A félreértések elkerülése végett szeretnék tisztázni egy dolgot: nem vettem egeret. Nincs egerem. Azaz van, de nem saját akaratomból. Egy betolakodó egérről van szó, aki valahol a szekrényem mögött lakik. Csak gondoltam szólok, mert Laura azt hitte, hogy vettem egyet. 

Péntek 13 van. Tudtam: bármilyen szar is lesz ez a nap, amint hazajövök, jobb lesz, ugyanis ma jelent meg Justin Bieber - Purpose és One Direction - Made in the A.M albuma. És tudtam, hogy amint meghallgatom ezeket az új számokat, újjáfogok születni. Éppen most töltöttem le illegálisan mindkettőt, bár lehet ezt nem kéne hangoztatni. De! Büszke vagyok magamra, mert kb. 1 hete kiszivárgott mindkettő, de nem hallgattam meg. Megvártam a hivatalos megjelenést, szóval ja. Eddig egy számot hallgattam a One Direction albumról, majd tuti írok róla bővebben is valamikor. Meg természetesen Justin albumáról is. Meg még vagy százról.

Amúgy most éppen hallgattam ugye a 1D albumát és torkom szakadtából üvöltöttem a Drag Me Down/Perfect dalszövegét tesóm bánatára, erre anyám bejön, hogy kussoljak. Meg pakoljak össze. Hát már egy kis boldogságom se lehet? De persze ha tesóm vagy 20 percen keresztül énekeli a Violettát meg itt táncol akkor az nem baj. Kajak általába hazajövök, befekszek a gép elé és kb. ki se nyitom a szám. Most elénekeltem két nyomorult számot mert olyan boldog voltam hogy végre új album, erre a jó kedvemet is el kell baszni azzal, hogy kussoljak. 

Na mindegy. Akkor a napom. Ahhoz képest, hogy péntek 13 van, annyira nem volt szörnyű. Kifejezetten jó se volt, de hát na. Amúgy láttam egy képet instán, hogy a péntek 13 olyanoknak már meg se kottyan, akik alapból szerencsétlenek. Nos, ez én lennék. 

