Na, mielőtt belekezdenék az idei év első bejegyzésébe, hivatalosan is szeretnék elnézést kérni Boldi anyukájától (még ha soha az életbe nem is fog erről tudomást szerezni). Az elmúlt pár bejegyzésben úgy neveztem őt, hogy Ildikó, és konkrétan most esett le, hogy amúgy Magdinak hívják... 

Most adok egy pár percet hogy jól kiröhögjétek magatokat. Komolyan mondom, évek óta NAPONTA nézgetem a profilját, és nem esett le, hogy eddig mindvégig rossz nevet írtam le ide. Szégyen és gyalázat. (De azért kicsit vicces, valljuk be.)

A legutolsó 2 mondat a mostani bejegyzésbe még számtalanszor felfog tűnni, szóval előre is elnézést kérek az ismétlésekért, de még egy ilyen tapasztalt író mint én (lool), nos, még én se találok annyi szinonímát arra a kifejezésre, hogy "szégyen, gyalázat, gáz, ciki".

Akkor kezdjük is. 2016 van. Azta. De fura. Boldival már egy ideje tervezgettük hogy együtt szilveszterezünk, de kérdéses volt, hogy hol. Végül abba maradtunk, hogy nála leszünk, csakhogy egyikünk családja se normális teljesen, így egészen 30-áig nem is volt biztos, hogy akkor mi is lesz. Végül lényeg a lényeg hogy csak összejött, így tegnap a 3 órási busszal mentem is. (Természetesen azzal is gondok adódtak, mert nem volt 100%-os hogy lesz-e egyáltalán olyan busz, vagy mondjuk, bármilyen busz, szilveszter napján.) Szerencsére volt, szóval az utat úgy töltöttem el, hogy fél füllel hallgattam a zenét. A másik füllel azért nem, mert ráültem véletlenül és letört. Mármint nem a fülem, hanem a fülhallgató egyik fele. Boldival már több mint egy hete nem találkoztunk, szóval már minden bajunk volt. Konkrétan skypeolás közbe néha egyikünk random felnyögött vagy felordított, ezzel kifejezvén azt, hogy "hiányzol". Szóval mikor aztán végre találkoztunk tegnap, hát az valami nagyon jó volt. Tényleg, nagyon nagyon jó volt. Míg sétáltunk hozzájuk, néha egyikünk hirtelen fel/le hajolt és megpuszilta a másikat, és tudtam hogy király szilveszterem lesz. Ki gondolta volna tavaly ilyenkor? Úristen, tavaly ilyenkor teljes letargiába voltam esve Martin miatt, na meg persze Boldi miatt is, aki le se szart, szokásához híven. Visszolvastam a tavalyi szilveszteremet, és tényleg valami nagyon béna volt. Emlékszem, kimentünk anyumékkal az udvarra tüzijátékot nézni, én meg arra felé fordultam ahol Boldi városa van (???) és szentimentális dolgokra gondolva könnyezte néztem az eget. Utána meg Lolitát néztem (fekete-fehér filmről van szó...) Hát igen. Most meg? Ott szilvesztereztem nála. Hihetetlen.. Bár visszamehetnék az időbe hogy ezt közöljem az akkori énemmel. Na mindegy. Boldi közölte, hogy összevesztek a szülei, szóval lehet hogy otthon se lesz MAGDI. Lehet hogy írtózatosan köcsög vagyok, de ennek a hírnek kicsit örültem. Otthon aztán ismét következett a bolondokháza a kutyák miatt, ugyanis Hachi leakart pisilni (el is kezdte, de Boldi elkergette), Lili azt akarta hogy simogassam (kiterült a lábam elé), Magic pedig szúrós szemmel, remegve vizsgálgatott. Boldi ugye próbálta távol tartani tőlem a vizelő Hachit, az apukája meg torka szakadtából ordított. A kutyáknak. Remélhetőleg. Remélhetőleg nem nekem. Aztán szinte rögtön fel is mentünk a szobájába. Tök jól elvoltunk. Az elvoltunk alatt remélem tudjátok mit értek. Időközbe az apukája lehívott minket vacsizni is, ugyanis Boldival főztek valami húsfélét. Tök fini volt, és esküszöm nem volt gáz. Mármint úgy értem hogy kellemetlen. Multkor az volt, szinte nyelni se mertem, most viszont tök jó volt. Aztán Boldi megetette a kutyákat, én meg nem tudtam mit csináljak, ígyhát kínosan ácsorogtam az asztal mellett miközbe Boldi apukája ette a sültkrumplit és nézte a (fölöttem lévő) tv-t. Hirtelen elkezdett beszélni hozzám és áá, tök jó fej volt. Látta hogy ott feszengek meg minden, szóval kérdezgetett a suliról meg mindenféléről, Boldi meg közbe ugye ott járkált és folyton odanézett mosolyogva. Úgy érzem az apukája kedvel. Meg a tesója is. Az anyukája annyira nem még, de alakul a dolog. (?)

