Még mindig nem léptem ki abból a facebook chat csoportból, ahova Brendon volt olyan kedves, és összezárt a volt imádatommal és az ő csajával. Igazi felüdülést jelent, amikor hallom hogy írtak, megnézem, és éppen azt olvasom századjára, ahogy Máté becézgeti a nőjét. Nem is értem miért vagyok még benne a csoportba. Hiszen nem is megyek moziba. Kilépni viszont nem akarok, mert akkor tuti írkálják, hogy "dik, ez miért lépett ki?" vagy pedig: "ez eddig is itt volt?". Szóval maradok, de már meg se nyitom az üzeneteket. Tegnap egyébként elfelejtettem írni, de miközbe vártam a buszt suli után, megláttam a buszmegállóba egy csajt. Nagyon ismerősnek tűnt de hirtelen nem tudtam hova tenni, amikor hosszas gondolkodás után leesett, hogy az Máté csaja! Hát lestem olyat. Nem valami szépség azt kell hogy mondjam. Nem szeretek megszólni másokat de tényleg levoltam döbbenve hogy Máté ezzel a csajjal van együtt. Az orrán van valami fura anyajegy vagy mi, hát valami írtózatosan kellemetlen ránézni. Szegény. Vagyis nem szegény, hiszen Mátéval jár. Chö. Na mindegy. Ott bámultam szúrós szemmel, az meg azt se tudta szerintem hogy ki vagyok.

Tegnap este a drágalátos édesanyám közölte velem, hogyha holnap tornacipőbe merészelem elhagyni a házat, agyonver. Hát, ez engem nem tántorított vissza semmitől, ugyanúgy tornacipőbe mentem, de beraktam a táskámba azért a bakancsomat, hogy hazafele feltudjam venni. Mert ugye nekem nincs jobb dolgom annál, minthogy +5 kilót cipelnjek a táskámba. Így se fértem el egész nap. Komolyan mondom, mintha ovis lennék, úgy viselkedik velem. Nem teljesen mindegy milyen cipőbe megyek? Mellesleg tényleg az iskola 80%-a még tornacipőbe járkál! Miért olyan rohadt nagy probléma az????? Ma hazafele a buszon átvettem a csizmát, és míg hazasétáltam, teljesen megsültem benne. Ugyanis volt vagy 30 fok kint. De jó. Köszi anyu. 

Szóval ma végre felvehettem a Luke Hemmings-es ingemet, és egész nap olyan menőnek éreztem magam! Full úgy néztem ki mint Luke, csak a fekete vans helyett fehér converse volt rajtam. Kajak úgy éreztem magam mint Luke. Jó volt. Már csak kamu pc kellett volna a számhoz. Mondjuk abban a szent pillanatban ki is vágtak volna a suliból, szal talán jobb hogy az kimaradt. Mellesleg tényleg, az osztályomból 13-an (!!!!!!!!) jöttek oda megdicsérni. Mármint az inget. Szóval mostantól hivatalosan is ez a kedvenc ruhadarabom. Legszivesbben minden nap felvenném. Ja, és a 13 ember mellett volt még egy, Boldi! Na, erről majd később. Tök izgi.

Reggel direkt korábban keltem. Ennek oka nyilván az, hogy mióta megvettem az inget erre a keddi napra készülök, mert arra gondoltam, ha Boldi és Norbi meglátnak benne, rögtön rájönnek, hogy szerelmesek belém. Egyébként remélem hogy tisztában vagytok azzal, hogy ilyenkor csak poénkodok. Bár a régi olvasóimnak biztos leesik, de ha valaki most tévedt fel ide és ez az első bejegyzése amit elolvas, kicsit megrökönyödhet, hogy mi a fasz. 

A tusvonal tegnap ugye kb. 3 perc volt, hát ma volt 30 (!). Sehogysem akart sikerülni, de aztán végül csak összejött valahogy... Nagynehezen... 

Anyum tegnap végre vett bérlettartót (én mindig elfelejtettem), szóval nagyjából 2 és fél hónap után lett bérlettartóm is. Ezaz. 

