#3442016.01.21. 23:05, szandi
Tegnap nem volt blog. DE! Ne ijedjetek meg. Nem azért, mert elfelejtettem/nem volt kedvem stb. Hanem azért, mert nem voltam suliba, szóval tök fölösleges lett volna arról írnom, hogy miket csináltam itthon, ugyanis a válasz erre a kérdésre nem más, mint az, hogy semmit. Igazából nem voltam ANNYIRA szarul hogy ne tudtam volna menni, bevallom az igazat. Mondjuk tényleg eléggé fájt a torkom és levegőt sem kaptam, illetve nem akartam újra átélni az előző napi kínszenvedéseket az órákon, ezért úgy döntöttem, hogy otthon maradok. Plusz ugye Boldi se volt suliba, szóval konkrétan minden motivációmat elveszítettem a nappal kapcsolatban. Ezt természetesen mára teljes mértékben megbántam, ugyanis mindenki tudja, hogy nekem az egyik fő célom az volt ezzel az évvel kapcsolatban, hogy egyszer sem hiányzok... Tavaly is ez volt a célom, de akkor kb. áprilisig bírtam ha jól emlékszem. Most meg??? Még csak január van!!! Tiszta búbánatba vagyok esve emiatt. Most már aztán hiányozhatok amennyit csak akarok, nem nagyon fog meghatni. Ez nagyon elkeserít. Pedig annyira menő lett volna ha egyetlen egy órát sem hiányzok idén. Hát, ez van. Kár.
Így hát a tegnapi nap teljes egészét az ágyban fekve töltöttem. Lehet segített volna ha egy kicsit kimegyek a friss levegőre, de nem tettem, így bent rohadtam a poshadt, bacis levegőbe. Ma már mentem suliba, pedig még szarabbul is vagyok, mint eddig voltam. Sőt, holnap is megyek, és érzem, hogy holnap meg még szarabbul leszek. Na mindegy.
Mielőtt belekezdenék a mai napomba, mindenkit szeretnék megkérni arra, hogy hallgassa meg Troye Sivan - for him. című számát. Hát én tegnap félálmomba meghallgattam életemben elősször, és rendesen kitágultak a szemeim, mert mondom hé, mi ez a jó szám??? Aztán ma reggel sminkelés közbe vagy hatszor meghallgattam egymás után, majd egész áldott nap ez ment a fejembe. Hát valami eszméletlen jó. Ezt a számot is hozzáírom a "Számok, Amelyeknek Szólniuk Kell A Temetésemen" című listához (majd egyszer tényleg összeírom ezeket és kirakom ide, ne aggódjatok.)
Hát, a reggelem valami förtelmes volt. Nem is a felkeléssel volt gond, sőt nem is azzal, hogy álmos voltam, hanem azzal, hogy egyszerűen nem kaptam levegőt. Ez a nap előrehaladtával egyre borzasztóbb lett, és most tartok ott, hogy egyszerűen muszáj a számon keresztül levegőt vennem, különben megfulladok. Kíváncsi leszek hogy lesz ebből alvás. Amilyen szerencsés vagyok, megmurdelek álmomba. Amúgy pár bejegyzést visszaolvasva rájöttem, hogy nem igazán tudtam egészen pár hónapig, hogy mi is az a vessző.. Egyszerűen egybeolvadnak a mondatok meg minden. Őszintén sajnálom. Én nem tudom hogy miért nem használtam eddig normálisan a vesszőket. Néha még most se tudom hogy hova kell rakni és hova nem.
