Úgy érzem a halálomon vagyok. Konkrétan nem érzem a lábujjaimat. Esküszöm úgy felvannak dagadva, hogy nem merek rájuknézni, ugyanis félek, hogy elokádom magam. (Ismét.) Inkább bele is kezdek a napomba, talán mire a végére érek, addigra képes leszek járni.

Boldi egyik legokosabb döntése volt, amikor ideadta az Adidas pulcsiját... Komolyan mondom, örökké bánni fogom azt a napot amikor berakom majd a mosógépbe. Sajnos egyszer muszáj lesz. Addig is próbálom kiélvezni. Egyszerűen hihetetlenül jó érzés belebújni és érezni az illatát egész este. Éjjel is megébredtem, beleszagoltam a pulcsiba és elkapott egyfajta nyugalom és seperc alatt visszaaludtam. Imádom. Ennél már csak az jobb, mikor élőbe fúrom bele az egész fejemet a nyakába és csak szaglászom.. (olyan hangokat kiadva, mint egy kutya). Komolyan, Boldi illatánál jobbat én még soha nem éreztem...

Most, hogy részletesen kifejtettem egyik beteges mániám egyikét, úgy érzem ideje belekezdeni a napomba.

Szóval éjjel valami írtózatosan nagy faszságot álmodtam. Pontosan nem emlékszem arra hogy mi volt. Azt hiszem egy meleg pasi voltam, és volt még egy meleg pasi, aki mindenáron együtt akart lenni velem, de én meglepő módon Boldiba voltam szerelmes. Volt valami fokhagyma is az álomba, de erre nem emlékszem túl tisztán. (?)

Boldit pedig annyira megérintette a Csillagainkban a hiba, hogy konkrétan ugyanazt megálmodta, csak úgy, hogy mi vagyunk a főszereplők, és én halok meg. (Nem is lepődök meg ezen.) Annyira röhögtem mikor elmesélte, mert mondta hogy álmába én feküdtem a halálos ágyamon, ő meg a tesója meg ott álltak fölöttem. Aztán Matyi közölte velem, hogy "olyan gyönyörű vagy Szandi", mire én azt válaszoltam, hogy "tudom". (?) Erre Boldi elkezdett engem puszilgatni meg ölelgetni, hogy "nagyon imád" és "örül hogy végre beismertem". Hát már folyt a könnyem annyira röhögtem a telóba. Azért a telóba és nem skypeon, mert új terveim közé tartozik hogy frissítem a win8-at win8.1-re majd win10-re, de hát miért is jönne össze nekem bármi is elsőre, így napok óta ezzel baszakodok (és még mindig win8-am van, igen.) Így Boldival messengeren kellett beszélnünk, ami elég szar volt, de hát legalább beszéltünk. Miután elköszöntünk 11-kor, az volt a tervem hogy még kiolvasom gyorsan a Stephen King könyvet, de meglepő módon álmos voltam (pedig 2-kor keltem), így inkább feleküdtm aludni, és Boldi pulcsijába temetkezve mély álomba szenderültem. Habár ez hazugság, mert rohadtul nem volt mély, folyton megébredtem. Egyszer megébredtem és csak arra tudtam gondolni, hogy mindenáron csokit akarok enni, MOST AZONNAL, szükségem van rá, szóval elhatároztam, hogy reggel elmegyek és veszek. Komolyan, percekig csak feküdtem itt az ágyba nyitott szemmel, és arra gondoltam, hogy szükségem van csokira. Nem tudom ez mennyire normális dolog. 

Reggel fél 6-kor keltem, mert kivételesen nem kellett hajatvasalnom (befontam), így viszonylag sokat aludtam. Nem is azzal volt a baj hogy álmos vagyok, hanem azzal, hogy majd megfagytam. Komolyan mondom, az én szobámba van a leghidegebb, és senki nem érti, miért. Habár nekem van egy elméletem, de nem nagyon beszéltem még róla senkinek. Szóval szerintem azért van az én szobámba a leghidegebb, mert szellemek vannak itt. Hát igen. Ez az én elméletem. Amúgy most ismét nagyon gyorsan írok, mert szilveszter előtt leszedtem a műkörmömet. Körömvágóval. Ne tudjátok meg mennyit kinlódtam, de végül sikerült, és annyira nem is fájt. Esküszöm szerettem, csak már nagyon le volt nőve és folyton beleakadt a hajam. Úgyhogy szeretnék majd megint, csak annyi az össz. hátránya hogy nagyon lassan tudok írni vele. 

