Augusztus 31. 

10 perce értem haza. Vagyis apumhoz.

Azt kell hogy mondjam, ha akartam volna se lehetett volna ez a nap ennél szarabb. Sokat gondolkoztam azon a mai nap folyamán, hogy nekem vajon miért nem jön össze semmi? Miért vagyok ekkora szerencsétlen? A válaszra ezidáig nem derült fény, de ha valaki tudja, kérem értesítsen. És nem a hozzáálásommal van a gond, mert igenis pozitívan gondoltam erre a napra az elmúlt XXX héten. Másnap: rájöttem miért. A tükrök. Amiket eltörtem 17 évem során. 

Nem tudom hogy volt-e valaha ENNYIRE szar napom. Mármint könyörgöm, 70+ napig vártam erre a napra, és akkora csalódás lett a vége, hogy legszivesebben csak sírnék most. Ha szavakkal kéne jellemeznem a napot, valahogy így tenném: jókedv, izgatottság, öröm, csalódottság, harag, szomorúság, üvöltözés, sírás. Esküszöm a mai napba az volt a legjobb, mikor hazaérve levehettem a melltartómat. Az a megkönnyebbülés...

Hol is kezdjem. Szóval nagyjából reggel 6-kor sikerült nyugovóra térnem, addig egyszerűen képtelen voltam az alvásra. Annyira izgatott voltam és úgy felvoltam pörögve, hogy nem jött álom a szememre. Folyton lejátszottam a fejemben a jelenetet, hogy majd mikről fogunk beszélni stb. Mármint Boldival. Ha nem esett volna le eddig. Mikor végre sikerült elaludni, folyamatosan megébredtem a rohadt légy/szúnyog hangjára, mert természetesen a fejemnél, sőt, a fülemnél kellett dalolniuk. 

Mondtam anyumnak tegnap este hogy ma reggel ébresszen fel fél 9 fele, erre mikor felébredtem, 10 óra múlt. Megkérdeztem tőle hogy miért nem ébresztett fel, mire azt mondta, hogy ő ébresztett, de én azt mondtam, hogy "oké mindjárt" és fordultam egyet majd visszaaludtam. Erre egyáltalán nem emlékszem úgyhogy az jó.

Itt még egész jó volt a kedvem, tesómnak meséltem hogy mi volt a tegnapi VMA-n meg ilyenek, készülődtem stb. A smink rendben volt, a ruha is, de a hajam az valami borzalmas volt. Tegnap este mostam meg és befontam, de este teljesen elfeküdtem és valamiért tiszta zsír volt... Úgyhogy indulás előtt fél órával gondoltam megmosom megint. Aztán megszárítottam. Majd kivasaltam. Egy élmény volt. Szegény, szegény hajam. Ennyit készülődni a nagy semmi miatt.. Konkrétan egy zsákba is mehettem volna, nem számított volna semmit...

Aztán elindultunk és apumnál gyorsan bepúdereztem az arcomat, mert nála hagytam a púdert. De nem véletlenül, hanem direkt, mert elejtettem és ilyen poros lett, szóval nem birom sehova se magammal vinni. Miután bepúdereztem a fejemet meg még kicsit vasaltam a hajamon, úgy gondoltam, készen állok. 

Az volt a terv, hogy anyu lehoz minket a faluba mi meg innen tesómmal ketten felmegyünk busszal a városba. Bár terv szerint ment volna a dolog. De nem. Anyámra rájött az ötperc és mondta hogy ő felvisz minket mert amúgy is dolga van a városba, ja, és hogy előtte bemegyünk mekizni. Csakhogy én előre kiszámoltam, hogy mikor lesznek ott a C-sek, a D-sek, és ha mi még elmegyünk mekizni, meg tesómnak inget venni, akkor konkrétan lemaradok a C-sekről! Mondtam neki hogy én tuti nem eszek, mire azt mondta hogy de igenis fogok, és szerintem azt hiszik hogy bulimiás vagyok vagy nem tudom, mert folyton kérdezik hogy "nem-e szedek fogyókúrás gyógyszert" meg "minek tornázok annyit, úgyis vékony vagyok" meg ha azt mondom esetleg hogy nem kérek a kajából konkrétan lenyomják a torkomon... Pedig semmi ilyesmiről szó sincs. Fogyókúrás gyógyszert nem szedek, mert nem akarok fogyni nagyon. Ha meg akarnék se szednék olyanokat. Nem azért tornázok hogy lefogyjak, hanem hogy erősítsek, hogy jobb legyen az alakom és azért mert élvezem. Ha meg nem kérek kaját, az azért van, mert vagy nem vagyok éhes, vagy nem szeretem azt a kaját, vagy pedig sietnem kell, hogy elérjem a C-seket és egyszerűen nem érek rá táplálkozni...

A városba beérve volt még 40 perc a C-sekig úgyhogy bementünk a mekibe. Be se tudtam fejezni a csikön burgeremet mert annyira gyomoridegem volt hogy rendesen rosszul lettem. Tiszta sápadt voltam meg remegett a kezem. Hiszen tudtam hogy másfél óra max és látni fogom végre másfél hónap után Boldit! (((Meg Mátét))) Bárcsak visszamehetnék az időbe és pofánverhetném magam, hogy "ne idegeskedj, tök fölösleges".