Mikor felszálltam a buszra, rögtön megláttam... Mátét. Hát ööö. Kicsit elszörnyedtem én is. De aztán megláttam Boldit is, pont előtte ült. Hát kicsit vicces látvány volt így látni őket, de gyorsan túltettem magam rajta. Rá se néztem Mátéra, csak ilyen menőn levágódtam Boldi mellé, és remélem Máté látta, hogy milyen jól elvoltunk Boldival egész úton. Mondjuk néha hátrapillantottam, de magába roskadva ült és nézett ki az ablakon. Szóval nem mondanám hogy túlságosan meghatotta. Boldihoz az volt az első mondatom, hogy "nincs is hideg". Hát, ezzel egyetértett, szóval ezt is megbeszéltük. Amúgy nem igazán tudom felidézni hogy miről beszéltünk, mert full álmos voltam. Ja, meséltem neki a tegnapi angolórát, hogy senki nem röhögött a fogalmazásomon (igenis elmondom ezt mindenkinek, mert engem ez nagyon mélyen megérintett.) Ezután azt is elmeséltem neki, hogy miről szólt a fogalmazásom, de nem nagyon értette. Azt kérdezte, hogy idézem: "hogyan függ össze ez a sorozat a fogalmazásoddal?". Aha. Jó. Látom figyelt. Aztán idéztem neki egy részletet a fogalmazásomból, mire fapofával ült tovább. Hát most vagy tényleg nem vagyok vicces, vagy a körülöttem lévő emberek nem értik a dolgot, de én ismételten ott szakadtam a röhögéstől. 

A suliba beálltam az asztalokhoz, de annyira zsúfolt volt, hogy el se fértünk. Aztán odajött és közölte, hogy "ez nem jó", szóval arrébb mentünk (a legvégére) és találtunk egy üres padot. Vagyis asztalt. Hát ez ilyen sötétített részen van, szóval ilyen félhomályban álltunk és beszélgettünk. Mellesleg úgy döntött hogy szívfájdalamakat okoz nekem reggel 7 órakor, mert nem elém állt be, az asztal túloldalára, hanem mellém. Én gyorsan előkaptam a számvitelit, mert házit kellett írnom, ő addig megnézte az új osztályképet. Miközbe írtam a házit, lekaptam a kabátomat, erre olyan dolog történt, hogy wow. Szóval nem nagyon figyeltem akkor Boldira, nagyba írtam a számológépbe a számokat. Amúgy észrevettem hogy remegett a kezem. Azigen. Szóval éppen nagyba számoltam, amikor éreztem hogy Boldi néz. Ránéztem és közölte, hogy "jó az inged". Hát. Miután túltettem magam a sokkon, megköszöntem neki. Azután ezt mondta: "szólhattál volna hogy kockásba jössz, akkor én is a kockás ingembe jöttem volna". Na, itt kicsit elgondolkoztam azon, hogy az milyen hülyén jött volna ki, ha én tegnap este ráírok és csak úgy a semmiből közlöm vele, hogy ma mi lesz rajtam. Akkor valószínűleg nem az lett volna az első gondolata, hogy na, akkor én is kockásat veszek fel, hanem az, hogy ki a halált érdekel. Szóval ezt nem tudom pontosan hogy értette. Mindenesetre megbeszéltük (!!!), hogy pénteken mindketten felvesszük a kockás ingünket. Így van. Igaz, hogy akkor ugyanúgy fogok kinézni mint ma, de mit számít? Boldival egyen ruhába fogunk jönni! Ráparancsoltam, hogy ő is fekete nadrágot vegyen, én meg direkt felveszem a Vans-et, szóval tényleg ugyanúgy fogunk kinézni! Csak izé. Neki nem piros-fekete az ingje, hanem ilyen narancssárgás. Vagy zöld. Ezt nem tudom pontosan, mert az anyukája facebookján van egy kép Boldiról egy narancssárga kockás ingbe, de Boldi ma valami zöldről magyarázott. Tök jó kedvem lett hogy ezt így megbeszéltük. A következő elhatározásom az, hogy ráveszem, vegye fel a piros Adidas-os pulcsiját, ami utoljára kilencedikbe volt rajta. Ha meg nem, akkor adja nekem. Azzal aludnék. Halál komolyan. Vagyis nem azzal, hanem benne. Lool. Ki se mosnám soha. Habár egy idő után akkor ilyen rothadó szagot árasztana ami nem lenne túl kellemes.

