Na, hát megint nem írtam egy ideje, de ez van. Kedden vlogoltam, szerdán, csütörtökön meg pénteken pedig nem írtam (?). Igazából nem történtek velem világmegváltó dolgok, legalábbis semmi olyan, ami miatt kedvem támadt volna írni, szóval ja. 

Tegnap valentin nap volt a suliba, ami azt jelenti, hogy lehetett kérni zenét a sulirádióba illetve leveleket írni és azokat bedobni a portánál lévő dobozba, amit majd a sulirádiósok kivisznek a cimzettnek. Reménykedtem benne, hogy Boldi valamelyiket megcsinálja nekem, úgyhogy tiszta izgatott voltam egész nap. A 15 perces szünetbe Boldival ott álltunk a harmadikon a lépcső kiálló izéjén és beszélgettünk, amikor feljött Nikó meg MM a 11.C-ből egy nagy dobozzal, amik tele voltak levelekkel. Odamentek az osztálytársaimhoz és kiosztották a leveleket, ezt én ilyen sunyiba, az üvegajtó mögött elbújva néztem, szinte már remegve az izgatottságtól, hogy vajon ki kap levelet, és vajon én kapok-e. Boldi aztán mondta, hogy ne nézzem már őket olyan izgatottan, mert már kezd bűntudata támadni, hogy ő nem írt nekem levelet. Hát fasza. Ezután kicsit elszomorodtam, de mindegy. Tök jó lett volna ha ír valami cuki kis üzenetet vagy valami. De nem. Hát akkor mindegy. De még Szilvesztertől se kaptam vagy valami. Ami mondjuk teljesen hidegen hagyott volna, de akkor is örültem volna neki. Tényleg bárkitől örültem volna egy nyomorult levélnek, ami nem tudom mennyit árul el rólam, gondolom elég sokat. Ezért nem kezdtem el hisztizni meg semmi, hát most mi van ha nem kapok Bolditól levelet, nem olyan nagy dolog az. (De azért jó lett volna, nem mondom.) Becsöngetés után Boldi ugye lement, én meg odamentem Csengéhez, akinek a kezébe volt egy levél! Úristen, hát én elsírtam magam. Komolyan elsírtam magam. Név nélkül érkezett, és ilyen tök ari dolgokat írt benne a pali, hogy "köszönöm hogy vagy" meg "van egy srác a suliba akinek mindig feldobod a napját" stb. Én meg miután elolvastam a levelet, felnéztem Csengére, ő meg teljesen ledöbbent, mert folytak a könnyeim. Aztán ordítottam egyet (?), hogy "nekem miért nem írt Boldi levelet????", majd bementem irodalom órára, ahol dogát írtunk, én viszont egyáltalán nem tudtam a dogára koncentrálni, egyszerűen éreztem hogy nyomja valami a mellkasomat, szóval doga közbe elkezdtem sírni, leginkább a levelen, mert annyira romantikus és édes volt, és olyan jól esett volna, ha Boldi is ír valami ilyesmit. Csenge doga közbe rám nézett, én meg visszanéztem rá ilyen vörös, felpuffadt szemekkel, mire elkezdett röhögni (?) meg vígasztalni, hogy ne sírjak. 
Pár órával később, angol órán kimentem mosdóba, mert éreztem hogy valami nincs rendjén, és igen, megjött, szóval most már meg van az oka annak, hogy miért sírtam el magam egy rohadt levelen. Ez egyébként suli után a pizzázóba esett le, miközbe Boldival éppen ettük a pizzát. Rendesen hallottam ahogy forognak a fejemben a fogaskerekek, aztán mikor végre összeraktam a képet, tapsoltam egyet és közöltem Boldival hangosan, hogy "HÁT EZÉRT BŐGTEM ÉN! MERT MEGJÖTT!", mire kicsit ledöbbent, de aztán bólintott egyet.
