5 perce értem haza és még rengeteg időm lenne ezt megírni (most van fél 4), de gondoltam rögtön nekikezdek, még mielőtt felkerül a műkörmöm. Előre látom hogy nem tudok majd írni velük és az lesz a vége, hogy elmarad a blog. Szóval gyorsan megírom a csonka körmeimmel, aztán holnapig megpróbálom megszokni. 

Amúgy megvettem azt az Astor rúzst és úristen, itt a számon és olyan jó. Mondjuk hozzám képest ez egy drasztikus lépés, mert ilyen sötét rúzs még sose volt négerszerű ajkaimon. De nem baj. Hátha Boldinak végre feltűnnek így, és talán kedve lesz smárolni. Esküszöm belemennék. Most valamiért elképzeltem hogy Boldi tök random lesmárol, és kicsit elszédültem. 

Szóval reggel ettem az epres zabkásámat és sminkeltem, majd felmentem a blogomra és láttam hogy jött két komment. Szemeim rögtön tágra nyíltak, és tökre megörültem nekik. Aztán tekerjünk is oda ahol felszállok a buszra Boldi mellé. Nem voltam benne biztos hogy jönni fog, mert tegnap ugye nem beszéltünk egy szót sem, de ott volt, és ááá, 2 év után még mindig annyira jó érzés látni hogy ott ül (és engem vár???). Megpróbáltunk beszélgetni, ami határozott előrelépés az eddigiekhez képest, amikor csak annyi hangzott el, hogy "mizusemmi". Elmeséltem neki hogy tegnap az ablakból végignéztem ahogy anyum pasija elvágja mind a 4 kakas torkát, nos, ezután nem tudom miért csodálkozom hogy nem akar tőlem semmit. Végül feladtuk, még mondta is, hogy "na jó, hagyjuk", mert nem hallotta hogy mit mondtam, pedig már tényleg ordítottam. A suliba beálltunk a büfés asztalokhoz. Elővettem a répáimat, mert kíváncsi voltam mit fog szólni hozzá, és igen, kiröhögött mint a kurvaélet, de vele együtt röhögtem, szóval vicces volt. 

Megmutattam neki a tegnap este készített selfijeimet, ahol 5 db milka csokival pózolok. Amúgy ebbe a rúzsba egyszerre érzem magam csininek meg egy büdös kurvának. Szóval nem tudom mi lesz ebből. 

Mondta hogy ma töri tézét ír, de ugye nem volt időnk tanulni mert nekem órám volt. Mikor becsöngettek konkrétan ráparancsoltam, hogy kísérjen fel, idézem: "kísérj fel", mire szerencsétlen bólintott egyet. De nem amúgy, szívesen jött. Legalábbis ajánlom neki. Természetesen leírhatatlanul jó érzés amikor Boldival ketten végigvonulunk a fél iskolán. Amint befordultunk az első emeletre és meglátta az osztálytársaimat, megtorpant, és közölte, hogy ő oda nem jön. Hát én megértem teljes mértékben. Szóval az osztálytól 2 méterre álltunk meg, mert még nem jött a tanárnő. Klaudia meg Luca természetesen végig minket néztek és kibeszélték minden egyes lélegzetvitelünket Boldival. Mikor az asztaloknál álltunk akkor is ott állt Klaudia meg Viktor, ott cuppogtak meg minden. Guszta. Rendesen felfordult a gyomrom. De azért szívesen csinálnám Boldival, nem fogok hazudni. Úristen, hát én nem bírnék magammal! Abból nem csak csók lenne! Ott erőszakolnám meg a büfés asztalon! Na jó hagyjuk. Boldi közölte, hogy amúgy ki se húzta a könyvbe a lényeget, hát, nem tudom így hogy akar minimum négyes dogát írni, de mindegy. Aztán jött az egyre agresszívabb matektanárnőm, így el kellett búcsúznunk. a A nagyon hosszú és jelentőségteljes elköszönésünk (szia-szia) után Boldi visszament a földszintre én meg bementem a terembe. A terem ablakából ráláttam a földszinti ablakokra, szóval egy pár pillanatig azt néztem, ahogy Boldi lekapkodja magáról a kabátot (a sapkát nem). 

