Egész hétvégén azt vártam már hogy hétfő legyen, de hogy minek, azt nem tudom. Mostantól komolyan nem várok semmit. Semmit. Ma eldöntöttem, hogy mostantól sodródok az árral. Nem fogok én várni, remélni vagy eltervezni semmit. Lesz, ami lesz. 

Nem mondom hogy szar nap volt. Csak nem erre számítottam. Tökre vártam már hogy Danival szemezzünk meg köszönjünk, reménykedtem hogy esetleg beszélünk is, mert sose lehet tudni mi fog történni... Aha. Jó. Mindegy. Legalább iskolába jött. 

Szóval hétvégén azon kívül hogy már-már betegesen vártam a hétfőt, sok mindent nem csináltam. Megnéztem pár sorozatot, mert eléggé levagyok mostanába maradva, illetve szombaton felmentünk a városba csizmát nézni, de persze nem találtam olyat ami nekem tetszene. Azaz pontosítok: volt egy ami tetszett, erre anyám pasija (!) lefújogta, mert hogy szar. Szóval nem vettük meg. Legközelebb engem ne is vigyenek ha cipőt kell venni, minek? Majd ők eldöntik hogy nekem melyik jó. Pfff. 

Aludtam is egy csomót. Tényleg. Főleg szombaton. Konkrétan felkeltem reggel 10-kor, aztán két órával később lefeküdtem aludni, aztán felkeltem megint majd pár órával később megint elmentem aludni... Csupán azért, hogy gyorsabban teljen az idő. Mert ha éppen nem aludtam, szétuntam a fejem. Oké, sorozatokat néztem, de esküszöm azok se kötöttek le. Mellesleg felmentem valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően Klau pasijának, Viktornak az instagramjára, és majdnem kiesett a szemem a helyéről, ugyanis kirakott egy edzés utáni képet, DANIVAL. Jó kép, azt kell hogy mondjam. Ruha van rajtuk, csak úgy mondom. De még a fekete pólón keresztül is látszik az a tökéletesen kidolgozott bicepsz...Mármint a Danié. A Viktoré gusztustalan. Hogy én mit meg nem adnék azért hogy megtapogathassam... Esküszöm fizetnék is érte. Vicc nélkül. Szóval az a kép kicsit betett. Kicsit nagyon. Csengének mikor elküldtem, ez volt az első reakciója: "az a kar". Amúgy nem vagyok oda ezekért a kigyúrt állatokért, de Dani esküszöm jól néz ki. Meg azért nem ilyen undorítóan izmos, hanem ilyen pont jól... Na jó, nem. Boldi az a pont jó izomzatú gyerek, Dani felette áll, mert ő izmosabb, jóval. De mondjuk Dani kondiba jár meg minden, Boldi meg mostanába bmx-ezni se nagyon bmx-ezik, mégis akkora a karja hogy anyáám...

Ezenkívül más nem nagyon volt. Azaz felmentem az instagram profilomra kb. 3 hónap után és rám jött a roham, konkrétan szinte az összes képet kitöröltem. Most már megbántam. Na mindegy.

Reggel annyira izgatott voltam, hogy csak na. Hát mostantól többet se leszek, mert beleuntam hogy mindig tökre várom a hétfőket, meg úgy általában az iskolát, aztán azzal a gondolattal hagyom el a sulit, hogy "na, megyek, kivetem magam a kocsik elé". Mondjuk ez nem jó vicc, mert tegnap elütötték az egyik sulis csajt. De amúgy semmi baja. 

Mivel nem szándékozok magamnak több fájdalmat okozni, mert bár mondták már rám azt, hogy mazoista vagyok, mégsem tartom magam annak, ezért arra a döntésre jutottam, hogy leszarom. Ja, ezt már írtam az elején. Na de nem baj, legalább megerősítem magam: mostantól leszarom. Nem várok én már az égvilágon semmit.

