2015.08.29. 16:30, szandi
Fekvőbeteg lettem + Laurás beszélgetések IV.
Nézek egy 4 éves Jared Padalecki "interjút" és esküszöm az elején elkezdtem bőgni mert annyira szeretem. xD Komolyan mondom nem volt még ilyen hogy egy hírességet így szeressek. Egyszerűen imádom. Mellesleg szerintem kicsit részeg úgyhogy még viccesebb.
Oké, elég fura kezdés. Igazából nem terveztem blogolni ugye szeptember 1-jéig de írni van kedvem. Van is miről mondjuk.
Kezdjük azzal hogy ma azt hittem meghalok. Pár napja fáj már a gerincem alja de elviselhető volt, tudtam járni meg aludni stb. Ez ma sem volt másképp egy bizonyos pontig. Szóval éppen feküdtem az ágyon, néztem a Szökést, fejemen az arcmaszk, amikor gondoltam egyet: le kéne mosni. Úgyhogy felugrottam és elindultam hogy lemossam az arcmaszkot, amikor az ajtóban úgy belehasított a fájdalom a gerincembe hogy konkrétan majdnem összeestem a fájdalomtól. Összegörnyedve kapaszkodtam az ajtófélfába hogy ne essek el. Pár pillanattal később elmúlt és mentem tesóm szobájába, hogy elmeséljem neki mi történt, mert valljuk be, bármennyire is fájt, olyan hülye pózba vágtam magam hogy azt le kellett volna fényképezni. A mondat közepéig se jutottam amikor hirtelen olyan szinten elkapott a szédülés hogy le kellett ülnöm. Anyum közbe a konyhába csinált valamit de rögtön odafutott, én meg csak ültem és kapkodtam a levegőt. Nem láttam semmit, csak ilyen nagy foltokban, eltompult a hallásom és csak zúgást hallottam, úgy éreztem hogy mindjárt elájulok ÉS behányok, egyszerűen még SOHA életemben nem voltam ennyire rosszul. Kivéve talán mikor láttam Mátét meg Vanesszát smárolni a kompetenciaírás előtt. Talán akkor. Le kellett feküdnöm mert annyira szarul voltam. Mármint most. Nem kompetenciaírás előtt. Aztán odafutott anyum pasija is, lábai elefánt módjára csapkodták a parkettát, és azt üvöltötte: "VIGYÜK BE A KÓRHÁZBA!". Én előbb halnék meg mint hogy kórházba menjek, ezt halál komolyan mondom. Mármint ha normális kórházról van szó még talán. De mindkét kórház ami a közelünkbe van egyszerűen gusztustalan és be nem tenném a lábam oda ha fegyvert fognának a fejemhez, akkor se. Tesóm meg anyum feküdtek már bent én meg akárhányszor voltam meglátogatni őket mindig rosszul lettem, sőt, legutóbb el is ájultam az undortól, úgyhogy biztos voltam benne, ha most ezek betesznek a kocsiba és elkocsikáznak a kórházba, még szarabbul leszek. Ja, és a tünetek mellett még olyan szinten fájt a gerincem vége, hogy azt hittem behugyozok. Azt azért még hozzá kell tennem hogy az arcmaszk még mindig ott volt az arcomon... Ott feküdtem vagy negyed órát tesóm ágyán, mozdulatlanul, mint valami holttest, és nem akartak egyszerűen elmúlni a tünetek. Csak feküdtem ott és néztem tesóm falát, amire akarata ellenére kiragasztottam Jaredékről egy képet, és arra gondoltam: tessék, itt fogok meghalni, de nem baj, legalább az utolsó dolog amit látok, Jaredék lesznek. Olyan halálérzetem volt, halál komolyan (<--- lool) azt hittem hogy megfogok halni. Egyszerűen nem láttam, nem hallottam, csak úgy feküdtem és éreztem hogy úgy fáj a gerincem hogy valószínűleg lefogok bénulni. Kár. Annyit dolgoztam a nyáron a lábaimon.
