Hát, kellett nekünk Boldival vasárnap a -20 fokba lenni 10 órán keresztül. Tessék, itt az eredménye. Ismételten olyan náthás lettem mint a szar. Egyszerűen úgy folyik az orromból a takony, mint a csapból a víz. Nem viccelek. Megállíthatatlan. Hiába fújom ki, fél perccel később már szinte a számba folyik. Ez még csak ma alakult ki, de már tiszta piros és sebes az orrom. Fasza. Mellesleg egy hatalmas ragya is van a pofám közepén, szóval nem most élem az életem fénypontját.

Tegnap este Boldival skypeoltunk kb. fél tizenegyig, de az utolsó óra az már csak ilyen kínszenvedés volt, mert egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy csak ültem néma csöndbe és pislogtam a laptopra, Boldi meg röhögött, hogy "milyen aranyos vagyok". (?) Utána meg még blogoltam is, szóval amint letettem a fejem a párnára, ki is dőltem. Ezután aludtam körülbelül 5 szánalmas órát, majd kelhettem is fel. 

Roli beült mellém a buszon, én meg közöltem vele, hogy fáj a torkom. Elkezdtem túrkálni a táskámba mentost keresve, hogy kiduguljon az orrom, mire megkérdezte, hogy "strepsilst keresel?", mire mondtam, hogy nem, mert nincs. Erre előkapott a zsebéből 2 db strepsilst és nekem adta! Hát milyen jó fej már. El is szopogattam egyet. Ezenkívül vagy 30 mentost megettem, hogy levegőt kapjak. Roli mesélte, hogy hétvégén elmegy vonattal Tatára vagy hova, ami innen olyan 150 kilométerre van, csak azért, hogy találkozzon egy csajjal, akit chatrouletten ismert meg (!). Az fasza. És kiderülne hogy egy pasi vagy ilyenek. Nagyon sírnék.

A buszról leszállva megkérdeztem tőle, hogy amúgy Viktorral mi van? Él még egyáltalán? Mert idén még nem is láttam szerintem. Szép kis barát vagyok, ugyanis kiderült, hogy műtötték a hátát, én meg nem is tudtam róla konkrétan. Laza 19 nap után feltűnt. Előbb írtam neki fészen hogy hogy van meg ilyenek, egy kicsit késve, de na.

Ezután ott álltunk Rolival a minusz ezer fokba 20 percen keresztül, nekem meg már minden bajom volt. Álmos voltam, fáztam, haza akartam menni... De legalább volt társaságom. Ha egyedül állok ott, az a legszarabb. Azaz ha tudok zenét hallgatni, akkor még elviselhető, de már vagy egy hónapja nem hallgatok zenét így olyankor ha nincs társaságom, csak állok ott egyedül. A buszon meg mostanába folyton elalszok. Egyszerűen muszáj valahogy megoldanom hogy zenét tudjak hallgatni. Kár hogy csóró vagyok.

A buszra felszállva Boldit láttam meg elősször a leghátsó ülésbe. Mostanába ez a megszokott helyünk, és szerintem jobb mint a Régi Hely. Mikor felszálltam és ránéztem, olyan bánatos képpel nézett rám, hogy teljesen lesápadtam, és megkérdeztem tőle, hogy "mi a baj???". Esküszöm olyan volt, mint aki mindjárt elbőgi magát. Azt hittem már Magic-kel lett valami vagy ilyenek, de kiderült, hogy semmi baja sincs. Nos.. a haja. Sapka volt rajta, szóval nem láttam sokat, de általában a sapka alól kilóg a haja. Most szinte SEMMI nem lógott ki. Folyton azt vette észre, hogy bambán bámulom a hajának a helyét, és én megvagyok győződve arról, hogy a szemem is rángatózott közbe. Ilyenkor, mikor meglátta azt a csüggedt ábrázatomat, ő is vágott egy savanyú képet, így ott ültünk mindketten magunkba roskadva, és elgondolkoztunk azon, hogy mégis mi a kurva anyámért kellett levágattatni a csodálatos haját. Ő elvileg 3 centit mondott a fodrásznak, erre az vagy 5 centit levágott. )(Ezért vágom én a saját hajam.) Ezen kívül egyébként eldumálgattunk, de a vége fele felbaszott, mert csókot kértem (azaz csücsörítettem), ő meg nem adott. Hát, igen. Csengének tegnap írtam, hogy adjon tanácsokat, hogyan tudnék leszokni arról, hogy minden faszság miatt felkapom a vizet, mire azt írta, hogy "néha le kell nyelned a dolgokat", és ha Boldinak ezt elmesélném, olyan jót röhögne, hogy folyna a könnye. Hehe.