Reggel tiszta feketébe hagytam el a házat, komolyan, mint valami gót. A városba elmentem a boltba, majd a suliba. Tényleg semmi extra, minden nap ez van, fölösleges leírni. Mikor jöttem le a szekrényemtől a tesicuccommal a kezembe, Klaudia meg Luca jöttek fel velem szembe. Egymásra néztünk, és nem köszöntek. Mondjuk én se, de ezzel úgy felidegesítettek, hogy csak na. Ott magyaráztam lent Bettinek, hogy hogy lehetnek ekkora izetlenek, aki csak bólogatott. Míg nem volt ez az egész Danis dolog, addig még köszöntek is. Azóta nem. Istenem, most az miért fáj nekik hogy nekem bejön Dani? Meg lehet hogy én is neki? Klaudiának ott van Viktor, akkor mit védi Danit? Lucának meg aztán végképp semmi oka, lehet, hogy bejön neki Dani, de hogy azzal a savanyú képével nem fogja megszerezni, az is biztos. Mert Luca egyszerűen egy olyan negatív és elutasító személyiségű ember, hogy nem is értem magam, hogy hogy lehettem vele jóba.

Tesin kosaraztunk. Csodás volt. Eszembe jutott hogy Norbi szeret kosarazni, úgyhogy szomorúan pattogtattam a továbbiakban a labdát. Amúgy lehet hogy ez az információ nem is igaz. Az egyik osztálytása mondta, aki állítása szerint nem is szokott vele beszélgetni. Na mindegy.

Tesi után felmentem a harmadikra és lepakoltam a cuccaimat. Aztán lementem a másodikra a kabátommal meg a tesicuccommal Csengével, ennek legfőbb oka az volt ugye, hogy Daniék ott  voltak a szekrényemnél. Itt azért még meg kell jegyeznem, hogy még tényleg boldogan és reménykedve vártam a dolgokat. Szóval a mai napra még nem érvényes a legújabb elhatározásam, miszerint leszarom. Amúgy tényleg leszarom. Tudjátok hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy ha nem szarnám le, akkor most tuti mennék hajat mosni, hiába hogy tegnap mostam. De tegnap raktam rá tojásos hajpakolást, és csak ma, a suliba esett le, hogy záptojás szagot árasztok. Szóval ha fikarcnyira is érdekelne a holnapi nap, akkor megmosnám, mert ugyan ki akar záptojás szagot árasztani? Mert én nem. De most már nem érdekel, szóval nem mosom meg. Minek?????? Boldi miatt akivel reggel együtt fogok menni? Úristen, mi a lófasznak. Az se tűnne fel neki ha pucéran mennék, majd pont a frissen mosott hajam fogja felkelteni a figyelmét. Dani miatt? Ugyan. Úgy se fogunk beszélni, úgy se fogunk 3 méternél közelebb kerülni egymáshoz, akkor meg mit számít. Valószínűleg még találkozni se fogunk, amekkora szerencsém van. Szóval ja. Én már TÉNYLEG leszarom. Ilyen még nem volt egyébként. Mármint hogy tudom hogy büdös vagyok, de valahogy nem érdekel. Majd megmosom holnap este. Sőt, lehet hogy soha többé nem mosom meg. 

Dani ott állt a szekrényemtől pár lépésnyire. Nekem annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam betenni a kulcsot a kulcslyukba (?), ezért Csenge segített. Én addig folyton oda pillantgattam, és esküszöm az egész osztály néha-néha rámnézett, de ő nem. Most vagy nem vett észre, mert éppen beszélgetett valakivel, vagy kiszeretett belőlem. Kitudja. Mindenesetre egy pillantásra se méltatott, szóval idegesen mentem le Csengével a büfébe. A büfébe Niki odaszólt, hogy várjuk meg, mire Csenge mondta, hogy oké. Ez engem mélységesen felháborított, mert ki nem állhatom Nikit. Úgyhogy mikor aztán laza háromnegyed óra után végzett is Niki a büfébe, majd előttünk trappolt a ló lábaival, megkérdeztem Csengétől: "minek vártuk meg?" Mire Csenge azt válaszolta: "nem tudom". Amúgy ezt a beszélgetést Niki végighallgatta, de mindegy.