A buszról leszállva elmentem a boltba és vettem egy pogácsát meg egy csokit. Ezeket a -30 fokba a buszmegállóba, egyedül el is fogyasztottam, azaz elkezdtem őket enni, mert hát éhes is voltam, meg nem volt jobb dolgom társaság híján. Eddig amúgy az volt a bajom, hogy folyik az orromból a cuccos, és kajak visszasírom azt az állapotot. Mert akkor csak szipognom kellett vagy kifújni és kész. Most már az a bajom, hogy egyszerűen nem kapok levegőt. Nem tudom kifújni se, semmi sem segít, be van dugulva és viszontlátásra, nem lehet rajta segíteni. Szóval miután nagynehezen letelt az a 20 perc, megjött a másik busz és a buszra felszállva Boldi beengedett a leghátsó ülés belső helyére. (Állítása szerint felmelegítette nekem, ami tök ari volt tőle.) Nagyon nem beszélgettünk, ugyanis itt már a végét jártam, egyszerűen nem kaptam levegőt, nem éreztem szagokat, illatokat, a torkom is kapart, könnyezett a szemem, hangom se nagyon volt, hát egyszerűen borzalmas érzés volt. Kajak minden bajom volt már. Ezek a tünetek egyébként leginkább ülve jelentkeztek. Órákon is minden bajom volt, de szünetekbe elvoltam. Fura. Mindenesetre már tökre hiányzott Boldi, mert ugye tegnap nem találkoztunk, sőt nem is skypeoltunk (túl ronda voltam), szóval jó volt végre vele lenni. A suliba elhaladtunk a 12.D-sek mellett, akik közül Dani odaköszönt, hát én tudom hogy folyton leírom és már kurva unalmas lehet, de nekem a szivem szakad meg érte. Itthon megkérdeztem Csengét fészen, hogy szerinte ha nem lenne Boldi, akkor Danival vajon lett-e volna valami, mire azt írta, hogy nem hiszi, mert Dani olyan kis félős, max akkor, ha én léptem volna. (Aztán azon röhögtünk, hogy Dani csak két szót ismer, a "szia" meg a "lehozzuk" szavakat, ugyanis eddig csak ezt a két szót hallottuk a szájából akár élőben, akár Milán vlogjaiban, és ha odamennék hozzá ismerkedni, ezeket hajtogatná folyamatosan.) Boldival ezután odamentünk a szokásos helyünkhöz, a kőfalhoz, és a következő 1 órát ott töltöttük. Az az egy óra szokásosan marha gyorsan eltelt. A vége fele elővettem a statisztikát, hogy tanuljam, mert 1. órában abból írtam javítót a kettesért, és hát mit ne mondjak, itthon sokat nem tanultam rá. Azaz elővettem meg olvasgattam a fürdőkádba, de nem mondanám túl nagy tanulásnak. Amit reggel leműveltünk Boldival az se volt a világ legnagyobb tanulása, ugyanis az elején elkezdtem én olvasgatni, aztán levágtam a füzetet egy "hát én ezt nemtom" felkiáltással. Ezután elvette ő a füzetet és olvasgatott random mondatokat belőle, és tisztára fel volt háborodva, amikor közöltem vele, hogy "én ezt nem értem", mert állítás szerint "ő felfogta". Utána levágta a füzetet a kőfalra és a füzet fölé álltunk mindketten. Ő lehajolt és úgy olvasta fel a dolgokat, közbe ugye egyvonalba került a feje az enyémmel, szóval én ahelyett hogy mondjuk figyeltem volna arra, amit mond, és mondjuk próbáltam volna megjegyezni a dolgokat annak érdekében hogy ne húzzanak meg félévkor statisztikából, ehelyett elvarázsolva, szerelmesen pislogva néztem rá. Oké, ez még nagyon nem is zavarta, ugyanúgy olvasta tovább, de aztán nem bírtam magammal és elkezdtem puszilgatni a nyakát meg simogattam a hátát stb., és itt kezdett elgyengülni, láttam rajta, majd rám is szólt, hogy "kicsim, tanulunk". (Erre természetesen felkaptam a vizet és ezután a lapokat majdnem kiszaggatva lapoztam.)
