Húú, szóval elősször kezdem a negatívumokkak, ha nem bánjátok:

- Max. másfél órát aludtam az éjjel, szóval olyan fáradt vagyok, hogy az valami hihetetlen. Képtelen vagyok a kommunikálásra, előbb a buszmegállóba Vivi kérdezte tőlem, hogy miért nem talizunk hétvégén Boldival, mire azt akartam neki mondani, hogy "szombaton dolgozik, vasárnap szülinapozik", de a vasárnap helyett folyton más napot mondtam. A végén már minden napot felhasználtam, már tiszta idegbe voltam, mert nem bírtam kimondani azt, hogy "vasárnap", de a fejembe ott volt. 

- Anyumnak ma van a szülinapja, szóval itt van nyolcszáz ember és itt hangoskodnak, szóval lehet hogy majd írás közbe annyira idegesíteni fog az egész, hogy abbahagyom és inkább megyek aludni.

Hát, ennyi negatívum lenne, szerintem ez egész jó arány hozzám képest. Elég sok mindent kell bepótolnom úgyérzem, pedig nem is írtam olyan rég, viszont elég forgalmas 2 napon vagyok túl. Leginkább a tegnapról meg a mai napról szeretnék írni, mert kedden nem volt semmi, legalábbis nem emlékszem semmire. 

Amúgy ebben a pillanatban létrejött még egy negatívum, ugyanis tesóm bejött hozzám tanulni. Jaj de jó. Istenem, ez kellett már csak ide. 

Na, akkor kezdeém a tegnapi nap fontosabb eseményeivel.

Valamiért elősször az jutott eszembe, amikor leégettem magam. Hát igen, valahogy az ilyen dolgok egész könnyen megmaradnak. Szóval a dolog számviteli előtt történt. Utána lett volna még egy statisztika gyakorlatom, de ofő elengedett, mert mondtam, hogy megyek színházba és ha időben el akarok készülődni, akkor muszáj elmennem az utolsó óráról. Így számviteli volt az utolsó. Gyorsan óra előtt odaakartam menni a szekrényemhez, hogy kivegyem a kabátomat meg a sálamat, mert kicsöngetés után konkrétan 5 percem volt arra, hogy eljussak a buszhoz. A nagy sietségbe nem néztem meg hogy milyen szám van a szekrényen, csak automatikusan odamentem az egyikhez, mert gondoltam, hogy az az enyém. (Nem az volt, hanem a mellette lévő, de mindegy.) A 45-ös szekrény helyett a 46-oshoz mentem, ahol ott állt Klau pasija Viktor, egy csomó 12.D-s illetve Dani. Szegény, pici Dani. Odamentem nagy vagányan és mondtam, hogy "bocsi, ideengednétek?" mire mondták, hogy persze, aztán Danira néztem és köszöntünk. Aztán mikor megláttam a lakatot és rájöttem hogy az nem az enyém, majd felnéztem a szekrény számára és tudatosult bennem, hogy ebből sehogysem fogok jól kijönni, láttam leperegni a lelki szemeim előtt az eddigi 17 évemet. Kínosan felröhögtem, hogy "ja, ez mégse az, ha-ha", aztán elrohantam a 45-öshöz, mire ott mindenki elkezdett szakadni (Dani is). Hát ehhez inkább nem fűznék hozzá semmit, igazából megmondom nektek őszintén, hogy én már le se döbbenek az ilyeneken. 

Aztán az óra utolsó 10 percébe én olyan idegállapotokba kerültem, hogy az elképesztő. Ugyanis Boldit előbb elengedték, és megbeszéltük, hogy ő foglal nekem helyet a buszon. Muszáj volt elérnem azt a buszt, mert oda kellett még adnom neki a táskámat is stb. Ezt elmagyarázom gyorsan. Szóval délután 5-re visszakellett mennünk a városba a művház elé, mert onnan indult a színházas busz. Ugyan azt írtam az előző bejegyzésbe hogy én tuti nem fogok Boldinál aludni meg ilyenek, mégis ez történt (ez nem túl meglepő, valljuk be). Így oda kellett adnom neki egy nagy szatyorni cuccot illetve a sulis táskámat, hogy hazavigye, mert a színház után rögtön odamentem hozzá, és így tudtam jönni ma suliba, mert ott voltak a cuccaim. Hát ne haraudjatok ha ennek így semmi értelme. A lényeg, hogy el kellett érnem azt a buszt. Az utolsó választ le se írtam, csak becsuktam a füzetet és már indulásra készen álltam, mint sokan mások is, amikor tanárnő közölte kicsöngetés előtt fél perccel, hogy most mindenki leveszi a kabátját, előveszi a füzetét és leírja normálisan a feladatot... Hát én teljesen kiakadtam... Aztán ott győzködte mindenki tanárnőt, hogy mindenki leírta tisztességesen, szóval elengedett, de ez sem volt bonyodalom mentes. Miért is lett volna az. Fel voltam pakolva mint egy szamár és úgy indultam neki a buszmegállónak. A buszra felszálltam, felmutattam a bérletemet aztán levágódtam az egyik négyes ülés ülésébe, ahol Boldi foglalt nekem helyet. Mellettem Boldi ült, velem szembe meg Gergő. A mellettünk lévő négyes ülésbe meg Dávid ült, aki kilopta a zsebemből a mentost (?). Oké, a megállónál aztán Boldi kezébe nyomtam a hátitáskám, így nála volt két hátitáska meg egy nagy Pull&Bear-es szatyor tele olyan cuccokkal, mint: 500 ml kókuszolaj. Nagyon furcsa volt táska nélkül közlekedni, csak egy H&M-es szatyor volt nálam, amibe a fontosabb dolgokat vittem, pl. smink, teló stb. Átmentem a másik buszmegállóhoz hogy megvárjam ugye a csatlakozásom, amikor rájöttem, hogy nincs a zsembembe a bérlet. A szatyorba se volt, konkrétan sehol se volt, így arra gondoltam, tuti a táskámba maradt. A buszmegállóba ott ült a padon Ervin, akivel már nagyon régóta nem beszéltem, szóval leültem mellé és meglepő módon teljesen jól elbeszélgettünk, jó fej volt meg minden, habár szegény kicsit el van tájolódva, mert megkérdezte, hogy miért nem vagyok jóba Klauékkal... ez a történet egy éves lassan, de mindegy. Aztán elkezdte szidni nekem Lucát, hogy Luca tök flegma, nem tud normálisan köszönni és folyton olyan búvalbaszott fejet vág, mire közöltem nemes egyszerűséggel Ervinnel, hogy ő is ugyan ilyen. Ezt nagyon nem vette a szívére azt kell hogy mondjam. A buszon vettem jegyet, aztán a következő megállónál felszállt tesóm is. Ránéztem, aztán kinéztem az ablakon, mert valahogy nem jutott el az agyamig hogy az tesóm, szóval egy kis fáziskéséssel ordítottam egy nagyot, hogy "KRISZTA" (ott állt mellettem). Leült a négyes ülésbe hozzánk, aztán hazafele is együtt mentünk ugye, mivel hát egy házba lakunk meg minden, Ervin meg csatlakozott hozzánk. Habár ő nem jött haza hozzánk, hanem egy bizonyos utcába lefordult, de mindegy. 

