Ekkora szerencsétlen egy napot. Hát valami förtelem volt. Amúgy péntek óta akárhányszor megfordul a fejembe valami negatív az életemmel kapcsolatban, hogy "jaj de fos volt ez a hétvége" vagy "jaj de nincs kedvem élni", akkor tök nagy bűntudatom lesz ugye a pénteki történések miatt. Hogy van aki szívesen lenne a helyembe meg minden, és hogy tök szerencsés vagyok hogy a legnagyobb bajom az, hogy mittudomén, nem tudtam mit kezdeni magammal a hétvégén. Szóval megpróbálok kevesebbet panaszkodni meg minden, mert más problémáihoz képest ezek szó szerint semmik. Úgy se fog menni amúgy. De azért megpróbálom.

Szóval ez a nap tényleg nagyon nagyon szar volt. Kezdjük azzal, hogy az egész hétvégém szar volt, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően végig Danira gondoltam. Amúgy most olvastam egy cikket arról, hogy a One Direction 2 éves szünetre megy. Azt tudtam, hogy 1 évig szünetelni fognak, na de KETTŐ? Ezt közöltem tesómmal is, és mikor ott tartottam a meséléssel, hogy "2 évig nem fogjuk hallani Harry Styles hangját ÉLŐBE!", na, hát akkor kezdtem el SÍRNI! Ezért sírok! Azt hiszem menstruálni fogok hamarosan. Ha már emiatt elbőgöm magam. Na de azért valljuk be, ez egy elég szomorú hír. Tegnap néztem online az UK X-Factort és fellépett a 1D, hát hogy én itt milyen feszkót levágtam. Egyszerűen úgy szeretem őket. 5 éve kezdtem el szeretni őket, kb. 2 évig odáig voltam értük aztán 2 évig ilyen semleges, nem foglalkoztam nagyon velük de azért szerettem őket, és idén kezdtem el megint imádni őket. Betegesen. Arra jöttem rá, hogy akármit megkedvelek/megszeretek, azt egy idő után már betegesen űzöm. De tényleg. Egy újabb példa erre Dani. Ugyanis nem túlzok ha azt mondom, hogy egész hétvégén ő járt a fejembe! Az ahogy néztük egymást, az izmos karja, az állkapcsa, meg úgy minden, és már bele voltam betegedve abba, hogy hétfő legyen. Hát kár volt várni. Na mindegy.

Szóval hétvégén a legnagyobb dilemmám az volt, hogy bejelöljem-e facebookon. Szerintem ez már egy lépés, így nem akartam, mert nem akarom azt, hogy azt higyje, én teperek utána vagy ilyenek. Azt akarom hogy ő jelöljön be. Csenge szerint jelöljem be, tesóm szerint is, Laura szerint is, szóval mindenki szerint, de én mégse akarom. Azaz akarom hogy ismerősök legyünk, de csak úgy, ha ő jelöl be. Mert akkor hátha elkezdenénk beszélgetni vagy valami. Úgy voltam vele, hogyha hétfőn is szemezni fogunk úgy mint eddig, akkor ma bejelölöm. Ha a péntek nem lett volna, kajak bejelöltem volna a hétvégén, de miután látott minket együtt Boldival és már nem ÚGY nézett rám, na, hát kicsit kétségbeestem.

Térjünk át a mai napra. Erre a csodálatos, fantasztikus, eseménydús napra.

Nagyon korán keltem hogy extra jól nézzek ma ki, és ez nagyjából össze is jött, tökre megvoltam elégedve a sminkkel is meg úgy mindennel. Egyszerűen fantasztikus hangulatom volt. Hát, sokáig nem tartott. Már annyira vártam hogy suliba legyek és lássam, mert bevallom néha el kellett időznöm azon, hogy eszembe jusson az arca. 

Reggel elmentem a pékségbe és vettem sonkáspapucsot. Ennyit arról, hogy ezen a héten egészségesen táplálkozok és edzek. Majdnem összejött. Nagyjából 7 órán keresztül működött is, aztán felkeltem az ágyból. Míg szénhidrátokkal teli élelmemet fogyasztottam, párszor majdnem megfulladtam, mert Csengével annyit röhögtünk. Bár tudnám min. 

