2015. 06. 23. Életem második legjobb napja. Az első még mindig 2014. 09. 08. Remélem azért azt is űbereli valamikor valami. Szóval igen, hivatalosan is kijelenthetem, hogy a mai nap volt életem második legjobb napja. 

Kezdjük azzal, hogy 8 napja nem láttam Boldit, és komoly elvonási tüneteim lettek. Na majd kíváncsi leszek mit írok akkor, ha túl leszek az elkövetkezendő 70 napon. 8 nap Boldi mentesség után végre elérkezett a mai nap, az évzáró, amit már annyira vártam, mert tudtam, hogy végre láthatom. Istenem, annyira hiányzott. 8 nap az semmi, kicsivel több mint egy hét, és úgy éreztem már magam mintha legalább 1 hónapja nem láttam volna. Az első pár nap még könnyű volt - de nagyjából 3 nappal ezelőtt érkezett el a fordulópont, amikor lefekvés után (hajnali 2-3 körül) csak feküdtem az ágyba és egyszerűen nem tudtam elaludni, mert csak rá tudtam gondolni és annyira hiányzott, hogy úgy éreztem képtelen leszek ezt elviselni huzamosabb ideig. Csak feküdtem ott a sötétben, kapkodtam a levegőt, és arra gondoltam: lehetséges hogy valaki ennyire hiányozzon csupán 8 nap után? Utána vele álmodtam. Azt álmodtam hogy síelni (?) vagyunk a BMX-es haverjaival, pár barátnőimmel, ami vicces, mert nincsenek is barátnőim, illetve az egyik osztálytársával, akivel se ő, se én nem vagyunk túl jóba, így azt annyira nem értem. Ja, és Gréti is ott volt természetesen. Az a lány még az álmaimban is üldöz. Nem sokra emlékszem az álomból, de arra igen, hogy a buszon ült mindenki, én meg Bede mellett ültem (Boldi osztálytársa). Boldi hátul volt és valaki megkérdezte tőle hangosan, hogy ki tetszik neki, mire azt válaszolta, hogy az egyik haverjának a barátnője. Én meg ott sírtam Bede mellett. Amúgy az egész álom alatt távolságtartó és bunkó volt, erre emlékszem. Aztán sétáltunk lefele a lejtőn a hóba, én meg elcsúsztam és Bede felkapott és vitt a karjába. Később direkt megakartam ismételni az elcsúszásomat, de Boldi közelébe, hogy ő kapjon fel és vigyen a karjába. Így is tettem, rengetegszer elcsúsztam de Boldi nem vett fel, csak odajött. Valamiért ott volt a kezembe a Csillagainkban a hiba, amit elejtettem és belefagyott a hóba (?), Boldival azt próbáltuk kiszedni. Aztán megint elcsúsztam, és talán akkor fel is vett, nem tudom, mert akkor haldt el a házunk előtt a tejes kocsi, így felébredtem. Annyira visszaakartam aludni hogy folytatódjon az álmom, hogy természetesen nem jött össze, szóval rejtély, hogy végül Boldi felkapott-e. :D

Tegnap apumnál aludtam, egyrészt mert régen voltam itt, másrészt meg innen könnyebb buszozni. Nagyon szar idő volt ma, ami kicsit elvette a kedvem így sok kedvem nem is volt ma menni, de hálisten mentem. Indulás előtt 2 órával én már kész voltam, tökéletesen megcsináltam a sminkem és a hajam, az öltözékem meg ugye az ünneplő volt, ami valljuk be senkinek se áll jól kivéve Boldinak. Indulás előtt fél perccel apum a kezembe nyomott egy esernyőt, de csak később, a falu közepén esett le, hogy két hatalmas lyuk tátong rajta. Na mindegy. A buszmegállóba ott volt az exem Martin meg két haverja, illetve pár másik ember, de csak mi négyen tartottunk a suliba. Nos, a busz 25 percet késett, és nem viccelek, ha azt mondom, majdnem agyvérzést kaptam. Annyira ideges voltam hogy majdnem felsikítottam. Nem akartam lemaradni Boldiról öltönybe, és már halálosan biztos voltam benne hogy ő már ott a suliba, mert az előző busszal ment. 17:45-re kellett gyülekezni a templom előtt, nos, én akkor még a buszmegállóban ültem. Már elakartam indulni haza, hogy apum gyorsan vigyen be kocsival, de valamiért maradtam. Talán a józan eszem miatt. Végül 25 perces késés után beért a busz, én meg imádkoztam, hogy időbe beérjek és még elkapjam Boldit esetleg hátulról. Mert tavaly az évzárón azt hiszem kb. ennyi történt összesen, hogy láttam hátulról párszor. Utolsóként szálltam fel a buszra, így még le se ültem de már elindult a busz, ezért botorkálva kerestem egy szabad helyet. Megláttam egy csomó D-st, és hirtelen a torkomban dobogott a szivem és éreztem, egyszerűen éreztem, úgy, hogy nem is láttam, hogy ott a buszon. Már eléggé hátul voltam így megláttam, és kész. Én ott helyben majdnem elsírtam magam. Nagyon meglepett hogy milyen reakciót váltott ki belőle az, hogy meglátott. Rendesen felderült az arca és csak mosolygott folyamatosan, én szintén. Álltam egy üres hely fölött, kérdeztem a nőt, hogy "szabad-e a hely", de közbe végig Boldit néztem, ő meg engem, és csak mosolyogtunk. Aztán leültem, hátrafordultam és ismét csak mosolyogtunk egymásra. Ő bólintott egyet köszönésképpen én viszont túlságosan izgalmi állapotba voltam hogy kinyissam a szám, vagy esetleg bármi normálisat csináljak, így inkább előrefordultam mielőtt kiüvöltöttem volna olyat, amit nem kéne. A 15 perces utazás felét azzal töltöttem mindenfajta túlzás nélkül, hogy mosolyogtam. A nő mellettem nem nézhetett teljesen normálisnak, de tulajdonképpen nekem le sem esett, csak az út felénél, hogy nem tűnik el a mosoly az arcomról, és majd kicsattanok a boldogságtól. Olyan, mintha egy telefon lennék, ami 2%-on van, és végre bedugják tölteni. Ugyanígy éreztem magam. 2%-on voltam, de megláttam Boldit és hirtelen felugrottam 100%-ra. 8 napja semmi miatt nem mosolyogtam így. Jézusom, 8 nap, mit vagyok úgy oda, tudom. Majd 70 nap múlva mi lesz.. Istenem... Én tényleg.. tényleg nem akarom ezt a nyáriszünetet. Ha már 8 nap után így érzem magam mi lesz majd 70 nap után... Szerintem teljesen el fog menni az eszem. 