Komolyan mondom, amikor sétáltunk vissza a harmadikra, konkrétan elmentünk Dani előtt, de le se szart. Tök mérges voltam. Ezt vártam én egész hétvégén? 

Fent Rachel mesélt arról, hogy este skypeolt a családjával meg tökre hiányzik neki meg minden, de én olyan mérges voltam, hogy csak azt hajtogattam folyton: "oooohh, hmmm". 

A matekórák mostanába kiesnek, szóval lépjünk is tovább. Konkrétan csak annyira emlékszem, hogy tanárnő egyszer rámszólt, hogy fogjam be a számat. Minden más kiesett.

Na, kicsöngetés után ismét izgalmi állapotokba kerültem, mert tudtam, hogy egy folyosón leszünk Daniékkal! Töri előtt ugye mindig egy folyosón vagyunk, általában egy padon meg minden. Szóval már NAGYON vártam. Remélem írnom sem kell hogy tök fölöslegesen. Ahogy rohantam le, megláttam a szembe jövő Petit meg Boldit. Köszöntek, én is köszöntem, de én annyira boldog voltam amitt a tény miatt, hogy egy rohadt folyosón leszek Danival, hogy teljes erőből rájuk mosolyogtam. Mindketten ilyen összehúzott szemöldökkel néztek rám, hogy mi bajom van. Gyorsan megjegyeztem magamba, hogy milyen édi Boldi amikor összehúzza a szemöldökét, aztán rohantam tovább.

Leültünk Csengével az utolsó padra. Én ott remegtem meg minden, tökre vártam, erre TELJESEN fölöslegesen, mert egész szünet alatt nem láttam Danit! Az összes osztálytársa ott volt kb, még szerencsétlen István is ott vonaglott előttem, de Dani nem. Nem tudom hol a jóistenbe volt. Ahogy beértem a terembe azt hittem felborítom a padot. Amúgy pont ezen röhögtünk Csengével matekon. Beszéltünk ugye arról az instagram képről amit Viktor kirakott. Most ezt megpróbáltam mondatokban leírni de tök értelmetlen, szóval leírom párbeszédesen.

 

Cs: Amúgy Dani sokkal izmosabb mint Viktor.

É: Ja, Viktor olyan mint egy lufi. Amúgy remélem Dani nem iszik ilyen fehérje port vagy mit.

Cs: Nem hiszem. Amúgy ha összejönnétek mennétek együtt gyúrni meg minden. Egy év alatt fullra kipattintanád magad, aztán be se férnél az ajtón.

É: Igeen. Tényleg. De jó lenne. Ott lőnénk a selfieket a kondiba. 

KÉSŐBB

É: Remélem rámnéz majd most Dani.

Cs: Nem nézne rád, te meg bemennél hozzájuk órára és ráborítanád a padot.

É: Igen, ráüvöltenék, hogy "HÉ TE, MIÉRT NEM NÉZTÉL RÁM?"

Cs: Nekivágnád a falnak.

 

Hát már folyt a könnyem a röhögéstől. Meg leborotválnám a hajam és vennék szemüveget, hogy úgy nézzek ki mint Dani, és mindig mondanám, hogy "Dani a példaképem". Amúgy lehet hogy ezek fullra nem viccesek. De akkor nagyon azok.

A töri tz-m KETTES lett!!! Hála a jó istennek! El se hiszem. Ugye azt hittem hogy egyes lesz, mert tanulás helyett Danit bámultam. Úgyhogy mikor közölte tanárnő hogy nem lett egyes, én úgy megkönnyebbültem. Mindenki kérdezte hogy hanyas lett, én meg ilyen nagy boldogan mondtam, hogy KETTES!!!!!!!!:) A többiek meg mind néztek, hogy ez miért jó. De én nagyon örülök neki. Kb. ez volt a napom fénypontja. Komolyan. Itt már el voltam kicsit keseredve, de azért még élt bennem a remény, hogy még mindig ott van a nyelvtan előtti szünet. Valamiért azt gondoltam, hogy az a szünet szent és sérthetetlen, és hogy 100%-osan ott lesz. Nem tudom pontosan miért, de én ezt hittem.