Azt hittem hogy ma nem is fogok tudni írni, mert tegnap egész délután és este fogyatékoskodott a laptop és nem töltött be, és mikor hazaértem még mindig nem volt jó, szóval már mindenféle átkokat szórtam, merthogy "4 hónapja egy alkalommal se hagytam ki a blogot, nem hiszem el hogy most eljött ez a nap is", de hálistennek újra működik, amit Boldival úgy közöltem, hogy: "MÜXIK".

Boldival reggel öltözés közbe beszéltem, hát nem volt túl boldog, mert ott ült a szokásos helyünkön, és én nem voltam ott. Milyen ari már. Anyám reggel ott értetlenkedett, hogy mégis mi van rajtam, majd nagyjából 15x elmondta, hogy "undorító a pólóm" meg ilyenek. Komolyan mondom, azt hittem hogy a fejébe vágok valamit. Hát hagyjon már békén. Szombaton meg elmentek a balfasz palijával bulizni, és kérdés nélkül elvette a Rimmel Kate Moss rúzsomat, a kis drágámat, és úgy felbaszott. Mármint ha megkérdezi akkor jóvan, nagynehezen de belemegyek, de hogy lehet ilyen pofátlan hogy kérdés nélkül elveszi? Szóval én is elloptam a szempillaspirálját. Mondjuk azóta vissza adta a rúzst (miután szépen megkértem rá), de én nem adtam vissza a spirált. Nos, így járt. Úgy irigylem Boldit a hosszú szempillái miatt. Ezt számtalanszor el is mondom neki, ő meg csak értetlenkedik, hogy most az miért jó. 