Tegnap este 20:40 körül kikapcsoltam a laptopot és gondoltam lefekszek aludni. Valamiért telón bekapcsoltam a wifit, pedig nem szoktam, és hirtelen láttam hogy jött egy üzenet Bolditól. Konkrétan a laptop kikapcsolása után 2 perccel írt rám. Természetesen úgy viselkedtem mintha maga a Megváltó írt volna, itt remegtem meg minden bajom volt. Tök fölöslegesen. Mellesleg kb. 5 perccel később még mindig remegtem, de már az idegességtől. Az üzenet: egy kép a kutyájáról. Hosszas gondolkodás után, hogy mégis mit írhatnék erre, ezt írtam: de aranyos. És egy ilyen szmájlit ahol a sárga figurának szivek vannak a szeme helyén. Megfordult a fejemben hogy nem írok rá semmit, hát bárcsak úgy tettem volna. Ugye tökre megörültem hogy írt, ezért gondoltam nem hagyom veszni a beszélgetést (mert ő már nem írt erre semmit, természetesen), ezért küldtem neki egy matricát. De nem csak egy random matricát, hanem amiről csomót beszéltünk, hogy milyen vicces. Elküldtem neki, erre ezt írta vissza: "xd". Hát azt az idegességet ne tudjátok meg. Kb. akkor éreztem utoljára ilyet mikor István felbaszta az idegrendszerem. Egyszerűen olyan mérges voltam hogy nem képes azon a rohadt xd-n kívül mást írni. Küldhetett volna ő is egy matricát. Vagy mittudomén. Mi a fasznak ír rám? Miért küld képeket a kutyájáról? Legközelebb esküszöm, akármit ír, nem írok vissza. Vagy pedig egy xd-vel kiszúrom a szemét. Teljes mértékben fel voltam háborodva a viselkedése miatt, ezért inkább kikapcsoltam a wifit és lefeküdtem zenét hallgatni. Tesómmal közöltem, hogyha random fuldokló hangokat vagy szipogást hall, akkor az én leszek. Alig birtam elaludni, olyan ideges voltam. Egyszerűen nem fogom fel miért ír rám ha nem is akar beszélni. Azért hogy elküldjön egy képet a kutyájáról? Azt kb. 8 órával később, a buszon is megmutathatta volna. Minek küldte el? Ha aztán nem is beszélünk? Miért ilyen bonyolult MINDEN Boldival kapcsolatos dolog? Miért nem megy vele legalább egyszer valami könnyen? Vele mindig minden olyan marha bonyolult. Még egy ember nincs az életembe aki ilyen, hogy rámír aztán meg nem is beszélgetünk. Akkor MINEK írt rám??? És miért szúrja ki a szemem egy xd-vel?? Kisbetűvel! Ami a leghitványabb két betű ezen a földkeregségen, mert konkrétan azt jelenti, hogy marhára nem vicces és kurvára leszarja, csak azért írja le, hogy írjon valamit. Áhh. Kifogtam a legbarmabb barmot ezen a világon. Ilyen dolgokon agyaltam és már a sírás szélén álltam, amikor aztán végre elaludtam. Reggel mikor felébredtem annyira mérges voltam Boldira, hogy úgy voltam vele, be se megyek nulladikra. Vagy ha be is megyek, nem veszem fel a kockás inget, leszarom. Pesze felvettem. És nulladikra is mentem. Ez van. Vagyis akartam, csakhogy nem jött a busz. Mármint az, amelyik levisz a másik faluba. Negyed óra késés után gondoltam na, én erre nem várok tovább, mert ha anyum levisz még gyorsan akkor elérem a Boldis buszt. A buszmegbe állt két öreg nő, és nem tudom pontosan miért, de közöltem velük, hogy "hát, én nem várok tovább, viszlát". Ők meg ilyen kínosan mondták, hogy jólvan. xD Amúgy amikor reggel kiléptem a házból olyan köd volt kint hogy nem láttam semmit! És nem csak köd volt, füst is, szóval jó büdösen ültem le Boldi mellé. Mit számít? Szóval anyum levitt a faluba és elértem a buszt. Még jó hogy hazamentem, különben azóta is ott várnám a buszt. Leültem Boldi mellé és én úgy voltam vele, hogy bunkó leszek. Olyan leszek, mint ő szokott lenni facebookon. Hát ez a tervem akkor fulladt kudarcba, mikor ilyen aranyosan megkérdezte, hogy miújság. Ugyan mi lenne? Tönkreteszel, de amúgy tök jó minden. Azért próbáltam távolságtartóbb lenni, de nem mondanám hogy összejött. Láttam hogy nem fekete nadrágba jött ahogy mondtam neki, szóval ott forgattam a szemem, mire mondta, hogy ő ratyi. Aztán valami olyasmiről magyarázott, hogy ő sokkal inkább marad ratyi, minthogy normális legyen. Nem tudom mik voltak ezek a filozófikus gondolatok Bolditól, de nagyon nem értettem hogy mire akad kilyukadni. Meg folyton leratyizott engem is. Ez tavaly ilyen belső poén volt, hogy folyton ratyiztuk egymást, aztán most megint elkezdte. Erre mondtam, hogy azóta vagyok ratyi, mióta őt ismerem. Igazából néha nagyon élvezem ezeket a poénokat és tényleg jók, de vannak napok, mint például a mai, hogy annyira nem hatnak meg. Mert kezdek belefáradni hogy Boldival egy helyben toporgunk és az idő nagyrészében csak felidegesít. Nem tudom. Hagyjuk. A buszról leszállva megkérdezte, hogy megyünk-e boltba, én meg mondtam, hogy nem. Idén még nem is voltunk, és tavaly mindig nagyon szívesen mentem, de most semmi kedvem. Amúgy is, tavaly csak azért jártam boltba, hogy még +5 percet együtt tölthessük, most meg alapból odajön az asztalokhoz, szóval alapból beszélgetünk. Ez most is így volt, odajött, aztán én levettem a kabátom és azzal szórakoztam, hogy kigombolom az ingemet és újra begombolom. Vagyishát. Ezek nem gombok, hanem ilyen patentek vagy mi. Szóval így szétszakítottam magamon az inget aztán újra bepatentoltam. Hát ennek szerintem az égvilágon semmi értelme, mármint se a mondatnak, se a cselekvésnek, de én nagyon élveztem. Aztán ráordítottam Boldira laza 5 perc után, hogy vegye már le azt a kabátot, mert sok értelme nem volt felvenni a kockás inget, ha nem is látom. Aztán levette, és ahogy ilyen lassan cipzározta ki a kabátot, én ilyen elámulva, szinte nyitott szájjal, pislogás nélkül lestem, ő meg röhögött a fejemen. Hát ha ezek után nem esik le neki a dolog, én nem tudom mit csináljak. Konkrétan folyt a nyálam miközbe néztem, és tuti hogy észrevette, mert röhögött rajta. Ha ezekután nem esik le neki, hogy nekem kurvára bejön, akkor tényleg sötét mint az éjszaka. Kajak elkezdett gyorsabban dobogni a szivem ahogy ott vetkőzött. Hát az ingje valami eszméletlen. De nem naracssárga, sőt, nem is zöld, hanem kék. Így az enyém piros volt, az övé meg kék, és ajj. Olyan arik lehettünk. Lehetnénk. Na mindegy. Aztán átmentem az ő oldalára hogy szemügyre vegyem, és mondtam, hogy tök jó, csak a sapkát vegye le, mert írtó hülyén néz ki. (Nem vette le.)