Aztán egy idő után jobb lett, szóval megróbáltam felülni... Csak hogy nem ment, mert úgy fájt, hogyha csak egy milimétert megmozdultam már sikítani tudtam a fájdalomtól. Aztán nagy nehezen sikerült, de amint feláltam megint elkezdtem szédülni, de még így is az volt az első dolgom hogy lemossam az arcmaszkomat. Miközbe vizeztem a törölközőmet, anyum pasija olyan kérdésekkel bombázott, hogy: "ugye nem szedsz semmilyen fogyókúrás gyógyszert???" (?????????) meg ilyenek, anyum üvöltött, hogy haladjak és dőljek le, tesóm szintén üvöltött, mert hogy "összekrémeztem az ágyát".
Nagy nehezen felfeküdtem az ágyamba de olyan szinten szédültem, hogy majdnem rókáztam. Sehogy sem volt kényelmes, mindenhogy fájt. Aztán folytattam a Szökést és Istenemre mondom jobb lett. Azóta nem mozdultam meg az ágyból pedig ez kb. 2 órája volt. Nagyon kell pisilni de egyszerűen A) nem tudok felkellni B) nem merek, mert félek hogy megint szarul leszek, pedig most egész jól vagyok.
Eléggé megijedtem azt kell hogy mondjam. Elősször azt hittem hogy megfogok halni, aztán meg azt, hogy vagy lebénulok, vagy rákos vagyok, vagy valamilyen komoly problémám van. Azóta úgy nagyjából kilogikáztam hogy valószínűleg meghúztam vagy valami a sok tornázásba. Anyum megfenyegetett, hogyha még egyszer meglátja hogy "videókra szerencsétlenkedek" akkor olyat kapok hogy két hétig nem fogom tudni ki vagyok... Pedig úgy szerettem csinálni azokat a videókat. De lehet kicsit túlzásba vittem mert szinte minden nap csináltam vagy fél órát, de mint az állat. Oké így nem tűnik soknak de nekem az volt. Úgyhogy mostantól hetente csak párszor csinálom meg vagy nemtom... de befejezni nem akarom. De nyilván megvárom míg elmúlik a fájdalom.
Még mindig elakarnak vinni kórházba de én tényleg nem akarok... Akkor inkább valamilyen háziorvoshoz vagy mittudomén... De kórházba nem akarok. Leszarom.
Dóri szerint pár nap és elmúlik, remélem igaza van. Innen is köszi neki hogy segített meg megnyugtatott, mert én már bebeszéltem magamnak minden hülyeséget. <3
Amúgy nagyon félek hogy holnaputánra nem múlik el... Akkor hogy megyek a könyvosztásra??? Úr isten. Meg suliba is hogy fogok menni, ha még az ágyról se tudok felkelni? Megoldom, ne aggódjatok. Megoldom. Ha kell akkor vonszolom magam a földön, de én akkor is megyek.
Hát elég izgi napom volt mit ne mondjak. Ki gondolta volna.
Megy a Titanic. Mikor utoljára néztem, Boldi rámírt. Brühüü :'( Így is terveztem hogy ráírok: kórházba kerülök, látogass meg. Hát mondjuk lehet hogy nem akkora hülyeség ez...
Ezenkívül ma nem nagyon történt semmi. Azaz hajnali fél 3-kor rámírt Brendon. Komolyan mondom Brendonnal nem beszéltem még sokat, de amennyit igen, azt hajnalba, részegen. Gondoltam hogy megint valami ilyesmiről van szó... 3-an voltak ott, Brendon, még egy valaki akinek nem tudom a nevét, ja de, Dani, és.. Máté. Képet is küldtek természetesen mert mi másra lenne nekem szükségem hajnali 3kor mint egy kép a részeg Mátéról, ez már lassan hozzátartozik a napi rutinomhoz.
Nem voltam biztos benne hogy mikor ki ír, szóval lehet hogy néha Brendon, néha Máté, vagy esetleg Dani írt.. Habár Danit kétlem mert még életemben egy szót nem váltottunk egymással sőt a nevére se emlékeztem...
Brendon (?): holnap megyünk siófokra jössz? kellenek aranyos lányok
Én: nem hiszem de azért köszi a meghívást :D
Brendon: akkor megyünk lányok nélkül :( könyvosztásra muszáj bemenni?