Egyébként egyszer Boldi lemutatott a földre, hogy "az mi". Odamentem, és egy telefon volt az! Gondoltam rá, hogy benyúlom, de le volt kódolva. (Nem amúgy. Nyilván nem nyúltam volna be. (?)) Tök izgi volt, mert ott volt egy idegen teló a kezünkbe, és nem tudtuk, mit csináljunk vele. Feloldottuk amennyire tudtuk, és a háttérképen egy csókolózó szerelmespár volt, akiket mindketten felismertünk. Legalábbis azt hittük. Dani osztálytársa volt a srác, én meg rögtön arra gondoltam, na, most bemegyek Daniékhoz tesire és beviszem a srácnak a telót. Boldival azonban egy dolgot nem értettünk: az a srác még csak nem is volt a közelbe, akkor hogy került oda a telója? Boldi szerint valamelyik kilencedikes srác ellopta (ők mentek gyakorlatra és ők voltak csak arra ahol megtaláltuk a telefont). Végül annyiban maradtunk, hogy majd ha kijönnek a tesiteremből Daniék, akkor odaviszem a srácnak, hogy megtaláltuk a telóját. Aztán a szünet vége előtt pár perccel jött hirtelen két srác akik szintén gyakorlatra mentek volna, de hirtelen meglátták a telót és félrevonulva elkezdtek sugdolózni. Boldival a NAGYON feltünően súgdolózó srácokat figyeltük, akik közül az egyik hirtelen odajött és a telót felkapva ennyit mondott: "ti találtátok meg? örök hála srácok, imádlak titeket". Boldival meg csak úgy lestünk. Ezekszerint mégse Dani osztálytársáé volt. Most gondoljatok már bele. Bementem volna Daniékhoz tesire, odamentem volna ahhoz a full idegen sráchoz egy full idegen telóval, hogy "megtaláltuk a telódat". Hát hogy kiröhögött volna, te jó ég. (Am tényleg hasonlított a két srác. Mindkettőnek ilyen nagy páwa haja volt.)
Órán megírtam a javítót, de kajak alig tudtam valamit. Azaz minden kérdéshez írtam választ, de halál biztos voltam benne, hogy ezt elbasztam. Itthon egyébként közöltem anyummal a dolgokat és egész normálisan fogadta, szóval annyira nem hatott meg hogy esetleg megfogok most félévkor bukni, de nyilván örültem volna neki, ha átmegyek. Leírtam amit tudtam, aztán reménykedtem a legjobba.
Óra után a lépcsőn összefutottunk Boldival, de pont a világ legnagyobb tömege volt körülöttünk. Mi viszont mindenáron beszélni akarunk, ezért nagy nehézségek árán félrevonultunk, és mondtam neki, hogy "ment, de négyesre tuti nem", mire mondta, hogy "de, tuti meglesz". Aham. Oksa.
Ezután biosz következett. Ismét behozta tanárnő azt a műanyag babát, majd kivette a belsőszerveit és körbeadogatta. Csenge elkezdte rágcsálni a műanyagtüdőt, én meg a műanyagszivet "kitéptem" a mellkasomból és Csenge kezébe nyomtam, hogy "tessék".
Ja, meg Csenge megkérdezte, hogy milyen óránk lesz, mire én így összeszorítottam a szemem és a kezemet a halántékomra tettem, mint aki nagyon koncentrál valamire, mire Csenge hangosan felröhögött, hogy "mint egy médium". Ezután ismét az asztal alatt feküdtünk körülbelül.
Szünetbe Csenge random közölte, hogy ő felszeretné töltetni a száját (?), mire mondtam neki, hogy szivassa ki a zsírt a testéből és azt lövesse be a szájába. Nos, ez egy nagyon hülye ötlet volt a részemről, mert Csenge kb. 20 kiló, szóval semmi zsír nincs a testébe. Erre a remek ötletre Csengének az volt a válasza, hogy akkor a száján max. egy kis buboréknyi részbe lenne zsír, mert többet nem tudnának kiszívni belőle. Hát én ezen annyira röhögtem hogy majdnem bepisiltem. Ezután valahogy szóbajött, hogy akkor az arcából szívnák ki a zsírt és ilyen nagyon vékony arca lenne, én meg mondanám majd neki, hogy "de jó a kontúrvonalad, milyen palettát használtál?" mire mondaná, hogy "ez az eredeti arcom Szandi, ez nem smink". Meg a felfújt szájtól meg a vékony arctól nem tudna röhögni, szóval nála a röhögés csak annyiból állna, hogy így felkunkorodna egy kicsit a hatalmas műszája, én meg mondanám neki, hogy "Csenge megváltoztál, mostanába mintha nem röhögnél a poénjaimon". Már guggoltam körülbelül a földön annyira röhögtem, közbe meg Klaudia szúrós pillantásait próbáltam elnyelni, aki az ablaküvegen keresztül szuggerálta ahogy csapkodom a földet.