A matek valami förtelem volt, tanárnő egyszer olyan mérgesen szólt rám, hogy majdnem elsírtam magam, mert nem bírja a lelkem ha valaki olyan akit kedvelek, így beszél velem. Nem elég hogy rámordított, hogy SZANDRA, hanem még ilyen csúnyán is nézett, szóval az óra hátralevő részében azon agyaltam, hogy mit rontottam el az életem során, hogy ezt érdemlem. Amúgy Boldinak mondtam a csütörtöki korepet, de már a nézésőből leszűrtem hogy kurvára semmi kedve, szóval azt inkább hanyagolom. Kajak egy szót se szólt de már így levágtam hogy nem tetszik neki az ötlet. Erre varjatok gombot. Már a nézéséből tudom hogy mit gondol. Nem mindig sajna. Én nem tudom hogy nem esett még le neki hogy megvagyok halva érte, mert konkrétan minden rá van írva az arcomra. Lassan szó szerint ráírom az arcomra, az lesz a vége. Nem egyszer mondták már hogy abból leszűrhető az egész dolog, ahogy ránézek. Fasza. Most Boldi vagy sötétebb mint hittem, vagy tudja, csak leszarja, vagy nemtom. Ne follyunk ebbe bele inkább.

Szünetbe elmentünk Csengével boltba, aztán vissza matekra. 2. óra pénzügy volt, de ofővel voltunk és irodalmaztunk. Az összes közgés tanárt továbbképzésre küldték, ezért nem volt ma egy közgés órám se, hála a jó istennek, nem hittem volna hogy ezt a napot megérem. 

Na, hát ma 3 irodalom volt ugye, amiket most egy kalap alá vonnék. Az első óra még egész normális volt, mentünk tovább az anyaggal, nem volt semmi extra. A második irodalom óra végén tanárnő már kezdett kifakadni, mert ugye írtam hogy múlthétfőn bejött a védőnő és ofőről kérdezgetett minket, hogy mi a véleményünk róla stb. Én ugye az egész órát végigröhögtem Csengével szóval gőzöm sincs mi történt azon az órán, de elvileg a védőnő megígérte nekünk hogy nem adja tovább ofőnek a dolgokat. Ezek a faszarcú osztálytársaim meg ott elhordták minden szarnak ofőt, a védőnő meg természetesen rohant is hozzá, hogy elújságolja a dolgokat. Na, hát ezzel még annyira nem is lenne baj, de elvileg ferdített a sztorin és olyanokat mondott vissza ofőnek amik el sem hangzottak. Ofő meg ezt elhitte, és ott mondta, hogy szarul esik neki hogy a szemébe mindenki vigyorog meg jópofizik, a háta mögött meg kibeszéli stb, és tökre megértem. Aztán a 3. irodalom órán már megint ment a balhé, már odáig fajult a helyzet, hogy ofő közölte, idén nem lesz osztálytkirándulás! Sőt, le akar minket adni, de nem teheti, szóval "valahogy megpróbál elviselni minket". Meg hogy ő többet nem fog velünk foglalkozni meg ilyenek, ha mi is így állunk hozzá. Egyébként ültetés volt, tükröződött az egész osztály szóval én most az ajtó felőli padsor második padjában ülök, belül. Szal nem az ajtós felénél. Ezt most nem tudom miért ennek a témának a közepébe írtam, de mindegy. Szóval az egyik irodalom óra után angol jött ugye, és az egész szünet abból állt, hogy pár osztálytársam körbeállta egymást és erről dumáltak. Aztán az egész angol óra (!) erről szólt, mert valamiért azt hitték Rebekáék hogy erről az osztályharcról az angoltanárunknak mindenféleképpen tudnia kell, aki egy olyan szentimentális lélek hogy az szinte egész órát rászánta arra, hogy tanácsokat osztogatott meg ilyenek. Én teljesen elvoltam veszve, mert ugye azon az adott órán rohadtul nem figyeltem, szokásomhoz híven, meg alapból sok közöm nincs ehhez mert nem mondtam semmi rosszat ofőről. Szóval ez az angolóra számomra tök uncsi volt, ott ettem titokba a kinder buenómat meg Damjánt hallgattam, aki mögöttem fuldoklott, mert annyira beteg. 