Ezután szétváltunk. Én beálltam a sulimhoz anyumék meg elmentek inget venni. Csakhogy hirtelen ott termett mellettem tesóm és mondta hogy majd ha végeztünk a sulinál akkor mennek el vásárolni. Szóval anyum elment a T-mobilehoz hogy érdeklődjön az iPhone után, mi meg ott maradtunk a suli előtt. Néha fel-fel bukkant egy C-s, páran köszöntek, páran nem, én meg folyton azt vártam hogy mikor jön már Máté. Végül beálltunk egy árnyékos helyre mert a tűző napon álltunk fél órát (?), amikor odajött az osztálytársam, Karolina... Tesóm azt mondta, idézem: "nem értem miért utálod, olyan jó fej". Nem utálom, csak egyszerűen leírni se tudom mennyire hidegen hagy. Na mindegy. Azért elbeszélgettünk aztán hála a jó istennek bement a suliba. A suliból kijött egy srác én meg hirtelen azt hittem hogy Gyúrós Johnny az, de sajna nem ő volt. Aztán hirtelen kijöttek vagy 20-an, köztük Martin, Brendon, MÁTÉ. Hát az első kettő köszönt, Máté nem. De ari. Hát itt tudhattam volna hogy valami nem stimmel ezzel a nappal. Pfff. De egymásra néztünk ha az számít. Régebben leírtam a jóslatomat hogy mi lesz rajta, hát most nem tudom visszanézni egyrészt, másrészt meg nem emlékszem. Csak azt tudom hogy ilyen izompóló volt rajta, és olyanokat suttogtam tesóm fülébe miközbe csipkedtem a kezét, hogy "nézd, a karját, látod? úr isten, figyeld a karját, hát nézd már meg. látod? jóságos ég, hát itt halok meg." mire elkezdett üvöltözni, hogy "nyugodjak le", mire visszaüvöltöttem, hogy "el lehet menni nyugodtan ha nem tetszik valami". Hát nehogymár ne élhessem ki a beteges vágyaimat! Eleget vártam! Igenis megérdemlem hogy kiadjam magamból! Legszivesebben odarohantam volna hozzá és LETÉPTEM volna azt a pólót!!!!!! Na mindegy. Annyira NAGYON nem hatott meg hogy nem köszönt, igazából csak fél órával később esett le...

Leültünk tesómmal a sulilépcsőre miközbe ittam a jeges kávémat, de annyira izgultam hogy majdnem behánytam. Esküszöm. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire ideges. Aztán megjött Betti is, és esküszöm ő az egyetlen normális ember az osztályból. Nem csak azért mert izé, hát, el lehet beszélgetni vele, de azért is, mert nem ült közvetlenül oda mellém, hanem kicsit messzébb. Szerintem látta a vérben forgó szemeimet. Aztán oda jött Vivi egy hatalmas smárparti után, beszéltünk egy pár szót majd visszament a palijához. Tesóm itt kezdett el öklendezni, én még tűrtőztettem magam.

Megérkezett Roli is, mert miért ne. Nem elég hogy a fél iskola odagyűlt körém, hogy Boldi véletlenül se vegyen észre, nem ám. Roli leült mellénk, aztán ott magyarázott valamilyen háborús filmről. Meg röhögött. Idézem: "nagyon élvezetes nézni ahogy szenvedsz", mert szó szerint REMEGTEM és szerintem úgy néztem ki mint aki megbolondult. Bettinek sose beszéltem Boldiról, de azt hiszem fél pillanat alatt leszűrte a dolgot, amikor hirtelen befordult a sarkon Boldi. Ugyanis olyan szinten elkeztem kapkodni a levegőt, hogy az hitetlen, és most hogy erre gondolok, mindjárt sírok, mert nagyon szép pillanat volt azért. Ha csak nagyon rövid ideig is tartott. Még mindig meglepetéssel tölt el ha arra gondolok, Boldinak esetleg még nem tűnt fel a dolog, hiszen Betti kb. 5 másodperc alatt levágta és mosolyogva nézett.

Sokat imádkoztam az elmúlt időben. Imáim közé tartozott az is, hogy Boldi egyedül jöjjön, ne Dáviddal, ne Gergővel, ne Pletykás Péterrel, hanem egyedül. Természetesen ez nem jött össze, mert a fizikailag összenőtt barátjával, Dáviddal jött. Tesóm az pánikrohamot kapott nagyjából de akkora egy picsa, már bocsánat, nem hogy Boldit lesné, elkezdte bámulni a földet!!!!!! Úr isten. Így lemaradt arról a mosolyról. Igen, ARRÓL a mosolyról, amiről 70+ napja álmodozok, és amitől szebb a világ, kisüt a nap és újjáélednek a virágok. Amitől elfelejtek minden bajt a világon, egyszerűen semmi sem érdekel csak az, hogy ő ott van, fizikailag ott van és látom, és rám mosolyog, RÁM. Egyszerűen eszembe se volt hogy Máté nem köszönt, vagy hogy egész nyáron eszébe se jutottam Boldinak, vagy hogy Grétikével sziveket írnak egymásnak meg közös képeik vannak, egyszerűen semmi az égvilágon nem érdekelt, és habár rohadt szar a nap folytatása, ezért az 5 másodpercért megérte várni, nem csak 70+ napot, hanem akár 700-at is. Őrült vagyok tudom, nem kéne hogy ekkora hatással legyen rám, de hát ez van, mert azért a mosolyért meg is halnék konkrétan, mert annyira hiányzott már, és a szemei, és nőtt!, plusz tisztára le van barnulva, és a piros VANS sapka, és utálom nagyon azért amit később tett velem, de abban az 5 másodpercben annyira boldog voltam. És tessék, most sírok, még el se kezdődött a suli én meg már úgy sírok hogy a takony buborékként távozik méretes orromból, de nem baj. Mióta utoljára beszéltünk élőbe azóta nem voltam ilyen boldog, és csak 5 másodpercig tartott, marha jó érzés volt. 