Lőhettünk volna mondjuk egy képet vagy valami, hogy azért legyen egy emlék arról, hogy mindketten ingbe voltunk, de mivel Boldiról volt szó, ezért hagytam az egészet. Ezután elmeséltem neki a reggeli balesetemet, de annyira röhögtem hogy folyt a könnyem. Boldi előtt még soha nem röhögtem ilyen erővel. Ő meg csak nézett, mert A) nem volt ott (hálisten), nem volt neki olyan vicces B) nem értette mit mondok, annyira röhögtem. Konkrétan az asztal alatt guggoltam. Egyébként az volt a balesetem röviden, hogy siettem a buszhoz és megbotlottam a laptopkábelbe ezáltal a laptop le, én meg elesetem. Vicces volt. Egy kis ideig a szívroham kerülgetett mert azt hittem hogy eltörtem a laptopot. Mármint ketté. De hálisten semmi baja. Nekem sem lett semmi bajom az eséstől. Szóval ezen röhögtünk, mert a vége felé kezdte kapizsgálni hogy mit magyarázok.

Ja, ezt kihagytam. Szóval ahogy mentünk be a suliba, velünk párhuzamosan jött Dani (!). Ránk nézett, hát rögtön hallottam a harangokat a fejemben. Aztán ahogy álltunk az asztaloknál Boldival, elment mellettünk Dani és rámnézett, de most csak ilyen futólag. Tegnap tényleg bámult, most meg csak úgy futólag rámnézett, és ez az egész napra vonatkozik. Szerintem azt hiszi együtt vagyok Boldival vagy valami. Szerintem biztosan. Na neee. Vagy csak bebeszélem magamnak. De esküszöm zavar, hogy ezt hiszi. Máskor örülök hogy "jaaj, hát azt hiszik hogy együtt vagyunk Boldival, dejóó", most meg ilyen "neemááá" van bennem. 

Utána mondta hogy mennie kell órára, elköszönt, de utána még ott maradt és vergődött, hogy nem akar menni. Lehet valami visszajelzést várt, hogy "ne menj" vagy ilyenek, de mondtam, hogy "jólvan, szia". 

Ezután leültem egy padra és elmentem a boltba. Vettem egy csomó kaját aztán a maradék fél órában hallgattam a zenét. Az osztálytól 3 paddal arrébb. Na mindegy. Aztán nem kapcsoltam ki az mp3-at, csak úgy bedobtam a táskába, és 2 órával később vettem észre, fizikán! Úristen. De még mindig szól, szóval szinte alig merült. Szerintem tegnap tényleg az volt a baj hogy egész éjjel bekapcsolva hagytam.

Tesi előtt amúgy Norbi ott állt tőlem pár lépésnyire, és folyton rámnézett. Esküszöm csak akkor néz rám ha a kockás ing van rajtam. Ha nem az van rajtam, akkor le se szar. 