Ma a csizmámba mentem és elfelejtettem tesire cipőt vinni, így át sem öltöztem, csak leültem a padra. Csengének nem kellett bejönnie de bejött, szóval egész tesin mi ültünk és Rachellel tanultuk a magyart. Rachelnek van egy ilyen magyar füzete és abból kérdezgettük. Aztán odaült hozzánk Rebeka meg Lotti és a pénteki történésekről beszéltünk. Hát, ennyit még sose beszéltem politikáról, és kajak mindeki tökre tisztába volt hogy melyik ország melyikkel van jóba, meg milyen bombázások vannak stb, én meg csak ott néztem, hogy mi a fasz, mert tök olyan volt mintha valami filmbe lennék ahol éppen zajlik a világháború. 

Ezután kicsöngettek. Meg kell jegyeznem, nagyjából eddig tartott a jókedvem, ezután már csak lefele ment a lejtőn. Szóval ahogy sétáltam fel a harmadikra Rachellel a nyomomban, észrevttem, hogy a másodikon a szekrényemnél ott állnak a 12.D-sek. Természetesen testrészeimet 180 fokosan kifordítva kerestem a két méteres szemüveges Dánielt, de nem láttam. Fent közöltem Csengével a hírt, aztán kitaláltunk egy nagyon hosszú, bonyolult és jól átbeszélt, kidolgozott tervet: lemegyünk a másodikra, és betesszük a szekrényembe a kabátomat. Ez meg is valósult, csakhogy Danit még mindig nem láttuk sehol. Itt kezdtem kicsit kétségbeesni, de azért még mosolyogtam. Gondoltam biztos wc-n van vagy valami. 

Matekon új anyagot vettünk, és lehet hogy figyelni kellett volna mert szart se tudok, de MUSZÁJ volt töriházit írni. Miután azt megírtam, az óra hátralevő részét azzal töltöttem, hogy Rachelnek írkáltam össze magyar káromkodásokat, mert megkért rá. (?)

Egyrészt levagyok döbbenve azon, hogy mennyi magyar káromkodás létezik, másrészt meg azon, hogy én az összeset ismerem.

Miután kicsöngettek rohantam le, ugyanis tudtam, hogy egy folyosón leszünk Daniékkal, méghozzá egy padon fogunk ülni! Erre a pillanatra vártam péntek óta. Szóval nagy mosolyogva mentem le, Csengét magam után húzva pedig leültem egy padra. A mellettünk lévő padon a 12D-sek voltak, és azt kell hogy mondjam, a szünet utolsó fél percében még mindig reménykedtem, hogy hátha betoppan. De nem. Még mindig nem adtam fel, arra gondoltam, lehet hogy versenyen van vagy keringőpróbán, tuti mindjárt megérkezik. Reményem egyre halványult...

Törin a tanárnő kihívott a táblához (!) és Csenge megsúgta a választ. Csakhogy rossz választ súgott, de utána jóra javítottam ki, szóval nem volt baj. Amúgy esküszöm a töritanárnővel álmodtam. És pont azt álmodtam hogy hozzámszólt és kérdezett valamit, én meg nem tudtam a választ. Megálmodtam a jövőt. Egy kibaszott médium vagyok. Amúgy csak ilyen lapokat kellett sorrba rakni és felragasztani a táblára, szóval nem felelés volt vagy ilyenek. És kaptam 3 pontot. *örömkönnyek*

Ja, hogy írjak Boldiról is. Mikor mentem le törire, pont akkor ültek le Petivel a padra. Peti észrevett, szerintem szólt is Boldinak, de míg Boldi megfordulhatott volna, addigra én már rég a padon ültem Danit várva. Töri után pedig a büfébe álltak be éppen Petivel, ezáltal konkrétan elsuhantak előttem. Boldi megint nem vett észre, megint Peti szólt neki, így tök aranyosan köszöntek mindketten, én meg hátraszóltam, hogy "sziasztok". Egy folyosón lettünk volna ugye, de nem beszéltünk egy árva szót sem. Én Lillával meg Rachellel beszélgettem, Boldiék meg csak kb. a szünet felébe jöttek fel, és akkor is leültek a radiátorra. Szóval ma azon kívül hogy "szia-sziasztok" egy szót nem váltottunk.