Én: hát ha évközbe akarsz könyveket akkor ajánlatos
Brendon: akkor nem megyek
Brendon: anyukám nem engedi hogy igyak mert veszélyes úgy vezetni max meghalunk
Én: hát azért ne
Brendon: majd szólok neked ha baj van majd sikítok
Én: biztos meghallom majd
Brendon: mindenki utál :(
Én: dehogy
Brendon: te utálsz?
Én: dehogy utállak xd
Brendon: ijaa <3 <3 :* már most látom hogy legjobb barik leszünk
Én: xDDD
Brendon: istenkém miért nem beszélünk többet téged annyira bírlak
(ezt nagyon remélem hogy Máté írta)
Amúgy ezeket kb így írta: hniskfasm. Szóval vagy 5 percig tartott míg kibogoztam egy mondatot. Na mindegy. Fogadjunk ma már nem is emlékszik hogy beszéltünk. Azért jót röhögtem nagyon xDD
Amúgy István még mindig nem keresett. Hogy lehet ekkora BALFASZ? De halál komolyan kérdezem. Esküszöm nem fér az agyamba. Nem érzek iránta semmit vagy ilyenek, szóval tényleg nem érdekel ÚGY, de annyira felbasz ezzel a viselkedéssel.
Egyébként beleszerettem Melanie Martinez albumába!!! Csak úgy mondom. Igazából fogalmam sincs ki ő vagy hogy miért híres, azt se tudom nagyon hogy hogy néz ki. Úgy találtam rá az albumára, hogy valahogy rátévedtem Miley Cyrus tesójának, Noah-nak az instagramjára és éppen egy számra tátog, és eléggé megtetszett szóval beírtam a szám címét youtubera. Kidobta az albumot ami kb. pár nappal ezelőtt jelent meg, és azóta azon élek. Naponta meghallgatom vagy százszor! Nagyon fura mert nem szoktam ilyet hogy random tök ismeretlen zenéket elkezdek hallgatni, főleg albumokat, mindig a megszokottakat hallgatom, de annyira örülök hogy rátaláltam. Nagyon ajánlom hogy belehallgassatok. És nem csak az, hogy jók a zenék, hanem egy történetet mesél el az album. Ahogy sorba végighallgatod a számokat kialakul egy történet a fejedbe. Mellesleg az egész album ilyen cuki, de mellette sötét is, és nem hiszem hogy volt valaha olyan hogy egy album miatt nem tudtam aludni. Egyszerűen annyira para ha belegondolunk a történetbe meg minden. ÁÁÁ, imádom.
LINK
Elkezdtem megint GTA-zni. Két éve nem GTA-ztam (!!!) és már tökre hiányzott. Úgyhogy leszedtem és... azt kell hogy mondjam 2 év alatt nem változott semmi, ugyanúgy imádom. És még csak nem is az öldöklést hanem a vezetést. Úgy hajtok mint egy állat, aztán meg kiugrok a kocsiból. Nagyon jó. A küldetéseket még mindig nem tudom normálisan megcsinálni, szóval lehet áthívom Rolit hogy segítsen mert ő hatalmas kocka.
Szeptember 5-én lesz falunap, vagy őszköszöntő vagy mi az, oda kimegyünk Laurával utána meg eljön hozzám filmezni. Megnézzük a Sinistert (mert én egyedül nem merem) meg a Grave Encounterst vagy mit, azt már láttam és kurvajó.
A maival együtt még 2 nap! Holnapután ilyenkor pontban valószínűleg már a suli előtt vagyok és várom Boldizsárt!!!!!! YE!! Mármint ha addigra megtanulok újra járni.
Más nem nagyon jut eszembe. De gondoltam írok már egy kicsit. Itt van a Laurás beszélgetések utolsó előtti adagja, utána elkezdem a Dórisakat xD Olyanokat röhögök hogy esküszöm már folyik a könnyem. Aztán befejezem ezt a "témát" mert 4 ilyen ember van akikkel ilyen vicces beszélgetések vannak: Dóri, Laura, Patrik és Luca. De a Lucásakat nem akarom visszaolvasni inkább...
(Ja am frissítettem az "eddigi bejegyzések menüt, szerintem így sokkal királyabb. Meg a dizi is új. Gondolom feltűnt.)
A biztonság kedvéért leírom hogy a képek megtekintéséhez rá kell kattintani a számokra (Dóri nem tudta xD)
1.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó