Igen, igen, tudom. Nem írtam csütörtökön. Pénteken meg azért nem, mert ugye nem volt suli. Szóval igen, megszegtem a szent törvényt miszerint minden sulis nap írok. Hát, sajnálom. Tök fosul érzem magam miatta. Sok minden nem történt, elég uncsi nap volt szóval sok mindenről nem maradtatok le meg semmi, de akkor is, mi van, ha majd 20 év múlva arra gondolok: hé, mit csináltam vajon 2016. január 28-án? Hát, akkor nem fogom tudni. Na, mindegy, bele is kezdenék akkor a mai napomba, mert ismételten fáradt vagyok mint egy ló (?), és mennék már aludni. Mondjuk még csak 5 óra van, de mindegy. Miután ezt gyorsba megírtam, takarodok aludni egy-két órát, aztán skype Boldival és alszok tovább. Most ő csinált vlogot nekem, szóval azt fogom megnézni skypeolás közbe. Kicsit csaltam és belenéztem, hát kezd kicsit elegem lenni hogy folyton a tokámat veszi. Kissé zavaró visszanézni az ilyen közeli felvételeket a mozgó, hájas tokámról..
Boldi egyébként itt aludt szombaton. Tesóm meghívta ugye a farsangjára, de ő dolgozni volt így nem tudott eljönni. Helyette este 9-kor elhozta az apja (nem volt túl boldog miatta, mármint az apja), és másnap 3 körül ment, ha jól emlékszem. Lol, ez tegnap volt, és nem emlékszem. Természetesen írtózatosan jó volt Boldival lenni. Nem voltak itthon anyuék, csak tesóm, őt meg kizártuk, szóval tök jól elvoltunk. Egyszerűen annyira szeretem Boldit. Tényleg. És minden találkozásunk után csak mégjobban szeretem. Hihetetlen. Már lassan fáj, hogy mennyire szeretem. De tényleg. Néha így nem tudom feldolgozni ezt a sok érzelmet és sikítani tudnék. Nagyon fura. Persze eddig is szerettem, hát már évek óta szeretem, de most valahogy még annál is jobban, pedig nem hittem volna, hogy olyan lehetséges. 
Belefolynék a hétvégébe szívesen, de nem hiszem hogy az blogtéma lenne, szóval inkább áttérnék a mai napra. xD A lényeg, hogy majd ha ezt visszaolvasom pár év múlva, akkor ennyiből tudni fogom, hogy miről van szó: csapó1-2 (Amúgy lehet hogy nem. Lehet hogy majd összezavarodott tekintettel bámulom a képernyőt percekig.)
Szóval akkor a mai nap. Reggel ahogy felkeltem, tudatosult bennem, hogy kurvára álmos vagyok, és elhatároztam, hogy én bizony itthon maradok. Tényleg elhatároztam hogy én itthon maradok és nem mozdulok az ágyból, mégis felkeltem, mert az agyam hátsó (értelmes) zugába megszólalt egy (értelmes) hang, hogy "kelj fel". Szóval felkeltem, de esküszöm hogy eltudtam volna aludni állva. Ugyanis Boldival ismételten alig aludtunk valamit, max. 4-5 órát aludtunk és az se volt részemről valami nagy alvás. Amúgy egyszer reggel kimentem a wc-re, és mikor bejöttem, én csak álltam ott egy kis ideig és néztem a (rózsaszín) ágyneműmbe betakarózott Boldit, ahogy ott békésen alszik, és engem úgy elkapott a boldogság, hogy most, ahogy erre a kis képre visszagondolok, mindjárt elsírom magam. Én annyiszor elképzeltem ezt, hogy Boldi ott alszik az ágyamba, és most teljesen ki vagyok készülve. Igen, gondolom feltűnhet nektek, hogy kb. most kezdenek így élesedni a dolgok.. Még mindig nem mondom hogy teljesen felfogtam a dolgot, de már egyre jobban, ami részemről azt jelenti, hogy folyamatosan sírni tudnék a boldogságtól, mert hihetetlen hogy tényleg az enyém Boldi. Egyszerűen hihetetlen. Na mindegy. Kicsit eltértem ismét a témától. Szóval nagynehezen elkészülődtem, de az istennek se tudtam volna egy normális tusvonalat húzni, így egész nap egy félig meghúzott tusvonallal nyomultam. Nagyon örülök ennek, mit ne mondjak. Hétvégén mikor mentem tesóm farsangjára, hát olyan tusvonalat húztam hogy lemosni se akartam konkrétan. Erre most vagy fél óráig baszakodtam ott azzal a szarral. Na mindegy. Reggel mindenáron akartam enni műzlit, de nem volt már a hűtőbe tej, szóval lementem a garázsba hogy hozzak. Mert mi ott tároljuk a tejet valamiért. (?) Szóval lementem és az esőbe ott próbáltam kinyitni a rohadt ajtót, fullra eláztam mire végre beértem, de mindegy. Végülis nem számít hogy akkor vasaltam hajat meg minden. Nem számít. Ott se találtam tejet, szóval felrohantam és felébresztettem anyumat, hogy hozzon nekem tejet, mert éhes vagyok, és 10 perc múlva megy a buszom. Ő valahogy talált tejet, nem értem hogy, szóval végül ettem műzlit hajvasalát közbe. Csengével azon röhögtünk ma, hogy milyen vicces lett volna, ha a nagy sietésbe felcseréltem volna a dolgokat, és a hajvasalót kezdtem volna el enni, a műzlit meg ráöntöttem volna a hajamra. (?)