Visszatérve. Miután leszálltam a buszról megvártam Boldit. Talán nem kellett volna, talán igen, nem tudom, el se gondolkoztam ezen, egyszerűen leszartam, mert úgy voltam vele, nekem beszélnem kell ma vele, ha törik, ha szakad. Az volt a tervem hogy kihozom ebből a napból a maximumot, hogy majd a hosszú és szenvedő nyáriszünet alatt ebbe tudjak kapaszkodni. Azt hiszem ez sikerült. Bárcsak ő is szeretne. Na hopp, ez így a semmiből, bocs. De tényleg. Ha lehetne egy kívánságom biztos hogy ez lenne. Hányszor kívántam ezt 0:00-kor, vagy 11:11-kor, vagy 12:54-kor, vagy a nap bármelyik pontjában...

Mikor leszálltak Gergővel, Gergőt teljesen ignoráltam (szegény), csak Boldira tudtam fókuszálni, és hát, folytatódott az egymásra való mosolygás. Egy ideig meg se szólaltunk, csak álltunk ott és mosolyogtunk egymásra, és istenem, bárcsak lenne egy közös képem vele, bármit megadnék érte, de sajnos ez nem jött össze. Na mindegy, majd szerkesztek egyet Photoshoppal. 

Végül köszöntünk egymásnak, meg én Gergőnek, aki a mosolygásunk alatt csak állt ott mellettünk és nézett ki a fejéből. Szegény. 

Hát egy kisebb vitába keveredtünk, mert Boldi nem akart bemenni a templomba, lógni akart (?), Gergő meg azt hajtogatta, hogy "menjünk már, ne basszunk már ki ofővel" (?). Én meg álltam ott, és közöltem, hogy "hát.. én nem tudom, nekem mindegy". Végül Gergő nyert és mentünk a templom irányába, de Boldi folyton szólt, hogy lassan menjünk. Boldival valahogy folyton egymás mellett sétáltunk, és megkérdezte tőlem mosolyogva, hogy "hogy telik a szünet Szandi?", és amikor meghallottam hogy kimondja a nevem, majdnem megálltam a zebra közepén, hogy elüssön valami, mert úgy éreztem, életem beteljesedett. Mondtam, hogy jól (azaz szarul), és megkérdeztem hogy neki hogyan telik. Erre közölte, hogy neki még nincs, mert gyakorlata van. Haha. Szegény. Amúgy megkérdezte hogy mit csináltam eddig meg ilyenek, szóval tökre érdeklődött és olyan jól esett. Amúgy sokat nem tudtam mondani mert konkrétan mióta elkezdődött a nyáriszünet csak sorozatokat nézek és miatta hisztizek. Elmentünk egy fánál, aminek a levelelei és ágai lelógtak, mire Boldinak le kellett hajolnia. Erre felröhögtem, hogy "haha, nekem nem kell, simán elsétálok alattuk", Boldi meg röhögött. Megkérdezte hogy szerintem ki a magasabb, ő vagy Gergő, mire rávágtam hogy Gergő. Szegény Boldi eléggé elszomorodott emiatt. Amúgy nagyon viccesek lehettünk. Ők ketten 190 centisen lépkednek, én meg ott 155 centisen futok utánuk. Amúgy komolyan elkéne gondolkodnom azon hogy sámlit hordok magammal, mert ha esetleg valaha az életbe lesz olyan alkalom hogy Boldival mi ketten csókot váltunk, akkor határozottan szükségem lesz rá. 

A templomnál ott ültek a padon még páran akik késtek és nem mertek egyedül bemenni. Ők megláttak minket és csatlakoztak hozzánk (kilencedikesek). Mondtam Gergőéknek hogy tök értelmetlen bemenni és nem is akarok, mire mondta Boldi, hogy igazam van. Erre Gergő mondta hogy akkor mi maradjon kint ő meg bemegy, és Boldival mondtuk hogy oké. Persze nem maradtunk sajna, de jó lett volna. Ketten az esőben. Hm, ez lehetne egy könyvcím. Na, majd ha írok egy könyvet Boldiról, az lesz a címe. Amúgy a végrendeletembe biztos beleírom majd hogy ezt a blogot kézbesítsék Boldinak a jelszóval meg a felhasználónévvel együtt, hogy elolvashasson szépen minden egyes bejegyzést. Ezt amúgy most szarkazmus meg poénkodás nélkül mondom. Úgyhogy szia Boldi a jövőből! Szeretlek.