Szóval a nyálas szöveg után következzenek a nyers tények: konkrétan befordultak, rám mosolyogtak mindketten, Dávid ilyen gúnyosan (???), Boldi meg aranyosan, én visszamosolyogtam Boldira majd lesütöttem a szemem és visszamosolyogtam rá, de ő akkor már nem nézett rám, mégis mosolygott tovább, és csillogott a szeme. Esküszöm nektek. Betti mellettünk csak nézett, Roli elhúzta a csíkot mikor meglátta hogy jön a "bmx-es gyerek akinek nem tudja soha a nevét", tesóm a földet bámulta, én meg csak úgy mosolyogtam a semmibe, mert esküszöm, valamiért azt hittem hogy odajönnek. Nem is tudom miért. Talán mert azt hinné az ember hogy, hát nem is tudom, barátok vagyunk? Vagy esetleg haverok? Akik másfél hónapig nem látták egymást? És talán oda jönnek köszönni vagy valami?!?!?!?! De lehet én vagyok hülye. Konkrétan elsétáltak mellettünk, majd be az ajtón, de az ajtóba megtorpantak nem tudom miért, ekkor kezdtem el teljes erőből ütni tesómat, hogy forduljon meg és nézze, mert most megint nem látja vagy egy évig, ő meg nyakát kitörve fordult hátra. Mikor aztán bementek, mindketten sokk hatása alatt voltunk. Én magam elé meredtem és azt hajtogattam megállás nélkül, hogy "hogy lehet ilyen helyes valaki?" 

Na itt most volt egy kis szünet mert megmutattam apumnak a könyveimet. Igazából most néztem meg én is elősször őket, mert mikor kivettem nem nagyon érdekelt, ugyanis a sírás határán voltam, a legkevésbé a retkes könyvek érdekeltek. 

Ja igen. Szóval én azt kántáltam megállás nélkül, hogy "hogy lehet valaki ilyen helyes????", tesóm csak csöndben meredt maga elé, nem is tudom már miket mondott, ilyen fura dolgokat suttogott maga elé, és hát kb. ennyi jó dolog volt a napba. Meg Máté karizmai. Más nem.

Gondoltam, majd ha kijönnek biztos odajönnek. Hiszen észrevettek, azért csak nem olyan köcsögök. Főleg Boldi. Gondoltam, biztos előbb kiveszik a könyveket hogy túl legyenek rajta, azért nem jöttek oda. Aha.

Tesóm befutott a suliba a mosdóba én meg ott maradtam kint és csak néztem magam elé, amikor észrevettem hogy Betti néz. Egymásra mosolyogtunk. Igazából azon gondolkoztam, hogy mennyire nem így terveztem el ezt a napot. Az volt a terv hogy egyedül jön, én meglátom, odafutok hozzá, köszönünk, vigyorgunk mint a hülyék, aztán megölelem. Komolyan. Megakartam ölelni. De bátrak vagyunk. Pff. Hát a büdös életbe nem mernék csak úgy odamenni és megölelni. Na jó talán igen. Valószínűleg igen. Igenis megérdemlem ennyi kínkeserves nap után hogy megöleljen! Vagy ha nem is, legalább ODAJÖJJÖN, AZ ISTEN SZERELMÉRE. MER MOST MÁ AZÉ KEZDEK KIAKADNI.

Ugyanis. Nagyjából fél óra múlva kijöttek, és... hát, még csak rám se nézett Boldi. Ott volt még pár D-s a suli előtt és odamentek. Valamit néztek valakinek a telóján és röhögtek. Én meg akkora hülyének éreztem magam, mert folyton azt hajtogattam minden egyes nap tesómnak, hogy "tuti odajön", és tényleg azt hittem, erre.. még csak felém se nézett. Úr isten. Azaz. Történt egy kis félreérthető dolog. Mert kb. másodiknak jött ki, de előre engedte a többieket és ilyen furán beállt, felém állt a lába meg mintha megakart volna mozdulni felém. De lehet csak annyira kétségbeesett vagyok hogy ezt bebeszélem magamnak. 