Fent aztán folytattuk a dolgokat, ott smároltunk megállás nélkül az ágyában. Amúgy Lilla mesélte, hogy Ádámmal ők is van amikor 4 órán keresztül csak smárolnak, szóval kicsit megnyugodtam. (Féltem hogy egészségtelen az, amit művelünk. Rendesen zsibbad néha a szám). Aztán megmasszíroztam, de hát én ugyebár nem tudok masszírozni, szóval csak nyomogattam a hátát, ami nem hiszem hogy túl élvezhető volt, de hát ez van. Utána helyet cseréltünk és ő masszírozott meg, na, hát az se volt valami élvezhető mert szinte hozzám se mert nyúlni (szerintem attól félt hogy szétroppant), aztán egyszer megnyomott valami nagyon érzékeny pontot a gerincemnél, szóval a fájdalom miatt nemes egyszerűséggel olyat nyögtem, hogy azt hittem kiszakad a mellkasom. Amúgy Boldi azzal menőzik most, hogy kitudja bontani egy kézzel a melltartómat. Én nem tudom hogy csinálja, de olyat lestem. Próbálkoztam én is vele és nem sikerült. Nem értem én ezt. Jó sokat gyakorolhatta már. Chö. Látni kellett volna azt a magabiztos fejét amikor ilyen ledöbbenve néztem rá. Tiszta ari volt. Meg ugye voltam Pesten a lányokkal valamelyik nap és vettem egy új melltartót, szóval Boldi teljesen megszállott lett azzal kapcsolatban, hogy megmutassam neki. Ezt úgy kell érteni, hogy közölte velem a pólómat ráncigálva, hogy "ezt vegyük le". Ezt elég viccesnek tartottam, tekintve, hogy multkor teljesen fel volt háborodva mikor ugyanezt csináltam vele.  (((((((((((((((((((((((((((((A melltartóm egyébként tetszett neki))))))))))))))))))))))))))))))

Aztán mondtam, hogy nézzünk valami filmet, amivel egyetértett, mert állítása szerint "ha majd valaki kérdezi hogy mit csináltunk, legalább tudjuk mondani, hogy filmet néztünk". Én a High School Musicalt akartam, de Boldi érthetetlen okok miatt nem, így néztük a Csillagainkban a hibát. Aminek egyébként szintén örültem, mert imádom azt a filmet (meg a könyvet is természetesen). Boldinak nagyon elnyerte a tetszését a film, csomószor felröhögött, és tudom, hogy közel állt a síráshoz is, csak visszatartotta. Nos, én nem tartottam vissza, a film vége felé én már úgy bőgtem mint akit agyonvertek, szóval ja, Boldi meg ott vígasztalt, hogy "azért ha belegondolunk a film mélyebb jelentésébe, akkor annyira azért mégsem szomorú". Ettől csak mégjobban elkeseredtem, hogy megvalljam az igazat. Ja, Boldi egyébként a film második felében végig izgult, mert félt, hogy lekéssük az éjfélt (?). Fél 12-kor lett vége a filmnek, szóval mondtam neki, hogy most már lenyugodhat, nem fogjuk lekésni. Próbáltunk közös képeket is csinálni, de olyannyira nem jött össze, hogy szinte az életkedvünk is elment konkrétan. Eddigi 17 szilveszterem közül határozottan ez volt a legjobb. Most elkezdtem begépelni, hogy "nem ittuk le magunkat", de jobban belegondoltam a dolgokba, és inkább kitöröltem. Szóval nem csináltunk semmi extrát, csak együtt voltunk, beszélgettünk, filmeztünk, de esküszöm nektek ennél többet nem is kívántam volna. Aztán éjfél előtt 10 perccel lementünk, de előtte még megejtettük a szilveszteri csókot is, mert nem akartuk ott az apukája előtt csinálni. Magdi időközbe hazaért, de mivel nincsenek túl jóba Boldi apukájával, ezért egész este alatt lent volt a pincébe (?). Koccintásnál sem volt ott, csak hárman voltunk: Boldi apukája, Boldi meg én. Ja, meg Hachi. Tök boldog voltam amúgy. Ugye írtam az előző bejegyzésbe hogy kurvára nem érzek semmit, de akkor tényleg boldog voltam és csak ott mosolyogtam mindenkire. Hachira is, de nem nagyon hatotta meg. A falra felrakott tv-n néztük az RTL Klubbos visszaszámlálást kezünkben a pezsgővel, aztán éjfélkor én nagyba fordultam volna oda mindekihez hogy koccintsunk meg minden, erre azok meg se mozdultak, ugyanúgy nézték tovább a tv-t. Mondom mi a szar. Kiderült, hogy ők megszokták hallgatni a Himnuszt is (?). Hát mi az életbe nem csináltunk ilyet. Na mindegy. Persze ez sem ment zökkenőmentesen. Síri csöndbe hallgattuk a Himnuszt, aztán hirtelen Hachi ugatott egy embertelenül hangosat, én meg úgy megijedtem hogy magamra borítottam a pezsgőt és az egész hajam/pólóm olyan lett. Hát igen. Ehhez nem fűznék hozzá inkább semmit. Üdv 2016. Boldi apukája röhögött, Boldi meg Hachival ordított, hogy "hogy lehet ilyen". Végül koccintottunk és ááá, Boldi ott, az apukája előtt megcsókolt (jó, csak egy szimpla szájrapuszi volt, de akkor is) és juj, hát tiszta jó volt. Boldi apukájával is megpusziltuk egymást (arcon) utána meg ott ittuk a pezsgőt. Ó, az az átkozott pezsgő. Ha akkor tudtam volna hogy mennyi bonyodalmat fog még nekem okozni, tuti odaléptem volna és a földhöz vágtam volna az üveget.