Matekon a koliba voltunk, szóval átsétáltunk a folyosó másik oldalára. Ott Daniék voltak pont, szóval nagy vígan elmasíroztam Dani előtt, aki le se szart. Én megértem teljesen. A kolis terem az ilyen 1 méteres össz-vissz szóval nagyon kicsi. Így a hangok is elterjedtek mindenhova, így tanárnőnek a szokásosnál is többször kellett rászólnia az osztályra, mert valaki mindig beszélt vagy röhögött, és ha csak halkan is, az is hangosnak hallatszott. Én közbe tanultam a törit, mert mostanába eléggé fosok tőle. Lehet azért, mert Csenge minden óra előtt rám néz és közli sápadtan, hogy "te fogsz felelni". De csak lehet. A nagy tanulás közbe odafordultam hirtelen Csengéhez, hogy mi az a propaganda, de ő sem tudta. Így beordította tanárnőnek, hogy "TANÁRNŐ, MI AZ A PROPAGANDA?" Tanárnő az tök jó fej volt szokásához híven, már éppen mondta volna a választ, amikor Luca hirtelen közbeszólt (!), hogy "matek óra van, nem a propagandáról kéne beszélni amikor nem értjük a feladatokat". Hát én nekem az állam leesett kb. egészen az első emeletig (a harmadikon voltunk). Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, szóval csak Csengével közöltem, hogy "meg fogom ütni". Ezután tanárnő nem mondta el a választ (!), hanem folytatta a feladat megoldását. Itt már fejben szőttem a terveket, olyan halál komolyan vettem ezt a visszavágást, hogy az hihetetlen. Rendesen lejátszottam fejbe hogy miket fogok mondani és hogy majd a többféle válasza közül melyikre mit fogok reagálni. Időközbe Tomi is kiakart volna menni wcre, mert kakilnia kellett (?), de tanárnő nem engedte ki, "mert még nincs vége a feladatnak". Erre Tomi azt mondta, hogy "akkor az osztály közepére szarik". Erre Csenge elkezdett mesélni valami sztorit a bátyjáról, hogy az egyszer összeszarta a szobáját (?), de egyáltalán nem figyeltem rá, mert már nagyon rákészültem a visszavágásra. Kajak annyira komolyan vettem az egészet, hogy az hihetetlen. Már rendesen remegtem. Időközbe Dorka is háborgott mögöttem, mert megkérdezte tanárnőt, hogy most akkor hogy lesz a matek érettségink (ami jövőre lesz??? kit érdekel ez most???), de tanárnő nem volt hajlandó válszolni a kérdésre addig, amíg meg nem oldjuk a feladatot. Miután végre valahára megoldottuk azt a szerencsétlen feladatot, tanárnő végre kiengedte Tomit üríteni. Ekkor Dorka beordította, hogy "persze ilyen hülyeségekre van idő, de arra nincs, hogy megbeszéljük hogy lesz az érettségi". Na, itt jött el az én időm, ugyanis ekkor szólaltam meg jó hangosan, hogy "a propagandára sincs idő". Ezen páran felröhögtek. Hát igen, ez volt a nagy visszavágás. Igazából nem ez volt a tervem, hanem valójában a feladat megoldása után rögtön közbekartam szólni, hogy "tanárnő, most hogy végre megoldottuk ezt a feladatot, aminek megoldásának a fél perces késletetése miatt valószínűleg ránk szakadt volna a plafon, eltetszik mondani, hogy mi az a propaganda?". Ezt így szó szerint bemagoltam. (TÉNYLEG nagyon komolyan vettem.) Sajna ez a tervem nem jött össze, de így is elégedett vagyok magammal, ugyanis nemcsak hogy páran felröhögtek, hanem Klaudia is rámnézett, de ilyen "úristen, ez nekünk szólt" fejjel, majd odafordult Lucához és mindketten elkezdtek ugatni valamit. Persze nem hangosan, csak ott magukba, de hát mit vártam tőlük? Az órát rendesen remegve hagytam el, szerintem tök izgi óra volt. Tetszett ez a szópárbaj. Amúgy szerintem a csoport nagyrészének le se esett a dolog, de mindegy. Én nagyon jól elvoltam. Rendesen leizzadtam meg minden.
