Nagyon nehéz lesz most írni, mert az ablakom alatt hatalmas buli folyik. Anyum palijának holnap lesz a szülinapja és most összegyűlt az egész csürhe az udvarunkon. Komolyan mondom minden boldog-boldogtalant meghívtak. Felőlem aztán bulizzanak, csak:

- Mindig (!) balhéval végződnek az ilyen bulik.

- Anyum palijának a lánytesója 10 percenként megtalál és vagy negyedórán keresztül próbál rábeszélni, hogy menjek ki táncolni vele, közbe persze teljesen részeg és azt se tudja hol van. Előbb befeküdt az ágyamba és könyörgött hogy menjek ki táncolni vele, nem fogom megbánni, majd kért egy tükröt, és mosolyogva megállapította, hogy "hát én kicsit bebasztam". Hát be. De ha még egyszer bejön, nagyon kiakadok. Anyum azt mondta zárjam magamra az ajtót (?). Mennyire lenne szakszerű ráhívni anyum palijának a testvérére a rendőrséget? 

- Anyum palija folyton boroskólával kínál, amit amúgy elfogadnék, csak 2 tányér tejbegríz után nem hiszem hogy jót tenne.

- A zene. A zene talán az egyik legrosszabb. Beleremeg az ablak, és mégha normális zene lenne, akkor azt mondom hogy oké. De ezek ilyen mulatós zenék. Hogy lehet ilyet hallgatni??? (Ha esetleg szereted, akkor ne vedd magadra.) A multkori ilyen buli után egy egész hétig ilyen zenéket dúdoltam!!!!

Ettől függetlenül amúgy egész jó napom volt. Ez nem mondható el a tegnapi meg a tegnapelőtti napról. Szerdán miután eléggé kellemetlenül váltunk el Bolditól, na azóta úgy érzem magam mint egy darab szar. Csütörtökön nem beszéltünk semmit (!), csak kétszer köszöntünk, de elég óvatos köszönések voltak ezek, semmi szokásos vigyorgás vagy ilyenek, csak normális köszönés... Egyszer tesi után futottunk össze, akkor nagyon óvatosan köszöntünk egymásnak, másodjára meg amikor összefutottunk a lépcsőfordulónál és ott volt Péter is. Akkor még annyit mondtam futólag Petinek, hogy boldog szülinapot és ennyi. Egy busszal mentünk haza, de mivel az egész iskolának 6 órája volt lehetetlenség volt hogy egymás mellé üljünk, szóval ott se volt semmi kommunikáció, még csak nem is néztünk nagyon egymásra... Tegnap estig úgy éreztem magam komolyan mint egy darab szar, hogy miért kellett bunkónak lennem vele, miért nem tudok egyszerűen normálisan viselkedni, ezzel lehet hogy elbasztam mindent stb... Nézegettem a Boldi mappámat (igen, van olyan, kb 200 képpel) és néha majdnem elsírtam magam, hát komolyan nem hiszem el hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni. Csak néztem a képeit és a szivem egyszerűen megbolondult, nem tudtam mit érzek, egyrészt éreztem azt hogy mennyire szeretem, másrészt meg azt hogy tuti nem tudnám azt se fizikailag se lelkileg elviselni hogyha őt elveszíteném.. Úgyhogy én megesküdtem magamnak hogy soha többé nem lesz ilyen hogy veszekedéssel vagy ilyen furán válunk el. SOHA. Azonkívül hogy lelkiismeretfurdalásom volt, emellett még hiányzott is, és nem tudom hogy létezik-e olyan hogy valaki hiánya már FIZIKAILAG fájjon, de én esküszöm éreztem hogy fáj valami, de nem tudtam meghatározni hogy mi. Szerda délután óta nem beszéltünk, csütörtökön még LÁTTAM is, tegnap péntek este volt (!), szóval túl sok idő se telt el, de mégis annyira HIÁNYZOTT, hogy te jó ég. Én komolyan csak feküdtem este az ágyba és azon agyaltam, hogy ez már nem normális. Ez határozottan nem normális hogy valaki ennyire fontos lehet számomra. Ilyenkor a  Mátés dolog nevetségesnek tűnik.