Ezután vagy háromszor, három különböző időpontban megkérdeztem tőle, hogy kölcsönadja-e a számológépét, mert én az enyémet otthon hagytam. Tényleg azt hittem hogy itthonhagytam, mert nem találtam sehol, aztán most láttam, hogy a csizma miatt nem láttam. Na mindegy. Szóval mikor elsőre megkértem rá, kajak nyúlt volna be érte a táskájába, de időközbe úgy gondolta, a kezembe nyomja a 30 kilós táskáját, szóval azon röhögött, hogy nem birom eltartani (?). Így elterelődött a beszélgetés és nem adta ide. Mielőtt indultam volna, akkor kértem meg megint, merthogy témazárót írtam matekból 0. és 1. órában, na, akkor adta ide. Most majdnem úgy írtam az adta szót hogy atta. Huh. 

Mikor írtam a házit, megkért hogy magyarázzam el neki... hát próbáltam, de nehéz olyasvalamit elmagyarázni, amiről gőzünk sincs, szóval közöltem vele, hogy "hát, ezt összeadod meg azt is, azt meg kivonod, aztán ennyi". Ő meg folyton visszakérdezett, hogy "de miért?" meg "mi az a mérleg?" én meg ott dadogtam, mert gőzöm sincs. 

Ja, meg úgy gondolta, hogy szétszedi az egyetlen működőképes tollamat. Darabokra. Szó szerint vagy 15 darabra szedte szét, én azt se tudtam hogy ilyen sok részből áll egy toll. Aztán megparancsolta (?) hogy rakjam össze. Én beleéltem magam, koncentráltam hogy minden alkatrész a helyére kerüljön, Boldi meg kiröhögött. Szeretem. Látom ő is. Aztán azt mondta, hogy konkrétan egyiket se raktam jó helyre (!) úgyhogy összerakta ő. Kb. fél perc alatt. Sajna nem figyeltem hogy hogyan rakta össze, mert időközbe kicsatolódott a melltartóm (hát igen, ez egy jel), szóval azzal baszkuráltam. Ugye az utolsó asztalnál álltunk ami mellett egy rács van. A rács túloldalán ott vannak a tesiöltözők meg a padok. Na, hát a pad előtt jó pár méterre ott állt István és folyton felénk nézett. Konkrétan felénk volt fordulva és pislogás nélkül meredt ránk. Aztán csomószor bement az öltözőbe, ami ugye kb. 20 centire volt tőlünk, ezáltal elhaladva a rács előtt. Meg előttünk. Ott sóhajtozott meg minden, de se én, se Boldi nem nagyon foglalkoztunk vele. Én azért nem, mert nem érdekel István a sóhajtásaival, Boldi meg azért nem, mert azt se tudta ki az. 