Boldi szóvá is tette miközbe mentünk át a zebrán, hogy "van valami baj?", mire válaszoltam ilyen morgó hangon, hogy "nincs". Kajak, ilyenkor egyszerűen elviselhetetlen mérget érzek, konkrétan a semmi miatt, és így visszatekintve rá meg TUDOM, hogy nem kéne emiatt hisztiznem meg minden, de akkor nem segíthetek rajta. 

A suliba én odaköszöntem az osztálytársainak, de ő nem (???) aztán leültünk a tesiöltözőnél lévő padra. Ott aztán mondtam, hogy vegye le a sapkáját, de azt mondta, hogy "előbb készüljek fel lelkileg", majd mondta, hogy vegyem le én... Levettem, és... hát... nem voltam túlságosan elragadtatva. Egyébként így a nap végére már azt mondom, hogy egész jó. Már hozzászoktam. Annyira nem vészes. Majd visszanő. Így olyan, mint egy általános iskolás. Nagyon édes. Meg azt mondta hogy neki sokkal jobb így, nem lóg a szemébe meg minden, és ha neki jó, akkor nekem is. (Ez egyébként egy hazugság. Hol érdekel engem, hogy neki kellemetlen a hosszú haj? Hát ki nem szarja le? Kurva jól néz ki úgy.)

Ezután mondta, hogy hozott nekem valamit. Egy ajándékot. Az ajándék a következő: egy avia benzinkutas bögre. Hát nem ari? Már kaptam tőle aviás tollat is. Kettőt, hogy pontos legyek. (Az egyikre rajzolt egy szivet. A másikat én díszítettem ki Justin Bieber feliratokkal. Kezd kicsit furcsa irányt venni a rajongásom Justin iránt.) Hogy honnan van neki ennyi aviás cucca, azt nem tudom. Mondjuk tegnap elmagyarázta, de nem nagyon fogtam fel. Naptárat is akart hozni, de azt mondta, hogy nem fért volna bele a táskámba. Becsöngetéskor ő elment órára (késett), de megosztotta előtte a netet velem. Szóval volt telónetem. Sokat nem tudtam vele kezdeni, mert mégis mit csinálhattam volna? Netezek itthon eleget. Mellesleg a telóm úgy se tölt be semmit. Ha van is telónetem, azt csak beszélgetésre használom. Szóval Csengével váltottam pár szót, meg Boldinak küldtem pár matricát. Elmentem pékségbe is majd be is nyomtam a virslis papucsot. Elmentem ezáltal Klaudia meg Luca mellett, akiknek kedvesen odaköszöntem. Úgy bizony. Egy új ember lettem. Egyébként még mindig rühellem őket mint a szar, de valamiért akkor kedves voltam. 

Kicsöngetéskor Boldi leült mellém, én meg ittam a krémcsokimat. Beszélgettünk egy kicsit de aztán mennünk kellett órára.  A búcsúcsókunknál odaszólt az egyik tanár, de ilyen nagyon bunkón, hogy "elég a bohóckodásból, menjetek órára". Mi az, hogy bohóckodás? Boldi beszarva közölte, hogy "eddig ez volt a legdurvább", és istenemre mondom nem értem, mitől fosik ennyire. 

Na, fiatalok, 17:40 van, én elteszem magam egy kicsit, majd később folytatom. 1 óra múlva újra itt. 

22:06 van... Upsz. Igazából vagy 2 órát aludtam, aztán meg skypeoltam Boldival, és nemrég raktuk le. Elég szarul vagyok. Nem akarok holnap suliba menni, de sajnos muszáj, mert javíthatok angolból az ötösért, meg beszélnem kell a föcitanárral Rachael ügyében, szóval kötelességeim vannak. Holnap amúgy nem jön Boldi suliba, sőt, az egész osztálya nem jön, mert mennek színházba. Fasza. Viszont megbeszéltük, hogy küldünk egymásnak képeket napközbe (amit nem tudom én hogyan fogok megoldani telónet nélkül), szóval azt már várom. Már van egy Boldis mappám, ahova berakom az összes közös képünket meg minden képet ami dec. 10 óta készült. 