Ma mennem kellett fél 10-re a suliba ballagásra sorfalat állni. Mármint az egész 10. évfolyamnak. Tudtam, hogy Boldi nem jön, mert mondta hogy dolgozni fog, így semmi de semmi kedvem nem volt menni, legszivesebben csak feküdtem volna egész nap az önsajnálatba fürödve. Anyum bevitt, de elfelejtettem esernyőt vinni (pedig láttam hogy szakad az eső???), úgyhogy mikor kirakott a suli előtt bementem a plázába és vettem egy virító kék esernyőt. Feketét akartam, de csak ez az undorító kék volt úgyhogy azt vettem meg. Amúgy a pláza előtt ott volt Klaudia és ő mondta hogy hol lehet esernyőt kapni. A suliba rengetegen voltak, ki se lehetett látni az embertömegből. Odaálltam az aulába pár osztálytársámhoz, nekitámaszkodva a lépcsőkorlátnak és úgy nézegettem az embereket, teljesen hidegen hagyott hogy azok ott mellettem mit beszélnek. Teljesen elvoltam merülve a gondolataimba amikor megláttam hogy a d-sek egymás után mennek fel a lépcsőn, és egyszerűen tudtam hogy úgy se jön, de mégis minden idegszálammal arra koncentráltam ahogy szépen sorjában haladtak el mellettem, hogy "istenem, kérlek, kérlek add hogy itt legyen, kérlek, kérlek, könyörgm", aztán egyszercsak megláttam az arcát, és kész. Az a reakció amit produkáltam, nos, remélem senki nem látta. Annyira ledöbbentem, hogy körülbelül elfelejtettem levegőt venni, és ahogy elsuhant mellettem (nem vett észre) én azt hittem majd összeesek a boldogságtól. A szivem egyszerűen teljesen megbolondult, tényleg elgondolkodtam egy pillanatra, hogy mi van, ha mindjárt szívrohamot kapok, olyan szinten elkezdett dobogni, de ilyen nem normális módon. Általában ha meglátom Boldit hasonló reakciókat észlelek, de mivel minden nap látom meg beszélünk körülbelül így kezdek hozzászokni és már ANNYIRA nem vagyok közel a halálhoz amikor látom, így mégjobban ledöbbentem hogy most mennyire elkezdett dübörögni a szivem. Uramisten emberek. Én egyszerűen szavakba se tudom önteni milyen kurvajól néz ki abba a kurva öltönybe.

Ezután vagy 20 percig nem történt semmi, össze-vissza mászkáltunk mert ofő nem tudta hova kell menni, majd beálltunk a suttogóba (khmm..zsibongóba..) és ott álltunk sorfalat. A d-sek velünk szembe voltak, elég távol voltam Bolditól sajnos úgyhogy nem volt lehetőségünk beszélni, de egyszer pont egymásra néztünk, egymásra mosolyogtunk, majd elkezdett integetni, én meg visszaintettem. Olyan aranyos volt azzal a hülye mosolyával, meg ahogy a lapátkezeivel integetett. Áhh. 

Na itt vagyok, most volt egy laza 15 perces szünet, mert képzeljétek, bezárkóztam, erre az a nemnormális nő itt dübörgött az ajtómnál vagy 5 perce, hogy engedjem be. Kinyitottam az ajtót, és közöltem vele hogy mostmár tényleg hagyjon, nem fogok kimenni. Annyira felidegesített. Itt magyarázott hogy miért építek magam köré falakat, mire mondtam, hogy semmiféle falakat nem építek, egyszerűen csak nem érzem szükségét annak hogy kimenjek a sok részeg közé és olyan zenére táncoljak amit gyűlölök. Ezután kimentem a konyhába tesómhoz, hátha észreveszi magát, de az követett, na betelt a pohár, elhordtam hogy mostmár hagyjon békén, felkapta a vizet és kiment. Hát kurvára leszarom. Ezután bejött a testvére, ugye, anyum palija, és az is elkezdi, hogy menjek ki táncolni. Ez a családba marad úgy látszik. Azzal is közöltem, hogy "még csak el se kezdd!!! nem megyek és kész!!!", és ha ma este még egyszer valaki zavarni próbál én esküszöm hogy a fejébe állítok valamit.