Ja, tekerjünk kicsit vissza az angol előtti szünetre. Ugye csomóan ott beszéltek erről a témáról, én meg hol voltam? Ültem a wc-vel szembeni padon és ettem. Tudtam hogy egy folyosón vagyok Norbival, de igazából tökre leszarom már, most mit járkáljak ott mikor max. futólag rámnéz. Sokra megyek vele. Szóval inkább leültem és ettem. Aztán hirtelen befordult Norbi ugye hogy elmenjen wc-re, és úristen.

Szóval én sok mindent eltűrtem már az életem során. Oké, panaszkodok is rendesen, de eltűröm. Elviselem. Megértek én mindent. Egy nagyon elfogadó személyiség vagyok és megpróbálom magam gyorsan túltenni a dolgokon. De mindennek van egy határa. Amit örülnék, ha senki nem lépne át, mert akkor kiakadok, és ha egyszer kiakadok, de úgy rendesen, akkor nem lesz megállás, és megütök valakit. Mégis mi a búvalbaszott bánatos kurva anyámat képzel magáról Norbi, hogy ma reggel úgy döntött, hogy úgy fog kinézni, mint egy KIBEKÚRT SZEXITSEN???????????? Egyszerűen mikor megláttam esküszöm a lélegzetem is elakadt! Mindig is tisztában voltam azzal hogy milyen jól néz ki, de én nem tudom ma mi a fasz történt vele, de MÉG JOBBAN NÉZETT KI, és higyjétek el, azt hittem nem lehet ütni azt a mércét. De lehet ezek szerint. Éppen rágtam a sonkaízesítésű ropogós kekszemet, amikor megláttam, és szó szerint abbahagytam a rágást. Én olyan szinten ledöbbentem és olyan szinten megcsapott nem csak a kinézete, hanem a kisugárzása, az a menő járás, az a fekete tapadós nadrág a fekete vans-sel, a három számmal nagyobb fekete pulcsival, és az ehhez társuló irtózatosan flegma helyes fej, és az az állkapocs, meg a haja, meg minden, hát eszemfaszom megáll, engem még életembe nem hatott meg ENNYIRE egy pasi látványa. A sírás szélén álltam!!!!! MAJDNEM ELSÍRTAM MAGAM NORB LÁTVÁNYÁTÓL! *keresztet vet* Azt hiszem itt a vég. Ennél lejjebb nem tudok süllyedni. Én még mindig nem dolgoztam fel azt a látványt. Miért az ilyen balfaszok tetszenek? A kis kedves aranyos pasik akiket még esetleg érdeklek is, azoktól a hideg is ráz. De ha valaki flegma meg bunkó, meg leszarja a fejem, akkor elveszítem a józan eszemet. Kedves jövőbeli gyerekem, már ha lesz: kérlek ne kövsd anyád példáját. Kérlek ne.

Az egyik irodalom előtt elvileg egy folyosón voltunk Boldiékkal, de persze valami közbejött, szóval nem láttam szinte egyet se. Mondjuk kb. 3 embert láttam felmenni a harmadikra és ennyi, Boldit nem láttam. Nem is számítottam már rá. Éppen becsöngettek, üres volt a folyosó és már csak az én osztályom volt ott. Ott ácsorogtam és néztem ki a fejmeből, amikor az egyik random teremből kirohant Boldi meg Peti (?) és ilyen kétségbeesett fejjel néztek körbe. Meglátott engem Peti, szóval intett a fejével (?), én meg röhögve néztem Boldi kétségbeesett fejét. Aztán elindultak felém én meg feléjük, és megkérdezte Boldi hogy nem tudom-e hol vannak. Mondtam nekik hogy valahol a harmadikon, mire megköszönték (azaz bocs, Boldi megköszönte) és felmentek. Ez tökre feldobta a hangulatom.

Most a másik csoportnak is elmaradt a 7. órája, szóval Csengével vártuk a padon ülve Danit. Aki meg is érkezett és köszönt, aztán ennyi volt. Csenge direkt elment a boltba hogy egyedül hagyjon a padon, hátha odajön Dani, aki amúgy a kettővel arrébbi padnál állt, de miért is jött volna oda? Szóval inkább elmentünk a rossmannba és megvettem Vikinek a karácsonyi húzós ajándékát meg magamnak a rúzst. 

Itt kezdenek újra érdekesek lenni a dolgok. Na baszki, pont most kell mennem a körmöshöz. A kurvaélet. Na majd mindjárt jövök. 