Tesin játszottunk. Ja, meg egyszercsak annyit hallok, hogy valaki énekel. Mondom mi a szar? Oldalranézek, és annyit látok, hogy Rachel dalra fakadt. Csukott szemmel, mutogatva énekelt. Minenki mosolyogva nézte, de rám meg rámtört a röhögőgörcs (?). Véletlenül ránéztem Lucára, és láttam hogy ő is próbálja visszatartani a röhögést, és kicsit összenevettünk. Csak egy kicsit. Klaudia egyébként ma nem volt suliba, pedig én direkt arra gondoltam, hogy mivel úgyis egész nap Viktorral van, csomószor odaszokott menni Dani is, és akkor látom. Hát ez nem jött össze. 

Matek előtt nem találtam Csengét (felmentett tesiből) szóval már kezdtem kétségbeesni. De szerencsére jött, hát én úgy megörültem neki! Aztán elmentünk a mosdóba, mert láttuk hogy ott áll a wc-től pár méterre Norbi. Mondtam Csengének, hogy én elsuhanok előtte, de ezt olyan szó szerint vettem hogy konkrétan hozzáértem a TESTÉHEZ! Volt egy csomó hely a másik oldalon, simán közlekedhettem volna normálisan is, erre konkrétan rámászok. Hát nem tudom mi ütött belém, Csenge meg mondta a wc-be hogy teljesen le volt döbbenve hogy mit csinálok. xD Mikor kimentünk, megbeszéltük hogy én megyek elől ő meg nézi hogy rámnéz-e Norbi. Azt mondta, hogy csak futólag nézett rám. Aztán hátranéztem utoljára, és pont engem nézett, méghozzá bele a szemembe. Ennek az ingnek hatalma van.

Matekon dogát írtunk, de tanárnő elültetett. Az utolsó előtti padba. Látom bízik bennem. De így is megoldottam, konkrétan 3 különböző helyről súgtak. 4 feladat volt, abból az elsőt tudtam magamtól, a másodikat Dominikáról másoltam le, a harmadikat a 4 paddal előrébb ülő Csengéről, a negyediket pedig Vivi írta rá egy puskára. Megmerem kockáztatni, hogy hibátlan lesz a dolgozatom. 

Ja, szegény Dani. Mindig utólag jut eszembe. Miután rámnézett Norbi, ugye mentünk vissza a teremhez, de én teljes mértékben fel voltam dúlva, mert nem minden nap néz rá az emberre Norbi. Nagy kipirulva legyezgetem magam, magyarázok Csengének, hogy "fúú, ezt nem hiszem el", erre felnézek, és ott van mellettem Dani! Elsétáltunk egymás mellett, nekem meg fel se tűnt. Amikor feltűnt, konkrétan rámutattam (!!!), és azt ordítottam (!!!), hogy "NÉZDMÁR!". Hát a lényeg hogy nem vagyok feltünő. Egyébként a heves reakciót annak köszönhettem, hogy teljes egészében levoltam döbbenve hogy ott van Dani. Egyáltalán nem számítottam rá. Mellesleg még Norbi hatása alatt voltam! 

Ezután bementünk a terembe, mert beengedtek minket, és tényleg nem volt más tervem csak az, hogy leüljek és átgondoljam az elmúlt 3 perc eseményeit, ugyanis annyira zakatolt a szivem, hogy azt hittem ha nem ülök le és nyugodok le, szívrohamot kapok ott, fizika előtt. Ez nem jött össze, mert Lilla odahívott hogy magyarázzam el neki az angolt, de mivel még mindig nem tettem túl magam a történéseken, ezért ott dadogtam meg szegény kérdezett valamit én meg csak így néztem őt, de nem fogtam fel mit mondott és nem is mondtam semmit, csak néztem.

Fizika első felében Csengének súgtam le a dolgozat válaszait mert dogát írt. Nekem se ártott volna javítani, de mindegy. Ezután az óra maradék 30 percét szó szerint azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam és lefejeltem a padot. Mozdulatlanul töltöttem el konkrétan a fél órát, aztán mikor kicsöngettek, olyan voltam mint egy zombi. 