Aztán itt történt egy hatalmas szar dolog, ugyanis hirtelen a nagy semmiből megjelent anyum... Odaakart jönni hozzánk de én hirtelen bepánikoltam, hogyha odajön, akkor Boldi 1000% nem jön oda, mert miért jönne oda ha ott van anyám?! szóval ilyen írtózatosan flegma stílusba anyumnak intettem, hogy konkrétan takarodjon. Hát ezt nagyon nem kellett volna. Nem gondolkoztam és tényleg sajnálom hogy így viselkedtem, és ez is Boldi hibája. Nem akartam ilyen bunkó lenni és tudom hogy megbántottam ezzel de egyszerűen annyira akartam beszélni Boldival, annyira nagyon hittem abba, hogy mégis odajön, és tudtam hogy ha anya odajön akkor ő tuti nem. Meg amúgyis. Egy szülő nem volt ott. Ott volt vagy 40 diák is egy szülő se. Láttam anyum arcán hogy megbántottam meg felkapta a vizet mert odaüvöltött tesómnak, hogy menjen oda, Kriszta meg kétségbeesetten nézett rám, mert ő is nagyon szeretett volna Boldival ÚGY találkozni, erre anyám elráncigálja. Aztán anyum odaüvöltött jó hangosan, csak hogy mindenki hallja, hogy "majd később elbeszélgetünk", kb. mindenki felémfordult én meg azt hittem ott süllyedek el szégyenembe. Mármint Betti meg Karolina odanéztek, a fiúk meg még hála a jó istennek még mindig valamilyen balfasz videót néztek. Szóval ott ültem egyedül, mint egy hülye, Boldi tőlem 3 méterre, és mégis olyan szomorú voltam, és csalódott, meg dühös, mert nem hiszem el, egyszerűen nem hiszem el hogy miért nem bírt volna odajönni!!!!! Még ha tesóm miatt, OKÉ. De akkor már full egyedül ültem ott a sarokba! Mint valami szerencsétlen! Hát nem hiszem el hogy nem bírt oda jönni. NEM HISZEM EL. Oda jött Roli. Odajött Karolina. Odajött Betti. Odajött Vivi. Még egy tanár is odajött!!!! Boldizsár meg nem képes fél percre odatolni a képét, hogy nem is tudom, TALÁN MEGKÉRDEZZE, HOGY MI A LÓFASSZAL TÖLTÖTTEM AZ ELMÚLT MÁSFÉL HÓNAPOT, VAGY ESETLEG CSAK ÚGY SZIMPLÁN ODAKÖSZÖNJÖN NORMÁLISAN, NE 50 MÉTERRŐL TÁTOGJON. Hát eszemfaszom megáll. Bocsánat hogy ennyit káromkodok de tényleg nem kívánok senkinek ilyet! Ennyi napon keresztül várni egy dolgot, beleélni magunkat teljesen, aztán meg ott vagyunk végre, elérkezett a nagy nap, és az egész nem más, mint egy nagy SZOPÁS. NA. Faszán kezdődik ez az év is. És még csak szeptember sincs. Jóságos ég... Elég sokat unatkoztam a nyáriszünetbe, hát mostantól nem fogok. Eléggé elszoktam már ettől az idegességtől, úgyhogy most elég nagy csapásként ért. Na mindegy. Majd hozzászokok.

Aztán elindultak az út másik odalára egy másik társasághoz, ahol volt egy csomó lány meg minden. Csak néztem Boldi hátát és annyira csalódott voltam. Csalódtam benne nagyon. Ha valamilyen rejtélyes módon holnap mégis beszélgetnénk, tuti szóba hozom. Még mindig nem tudom hogy viselkedjek holnap vele. Hiszen tényleg leszart egész nyáron. Még most is, mikor ott volt tőlem pár méterre. Akkor miért legyek vele kedves? Én nem csak egy tartalék barát vagyok aki évközbe jól jön nyáron meg le van szarva. Azaz pontosan ez vagyok neki. Pfff.

Gyorsan berohantam a könyvekért ahol ott volt Pletykás Péter meg Gergő, és olyan kedvesen köszöntek (még Pletykás Péter is!!) hogy majdnem elbőgtem magam. Meg is ijedtek mert csak néztem rájuk szomorú szemekkel és ilyen halkan visszaköszöntem. Hát köszönöm szépen Boldi, sikeresen tönkretetted a nyár utolsó napját. Igazából az egész nyaramat tönkretetted ha már itt tartunk, úgyhogy kapd be. 

Kivettem a redvás könyveket, aztán zúztam ki a suliból. Pont akkor mentek el tesómék a suli előtt úgyhogy bevártak. Boldiéknak semmi nyoma. Aztán jött a feketeleves, mert anyám egész út alatt torka szakadtából üvöltözött. Annyira kellemetlen volt. Főleg hogy ott volt az egyik bárnál Martin és végig hallgatta ahogy anyám azt üvölti, hogy "HOGY LEHETSZ EKKORA EGY BUNKÓ? TŐLEM NE VÁRJ MÁR SEMMI JÓT!" meg ilyenek. De esküszöm nektek hogy ÜVÖLTÖTT, mint aki megveszett! Annyira kínos volt. Aztán leültem a pláza egyik padjára a könyveimmel míg elmentek inget venni. Ott volt mellettem a bolt ahova minden reggel bementünk kb. Boldival és még szomorúbb lettem. Olyan bűntudatom volt hogy úgy viselkedtem anyummal, Boldi miatt... Próbáltam neki megmagyarázni a kocsiba hogy nem direkt volt csak pánikba estem, és sose gondoltam volna hogy lesz ilyen, de elkezdett üvöltözni Boldiról, hogy "ENGEM NEM ÉRDEKEL HOGY OTT VAN BOLDI VAGY NEM, TUDOD MENNYIRE MEGBÁNTOTTÁL? NEM A KUTYÁD VAGYOK HOGY INTS NEKEM" meg ilyenek, és tök igaza van, és ez már nem állapot hogy ilyeneket csinálok Boldi miatt... Egyszerűen szó szerint kezdek megveszni miatta...