Itthon lezuhanyoztam, újra megcsináltam a sminkem, kivasaltam megint a hajam, felvettem a fekete tapadós egyberuhámat balerínával, szóval készen álltam az indulásra. Úgy volt, hogy anyum palija levisz megint a faluba, erre nem indult el a kocsi. Szóval az ott idegeskedve rugdosta a járgányt, én meg csak álltam ott mellette és kezdtem egyre kínosabbnak érezni a szituációt, mert aztán valamiért elkezdte nyomkodni a telóját, csak úgy a semmiből, de közbe ott szidta az atyaúristent meg rugdosott amit csak ért. Ezért inkább bementem. Közbe egyébként fejlemények történtek a bérlet üggyel kapcsolatban, ugyanis írtam Boldinak, hogy hozza már el, mire írta, hogy nem találja sehol a táskába. Ekkor már úgy kezdtem sejteni hogy valami nem stimmel. Aztán felhívott telefonon és mondta hogy már elindult a buszmegbe, mire mondtam, hogy itt meg nem indul be a kocsi. Valamikor ekkortájt döntött úgy drága édesanyám hogy beront és elkezd visítani, hogy vegyek fel harisnyát. Ja, hát a harisnya egyébként jó ötlet volt, nekem nem jutott volna el az agyamig, de mindegy. Viszont ezt közölhette volna normálisan is, de az ott ordított, mert én ellenálltam és mondtam, hogy nem fogok harisnyát felvenni. Aztán mondta, hogy akkor vegyek fel nadrágot, és majd a buszon átveszem a ruhát. Ezt mégis nem tudom hogy gondolta, de mindegy. Ezt a nagy ordítozást Boldi végighallgatta, szóval gondoltam elég is lesz, így belemondtam a telóba, hogy "na én ezt most lerakom", és kinyomtam. Tiszta bolondokháza volt, én mondom. Aztán kihívtak hogy segítsek lökni a kocsit (?), így ott a kis koktélruhámban toltam egy tíz tonnás kocsit. Végül csak beindult valahogy az a tragacs, szóval beültem anyum palija mellé, miközbe anyum hátulról tolt minket. Hát no comment. Utálok anyám palijával együtt menni bárhova is, mert folyton hisztizik valami miatt, most is ott motyogott, hogy "nem elég beteg anyád, áá nem". Hát igen, valószínűleg nagy hatással lesz az egészségügyi állapotára (csak náthás, de mindegy) az, ha fél percig tolja a kocsit. Hát csodálkozom hogy kórházba nem került emiatt.. Istenem ez az ember.. Természetesen én voltam a hibás mindenért, valószínűleg azt hiszi hogy én babráltam meg a kocsit csak azért, hogy ő ideges legyen, vagy nemtom mi a faszt gondol ilyenkor, de úgy képentörölném, hogy az elképesztő. Mint az őrült, úgy száguldott a kocsival, esküszöm ilyenkor így átfut rajtam a gondolat, hogy most fogok meghalni. Hálistennek nem történt ilyen, szóval kirakott a buszmegtől pár méterre és elhajtott, viszlát köcsög. Elmentem gyorsan a boltba és vettem vizet aztán mentem vissza a buszmegállóba, ahol Boldi hívott újból. Elmondtam neki hogy már a buszmegbe vagyok, és későbbi elmondásai alapján nagyon vicces volt számára az egész szituáció, mert egyik pillanatban még a nagy ordítozást hallja a telóba, 5 perccel később meg már ilyen halál nyugodt hangon közlöm vele, hogy "itt vagyok a buszmegállóba". A rohadt harisnya miatt a ruha szanaszét álljt rajtam, a melltartó lecsúszott a derekamig, szóval nem éreztem valami jól magam a bőrömben, de hát ez nálam megszokott. A buszon vennem kellett jegyet, teljes jegyet méghozzá, mert ha ellenőr jön és nincs nálam a diákom, szétbassza  számat nagy valószínűség szerint, így nem kockáztattam. Ahogy sétáltam Boldi felé, ő rendesen végigmért, és én is őt, aztán megállapítottuk hogy milyen jól néz ki a másik, és ezt a következő 10 órában félpercenként közöltük is egymással. A buszról leszállva elsétáltunk a művházig. Egyébként baromi csini lehettem a koktélruhába meg a szumókabátomba. Csoda hogy Boldi ott helybe nem tépte le rólam.. istenem.. a szerencsétlenség megtestesítője: én.

A művház előtti buszmegállóba gyülekezett mindenki. Ott volt egy csomó D-s, egy csomó 10-es stb., szóval volt itt mindenki. Ervinnel kedvesen összemosolyogtunk meg minden, örülök hogy megint szóba állunk egymással, kíváncsi vagyok meddig fog ez tartani.