Irodalom előtt lementem a büfébe, mert fizikán Csenge megkínált a pogácsájával és tökre megkívántam. Szóval lementem, és éppen próbáltam nem pofákat vágni a büfésnénire, amikor oldalranéztem, és láttam a közeledő Dani alakját! Ekkora mázlit! Ahogy közeledett felém így magam elé néztem, de amikor már ott volt mellettem felnéztem rá, és rám nézett. De már megint csak ilyen futólag. Mondjuk lehet azért mert éppen JÁRT, és mondjuk nézni akarta hogy hova megy. De ma fullra bebeszéltem magamnak hogy teljesen letett rólam, mert látott minket együtt Boldival. 

Aztán hátul mentem vissza a harmadikra, és még a lépcső felénél sem voltam, amikor megláttam a radiátoron Gergőt. Majd Petit. Ekkor tudtam, hogy ott lesz Boldi is. Gergő meg Peti rámnéztek, és pont láthatták hogy sóhajtok egy nagyot. Odaköszöntem nekik, aztán mentem is volna tovább, de Boldi csinált valamit, nemtudommit, de megijedtem, szóval rá néztem ilyen fejjel:  ők meg röhögtek. Aztán mentem tovább. Odamentem volna szivesen, csak tegnap is olyan kínos volt hogy inkább nem kockáztattam. Eskü mostanába Gergő meg Peti kedvesebbek velem mint Boldi. Mindig olyan kedvesen köszönnek meg mosolyognak. 

Irodalom órán bejött egy nő és előadást tartott a drogokról meg a cigiről. Hát engem egyik se érint szóval eluntam az életem. Kiderült egy csomó osztálytársamról, hogy már drogoztak, és ezen teljesen ledöbbentem mert nem gondoltam volna. És akkor anyámnak még van képe hisztizni mert nem pakolok össze a szobámba. Nemtom mit csinálna ha cigiznék, drogoznék meg egy nap terhesen jönnék haza. Az a legnagyobb bűnöm hogy éjjel nappal gépezek. Szóval én szerencsésnek mondom magam hogy a legnagyobb "függőségem" az a gépezés. Ja, meg a pasik. Hát azt se hagyjuk ki szerintem. 

Töri előtt odamentem Viktorhoz beszélgetni, de gyorsan vissza is mentem a töri terem elé mert még átakartam nézni az anyagot. Norbiéknak elmaradt a tesijük, mint később rájöttem azért, mert szalagavatóra próbáltak. Törin Lilla felelt, egyesre, eztán mentünk tovább az anyaggal. Ja, várjunk. Volt még töri előtt egy angol is. Kicsit szétszórt ez a mai nap. Tegyük be a péntek 13-nak. Angolra nem vittem felszerelést, mert este rámírt Fanni hogy mi a házi, én meg kivettem és leírtam neki, aztán elfelejtettem visszarakni. Ezért szinte egész órán békénhagyott a tanárnő, és nem is szidott le, mert "előfordul". Hát, ennyi ötössel jobb is hogy békénhagyott. Így hát volt 45 percem a semmittevésre. Néha persze felszólított, olyankor a kivetítőről kellett kitöltenem egy szöveget vagy ilyenek, de az ment. Vagy ha valaki nem tudott egy szót, beordítottam. Egyébként meg annyira uantkoztam, hogy írtam két teljes oldalt Daniról. Kézzel. Most beszkenneltem ide, hogy lássátok ti is az órai munkámat. Írtam pozitív/negatív dolgokat, kérdéseket, szabályokat, sőt, még rajzoltam is. Apropó rajz. Bolditól megkérdeztem, hogy tetszett neki a rajz, és azt mondta, hogy nagyon. 

Itt az órai munkám:    1  2

Töri után odajött Szabi, akivel régen együtt jártam haza, mármint amikor apumhoz jártam. De mostanába nem járok apumhoz, mivel itt sincs, szóval nem is szoktunk beszélni soha. Éppen mentünk Csengével a kijárat felé amikor odajött és belesúgta a fülembe, mármint Szabi, hogy "egyébként nagyon jól nézel ma ki". Erre Csenge mondta később, hogy "ez az ing csábít." Ebből én annyit értettem, hogy "csá", szóval mondtam, hogy "csá". Főleg hogy ő ment ki éppen az ajtón. Ezen nagyon röhögtünk miután leesett a dolog.