Miután bementünk a templomba láttuk hogy nincs sehol hely, meg már nagyba folyt a mise, úgyhogy beálltunk az bejárati ajtóhoz. Bal oldalon állt Gergő meg a kilencedikesek, középen közvetlenül az ajtó előtt meg mi ketten Boldival. Na, most nem időrendi sorrendbe írom a történéseket, mert nem emlékszem teljesen mi miután következett, de lényegtelen amúgy is. 

Hallottuk hogy valaki kapargatja az ajtót, úgyhogy én beszarva néztem a kilincsre, Boldi meg unott fejjel. Aztán hirtelen elkezdett a lábam irányába mutatni, én meg nem értettem mit akar, és nem is kérdezhettem meg, mert síri csönd volt a templomba. Folyamatosan mutogatott a lábam irányába és mivel én nem értettem mit akar, csak összehúzott szemöldökkel néztem rá. Egyre idegesebben mutogatott, aztán megszólalt: "MENJ MÁR ARRÉBB". xDDD Merthogy beakartak jönni csak mi ott álltunk az ajtó előtt. Szóval Gergő továbbra is ott állt bal oldalon a kilencedikesekkel, mi meg Boldival jobb oldalon. Boldi beállt mögém én meg előtte álltam, és rohadt közel voltunk egymáshoz. Folyton hátradobtam a hajam, igazítottam a nadrágomat, folyton köröztem a fejemmel meg mutogattam a nyakam, szóval bevetettem mindent. Tesóm erre azt mondta, hogy tök KÁ vagyok, ami ezesetben azt jelenti, hogy kurva, csak ő nem mondja ki, mert 10 éves. Amúgy nem csak én voltam ilyen. Boldi a 2 óra alatt folyamatosan produkált. Sőt, egész nap. Nem tudom hogy direkt csinálta-e, de olyan gondolatok fordultak meg a fejemben, hogy rendesen szégyelltem magam. Főleg hogy Isten házában voltunk!!! Egy rohadt templomba majdnem letepertem Boldit! Na lássuk csak, hol is kezdjem. Egyre közelebb mentünk egymáshoz. Az elején volt kb. két lépés közöttünk, a végén meg már konkrétan egy fél se. 

Amivel a legjobban kiakasztott, az az volt, amikor nagy levegőt vett. Nem csak simán szuszogott, hanem tudjátok, szépen lassan beszívja, majd kiszívja a levegőt. Számoltam. Összesen hatszor csinálta ezt, konkrétan a fejem fölött. Olyan szinten szexinek találtam ezt, hogy ha valaki lát engem előlről, tuti megkérdezi hogy jól vagyok-e, mert minden szuszogás alkalmával lehunytam a szemem és szerintem teljesen ki voltam pirosodva. Kérleltem Istent, hogy ne adja hogy Boldi nyolcadjára is ezt csinálja, mert esküszöm hátrafordulok, és leteperem. Ott a templom kapujában megerőszakolom. Amúgy nem tudom Boldinak feltűnt-e, mert akárhányszor ezt csinálta megfeszült teljesen a testem, mint Buksinak, amikor meglát egy macskát.

Elkezdett játszani a hajammal. Igen, így van. Hát én majdnem szívrohamot kaptam mise közbe mikor megéreztem hogy valaki fogdossa a hajam.  Gyűlölöm ha hozzá nyúlnak de ez esküszöm nem zavart. Hátrafordultam és Boldival egymásra mosolyogtunk. Amúgy nem csak fogdosta hanem konkrétan szerintem kitépett egy pár tincset (?), de mindegy. 

Ugye van olyan része a misének hogy kezet kell fogni a másikkal. Mi Boldival kb. egyáltalán nem vettünk részt a misébe, nem imádkoztunk (vagyis én igen, csak másképp), nem térdepeltünk le, nem csináltunk konkrétan semmit. Szépen lassan hátranéztem, mert nem tudtam hogy most akkor kezet fogunk-e vagy nem. Tavaly óta az az álmom hogy Boldi mellett ülhessek a szent misén és kezetfogjunk. Na nem mintha nem kérhetném meg simán civilbe valamilyen ürügy miatt hogy fogjunk kezet, mert elég kreatív vagyok, szóval tuti kitalálnék valamit. Csak szimplán 9. elején mikor még nem ismertem meg semmi, ez volt az egyik nagy vágyam, hogy mellette ülhessek és kezetfogjunk. És tessék, 2 év után csak összejött. Elég fura vágyaim vannak azt hiszem.Egymásra néztünk, előre nyújtotta ő (!) a kezét, a szemembe nézett és azt mondta: béke veled. Én is mondtam neki, közbe mélyen egymás szemébe néztünk és ráztuk egymás kezét. Meg mosolyogtunk. Namármost talán kicsit túlzásba vittem a dolgot, mert olyan erővel szorítottam meg a kezét hogy már nekem fájt, illetve már vagy 20 másodperce ráztuk egymás kezét, mert én egyszerűen nem akartam abbahagyni. Ő szerintem már elakarta engedni, éreztem hogy lazul a fogás, mire mégerősebben megszorítottam xD Aztán rájöttem hogy oké elég lesz szóval abbahagytam. Mit is mondhatnék. Semmi újat nem tudok. Nagyon szép keze van Boldinak, és erős is természetesen, meg hát.. Hát igen, tökéletes keze van. Oké, lépjünk tovább. Természetesen átfutott az agyamon hogy mostantól nem mosok többé kezet és soha többé nem használom a jobb kezem, de ez fél percen belül meghiúsúlt, amikor Gergő hirtelen elémállt és elkezdte rázni a kezem. Aztán az egyik kilencedikes is odajött (?) és szintén megrázta, szóval később szomorúan fogdostam a kezem. Amúgy az a kilencedikes folyton hátrafordult és huzamosabb ideig nézett. Hát remélem Boldinak feltűnt. 