Reggel mikor kiléptem a házból, esküszöm azt hittem hogy inkább vissza is fordulok, mert olyan rohadt hideg volt, hogy rendesen beleszédültem. Tesóm sikeresen tönkretette az mp3-mat, meg ugye a fülesem is tönkrement, így nem hallgathattam fél órán keresztül Justin angyali hangját, ami nagyon elkeserített. Így csak ültem ott néma csöndbe, mint egy néma, mert Vivi zenéthallgatott, mással meg nem tudtam kommunikálni. Néha Boldi írt valamit néha meg Csenge, de míg visszaírtam, az beletelt vagy 5 percbe, mert a telóm se teljesen ép, szóval ja. Kicsit frusztráltan hagytam el a buszt. Úgy volt, hogy a tesi a szparin lesz, csakhogy Boldiék is ott voltak, így senki se tudta, mi lesz pontosan. Természetesen én teljesen beleéltem magam hogy most együtt leszünk a D-sekkel a szparin, és hogy milyen menőn fogok majd futni Boldi előtt stb. Aha. Pff. Elmentem a suliba hogy elhozzam a tesicuccom (igen, ott hagytam, igen, 2 hete ott büdösödik, igen, abba tesiztem), majd elmentünk Vivivel boltba, ahol végre valahára megvettem a Szent Csokoládét. Ezután elmentünk a szparira, de folyton megkellett állni útközbe, mert Vivi nem bírta meggyújtani a nyomorult cigijét. Egyébként nem teljesen értem miért cigizik, a multkor azt magyarázta hogy valamilyen gyógyszer miatt abba kell hagynia. Hát mindegy, nem nagyon érdekel amúgy, csak kicsit felbaszott mikor 3 lépésenként meg kellett állni. A szparira beérve nagy mosollyal az arcomon közöltem a többiekkel, hogy csövi van, aztán az a bizonyos mosoly le is rohadt finoman szólva az arcomról, amikor valamelyik agyhalott a sok közül közölte velem, hogy "fordulhatok is vissza", mert a suliba leszünk. Hát szinte agyvérzést kaptam, ezért gyorsan leültem Panna mellé a padra, mert esküszöm azt hittem elájulok. Tőlem 2 méterre, bent a terembe Boldi nagyba tesizett, láttam magam előtt ahogy emelgeti a súlyokat (amik amúgy nincsenek is a szparin) meg ahogy ott izzad (valszeg csak ült egész órán), és rendesen elszomorodtam. Panna kérdezgette hogy mit kaptam Bolditól karira meg ilyenek, szóval azt elmeséltem neki, aztán csupa kedvességből visszakérdeztem, hogy ő mit kapott a palijától, pedig higyjétek el, annyira nem érdekelt. Még a nevét se tudom. Tudom, nagy geci vagyok. Hát ez van. Aztán nagynehezen visszaindultunk a suliba. Útközbe majdnem kettétörtem a hidegtől és az előttem sétáló Bettit figyeltem, aki egy 5mm-eres kis jégfolton majdnem kitörte a nyakát (Csikszi olyan szinten kiröhögte, hogy azt szomorú volt hallgatni). A suliba megláttam Tuzit aki nagyba át volt öltözve, így odaordítottam neki hogy BUÉK, majd bementem a lányöltözőbe, ahol komolyan mondom ott volt a fél osztály. Persze egyik se írta volna ki a csoportba vagy valami hogy a suliba leszünk. Áá dehogy. Elsőként Luca bánatképét láttam meg, hát rendesen elkeserített a látványa, olyan bénán lesett ki a fejéből. Átöltöztem majd bementem a tesiterembe, ahol Betti fárasztott olyan mondatokkal, mint például: "durva reggel volt", amikre csak kínosan bólintottam egyet. Közbe Fanni elmesélte tanárnőnek, hogy Boldiék tesitanára kiment a teremből és ott ordítozott Fanninak, hogy "WHAT ARE YOU DOING HERE? WHAT ARE YOU DOING HERE?" amin nagyon jót röhögött mindenki. Egyébként magyar a tanár, szóval isten tudja miért kántált angolul. Tanárnő közölte, hogy a D-sek voltak rossz helyen, így mostantól mi leszünk hétfőnként, szerdánként és péntekenként a szparin, aminek a legkevésbé se örülök. Még ha a D-sekkel lennénk, esküszöm nem bánnám hogy -100 fokba kell kisétálni a szpariig, de így elég fos. A tesi szokásosan nem volt túl érdekes, elősször futottunk majd bemelígettünk, végül ilyen ovisoknak kitalált játékokat játszottunk, mint például: kidobó. Bemelegítés közbe talicskázni kellett vagy mi. Én Dorkával kerültem össze, és mindketten jobban láttuk ha csak ő tol engem és én őt inkább nem, mert valószínűleg kórházba kerültem volna, így a csuklóm teljesen meghalt. Komolyan, néha még most is lüktet. 

A másik, 11. osztályosoknak kitalált játéknál, azaz a fogócskánál meg (ahol terpeszbe kellett állni ha megfogtak) hirtelen Luca jött oda (mert engem természetesen 0,03 mp alatt megfogtak és ott terpsztettem), hogy "felszabadítson-e". Hát jóhogy, szóval felszabadított, és ez elég szép gesztus volt tőle. Mármint hogy átbújt a testével a terpeszem alatt. 

Jóval kicsöngetés után tanárnő ki is engedett minket, ahol rekordidő alatt át is öltöztem. A büfé előtt elhaladva Mátéba botlottam bele, akivel kelletlenül köszöntünk egymásnak. A hétvégén megváltoztatta a profilképét egy közös képre a csajával, és nagyon kedves voltam, mert belájkoltam. Szerintem egy jó ember vagyok. A harmadikra felérve lepakoltam a táskát aztán visszamentem a másodikra hogy bepakoljam a tesicuccomat, kabátomat meg sálamat. Ott voltak a 12.D-sek, és emlékszem egykor ez a dolog még mennyire meghatott. Hát, már nem, szóval zúztam is vissza. Matekon bedugtam a telómat tölteni, mert anyum kedves élettársa ellopta a töltőmet és egész éjjel nála volt, így tökre lemerülve hagytam el a házat. Megkaptuk a matek segítő valamit, azt se tudom mi az, 2400 ftot kellett fizetni érte és olyan vastag, hogyha azzal fejbevernék valakit, meghalna. Az óra nagyrészében Csengével röhögtünk, leginkább azon, hogy rájöttünk, tanárnő valójában egy sátánista. (Ennek oka az, hogy az egyik megoldás 66 volt, és ha mellé rakunk még egy 6-ost, akkor az már 666.)