Ezután Vince felborított valamit a pincébe (bezárták a tüzijátékok miatt), szóval Boldi apukája lement, hogy megnézze él-e még. Mi addig Boldival ittuk tovább a pezsgőt, beszélgettünk meg ilyenek, aztán hirtelen éreztem hogy kezdek szédülni és bumm.. hát beütött kissé a pezsgő. Mármint tudtam hogy mi történik meg hogy hol vagyok, de ilyen tök furán éreztem magam. Egyszerűen röhögtem mindenen, meg Boldi állítása szerint "néha elbambultam és pislogtam magam elé zavarodotttan". Ott álltunk a mosogatónál, néztük a tv-t, ittuk a pezsgőt én meg szakadtam a röhögéstől. Ja, és a telómat betettem a farzsebembe rezgő üzemmódba, hogyha hív anyum akkor feltudjam venni, erre meg se hallottam. Sőt, nem is éreztem. Boldi hallotta meg (!) és szólt, hogy hívnak. A telóba anyám elmondott pár összefüggéstelen mondatot, majd hirtelen a pasija ordított bele tiszta nemnormális módon, hogy BOLDOG ÚJ ÉVET!!! Végül átadták a telót a 10 éves tesómnak, aki közölte velem, hogy "leitta magát a sárga földig". (Ezen Boldi nagyon jót röhögött.) Aztán Hachi megint elkezdte ugatni a semmit (?), szóval míg én tesómmal diskuráltam azt illetően, hogy "milyen Boldival", addig Boldi kergette Hachit, hogy "kussoljon". Időközbe visszatért Boldi apukája is, aki öntött magának egy pohár bort majd elvonult, gondolom nem volt túl boldog amiatt, hogy a felesége a szilvesztert a hideg pincében tölti a kutyával. Boldival fogtuk a maradék pezsgőt, sőt, az a bolond hozott még egy üveggel, majd felvonultunk a szobájába. Leültünk az ágyára beszélgetni, hát remélem mondanom sem kell hogy nem beszélgetés lett belőle. Viszont folyton beleröhögtem a csókba (?), szóval abba kellett hagynunk. Boldi azt hajtogatta egyfolytába, kicsit sem ittas állapotban, hogy "annyira cuki vagy", én meg akárhányszor ezt mondta, lehervadt az arcomról a mosoly, és halál komolyan megkérdeztem tőle, hogy "miért?", aztán megint röhögtem. Amúgy Boldit meg se hatotta a pia.. Én nemtom mi bajom van nekem hogy ilyen gyorsan beüt, de multkor is egy doboz sörtől teljesen bevadultam. (Ami alatt azt kell érteni, hogy ismételten szakadtam mindenen, rappeltem és értelmetlen mondatokat pakolásztam egymás mellé.) <-- Ez most sem volt másképp, konkrétan közöltem Boldival egy jó hosszú csók után, hogy "nagyon szép karácsonyfátok van", meg hogy "tetszik a tapétád, mert olyan élethű", illetve "olyan szép kutya Hachi, nagyon szép". Ezek így visszagondolva nagyon viccesek, de akkor nem poénból mondtam vagy ilyenek, szóval ezeket ilyen tök komoly fejjel mondtam, Boldi meg szakadt a röhögéstől, és közölte, hogy "imád". Utána lementem fürdeni, majd Boldi is, majd felültünk az ágyra is ittunk tovább. Felbontott még egy üveg pezsgőt, és éreztem hogy nem vagyok túl jól, de azért ittam. Hát igen. Ki mondta hogy normális vagyok? Soha senki nem mondott még ilyet. Érthető okok miatt. Egyre jobban éreztem hogy kezdek átmenni hülyébe, ezekmellett meg minden korty után ilyen furán liftezett a gyomrom, de hát úgy voltam vele, szilveszter van, akkor igenis iszok egy kis pezsgőt. Boldi amúgy itta a nagy kortyokat és az égvilágon semmi baja nem volt.. Ugyanolyan volt mint máskor. Max. egy kicsit jobb volt a hangulata meg ilyen furán csillogott a szeme. Már a végén mondta, hogy "szerintem ne igyál többet" meg ilyenek, én meg az elején mondtam, hogy "mer????????" aztán rájöttem hogy jobb lesz ha tényleg nem iszok többet, szóval beleegyeztem. Hát bárcsak ne ittam volna egy rohadt kortyot se. Ekkora égést. Na mindegy. Szóval utána Boldi lekapcsolta a lámpákat meg minden de asszem egy kis lámpát égve hagyott. Nem tudom. De a lényeg hogy láttuk egymást csak nem túl tisztán. Na és akkor ott smároltunk meg minden, de én közbe éreztem hogy kezdek rosszul lenni, de nem akartam szólni meg semmi. Ugyanis mikor utoljára nála voltam akkor is rosszul lettem és haza kellett hozni, azóta meg azzal poénkodunk folyton, hogy "jaj majd szilveszterkor is rosszul leszel ha-ha". Hát annyit poénkodtunk ezzel hogy bevonzottuk. Faszák vagyunk. Nem mondom azt hogy kifejezetten az alkohol miatt történt pár dolog, de szerepet játszott benne. Habár teljesen kitisztult az agyam mikor Boldi hirtelen megkérdezte, hogy "biztos hogy akarod?", mert hirtelen lejátszódott a lelki szemeim előtt az eddigi nyomorral teli életem, és rövid gondolkodás után azt válaszoltam neki, hogy "nem". Szóval nyugi emberek, nem történt semmi. Azaz. Bocs. AZ nem történt meg. Erről jut eszembe amit Csenge írt szilveszter előtt. Idézem: "na akkor holnap Boldiból szűzoltó lesz?" Hát én úgy felröhögtem. Említettem már hogy mennyire imádom Csengét??? Megbeszéltük ott Boldival a dolgot, egy elég furcsa pozícióban amit nem részleteznék inkább. Én mondtam, hogy "még korai", ő meg mondta, hogy "így van". Egyébként úgy jött szóba a dolog hogy teljesen bevadultunk mindketten és már nem normális dolgokat műveltünk. Vagyis biztos normálisak, csak nem egy 3 hetes kapcsolatba. Boldival amúgy folyton mondogatjuk hogy sokkal többnek tűnik. 3 hét az mi??? Az semmi. De nekünk olyan mintha már ezer éve ez lenne. Nagyon furcsa. 