Mikor az igazgató felsorolta a büszke kézilabdásokat és felsorolta többek között Mátét is, büszkén néztem fel. Mintha a fiam lenne, komolyan. Még tapsoltam is. Senki más nem tapsolt közülünk, csak én. Gergő is kézizik szóval felsorolták az ő nevét is, mire Boldi hirtelen lehajolt hozzám - ezzel rámhozva a szívrohamot -, és belesúgta a fülembe: csicska. 

Hát ennél romantikusabb dolgot elképzelni sem tudok. Amúgy Gergőre értette, hogy csicska, mégis elég szexinek találtam. Boldi egyébként az egész mise alatt random fogta magát és ilyen szófoszlányokat suttogott a fülembe én meg mindig összerezzentem és arra gondoltam, ha még egyszer belesúg valamit a fülembe, esküszöm kimegyek a templomból, mert már egészségtelen dolgokat képzeltem el. Hihetetlen hogy Boldi milyen reakciókat tud kiváltani belőlem. Eddig egyedül Máténak sikerült ez azt hiszem. Na nem mintha Máté olyan vígan suttogna a fülembe vagy játszana a hajammal, csak szimplán a külsejével. De Boldi az... egyszer kerülne a kezeim közé biztos vagyok benne hogy .. hát nem is tudom mibe. Dejólenne, jóég. Na mindegy. Kezd kicsit furcsa irányt venni ez a bejegyzés.

Amúgy a táskámmal is játszott, fel-le húzta a cipzárt és azzal szórakozott.

Mikor vége lett az egésznek, Gergő meg a kilencedikesek kimentek a templomból, mi viszont Boldival ott maradtunk a helyünkön. Mondtam Boldinak hogy ez talán nem a legjobb hely, mert hát majdnem szétnyomtak minket, de ő azt mondta, hogy "jó ez". Amúgy az osztályunkat akartuk bevárni. Ahogy szépen lassan kivonultak az osztályok, egy csomóan odaköszöntek, Boldi meg figyelte hogy kik köszöntek és olyan aranyos volt xD Aztán jött az én osztályom, és elszabadult a POKOL. Ja, azt még megkell jegyeznem hogy szerintem írtózatosan menők lehettünk ott Boldival. Azért nagyjából mindenki elég szépen végigmért. Ja van egy 11-es csaj aki modellkedk meg minden és azt hiszi ő ilyen nagy valaki, és olyan lenézően nézett végig Boldin, hogy majdnem képen töröltem. Aztán rámnézett én meg olyan flegma fejet vágtam hogy rögtön el is fordult. Mi a faszt képzel. Az életébe nem lesz ilyen palija. Hát nekem se ha már itt tartunk. Szóval a pokol. Ja igen, az osztályom. MINDENKI az osztályomból végigmért minket. Hát nem is csodálom. Boldi az öltönyébe, az óra a kezén, a belőtt haj, az az angyali arc, plusz az a menő beállás... Én meg ott mellette, mint valami szerencsétlen. Na jó nem, azért próbáltam jól kinézni. Elősször mindenki végignézett Boldin, aztán rajtam, aztán Boldin, aztán mentek tovább vagy mondtak valamit a mellettük állónak. Én csak egy reakcióra voltam kíváncsi, a Klauékéra. Hát meg is kaptam a reakciót, és majdnem arconröhögtem őket. Klaudia vett észre minket. Ő is elősször végigmérte Boldit, megerőszakolta a szemeivel, de hát ki hibáztatja, aztán meglátott engem, kidülledt a szeme és gyorsan elmondta Lucának, aki ugyanezt tette majd szó szerint összebújva, sugdolózva mentek ki. Nem tudom Boldinak leesett-e de én nagyon jót szórakoztam rajta. Klaudia amúgy ilyen 30 centis magassarkúba nyomult egész nap meg combközépig érő szoknyába. Mióta pasija van esküszöm olyan mint valami rossz kurva. 

Amúgy eddig bárkivel beszéltem Boldiról, mindegyik megjegyezte, hogy milyen helyes, meg aranyos. Még Csikszi is. (?) 

Boldinak nagyjából 4x elkellett mondanom (a negyedik már üvöltés volt), hogy "beállok az osztályomhoz". Komolyan néha annyira süket. Ez volt az utolsó mondatom hozzá: "na szia". Vagyis akkor azt hittem. Később azt osztályba szidtam is magam rendesen, hogy mi az, hogy "na szia?" 70 napig nem látom, és így köszönök el tőle, hogy "na szia?" 

Az út a suliig uncsi volt, Csikszi köszöntött (megölelt) aztán kb. ő volt az egyetlen aki hozzámszólt, de nem is zavart, mert undorom volt 2 perc után az egész osztálytól. A sok pletyka és kibeszélés már ment is nagyba, holott alig két órája voltak összezárva... Utálom őket. Persze vannak egyenként jófejek, de egybevéve az egészet rühellem. Amúgy Csikszi ezt mondta: "láttam az előbb pasiztál", én meg "haha, hát izé, haha". 