Az iPhone-t természetesen nem kapom meg, mert kurva sok előleget kell kifizetni, meg alapjáraton rohadt drága, úgyhogy azt hiszem legközelebb 1 év múlva, a 18. születésnapomon lesz új telefonom, amikoris a bankból a saját pénzemből megveszem. Dejó. Addig ezzel a szutyokkal maradok. És nem az Alcatelről beszélek. Ha az lenne, még örülnék is. Vagyis nem örülnék de... na. Viszont az tönkrement megint, nem tölti a töltő úgyhogy megint azzal a Samsung-gal vagyok és undorodom tőle. Szó szerint. Most meg 1 évig azzal leszek! Hát én azt nem fogom kibírni amúgy. Na mindegy. 

Aztán a kocsiba folytatódott az üvöltözés, majdnem balesetünk is volt mert anyám valamiért jogosítványt kapott úgy, hogy nem is tud vezetni + őrült módjára visítozott, én meg hiába próbáltam kimagyarázni magam, nem is engedte hogy szóhoz jussak. A Tesco előtt ránk dudált valaki a parkolóba meg velünk szemben állt meg. Egy öreg pasi volt a kocsiba a feleségével és ott üvöltözött anyummal hogy nem tud vezetni, anyám meg üvöltött vissza. Nagyon jó volt. Tényleg. Tesómmal meg csak ott álltunk mert már nagyon elegünk volt az üvöltözésből. A tescoba aztán megvettük a sulis cuccokat és talán fél órára elfelejtettem hogy milyen bánatos egy nap volt. Találkoztam egy csomó D-ssel, csak hogy mégjobb legyen a nap, aztán idejöttünk apumhoz és kész. 

Ennyi volt a napom. Jó mi? Ennél szarabb nem is lehetett volna. Komolyan ha a holnapi nap is ilyen lesz én inkább nem megyek többet... A kocsiba amúgy miközbe anyum üvöltözött nemsok kellett hogy kinyissam az ajtót és csak úgy hagyjam magam kirepíteni. Mint a GTA-ba. Csak itt valószínűleg nem keltem volna fel hanem azon nyomban szörnyethaltam volna. 

Na mindegy. Majd holnap amint apumhoz érek rögtön blogolok. Olyan 12-13 óra fele érek haza. Írtózatosan kíváncsi vagyok milyen lesz. Ha egyet tippelhetnék, azt mondanám fos. De majd kiderül. Úgy döntöttem távolságtartó leszek Boldival. Nem nagyon, csak kicsit. Mert nem hagyom magam mostmár. Igenis megbántott és igenis elfogom mondani neki ha úgy van. Na, majd holnap írok. Most megyek Szökést nézni, asszem még van 10 részem aztán befejeztem. Netem nincs, se gépen se telón, úgyhogy senkivel se tudom ezt megbeszélni, de legalább kiírtam. Olyan nyomott hangulatom van. Áhh..

(Amúgy elvileg nőttem 1 centit. De szerintem apum félremért valamit.)
 

Szeptember 1., 3:52

Aztarohadt... 11 fele lefeküdtem aludni, sikeresen el is aludtam erre most megébredtem és teljesen ébren vagyok. Nagyon jó. Vissza kell még szoknom ehhez a korai lefekvéshez... Konkrétan hajnali 4 van én meg olyan vagyok mintha délután 4 lenne. Fáj a hasam. Vagyis ilyen fura. Lehet a sok idegességtől gyomorfekélyt kaptam vagy ilyenek. Amúgy folyton megébredtem a hülye álmaimra. Note to self: soha többé nem szabad GTA-znom lefekvés előtt... Komolyan abban a nyomorult 5 órában amit aludtam végig ilyen küldetéseket csináltam. De nem olyanokat mint a játékba, hogy embereket ölni meg ilyenek. Hanem celebről celebre mászkáltam és nekik segítettem. Jóég. Apum mindjárt kel fel és ha meglátja hogy itt gépezek tuti lecsap valamivel. Most mit csináljak? Az ébresztőt 5:40-r

Na itt abbahagytam az írást fél percre és lecsaptam a laptop tetejét mert meghallottam apumat ahogy kijön az ajtón. Nem buktam le. Asszem.

Szóval az ébresztőt 5:40-re állítottam be. Van még 2 órám "kelésig". Addig nézzek Szökést? Vagy mi? Nem mintha problémám lenne vele. Csak izé. Na mindegy. Jobb lenne aludni. Este legalább fáradt leszek mint a s-z-a-r remélhetőleg és talán átalszom az éjszakát.