Egyébként nem mondom hogy túl boldog voltam amiatt, hogy megjött, ugyanis ott, a wc-n ülve kezdtem el átkozódni, hogy miéééért? Óra után mérgesen rohantam Boldi felé, és közöltem vele, hogy "van egy szörnyű hírem", mire azt mondta, hogy "számított rá". Az jó, mert én nem. Ő teljesen jól fogadta a dolgot, én viszont azt hittem kinyírom magam. Na mindegy. Ugyanebben a szünetben felmentünk a harmadikra a lépcsőfordulós radiátorra, és ott beszélgettünk meg ilyenek, ő meg egyfolytába az óráját leste. Csengével már reggel arról beszéltünk, hogy vajon Boldi kérni fog-e nekem számot stb. A 15 percesbe ugye nem szólt semmi nekem, levelet se kaptam, szóval már csak ebben a 20 percesben reménykedtem. Boldi egyfolytába az óráját nézte meg olyanokat mondott, hogy "nem tetszik ez nekem", én meg játszottam a hülyét, de nem vagyok hülye, annyira, szóval összeraktam a képet. Aztán becsöngetés előtt 1 perccel, amikor már lehetetlenség volt hogy lejátsszanak nekem egy számot, akkor Boldi idegesen közölte velem, hogy megfogja ölni Bedét. Ugyanis Bede olvasta fel a rádióba az üzeneteket, és őt kérte meg Boldi, hogy rakjon be nekem egy számot. Csakhogy nem rakta be, szóval Boldi ideges volt, én meg szomorú, mert tök jó lett volna, ha szól csak nekem egy szám, úgy, hogy bemondják a nevem stb. De hát mindegy. Egyébként Boldi útközbe közölte velem, hogy Justin Bieber - What Do You Mean című számát kérte nekem, mire akkorát ordítottam a folyosón, hogy szinte mindenki rámnézett. Mennyire jó lett volna már, ha hirtelen hallom hogy "Ezt Boldi küldi Szandinak", vagy valami ilyesmi, aztán meg megszólalt volna Justin! Hát én tudjátok mit csináltam volna? Elsírtam volna magam! Valószínűleg. Csenge szerint sikítottam volna egy akkorát, hogy az egész iskola meghallja. Hát az is elképzelhető. Áá, olyan jó lett volna. A kurva picsába. Na mindegy. Ez van. De azért a gondolat is szép volt. Még ha csak előző órán is jutott eszébe. (?)
Suli után Boldival elmentünk megint kajálni ugyanoda, mi már ott ilyen törzsvendégnek számítunk, még akkor is, ha csak most mentünk harmadjára. Ez volt az első alkalom, hogy egyszerre benyomtam egy fél pizzát, szünet nélkül meg minden. És ez ilyen nagy pizza, csak úgy szólok. Boldi megkérdezte tőlem, miközben éppen toltam be magamba állat módjára a kaját, hogy "ööö... izé.. a lányoknak ilyenkor jobb az étvágyuk nem?" én meg ilyen "nem látod?" fejjel néztem rá. 
Ma jön egyébként hozzám, de csak este, mert dolgozni van délután. Szóval kb. 9 körül ide ér, aztán megmondtam neki szépen, hogy nem alszunk egy percet se, mert ki kell élvezni az együtt töltött időt, ugyanis most egy hétig nem fogunk találkozni, mert megy sítáborba. Örülök neki nagyon. Pfff. Pontban éjfélkor odaadjuk egymásnak az ajikat, aztán megnézzük a másfél órás vlogomat majd Szökést nézünk stb, tök jól el leszünk, nagyon várom már. Boldival minden olyan jó. Az ajándékomat egyébként nem sikerült tökéletesre megcsinálni, de ez van, már nincs idő variálni rajta, ilyen marad. 
Ez most egy elég silány és semmilyen bejegyzés volt, de gondoltam írok már valamit. Megpróbálok többet írni tényleg, de valahogy semmi kedvem írni miután fáradtan hazaértem, mert mindig álmos vagyok és áá. De majd igyekszem megint. Tényleg.