Na mindegy. Szóval utána folytattuk végülis a dolgokat, csak tisztáztuk, hogy akkor mi a határ. Azaz nem. Csak annyit tisztáztunk hogy odáig nem megyünk el. Komolyan, annyira szeretem. De tényleg. Nem erőltette meg semmi, és áá. Utána jött a következő bökkenő. Folyton váltottuk a pózokat, egyszer én voltam felül egyszer meg ő (na, ezt most nem kell félreérteni) és akárhányszor lentre kerültem, elkapott a hányinger. Nagyjából 2x szaladtam ki a wc-re, de nem történt semmi. Aztán harmadjára mikor Boldi megfordított, egy nagyon rövid csók után közöltem vele (ezen később annyit röhögtünk, hogy folyt a könnyünk): "Vissza...vissza..Boldi, vissza.. ez így nem jó... vissza... befogok hányni.." Boldi meg ott értetlenkedett, hogy "mi?? mivan?? mi?" Gyorsan felültem, de basszátokmeg, ekkora szégyent. Már túl késő volt. Hát igen. Most már elmondhatom magamról, hogy elhánytam magam Boldi szobájába szilveszter éjszakáján, félpucéran. Hát fasza mondhatom. Oké, nem volt az akkora hányás, csak egy kicsit öklendeztem meg ilyenek, hadd ne részletezzem, a lényeg hogy írtózatosan gáz volt. Boldi az annyira aranyos volt, egyszerűen hihetetlenül aranyos. Odaadta a pólóját (amit én elhajítottam azzal a felkiáltással, hogy "fúj, nem fogom összehányni a pólódat"), feltörölte az ajándékomat, ott nyugtatgatott meg minden. Én gyorsan kirohantam a wc-re ahol aztán kiadtam mindent, öcsém, hát nekem aztán tényleg nem való pia. De tényleg nem. Kb. fél üveg pezsgőt ittam vagy még annál is kevesebbet, és nem behányok???? Tudjátok, akkor döbbentem volna le teljesen ha nem balfaszkodok egyszer az életben. Ha ez most nem történt volna meg, tuti beleírom a bejegyzésbe, hogy "csoda hogy nem balfaszkodtam". De így kénytelen vagyok beleírni, hogy mekkora nyomorult vagyok. Igazából attól függetlenül hogy kicsit gáznak érzem, annyira azért mégse. Azaz Boldi egyáltalán nem viselkedett úgy mintha ez most gáz lenne, sőt. Miután végeztem, lekísért fogat mosni, és már akkor kezdtük a röhögést. Fent aztán miután visszafeküdtünk az ágyba, hát vagy 20 percen keresztül megállás nélkül röhögtünk és felidéztük a dolgokat. Boldi ezután megkérdezte, hogy "nem alszunk?" mire mondtam, hogy "hát igen, még a kedved is elment tőlem", és ezen is tök jót röhögtünk. Aztán végül elhatároztuk hogy alszunk, neki valószínűleg egy életre elment a kedve tőlem én meg tökre kifáradtam a nagy okádásba. Hát, van ilyen. Emlékezetes szilveszter marad, az már egyszer biztos. Nem csalódtam magamba.