Most valahogy nem izgulok a mai nap miatt. Lesz ami lesz. Lehet csak azért állok így a dolgokhoz mert hajnali 4 van és 5 perce keltem. Úgy fáj a hasam. Szerintem éhes vagyok. (?)

Úgy aludnék de egyrészt nem tudom hogy vissza tudok-e aludni másrészt meg ha visszaalszok tuti megint folytatódnak azok a balfasz álmok és már nagyon unom őket...

Ma amúgy látom Istvánt is. Gondolom. Mivel egy suliba járunk. Kíváncsi vagyok hogy fog viselkedni. Azt vettem észre hogy az utóbbi időbe minden férfi nemű meg van bolondulva. Mondjuk ez nem újdonság szóval nem tudom miért írom le. Esküszöm éhes vagyok. Tegnap ilyenkor még nagyba gépeztem. Jaj-jaj. Amúgy találkoztam tegnap Ervinnel is. Meg az anyukájával. Tök aranyos volt mindkettő. Főleg Ervin. Ott integetett meg ilyenek. Gergő meg Péter is aranyosan köszönt. Martin is. Mármint nem a C-s Martin hanem a D-s. Luca Martinja. Igazából az évfolyam nagyrésze normálisan köszönt kivéve Mátét meg Boldit... Az egyik köszönésre se méltatott a másik meg 40 méterről tátogott valamit.. Ki tudja mit.. 

4:00 van pont. Mi a lófaszt csinálok az életemmel, őszintén nem tudom. Megyek Szökést nézni. Van Ed Sheeran-nak az a száma, hogy "Mess". Még életembe nem hallgattam végig, mindig átlapozom, de az eleje úgy kezdődik, hogy "oh, I'm a mess right now" és a nap folyamán legalább 10x elénekelem ezt az egy sort hangosan mert annyira igaz néha rám. xD Na de ez kit érdekel. Jóéjt. Vagy jóreggelt. Később jelentkezem. 

Ja, annyit még had (?) írjak: a Labello-nak a tégelyes változatából a vanilás rohadt jó! Itt kenegetem magam vele és valami mennyei. Tegnap kezdtem el használni de már olyan a szám mint a babapopsi! Direkt azért kenegettem hogyha esetleg Boldinak kedve támad smúzolni akkor ne legyen olyan a szám mint a sivatag. (A biztonság kedvéért: nem támadt kedve.)

Folyton visszatérek ide. Na mindegy. A Szökésbe Michael még félholt állapotában is azt hajtogatja, hogy "meg kell szereznem a Scyllat" és tökre hasonlítunk, mert ha engem agyonvernének meg kórházba lennék agyi tumorral valószínűleg én is csak azt hajtogatnám, hogy "meg kell szereznem Boldit". 

Az egyik színész kiköpött mása Gyúrós Johnnynak. (Csak az arca. A Gyúrós rész nem stimmel.)

 

16:21

Aztakurvaegit hát nem kellett volna fél 4-kor felkelnem mert most olyan vagyok mint egy élőhalott... Esküszöm leragad mindjárt a szemem. De mivel elterveztem hogy minden nap blogolok, ezért blogolok is. 

Miután megnéztem azt a szerencsétlen Szökés részt, kimentem minden-mindegy alapon és apummal vagy egy órán keresztül dumálgattunk meg ilyenek. Ja, és ettem. 

Konkrétan 3:40 óta fent vagyok. Elkezdtem szépen lassan készülődni, viszonylag normálisan is néztem ki, csak azt nem értem mi van mostanába a hajammal mert olyan hülyén viselkedik... Vagy nem áll sehogy vagy pedig égnek áll. Ma a másodikhoz volt szerencsém. A buszmegállóba felszálltam egy buszra, igazából Boldival akartam menni de valahogy nem érdekelt... (?) A buszon ott volt Ervin, de már nem birtam leülni mellé, sőt, sehova, így álltam végig. Mikor leszálltunk Ervinnel bementünk a suliba és rájöttünk hogy a D és az E osztály is a 3.on lesz, egymás melletti termekbe. Fantasztikus. A terembe ott voltak páran, köztük Klaudia meg Luca és így az egész oszálynak odaköszöntem hogy "sziasztok". Pont összenéztünk Lucával mikor köszöntem és kivételesen ő is köszönt. Csoda. Aztán leültem Csenge mellé és itt bántam meg az összes pillanatot amikor azt kívántam, bárcsak suli lenne, merthogy Boldin&Mátén kívül semmi örömöm nincs ebben az iskolában az is biztos... Legalábbis az osztályon belül nem. Egyszerűen. Szavakba. Se. Tudom. Önteni. Hogy. Mennyire. Ki. Nem. Állhatom. Őket. 

1. óra osztályfőnöki volt ugye, megbeszéltünk pár dolgot, jegyzeteltem az új füzetembe. Olyan szép. Már 3 oldalt írtam is bele. Elég csúnyán sajna. Na mindegy. Amúgy itt már kezdett melegem lenni. Nem is kicsit. Konkrétan az egész napomat jellemzi ha azt írom hogy folyt rólam a víz... Hosszú fekete tapadós nadrág, matrózblúz, fekete balerina, kiengedett haj... A sminkemnek már az első óra felénél vége volt. 