Amúgy jelenleg Anne Frank naplóját olvasom, mert egyrészt régen elszerettem volna olvasni, másrészt ha elolvasunk egy töris könyvet és mesélünk róla a tanárnőnek, akkor kaphatunk ilyen pontokat. 

Számvitel előtti szünetbe ismét azt hittem hogy agyvérzést kapok. Mostantól minden reggel beveszek egy nyugatót, mert ha így folytatom, gyomorfekélyem lesz. Hát ennyi idegességtől nem is csodálkoznék. Szóval ott álltam egyedül egy ideig, nyugodtan. Élveztem a csendes perceket. Gondolkodtam az élet nagy dolgan, mélyeket lélegeztem...Igazából csak azt vártam, hogy Boldi felérjen az emeletre és eltudjak menni a wc-re, hátha odahív. Aztán a csendes percek után hirtelen felfordult az egész ÉLETEM. Na jó, ez túlzás. Túlzás. Pont et a szót kellett definiálnom a nyelvtan dogába. (Sikertelenül.) Szóval az egész egyszerre történt: hirtelen megláttam a KOCKÁS INGET VISELŐ BOLDIZSÁRT felérni az emeletre. Már éppen készültem belőni a séróm, hogy majd menőn elvonuljak mellette, amikor Lilla tapsolva meg visítva odajött, hogy jelentkezni lehet a dm boxra. Nos. Nekem mindkettő baromi fontos volt. Úgy értem Boldi meg a dm box, Lilla annyira nem. Szóval nem tudtam mit tegyek. Lilla jelentkezett, aztán ugye én is szerettem volna, mert nekem nincs telónetem de neki van, de aztán lelassult a nete meg minden... Közbe folyton hátranéztem Boldira, hogy ott van-e még meg minden és ajj, tök ideges voltam, mert nagyon szerettem volna beszélni vele, hogy legalább valami jó dolog legyen a napomba. Lilla a kezembe nyomta az iphone 6-ját (!!!!!!!!!!!!) én meg gyorsan kitöltöttem mindent. Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy amikor kezeim közé került az a szent telefon, azon nyomban éreztem a kötődést. Én éreztem a szívem legmélyén, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és egyszer majd eljön az az idő, mikor egymáséi leszünk. Az a telefon maga a tökéletesség, hát én olyan imádattal fogtam remegő kezeim között, mintha nem is tudom mit fogtam volna. 

Úristen, most néztem meg az e-ellenőrzőt, és a pénteken írott fizika dogám négyes lett!!! Ha nem bukok le puskázással, akkor ötös lett volna tuti. De jóóó. Eddig bukásra álltam belőle, most 2,5-re. Na, a tudás. Amúgy szó szerint az egészet lepuskáztam, de mindegy.

Visszatérve a szünetre. Szóval mire sikeresen kitöltöttem mindent, sőt, még az e-mailt is megerősítettem, végre kifújtam a levegőt. Gondoltam: na végre, még van vagy 5 perc a szünetből, még simán tudunk beszélgetni Boldival. Mosolyogva, reményteli gondolatokkal megfordultam, erre mit látnak szemeim? Beengedték őket a terembe. Egy rohadt D-s se volt a folyosón. Hát. Hagyjuk, jó? Én erre már nem tudok mit írni.

Amúgy tényleg kellett pisilni, de úgy voltam vele, nem érdekel. Majd bepisilek. Kit izgat? Egyszerűen nem érdekel semmi!!!!!!!!!!!!!!!!!!! NEKEM MIÉRT NEM JÖN ÖSSZE SEMMI??? AMÚGY???

Számvitelit úgy ahogy van ugorjuk is át, mert ha egy hangyákról szóló dokumentumfilmet kellene néznem, még az is jobban felkeltené az érdeklődésemet.