A suliba felmentünk a harmadikra és ott vártuk ofőt. Boldi elment előttem és komolyan mondom, bekéne vezetni hogy minden nap öltönybe járjanak a fiúk suliba. Egyszerűen... kész. Azt hiszem azt mondtam egyszer, hogy jobban néz ki Jared mint Boldi. Hát ezt most hivatalosan is visszovonom. Inkább úgy mondanám, hogy egy szinten vannak. Boldinál helyesebb srácot én még életemben nem láttam, és tudjátok nagyon jól hogy sok emberre mondom azt hogy helyes/aranyos. De lassan 17 év után kijelentem hogy ha Isten valaha is úgy dönt, hogy lejön a Földre, biztos hogy Boldi testét használja porhüvelynek. Bocs. Túl sok Odaát.

Elmentem mosdóba fésűlködni, és mire kiértem már mindenki a teremben volt. Nem tudtam hogy hova mentünk be így pánikolva megkérdeztem Nikitől aki szintén a wc-be volt, hogy hol vagyunk, mire olyan flegmán válaszolt hogy komolyan mondom nem sok kellett hogy kiakadjak. Késve, de végül megérkeztem a 18-as terembe, és hirtelen nem tudtam hogy hol is ülök, így csak álltam az ajtóba és nézelődtem. Aztán Csenge elkezdett konkrétan előttem integetni, hogy üljek le. 

Kb. 20 percig tartott az az... izé. Óra. Vagymi. Mindenkit kihívott egyenként, odaadta a bizonyítványt, aztán ennyi. Nekem gratulált amúgy. Hát ezen nem tudom mit kell gratulálni, hányinger az egész bizonyítványom. Na mindegy. Amúgy megrázta a kezem szóval végérvényesen is eltünt Boldi DNS-e a kezemről. Brühühü.

Természetesen régi jó szokásomat nem vetettem le még most sem, és ismét elsőként hagytam el a termet. Nagyon akartam hogy Boldival egy busszal menjünk utoljára, de nem fűztem ehhez sok reményt, mert egyrészt minden osztály akkor megy el amikor az ofője elengedi, szóval bármikor, másrészt meg megláttam Boldi osztálytársát a folyosón, szóval biztos voltam benne, hogy vagy ott van már a buszmegbe, vagy már a buszon. Ígyhát elkezdtem rohanni a buszmegállóba. A pláza előtt a cigiseknél ott állt Balázs, aki intett a fejével (?), ami nem tudom mit akart jelenteni, talán hogy menjek oda, de nem mentem, komolyan leszartam, csak rohantam mint egy őrült. A buszmegállóba ott volt Klau volt "palija" Dani, meg pár kilencedikes. Sehol egy D-s. Szomorúan álltam be és arra gondoltam: "na szia". Komolyan? Ezen agyaltam, amikor hirtelen befordult a buszmegbe egy srác akit láttam párszor, talán 12.-es vagy 13.-os lehet, nem tudom, és hirtelen megindult felém. Én azt hittem csak beáll mellém a buszmegbe vagy ilyenek, de belenézett a szemembe és köszönt, én meg arra gondoltam: ajaj, ennek nem lesz jó vége. És milyen igazam lett. Éppen ekkor ért be a buszmegállóba Klaudia, aki végigmérte a srácot majd engem, és esküszöm megcsillant a szemében a gonoszság. Talán a kémia tanár rokona, ki tudja. Eddig csak az ő szemében láttam ilyet. A srác.. hát. Nagyjából ezt mondta: "Szia, ne haragudj hogy zavarlak. Nem szoktam ilyet csinálni, de nagyon aranyosnak talállak és gondoltam idejövök és megkérdezem, hogy esetleg lenne-e kedved megismerkedni velem." Elősször arra gondoltam: "hm, ez nem is rossz szöveg, mi lenne, ha bevetném Boldinál is", aztán meg arra: "na. ne. ez. csak. egy. vicc." Rámosolyogtam, és mondtam, hogy: "Szia, hát aranyos vagy, de.." Mire ő: "Balázs vagyok." Én meg: "Szandi. Szia." És ezután ott volt........ mellettem......és beszélgettünk. Ezt mondta: "Megtudom állapítani rólad, hogy szereted a művészetet. Kitalálom: vagy rajzolsz, vagy olvasol". Ez eléggé lenyűgözött amúgy. Mondtam hogy olvasok. Ezután beszéltünk pár könyvről, megkérdezte hogy mi a kedvenc műfajom, de nekem nem jutott eszembe az a szó, hogy "krimi", ezért azt mondtam: "hát.. ilyen gyilkolós". Az első benyomás a legfontosabb.