Mikor mondtam, hogy megyek, megkérdezte ilyen tök aranyosan, hogy cserélünk-e helyet. Mert valamiért belül akart lenni. Mondtam hogy persze, szóval arrébb álltam, ő meg betolatott. Szó szerint. Még mondta is, hogy "betolatok". Jaj istenem. Aztán felmentem az elsőre ahol már bent voltunk, és éppen akkor értem be amikor tanárnő azt kérdezte, hogy én hol vagyok. Tök vidáman bementem és elkezdtem integetni neki, mire a kezembe nyomta a témazárót. Nos. Csenge ma nem jött suliba, de úgy voltam vele, tuti megtudom írni jól. Aha. Hát a következő 2 órában ne tudjátok meg mennyire eluntam az életem. Elősször megpróbáltam megcsinálni a feladatokat, de szó szerint nem tudtam semmit! Teljesen leblokkolt az agyam, szóval amit tudtam megcsináltam, a többit meg hagytam. Ezután lefeküdtem aludni. Szó szerint aludtam. Talán ha nem alszok el, akkor megtudtam volna írni jól a dogát, csakmert amikor felébredtem, szó szerint már tanárnő súgta le a válaszokat. Hogy lehetek ekkora béna. Na mindegy. Szal ez egyes lesz. De kiszámoltam, így is hármasra állok, szóval nem nagyon érdekel. Ez aztán a hozzáállás. Pff. Mikor már úgyvoltam vele, hogy menthetetlen a helyzetem, gondoltam bekrémezem a kezem, csak hogy már szinte teljesen kifogyott a vaniliás kézkrémem. De én minden áron hidratálni akartam a kezeimet, így tiszta erőből nyomtam, meg csaptam, meg mindenfélét csináltam a tubussal. Hát, a maradék ki is jött, azaz kirepült, konkrétan alattam minden tiszta kézkrém volt. Mindeki nagyba számolt, halálos síri csönd van a terembe, engem meg elkapott a röhögőgörcs, mert elképzeltem magam külső szemmel, ahogy ott vörös fejjel nyomkodom a tubust, aztán a benne lévő krém úgy ahogy van, kispriccol. Kértem Dominikától zsepit, és a földre feküdve töröltem a drága kézkrémet. Utána még percekig ezen röhögtem. Ezenkívül sokmindent nem csináltam, megírtam az angolházit, bámultam Boldi számológépét, szagolgattam Boldi számológépét, aludtam ismét, ittam, néha ilyen állati hangok hagyták el a számat ("ahhhhjjjjjjjjjgrrrrhhh"), szóval mindent egybevetve, nagyon izgi órák voltak. Ja, meg egyszer kimentem a wc-re, de nem azért mert kellett vagy ilyenek, hanem annyira unatkoztam a nagy semmittevésbe, hogy úgy voltam vele, nekem valamit csinálnom kell. Az előttem ülő Klaudia (nem az, egy másik) összetolt két széket és arra feküdt rá, konkrétan mind a két órát végigaludta (!) mert elvileg laktózérzékeny, erre reggel tejet ivott vagy mi, szóval tiszta szarul volt. Mindenki más meg írta a dogát, szaladgált, puskázott, tényleg csak én vagyok ennyire rettenetesen béna. 

Pénzügyi előtt nem igazán emlékszem mit csináltam. Szerintem csak ültem a padon. Órán meg Csabi mellém ült (?) és azt hittem dumálni fogunk vagy valami, de végig aludt. Én meg egy post it-re rajzoltam Boldinak. Aztán beleragasztottam a számológépjére. Gondoltam meglepem. Az van ráírva nagy betűkkel, hogy KÖSZI! meg egy mosolygós fej. Utána oda van írva, hogy (Szandi vagyok egyébként), majd ez alá lerajzoltam magamat ilyen ultrakicsinek, és magam mellé őt, hatalmasnak. Boldira sapkát is rajzoltam, illetve mellé rajzoltam egy BMX-et. Ami nagyon nem hasonlít egy BMX-re, szóval zárójelbe odaírtam, hogy "bicód (?)". Rajzoltam két szövegbuborékot, az egyiket hozzám ("köszi"), a másikat hozzá ("szivi"). Szóval, remélem tetszett neki, sokat dolgoztam vele. Kár hogy nem láttam az arcát mikor meglátta.

Irodalom előtt nagyjából háromszázszor végigmentem a sulin hogy visszaadjam Boldinak a számológépét, de mintha felszívta volna a föld, nem találtam sehol. Ez egyébként minden egyes szünetbe így volt ezután. Szó szerint minden szünetemet azzal töltöttem, hogy egy számológéppel a kezembe járkálok. Biztos nem néztek hülyének. 

Ugye van az a srác akiről írtam, Dani. 12D-s, István meg Viktor (Klau pasija) osztálytársa. Na, hát nagyon fura egy gyerek, mert vannak napok amikor folyton egymára nézünk, és vannak napok amikor én nézem, de ő nem, vagy pedig fordítva. Hát ami ma történt, ilyen még nem volt, szóval nagyon ledöbbentem. Éppen sétáltam az elsőn, kerestem Boldit ugyebár, aztán megláttam Danit. A szekrény mellett állt én meg elsétáltam előtte, ez tényleg nem volt több pár másodpercnél, de ránéztem, mert hát na, azért elég szemrevaló, és ami nagyon meglepett, hogy ő is engem nézett, de bele a szemembe. De végig egymás szemébe bámultunk, aztán mintha elmosolyodott volna egy kicsit, de csak ilyen nagyon szeliden, én meg szintén, és utána így tökre dobogott a szivem. Mert ez volt az első ilyen tényleges összenézésünk. Eddig is folyton egymásra néztünk, de ez ilyen huzamosabb ideig történt és közbe ha úgy vesszük, mosolyogtunk. Vagy valami olyasmi. Hát, durva volt. Aztán eszembejutott hogy éppen életem szerelmét kergetem a folyosón, talán nem kéne másik csáveszra ránéznem, de hát na. Olyan jó pali. Kajak tisztára jól néz ki. Csak mondjam el Csengének. Teljesen kiakad majd. Épp most írt rám. Lool. 

