Tegnap végre leszedték a műkörmömet, szóval most végre tudok normálisan írni. Úristen, olyan tempóba írok most hogy mindjárt leszakadnak a betűk. Nagyon jó érzés, mert eddig folyton beleakadt a körmöm a billentyűzet alá és direkt óvatosan meg lassabban írtam. Komolyan úgy írok most mint egy gép. 

Az utolsó szerda. Már csak három nap. Holnap lesz bepótolva a gyereknap. Hát nagyon gyereknap lesz mit ne mondjak. 40 fokos melekbe hegyet mászunk. Fantasztikus lesz. Tavaly nagyon jó volt (azon kívül, hogy Boldi nem jött), úgyhogy remélem idén is jó lesz, csak a melegtől félek. Tavaly meg sár volt, szóval mindig jókor megyünk.

Olyan álmos vagyok most, hogy alig látom a laptopot. Előbb néztem youtube videókat és közbe szó szerint lecsukódtak a szemeim. 

Tegnap amúgy miután befejeztem a blogolást megittam a jégkásám maradék részét, és sikeresen magamra borítottam. Sajnos nem csak rám, hanem a laptopra is ráfolyt, konkrétan belefolyt a beépített egér alá, így rögtön kikapcsoltam és hagytam, nehogy baja legyen. 20 perccel később próbáltam bekapcsolni, de nem ment. Ráírtam 6 különböző emberre, hogy ilyenkor mit kéne tenni, és nagyjából mindegyik azt írta, hogy semmit, szerelő. Úgyhogy elmentem fürdeni és miközbe fürödtem már előre megterveztem a temetésemet, mert biztos voltam benne ha elmondom anyuméknak hogy tönkretettem a laptopot, agyonvernek. Fürdés után megpróbáltam megint bekapcsolni, szó szerint imádkoztam hangosan, hogy "kérlek működj", és működött, én meg az örömtől majdnem sírtam. Komolyan jobban örültem annak, hogy nem ment önkre a gép, mint annak, hogy nem bukok meg kémiából. Már előre láttam magam ahogy laptop nélkül töltöm a nyarat, Odaát nélkül... Szóval ez most egy hatalmas megkönnyebbülés volt. 

Ma reggel Boldi mellett ültem, és ugyanúgy történt minden ahogy tegnap. Ő hallgatta a zenét én meg ültem mellette. Azért ezt elég gáznak érzem hogy az utolsó előtti buszozásunkkor nem is beszélgetünk, mert ő zenét akar hallgatni. Nem lesz majd elég ideje nyáron zenét hallgatni? Miután leszálltunk megkértem hogy majd magyarázza el a matekot mert egy feladatot nem értek, és mondta, hogy nem nagyon érti ő se, de "majd megnézzük", és olyan édesen mondta, hogy rögtön elfelejtettem a buszozást. Amúgy mindig amikor belépünk a suliba ő ugye lekezel az osztálytársaival én meg odaköszönök nekik, beállok az asztalokhoz majd Boldi is jön utánam. Ez nem is tudom, tök olyan mintha együtt lennénk. Na mindegy. Olyan fáradt vagyok hogy nem is nagyon tudom mit írok. Miután odajött átnéztük a matekot, de nem tudott segíteni mert ők nem is vettek ilyet (?), úgyhogy kicsit kétségbeestem, mert ő volt az egyetlen reményem. 

Úristen, éppen most szedtem le a billentyűzetről egy nagyjából 3 mm-eres HERNYÓT! Jeleng SOKK hatása alatt vagyok, mi a lófaszt keresett egy hernyó a laptopomon??? Ami az ágyamon van?? AHOL ALSZOK?!?!?!?!?!? Úristen nagyon félek most. Miután megírtam ezt a bejegyzést kirázom az ágyamat. Fúj de undorító volt te jó ég. Most mindenhol hernyókat látok. 