A dolgozatom (aminek a megírására egyáltalán nem emlékszem) egyes lett, és mikor ledöbbenve megkérdeztem Csengétől, hogy "ez most melyik", azt válaszolta, hogy "ez az, amikor azt mondtad, hogy nem érdekel és nem írtál semmit". Értem. Nos, már csak egy kérdésem van, méghozzá az, hogy hogy a búbánatba fogok én leérettségizni. 

Matek után elmentünk Csengével gyorsan a mosdóba, csak hogy gyorsan megnézzük hogy hogy nézünk ki, és mint december 10.-e óta annyiszor, ismét megfordult a fejemben az a gondolat, hogy vajon Boldi látáskárosult-e. Oké, kontaktlencsés, de szerintem komolyabb a baj. 

Lent megláttam a padon Boldit, szóval Rachelt faképnél hagyva odarohantam hozzá és leültem mellé. Köszöntem Petiéknek is, aztán áá. Boldi tiszta romantikus volt a reggel. Komolyan. Ilyen szerelmesen pislogott meg minden, én meg tisztára elvoltam ájulva tőle. Csak a szokásos. De amúgy Boldiba nagyon imádom, hogy tényleg minden oldalát megmutatja nekem. Van ez a szerelmes, romantikus oldala, amikor puszilgat meg romantikus dolgokat mondogat, van az az oldala, mikor közli velem, hogy "a főribanca vagyok" (?), van a komoly oldala, van a vicces oldala, stbstb, estig tudnám sorolni, és egyszerűen imádom. Én tényleg nem hiszem hogy lehet valakit már ennyire imádni. 

Amúgy Boldi elmondta Petinek ugye, hogy szerintem ő utál engem, azóta meg folyton ezzel szivatnak. Boldi most is odafordult Petihez és közölte vele, hogy "hé, köszönj már Szandinak, mert még a végén azt hiszi hogy utálod", mire Peti ott köszöngetett, de amúgy esküszöm még mindig azt hiszem hogy nem bír.. Egyszerűen olyan fura nézése van. Becsöngetés után aztán mentem törire. Ja igen, a töri. Hát az vicces volt. Az óra nagyrészében tanárnő mindenféléről beszélt, aztán hirtelen elkezdett törizni. Az első bökkenő az volt, hogy felszólított (!), de nem a nevemen, mert ugyebár azt nem tudja, hanem csak így felémbökött, én meg éppen valami teljesen máson agyaltam, szóval hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Aztán megismételte a kérdést, én meg valamiért tudtam a választ (?), szóval rávágtam, hogy a kiegyezés 1867-ben volt, mire kaptam 3 pontot (!). Csenge hátrahőkölt a nagymértékű tudásom hallatán, én meg pláne, szóval egy ideig azon agyaltam, hogy nálam okosabb ember a földön nincs. A következő bökkenő az volt, hogy megszólalt az ébresztőm, de úgy, hogy tanárnő közvetlenül ott állt a táskám mellett. Nagyjából fél pillanat alatt leesett a dolog, gyorsan benyúltam és kinyomtam, de szerintem nem hallotta meg... Nem tudom hogy, de szerintem nem, különben tuti beszólt volna valamit. Utána még vagy negyed óráig dübörgött a szivem, annyira befostam. 

Nem is mondtam még. Ma másképp volt a hajam. A frufrumat nem betűrtem a fülem mögé, hanem felcsatoltam. Csenge szerint "fura", Boldi szerint meg "aranyos". Szerintem egész jó. Aztán lehet hogy tiszta bénán nézek ki. Na de mindegy.