Na visszatérve. Az integetés után olyan jó kedvem lett és HATALMAS kő esett le a szivemről hogy nincs köztünk gáz a szerdai dolog miatt... Végül kiderült hogy nem is ott kell állnunk, hanem az aulába, Boldiék meg maradtak fent. Itt következett egy hosszú, hosszú fél óra, amíg csak álltam és néztem magam elé, de végülis elviselhető volt mert annyira jó kedvem lett Boldi miatt hogy az hihetetlen, plusz írtózatosan akartam hogy egy busszal menjünk. Habár akkor még azt hittem hogy majd suli után megy dolgozni és jönnek érte a szülei mint még egyszer régebben, így abban sem voltam biztos hogy busszal jön. Mikor vége lett, elfutott mellettem és köszönt, berohant egy terembe, fogta a cuccait és kirohant a suliból. Nahát nekem se kellett sok, rögtön leesett hogy mi a szitu, fogtam a cuccom a teremből és ROHANTAM a buszmegbe, teljesen elázott a csipkés balerínám az esőbe, de nem érdekelt, csak futottam a buszmegbe. Azt se tudtam mikor megy busz vagy honnan indul, csak imádkoztam hogy BÁRCSAK, bárcsak... A buszmegállóba körözve megláttam egy Boldihoz hasonlító alagot, aztán közelebb érve láttam hogy tényleg ő az és beálltam mellé. Végre kiengedtem a levegőt és lenyugodtam kicsit. Gergővel ketten álltak ott, senki más nem volt ott a D-sek közül. Sőt, senki más akit ismernék. Hálistennek elértem azt a buszt, mert utána nem tudom csak hány óra múlva jött volna busz, plusz így tudtam Boldival menni. Beszélgettünk pár szót aztán mikor felszálltunk a buszra én Boldi mögött szálltam fel és megvoltam róla győződve hogy foglalja nekem a helyet hogy egymás mellett tudjuk ülni.. Hát itt nagyon pofára estem mert beüllt Gergő mellé, én meg beültem párhuzamosan eléjük, szóval én nem láttam őket de ők láttak engem. Teljesen levoltam döbbenve hogy mi a fasz történik, ennek nem így kéne történnie, miért nem ülünk egymás mellett.. Már vagy laza 5 perce ültünk a buszon, már vettem volna elő a telóm hogy nyomkodjam, amikor valaki beült mellém egy szó nélkül. Már kezdtem volna szitkozódni magamba, hogy azért annyit megkérdezhetnének, hogy szabad-e, meg mi az, hogy csak úgy leülnek. Aztán megnéztem ki ült le mellém, és Boldi volt az. Csak beült mellém. Mint később kiderült azért, mert Gergő elkezdett a telóján valami sorozatot nézni, Boldi meg nem vitt fülhallgatót, így gondolta ide ül. Hát ez kedves. Szóval ha lett volna nála fülhallgató akkor nem is ül oda. Bájos. Na mindegy, akkor rohadtul nem érdekelt. Nem birtam ki, én tényleg nem birtam ki, nagyon nagyon sajnálom, de kicsúszott a számon. Csak úgy kicsúszott.

É: Hallod.. komolyan mondom, többet kéne öltönybe járnod.

B: Miért?

É: Mert kurvajól nézel ki benne.

B: Köszönöm.

De ezt mindketten vigyorogva mondtuk, szóval nem volt kínos meg semmi, egyszerűen csak elmondtam az igazat. Ugye utána szálltam fel a buszon, és megállt a lépcsnél mert előtte még vették a jegyet, szóval szó szerint a szememmel egyvonalba kerültek a lábai és én egyszerűen majdnem lefordultam onnan, mert annyira JÓ lábai vannak. Mátéénál nem jobbak, ezt be kell vallani, de akkor is rohadt jók. 

Ezután olyan jól elbeszélgettünk, hogy az egész út 5 percnek tűnt és olyan szomorú lettem mikor láttam hogy le kell szállni, mert tudtam hogy most 3 napig megint nem látom, és a szerda/csütörtök is nagyon érekes lesz, mert délutáni tanítás lesz rövidített órákkal... A legközelebbi 100%-os beszélgetésünk jövőhét pénteken lesz (!!!) az az HÉT nap múlva, de legalább addig látom. Amúgy költöznek, és mondta hogy megvették a házukat szóval ők most mennek a híd alá, mire felajánlottam hogy nálunk nagyon szívesen lakhatnak, ő meg mondta, hogy komolyan gondolom-e, mert lehet egyszercsak beállítanak a költözetőkocsival. xD Hát én tényleg nem bánnám, valamilyen oknál fogva hirtelen lejátszódott egy jelenet előttem, ahol Boldival alszunk a franciaágyamba... Jaj... 

Mikor kiengedett közölte, hogy máskor nem áll fel, mert simán kitudok menni úgy is, hogy ő ül. Igen, csakhogy akkor az arcába nyomom a fenekem, de nem baj. Mondtam, hogy "majd legközelebb." Elég korán kiengedett, szóval volt kb. 2 perc ahol ő ült én meg álltam fölötte, rohadt közel egymáshoz... Oldalról láttam a fejét ugye és nagyon ijesztő lehettem ahogy csak ott állok, nézem, és közbe mosolygok. Ő fapofával nézett maga elé, mesélt valamit, én meg csak néztem és vigyorogtam, néztem a haját, a pisze orrát, a hosszú szempilláit is átjárt megint az a "úristen, de imádom ezt az embert" érzés. Amúgy összehasonlítottuk a tenyerünket és az enyém vagy kétszer beleférne az övébe, ami szerintem írtó romantikus. Egyébként úgy jött fel a kéz téma, hogy mondta hogy szívesen lenne kézmodell vagy mi, csak nem lehet, mert csúnya a keze. Nem akartam tovább dicsérni, mert így is meredeknek találtam ezt a "kurvajól nézel ki öltönybe" cuccot, de szivesen megmondtam volna neki, hogy az övénél szebb kezet én még nem láttam, és hogy milyen szivesen megfognám és puszilgatnám. Na mindegy. Ezután nem tudom mit csinált, hogy bírta beverni/elvágni a kezét ÜLVE a buszon, de elkezdett vérezni a keze (?). Mondta, hogy "további szép hétvégét", én meg mondtam, hogy "neked is", és ahj, a búcsú annyira szar volt. Jézusom hogy üvöltenek ezek az ablakom alatt. Komolyan kidobok közéjük valami gránátot vagy mit. 

Ezután elmentem apumhoz aki hazavitt autóval. Otthon az volt az első dolgom hogy írtam Boldinak fészen, és ezt most hadd magyarázzam meg, mert nem csak úgy ok nélkül írtam rá, azért nem vesztem meg, mellesleg mindenki tudja hogy mennyire utálok vele fészen beszélni. Na ezt is megkell magyaráznom, mert ez nagyon fura. UTÁLOK vele fészen beszélni, de mégis AKAROK. Ennek van valami értelme? Mindig várom hogy írjon, de aztán ha ír, vagy ha én írok, fix hogy nem fogom élvezni a beszélgetést. Most azért írtam rá, hogy elküldjek neki egy képet amit nem tudtam megmutatni a buszon. (A lényeg hogy a h&m oldalán egy szoknya 25 Ft-nak volt kiírva). És ezután olyan dolog történt gyerekek, hogy úúúristen. Kb. fél-háromnegyed óráig beszélgettünk, és most olyan dolgot fogok írni amit nem hittem hogy valaha is írni fogok: NAGYON JÓL ELBESZÉLGETTÜNK FACEBOOKON. Még mindig nem volt tökéletes, szóval akadtak ilyen egyszavas válaszok, de egyszer írt KÉT SORT, ami már haladás. Meg magától is írt stb. Tovább megyek: még KÉPEKET is küldött. amúgy bocsi hogy néha random szavakat nagybetűkkel írok, de ezzel fejezem ki, hogy ez mennyire FONTOS. Küldött képet a papucsáról (?), az anyja papucsáról (?), a kutyáiról, a zuhogó esőről stb.. Lementettem az összeset, majd amikor később jobban megfigyeltem őket, feltünt valami.

Küldött két képet a kutyájáról, és az egyik képen a háttérbe ott egy tükör. Ott látszódik Boldi ilyen ultrakicsibe ahogy terpeszkedik az ágyon, és nincs rajta .. nadrág. Csak egy fekete boxer. Oké, mielőtt kifakadnék: a másik képen ugyanez, csak a háttérbe már nincs ott a tükör, cserébe a kutya mellett konkrétan ott a lába, a COMBJA, és megkell jegyeznem hogy nagyon fehérek a lábai xD és szőrösek, és látszódik a fekete boxere. Én nem hiszem hogy valaha ennél közelebb fogok kerülni a pucér Boldihoz úgyhogy ezt a két képet nagyon megbecsülöm. Lehet hülyeség de én már teljesen bebeszéltem magamnak hogy ezt direkt csinálta, csak hogy SZENVEDJEK. Biztos gondolta magába: "hmm, küldök két képet a kutyámról, de valójában nem a kutya a lényeg, hanem a háttérben elrejtett dolgok, ó, vajon feltünik neki hogy nincs rajtam nadrág? hát persze, mivel odáig van értem! hahaha, tessék, nézzed a szőrös, izmos combomat meg a boxerem egy részét, nézzed csak, ennél közelebb úgysem kerülsz hozzá!!!". Valószínűleg semmi ilyesmi amúgy. De mikor mellette ültem a buszon és megdicsértem hogy milyen jól néz ki öltönybe, azt halál komolyan érettem, hát olyan laza, mégis elegáns, ahogy ült ött terpeszkedve, kihúzva magát, én ennél szexibbet még nem láttam. Akár pucéran is állhatna előttem, én szerintem akkor is sokkal szexibb öltönybe. Évvégére olyan kapcsolatot kell kialakítanom vele, hogy legalább egy rohadt képet tudjak csinálni vele ahol öltönybe van. Az öltöny nem annyira fontos, lehet öltöny nélkül is. Mármint úgy értem hogy más ruhába. Jaj de belezavarodtam ebbe. Na mindegy. De kell vele közös kép, muszáj, mert kell valami amibe majd a nyáron kapaszkodok. Vajon fogunk a nyáron beszélni? Tavaly nyáron is beszéltünk párszor, pedig nem voltunk ennyire jóba. Akkor biztos idén is. Jó lenne ha taliznánk is. Jaj nekem. Remélem addig nem baszok el semmit a hülye hisztijeimmel. 3 nap. 3 nap és megint látom, ki kell bírnom, mi lesz majd a nyáron ha esetleg nem látom 3 hónapig?????? Tavaly túléltem igaz, nem tudom illik-e ilyet írni de tavaly mintha nem szerettem volna ennyire. Komolyan mintha napról napra egyre jobban szeretném, egyre jobban kötődök hozzá ,minden beszélgetés után úgy érzem egyre jobban ismerem és egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Én nem tudom elhinni hogy *megnézi a been together alkalmazást* 1 év, 6 hónap, 3 hét és 6 nap után még mindig nem untam meg, még mindig ugyanolyan helyesnek találom, ugyanúgy vonz, és ugyanúgy, sőt, mégjobban szeretem... Olyan érdekes hogy az első kb. 10 beszélgetésünkkor még egyáltalán nem volt ilyen, visszahúzódóbb volt meg kb. leszarta a fejem, de mégis úgy éreztem hogy megéri... És még mindig úgy gondolom, mert azóta hova eljutottunk. Idegenekből nagyon nagyon jó barátok lettünk és ezt mind én értem el, oké volt pár segítségem pl. Ervin meg Dávid, meg Klauék támogatása ugye, de mégis nekem kellett odamennem, nekem kellett elég bátornak lennem ahhoz hogy odamenjek egy idegen sráchoz és nekem kellett a semmiből előállítanom ezt, magyarul a szarból várat építenem. Nem is értem hogy volt elég türelmem hozzá. Tisztán emlékszem egyszer beültem vele szembe a buszon és még csak nem is köszöntünk, mert fogalmunk sem volt ki a másik, vagyis pontosítok, fogalma se volt ki vagyok, mondjuk nekem se, csak tetszett, és most hova jutottunk... Szóval ilyenkor mikor erre gondolok hogy a SEMMIBŐL mit építettem ki (persze ő is kellett hozzá), akkor arra gondolok hogy talán van remény hogy ebből ami most van, kiépítem azt amit már az eleje óta akarok...Mert semmi sem lehetetlen csak nagyon nagyon kell hinni benne és elég kitartónak kell lenni ahhoz hogy végigvigyük az egészet... Lehet hogy sosem leszünk együtt Boldival és lehet hogy majd megszakad egyszer köztünk a kapcsolat de örökké büszke leszek magamra amiatt hogy elég kitartó voltam és elég erős ahhoz hogy a szarból várat építsek, és ha majd pár év múlva ez az egész már csak a múlt lesz, ha Boldi már a múlt lesz, akkor is boldogan fogok visszatekinteni erre az időszakra mert hálás vagyok hogy volt valaki az életemben akit ennyire szerethettem. Na elég nyálas lettem így a végére de előfordul, túltengenek bennem a hormonok és az érzelmek és ahelyett hogy kiugrok az ablakon inkább kiírom magamból. Jaj. Majd írok szerda/csütörtök környékén, vagy majd ha történik valami.