Irodalom órán dogát írtunk az Apostolból, hát tegnap este elolvastam este a rövidített változatát szóval volt amit tudtam, szerintem nem lett rossz. Habár én nem írok többet ilyet mert akárhányszor azt hiszem hogy jó, mindig szar lesz. 

És végre elérkezett a régóta várt szünet! Amikoris egy folyosón vagyunk Norbiékkal. Hát. Ja. Csakhogy én megint elmentem Boldit keresni, meg még úgy se voltak fent. Mire visszaértem (a számológéppel a kezemben) megláttam, hogy beengedték őket a terembe. Egy kissebbfajta szívroham után leültem Csabi mellé beszélgetni. Tomi se jött ma suliba, ők meg összevannak nőve, ezért egész nap síri csöndbe játszott a telóján. Máskor meg Tomival ülnek egymás mellett síri csöndbe, és játszanak a telójukon. Szóval gondoltam megkérdezem mizu vele, tök jól eldumáltunk, aztán lementem a büfébe. Vettem egy rothadó almát, aztán be is csöngettek.

Juj, most rakott ki Vanessza egy képet fészre. Vagyis az egyik osztálytársa rakott ki egy közös képet Vanesszával fészre. Vanessza nem az ismerősöm. Más se hiányzik nekem. Szóval erről jutott eszembe, hogy tegnap éppen bementem a mosdóba hogy rendberakjam a fejem, amikor kijött Vanessza a wc-ből és csak úgy kiment! Meg se mosta a kezét! Hát milyen undorító már! Úristen!

Szóval angol előtt vártuk a tanárt, amikor hirtelen oldalranéztem és megláttam Viktort. Meg Rolit. Ja, meg Mátét, de az kit érdekel. Éppen mentek be abba a terembe, amibe nekünk kellett volna. Aztán kiderült hogy teremcsere van, szóval mentünk az ötösbe. Órán a könyvekről beszéltünk, aminek én nagyon örültem. A csoportba hárman szoktunk olvasni: Rachel, én, és a tanárnő. Ez tanárnőt nagyon elszomorította, hát megértem. Én ugye imádok olvasni meg minden, szóval én örültem nagyon ennek a témának. Tanárnő ott kérdezgette hogy kinek mi a kedvenc könyve meg ilyenek, ami kicsit nehézkés volt ugyanis volt olyan, aki még soha, életemében egy könyvet se olvasott. Ez számomra elképzelhetetlen. Ezután közölte Lotti, hogy szerinte az olvasás "unalmas". Láttátok volna a fejemet. Azt hittem beszólok valamit, rendesen visszakellett fognom magam. Házinak feladta, hogy mindenki írjon egy 150 szavas fogalmazást a kedvenc könyvéről. Nos, az enyém 450 szavas lett, és két könyvről is írtam, szóval ja. 

Angol után feladtam azt, hogy megtaláljam Boldit és beletörődtem abba, hogy soha többé nem fogom látni. Esküszöm annyiszor körbejártam az elmúlt szünetekbe a folyosót, hogy csak na, és nem volt sehol. Néha láttam pár d-st futkározni de ennyi. 