A multkori alvásunk nagyon jó volt. Egy pózba voltunk egész végig, nem volt semmi gond. Természetesen ez most nem így volt. Boldi drága teljesen kiterült, de úgy, hogy nekem kb. 10 centi helyem volt és már a falra voltam felkenődve. Egyszerűen nem volt szivem felébreszteni, csak nyomorogtam ott azon a kis helyen félig aludva, és néztem Boldit aki tök békésen aludt, és ha fegyvert fogtak volna a fejemhez, akkor se ébresztettem volna fel. Na jó, akkor valószínűleg de, mert nem akartam volna hogy agyonlőjenek, de na. Olyan aranyosan aludt. Csak ültem ott és néztem ahogy alszik, a hosszú szempilláit amiket annyira szeretek, a haját ahogy belelóg az arcába, a száját ami tökéletesen illeszkedik az enyémhez, a karizmát... Nagyon nagy mázlista vagyok ám. Miután vagy 10 percen keresztül bámultam (ha kinyitotta volna a szemét, biztos halálra rémült volna a látványtól), arra gondoltam, hogy azért aludni is akarok, szóval próbáltam kicsit arrébb tolni meg minden, de nem jött össze. Aztán hálistennek fogta magát, ki tudja miért, és megfordult. Így lett a 10 centi helyett 20 centim, ami kész megváltás volt, szóval boldogan préselődtem be a kis helyre. Boldi felé fordultam de ugye csak a hátát láttam, és kurvára álmos voltam de mégse tudtam aludni, ismét csak feküdtem ott vagy negyed órán keresztül és néztem, simogattam a hátát meg a hosszú haját, belebújtam teljesen a hátába és szagolgattam, esküszöm mint valami nekrofil. Szerencsétlen tudatában sem volt annak hogy miket művelek vele. Aztán elaludtam úgy, hogy belevoltam temetkezve a nagy hátába és fúú, esküszöm boldog voltam. Esküszöm. Éreztem. Komolyan. 

Sokáig nem tartott ugyan, mivel arra keltem hogy ráz a hideg. Boldi úgy döntött hogy megfoszt a takarótól is, mert olyan pózba feküdt hogy a két lába közé került a takaró, szóval ő tök jól bevolt takarva, én meg ott reszkettem, szó szerint. Próbáltam lehúzni róla meg minden, és habár tudtam hogy alszik, esküszöm olyan volt mintha direkt csinálná. Szóval beletörődtem a sorsomba. Mikor legközelebb megébredtem akkor ismét pózt váltott, szóval gyorsan elcsórtam a fél takarót és megöleltem. Reggel nem is tudom hánykor keltünk, kb. 9-10 körül lehetett, nem tudom biztosra. Nagyon nem is emlékszem semmire, csak hogy Boldi magyaráz nekem valamit (?) én meg csak ölelgetem egyre szorosabban és hümmögök. Gondolom közölni akartam vele, hogy fogja be a száját. Mert az oké hogy ő tök jót aludt, én a fél éjszakát végignyomorogtam miatta. Ja, meg hányingerem is volt. Végre volt takaróm, helyem, ott voltam Boldi karjai közt, nem éreztem úgy hogy szétokádom magam, szóval nagyon tudtam volna értékelni ha befogja a száját mondjuk. Persze ez nem jött össze, én nem is tudom miket magyarázott ott, szóval végül felébresztett teljesen. Én írtózatosan szarul éreztem magam hirtelen, megint elkapott a hányinger meg a szédülés, és arra gondoltam, hogy ez most a másnaposság? MEKKORA GÁZ VAGYOK????????????????????? Fél üveg pezsgőtől teljesen kész vagyok. Esküszöm jobban ég emiatt a pofám mint amiatt, hogy hánytam. Hát kész szégyen vagyok. De amúgy nem ez volt az első alkalom hogy ittam, és eddig semmi bajom nem volt a piától. Soha. Se ivás közbe, se másnap, soha semmi féle problémám nem volt még a piával kapcsolatban. Ez volt az első. Szóval szerintem a pezsgővel van gond, mert mikor ittam, már akkor éreztem hogy nagyon nem stimmel valami. (De azért ittam tovább büszkén, én balfasz.) 