Töri után egy folyosón voltunk Boldiékkal, de ő természetesen nem volt ott. Gondoltam hogy a suttogóba lesz, de nem akartam a nyakára járni meg ilyenek, így nem mentem oda, de írt fészen hogy "zsibongó?" (mert amúgy az a helyes elnevezése), így szinte futva el is indultam. Ahogy elhaladtam Gergőék előtt, ők ilyen nagy hangosan odaordították, hogy SZIAA, csak hogy szivassanak. Visszaköszöntem, aztán leültem Boldi mellé. Folytattuk az előző tevékenységünket, de nagyon vicces volt, mert mondta, hogy miközbe ott ölelgettem mint egy nem normális, neki összeakadt a hátam mögött a tekintete 2 sráccal és egy ideig farkasszemet néztek. xDD Hát az nagyon vicces lehetett. Becsöngetés után együtt indultunk fel a másodikra. Ők már bent voltak a terembe, szóval ő is bement, de előtte még adott egy puszit. Már éppenhogy be nem ment, amikor odaszóltam, hogy "még egyet", szóval röhögve visszajött és adott még egyet. 

Számviteli végén megállapítottuk Csengével, hogy az óra tartalmának a 99%-át nem értettük, aminek okai: A) végigbeszélgettük és röhögtük az órát B) nem is nagyon érdekel a dolog minket. A mögöttünk ülő Réka meg Zsófi folyamatosan előreszólnak, hogy "fogjuk be" meg "ne röhögjünk", és már kezd elegem lenni. Ők is folyton pofáznak. Meg mi az hogy ne röhögjek?? Ezt nem lehet irányítani! Csak úgy megtörténik! Főleg nálam. Csengével azon röhögtünk, hogy én már lassan minden mondatán röhögök. Amúgy komolyan már a sok röhögéstől megfájdult az oldalam. Csenge szerint "ki fog alakulni valami tumor" (?), hát ezen is röhögtem vagy fél órát, szóval sokat nem segített.

Ezután nyelvtan jött, ami ugye régebben tök sokat jelentett, mert ÁÁÁ EGY FOLYOSÓN VAGYOK DANIVAL, de most esküszöm nem érdekelt. Mondjuk jó hogy. Beszarnék ha még mindig érdekelne. Így hát tőle jó távol álltam meg és Dorka kérdéseit próbáltam elhárítani, aki mindenáron tudni akarta, hogy lefeküdtünk-e Boldival. Ma éjjel azért fogok imádkozni, hogy felvilágosodjak e dologgal kapcsolatban: MIÉRT olyan fontos ez neki? De most tényleg. Mármint első alkalommal se válaszoltam a kérdésére csak nagyokat pislogva néztem rá, de utána még feltette vagy háromszor! Most ő jobban fog ettől aludni vagy mi? Hát hol a búbánatba kérdeznék én ilyet BÁRKITŐL is? Kurvára nem az én dolgom. Utána meg Rachel mesélte hogy miket kapott a kamu szüleitől karácsonyra meg ilyenek. 

Máté most küldött facebookon egy Candy Crush Saga meghívót. Mit képzel? Ez most egy szexuális felkérés? (Csak viccelek. Nyilván nem az. Ezt nagyon jól tudjuk ugyebár, tapasztalatból.)

Nyelvtanon megoldottunk kb. 5 feladatot, utána annyit hisztizett az csoport, hogy abbahagytuk a nyelvtanozást. Ismételten az a kérdésem, hogy hogy fogunk így leérettségizni, mikor tényleg semmi értelmeset nem csinálunk órán. Az 5 nyomorult feladat megoldása után már csak beszélgettünk, azaz szokásomhoz híven én csak néma csöndbe ültem. Rájöttem amúgy hogy én az eddigi 2 és fél év alatt szinte meg se szólaltam órán. Mármint ha valaki ül mellettem akkor igen, de úgy értem hogy az órához nem szóltam még hozzá szinte soha. Szerintem ofő fel sem ismerné a hangomat ha a sötétbe hozzászólnék. Óra közepe táján feltűnt mindenkinek, hogy hull a hó (Patrícia szerint szakadt, de én nem nevezném annak), úgyhogy páran arra próbálták rábeszélni ofőt, hogy legyen hószünet. Nos, szerintem ofőnek ebbe nincs túl sok beleszólása, és azt se hiszem hogy most 3 hópehely miatt nem lesz iskola, de inkább csöndben maradtam. 