Mikor még Boldi ott volt, elment mellettem Balázs, de nem is köszönt, csak bólintott egyet, de én meg automatikusan köszöntem, szóval Boldi elég furán nézett, hogy most akkor mi történt. Merthogy köszöntem csak nem köszöntek vissza. Vagyis igen, csak ő nem látta a bólintást, mert éppen nem nézett oda. Szóval az kicsit fura volt. Miután Boldi elment ott ácsorogtam háttal az öltözőknek és gondolkodtam az élet nagy dolgain, például azon, hogy mit vegyek a boltba. Amúgy Boldi úgy köszönt el, hogy "most mondjam azt hogy adios?" én meg mondtam, hogy "na mondjad", és úgy vigyorgott mint egy 5 éves. Miután bement órára én meg ott álltam ugye egyedül, hirtelen valaki..... hát nem is tudom hogy fogalmazzam meg. Igazából nem nagyon tudom mi történt, mert a szívgörcs majdnem utolért. Hát a lényeg, hogy Balázs odajött, és valamit csinált az arcommal, de nem tudom mit, mert elugrottam. Azt hiszem megsimogatta? Talán. Végülis mást nem tudott volna. Nagyon finoman és nőiesen közöltem vele, hogy "fúúú a frászt hoztad rám BAZDMEG". Amúgy meglepődtem hogy odajött, mert Zsolt folyton azt hajtogatja, hogy nem fog írni meg semmi mert csak "szórakozik". Amúgy én azt leszögezném hogy nem akarok semmit Balázstól. Csak úgy mondom. Mert néha én se tudom. Elég gáz volt amikor közölte hogy ő ötös matekból, én meg közöltem, hogy most hajtok a kettesért. Nagyon jó benyomása lehet rólam. Amúgy ilyen furán lerakta a fejét az asztalra mintha aludna, és mondta, hogy "nincs kedve tesizni", aztán megkérdezte, hogy "nem vetkőztetem-e le". Erre mondtam, hogy "nem". Amúgy elég izmos. Eddig nem nagyon figyeltem meg de olyan karja van mint a fejem. A facebookján van pár nyaralásos képe ahol nincs rajta póló, de ott nem tűnt fel ennyire. Boldi mellette valami pálcikaember. (De Boldi teste akkor is jobb. Ezerszer.) Na mindegy, ezután elment én meg elvégeztem a szokásos dolgaimat. Felmentem, lepakoltam, elmentem boltba, visszamentem.. átnéztem a matekot. Csenge megpróbálta elmagyarázni de nem nagyon jött össze neki. Az utolsó bioszórán valami hülye dokumentumfilmet néztünk, én aa-aztam speciel. Óra után Pannával elmentünk a tanárihoz, mert nekünk kellett újraírni a dolgozatot, és ott öntöttük egymásba a lelket. Mindketten B csoportot írtunk, én meg tegnap ugye csak azt dolgoztam ki meg tanultam meg, Panna viszont mindkettőt, így megbeszéltük, hogyha lehet választani akkor ő írja az A csoportot én meg a B-t. Bent a tanáriba írtuk meg egy asztalnál a dolgozatokat. A tanárnő mondta hogy válasszak egy lapot, én válaszottam egyet, és az A csoportot húztam, Panna meg a B-t. Megkérdeztem, hogy cserélhetnénk-e, mert Panna is benne van.. (Amúgy most Panna helyett azt írtam hogy "Penne" ..kicsit álmos vagyok..) A tanárnő viszont mondta hogy nem cserélhetünk, és hirtelen pánikrohamot kaptam. Még soha sem történt velem ilyen, hogy ilyen szinten pánikot kapjak. Oké, talán amikor Boldi anyukája kirakott a nyáron egy képet Boldiról ahogy póló nélkül szaladgál a tengerparton. Vagy amikor Boldira rájön a roham és random belájkolja a képemet. De azok nem ilyenek. Hirtelen elkezdtem kapkodni a levegőt, teljesen bepánikoltam mert tényleg semmit sem tudtam az A csoportból, a puskákon is csak a B csoport feladatai voltak, úgyhogy konkrétan 0 tudással kellett megírnom azt a dolgozatot egy kettesre, hogy ne bukjak meg. Teljesen ledöbbentem saját magamon, mert rendesen kapkodtam a levegőt, melegem lett, és csak azt tudtam hajtogatni, hogy "ne, kérem, engedje meg hogy cseréljünk, kérem, nem akarok megbukni" meg ilyenek, és már majdnem sírtam is, nem bírtam tisztán gondolkodni és éreztem hogy el fogok ájulni ha azonnal nem megyek ki a levegőre. Panna ledöbbenve nézett rám, a tanárnő meg ott nyugtatgatott, hogy majd segít meg nem lesz baj, sikerülni fog stb. Nagy nehezen lenyugodtam és elkezdtem, de az írás közepe táján megint éreztem hogy kezdek bepánikolni és hogy kapkodom a levegőt akaratlanul, szóval szó szerint becsuktam a szemem és nagy levegőt vettem meg próbáltam megnyugtatni magam. A tanárnő rögtön ki is javította. 16 pont kellett a ketteshez, nekem 20 pontom lett, szóval meglett a kettes és végre valahára leesett a kő a szívemről, mert hiába hogy átmentem kémiából, jött a matek, és nem bírtam elengedni magam. Most végre mindenből lezárnak és túl vagyok az egészen. Szeptembertől olyan tanulásokba kezdek, hogy az fájni fog. Nem engedem hogy megint ez legyen jövőre, főleg hogy a 11. már fontos. Úgyhogy jövőre kurvára odateszem magam mert elég cikinek érzem hogy ilyen szar tanuló vagyok. Boldinak évvégén egyetlen egy kettese lesz, nekem meg kapásból lesz vagy hat. 