Miután becsöngettek, az órából (számviteli) elment 20 perc azzal, hogy termet kerestünk, mert a miénkből száműztek minket, és mindegyik másba voltak. Aztán úgy volt, hogy leszünk a harmadikon az egyik terembe, és mikor felértünk, akkor tudatosult bennem, hogy egy folyosón vagyunk Norbival! Kajak előtte gondoltam arra, miközbe sétáltam fel a lépcsőn, hogy na, a nagy tervem fuccsba ment, nemhogy belémszeretni nem fog, de még látni se. Erre ott volt. Láttam. Hát, elsétáltam mellette, ledobtam a táskám aztán elmentem mosdóba. Mikor jöttem visszafele, ő ugye egy 5 fős társaságban állt, közvetlenül a fal mellett. Előtte ott állt az egyik haverja, aki amúgy fullra hasonlít rá, na és ... ahogy sétáltam el a haverja mellett, nem néztem rá Norbira csak úgy mentem egyenesen mert tök zavarba jöttem (?), erre fogta magát Norbi, és nekemlökte a haverját! Ekkor így rájuk néztem de utána el is kaptam a tekintetemet, annyira ledöbbentett ez az újfajta kommunikáció Norbival. Nem tudom pontosan miért is lökte nekem a haverját, és miért is nem ő jött nekem, de hát ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem. Azért már ennek is örülök hogy ennyire feltűntem neki, hogy nekemvágja a haverját. Mellesleg utána párszor egymára néztünk, ami már régóta nem történt meg (mióta elkezdtem zaklatni lol.)

Ez a szünet is sikeres volt, úgy érzem. Mellesleg az egész osztály arról beszélt, hogy tegnap ki kit húzott a karácsonyi húzáson. Csomóan megkérdezték hogy kit húztam, mire én rögtön rávágtam hogy kit, és mire visszakérdeztem, hogy te? ott izéltek, hogy hát izéé. Jaa, hogy ez titok lenne. Okés. Amúgy tegnap Dórit húztam, az egyiket a három közül akivel nincs bajom, szóva ezzel eléggé megvoltam elégedve, azonban ma odajött Fanni hogy van-e kedvem cserélni Vikire. Volt. Mert Vikiről tudom hogy szereti a sminkeket pl., de Dóriról annyira sokat nem tudok. Rachelnek is húznia kellett ma, és Tuzit húzta. Hát ez nagyon érdekes lesz, mert nem hogy Rachel, de még én se tudnék Tuzinak mit adni. Természetesen ez is az én feladataim közé tartozik, mert bármi ami Rachellel kapcsolatos, az rögtön velem is kapcsolatos, szóval. Na mindegy..

Számvitelin felszólított a tanárnő hogy mondjam el a táblázatot, de valamit félreszámoltam, szóval lefújogtak (?). Ezután tökéletesítettem még egy kicsit Boldi rajzát.

Tesi előtt úgy voltam vele, na, én most tényleg odaadom Boldinak. Hát ja, az volt a terv. Ismét nem találtam sehol, minő meglepetés, de megláttam Réka paliját Martint, aki Boldi ostálytársa és megkérdeztem, hogy hol a drága fennvaló jóistenbe van Boldizsár, és hol volt az elmúlt 5 órában. Azt mondta, hogy valahol a másodikon van. Felmentem, de nem volt sehol! Egy D-s se! 

Tesin átmentünk a szparira, ahol tanárnőt sikeresen felidegesítettük, mert vagy 10 percen keresztül öltöztünk. Ezért futottunk 10 percig. Egy élmény volt. Utána mehettünk is öltözni vissza, én meg mehettem haza. De ugye miért is mentem volna? Húztam vissza a suliba, és előttem sétált Fruzsi, Klaudia meg még valaki, de eskü nem jut eszembe ki. Ja de. Niki. Lol. Na, és hirtelen Fruzsi így betoppant mellém, de nem szólalt meg. Én kivettem a fülhallgatót a fülemből és így ránéztem, mert tényleg azt hittem akar valamit, erre rámnézett és ilyen kedvesen mondta hogy miaz? Ezután végigbeszéltük az utat, és eskü 2 éve járunk egy osztályba de még egyszer nem beszélgettünk. Amúgy ő húzott engem. Legalábbis ezt csiripelték a madarak (Csikszi).