1. óra matek volt. Csak annyi maradt meg az órából, hogy Csenge hozott epres milkát, de miután kibontotta, megláttuk, hogy kicsapódott rajta a tej (?), pedig még elvileg jó volt vagy egy hétig. Én feláldoztam magam és megkóstoltam, de így szétmállott a számba meg tiszta szar íze volt, szóval ott köpdöstem meg fuldoklottam, tanárnő meg rámszólt, hogy álljak le. De baszki. Hát már megfulladni se lehet. Aztán Csenge utasítására odamentem a kukához és kidobtam a csokit, de mielőtt elengedtem volna, beordítottam az oszályba, hogy "nem kell valakinek poshadt epres csoki?" (Senki nem kért.)

2. óra pénzügy volt. Igazából nem nagyon emlékszem az előtte lévő szünetre. Vagy ültem a padon Csengéékkel, vagy Boldival váltottam pár szót. Mindenesetre órán dogát írtunk, de én olyan fosul voltam, hogy egyáltalán nem tudtam a dogára koncentrálni. Pedig tanárnő tök figyelmetlen volt ma, simán letudtam volna írni Csengéről, de egyszerűen semmi erőm nem volt, folyton fújnom kellett az orrom, nem láttam semmit, mert folyton bekönnyezett a szemem, egyszerűen szörnyű volt. Egész nap kabátba voltam, esküszöm egyszer sem vettem le, mert annyira fáztam. Óra után Boldival összefutottunk a lépcsőnél, szóval félreálltunk, és közöltem vele, hogy haldoklom. Ő mondta, hogy adja az energiát meg ilyenek, de sokat nem segített. Szerintem még lázam is volt. Itthon mondjuk megmértem, és csak 37.1 fok volt, mondjuk előtte vettem be egy gyógyszert. 

3. óra irodalom volt. A wc-vel szembeni padoknál álltam Zsófi meg Csenge felett és velük dumáltam, meg Zsófi adott a sütijéből. Egyébként tegnap este rámírt egy tök random gyerek, fogalmam sincs ki az, még életembe nem láttam, de ebbe a suliba jár. A lényeg, hogy rögtön a lényegre tért és közölte velem, hogy neki bejön Jedló az osztályomból, és lényegében segítségért könyörgött. Én rögtön Cupido szerepébe képzeltem magam, szóval szünetbe oda is mentem Jedlóhoz és elmeséltem neki a dolgokat (egyébként szinte soha nem beszélek vele), mire mondta, hogy... úristen. Idézem: "nem érdekel. engem nem érdekel senki. engem csak a tanulás meg az iskola érdekel". Azta. Bárcsak fele ennyire érdekelne a suli. Aztán ledöbbenve elmentem. Itthon megírtam a srácnak, aki megköszönte a segítséget. Amúgy ezzel kapcsolatban van egy nagyon vicces sztorim. Szóval éppen beszélgettem facebookon Csengével meg a föci tanárommal (megbeszéltük hogy holnap mikor menjünk fel az irodájába Rachaellel). Na, és akkor Csenge mondta, hogy küldjem el neki ennek a srácnak az adatlapját, én meg hirtelen majdnem a föcitanárnak küldtem el... Az milyen gázos lett volna már. Itt szakadtam utána, mert elképzeltem hogy mit írt volna rá tanárúr. "Ez kicsoda Szandra???"

Irodalomra valami helyettesítő tanár jött be. Fogalmam sincs mi van ofővel. Óra elején odamentem Klaudiához (egy másikhoz) és kifizettem a pizzát, de ezt így jelentés közbe, szóval rámszólt az a tanárnő, hogy ne most fizessek és álljak be a helyemre. Szóval vagy 3 percet várni kellett miattam az osztálynak, mert ha már ott voltam akkor ki is akartam fizetni, aztán míg visszabotorkáltam a terem egyik végéből a másik végébe... Tök vicces volt ahogy így mindenki figyelt. Amúgy egész jó volt ez a tanárnő. Igaz voltak pár furcsa dolgok. Például nem tud normális jegyzetet diktálni, csak random szavakat dobál meg írkál fel a táblára, sőt, még rajzol is, amiket elvileg nekünk is le kellett volna, de én nem rajzoltam le. A másik fura dolog meg az volt, hogy a versolvasásnál annyira beleélte magát, hogy nagyon koncentrálnom kellett, hogy el ne röhögjem magam. Így suttogott maga elé meg közbe mutogatott. Tök vicces volt.