Boldival ismét elkezdtünk smárolgatni, csak úgy random, ébredés után 10 perccel, mert miért is ne. Nem hiszem hogy ez 100%-osan normális, de nekem nincs vele bajom. Nem hazudok, tényleg vagy 5x kirohantam a wc-re mert úgy éreztem hogy elhányom magam, de egyszer sem hánytam, mert már nem volt mit kihányni, szóval csak ott köhögtem meg öklendeztem. Szörnyű volt. Szegény Boldit sajnáltam nagyon. Ekkora egy szerencsétlenséget hogy foghatott ki magának. Ezt közöltem is vele sokszor, de ilyenkor rámszólt, hogy hagyjam abba. De tényleg, eddig 2x voltam nála, és mindkétszer rosszul lettem. Te jó ég. Mellesleg folyton megkellett szakítani az igen intenzív csókcsatákat is, mert folyton attól féltem hogy baj lesz. Aztán izé. Hát nem fogom most túlságosan részletezni azt hogy mi történt, mert miután multkor NAGYON részletesen leírtam, tiszta hülyén éreztem magam. Szóval a lényeg, hogy csináltunk valamit, de na. Jajj de rossz itt rébuszokba beszélni. Röviden annyi, hogy amúgy is folyton van egy kis tapizás meg minden, de most kicsit durvább szintekre került a dolog, és amúgy azon csodálkozok hogy nem este történt ilyen, hanem reggel. Azt hinné az ember, legalábbis én, hogy majd a sötétbe bepiálva tuti lesz ilyen, erre? Erre reggel, full világosságba, miután már kiment belőlünk az alkohol. Belőlem legalábbis biztos. Láttam. LOOOL. De poén. 

Nagyon rossz amúgy hogy nem írom le pontosan a dolgokat, de jobb így. Ki lehet következtetni végülis. Szóval miután megtörtént a dolog, teljesen meghökkenve néztem ki a fejemből és azon gondolkoztam, mi a fasz. Aztán ránéztem Boldira, aki közölte velem, hogy "nagyon szeret", én is közöltem vele, hogy "nagyon szeretem". Utána az a hülye elkezdett ott simogatni a.. hát a kezével, mire rácsaptam, hogy "fúj". Ezen elkezdett röhögni, majd MEGSZAGOLTA az ujjait én meg az undortól majdnem lefordultam az ágyról, ott csapkodtam, hogy "gusztustalan vagy! fúj!". Ezen röhögtünk egy ideig, majd felkeltem az ágyból és elkezdtem sétálgatni (?). Tudjátok jól, ilyen helyzetekben rámjön a kilométerhiány. Hálistennek a dolog közbe nem kapott el a hányinger, már csak az kellett volna, hát tuti leütöttem volna magam az asztali lámpával, de utána rámjött megint elég rendesen, ami nagy kár, mert amúgy nagyon jó volt minden. Csak az a rohadt émelygés ne lett volna. Szóval ott sétálgattam, koncentráltam arra hogy jobban legyek illetve újra lejátszódtak bennem az előző dolgok. Mint egy idegbeteg úgy sétálgattam ott, Boldi meg ült az ágyon és nézte ahogy a barátnője megbolondul. Szerintem azt hitte hogy nem tetszett a dolog vagy valami, pedig nem arról van szó, csak kicsit lesokkolt hirtelen, meg az a rohadt émelygés. Hát az az émelygés valami szörnyű, senkinek sem kívánok olyat. Nem birtam már visszamenni az ágyra, mert nagyon féltem hogy elhányom magam, esküszöm ettől rettegtem, pedig áá, úgy visszamentem volna. Szóval elkezdtem öltözni meg letöröltem az előző napi (!) sminkemet (botrányos vagyok, tudom) stb. Boldi végig az ágyon ült és kérdésekkel bombázott, mint például: "mizu? hogy vagy?" Én meg csak morogtam, mert teljesen máshol járt az agyam. Aztán odaült mellém a kanapéra és nézte ahogy sminkelek, mert állítása szerint "megakarja tanulni". (?) A hajamat tegnap megmostam, erre ma reggel olyan zsíros volt, hogy rendesen elszörnyedtem. Hát igen. Boldi szétfogdosta egy pöppet. Na nem baj. Aztán felöltöztem, azaz Boldi nagylelkűen felajánlotta hogy segít, de igazából csak hátráltatott, de mindegy. Aztán ő is átöltözött, én meg csak bámultam ahogy öltözik meg minden és közbe így összemosolyogtunk meg ilyenek. Nem volt gáz amúgy egyáltalán, szóval nem volt ilyen kínos csönd vagy egymás tekintetének a kerülése. Csak.. új volt még, vagy nem is tudom. Ja, meg én émelyegtem mint a szar. Aztán mondta, hogy tegyek be zenét, mire felcsillant a szemem. Mikor meglátta a szememben azt az ismerős csillogást, rögtön megbánta hogy felajánlotta a dolgot, mert az a bizonyos csillogás csakis egy dolgot jelenthet: JUSTIN BIEBER!!! Szóval beraktam a kedvenc számomat tőle, a No Pressure-t és azt hallgattuk. Boldi nézett ilyen romantikusan, én meg próbáltam nem ordítani a dalszöveget. A rapp résznél rendesen kényszeríteni kellett magamat hogy ne ugorjak fel az asztalra és kezdjek el rappelni meg mutogatni. Elég durva dolgokat műveltünk eddigi 3 hét alatt, de azt hiszem még nem tartunk ott, hogy rappelni halljon. Komolyan mondom. Eddig akármit csináltunk, utána nem volt gáz, egyáltalán. De ha rappelni hallana, úgy érzem szakítana. Tényleg. Pedig amúgy tök jól nyomom, szóval nem értem miért hiszem ezt, de ezt hiszem, szóval hanyagolom még. Még. Egyszer eljön az a nap, mikor elrappelem neki az egész dalt, addigra tökéletesre fogom kifejleszteni a dolgot és akkor jó lesz minden. Addig még nem. Még nem állok rá készen. 