Ezután jött a nyelvtan. A várva várt nyelvtan, amit konkrétan péntek dél óta várok. Tényleg tök boldogan mentem le, és ott is voltak a 12.D-sek, Dani kivételével. Gondoltam biztos nemsoká jön. Hát, lehet hogy jött VOLNA, ha éppen azon a folyosón lettek VOLNA, de jött az ofőjük és közölte velük, hogy a suttogóba lesz valamilyen előadás, és azt nézik meg. Szóval egy emelettel feljebb lesznek. Na, mikor ezt így leolvastam a tanár szájáról, ne tudjátok meg. Szerencsére senki nem volt mellettem, így nem tudtam ordibálni. Így magamba fordulva néztem az osztálytársait, akik sorban vonultak el előttem. A szünet hátralevő részében néha-néha odajött pár osztálytársa, ott keringtek egy kicsit, aztán rájöttek hogy nem itt lesznek szóval elmentek. Ott volt még pár táska a földön, és én megvoltam győződve arról, hogy az egyik a Danié. Hát, egyik se volt a Danié, ezt szögezzük le.

Nyelvtanon dogát írtunk. Egyébként egész szünetbe mindeki arra tanult, tényleg csak én voltam olyan fogyatékos hogy álltam és szenvedtem. Pfff. Ettől függetlenül viszonylag tudtam mindent. Most megnéztem az e-ellenőrzőm, és szinte mindenből hármas vagyok. Deszar.

Amúgy miután megírtuk a dogát, feladatokat oldottunk, és tanárnő ugye az én asztalomnál szokott ülni, csak velem szembe. Szóval ott olvasta fel az idézeket, én meg pont belepillantottam a könyvébe és vele együtt olvastam az idézetet (fejjel lefelé). Mondta, hogy aki kitalálja, hogy kitől idézte azt az idézetet, az rögtön ötöst kap. Én tudtam, hogy Arany János Toldijából van, mert ugye vele együtt olvastam szóval láttam. De nem mondtam be a választ!!!!!! Hogy lehetek ekkora nyomorék? Pedig tökre rámfért volna az az ötös. De a lelkiismeretem nem birta volna. Komolyan, simán ölnék embert meg kibeleznék különböző élőlényeket, de ha a csalás kerül szóba, én nem bírnék azzal a tudattal együtt élni. (Azért csak a ÚRISTEN ITTTTTTTTTT MOST MEGÁLLT BENNEM A LEVEGŐ MERT RÁMÍRT BOLDI! EBBEN A PILLANATBAN. SZÓVAL AZÉRT NINCS ANNAK A MONDATNAK FOLYTATÁSA. ÚRSITSEN. Amúgy azt kérdezi hogy nekünk kellett-e hittanból fogalmazást írni. De jó hogy ilyenkor eszébe jutok. Esküszöm azt kellett volna írnom rá: "xd"

Na, szóval a félbehagyott mondat folytatása: Azért csak a biztonság kedvéért: nem ölnék embert, és boncolni se nagyon akarok.

Visszatérve Boldira. Most felajánlottam neki hogy megírom neki a hittan fogalmazását. Komolyan, miért nem szeret? De most ezt halál komolyan kérdezem. Ilyen dolgokat csinálok a kedvéért. Még a sajátomat se írtam meg, erre megírom az övét. Hát, feszítsenek most keresztre ha ezt értem. Mármint hogy miért nem képes szeretni. Képzeljétek el, elutasított. Azt írta, hogy ne fáradjak vele, meg hogy "azmilyenmár". Ja, meg hogy "inkább ne, úgysincs füzetem". Úristen, én megyek és nem is tudom mit kezdek magammal. Írtam neki: hát jó nincs mit. Kiléptem belőle és éppen itt panaszkodtam, amikor hallottam hogy írtak. Gondoltam biztos Csenge az, erre Boldi, méghozzá küldött egy olyan matricát, amelyik rázza a seggét. Multkor küldtem azt neki, erre írta azt, hogy "xd", és erre sértődtem be. Erre most ő küldött ilyet. Idézem a beszélgetésünket:

 

Ő: *seggrázós matrica*

É: xd (kit idézek?)

Ő: xd

É: xd

Ő: xd

É: xdxd

 

Tesómnak éppen ordítom torkom szakadtából, hogy "GYŰLÖLÖM!!!TISZTA SZÍVEMBŐL GYŰLÖLÖM!!"

Szerintem folytatom a napomat. Boldival most itt baszakszunk, próbálunk beszélgetni (én) de ő csak felbasz. Amúgy direkt idegesít. Itt írkálja az xd-ket. Ezt már direkt csinálja. Most írt egy ilyen fejet: :) szerintem csak szarkasztikusan küldte, de erre nem írok semmit. Azt akarom, hogyha Boldi chat ablakára menjek, ezt az üzenetet lássam: :) Amúgy lehet nem szarkasztikuasn írta. Mert küldtem neki egy ilyen mérges matricát és oda írtam: "amikor látom hogy xd-t írsz". Erre ezt írta: "dx". Erre küldtem egy sírós matricát. Erre írta a szmájlit. Szal kitudja. De azért ariiiii.

Irodalom előtt odajött Dávid, de nem Boldi haverja Dávid, csak simán Boldi osztálytársa Dávid. Ugye ő azt hitte hogy én pénteken beszéltem Boldival, szóval tök izgatottan jött oda, hogy "na hogy ment". Mondta azt is, hogy egész hétvégén emiatt izgult. De aranyos. Közöltem vele, hogy beszartam, és nem mondtam neki semmit, mire mondta, hogy kár. Aztán képzeljétek, lenyomott egy ilyen motivációs szöveget, majd a végén hozzátette, hogy most menjek oda és mondjam el neki. Most. Hát engem annyira felcsigázott azzal a szöveggel meg minden, hogy konkrétan készen álltam megváltani a világot. Komolyan tök izgalomba jöttem, és közöltem vele: jó. Menjünk. Keressük meg Boldit. Igazából egy dolog tartott vissza. Méghozzá az, hogy ott vannak az osztálytársai. Tudom, nevetséges indok, de esküszöm emiatt nem akartam. Nem amiatt, hogy jaj, itt az idő, vagy jaj, mit fog mondani rá, vagy én mit mondjak, hanem amiatt, hogy ott vannak az osztálytársai, és mit fognak gondolni, ha félrehívom Boldit. De amúgy ha ez a tényező nem lett volna, esküszöm megteszem! Komolyan mondom! Legközelebb megkérem Dávidot hogy hívjon fel telón nulladik előtt és nyomjon le egy ilyen szöveget, mert esküszöm rábeszélt. Három perc alatt rábeszélt, olyan szinten, hogy konkrétan TÉNYLEG megmertem volna tenni. Megmondtam neki, hogy többet nem fogom elhatározni azt, hogy én elmondom Boldinak. Legközelebb ha rámjön, akkor megyek és elmondom neki, nem fogom húzni hogy jaj majd pénteken, hanem abban a pillanatban. Rögtönzök. Vagy mi. (Ugye írtam a multkor, hogyha legközelebb ilyen szöveget nyomatok, hogy elmondom Boldinak, ne vegyétek komolyan. Hát, ne is.)

Aztán odajött Panna, aki amúgy végighallgatta az egészet. Mondtam neki, hogy nem bánom hogy tudja, csak ne mondja el senkinek. Amúgy olyan fura hogy most Csenge az akivel a legjobban jóba vagyok, és mégse tud erről a fontos dologról. De nem is akarom elmondani neki. Nem tudom miért. Talán ő az egyetlen az ismeretségi körömből akivel minden nap beszélek, de nem tud erről a Boldis dologról. 