Szünetbe Rachaellel elmentünk a föcitanárhoz, de nem volt ott az irodába, szóval mentünk is vissza a teremhez. Így át tettük az egészet holnapra, mert a 20 perces szünetbe én mondtam, hogy nem érek rá (Boldival akartam lenni), suli után meg neki ment a busza. Angolon kivetítette tanárnő a jegyeket, és Damjánnal ugyanúgy állunk: 4,5, sőt, ugyanolyan jegyünk van, annyi különbséggel, hogy neki pár ötössel több. De neki is úgy van, hogy van csomó ötös, egy négyes meg egy egyes. Nekem szintén. Szóval megengedte, hogy holnap javíthassunk, és konkrétan bármit kérdezhet. Fasza. Leginkább ilyen igeidők lesznek meg ilyenek, azokba meg nem vagyok túl jó, de majd odateszem magam. Csak kapjak levegőt. Ja, amúgy holnap nem is lesz angol, szóval a holnapi hittanról elmehetek és beülhetek tanárnő egyik angolórájára. Megnéztem, és a 10.C-sekhez fogok beülni. Ez engem a legkevésbé se hat meg. Ha két órával később írnám, akkor Danival lehetnék. Ami szintén nem érdekel, de azért tök jó lenne. Amúgy mikor Daniról írkálok, azt ne úgy vegyétek, hogy jaj, megvagyok halva érte meg ilyenek. Tényleg csak tök szivesen megismerném meg összehaverkodnék vele, mert olyan kis kedvesnek tűnik meg minden.

