esetleg egy vallomás vagy valami. Az eszem tudta, hogy ez hülyeség, a szivem viszont reménykedett. Na, nesze neked szív, megkaptad a választ. Mikor mondta, hogy valami autós, na hát a kedvem ott el is ment. Az út utolsó 5 percébe nem szólaltunk meg, én csak néztem ki az ablakon és azon agyaltam szó szerint, hogy egy 10-es skálán mennyire vagyok hülye, hogy a figyelmeztetések ellenére bebeszéltem magamnak egy teljes mértékben lehetetlen dolgot. Ő közbe figyelt, majd megszólalt, hogy "na, ez a kínos csend" én meg mondtam, hogy "hát, ez az." Vele voltam bunkó holott szegény nem tehetett semmiről, csak akkor ezt még nem fogtam fel, az összes haragomat és csalódottságomat felé irányítottam, és amikor elkezdett poénkodni, hogy "nem enged ki", akkor én ahelyett hogy szokásosan poénkodtam volna vele együtt, csak annyit mondtam, hogy "lécci, most tényleg engedj ki", aztán flegmán elköszöntem és ennyi. Hazafele azt hittem elsírom magam, de nem, az csak apumnál történt. Miután elmeséltem tesómnak aki rögtön látta rajtam hogy valami nem stimmel, na a mesélés közbe telt be az a bizonyos pohár, de nem kezdtem el remegve sírni meg semmi, egyszerűen csak mesélés közbe random bekönnyeztem, és olyanokat mondtam, hogy "hogy is gondolhattam volna hogy az lesz az? hát ugyan mit akarna tőlem Boldi? tőlem??? tényleg elhittem egy percre is hogy valami oknál fogva most akar valamit?" Annyira szomorú és csalódott voltam, hogy miután benyomtam egy fél pizzát bementem a szobámba, befeküdtem a fotelembe és sírva aludtam el. Mikor felébredtem két órával később, egyrészt baromira fájt a nyakam mert fotelen aludni nem éppen a legkényelmesebb, másrészt meg teljesen össze voltam zavarodva, mert azt hittem már másnap van, harmadrészt meg eszembe jutottak a dolgok és nem is tudom, de hirtelen már nem is tűnt olyan nagy dolognak, és arra gondoltam, hogy "na és? attól, hogy A Dolog nem az, amire számítottam, attól még lehet hogy akar valamit!" és akkor jöttem rá, hogy szerintem én tényleg skizofrén vagyok. Lefekvés előtt még tiszta depresszív hangulatom volt, sírtam, már kb. el is temettem magam, mikor meg felkeltem ilyen pozitívan gondolkodtam. Mielőtt elaludtam volna és Boldira gondoltam, összeszorult a szivem és ilyen rossz érzés fogott el, de mikor felkeltem és rágondoltam akkor hirtelen elkezdett gyorsabban dobogni és tényleg csak annyit éreztem hogy mennyire szeretem, és milyen bunkó voltam vele holott nem tehet semmiről. Ő szólt előre hogy ne gondoljak nagy dologra. Most amúgy nem tudom mit gondoljak. Boldi az elmúlt két-három hétben, vagyis inkább azóta mióta Klauék nincsenek a képbe, teljesen megváltozott. Rengetegszer odajön, teljesen máshogy viselkedik, más a testbeszéde, másképp beszél velem, foglalkozik velem, és ilyen apró dolgokra kell gondolni mint pl: maga elé tol a buszmegbe hogy feltudjak szállni, mondja hogy melyik busszal megy és hogy menjek én is azzal, mikor kiröhögtek Dávidék akkor ő nem röhögött hanem kérdezte hogy mit mondtam, Gergő viselkedése is más,ááááááh. Én nem tudom. Nem mondom azt hogy nincsenek jelek arra hogy akarna valamit. Mert amikor éppen vele vagyok és ezek a dolgok történnek, akkor elhiszem, hogy akar valamit. Máskor meg nem annyira. Én tényleg nem tudom. Én már arra is gondoltam megint, hogy majd ha ő nem, akkor majd én lépek és elmondom neki, de egyrészt úgyse merem, másrészt meg tényleg nem túl jó ötlet...Én csak azt akarom hogy ne toporogjunk egy helybe. Habár mostanába tényleg nem toporgunk és úgy érzem hogy haladunk valamerre. Én már nem is tudom. De mikor ma ott állt előttem Gábor meg Boldi akkor Boldi olyan furán viselkedett, mintha féltékeny lett volna vagy nem tudom, de ahogy felkapta a vizet és elhúzott, eléggé olyan volt. Jaj nekem. Én nem tudom. Én tényleg nem. Holnap rövidített órák lesznek szóval sokat nem fogunk tudni beszélni, mondjuk szeretném rábeszélni hogy kicsit későbbi busszal menjünk hogy tudjunk ülni. Mert az egész iskolának 6 órája lesz és a 900 diákból a fele azzal a busszal meg amivel mi... Majd meglátjuk, kémia után ha odajön akkor megkérdezem tőle. Úgyis elkéne még mennem a dm-be a képekért, oda elkisérhetne. 

Amennyire azt hittem hogy ez jó nap lesz, na hát annyira nem volt jó. Kegyetlenül szar se volt, mert voltak jó pillanatok (amikor felnéztem hirtelen a könyvből és ott közeledett Boldi, már csak a háttérzene kellett volna és akkor minde tökéletes), meg voltak rosszak is, mindenesetre nem így terveztem. Pénteken nincs suli, aminek gondolom tudjátok mennyire örülök (semennyire), szombaton meg fél 10-re kell menni suliba sorfalat állni a végőzősöknek. Boldi oda elvileg nem jön, mert dolgozni fog, de hátha. Akkor láthatnám öltönybe, hmmm-hmmm. Jézusmária, most, hogy elképzeltem öltönybe, eszebejutott valami ami ma történt hazafele a buszon, amikor még jó kedvünk volt. Éppen A Dologról beszéltünk.

É: Adj valami támpontot, vagy valami segítséget. 

B: Nem tudom hogy mondjam el úgy, hogy segítsek is de ne is mondjak túl sokat.

É: Nem tudom, de kérlek elégíts ki!

B: Hát figyelj....

É: Úgy értettem, hogy válaszokkal. Jaj istenem Boldi. 

Az út elején meg elkezdett viszketni a hasam és azt hittem hajszál van ott, így felhúztam a matrózblúzom és kerestem a hajszálat. Közbe Boldi ivott, de amikor felhúztam a pólót félrenyelt és elkezdett öklendezni xD 

Rám írt Gábor. Én valahogy le kell rázzam mert ez már nem állapot. Vajon Boldi is ilyeneken tűnik? Mert akkor az gáz. Mondtam is neki, hogy "most már tudom milyen lehetek én", de nem hiszem hogy leesett neki hogy KETTŐNKRE célzok.