Amúgy fizika órán írtuk a javítót de nem maradtunk le semmiről, mert az udvaron voltak a többiek. 

Törin olyat játszottunk, hogy becsukott szemmel kellett rajzolni, vicces volt. Kettesre zárt le 2,5-re, nem lett volna rossz ha még feleltet egyszer és akkor meglett volna a hármas, de majd jövőre. 

Tesin elmentünk fagyizni, ittam 3 deci jégkását. Amúgy Nina megbukott kémiából és tőlem kérdezgette egész szünetbe hogy milyen volt meg ilyenek. Az az igazság hogy alig bírtam válaszolni neki, mert egyszerűen nem emlékeztem! Pedig nem rég volt, augusztusba, még egy éve se, és egyszerűen nem bírtam válaszolni, mert nem jutott eszembe. Pl. megkérdezte hogy milyen tételt húztam, vagy melyik teremben voltam, de egyiket se tudtam, sőt, kb. mintha az egész kiesett volna. Csak arra emlékszem hogy kijövök és átölelnek Klauék, aztán írok Boldinak, aki annyit írt rá, hogy "grat", vagy valami ilyesmi. Azt hiszem van abba valami hogy a rossz emlékeket az agy kitörli. Mert pl. a Boldival kapcsolatos dolgokra teljes mértékben emlékszem, tisztán emlékszem az első alkalomra mikor láttam, pedig lassan 2 éve lesz. 

Angolon olyat játszottunk, hogy valakinek ki kellett ülnie az osztály elé és lehetett kérdezni tőle hármat. Én nem mentem ki meg semmi, de szerintem ez akkora hülyeség volt, mert akárki ült kint, senki nem kérdezett, max. olyat, hogy "mi a hobbid", és csak az a kínos csend volt. Ha valakit érdekel valami akkor amúgyis odamegy és megkérdezi úgyhogy én ennek semmi értelmét nem láttam...
Közgé előtti szünetbe álltam a terem előtt és néztem magam elé, amikor hirtelen a nagy semmiből megszólalt tök hangosan a kedvenc zeném. Akkorát dobbant a szivem hogy úúúú. Nagyon imádom azt a számot, hallgassátok meg mindenképpen. Rögtön arra gondoltam, hogy vajon Boldi hallja-e vagy leesik-e neki hogy ez melyik szám. 