Valamiért felkaptam a vizet, szóval a telómat nyomkodtam (beraktam a Házi csoportba a házit, mert én fényképeztem le), közbe megérkezett Bede meg Réka is. Boldi egyébként végigakarta vlogolni a napot, de otthon hagyta a go prot. Hát ennyit a vlogolásról. Két busz jött, egy nagy meg egy kicsi. Valamiért a D-sek kapták a kicsit, szóval mindenki háborgott. Mikor megérkezett a nagy busz, páran lázadásképpen felszálltak rá, de aztán lekergették őket onnan. (?) A mini buszra gyorsan felszálltam és leültem egy helyre, ugyanis Boldi mondta, hogy "üljél le valahova". Így én ezt tettem. Erre közölte, hogy üljünk át máshova. Istenem. Ezért vagy 2 percig megállt az egész sor, de mindegy. Ugye elől ülnek a bénák, hátul a menők, középen meg a semmilyenek, hát mi a középső és a hátsó kategória között voltunk. A másfél órás út szerintem nagyon szórakoztató volt, sose felejtem el. Egyszerűen úgy átmennék abba az osztályba, de tényleg. Olyan viccesek meg jófejek. Amikor mi megyünk osztálykirándulásra, full néma az egész busz, mindeki fülesen hallgatja a zenét vagy halkan beszélget. Itt??? Te jó ég, hát én teljesen ledöbbentem. Mindeki ordított, röhögött, hallgatta hangosan a zenét (?), énekelt (?), szóval tök jó volt a hangulat. Én komolyan úgy éreztem hogy megtaláltam a helyem. Hányszor elképzeltem ezt eddigi 2 év során hogy a D-sekkel legyek, bárhol konkrétan, és összejött. Mögöttünk volt Kevének egy ilyen bluetooth hangszórója amit rácsatlakoztatott a telóra, szóval ilyen full hangosan szóltak a zenék, illetve a google fordítóba beírkáltak ilyen hülyeségeket amiket hangosan kimondattak azzal a fordítós hanggal. Hát az valami eszméletlen vicces volt. Pl. amikor felszállt a töritanáruk, kiakarták mondatni a fordítóval, hogy "holnap felelünk történelemből?" de a google fordító nem érzékeli a kérdőjelet, szóval kijelentő módba hallatszott a mondat, és annyira vicces volt. Meg amikor felszállt pár végzős csaj, ilyenek szóltak: "gyertek hátra lányok". Hazafele meg amikor Terényi leszállt, akkor meg ez szólt, de egymás után vagy ötvenszer: "szia Terényi". De ezt képzeljétek el azzal a google fordítós női hanggal. Kibaszott vicces volt. Meg az elején ilyen fos számok szóltak, ilyen bulizósak, aztán egyre jobbak jöttek. Szóltak ilyen 5 éves számok is, de tök jó volt, aztán mikor beértünk Pestre meg már csak magyar számok szóltak, leginkább wellhello meg halott pénz. Boldival nem is nagyon beszélgettünk, csak hallgattuk a többiek hülyeségét meg a zenét, és annyira jó volt. Meg amikor szólt a Halott Pénz- van valami a levegőben, és az a rész következett, hogy "smárolni lehet de, az nem csók, szeresd azt, aki valamivel megfog, a szexben az ölelés a legjobb", akkor Boldival így összenéztünk, mire Bede felordított az utolsó mondat után, hogy "nem", mire mindenki elkezdett szakadni. Amúgy ezt nem úgy kell elképzelni hogy csak hangosan szólt a zene... nem.. Full hangosan ordította mindenki a dalszöveget, kivéve mi Boldival. xd De tényleg. Megfordultam csomószor mert nem hittem el hogy kajak éneklik. És nem ilyen fogyatékosan hanem így rendesen beleélve magukat a dologba. Gergőn sírtam a legjobban, ahogy így nézett ki az ablakon mintha valami videoklippbe lett volna és ott nyomatta. Boldival közbe megettünk egy 7days-t meg egy szenyát, párszor hátrajött az osztályfőnökük és ott beszélgetett mindenkivel, szóval tényleg nagyon jó volt. Ezerszer jobb volt ez a kis kirándulás mint az eddigi 2 kirándulás összevetve. Nálunk mindig szar a hangulat, mindenki elvan, itt meg annyival másabb volt minden, és tök jó lehet minden nap ezt tapasztalni. 

Leszállásnál az osztályfőnökik mindenkit visszaküldött a buszra kabátért, mert Peti pl. egy szál ingbe szállt le. Boldiról még nem is írtam részletesebben. Fura. Szóval kibaszott jól nézett ki. Oké, mehetünk tovább. Na jó, nem. Szóval az a tapadós fekete gatyó meg cipő volt rajta ami akkor amikor portás volt, ehhez vett fel egy kék kockás inget, ezt betűrte, ehhez nyakkendő meg zakó. Oké, most már mehetünk tovább. 

A Nemzeti Színházba mentünk ahol még nem voltam ezidáig. Szerintem nagyon szép, ott gyönyörködtem benne. 7-kor kezdődött az előadás, addig elmentem a lányokkal wc-re. Igazából hárman voltunk lányok, Réka, Eriknek a csaja, meg én. Kicsit feszengve közlekedtem a ruhába, mert nem szoktam ilyenekbe lenni, ööö, soha konkrétan, de Boldi annyiszor megdicsért, hogy már kezdtem elhinni hogy annyira nem nézek ki bénán. A Szentivánéji álom című darabot néztük. Egy szünet volt, az is kb. negyed órás. Szünetbe Boldival kicsit körbesétáltuk a színházat és a kilátást néztük meg egymást, tényleg nagyon romantikus volt. Egyszerűen eszméletlen jól nézett ki, és amikor egy pontba közölte velem, hogy milyen gyönyörű vagyok, akkor így nagyon elérzékenyültem.. de tényleg... Hadd ne kelljen megint kifejtenem a Boldi iránt érzett érzelmeimet...úgyis tudja mindenki.