A buszon ismét elaludtam zenehallgatás közbe, és ezen sürgősen változtatnom kéne. Mármint hogy folyton alszok a buszon. Nagyon rossz. Főleg hogy miután felébredek, nem igazán tudom hogy hol vagyok és hogy mi történik éppen, ezért csak pislogok össze-vissza. Eddig nem volt ilyen problémám, tényleg csak az utóbbi 1 hónapba jelentkezett ez a gond, pedig nem változott sokat az alvásom, ugyanolyan keveset alszok, mint előtte. Na mindegy. Pénzt nem vittem, mert gondoltam félrerakom a fülesre, de én azt hittem, hogy van még a táskámba egy kis apró. Hát, nem volt, szóval nem mentem boltba. A suliba felmentem a tesicuccomért aztán az öltöző előtti padra leültem, és lestem ki a fejemből. Majd odajött Csenge és vele beszéltem. Amúgy ma nagyon komolyan kirúzsoztam magam. Általában csak egy kicsit végigviszem rajta a rúzst, de most ilyen rendesen rányomtam és full erős színe volt. De nagyon tetszett. Mert ha nem tudnátok, nekem ilyen nagy néger szám van. És szerintem egész jól mutat rajta a sötét rúzs. Amúgy lehet hogy full hülyén áll. De nekem tetszik. Igaz, hogy sokáig nem maradt fent és szinte minden órán újra kellett csinálnom, mert Boldi folyton lenyalta. (?)
Öltözés közbe tudatosult bennem, hogy Klaudia nem jött iskolába. A hétvégén lett 18 éves, szóval töltötte fel a képeket fészre a bulijáról. Chanel torta meg ilyenek. Hadd ne fejtsem ki. Viktor meg öltönybe (!) ment a szülinapjára. Sőt, a farsangra is. Mert Klaudia tesója táncolt, és megnézték, szóval jött Viktor is, amivel nincs is baj, csakhogy öltönybe jött. Olyan jót röhögtem. 
Tesin amúgy azt a 48 ütemes szarságot csináltuk, azaz én csak hadonásztam ott össze-vissza. Tavaly még tudtam, de azóta fullra elfelejtettem. Utána felmentünk a lelátóra és a gerendán kellett végigsétálni. Na, hát ezzel nem volt túl nagy baj, csak annyi, hogy ott fent hirtelen elszédültem és majdnem lezuhantam. Utána meg úgy kellett megcsinálni, hogy fel kellett ugornunk a gerendára és így előrelendíteni a lábunkat. Csak én nem tudom valamiért előrelendíteni a lábamat, sőt, lendíteni se tudom, szóval ott rugdostam a levegőt, tanárnő meg röhögött. (?) Ja, nem is mondtam még a legújabb fejleményeket. Pénteken ugye nem volt suli, én meg elfelejtettem szólni Rachaelnek. Ezt is csak onnan tudom, hogy Rachael felháborodottan rámírt aznap, hogy örülne, ha legközelebb szólnék neki. Emiatt most én lettem a közutálat tárgya, merthogy mekkora egy geci vagyok, hogy nem szóltam neki. Elősször is Dorka kérdezgetett erről az öltözőbe, de úgy tette fel a kérdést, hogy "elfelejtetted?" Nem bazdmeg, direkt nem szóltam neki. Hülye vagy? Utána tesin, miközbe ott csináltuk a felüléseket, azaz én színleltem a felüléseket, akkor meg a tesitanárnő kezdett el ott szidni minket, hogy ne legyünk már ilyenek hogy nem szólunk neki. Most átugranék nyelvtanra, ugyanis ott folytatódott a lebaszás, ugyanis ofő konkrétan engem baszott le, hogy miért nem szóltam Rachaelnek, és hogy "nem tesz jót a szerelem". Én teljes mértékben felvagyok háborodva az emberek viselkedése miatt. Ugyanis nekem egyáltalán nem kötelességem Rachaellel foglalkozni. Természetesen szívesen segítek neki ha kell, eddig akárhányszor kért valamit szívesen segítettem neki, elkísértem mindenhova, fordítottam mint az állat. Most az, hogy egyszer az X hónap alatt elfelejtettem neki szólni, hogy nem lesz suli, most az nem a világ vége. Persze, szarul érzem magam és nyilván nem direkt csináltam, de nekem egyáltalán eszembe se volt Rachael, mivel már nem is kommunikálunk szinte semmit, ugyanis egész nap a rákos telefonját nyomkodja. Mellesleg, ofő is tud minimálisan angolul, ő is simán szólhatott volna neki, tekintve, hogy ő az osztályfőnök. Meg mi van Lillával? Vagy Vivivel? Ők is szoktak beszélni vele. Miért gondolja mindenki azt, hogy én vagyok Rachael bébiszittere? Nem értem. Tény, hogy én beszéltem vele eddig a legtöbbet meg mindent én fordítok, de nehogymár most ezért engem basszon le mindenki mert egyszer elfelejtettem szólni neki. Na mindegy. Szóval ez nagyon felbaszott. Főleg mikor ofő még hozzátette, hogy "nem tesz jót a szerelem". Mivan? Ez a két dolog hogy a bánatba kapcsolódik össze??? Úgy felbaszott.