Óra után a harmadikon voltunk. Én beálltam a lépcső tetején lévő kiálló izéhez, aminek 3 éve nem tudom a pontos megnevezését, és vártam Boldit. Merthogy előttem sétált el az egész osztálya, csak ő nem. Aztán gondoltam írok neki, mert már esküszöm hiányzott (!), mire válaszolt, hogy "mindjárt". Rá 2 percre ott is volt, szóval a szünet hátralevő részét ugyanúgy töltöttük el ahogy az eddigieket, csak most állva. Közbe Csikszi meg Betti rólunk diskuráltak, ezt onnan tudom, hogy amikor összeakadt a tekintetem Csikszivel, elkezdett integetni meg vigyorogni. Velünk szembe közvetlenül a másik kiálló izénél ott állt Klaudia meg Viktor, a végén meg csatlakozott A Gyetyatartó is, remélem nem kell leírnom a rendes nevét, szerintem így is leesett hogy kiről van szó. Boldival tök jól elvoltunk. Megmondtam neki hogy egyenesedjen ki teljesen (mert a falnak nekidőlve állt, hogy felérjem), mert kíváncsi voltam hogy vajon úgy megtudom-e csókolni. Nos, nem. Egyáltalán nem. Ha nem hajolna le vagy támaszkodna neki a falnak hogy alacsonyabb legyen, nos, akkor esélytelen lenne hogy megcsókoljam. Ott ugráltam meg minden mint valami debil, szóval a végén megszánt és végre lehajolt. Mikor lement a lépcsőn, felnézett a kiálló izére és küldött egy puszit, én meg visszaküldtem (ez ilyen szokás nálunk, főleg skypeon). Nos, ezt a nagyon nagyon nyálas jelenetet az egyik Dóri (a kevésbé kedvelt Dóri) végignézte, és ott vigyorgott, én meg ilyen "mit lesel" stílusban visszanéztem rá. Irodalom órán folytattuk Az ember tragédiáját, és most hogy figyeltem, valami át is jött. Leginkább a pucér nők ahogy ott táncolnak megfékezhetetlenül, de hát na, elég bonyolult mondatok vannak a filmbe. Vagy rajzfilmbe. Vagy mi az.

Óra után lementem az angolterem elé, ahonnan pont Boldi jött ki. Felmentünk a lépcsőfordulóba és leültünk a radiátorra. Lentről Rebeka meg Kitti bámult minket kifolyó szemmel, és halál biztos vagyok benne, hogy Kitti épp azt ecsetelte Rebekának, hogy "már mindenkinek van pasija csak neki nincs". Ezt onnan tudom, hogy ezt a mondatot naponta háromszázszor elismétli, akárhányszor meglát két embert akik együtt vannak. Megbeszéltük Boldival hogy mindketten a 35-ös busszal megyünk, szóval majd 8. óra után találkozunk "lent". A "lent" alatt pontosan nem tudom mit értett, de igazából ő se. (Rákérdeztem.)

Angolon tanárnő megkérdezett pár embert, hogy hogy telt a szünet meg a karácsony, de engem pont nem. Pedig most menőzhettem volna és beletehettem volna minden mondatomba, hogy BOYFRIEND. Ez van. Rachel ugye mellettem ül ilyenkor, és kicsit unom már a fejét. Folyton suttog maga elé dolgokat amiket ő nagyon viccesnek talál (utána ott szakad), de én egyrészt nem HALLOM hogy miket motyog, másrészt ha visszakérdezek és elmondja hangosan, rájövök, hogy nem is vicces, de nem akarok bunkó lenni, szóval kényszeredetten röhögök. Ezután tanárnő megkérte Rachelt, hogy meséljen az amerikai karácsonyról. Én nem tudom hogy most minden amerikainak ekkora torka van vagy csak Rachelnek, de olyan hangerővel beszél, hogy rendesen fáj hallgatni. 