Mikor vége lett az első órának kint kellett gyülekezni az udvaron. Ja, annyit még le kell írnom, hogy amikor még nem csöngettek be órára, éppen kinéztem az ajtón amikor Boldi elsuhant öltönybe... Hát.. Inkább nem kommentálom ha nem baj...

Az udvaron gyülekezve Balázs elment mellettem és valamit belesúgott a fülembe, de nem igazán tudom mit. Teljesen rossz helyen álltunk amúgy, de ez csak nekem tűnt fel. Vagy 20 percig gyülekeztünk, én meg nem tudtam hogy előre álljak vagy hátra, szóval beálltam középre. Végre megjött ofő és ránküvöltött hogy nekünk mindig a D-sek mellett a helyünk (így ám) szóval átsétáltunk a suli másik felébe ahol a D-sek álltak. Boldi leghátul állt egyedül. Én meg ugye középen. Ahogy sétáltam felé nem néztem rá, csak már mikor megálltam tőle 2 méterre. Ő köszönt előre, természetesen aranyos volt és rohadt helyes, és hirtelen még melegebb lett. Ezután következett életem legmelegebb 1 órája. Nem elég hogy a tűző napon álltunk, de akárhányszor hátranéztem és megláttam a 2 méteres szélesvállú Boldit öltönybe, hát teljesen levert a víz. Rendesen éreztem ahogy a hátamon folyik az izzadság és úgy féltem hogy átlátszik. De guszta. Betti állt mellettem.

 

Én: Jóságos szent ég... *Boldira látványa után*

Betti: Neked is meleged van?

Én: Ha te azt tudnád mennyire...

 

Mikor végre vége lett, elindultunk a templomba. Ha leghátulra áltam volna be akkor valószínűleg Boldi mögé kerültem volna a templomba, de így teljesen más sorba kerültem. A mise unalmas volt, végig Gyúrós Johnny állkapcsát néztem, mert esküszöm kenyeret lehetne vágni vele. Más semmi érdekes nem történt. Volt egy öreg néni aki olyan hangosan imádkozott meg énekelt hogy mindenki ledöbbenve figyelte. 

A mise után visszamentünk a suliba, következett 1 vagy 2 (?) osztályfőnöki. A szünetekbe nem mentem sehova max. a mosdóba, Boldit viszont nem láttam mert bent rohadt egész nap a terembe. Az órák lassan teltek, ofő diktál mi meg jegyezeteltünk, meg alá kellett írni vagy 30 papírt... Utána közölte hogy elmehetünk előbb, majd 1-órakor felkerül a netre az órarendünk és holnap az alapján kell jönni. El is rohantam a buszmegbe rögtön, mert hátha egy busszal megyünk vagy ilyenek. Ahhhhha... 

Elősször is kezdjük ott hogy amikor elmentem a pláza előtt Máté meg Vanessza ott beszélgettek. Oké, csak beszélgettek, de akkor is! Amúgy mikor mentünk át a templomba és Máté elvonult előttem lábujjhelyre álltam és úgy figyeltem. Remélem Boldi látta. Pff. Amúgy Mátén nem fehér ing volt hanem ilyen szürkés. (!)

A buszmegállóba aztán beálltam oda ahol megláttam pár ismerős arcot. A D-sek még nem voltak ott. Hirtelen befordult Klaudia és köszönt (!), én meg visszaköszöntem aztán ott álltunk egymás mellett csöndben egy ideig. Aztán hirtelen felémfordult és megkérdezte tök kedvesen hogy hogyan telt a nyaram meg ilyenek. Tök jól elbeszélgettünk. Persze semmi komolyról csak ilyen alapdolgokról. Még röhögtünk is. Elég fura volt. Aztán megjött Ervin és írtózatosan kellemetlen szituáció keletkezett, és most nagyon megdöbbentő dolgot fogok írni: nem én voltam az áldozat!!! Miiiicsoodaaa?? Durva, mi? Ervin odaköszönt kedvesen aztán Klaudia odaszólt neki, hogy "puszi?" de ilyen nyálas hangon, Ervinnel meg egyszerre üvöltöttünk fel, hogy "mi van?". Aztán odahajolt Ervinhez és adott neki 3 puszit, úgy ahogy én szoktam Viktornak, és annyira kínos volt!!! Ervin azt se tudta mit csináljon, én meg csak lestem hogy mi történik. Mikor megjött a busz már éppen hogy fel nem szálltam amikor oldalra néztem és megláttam Boldit és Dávidot, ismét összenőve mint a sziámi ikrek, és komolyan 20 méterről leolvastam Boldi szájáról, hogy "én ezzel nem megyek". Több se kellett szerelmes szívemnek, azonnal közöltem Ervinnel (meg Klaudiával????) hogy "én inkább megvárom a következőt", és válaszukat meg sem várva rohantam neki a vakvilágnak. Mint egy őrült, komolyan mondom. Utána megnéztem és volt még 1 óra és 40 perc azt hiszem a következő buszig... Oké nem baj. El mentem a plázába, és a suli előtt hirtelen szembe jött velem Dávid és Boldi. Dávid köszönt hogy "heló", Boldi meg hogy "szia", én meg úgy, hogy "heló". Elmondani nem tudom milyen jó hallani a hangját és olyan jó lenne már mondjuk BESZÉLGETNI kicsit. De túl nagyok az elvárásaim, tudom.