Töri előtt leültem a padra a kedves osztálytársaim közé és a füzetet bámultam merev tekintettel. Még mindig az adrenalin hatása alatt voltam. Éppen mondtam Csengének, hogy "hát nekem most nincs kedvem megkeresni Boldit" ő meg éppen közölte, hogy "de köcsög vagyok", amikor hirtelen megláttam Boldit. Milyen ari már hogy megkeres. Én meg fullra leszartam. xd Na jó nem. Csak törit akartam tanulni. Ami persze nem jött össze, mert Boldi megjelenése után három perccel levágtam a könyvet meg a füzetet a földre. Elmeséltem Boldinak a """"szópárbajt"""" aki szerintem büszke volt rám, mert mondta, hogy "az én nőm". Hát igen. Kemény vagyok. Fél órás tervezgetés után (csoda hogy le nem írtam egy lapra az előre legyártott szöveget) remegő hangon megszólaltam, hogy "a propagandára sincs idő". Igen. Piszkosul kemény vagyok.
Boldival úgy köszöntünk el, hogy intettünk egyet egymásnak a levegőbe (?), mire Klaudia (egy másik) közölte, hogy "ez aztán a romantikus elköszönés". Amúgy előtte elköszöntünk rendesen is, csak az ajtóba intettünk egyet a levegőbe egymásnak, aztán meg el is röhögtük magunkat mindketten.
Törin nem feleltem hála legyen a drága jó istennek, szóval annak örültem. Viszont kettesre zárt le, pedig asszem valami 2,60 valamennyi vagyok. Lehet rosszul tudom. Nem müxik most az e-napló szóval nem tudom megnézni sajna.
Töri után tesi jött. Most már új tesirend van, szóval ma nem mentünk ki a szparira, hanem bent voltunk a suliba. Boldival nem találkoztunk, hanem gyorsan átöltöztem aztán az öltözőben ülve hallgattam Lilla kifakadásait, aki minden egyes bejövő emberrel közölte, hogy "Ádám fogyatékos, mert májusba akar nyaralni menni, amikor neki iskola van", vagy valami ilyesmi. Előttem Lilla ugye teljesen kikelt önmagából, a jobb oldalamon Klaudiát hallgattam, aki Lucának magyarázott, de esküszöm minden második szava "Viktor" volt (mondjuk neki általánosságban is az), a bal oldalamon meg Betti ácsorgott, de úgy, hogy öltözésnél direkt útba legyen, nehogy véletlenül elférjek. Yee. Ezután úgy döntöttem inkább ki megyek, különben az öltözőben lévő lámpára fogom felkötni magam rövid időn belül. Éppen a tükörbe bámultam egyre jobban ragyásodó képemet, amikor Fruzsi megkérdezte, hogy "neked mióta van palid?". Nem tudom mennyire ciki az, ha azt írom, hogy rögtön rávágtam, hogy 1 hónap 11 napja, de hát na.
Tesin végre tanárnő volt, aki mondjuk teljesen kiborult, de mindegy. Mert megint ilyen fogyatékos talajgyakorlatokat csináltunk, aztán mindenki csinált mindent, csak szarul. Csabi például minden feladatnál csak szaltózott egyet hátrafele, tanárnő meg ordított, hogy "ez a nullával egyenlő". Aztán mikor Csabi végre hajlandó volt egyet gyertázni, de nagyon nem jött össze neki és eldőlt (?), akkor meg azt ordította tanárnő, hogy "hát igen, nulla hasizom, nulla hasizom", Csabi meg ennek örömére bukfencezett egyet. Ja, meg amikor tanárnő megmutatta hogy mit kell csinálni, valamelyik tébolyult osztálytársam elkezdett azon röhögni, hogy tanárnőnek hogy szállt a haja bukfencezés közbe (?), mire tanárnő ismét kiborult, és ott magyarázta, hogy "lehet csak röhögni, majd én is röhögve írom be az egyest meg a szaktanárit".
Valamiért tanárnő az osztály legkisebb tagját, azaz engem küldött be többek között hogy hozzak ki egy 50 kilós matracot. Hálisten H. Vivi segített, különben tuti ott lapít ki az a méretes matrac. Volt vagy 8 matrac, mindegyik mögött 2 ember. Én Nikivel kerültem össze, hát igen, nem a legkedvencebb emberem ezen a földön. Kicsit akartam csak szájbakúrni amikor visítva elémvágódott és közölte, hogy "ő fog elsőnek menni". Ezután röhögött egyet, én meg visszaröhögtem, de olyan szarkasztikusan, hogy még a mellettünk álló Réka is odanézett. Ezután meg Niki miatt még helyet is kellett cserélnünk Csengével meg Rékával, csak hogy ő Vivi meg Patríciához legyen közel. Mintha nem lenne teljesen mindegy hogy kik vannak mellettünk miközbe bukfencezünk. De nem. Nem mindegy. Ezen múlik az, hogy hogyan alszik ma éjjel. A legtöbb feladattal nem volt gond, gondolok itt a következőre: előrebukfenc. Hát igen. Ennyi. Ennyi az össz. A többivel mind adódtak gondok. Most nem fejteném ki ismét hogy mennyire nem tudok hátrabukfencezni és hogy gyertyaállásnál a tokám majdnem kilapította a fejemet. Nem. Nem akarok negatív dolgokról írni. Inkább írnék a pozitív tapasztalataimról amik a mai testnevelés órán értek. Ugyanis FEJENÁLLTAM! Tudjátok, egyre több olyan dolgot teszek meg mostanába, amiket eddig nem tettem meg. Ebbe se folynék inkább bele, köszönöm szépen. Viszont eddig rettegtem a fejenállástól, egyszerűen meg se próbáltam, mert féltem hogy ott törik ketté a gerincem vagy törik le a fejem a nyakamról. Erre ma? Ott rugdostam a levegőt mint valami kiscsikó. Nikinek kellett volna egyébként segítenie megtartani, de leszarta a pofámat. Végül szóltam neki, hogy hé, társak vagyunk, jó lenne ha segítenél és megfognád a lerágott körmű mancsaiddal a kidolgozott vádlimat, hogy ne boruljak fel. Előtte közöltem vele, hogy "lehet, hogy hányni fogok", mire csak annyit mondott, hogy "oksa". Amúgy ő ilyen nagy táncos meg tesis, szóval vagy három percen keresztül állt fejen meg ilyenek. Hát már én untam helyette. Na mindegy. Aztán megfogta a lábam meg minden, és fejen álltam! Még sose álltam fejen. De most igen. Viszont a szemeimet nem mertem kinyitni, és közbe elmondtam egy üdvözlégyet, de akkor is fejenálltam. Utána könnyeimmel küszködve ugrálgattam, majd közöltem Csengével is, hogy "FEJEN ÁLLTAM!!", aki közölte halál nyugodtan, hogy "aha, láttam". Ezután ez még kétszer megismétlődött csak már a bordásfalnál, és akkor Réka meg Csenge segített mert Niki elhúzott tőlem jó messzire. Amikor visszavittem a matracot a szertárba, odafordultam tanárnőhöz (aki még mindig tiszta ideg volt és egy pillanatig féltem hogy esetleg nekemtámad) és közöltem vele, hogy "fejenálltam" és hogy "ez életem legszebb napja", mire ott röhögött.
Tesi után mentem fel a szekrényekhez, amikor Boldi jött velem szembe. Megint nem vett észre, pedig még egymásra is néztünk, de aztán a köszönés után csak leesett neki, hogy a nője vagyok, így röhögve felkísért a szekrényemhez. Közölte, hogy "le fog fogyni a sok lépcsőzéstől", és ezt nem tudom hogy értette, mert ennél jobban már nem nagyon tud hova fogyni. Egyébként 80 kiló (ja bocs, már 81), de esküszöm vagy 50-nek tippelném. Hát igen. A sok izom. Egy deka háj nincs rajta én mondom. Ja, erről jut eszembe. Milán valamelyik vlogjába a minap csinált egy interjút Viktorral, Klau pasijával... Hát ne tudjátok meg mennyire akartam kiszúrni a szemem egy villával miután megnéztem a videót. Szinte az egész videó abból áll, ahogy Viktor meséli hogy ő hány kilóval kezdte az edzést és most hány kiló, meg "pirított tésztát evett ma ebédre, meg egy kis zabot reggelire". Mikor Milán meg megkérdezte tőle, hogy miért edz, ezt válaszolta, idézem: "hogy jól nézzek ki, mint mindig". (?????????????????????????)
Boldival közöltem a szekrényemnél, hogy fejen álltam, de vagy százszor, mire megdicsért, hogy ügyes vagyok, de vagy százszor. Ezután leültünk a suttogóba és ott beszélgettünk meg ettük a pogimat, elmeséltem neki háromszor hogy hogyan is történt az az ominózus fejenállás meg minden. Boldinak amúgy eszméletlen jó illatú az arca. De nem azért mert rak rá valamit vagy ilyenek. Egyszerűen a bőre annyira finom illatú hogy én azt szagolgatom egyfolytába meg ott puszilgatom az arcát ész nélkül. Rohadt módon idegesítő lehetek, de leszarom, annyit vártam ezekre, hogy nem nagyon tud érdekelni ha idegesíti. Amúgy valahol most kezd leesni a dolog. Igen, 1 hónapja és 11 napja vagyunk együtt, és kb. most kezdem úgy felfogni hogy mi van. Még mindig nem teljesen, de már valamennyire kezd leesni, szóval néha amikor együtt vagyunk csak nézem hitetlenkedve és nem tudom felfogni, hogy ez igaz.. Erre a témára még visszatérek valamikor, amikor majd tényleg felfogtam mindent (talán pár év és megszokom.)
Ezután ő ment törire én meg ügyvitelire. Ügyvitelin dogát írtunk, én meg a doga befejezése után kiakartam volna menni wcre hogy rendesen kifújjam az orrom, de tanárnő nem engedett ki. Pedig eddig mindig mindenkit kiengedett, de most azt mondta, hogy "befenyített kicsit". (?) Hát nem értem hogy most ezért miért nem mehettem ki wc-re, de mindegy. Meg fel volt háborodva amikor első órába valaki ivott órán. Már nem azért de.. 11 éve járok suliba de még mindig nem értem miért nem lehet órán inni.. Az oké hogy enni nem.. De inni??? Hát haljak szomjan? Vagy essek össze??? Miért ne ihatnék? Meg azt birom mikor ilyenkor mondják, hogy "ők sem isznak". Hát igyanak. Ki a fasz mondta hogy ne igyanak? Mit bánom én ha most megáll fél percre az óra és iszik egy kortyot? Az se érdekelne ha ott ebédelne meg.
A doga amúgy egész könnyű volt, szóval azzal nem volt baj. Ja, és óra vége fele közölte, hogy kijavította az első órában megírt dolgozatokat. Nekem azt akarta mondani, hogy megvan a kettes, de helyette azt mondta, hogy kettes lett a doga, szóval teljesen ledöbbentem, hogy na ne, akkor nincs meg a kettes átlag, mire mondta, hogy "jaa nem, négyes lett a dolgozat, szóval megvan a kettes", én meg tökre megörültem neki. De hogy hogy a rákba lett négyes azt nemtom. Ezután megint olyan pletykás játékot játszottunk hogy tanárnő elmond egy sztorit és tovább kell adni, aztán a végén egy full nagy hülyeség jön ki. Hát én ezt a játékot múltórán se élveztem és most se élveztem, nem értem most ennek mi a lényege, mindenesetre óra után robogtam Boldi terme elé, hogy közöljem vele a nagyszerű hírt (és mert megbeszéltük, hogy ott talizunk). Amikor kijött, elmondtam neki, mire megölelt, megcsókolt és közölte, hogy ügyes vagyok. Jut eszembe, itthon még nem is közöltem anyámmal hogy nem bukok meg. Ja. Upsz. Amúgy Boldinak meséltem ugye hogy mikor kémiából álltam szarul tavaly évvégén, az volt a nagy álmom, hogyha átmegyek akkor mondom neki hogy "kettes lettem!!" ő meg megölel. Tudjátok. Sokszor írtam le ide is. Na és amikor tavaly évvégén nem buktam meg, ugye mentem hozzá nagy vígan hogy elmeséljem neki és vártam az ölelést, mire kaptam egy pacsit, és tök csalódott voltam miatta. Most meg mikor mondtam neki hogy meglett statisztikából a kettes, ugye megcsókolt meg minden, aztán mondta, hogy "ja várj, mégse, adj egy pacsit". :DD
Ezután felmentünk a suttogóba és még egy pár percet együtt voltunk, aztán jött is az angoltanárom. Közöltem a tanárnővel, hogy tegnap ugye nem voltam szóval nem tudtam megírni a javítót, és hogy most akkor négyes leszek vagy javíthatok-e most? Javíthattam, hát kaptam két feladatot és a szavakat kellett megfelelő igeidőkbe rakni. Szerintem egész jól ment, majd meglátjuk. Ezenkívül Rachael mesélt az amerikai iskolákról, de esküszöm ha nem most beszélünk erről huszadjára, akkor hülye vagyok.