A számviteli nagyrésze unalmasan telt, egészen az óra utolsó 10 percéig, ugyanis a pizzát intéző Klaudia (ugye a másik) hirtelen felordított, hogy "megjött a pizzánk, lemehetek a portára?". Ezek után senki sem figyelt a tanárnőre, mindenki a pizzákat várta. Amik aztán meg is jöttek. Kaptunk 2 kólát is ajiba, mert valami 13 ezret fizettünk összesen. Tanárnő mondta, hogy "viselkedjünk, különben kihajítja a pizzákat az ablakon". Erre az osztály egyik fele, akik ugye nem velünk vannak matekon, ott mondogatták, hogy "csak nyugodtan". Pff. Féltékenyek csak. Kicsöngetés után kezdtek kissé bonyolodni a dolgok. Elősszöris tesi következett, így az osztály azon része, akik a másik matekcsoportba vannak, ők mentek normálisan tesire. A másik csoportot, azaz minket pedig elkért a matektanárnő tesiről, és megbeszéltük, hogy a porta előtt találkozunk, majd együtt elmegyünk a koliba. Így hát lesétáltunk a portához és a portával szembeni padokra lepakoltunk meg leültünk. Aztán hirtelen megjelent Boldi mögöttem, szóval vele lementem az alagsorba. Gondoltam tuti majd csak szünet végén megy fel a csoport a koliba, addig el leszek Boldival meg minden. Mert a koliba csak kulccsal lehet bemenni, és ha nincs kulcsod, akkor baszhatod. Szóval a táskámat otthagytam és lementem Boldival az alagsorba. Ott tök jól elvoltunk meg minden. Egyébként az egyik szünetbe, már nem is tudom melyikbe, lementem hozzá és ott voltunk az ő osztályánál. Hát én teljesen kikészültem. Egyszerűen annyira jól nézett ma ki. Lehet a haja miatt. Az elején tényleg nem tetszett, de egyre jobban bejön. Plusz full feketébe volt, ja, meg tesi után volt, szal így ömlött róla a víz, bevoltak durranva az izmai, szóval teljesen kivoltam készülve idegileg. Az alkarján kidagadtak az erek, ami az egyik gyengepontom, szóval azokat bámultam meresztett szemekkel, meg ilyen félpercenként közöltem vele, hogy mennyire jól néz ki. Itthon skypeolásnál is mondtam neki, hogy "hihetetlen vagy", mire megkérdezte, hogy "miért", én meg mondtam, hogy "hát mert annyira szép arcod van, annyira helyes, hogy az felfoghatatlan." Tök zavarba jött. De ez az igazság. Egyszerűen áá.. tökéletes... komolyan mondom.. Nekem az.. Visszatérve az alagsorra. Ja hát igen, elvoltunk meg minden, aztán becsöngetéskor megláttuk, hogy a matekcsoportom már nincs ott, szóval pánikolva fogtam a táskát és rohantam fel. Boldival elköszöntünk a lépcsőfordulóba, utána meg elmentem a koli fele, de nem volt ott senki. Megláttam az egyik Dórinak a pasiját, szóval megkérdeztem tőle, hogy nem tudja-e hogy hol vagyunk (?), mire mondta, hogy valahol a koliba. Oda is mentem, csakhogy oda kulcs kell ugye, és pont kaptam volna elő a telóm, hogy valahogy értesítsem Csengét, hogy elvesztem, amikor ő pont odaért az ajtóhoz a kulccsal. Nagyon vicces volt. Kurva jó volt az időzítés. Egy ideig nem bírta kinyitni az ajtót, szóval ott röhögtettem azzal, hogy fogtam a táskámat és eljátszottam mintha nekivágnám az ajtónak, meg így dörömböltem rajta, hogy "engedj be te szemétláda". Kiderült, hogy ők már ott nagyba kajáltak, szó szerint csak én hiányoztam onnan. Tanárnő megkérdezte őket, hogy "ki megy megkeresni Szandit?", mire ugye Csenge jelentkezett, és belegondoltam, hogyha ő pl. nem jött volna ma suliba, akkor kurvára leszarták volna hogy hol vagyok. xD Ezen röhögtünk is Csengével egy csomót, hogy akkor ott dörömbölnék egész órán az ajtóba meg ilyenek. A pizza nem volt a legjobb, de hát a pizza az pizza, szóval 4 szeletből kettőt megettem, a másik kettőt meg félretettem Boldinak. Az óra negyrészében Csengével röhögtünk a szokásos faszságainkon illetve a tükörbe nézve ott panaszkodtam neki, hogy "egyszerűen borzalmasan csúnya vagyok". De kajak. Én nemtom Boldi mi a faszt lát bennem. Esküszöm. Volt egy kis balhé is, mert Vivi, Jedló meg Rebeka valamin olyan szinten elkezdtek röhögni hogy az elképesztő. De így sipítva. Nagyon hangos volt, rendesen megfájdult a fülem tőle. Szóval ők ott sikítozva röhögtek, a többiek meg mind üvöltötték, hogy kuss legyen. Csengével csak külső megfigyelőként vettünk részt a történésekben, majd arról beszéltünk, hogy mi röhöghetünk akármennyire, sose jön ki hang a torkunkon, csak ilyen némán, artikulátlanul csapkodunk. (Ami szerintem a jobbik eset.)

Ezután nekem már nem volt több órám, szóval a nagy pizzásdobozzal ott jártam a folyosókat. Csengének még maradt egy szelet, én meg ugye Boldinak elakartam vinni az enyéimet. Csenge elment órára, én meg beálltam azzal a teremmel szembe, ahol Boldinak volt órája. Kb. minden egyes elhaladó ember ránézett a pizzás dobozra, és láttam az irigykedő fejeket. Istenem, annyira fáj az orrom. Miért lettem megint beteeeg? (Azért, mert -20 fokba voltál egy fél napig, te nyomorult.) Boldival felmentünk a radiátorhoz ami a lépcsőfordulóba van, és ott ette a pizzát. Közbe jöttek fel az emberek a lépcsőn, legtöbbjük D-s, és egyszerűen tök jó fejek. Azaz a legtöbbjük. Páran mondták Boldinak hogy jóétvágyat, a legtöbbjük odaköszönt nekem meg minden... Dávid ráfeküdt a pizzásdobozra és elakarta lopni (?), Ervinnek odaszóltam, hogy "szia", mire fel se nézett a telójából, csak bólintott egyet (?), szóval ja... Ja, és amin majdnem elsírtam magam, az a következő jelenet volt: Boldival ülünk a radiátoron. Boldi nagyokat rágva eszi a pizzát, én mosolyogva nézem. Aztán fent a lépcsőn hirtelen megjelenik Gergő, és int egyet Boldinak, hogy bementek. Ezután Peti is eljátszotta ugyanezt. Igen, ezen sírtam el magam majdnem. Hát milyen jó fejek??? Kajak. Ott mondtam Boldinak, hogy dejó fejek, mire ő is mondta, hogy ugye? Teljesen megérintett ez a jelenet. 