Oké, végülis nem volt gáz, elbeszélgettünk, csak éppen akkor fordult fel a gyomrom amikor megláttam Gergőt... majd Boldit... betérni a buszmegállóba. Esküszöm rosszul lettem. Klaudia észevette Boldit, ezután gyorsan felémnézett, és ELmOSOlyodOtt!!!!!!!! Hát kínomba én is. Úr istenem, hányszor kerülök én még ilyen kínos szituációkba??? HÁT NEM VOLT ELÉG A GÁBOROS, AMIKOR PORTÁS VOLTAM? NEM? Ezek szerint nem. Amúgy lehet hogy nem is Balázsnak hívják. Én így emlékszem de lehet tévedek. Na mindegy. Boldi észrevett engem, úgyhogy mosolyogva elindult felém. Én is rámosolyogtam. Egymásra köszöntünk tök kedvesen, aztán meglátta mellettem a srácot, és esküszöm fél pillanat alatt eltünt a mosoly az arcáról, és beállt pár lépésnyire elém. Én kb. tátott szájjal néztem utána, Klaudia vigyorogva nézte a jelenetet, Boldi haverjai (Gergő, Martin, Laci) mind összevont szemöldökkel néztek rám, Boldira, majd a srácra, a srác meg arról magyarázott, hogy "egyszer írt egy verset a macskájának". A legfájóbb nem Boldi reakciója volt, hanem a barátaié. Ahogy rámnéznek, majd Boldira, aztán a srácra, és látszik a fejükön az értetlenkedés... Uramisten. Amúgy örülök hogy Klaudia ilyen jól szórakozott. Végülis nem hibázatom, elég unalmas lehet az élet Lucával. 

Életem egyik leghosszabb 5 perce következett. Úgy beszélgetni valakivel, hogy közbe az az ember akit szeretsz, ott áll tőled két lépésnyire, lehetetlen. Majdnem belebetegedtem ebbe az 5 percbe, mert nem akartam bunkó lenni a sráccal de legszivesebben elküldtem volna. Plusz azok a pillantások.. meg folyton lejátszódott előttem Boldi arca, ahogy hirtelen komorrá válik. 55-re volt kiírva a busz, én meg 45-kor közöltem a sráccal, akinek nevében nem vagyok biztos, hogy "lassan beállok", azaz egy finom jelzés arra, hogy taka van, mire mondta, hogy "majd megkeres akkor". Nos ezt nem tudom pontosan hogy értette de talán jobb is. Ezután beálltam Boldi mellé aki lenézett rám, én meg vágtam egy olyan "nah, végre megszabadultam tőle" arcot, de őt teljesen hidegen hagyta. Rámosolyogtam, semmi reakció. Nem is nézett rám többet és meg sem szólalt. Lehunytam a szemem és arra gondoltam: gratulálok. Ezt megcsináltad. Aztán hirtelen fogta magát és beállt a sorba, engem ott hagyott, még csak meg sem szólalt. Követtem mint valami kiskutya. Klaudia közvetlenül előttem állt, Boldi meg félig mellettem félig Klaudia mellett, de nem is számít, mert kb. végig leszarta a fejem. A haverjaihoz se nagyon szólt, csak állt ott. Annyira ideges voltam és szomorú, de azért be kell hogy valljam, örültem is kicsit az egész szituációnak. Mármint. Ha ennyire felkapta a vizet akkor annak van oka. Nem? Mert szerintem ez határozottan egy féltékenységi roham volt. Szerintem. Aztán hirtelen bekattant nála valami és úgy döntött, megérdemlem hogy hozzámszóljon, úgyhogy maga elé tolt, és azt mondta: "gyere, téged előreengedlek". Én meg teljesen meghatódva néztem fel rá, és mondtam, hogy "jaj, köszi". Aha, majdnem. Fogta magát, beállt elém (!), és mondta, hogy "ja, mégse." Nem csak én, de még Klaudia is tátott szájjal néztünk rá. Aztán elkezdett röhögni Boldi. Mire én is. Hát ezt megkaptam. Megérdemeltem mondjuk. Ott mondogattam neki, hogy "hogy lehetsz ilyen Boldi, de most téééényleg :( ", ő meg csak röhögött. Olyan gonosz. Ezután már normálisan hozzámszólt, de kicsit fura volt úgy beszélgetni hogy Klaudia ott van és az egészet hallja. Boldi lehajolt hozzám és a fülembe súgta, hogy "foglald a helyet a hátsó bejáratnál", mire esküszöm majdnem arconcsaptam, mert már kezdett kicsit elegem lenni hogy folyton ilyen titokzatos szexi hangon belesúg a fülembe dolgokat. Mikor megjött a busz és tolakodtam, Boldi megszólalt, hogy "lökjelek, az segít?". De kedves. 22:22, kívánjunk, eddig annyira bejött. Mikor felszálltam alig volt már hely, de gyorsan leültem arra amelyikre mondta, és kérleltem Istent, hogy ne kérdezze meg senki, hogy foglalom-e, mert emlékszem a tavalyi esetre... Úristen, a tavalyi eset. Amikor ugyanez volt majdnem a helyzet, csak akkor még messzeeeee nem voltunk ennyire jóba, és foglalni akartam neki, erre valaki megkérdezte hogy leülhet-e, én meg azt mondtam hogy igen... Arról még bejegyzést is írtam... Az volt az utolsó lehetőségem akkor hogy mellette ülhessek és elcsesztem. Úgy voltam vele most: akár Máté is megkérdezheti, akkor is nemet mondok, mert én Boldinak foglalom. Na nem mintha Máté ezt megkérdezte volna, mert ott se volt a buszmegállóba... Nem is láttam egész nap. Gergő mikor meglátott vágott egy fura fejet, ami nem tudom mit jelentett, vagy azt, hogy "nemár, elfoglaltad az utolsó helyet" vagy "nemár, most Boldi melléd ül". Nemtudom. Jaa amúgy a templomba olyan boldog voltam hogy Boldi ennyit foglalkozik velem, hogy mindenféle indoklás nélkül ránéztem Gergőre és rávigyorogtam, szerencsétlen meg nem tudta mi bajom van de azért mosolyott ő is. xD Amúgy én se értem miért, szerintem csak olyan boldog voltam hogy ezt így közölni akartam valakivel xD