Tesi után felmentem a harmadikra. Ott közöltem Csengével a hírt, hogy nincs lóvém, szóval mondta, hogy vesz nekem kaját. Tök jó fej. Szóval lementünk a büfébe, csak rengetegen voltak, szóval ő visszafordult én meg megláttam Boldit szóval odamentem. Beszéltünk egy kicsit, odaadta a pendriveját a vlogjával aztán mentem is fel, mert becsöngettek. Tanárnő az ajtóba állt ugye, Csengével meg ott dicsérgettük, hogy milyen jól néz ma ki meg ilyenek, mire mondta ilyen zavarba jőve, hogy "jaj de aranyosak vagytok ma lányok". Tök zavarba jött, nagyon vicces volt. Órán elővettem a törit, tanárnő szeme láttára, szóval mondta, hogy menjek ki a táblához. Érthetetlen módon tudtam a feladatot, kb. 3 perc alatt meg is csináltam, szóval a feladat megoldása végén nem csak tanárnő, de még én is (és az egész csoport) lefagyva nézték a táblát. Így nem kaptam órai munka egyest. Hogy ezt hogy a bánatba csináltam, kajak nemtom. De örültem neki. Luca amúgy egész nap egyedül ácsorgott. Szar lehet ha az ember egyetlen barátja beteg. Jó, persze nekem is fura lenne meg fos ha Csenge nem jönne, mert vele vagyok a legtöbbet, de attól függetlenül odamehetnék akkor bárkihez dumálni. Lucára viszont senki nem kíváncsi... és ezt magának köszönheti.
Matek után odamentem Boldihoz a padra. Ott a nagy cuppogások hallatán Dávid odafordult, és közölte velünk, hogy "sok lesz már". (?) Törin hálistennek nem én feleltem, de egyre jobban érzem, hogy közeledik a vég. Egyébként nagyon uncsi óra volt, Niki felelt, közbe meg azt lestem, hogy hogyan bassza el szépen fokozatosan a haját. Mert az a célja hogy a sötétbarna hajából szürkét csinál. (?)
Töri után Csengével sétáltunk fel a másodikra, amikor megláttam szó szerint eőttem sétálni Boldit. Mondtam Csengének, hogy "hé, itt van Boldi", Csenge meg ott értetlenkedett, hogy "hol? nem látom, hol?" és kajak ott volt előttünk. Tök vicces volt. Aztán Boldival félreálltunk a másodikon és a C-sek között elvegyülve (?) beszélgettünk. Azaz ő tanult valamit, én meg álltam mellette. Aztán odajött Dávid röhögve, de közbe evett, szóval röhögés közbe ilyen nagy kajadarabok repkedtek ki a szájából, egyenesen felém. Gondoltam kitérek a támadás elől, így odamentem Viktorhoz, akit szerintem még idén nem is láttam. Megkérdeztem hogy hogy van meg minden, beszéltünk egy kicsit, és lehet hogy kicsit bunkóság volt otthagyni Boldit, de végülis ott volt Dávid, meg VIktor nagyon jó barátom és már nagyon rég nem láttam, plusz műtötték is meg minden. Aztán visszamentem Boldiékhoz, Boldi meg ilyen mérgesen átkarolta Dávidot, mintha ő lenne a csaja. (?) Ezután Dávid röhögött tovább, én eskü nemtudom min röhögött, de végig röhögte a szünetet, Boldival meg azon röhögtünk, hogy hogy röhög. Illetve én néha a szájából kirepülő kajadarabokra fókuszáltam, és próbáltam megfejteni, hogy az mégis milyen étel lehet. Boldi egyszer fogta magát és nagyon magához ölelt meg minden, nem tudtam mi baja van, aztán megláttam hogy ott áll Máté tőlünk pár lépésnyire, szóval rögtön leesett a dolog. Olyan vicces, akárhányszor meglátja Mátét, bekattan egy kicsit. 