Míg vártam a buszt a suliba, odajött Boldi osztálytársa Laci és vele beszélgettem. Aztán odajött Balázs, és ott idegesített, hogy miért nem jövünk össze Lacival, Lacival meg ott érveltünk, hogy azért, mert nem. Aztán Balázs hisztizett egy sort, hogy mennie kell próbálni, majd elment, de előtte még megsimogatott. Mint egy kutyát.

Miután egyetlen beszélgetőpartnerem is elhúzta a csíkot, 35 percet ültem ott néma csöndben és meredtem magam elé. Én nem is tudom hogy lehet olyan ember akinek én szimpatikus vagyok. Egész nap nem csinálok mást, csak meredten nézek magam elé. 

Ezután vettem 2 db virslispapucsot (!) és mentem a buszhoz. A buszmegállóba beállt mellém egy srác, Márk, és köszönt. Én is visszaköszöntem, aztán megláttam a kezébe egy rózsaszín táskát, és így kitágult a szemem. Mondta, hogy "nyugi, nem az enyém", én meg megnyugodtam. 

Azóta meg nem volt semmi. Ettem. Sokat. Jövőhéttől edzek, leszarom. Ez már nem állapot ami itt megy. Egész nap eszek aztán nem mozgok szinte semmit. Folytatni akarom az edzéstervemet amit a nyáron elkezdtem. Kb. 1 hónapig csináltam és tökre jó volt, azon kívül hogy majdnem lebénultam. 

Holnap elvileg itt alszik Lilla. Remélem gyorsan eltelik ez a hétvége, esküszöm alig várom már a hétfőt hogy lássam Danit. Most nagyon megvagyok halva érte. Egyszerűen még mindig nem fogja fel az agyam hogy egy ilyen pali engem néz! (?)

Ja. Tényleg. Ez a 300. bejegyzés. Hát, írnék most itt egy hosszú szöveget hogy mennyire szeretem ezt a blogot és hogy mennyit segített, illetve hogy mennyit köszönhetek neki, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy soha a büdös életbe nem gondoltam volna 2012-ben, hogy 3 évvel később is itt leszek még, és napiszinten fogok blogolni. Ezáltal a blog által megtaláltam az egyetlen dolgot amit szívből szeretek csinálni, méghozzá az írást, és az volt életem legjobb döntése, amikor elkezdtem írni ezt a blogot.

Remélem lesz 600. is. Én mindenesetre még legalább 2 évig itt leszek, az tutkó. Ha csak meg nem halok vagy ilyenek. Akkor nyilván nem. 

Mivel se a 100., se a 200., bejegyzés alkalmából nem készültem konkrétan semmivel, ezért gondoltam, hogy most igenis csinálok valamit. Hát, nem nagy dolog igazából, a lényeg, hogy ugye elolvastam az eddigi összes bejegyzést 2015. agusztusával bezárólag, és azon kívül, hogy kezdtem már herótot kapni a saját írásomtól, néha sikerült szívből felnevetnem. Ígyhát nagyjából 8-10 bejegyzésbe összegyűjtöttem az elmúlt 300 bejegyzés legviccesebb, legmeghatározóbb vagy legmaradandóbb idézeteit. Elősször csak a legviccesebbeket akartam, csak később jutott eszembe hogy más is jöhet, szóval kb. a 100. bejegyzéstől kezdve kezdtem el ilyen szentimentális, mélyebb jelentésű idézeteket összegyűjteni. Vagy mi. A lényeg, hogy én kurva sokat röhögtem néha, és mostantól kezdve mindn nap kirakok egyet. Szóval ma kirakom az elsőt, aztán hétfőn a másodikat, kedden a harmadikat és így tovább. Tehát a következő 10 bejegyzés aljában ott lesz egy link ami elvezet az idézetekhez. Ezek nem fognak külön menüpontba kikerülni, szóval tényleg csak azok olvashatják ezeket el, akik most ebben a pillanatban is olvasnak és megtalálják a linket.

Remélem tetszeni fog valamennyire. :) 

1. rész