Irodalom órán nem volt kész a házim, ofő meg pont ellenőrizte. Csengének kész volt, úgyhogy mondta hogy gyorsan másoljam le azt a két sort. Tudjátok mi következik itt: remegés, györcs, stb. Ofő felolvasta a névsort és mindenkinek mondania kellett hogy kész van-e vagy nincs. Ugye én az utolsó vagyok, szóval csomó időm volt leírni azt a két mondatot, de annyira féltem hogy lebukok, hogy míg leírtam azt a két szerencsétlen mondatot, teljesen leizzadtam. Csenge meg röhögött. És nem buktam le. Csoda. 

Angol előtt sok minden történt. Elősszöris, összefutottam Viktorral. Elkezdtünk puszilkodni a lépcső közepén, szóval az exem, Martin, majdnem lelökött onnan azzal az emberi bábuval, ami bioszon volt. Most azt nem tudom hogy direkt vagy véletlenül, mindenesetre rámorogtam egyet. Utána lementem a terem elé, de unatkoztam, szóval felmentem a szekrényemhez. Nem tudom pontosan miért, tényleg semmi célom nem volt, csak sétálgatni akartam kicsit. Megláttam Boldiékat. Elsétáltam mellette, mosolyogva köszöntünk aztán a látványa miatt ismét elkezdett remegni a kezem és vagy 3 percig baszakodtam a zárral. Amúgy nem hiszem hogy normális ez a folytonos remegés. Na mindegy. Miután látszólag kerestem valamit a kabátom zsebébe meg minden, gondoltam visszamegyek a terem elé. Hogy ennek a céltalan bolyongásnak mi értelme volt, nem tudom. De végülis jól sült ki a dolog. Kivételesen. Ahogy sétáltam Boldi irányába, ki jött velem szembe? Ervin. Megkérdezte hogy melyik busszal megyek meg ilyenek. Ekkor már Boldival szembe voltunk, és láttam hogy Boldi néz! Nem néztem rá, de egyszerűen láttam meg éreztem hogy engem néz folyamatosan, a teste is teljesen felém volt fordulva (Peti ott állt előtte). Tök jó volt. Amúgy nem tudom pontosan miért bámult. Aztán Ervin elment, én meg így felnéztem Boldira. Ugye ő engem nézett, szóval összeakadt a tekintetünk és elkezdtünk mosolyogni. Köztünk volt vagy egy méter, de egyébként egymással szemben álltunk. Egyikünk se mozdult meg, csak ott álltunk és néztük egymást mosolyogva. Hát gondoltam jó, akkor én lemegyek, mert ez fura hogy csak állunk, ő nem mozdul én meg nem akarok odamenni Petiékhez, szóval már indultam el, már tényleg mozdult a testem, amikor Boldi hirtelen közelebblépett és megkérdezte hogy miújság. Ott vigyorogtam mint egy hülye. Elkezdtünk beszélgetni, de ugye ez a folyosón történt, ahol közlekedni szokás, szóval mögöttem folyton elakart menni valaki, de nem tudott, mert ott álltam, ezért folyton közelebb kellett lépnem Boldihoz. Ezáltal majdnem összeért a testünk. Hát nem is csoda hogy azt hiszik páran hogy együtt vagyunk. Ha csak úgy random odanéz valamelyik osztálytársa, konkrétan azt látja hogy egymásra vagyunk mászva. Éppen meséltem neki beleélve, hogy az egyesnek hitt töri tézém kettes lett, de fel se fogta, mert odajött Bede, és ilyen áramütős/rezgős hangokat adott ki miközbe a melleim felé célzott... Ne kérdezzétek... Én ott álltam ilyen ledöbbent fejjel, Boldi meg már annyira röhögött hogy teljesen bevolt pirosodva a feje... Aztán jött Dávid és felém nyújtotta az öklét, hogy öklözzünk egyet, tudjátok, az a pacsi féleség, én meg elősször ledöbbentem, aztán leöklöztem vele, Boldi meg ismét röhögött. Komolyan, tiszta piros volt a feje. Miután túltette magát a röhögésen (egy kis időbe telt míg visszatért a normális színe) nekem már nem is volt a fejembe a törijegyem, éppen azon agyaltam hogy milyen debilek a 17 éves fiúk, amikor megkérdezte ilyen ÍRTÓZATOSAN aranyosan, hogy "szóval hanyas is lett a törid? kettes?" és olyan kedvesen kérdezte, és olyan jól esett hogy érdekli, tényleg érdekli és nem csak leszarja, hogy én azt hittem hogy nem is tudom mit csinálok. Hogy lehet egy ember egy tündér és egy fasz is egyszerre? 