Boldi felszállt és szerencsé(jé)re le is ült mellém. A Boldi melletti ülésben pont Klaudia ült, aki végighallgathatta az egész úton tartó röhögésünket, mert olyan jól éreztük magunkat Boldival, hogy azt hiszem az egész busz hallotta ahogy röhögünk. Úgy érzem méltó befejezése volt ez az utazás/nap ennek az évnek. A tavalyi utolsó utazás szar volt, mint kb. az egész év, de az idei egész jó volt. Mindkettő. Remélem jövőre mégjobb lesz. És tessék. Most 70 napig nem leszek ilyen közel Boldihoz. Ez volt az utolsó buszozásunk. Az utolsó normális beszélgetésünk. Egy pill, mondok egy imát. 

Mikről beszélgettünk Boldival... Hm. 

 

- Beszéltünk a Family Guyról. 

É: Most tartok a 12. évadnál. Ebben hal meg Brian.

B: Hát kösz a spoilert.

É: De hát már mondtam régebben!

B: Igen, de azóta elfelejtettem. Most megint spoilereztél.

É: Bocsi. Akkor majd fél év múlva nézd meg és addigra elfelejted.

B: Addigra megint spoilerezni fogsz.

 

- Próbáltam kicsit szomorúvá tenni a hangulatot.

É: Ez az utolsó utazásunk együtt..

B: Tényleg... De nem, mert szeptembertől megint.

É: Ajj Boldi! Jólvan na! De most 70 napig nem fogunk!

B: Te ezt kiszámoltad?

É: MICSODA? DEHOGY! Haha! Dehogyis. Csak tippeltem. 

 

B: XY filmet néztem utoljára. Egész jó. Majd nézd meg.

É: Oké. De elfogom felejteni a címét.

B: De nem tudom most mit nézzek.

É: Nézd meg a Végső állomás egyet. Kettőt. Három. Négy. ..... Öt. Hat. Nem tudom hány részes.

B: *röhög* Miről szól?

É: *elmesélem*

B: Mi is a címe? 

É: Végső állomás, de majd megírom fészen. Te meg majd írd meg a másik filmnek a címét.

B: Oké.

Szóval megbeszéltük hogy beszélünk fészen. Aha. Csak a telónetem beszart, úgyhogy az előbb fél órán keresztül próbáltam megcsinálni, de nem sikerült, szóval nagyon jó. Mondjuk szerintem úgyis elfelejtette ahogy ismerem. 

 

- Boldi ma határozottan arra törekedett, hogy szexuálisan frusztrálttá tegyen. Nem viccelek. Lehet csak bebeszélem magamnak de szerintem direkt csinálta. 

B: Kár hogy nincs még meg a kocsim.

É: Aha.

B: Gondold már el ha ma azzal jöttem volna.

É: Aham.

B: Ebben az öltönyben. Meg ez a karóra. *direkt kihúzza magát, mutogatja az óráját*

É: Khm. Aha.

B: Leengedtem volna a tetőt.

É: É-értelek.

B: Jó lett volna, nem?

É: Mi? Ja. Khm. Igen. Tök jó. 

 

- Leszállásra készülődve

B: Le akarsz szállni?

É: Igen, Boldi. Az elmúlt két évben itt száltam le, most is itt fogok.

B: Felálljak?

É: Nem muszáj. Kiférek.

Nos, gondoltam akkor már én is bevetem magam. Alig volt egy kis rés a lábainál, és nem tudtam 100%-osan hogy kiférek-e, de hát úgy voltam vele, szenvedjen ő is.

B: Biztos hogy ne álljak fel? Kiférsz?

É: Hát persze.

Úgyhogy felálltam, és elősször megpróbáltam úgy, hogy szembe vele. De ez nem jött össze, mert zavart a táska és nem tudtam hol kapaszkodni, szóval megfordultam, és konkrétan belepucsítottam Boldi arcába. Mikor sikeresen kiszálltam mosolyogva odaszóltam neki, hogy "jó nyarat!!" ő meg "neked is", de láttam rajta hogy elgyengült. HAHA! 

Hát a hazafele út elég furcsa volt azt kell hogy mondjam. Esett az eső, így rohantam. Meg azért is, hogy elmondjak tesómnak mindent. Aztán egyik percben mosolyogtam, vigyorogtam, olyanokat suttogtam, hogy "ezt nem hiszem el", a következő percben meg folytak a könnyeim, és olyanokat mondtam, hogy "70 nap, 70 nap, nem akarom". Remélem nem látott senki. 

Itthon elmeséltem mindent tesómnak és kb. a beszámolóm nagyrészét végigsírtam, vagy pedig a falak dőlve olyanokat suttogtam, hogy "a nagy keze.... a lábai........." Meg voltak olyan pillanatok is, mikor üvöltöztem, hogy "TUTI SZERET, HÁT HOGY FÉLTÉKENYKEDETT MÁR!!!!!" aztán meg sírva: "TUTI NEM SZERET........"

Jaj nekem. Ez a nap. Ez tényleg nagyon jó volt. Azt hiszem az égiek direkt jól alakítottak ma mindent, hogy 70 napig kussoljak. Hát ez nem fog össze jönni, mert minden áldott szent nap az elkövetkezendő 70 napban BÁNATOS leszek. Csupa nagybetűvel. Mert mégha jó kedvem is lesz meg ilyenek, akkor is hiányozni fog valami, mert nekem csak akkor teljesek a napjaim ha vele vagyok. Jaj de romantikusak vagyunk ma.