A plázába rácsaptam egy csajra véletlenül az ajtót majd kifésültem a hajam és letöröltem az izzadságcseppeket amelyek éppen készültek lefolyni egyenletlen arcbőrömön. Ezután rohantam vissza a buszmegbe, és mire odaértem, az előző folyamatok feleslegesnek bizonyultak ugyanis úgyanúgy néztem ki mint előtte... Ja, és Boldiék sehol az égvilágon nem voltak. Betalált anyum palijának a valakijének a valakije, eskü nemtudom ki volt az, és ott kérdezgetett minden faszságot engem meg közbe megevett az ideg. Volt a 10-es és a 11-es, és mondta ez a csaj hogy a 10-esre nem szállhatnak fel azok akik odamennek ahova mi. Mert az csak oda megy ahol Boldi lakik. Szóval megjött a busz, és felszállás előtt pár perccel észrevettem hogy a 10-esnél ott áll Boldi, és annyira rossz volt, mert ha akartam volna se tudtam volna menni azzal, mert a buszsofőr ott visítozott, hogy csak azok szálljanak fel akik ott laknak... Amúgy ott volt a buszmegbe Laura is akinek ott mutogattam hogy ott van Boldi de szerintem nem látta mert addigra eltakarta valaki. Előttem ott állt az általános iskolás osztályom fő ribanca akinek kikerült a napiszarra a pucér képe és megkérdezte tőlem, hogy én a YYY suliba járok-e... Az nem zavarta hogy a nyakkendőmön ami ott volt az orra előtt rajta volt hogy én az XXX-be járok... Jézusom..

Utána mentem apumhoz, elmentünk tesómmal könyvtárba hogy gyorsan leírjam az órarendet. Boldinak 5/4 nulladik, nekem 5/2, de mindenki tudja hogy ez engem nem tart vissza semmitől, valszeg 5/5 nap befogok járni főleg ha rámjön az ötperc. Vagy a tízhónap. 

Apumnál miközbe ettünk tesóm elmesélte hogy tegnap anyum meg a palija engem elhordtak minden szarnak. Megértem én hogy szarul esett neki meg minden de ez azért most már túlzás kicsit. Vagyis anyámat még megértem valamennyire de mondta tesóm hogy a palija ott szidott engem, hogy anyum ne merészeljen nekem telefont venni, meg mit képzelek én magamról hogy 100 ezer forintos telefont kérek.. 200 ezres már ne is haragudjon.. Akkor legalább legyen tisztába a tényekkel... És elnézést hogy lassan 3 év után kérni merészelek egy újat tekintve hogy az ami most van szét van törve és szó szerint használhatatlan. Persze hűtőre meg gáztűzhelyre meg minden szarra van pénz. Ohh istenem. Még csak nem is az zavar hogy nem kapom meg a telót. Mert akkor majd megveszem magamnak jövőre. Addig mondjuk nem tudom mi a lófaszt csinálok teló nélkül de mindegy. Engem az zavar hogy a hátam mögött elhord minden szarnak, de a tejbegrizsemet persze megeszi. Hát tudjátok mikor fog enni legközelebb a tejbegrizsemből? SOHA. Csináljon magának. Faszfej. De utálom istenem. Miután tesóm bement a szobába elhordtam minden szarnak apumnak. Erre elkezdte védeni!!!!!!! HÁT ESZEM MEGÁLL. 

Apum hazahozott minket mire anyum palija nyitotta ki a kaput és olyan flegmán köszöntünk egymásnak. Hátramentem Buksihoz megsimogattam meg ilyenek, közbe anyám gyászos képpel üldögélt a lépcsőn és meredt maga elé. Mikor mentem volna be az a nyomorék ránézett anyumra ilyen "na most mondjad" fejjel mire anyum elkezdett üvöltözni velem, hogy mikor törtem el a tükröt. Oppááá.. Tegnap ott hagytam a szobámba ő meg megtalálta. Amit kb. 2 hete törtem el és azóta dugdostam. Hát, legalább fény derült az igazságra. Anyám üvöltözött a pasija meg ilyen büszkén és flegmán nézett, azt hittem fogok egy kést és a nyakába állítom ,mert annyira idegesített. 

Mutattam anyumnak a mai jegyzeteket mire mondta hogy ő szülőire tuti nem jön be mert "nem szégyeníti magát velem". Hát ezzel lehet megbántani akart de nem sikerült. Elhiszem hogy megbántottam meg minden de most nem tudok már vele mit csinálni. Bocsánatot kértem meg minden többet nem tudok.

Rámírt Brendon és kiderült hogy Odaát fan :O Le vagyok sokkolva! Most már van témánk! Habár eddig is volt. Amúgy ez az első hogy úgy beszélgetünk hogy józan. 

Hát az elmúlt két nap eseményei elég gyászosak voltak, remélhetőleg a következőek jobbak lesznek. Holnap nekem is & Boldinak is nulladik (YEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE), úgyhogy remélem foglalja a helyet, de mivel ilyen szerencsés vagyok mostanába, őszintén kétlem. 

Holnap jövök. X