Aztán a kezembe nyomott egy szöget (?) és mondta, hogy ajándék. Remélem mondanom sem kell hogy kiraktam a polcomra. 

Megdicsértem az ingjét, mert hát kockás ing Boldin, azért khm, nem semmi, és tök aranyosan mondta hogy köszi. 

Csengének most küldtem facebookon egy képet magamról, ahol egy (műanyag) fegyvert tartok a fejemhez. Majdnem Boldinak küldtem. Az aztán szép lett volna. Belegondolni is szörnyű.

Amúgy Dávid mostanába olyan kedves velem. Fura. Nagyon fura.

Ezután lementem az angolterem elé és őő, hát álltam. Aztán angolon folytattuk a tz-t, de a doga lapok olyan szarul lettek nyomtatva, hogy kb. egy szót sem lehetett kivenni. Tanárnő ezt azzal indokolta, hogy "szegény az iskola". Aha. Azért van kb. 50 Apple gép. Na mindegy.

Angol után jött egy osztályfőnöki, de a védőnő jött be. Ofő nem jött be órára, szóval egész órán róla beszéltünk a védőnővel. Mindenki mondta a véleményét ofőről, Csikszi az asztalt csapkodva szidta, Réka üvölve védte, Csenge a hajamat fogdosta én meg pro és contra érveket sorakoztattam fel, természetesen a Boldi VS Dani témában. Dani ma eléggé alulteljesített, tekintve hogy az égvilágon semmi kommunikáció nem volt köztünk. Legalább Boldi feldobta ma a napom. Nem csak a suliba, hanem ezzel is, hogy rámírt. Persze csak azért írt rám mert kellett neki valami, de mindegy. Megszoktam.

Ezután egy korábbi busszal jöttem haza, szóval már egy ideje itthon vagyok. Itthon felidegesítettem saját magam, mert anya megint olyan kaját főzött, ami nem is finom, szóval mérgembe csináltam tejbegrízst. Fini lett. Most megyek csinálok popcornt is. További terveim a napra: semmi. Walking Dead. Alvás. Befonom a hajam. Visszaolvasom a Boldis beszélgetést százszor. Nézegetem Dani karizmát. Sziasztok.
Később: Na, ez most kb. fél órával később írom. Szóval megírtam Boldinak hogy négyes lett a fizikám. Gondoltam közlöm vele, mert hát ő fényképezte a puskát meg minden. Oké, írta is rá hogy ügyes vagyok meg ilyenek, aztán írtam azt is hogy amúgy ötös lett volna csak lebuktam stb... Szóval magyarul: próbáltam vele beszélgetni... És most nem azért hogy jajjj beszélgessünk Boldival! Meg ez nem ilyen kínkeserves témakeresés volt.. Tényleg leakartam ezt írni neki, vártam hogy írjon rá valamit, például kérdezze meg hogy hogy buktam le vagy mittudomén, bármit, de ennyit írt rá: ":dd" Hogy lehet ilyen? Erre azért igazán írhatna valamit... 9. óta ez egy olyan dolog amivel az őrületbe tud kergetni... egyszerűen LEHETETLENSÉG elbeszélgetni vele facebookon! És nem miattam!! MIATTA! Mert nem normális. Azért egy normális ember ír erre valamit. Vagy mittudomén. Áh hagyjuk. Felidegesít. Nem is tudom ezt minek írom le. Egyszerűen csak felidegesít. Letiltom. (Na jó, nem. De letiltanám.)

7. rész