Közgén dogát írtunk, nagyjából tudtam is. Életem utolsó infóórája elég bénán telt el. Elsősszöris, inni akartam, mert nagyon melegem volt és ki volt száradva a szám, de amint kinyitottam az üveget, a tanár rámszólt, hogy tegyem el... Értem én hogy 500.000 Ft-os Apple gépekről van szó de csak nem iszom le! (Oké, tegnap sikerült az enyémet, de azt azért, mert fekve ittam a jégkását, szívószállal.) Úgyhogy két órán keresztül nem ihattam egy kortyot se, és már rendesen kezdett fájni a fejem. Nem hiszem el hogy megtiltotta hogy igyak. Úgy felidegesített ezzel. A másik meg, hogy rájöttem, tényleg ki nem állhatom az osztályomat. Nyugodtan neteztem, beszélgettem Dórival fészen, de egyszerűen annyira idegesítettek a többiek. Réka például előttem összetolt 3 széket és azon feküdt, közbe zenét hallgatott a fülhallgatóján, becsukta a szemét és ilyen motívumokat rajzolt a levegőbe. A mögöttem ülő Patrícia meg Dóri 90 kibaszott percig hisztiztek. Nem viccelek. Minden második percben ilyen hisztis hangon felüvöltöttek, hogy "engedjen el minket hamarabb" meg ilyenek, és már a tanárnak is elege lett mert rájuk szólt, hogy "fogják be a szájukat". Fanninak is elege lett és hátraszólt, hogy el lehet menni, csak igazolatlant kapnak, mire mondta Nina, hogy nem érdekli, erre visszaszólt Fanni, hogy "akkor hajrá". Kb. 3 csaj folyamatosan vihogott elviselhetetlen módon, szerintem csak Tuzi, Betti meg én tudtunk normálisan leülni és netezni, csöndben. Fúúú nagyon ideges lettem. Aztán elengedett minket 20 perccel hamarabb, pont elértem a buszt és jöttem haza. Amúgy 2 napja nem voltam apumnál, és azt hiszem ezt még nem írtam le. Szóval 2 nappal ezelőtt apum visszament németbe, de csak pár napra hogy elintézzen ilyen papírokat. Szóval elvileg jövőhéten már itt lesz.

Itthon meg csak neteztem, mert most már nem kell tanulnom két és fél hónapon keresztül, és tudom hogy eddig se tanultam állat módjára, de most végre nyugodtan csinálhatom azt, amit a legjobban szeretek: a semmit. Nagyon kifogom használni ezt a két és fél hónapot, mert utána tényleg csak tanulni akarok.

Hmm, mi történt még ma. Töri előtt leültem a padra. Egyik oldalamon Csenge ült, a másikon Gyúrós Johnny! Úristen olyan közel voltam hozzá mint még soha, és habár nincs olyan karja mint Balázsnak, azért eléggé kivan gyúrva. Ha megmondom az őszintét Johnny karja jobban bejön mint Balázsé. Amúgy Johnny (eredeti nevén Marci) nagyon le van barnulva és írtó jól nézett ki. Éppen a nyakát nézegettem, amikor mögé néztem és ott állt Máté aki engem nézett, ahogy én Johnny nyakát nézem. Határozottan egy szerelmi háromszög van kialakulóban. Amúgy vicc nélkül, nekem már vagy szerelmi nyolcvanszögem van, mert azt már nem lehet számontartani hány srácra mondom azt, hogy "jól néz ki/aranyos". Na mindegy. Az első három hely úgy is stabil. (1. Boldi 2. Jared 3. Máté. Azaz ha éppen Odaátot nézek akkor Jared az első, mert azért mégiscsak ő Jared.)

Remélem túlélem a holnapot, úgyhogy majd írok estefele ha hazaértem a 356 órás túráról. Remélem nem kapok napszúrást vagy ilyenek de már előre látom hogy szétizzadom az agyam.