Számvitelin dogát írtunk, én meg volt amit nem tudtam, azt Csenge próbálta lesúgni, de annyira feltünő volt, hogy úristen. Aki csak egy kicsit is ismer az tudja, hogy én és a puskázás az két külön dolog vagyunk, egyszerűen ha csak arra gondolok egy csalnom kell kiver a víz és elfog a bűntudat. Erre Csenge mit csinál? Szó szerint előttünk állt a tanárnő, Csenge meg lökdösött a kezével és ciccegett, hogy figyeljek már rá, mert én csak néztem a padot meredten. És izzadtan. Remegve. Aztán felnéztem a tanárnőre, ő meg belenézett a szemembe, majd elmosolyodott. Hát több se kellett, ledobtam a tollat a padra és összefont karokkal ültem, közbe remegett mindenem és elkezdett viszketni a testem (!). Csenge meg még mindig lökdösött, és már annyira feltünő volt hogy azt hittem elsírom magam. 

Ezután nyelvtan következett, de én azt hittem hogy irodalom lesz, így rohantam fel a harmadikra. Már ott álltam jó 5 perce, amikor feltűnt, hogy csak én állok ott egyedül. Egyébként a szemben lévő teremből pont a 12D-sek szállingóztak ki, szóval lehet ezért nem tűnt fel a dolog egy ideig. A folyosó másik végén meg a D-sek álltak, mármint Boldiék, és ahogy odanéztem csak annyit láttam, hogy Boldi&Dávid egymás mellett állnak, és Boldi ilyen haverosan átkarolja Dávidot. Olyan ari volt. 

(Ja: mikor mentem fel a harmadikra, Norbert éppen jött le a lépcsőn és rámnézett. Durva volt.)

Már kezdtem aggódni hogy teremcsere van vagy ilyenek, amikor láttam hogy jön fel Tina és Csikszi. Csikszi odajött és megkérdezte hogy mi a baj, mire mondtam hogy semmi. Erre mondta, hogy mit ácsorgok ott, nyelvtan lesz. Ja, jó. Mondta hogy "szét vagyok csúszva" és "beteg leszek", mert állítása szerint levoltam sápadva és a hangom is rekedt volt. Szerintem ez csakis annak volt köszönhető, hogy kezdett tudatosulni bennem: Dániel nem jött iskolába.

Ezután lementem a nyelvtanteremhez, ahol ugye elősször pillantottam meg Dánielt és izmos karját pár héttel ezelőtt. Kis remény még mindig élt bennem, hátha mégis jött csak eddig elkerültük egymást, de nem. A szünet végére olyan elkeseredés lett urrá rajtam, hogy szó szerint azzal szórakoztam, hogy vertem a fejemet a szekrénybe. Rachel figyelmesen nézte hogy mit művelek, ekkor elhaló hangon közöltem vele, hogy a palim nem jött suliba és most szomorú vagyok. Azt mondta erre, hogy "oooh, okay". Nyelvtanon szinte egész órán feküdtem (úgy, hogy a tanárnő ott ült az én asztalomnál, velem szembe) vagy pedig az ablakon néztem ki bánatosan. Csomószor észrevettem hogy Rachel nézi a nyomorgásomat, olyankor lélektelen tekintettel pislogtam vissza rá, mire ő bíztatóan rám mosolygott. Ezután visszafeküdtem a padra. Ja, amúgy óra előtt, mikor éppen vágtam magam a szekrényhez, odajött Balázs és megkérdezte, hogy szerdán maradok-e suli után. Mondtam hogy ja, aztán megsimogatott és közölte, hogy akkor majd csókolózunk. Általában ilyenkor mosolyogva vagy viccesen mondok valamit, de most csak mondtam ilyen leverten, hogy "jó". Rachel vajon mit hihet. Istenem. Na mindegy. Csak azért írom ezt mert előbb éppen közöltem vele hogy a palim nincs a suliba, erre odajött egy pali és simogatott. Na mind1. Ennél rosszabb már aligha lehet a szerelmi életem. Ja várjunk, olyanom nekem nincs. 

Nyelvtan után már tényleg irodalom jött, hát én egész szünetbe álltam a lépcső kiálló izéjénél és a telómat nyomkodtam. Nem mintha olyan érdekes lenne, igazából egész végig a képeket szortíroztam, csomó szart kitöröltem meg minden. Kb. az összes D-s elment mellettem és köszönt. Én tökre elhittem hogy majd jön Boldi is és odajön meg beszélünk, de nem láttam. Biztos hátul ment le. Petivel. Esküszöm összevannak nőve. Közbe néztem Klaut meg Viktort ahogy smárolnak. Arra gondoltam: "Dani, ezek mi is lehetnénk. De te nem jársz iskolába". 