Számvitel jött, ami nagyon uncsi volt. Táblázatot írtunk, közbe meg Csengével röhögtünk valamin. Amúgy nem tudom már melyik órán, de valamelyik órán nagyon röhögtünk, Zsófiék meg előreszóltak, hogy ne röhögjünk már így. Mert azon röhögtünk, hogy Csenge rábaszta a széket a lábfejemre. És tökre felvoltunk háborodva, hogy már miért ne röhöghetnénk, mikor mindeki beszélt vagy röhögött. Hát kajak, tököm ki van hogy folyton ránk szólnak. Oszt ők is beszélnek. Szánalom. Na mindegy.
Számviteli után lementünk Csengével a büfébe és vettem egy pogácsát. Közbe Tomi (Csenge kiszemeltje) életében elősször köszönt Csengének, szóval mindenki boldog volt. Nekem volt pogim, Csengének meg köszönt Tamás. Tök jó. Ezután visszamentem a terem elé egyedül, és Dórival meg Fannival beszélgettem, mert azt hiszik, hogy anyum palija az apám, én meg ott háborogtam, hogy ő nem az apám. 
Nyelvtanon ugye tanárnő lebaszott, ezenkívül ott teázgatott. Mert beteg szegény. Chh. Most nagyon felbaszott, szóval most nem birom a fejét. Nem nyelvtanoztunk, helyette mellém ült Dominika és ofővel ott vagdosták a márc. 15.-ei szövegeket, én meg a telómat nyomkodtam.
Óra után irodalom jött. Boldival ott álltunk a lépcső kiálló izéjén, aminek még mindig nem tudom a nevét. Boldi ma kifejezetten jól nézett ki, ami jó volt. Nem mintha máskor nem nézne ki jól. De ma különösebbképpen leakartam vetni magam a lépcső tetejéről. Mesélte, hogy az osztálytársának, Kevének Dominika (aki az osztálytársam ugye) ilyen szív alakba kiszívta a hasát, és hogy ez milyen fura meg gáz meg ilyenek. Hát engem nem hat meg nagyon, nem vagyok oda annyira az ilyen szivogatós dologért. Boldival megbeszéltük, hogy mi nem fogjuk szívni egymást addig amíg a másik be nem lilul, de a karmolgatás maradhat. Jól van akkor. Arról nem tudnék leszokni. Amúgy az jutott eszembe, hogy ha akarnám se tudnám kiszívni Boldi hasát, mert tök csikis, szóval ott vihogna. 
A 20 perc gyorsan eltelt szokásosan. Irodalom órán nem irodalmaztunk, mert ofő szarul érezte magát, illetve közölte, hogy elmarad az utolsó óra. Ennek annyira megörültem, hogy Csenge fülébe ordítottam, hogy "YEEAH". Boldival még így se mentünk együtt, mert ő sietett haza tanulni (?), én meg ugye azzal akartam menni amelyik kihoz a ház elé. 
Ezenkívül csináltunk Csengével közös képeket majd ki is csöngettek, mert a márc. 15-ei próbákban mi nem veszünk részt. Óra után Boldival találkoztunk még egy kicsit (utoljára), és közölte, hogy Dávid úgy hívja őt, hogy papucs. Ja nem, ezt még előző szünetbe közölte. Azért papucs, mert hogy folyton velem van. Vagy valami ilyesmi. Szal elpuhult. Vagy mi. Nem nagyon értem. Ja, amúgy előző szünetbe elment Dávid meg Boldi ofője mellettünk, és Dávid ott ordította Boldinak, hogy "PAPUCS", az ofője meg hogy "ne is figyelj rá." És ránk se szólt az ofője, hogy ne ölelkezzünk meg ilyenek. Tök jó fej. Az enyém meg ott háborgott, hogy nem tesz jót. Pff.
Angolon nem történt semmi, unalmas volt mint a szar. Rendesen a kezemen számoltam vissza az időt a kicsöngetésig. 10 percig ugyanabba a pózba állt a kezem. 
Óra után mehettem haza, de előtte még volt 20 percem, addig meg Zsófival és Csengével voltam. Zsófi egy kínai rappet mutatott, ami tök szar, de mégis jó, írjátok be youtubera, hogy Chinese Rap Full (nincs kedvem belinkelni, fél 12 van). Utána mentem a buszhoz, de a buszon ülve hívott Csenge, hogy ott hagytam a kulcsot. Na mindegy. Itthon nem volt semmi, most meg megyek aludni. Csövike. (Ezaz. Végre írtam egy normálisat. Jó érzés.)