Elköszönésnél Boldi tök arin megköszönte a pizzákat aztán felment. Én ezután lementem az aulába, csakhogy.. ja igen, Rachael. Róla nem írtam még. Szóval ő egész múlthéten beteg volt, így amikor megbeszéltük ezt az egész pizzázást, nem volt ott. Felvetődött, hogy mi legyen vele, hogy most akkor ő is enni fog vagy nem? Erre azt mondta a matektanárnő, hogy akkor neki ne szóljunk, őt küldjük el tesire az osztály másik felével. Ez szerintem írtó nagy köcsögség volt, de hát ez van. Így Csengével megbeszéltük, hogy kerüljük Rachaelt a pizzánkkal, nehogy megsértődjön vagy ilyenek. Erre én lementem az aulába ahol Rachael ott ült egyedül a padon, és már csak mellette volt hely, én meg nem akartam hülyét csinálni magamból hogy hirtelen hátat fordítok és visszamegyek, szóval odamentem és leültem mellé. Ott ültem kb. 40 percen keresztül néma csöndbe, mert Rachael egyszerűen szarba se vett. Régebben azért néha eldumálgattunk, most semmi. Hát, ez van. Viszont egyszer hirtelen felémfordult, és ilyen bánatosan megkérdezte, hogy "én miért nem mehettem pizzázni veletek?" mire majdnem megszakadt a szivem, mert olyan szomorúan kérdezte meg minden. Én meg most mégis mit mondhattam erre? Nagyon kínos szituáció volt. Összedadogtam valami "nem voltál itt mikor rendeltük" féle dolgot, mire összeráncolt szemöldökkel, amolyan "ahaaaaa, ok" fejjel elfordult. Szegény.

Kicsöngetés után miután már Rachael elment, odajött Csenge, Vivi, Roli, Balázs meg Boldi. Kb. egyszerre. Elősször odajött Balázs, aki szinte rámült. Megkérdezte, hogy "barátodra vársz?" mire mondtam, hogy igen. Erre fogta magát, felállt és elment, de előtte így megcirógatta a tarkómat. (?) Aztán jött Csenge meg Vivi. Csenge majdnem szétverte a fejem, mert ráraktam a pizzásdobozt a radiátorra, és szerinte emiatt elszáradt a pizzája. Vivi beszélt valamit, de nemtom mit, aztán megjött Boldi is aki leült mellém. Alighogy leült, elhagyta egy szép hosszú káromkodás a száját, mert már jött is az angoltanára. Ez nagyon nem hatotta meg, még vagy öt percig ott ült. Aztán odajött Dávid, aki tökre felbaszott. Ott kérdezgette, hogy miért maradtam ott a suliba ilyen sokáig, ha csak 6 órám volt. Erre mondtam neki, hogy a buszom miatt, mire azt mondta, hogy "de hát van vagy 600 busz". Nem akartam ott elkezdeni magyarázkodni, hogy " de ez kivisz a ház elé!!", szóval csak ültem ott és lestem. Erre elkezdi: "te most kajak Boldizsár miatt maradtál itt ennyit?" mire mondtam, hogy "nem, mondom hogy a busz  miatt". De amúgy meg ha Boldi miatt is maradtam volna, akkor mi a lófasz van? Mintha eddigi életem során nem vártam volna Boldira 1 órát. Annál jóval többet is, basszameg. Aztán el kellett köszönnünk Boldival, de előtte odaszóltam Dávidnak, hogy forduljon el, mert tök kellemetlen volt hogy ott nézett. Boldival a csók közbe meghallottuk, ahogy Dávid ott izél, hogy "juuuj", szóval beleröhögtünk a csókba, tök vicces volt. Aztán elmentek. Időközbe odajött Roli, Vivi elment, Panna meg odajött, illetve Csenge is ott volt. Ettük a vaniliás karikát amit a matektanárnőtől kaptunk, azaz Csenge kunyerálta ki, és csomót röhögtünk, mert Roli kérdezte, hogy ki az a Rachael, mire mondta Panna, hogy "hát...biztos tudod ki az.. elég feltünő". Csengével ezen annyira röhögtünk, hogy majdnem meghaltunk. Mert Rachael kicsit ducibb, maradjunk annyiban. Meg elmeséltem nekik a kínos beszélgetést Rachaellel, mire elkezdi Panna: "szegény biztos azt hiszi, hogy azért nem engedtük hogy pizzázon velünk, mert kövér". Hát nekem ilyen eszembe se jutott, szóval annyira röhögtem, hogy rendesen megakadt a vaniliás karika a torkomon, és vagy 5 percen keresztül köhögtem és fuldoklottam. Aztán Csenge véletlenül kiverte a kezemből a vaniliás karikát, majd 3 perccel később én teljesen véletlenül levertem a pizzásdobozt és kiesett belőle a pizzája. Nagyon vicces volt. De kajak véletlenül csináltuk mindketten.