Szegény Boldinak megmutattam a kedvenc számaimat az albumról, azaz szinte az összeset, majd ráadásként egy One Direction klippet is mutattam neki. Teljesen ki volt már lelkileg készülve. Végül mutatott ő is egy szerencsétlen autós videót, hát majdnem elaludtam. Azért abba amit én mutatok, abba van valami élvezet. Zene. Meg videóklipp. Élvezhetőek. Most abba mi az élvezet hogy ilyen fura kocsik driftelnek (most nagyon büszke lenne rám ha olvasná ezt a kifejezést) meg ilyenek? De elfogadom. Szóval ott néztem a füstölő kocsikat unottan, Boldi meg néha felordított, hogy "EZ A KEDVENC RÉSZEM" meg "FIGYELD, FIGYELD". Rájöttem, hogy ugyanezeket mondtam én is. De kajak. A 1D klippnél is ott mutogattam remegve, hogy "figyeld, figyeld, ott van Harry, nézd, nézd hogy fetreng az ágyon!!", a számoknál pedig: "hallgasd, mindjárt jön Justin magas hangja, figyeld, úristen, nézd, hallod, HALLOD?????" Végül beraktuk az Arctic Monkeys albumot amit mindketten szeretünk, és arra smárolgattunk. Lol. Hát ja. Elvoltunk. 

Aztán lementünk kb. 1 óra fele. Az anyukáját ekkor láttuk mindketten elősször. Én mentem ugye elől, és kajak rettegtem előre a nézésétől, de kiderült hogy hiába. Egész kedves volt, mondtuk hogy boldog új évet meg meg is pusziltuk egymást, szóval nem volt gáz. Reggelizni nem reggeliztünk mert én még mindig émelyegtem, szóval fogmosás után felmentünk. Fogmosás közbe amúgy mindig mosolyogva nézzük egymást a tükörbe. Ami kicsit nehezen megy, ugyanis ott a fogkefe a szánkba. Utána mindig érdeklődve figyelem ahogy Boldi berakja a szemébe a kontaktlencsét. Hachi fogmosás közbe amúgy belebámult a szemembe, és esküszöm a lelkemig hatolt. Egyszerűen nagyon emberi az a kutya. Esküszöm. Habár szerintem kevés embernek támad kedve lepisilni valakit ha meglátja. 