Na itt vagyok. Nem tudok írni. Nagyon rossz így írni. Eddig is 2 óra volt míg írtam, most lesz kb 3. Yee! Jaj istenem. Nagyon sajnálom ha mostantól minden ötödik szó félre lesz gépelve. Remélem majd hozzászokok. Most tényleg nagyon hosszúak lettek... Mit tettem...

Folytatom inkább mert csak sírásig fogom idegesíteni magam.

Szóval a buszmegállóba elválltunk Csengével. Ő felszállt a buszra, én meg vártam az enyémet. Azonban Boldi reggel említette, hogy elmarad az utolsó órája. Gondoltam csinálok valami őrültséget, mert milyen unalmas lenne már szokásosan azt írni, hogy "felszálltam a buszra és hazajöttem". Helyette meg tök jó dolog történt. Tiszta lázadó vagyok. Most nem írnám le a hosszú és bonyodalmas menetét a dolognak, egyrészt mert tényleg bonyolult, másrészt sürgősen beakarom fejezni ezt a blogot mert már fáj (?) az írás. A lényeg, hogy hátul feszálltam a buszra. Megláttam hátulról Boldit, aki hálisten egyedül ült. Eljátszva a ledöbbent embert, felüvöltöttem, hogy "Boldi, hát te meg? na, hát erre se számítottam!". A mellettünk lévő ülésbe Brendon ült egyébként, akihez útközbe párszor odafordultam és az Odaátról beszéltünk. Olyan mondatok hangzottak el, mint például: "láttad azt a képet amit tegnap Jared kirakott instára?", "lájkoltad?", "anyudnak ki a kedvence?" stb. Megkérdezte Brendon hogy megyek-e hétvégén a szalagavató after partyra, ami egy szórakozóhelyen lesz, nevezzük CC-nek, mire mondtam, hogy nem. Aztán visszafordultam Boldihoz és megkérdeztem tőle, hogy ő megy-e, mire mondta hogy nem, mert az nem az ő helye, és sorolta az érveket. Nos, minden egyes érvével egyet értettem, és ismét megbizonyosodtam róla, hogy ő az igazi. Más pár szombat esténként tuti a CC-be megy bulizni meg ilyenek. Szerintem mi Boldival otthon filmeznénk vagy ilyenek. Tudom, tudom, álmodik a nyomor, de nyugi, ez csak egy példa volt. Egy elképzelés. 

Egy ideig csöndben ültünk, aztán megkérdezte hogy mit csinálok ma, és ez az egyszerű kérdés annyira jól esett, mármint hogy próbálja fenntartani a beszélgetést és hogy érdekli (?) a dolog, hogy el is felejtettem rá válaszolni, csak mosolyogva néztem rá. Szó szerint. Eleinte visszamosolygott, aztán kezdett értetlenné válni az arckifejezése, szóval gyorsan válaszoltam. 

Megkérdeztem hogy hogy ment a törije, mire közölte, hogy nem írt esszét (!!!). Én teljesen kiakadtam, mert azért igazán írhatott volna!
Leszálláshoz készülődve aztán megbeszéltük hogy holnap is tali nulladikba és majd törizünk, ezúttal miattam, mert elvileg dogát írok. Most jut eszembe, hogy fogok én edzeni ilyen körmökkel? Most úgy őszintén, minek csináltattam műkörmöket? 

Az elköszönés ismét emlékezetes lett, mert közölte, hogy "jó hétvégét". Én kapásból mondtam volna, hogy neked is, de aztán leesett a dolog, mármint az, hogy kedd van, szóval ennyit mondtam "neked i...várjunk, mi?" És ezen olyan jót röhögtünk mindketten, hogy csomóan ránk néztek. Az ablakból egymásra mosolyogtunk aztán jöttem haza.

Na, habár korlátozott életképtelen lettem a körmeim miatt, mégis elkezdem a 31 napos kihívást, amiből lehet csak ilyen 15-16 lesz, és össze-vissza, random lesznek, de nem baj, a lényeg az elhatározás:

 

1. nap: 10 kedvenc számod jelenleg [nem sorrendben] 

 

 

véletlenül 13 lett ok bye egyébként Justin & Halsey & Troye összes mostani száma iránt love van de ezek a kiemelkedőek. <3 Amúgy akartam részletesen írni róluk, de úgyis fogok majd albumos bejegyzést csinálni és ott majd kifejtem őket.