Egyszerűen fel vagyok háborodva. Mi az, hogy nem jön iskolába? Miért? Magyarázatot követelek. Azok után, amiken keresztül mentünk? Ezt érdemlem? Ha holnap se jön suliba, én nem tudom mit csinálok. Komolyan mikor már 100%-osan megvoltam bizonyosodva arról, hogy nincs iskolába, hát nagyon szomorú lettem. Esküszöm még az időjárás is borús lett. Tiszta sötét volt kint is és bent is. Ez már nem az első alkalom hogy befolyásolom az időjárást. 

Irodalmon nem volt semmi. Holnap tz. De nem nagyon érdekel.

Angol előtt odamentem Viktorhoz beszélni. Beszéltünk nagyjából 4 mondatot, aztán elment (?), én meg ott álltam egyedül mint egy hülye. Aztán odajött Roli meg az egyik haverja, de Roli csak felbaszta az idegrendszeremet, szóval inkább lementem a terem elé. Angolon barkobáztunk, és tudom hogy nem így kell leírni ezt a szót, de mindegy. Én meg Barnabás voltunk az egyetlen aktív játékosok, szó szerint csak mi jelentkeztünk, ezért kaptunk egy-egy kisötöst. A többiek nem tudom hogy lehetnek ekkora szerencsétlenek, de ezt most halál komolyan kérdezem. Ilyen full alapkérdéseket kellett volna feltenni hogy "itt a szobába?" vagy "piros színű?" stb. Amúgy én se jókedvembe játszottam, hogy jaj de muri, hanem láttam tanárnő arcán hogy mindjárt A) elsírja magát B) elkezd ordítani. Szóval inkább megállás nélkül jelentkeztem. Végülis kaptam egy kisötöst szóval megérte.

Osztályfőnökin tanárnő kivetítte mindenkinek a jegyieit. Egy élmény volt megint hallani a suttogásokat meg a nevetéseket a nevem láttán. Lassan hozzászokhatnának. Olyan másfél év után. Réka is előreordított valami poént a nevemmel kapcsolatba, mire ilyen írtózatosan flegmán hátraszóltam, hogy "most úgy teszek mintha ezt meg se hallottam volna". Nem érdekel hogy bunkó voltam, kurvára unom már ezeket a "vicceket". Még jó hogy Boldi nem tudja. Halálomíg cikizne vele.

Amúgy ofő most megint háborog, merthogy irodalmon még ki se csöngettek ő meg még beszélt, amikor mi már kimentünk a teremből. Hát. Én nem tudom. Én csak mentem neki a vakvilágnak, nagyon nem tűnt fel semmi.

Ezután nem volt több órám, szóval beálltam a büfés asztalokhoz a félhomályba. Amúgy az egész suliba ilyen sötét volt az időjárás miatt. Feloltották a lámpákat is meg minden, tök hangulatos volt. Vagyis lett volna. Ha lett volna valami hangulatom. De egyrészt nagyon fáradt voltam mert szinte nem aludtam semmit, másrészt tök ideges voltam hogy Dani nem jött suliba. Ezt vártam már mióta (3 napja) és ezt kapom. Köszönöm szépen Dani. 

Hát, sok mindent nem tudok már írni. Hazajöttem azóta meg zabálok és gépezek. Tanulni is kéne de tényleg semmi kedvem. Én csak aludni akarok. Áááá. Olyan semmilyen hangulatom van. Csak aludnék egész nap. Lilla amúgy nem aludt itt a hétvégén, majd csak pénteken fog. De amúgy tényleg egész hétvégén aludtam. Tesóm már mondta is, hogy "te mindig alszol?", sőt, Csenge is írta, hogy "te már megint aludtál?" Mert néha random fogom magam és lefekszek egy órára aludni aztán két órával később megint lefekszek aludni. Tényleg semmi kedvem semmihez. Reggel tök jó kedvem volt, azt hittem majd Dani jön aztán lesz itt minden, de nem. Nemtom mit kell betegeskednie. Chöööö. 

Na, amúgy itt a kövi rész. Majd jövök holnap. Remélhetőleg valami jóval.
 

2.rész