Ezután felmentünk és felfeküdtünk a kanapéra, majd konkrétan elaludtunk. Boldi később elmondta, hogy nagyjából 3 perc alatt kómába estem, szóval ja. Amúgy a kanapén volt egy hatalmas nagy nyálfolt, szerintem az az enyém volt, de Boldi azt mondta, hogy lehet az övé. Ezt már nem tudjuk meg. (De valszeg az enyém.) Nem aludtunk sokat, kb háromnegyed órát. Arra keltem, hogy az apja felordít, hogy kaja van. Boldi az meg se mozdult, én viszont felpattantam. Felébresztettem Boldit, mire elkezdi: "szóltak?". Tiszta kába volt. Lementünk kajálni. Egyszerűen nagyon szimpi Matyi. Komolyan. Felállt, megpuszilt meg minden. Adri szintén. Leültünk enni, én Magdival kerültem szembe, hát kicsit féltem hogy félrenyelem a lencsét, de nem volt gond. Amúgy egyáltalán nem voltam éhes és nagyon féltem hogy rosszul leszek a zsíros kolbásztól meg a lencsétől, de hála a jó istennek nem volt ezúttal gond. Magdi is tök kedves volt kivételesen, megkérdezte hogy hogy ízlik meg hogy kérek-e még stb. Önteni akartam magamnak inni, de előtte megkérdeztem Boldit hogy ő kér-e, és kért, szóval elősször öntöttem neki majd magamnak, utána meg így összemosolyogtunk, és áá, olyan jó pillanat volt. Szép volt. Majdnem elröhögtem magam kajálás közbe, mert arra gondoltam, hogy milyen trauma érné Magdit ha tudná hogy mik történtek a feje fölött. Amúgy Adri közölte, hogy hányingere van, mire Boldival összemosolyogtunk. Remélem nem látta senki. Nem azért mosolyogtunk össze, mert örültünk annak hogy Adri rosszul van, hanem azért, mert örültünk annak, hogy nem csak én vagyok állandóan rosszul. Segítettünk elpakolni is, azaz magyarul próbáltam bevágódni Magdi előtt, de igazából meg se köszönte a segítséget (?). Matyi időközbe felajánlotta hogy kivisz majd a buszmegállóba kocsival, ami ismételten tök szép gesztus volt tőle. Fent Boldival felfeküdtünk a kanapéra és beszélgettünk, és történt egy nagyon vicces beszélgetés is, amin azóta is folyton röhögünk:

 

Boldi: Nem akarom hogy elmenj.

Én: Hát ezzel már elkéstél.

Boldi: Mi?

Én: Mi? 

 

Ezután egy pillantásból tudtuk mindketten hogy miről van szó, szóval én kínosan előkaptam a telót és válaszoltam Brendonnak, Boldi meg teljesen elbambult. Miután elraktam a telót, Boldi még mindig bambán nézett maga elé, szóval megkérdeztem kedvesen, hogy "mivan", mire mondta, hogy "most tényleeg?" én meg erre csak bólintottam egyet, mire tök boldog lett. (?) Amúgy Dávid (Boldi haverja) tegnap tökre bebaszott és hányás közbe lefejelte a csapot, szóval most egy hatalmas nagy dudor van a fején. Képet is küldött, mire Boldi elkezdett sírva röhögni, én meg elszörnyedve néztem a véres, kidudorodott foltot a fején. Szegény. 

Aztán még ott romantikáztunk egy kicsit, ami kb. annyit jelent hogy Boldi szétnyomkodta a cicijeimet, aztán indulnunk kellett sajnálatos módon. Képzeljétek, Boldi nekem adta a zöld-fehér Vans sapkáját.. Amit 9. óta emlegetek. Hát igen. Nagyon fasza. Ő vett egy újat, fekete-pirosat, szóval ezt nekem adta, sőt, rá is rakta a fejemre, szóval úgy mentünk. Elég szerencsétlenül köszöntem el a szüleitől, mert még kicsit új ez nekem, szóval kinyögtem egy "köszönök mindent" mondatot (???????) majd jobbnak láttam ha kimegyek. Matyi kivitt a buszmegállóba minket, ahol Boldival vagy 15 percig vártuk a buszt, aztán elbúcsúztunk és majd csak hétfőn találkozunk újra. 

Hazahoztam a karácsonyi ajándékaimat is, szóval most itt fekszek január másodikán hajnali 2 órakor Boldi piros Adidas-os pulcsijába, mellettem itt a gyertya amit tőle kaptam és rajta van a közös képünk, az asztalomon meg ott a Vans sapka. Hát én kétlem hogy ennél valaha jobb lesz az életem, szóval élvezem minden pillanatát. Rohadt nagy mázlista vagyok.

UPDATE: Oké, hát én olyan kurva jót aludtam a pulcsiba, mint még soha. 3-kor keltem (!!!!). Szóval kb. 13 órát aludtam. Nagyon durva mikre képes egy pulcsi. Meg az, ha nem alszunk szinte semmit mert a pasink egy gorillamértű ember és elfoglalja az egész ágyat. Olyan Boldi illata van, hogy az valami elképesztő, és kb. megmozdulni se merek, nehogy átvegye az enyémet. Előre félek attól a perctől mikor be kell raknom a mosógépbe. :'(