Amúgy írnék Istvánról is. Egyik este olyanokat írkált, hogy alig várja hogy lásson, nagyon hiányzok neki, bármit megadna hogy lásson, majd úgy köszönt el: holnap írok. 5 nap telt el úgy, hogy nem írt, de fent volt. Minden nap vártam hogy írjon, de nem írt, és az 5. nap ráírtam én. SOHA nem írok rá senkire, ezt már leírtam az előző bejegyzésben is, de egyszerűen nem tudom, úgy éreztem rá kell írnom. Kiderült hogy azért nem írt, mert valami családi gondjai voltak. Értem én, de szerintem ettől függetlenül írhatott volna. Vagy nem tudom. Nekem nagyon rosszul esett ez. Én tényleg kezdtem megkedvelni. Azóta minden nap rámír megint habár ma nem beszélünk mert ugye nincs net a telómon, sőt, majd csak pénteken azaz 3 nap múlva leszek netközelbe amikor otthon leszek. De azóta már nem akar találkozni annyira meg semmi, szóval nem tudom. Eddig ez nagyon zavart meg minden de a mai nap után...

Azt hiszem én csak Boldit keresem Istvánba. Vagy nem tudom. Én tényleg nem értem ezt hogyha ennyire szeretem Boldit miért foglalkozok mással. De végülis csak beszélgettünk. Nem történt semmi. Nem érzek semmit. Csak szívesen beszélgetek vele ennyi.

De a mai nap után rájöttem hogy eltelhet akár 500 nap Boldi nélkül, ha újra látom ismét halálosan szeretni fogom. Így volt ez a téli szünetbe is. Ott volt Martin, tényleg megkedveltem, de sosem éreztem iránta ilyet. Elfelejtette velem Boldit pár hétre de amint ismét iskolába mentünk és megláttam Boldit, rájöttem hogy őt szeretem. Persze a szünetek alatt is szeretem, és kegyetlenül hiányzik, de ha ott vagyok vele akkor tudatosul bennem hogy én tulajdonképpen mennyire szeretem. Na mindegy. Szeretek amúgy ilyen dolgokat leírni de ha visszaolvasom mindig olyan hülyén érzem magam. 

Majd írok. Nem tudom mikor. Talán 70 nap múlva. Addig nem igazán fog történni semmi. Boldival szerintem 0 kapcsolatom lesz, max. párszor beszélünk fészen, arról mindenképp írok majd. Más meg ugyan mi történne? Egész nap sorozatokat nézek vagy olvasok. 

 

2015.06.24

Tegnap gépeltem be az előző szöveget, és úgy volt  hogy péntekig nem kerül ki az oldalra, de hálisten ma kitudtam tenni. Tegnap még telónetem se volt, de ma van, sőt, megosztottam a laptoppal így van net a laptopomon!!!! Nagyon lassú, de legalább van. Úgy örülök neki. Gondoltam írok még egy kicsit a tegnapi bejegyzéshez.

Nos, a srácról kiderült, hogy nem Balázsnak hívják, hanem Tamásnak. Ezt onnan tudom, hogy bejelölt fészen. Visszajelöltem, de hálisten nem írt rám. Tudom hogy megkéne mondanom neki hogy nem akarok semmit, de végülis nem megházasodni akar! Csak beszélgetni. Gondolom. Ha meg utal másra akkor szólni fogok neki. Jaj, nagyon nem megy ez nekem.

Boldi.. Hát mivel nem voltam az elmúlt 24 órában netközelben, majdnem megevett az ideg, hogy nem tudok írni neki. Azaz megvoltam róla győződve legbelül a szivemben, hogy ő írt. Hát, nem írt, szóval úgy voltam vele, én se írok. Pár órával később, gyenge pillantaimban aztán csak írtam neki. Megírtam neki a filmcímet, meg egy ":D" fejet, mire szmájli nélkül leírta az 5 filmcímet... Megnéztem aztán kiléptem a chatből, nem írtam erre semmit, erre látom hogy megint írt. Küldött egy képet egy tortáról amire rá van írva hogy 10.D és ilyen gépész cuccok vannak rajta. Ezt írta hozzá: "kaptunk ilyet :D" én meg: "azta de jó :D mire?" 5543 órával később: "mert nem bukott meg senki, ofő ezzel motivált" én meg: "értem :)" ő meg: "látta". 

Próbálok úgy tekinteni erre a beszélgetésre, hogy valószínűleg ez az utolsó. Vagyis na. Nyilván nem az utolsó. Úgy értettem hogy idén nyáron. Persze szeretnék majd írni neki meg fogok is, vagyis asszem. Nem tudom. Jaj. Hagyjuk. Azért remélem előbb ő fog írni. Most adok neki egy hónapot hogy írjon. Jaja. 07.24-éig ha nem ír, ráírok én. De ismerem magam, addigra úgy felfog idegesíteni azzal, hogy nem ír, hogy majd én se írok. Na de MUSZÁJ lesz írnom. Szóval 1 hónap múlva ha nem ír, akkor írok én. 

Amúgy míg távol voltam az internettől azt hittem hogy várni fog majd 25 új üzenet, 53 felkérés, satöbbi, erre konkrétan egy ember írt, Gábor, és ezzel véget is ért a történet. Lol.