Kicsöngetés után kimentem a teremből és felnéztem a lépcsőkre, ahol kiszúrtam Csengét. Neki integettem, aztán mentem tovább, amikor a lépcsőfordulóba Boldi rohant le. Hát igen. Ott volt Csenge mellett, és őt észre se vettem. xdd Hittan előtt elvoltunk még egy kicsit az 5 perces szünetbe, aztán mennem is kellett órára. Itt közöltem tanárnővel, hogy tegnap nem voltam, szóval nem írtam dogát, mire mondta, hogy akkor megírom most. (Így ma írtam 3 dogát!!!) Beültem Csenge elé és megírtam kb. 10 perc alatt. Az elsőt IQ-ból megírtam, a másodikat Csenge lesúgta, a harmadikhoz meg mindketten hülyék voltunk, szóval azt hagytam. Ezután visszaültem a helyemre és azon röhögtünk Csengével, hogy valamiért kidugtam a nyelvem hegyét. De csak a hegyének a hegyét, szóval ilyen fél mm látszódott a nyelvemből. Ezután valamiért mondta, hogy milyen vicces lenne, ha ilyen kígyónyelvem lenne (?), én meg mondtam, hogy az is vicces lenne, ha ilyen nagy vastag, hosszú nyelvem lenne, és rátapadna mindenre. Mert akkor rátapasztanám a faliórára és odahoznám a padra, hogy megnézzem mennyi az idő. (?) Én ezen olyan jól elszórakoztam, hogy már folyt a könnyem. A betegségem legnagyobb hátránya, hogy nem tudok rendesen röhögni, mert közbe fuldoklok. Ettől függetlenül röhögök ugyanúgy, szóval a vége az lett, hogy köhögtem meg röhögtem egyszerre, már a könnyem is folyt meg a taknyom is, egyszóval egy roncs voltam. Ilyen állapotokba csapkodtam a padot, Csenge meg már azon röhögött, hogy hogy röhögök. Csengével a beszélgetéseink 98%-a röhögésből áll, de ezt egyikünk se bánja. Az a legviccesebb, hogy ő nem is tudja mennyire vicces az, amiket mond, és ő általában nem is azon röhög, hanem azon, ahogy én röhögök.
Óra után Boldival faszául kikerültük egymást, de végül megtaláltuk egymást, szóval ott voltunk vagy negyed órát a suliba. Nekem már nem volt több órám, a buszt vártam, neki meg inventora volt vagy mi, és az olyan, hogy bámikor kijöhet onnan. (?) Beszéltünk a hétvégéről is, hát szerintem még mindig hanyagolni kéne ezt a mostani hétvégét aztán majd jövőhéten csapatjuk. Ezt még mindig nem beszéltük meg, szóval ez még kérdéses, mert ő nagyon szeretne találkozni, és én is, higyjétek el, de egyrészt beteg vagyok mint a szar, másrészt meg talán így jobban megkedvel az anyukája, ha nem lógok folyton Boldin. Vagy mi. Leginkább a betegség miatt nem akarok most, mert kajak haldoklom. Én mondom. Sose gondoltam még bele hogy mennyire jó érzés levegőt kapni. Majd ha meggyógyulok, megbecsülöm. Minden egyes levegővételt megfogok becsülni, esküszöm.
Na, itthon nem volt semmi, szal megyek aludni. Holnap csak 3 rövidített óra lesz megtartva, szóval 10-kor végzünk. Boldival ettől függetlenül bemegyünk nulladikra (lehet niytva se lesz a suli). Majd jövök holnap. Valamikor, valamivel. Jóccakát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó