Gyorsan lefirkantom a napom, aztán megyek tanulni. Vivi csak ma adta ide a kémiafüzetét (nekem eléggé hiányos) így csak most tudtam elkezdeni készülni az utolsó dogára, ami holnapután lesz... Amint hazaestem az volt az első dolgom hogy begépeltem a fél füzetet majd kinyomtattam, ez volt laza másfél óra, utána meg már annyira elfáradtam hogy az kész. Tök gáz hogy ennyitől végem. Mindegy, van vagy 30 oldal, azok most itt vannak mellettem és bámulnak, fullra úgy érzem magam mint tavaly nyáron. A lényeg, hogy most 1,63 vagyok, ha a dogám kettes lesz, akkor 1,66 leszek, ha meg hármas, akkor 1,77, ami már kettes. Szóval MUSZÁJ hogy hármas legyen különben én nekem tényleg vége. Holnap egész nap azt fogom tanulni a suliba is, meg csütörtökön is, komolyan mondom úgy vagyok vele, hogy amíg meg nem írom ezt a dogát hármasra, addig nem nézek Odaátot. Ennyire eldurvult a helyzet. Ezzel motiválom magam egyébként. Inkább nem nézek két napig Odaátot, minthogy egész nyáron ne. Ha átmegyek, annyi Odaátot nézhetek amíg össze nem esek. A másik motivációm meg az, amit már ezerszer lejátszottam a fejemben: futok Boldi felé, egymásra mosolygunk, közlöm vele, hogy "átmentem!!!" és a nyakába ugrok. 

A reggel Boldi mellett ültem a buszon. Amikor felszálltam kihúztam a fülhallgatót a fülemből, sikeresen orrbavágtam magam vele majd leültem, és láttam hogy Boldi ugyanúgy hallgatja a zenét. Gondoltam, nem fogok ott ülni hülyén negyed órát, úgyhogy visszadugtam és az út hátralevő részében hallgattam a Boldi zenéket, miközbe Boldi mellett ültem, a szememet meg kisütötte a nap, mert Boldi a lehető legszarabb helyre ült. Komolyan mondom, az égvilágon semmi problémám nem lenne ha minden reggelem így kezdődne. Pont ezen agyaltam a reggel mikor sétáltam a buszhoz. Alapjáraton tök ideges voltam, mert a busz megérkezése előtt 3 perccel én még itthon voltam és átöltöztem (nem tetszett a szett, ez akkor tudatosult bennem), és miközbe rohantam a buszhoz kicsit szétfújta a szél a hajam plusz könnyezett a szemem úgyhogy a szemsminkem a ház elhagyása után 2 perccel el is tünt. De ettől függetlenül tök boldog voltam. Tényleg. Olyan jó kedvem volt. Tudom jól hogy nyáron mennyire fognak hiányozni az ilyen napok így próbálom minél jobban kiélvezni őket. Tudtam hogy pár percen belül Boldi mellett fogok ülni, hogy beszélgetni fogunk, hogy mégha nem is lesz semmi extra a napba, akkor is milyen jó lesz. Na mindegy, ez csak ilyen hülye elmélkedés tőlem. A lényeg hogy Boldival negyed órán keresztül ültünk egymás mellett zenét hallgatva és ha valaki megkérdezi tőlem hogy milyen volt életem legjobb reggele, akkor lehet hogy ezt mondom. Semmi különleges nem volt benne tényleg, egyszerűen csak hogy ott ülhetek mellette és tudom hogy beszélgetni fogunk meg minden, olyan boldoggá tett. Ezt közöltem is vele amikor leszáltunk. Mármint nem úgy, hogy "olyan boldog vagyok, hogy ma is melletted ülhettem!", hanem hogy "olyan KURVAJÓ kedvem van", mire mondta, hogy "az nagyon jó". Megdicsértem a videóját és olyan aranyosan köszönte meg, hogy ááááá. Olyan kis szerény. Nem menőzött hogy "ja tudom mivel én csináltam" vagy ilyenek hanem ilyen kis halkan közölte, hogy "köszi". ÁÁÁÁÁÁ. Komolyan kiakadok. Néha elképzelem magam kívülről és elég vicces lehetek. Folyamatosan vigyorgok Boldi mellett. De tényleg. Mikor nagy komolyan mesél valamit fapofával, én akkor is mosolyogva nézem. Elég para lehet. 

A suli előtti párbeszédünk annyira megtetszett, hogy amikor a nap folyamán eszembejutott, tökre elmosolyodtam rajta.

B: Bolt?

É: Nem.

B: Oks.

Úhhh. Ahogy így rákérdezett lazán, hogy "bolt?", hát az agyamat eldobom. Na mindegy. A suliba odaköszöntem a D-seknek majd beálltam a büfés asztalokhoz. Klaudia meg Viktor ott álltak, egymásba fonódva. Mármint szó szerint. Hirtelen azt hittem egy ember állt ott, mert annyira rávoltak mászva egymásra. Köszöntem nekik ők meg visszaköszöntek, azt hiszem, nem is tudom igazából mert rögtön beálltam az asztalhoz és pakolásztam. Közbe figyeltem az üvegablak túl oldalán Boldit, aki lekezelt az összes osztálytársával, váltott pár szót velük, majd fogta magát és odajött. Ismét. Megint úgy jött oda mint múltkor, óvatosan rámnézett, közölte hogy "szia" és nézte a reakciómat. Ami ugyan mi lehetett, vigyorogtam mint valami hülye. Olyan jól esett hogy odajött. Hát ott volt az összes osztálytársa, volt hely a padon, egyáltalán semmi kötelessége hogy odajöjjön, de odajött, én meg majdnem meghaltam. De tényleg. Éreztem hogy a szivem kezdi felmondani a szolgálatot. Tőlünk 3 asztalnyira ott voltak Klauék és a 20 perc alatt folyamatosan azt a rohadt cuppogást hallgattam. Mondtam is Boldinak, hogy "istenem, ezek a cuppogások, komolyan mondom felfordul a gyomrom", mire elkezdett röhögni. Nagyon vicces volt amúgy mert pont mikor ezt felhoztam akkor mégnagyobb smárpartiba kezdtek és Boldival azt figyeltük (?), majd az asztalok mellett kézenfogva jött Karolina meg a palija. Komolyan mondom körbevettek minket a szerelmesek, mi meg ott álltunk mint két szerencsétlen és figyeltük őket. 

Olyan jól elbeszélgettünk hogy az hihetetlen, ezúttal én dumáltam egy csomót, meséltem a kirándulásról meg ilyenek, és csomószor arra lettem figyelmes hogy amikor nem nézek rá akkor rám néz folyamatosan. Mikor meg ránéztem akkor néha félrekapta a tekintetét máskor meg nézett tovább és csak néztük egymást és olyan romantikus volt. Amúgy a buszon megállás nélkül összeért a karunk. Direkt megfigyeltem az előttem lévő lányt meg fiút és a karjuk közt volt egy jó nagy rés, semmiféle testi kontaktusba nem voltak, erre mi Boldival folyamatosan. Olyan jó érzés amikor érzem hogy ott a karja a karomnál és aaaa. Leírhatatlan. Mármint szó szerint. Nem tudom megfogalmazni. De olyan jó. Amúgy a buszon elaludt (?), legalábbis becsukta a szemét én meg vagy fél percig azt néztem, közbe szólt a Boldi-zene és legszivesebben ahh. Komolyan ha egyszer lenne rá alkalmam, addig ölelném amíg csak tudom. 

Szóbahoztam a búcsút de konkrétan nem kérdeztem rá hogy most akkor jön-e vagy nem, csak annyit mondtam hogy majd megint veszek kaktuszt, mert tavaly is vettem. Mondta, hogy nem is tudja már hogy néz ki szóval mutattam neki egy képet róla és mondta, hogy "de fain". Azóta amúgy nem is úgy néz ki mint a képen de mindegy. Aztán mutattam még neki pár képet a telómból és tök érdeklődve figyelte őket. Nagy váltás, a múltkor még azt mondta, hogy "nem érdeklik a képeim". Erre most ő kérte hogy mutassak erről meg arról képeket. Mikor már az összes osztálytársa bent volt a terembe még mindig nem mozdult, majd közölte, hogy "lassan megy", mire vágtam egy szomorú fejet, ő rám mosolygott és mondta, hogy "sajnos muszáj". Mondtam neki hogy maradjon és mondja azt a tanárnak hogy nem engedtem be xD Amúgy szerintem ott maradt volna ha mondjuk izé, nincs órája. Meg mondta is, hogy semmi kedve bemenni. Már tényleg mindenki bent volt a terembe, szerintem még a tanár is, ő meg még csak akkor köszönt el, majd még hátrafordult és egymásra mosolyogtunk, én meg ott álltam mint egy hülye, lesokkolva, és nem tudtam hirtelen mit kezdjek magammal. Időközbe abbamaradt a cuppogás így sejtettem hogy Viktor elment. Igazam volt, Klaudia ott állt és engem figyelt. Jaj de jó hogy végignézte az egészet. Amúgy jött Luca is aki teljes mértékben ignorált, elment mellettem köszönés nélkül. Ezigen anyukám. Jaj.

Ennyi volt mára a Boldis dolog. Vagyis annyi volt még, hogy tesi előtt a D-sek ültek a padon mi meg elmentünk előttük mert mentünk ki a szparira. Akkor elmentem Boldi előtt de direkt nem néztem rá mert kíváncsi voltam hogy mi lesz (nem tudom mit vártam amúgy), de kint észrevettem hogy amúgy össze-vissza van csavarodva rajtam a nadrág. Semmi baj. Amúgy tegnap közölte velem a buszon röhögve, hogy "de bolond vagy", ami szerintem annyival jobb, mint a "ez hülye". Azóta nem is meri mondani mióta lecsesztem a fejét xD A törit megtanultam matekon, és komolyan mondom ha kihívott volna lefelelek négyesre. Persze ilyenkor miért is hívna ki. 

Amúgy visszatérve Boldira, olyan kíváncsi vagyok hogy mi játszódhat le a fejébe. Nem csak akkor amikor együtt vagyunk, hanem ha mondjuk meglát a folyosón vagy ha eszébe jutok. Ma Dorka megkérdezte a wc-be, hogy "mi van a sráccal", mire mondtam, hogy nem tudom. Azt mondta, hogy "annyira hülyék vagytok", és ezzel annnnnnnnyira egyet értek. Boldival annyira túlkomplikáljuk a dolgokat hogy az hihetetlen. Lehet. hogy tökre oda van értem csak nem meri elmondani, mert azt hiszi, hogy nekem ő csak barát, mint mondjuk Viktor. Lehet, hogy amúgy neki teljes mértékben barát vagyok, és csak azért lóg velem, mert ... barátok vagyuk. Fogalmam sincs. Kitudja ő is mit gondolhat. Olyan könnyű lenne egymás elé állni és elmondani. Csak a következményekkel is számolni kell és egyenlőre nem tervezem hogy tönkreteszem az életem. Ahhoz még túl fiatal vagyok. 

Arra is kíváncsi vagyok, hogy Gergő/Martin/Péter/Dávid/Ervin meg a többi osztálytársa akik folyton együtt látnak minket, azok vajon mit gondolhatnak. 

Ma odajött hozzám Csikszi a szünetbe és megkérdezte, hogy "ki az az aranyos, magas, sapkás gyerek akivel folyton együtt vagyok meg mászkálok" (látott minket a boltbamenet, vagy mi), mire mondtam, hogy "áhh, csak egy barát", és nem hiszem hogy életem során mondtam-e már valaha ekkora fájdalmas dolgot. Nem hiszem. Komolyan megszakakadt a szivem hogy nem azt modhatom, hogy "jaa, együtt vagyunk", vagy ilyenek. Na mindegy. Nagyon meglepődtem, mert Csikszi azt mondta, hogy próbálkozzak nála akkor mert látja hogy van esélyem, meg egyszer élünk stb, amin meg mégjobban ledöbbentem az az volt, amikor közölte, hogy "nagyon összeillünk", meg hogy "te ilyen kis alacsony vagy ő meg ilyen magas". Ott vigyorogtam mint egy hülye. Hát már olyanok is észreveszik akik azt se tudják ki az a Boldi. Viktorral is láthatott ezerszer de mégse mondott róla egy szót se, mert egyszerűen látni hogy Viktor csak egy barát meg hogy rohadtul nem illünk össze semmilyen formában. xD Még soha senki nem kérdezte meg az osztályomból se, hogy "együtt vagytok Viktorral?", de azt, hogy "együtt vagytok Boldival?" már vagy tizen. Na mindegy.