Ezután mentünk a buszmegbe. Ott ettük tovább a vaniliás karikát meg beszélgettünk, közbe csatlakozott Vivi, Panna meg elment. A faluba leszálltunk Vivivel és megvártuk a következő buszt ami kivisz minket a ház elé szinte, közbe megint szóbajöttek ilyen szex dolgok, hát Vivivel kajak nem lehet másról beszélni. Nem tudom hogy bír ennyit dumálni arról a témáról. Én általában meg se szólalok, csak hallgatom hogy miket mesél tágranyílt szemekkel.

Itthon első dolgom volt fürödni, aztán csak szenvedtem. 11 óra lesz, szóval megyek, mert holnap nulladik. Ezaz. Bárcsak itthon tudnék maradni.. Ajj. Amúgy ma unalmamba visszaolvastam egy 2015 októberi bejegyzést, szóval ez egész új. Idézem:

 

"Néha csinálok amúgy olyat hogy tök random bejegyzésre rámegyek és beleolvasok. És tegnap rákattintottam egy 2013. októberi bejegyzésre, szóval pont két évvel ezelőttire, és ezt írtam benne:

"Pedig annyira szeretném... annyira nagyon akarom.... látni hogy rámnéz, hozzám beszél, röhög a vicceimen satöbbi.. Úristen, hát már akkor elalélnék, ha csak rám mosolyogna.. :("

És ezen majdnem elkezdtem bőgni mikor olvastam. Két évvel ezelőtt ezt írtam. Bárcsak tudtam volna akkor azt amit most tudok, hogy ez valóra fog válni... Hihetetlen. Tényleg nagyon fura, mert nekem így a köztes állapot valahogy kimaradt. Az ahogy jóba lettünk. Nekem csak az van meg hogy az elején egyáltalán nem voltunk semmilyen viszonyba aztán a következő dolog amire emlékszem, hogy már jóba vagyunk. Most meg már kurvára jóba vagyunk. De hogy ez hogy történt? Hát fogalmam sincs.. Gondolom kiderülne ha visszaolvasnám az egészet. De olyan furcsa ezt visszaolvasni, hogy ezt én írtam pont két évvel ezelőtt, és rá két évvel ez be is valósult, szinte minden nap átélem ezt hogy rámnéz, hozzám beszél, röhög a vicceimen... "már akkor elalélnék, ha csak rám mosolyogna..", naponta többször is rám mosolyog, és ááá.... azóta is elájulok ha rám mosolyog, pedig 2 éve írtam ezt! És akkor még semmilyen viszonyba nem voltunk most meg már... 

Ezt is írtam régebben: "Van egy álmom. Az álmom az, hogy soha többé nem kell kémiáznom." És ezt is elértem. Hát akkor most leírom ide, aztán talán pár hónappal később ha ezt elolvasom akkor ismét írhatom, hogy "ezt is elértem": Van egy álmom. Az álmom az, hogy Boldi szeressen. Tessék. Remélhetőleg még talizni fogok ezzel a szöveggel, amit az a szöveg fog követni, hogy "elértem". Juj de izgi."

 

Szóval: elértem. Megyek sírni, sziasztok. Ezt egyébként Boldinak is beillesztettem, aki a szöveg elolvasása után 5 percig csak némán, mosolyogva nézett, aztán közölte, hogy "szeretlek". Hát, igen. Elértem...