A suliba aztán ugye leültem és vártam a buszt. Odajött Rodrigez, tudjátok, a lófarkas pali, Noberto osztálytársa, hát sokat nem beszéltünk mert tök zavarba volt, vagy én nem tudom, de elég fura volt. Aztán láttam ahogy István kimegy cigizni az egyik osztálytársával. Chö. Pólóba. Ekkor vettem észre, hogy mekkora bele van. Visszament, ekkor köszönt, de direkt felémvette az irányt és arra ment le. Mert két lejárata is van az alagsornak és a haverja ment ott amelyik ugye közelebb van a bejárathoz, István meg hirtelen vett egy éles kanyart és elindult felém. Azt hittem hirtelen hogy odajön, na mondom Isten ments, de szerencsére lement a lépcsőn. Amúgy így mosolygott. Hát nemtom mit mosolyog. Engem hagyjon. Aztán odajött Rodrigez pár nyomi kilencedikes barátja meg ilyenek, ott nyomták a hülyeségeiket én meg csak imádkozni tudtam hogy menjenek el addigra amíg Boldi le nem jön a lépcsőn. El is mentek addigra, de ekkor betalált Viktor, majd Réka. Balázs csodával határos módon nem. Habár mikor egyik szünetbe kerestem Boldit, akkor észre se vettem, de elmentem az osztálytársai között. Ekkor elémugrott hirtelen és megölelt (?) meg elkezdett puszilgatni (?) én meg visszaöleltem meg minden, de közbe ott állt mögöttem Norbi szóval kicsit fura volt. Hé, mit írtam? Ott állt mögöttem Norbi??? TÉNYLEG! De várjunk már. Ez mikor volt? Hiszen én számviteli előtt láttam elősször. Vagy ezekszerint nem? Hát én nem tudom mi mikor történt, a lényeg hogy ott volt mögöttem Norbi közvetlenül a fal mellett, amikor Balázs úgy döntött hogy vagy 2 percen keresztül ölelget meg puszilgat. Én meg csapkodtam a hátát a számológéppel.

Szóval visszatérve. 14:20-kor kicsöngettek, 14:25-kor meg be. Hát, rengeteg D-s elhaladt előttem, de Boldi nem. Kajak már 14:35 volt, amikor Boldi meg Peti rohantak le a lépcsőn ész nélkül. Hogy ezek mit csináltak ott fent, az egy nagyon jó kérdés, de én mindenesetre örültem, hogy Boldi előkerült. Ugye rohantak a terembe, de Boldi természetesen nem vett észre, holott ott ültem a szeme előtt. Na mindegy. De Peti észrevett, az ég áldja meg. Nem tudom miért, talán azért, mert ész nélkül csapkodtam a padot és üvöltöttem Boldi nevét. Boldi erre se mutatott semmi féle reakciót, de Peti ilyen furán hátranézett, hogy ki ez a debil. Gondolom rögtön én jutottam elősször eszébe, ki más csinálna ilyet, szóval nagyon nem döbbent le mikor meglátott, sőt, inkább ilyen "jaaa" fejet vágott. Aztán szólt Boldinak, hogy "hé, amúgy a nőd ott veri magát a padhoz", habár a "nőd" megnevezésben nem vagyok teljesen bíztos, helyettesítsük inkább a "zaklatód" szóval. Igen, ez találóbb. Ekkor Boldi hátrafordult, meglátott, elvigyorodott és köszönt. Aztán indult tovább. Én meg teljesen ledöbbentem, mert most kajak azt hitte hogy azért verek ekkora feszkót hogy köszönjön? Hát nem, szóval elordítottam magam, hogy "BOLDI, A SZÁMOLÓGÉP!" mire leesett neki és odajött. Végre. A kezébe nyomtam és közöltem vele, hogy rajzoltam neki valamit, majd nézze meg. Erre megkérdezte (már elindult közbe), hogy "amúgy hogy sikerült". Nos, én azt hittem hogy a rajzot kérdezi hogy hogy sikerült, szóval mondtam, hogy "szerintem kurvajó lett". Később miközbe sétáltam a buszmegbe, akkor esett le, hogy szerintem a dogámra értette. Na mindegy. 

Ezután hazajöttem. Fogalmazást írtam. Aztán ezt írtam. Egész nap írok. De tényleg. Még suliba órán is írok. Szünetekbe házit. Itthon néha házit, amúgy meg blogot. Közbe facebookon is írok. Írásból áll az életem. Lool. 

Nemsoká 300. bejegyzés, és már nagyon készül a meglepi!!!! Ami amúgy nem is lesz meglepi, de mindegy. Én nagyon élveztem, szóval remélem majd tetszeni fog. Péntekre várható, yeee.