Óra végén Rachel mondta, hogy kikéne vennie a cuccait a szekrényemből, szóval kiakartam keresni a kulcsom, de nem találtam sehol. Végül elindultunk kulcs nélkül. A szekrényemhez befordulva Boldiba botlottam bele, és úgy meglepődtem, hogy a nagy meglepettségbe szájoncsókoltam. (?) Odamentünk a szekrényemhez, azaz mellette van egy pad és oda pakoltunk le. Rachellel együtt. Én ott nagy pánikolva pakolásztam ki a táskám teljes tartalmát hogy meglegyen a kulcs, Rachel türelmetlenül állt, Boldi meg nem értette mi bajom. Időközbe odajött Nina is, volt osztálytársam, és megkért, hogy adjam át Pannának, hogy várja meg órák után. (Ezt egyébként elfelejtettem elmondani Pannának.) Végül meglett a kulcs, kinyitottam a szekrényt, Rachel elvette a kabátját, én meg odarohantam Boldihoz. Mielőtt nagy smárolásokba kezdtünk volna, gyorsan kiköptem a rágót, ami nagyon viccesen jött ki. Mondta, hogy amúgy rájött hogy nem is lesz 8. órája, de megfog várni. Hát elsírom magam mindjárt. Hányszor vártam én rá????? És most ő várt rám. Ezt is megértem. *hisztérikus bőgés*

Ofőin csokit ettem Csengével (amúgy matekon is) meg röhögtünk, ezenkívül nem nagyon emlékszem semmire. Mikor kicsöngettek, Boldi ott várt és áá, az a látvány. Megtudnám szokni. (Amúgy nem hiszem hogy valaha hozzáfogok szokni.)

Ezután lementünk a suttogóba és ott voltunk kb. fél órát. Kettesbe, a kihalt suliba. Nagyon jó volt. Egyszer nagyon röhögtünk, mert smárolás közbe véletlenül kinyitottam a szemem, ő meg ilyen tágranyílt szemekkel nézett mögém. (Folyton nézte hogy kik vannak körülöttünk, mert állítása szerint paranoiás.) Balázs is elhaladt mellettünk, ami nagyon vicces volt szintén, mert elősször ránk se mert nézni, aztán meg ilyen nagy bénán köszönt.

Utána a buszmegállóba a nagy szemezgetésbe hirtelen az egyik busznak a kipufogó izéje egy hatalmasat szólt, szóval így összerezzentem, ami ismét vicces volt. Ami már nem volt vicces az az volt, mikor nem jött a busz, csak egy helyettesítő valami, ami miatt lekéstem a csatlakozásom. Legalább sikerült Boldi mellett ülni, de velünk szembe ült két csaj mert csak négyes ülésbe tudtam foglalni helyet. Így egész úton nem volt semmi, mert Boldi ismét paranoiásnak érezte magát (???) és zavarták az emberek. Ami mondjuk engem is zavart, mert nem szivesen cserélem ki a szám teljes nyártartalmát a Boldiéra egy busznyi ember szeme láttára. Boldi idegesebb volt mint én amiatt, hogy most 1 órát várnom kell a következő csatlakozásra, de engem annyira nem hatott meg. Leszállásnál még gyorsan megcsókoltam aztán mentem ki a -100 fokba. Hát nem tudtam mire vállalkozok. Nem mintha amúgy magamtól vállalkoztam volna erre, de mindegy. Vivivel elmentünk a boltba ahol vettem gyrosos csipszet (csak úgy), aztán szinte 1 órát ott voltunk kint a hidegbe, és ez a busz is késett. Leesett az első hó bazdmeg, és a volán teljes rendszere felborul. Természetesen a faluba még sétálnom kellett 20 percet a sötétbe. Komolyan, mikor hazaértem, azt hittem pillanatok alatt meghalok. Csak fetrengtem az ágyba és fájt mindenem, kajak még a kulcsot se tudtam elforgatni a zárba. Azóta jobb a helyzet. Igazából már vagy 4 órája elkezdtem ezt a bejegyzést (időközbe voltak skypeolási szünetek stb), de még mindig felvannak dagadva a lábujjaim. Jézusom. Holnap felveszek vagy 3 zoknit. 22:25 van, nekem meg nulladikom van és kb. 4-kor kelek, szóval jobbnak látom, ha most elteszem magam holnapra. (Előtte még megnézem a twittert meg az instagramot.)