A darab nem volt rossz, habár nem értettem szart se. Na jó, nagyjából azért értettem, de ha valaki megkérne, hogy magyarázzam el neki, akkor nem menne. Most spoilerek következnek, aki a közeljövőben megszeretné nézni akkor az ne olvasson tovább, de a lényeg hogy az elején valamelyik szereplő fogott egy pisztolyt és így belőtt a közönségbe, én meg valamiért azt hittem hogy igazi (?), és olyat rázkódtam, hogy Boldi ott röhögött. Ma ezt amikor elmeséltem Csengének, azon röhögtünk, hogy milyen vicces lett volna, hogy amint meglátom a pisztolyt, felálltam volna és ordítottam volna, hogy "MERÉNYLŐ!!! MINDENKI MENEKÜLJÖN!!". 

A műsor után kimentünk a színház elé és Boldival elsétáltunk, mert mutatni akart valamit. Hát valami olyasmit mondott, hogy "milyen szépen tükröződik a vizen", de hogy mi, azt nem tudom, és valahogy nem is láttam azt amit ő, vagy nemtom, de nem nagyon értettem mit kell nézni. Míg ő a táj szépségét ecsetelte, aminek a nagyrészét nem is értettem a mellettünk elhaladó hangos vonat miatt, addig én azon agyaltam, hogy felkéne menni a hajó orrához (mert volt ott egy hajó) és eljátsszani a Titanic jelenetét... Boldi nem támogatta az ötletemet, mert szerinte "nem szabad odamenni". Pedig tök fasza lett volna. Ezután visszamentünk a többiekhez, de a többiek már nem voltak sehol, csak mi voltunk ott az egész Nemzeti Színház előtt egy pár idegen emberrel egyetemben, szóval én teljes pánikba estem mert azt se tudtam hol vagyunk, Boldi meg ott nyugtatgatott, hogy csak nem mennek el nélkülünk. Hát nem sok kellett hozzá amúgy, de mindegy. A hazafele úton megbeszéltük hogy alszunk, de igazából csak elszundítottunk pár-pár percre. Egyszerűen nem akartam lemaradni a sok faszságról ami körülöttünk zajlott, annyira viccesek voltak, hogy az hihetetlen. Pl. azt hiszem Kevének volt egy ilyen zöld lézere, amivel ilyen kurvamesszire eltudott világítani, szóval az elhaladt emberek elé odavilágított, azok meg érthetetlenül nézték a zöld pontot. Aztán kocsikhoz is világítottak, ami engem kicsit aggasztott, mert mi van, ha a vezető azt hiszi hogy az egy fegyvernek a lézere vagy valami, elrántja a kormányt aztán neki annyi. De tudomásaim szerint nem történt ilyen. Aztán elaludtam kb. 10 percre, valamit Justinnal álmodtam ha jól emlékszem. Boldi valami olyasmit mondott hogy ott tapogattam az ablakot (?), szóval akkor tuti Justinos álom volt. Hazafele is szóltak természetesen a zenék, de egyre szarabbak. Boldival leszálláskor elköszöntünk mindenkitől aztán elindultunk hozzájuk. Nagyon fura volt szerda este fél 11-kor hozzá menni. Ki voltak halva az utak, sehol nem volt kb. senki, mi meg az út közepén sétáltunk. Rögtön eszembejutott hogy lekéne feküdni a földre, mint a Szerelmünk lapjaiba, de Boldi szerint "túl hideg volt". Bazzeg, itt amúgy egyre durvább a buli, már nagyon érzik a dolgot. Bunyós Pityu szól éppen. Vajon meddig tart ez? Csak mert reggel fél 5-kor kelek.

Útközbe teljesen szétfagytam a kis ruhámba, meg nem tudom anyum mit izélt a harisnya miatt, az a negyed mm-ernyi anyag sokat nem segített, de mindegy. Megérkezve hozzájuk már mindeki aludt, legalábbis senki nem jött ki, szóval ilyen néma csöndbe közlekedtünk. Elmentünk fürdeni, de Boldinak az volt a terve, hogy mi együtt fürdünk, nekem viszont nem jött be ez az ötlet, úgyhogy hosszas kérlelés után végre kiment a fürdőből, de közbe ilyen szomorú kiskutya fejet vágott. Tök ari volt. De akkor sem. Ott van egy ilyen kibaszott nagy tükör a fürdőbe, nem fogom ott bámulni a pucér testem, azt meg pláne nem akarom hogy Boldi lássa. Mondjuk ez a mondat úgy ahogy van faszság, mert fél órával később látta, de na, akkor sem egy tükör előtt látta, tiszta világosságba! Majd egyszer igen, de tegnap nem akartam. Miután végeztem a fürdéssel és már öltöztem, hirtelen benyitott (?) és leült a fürdőkád szélére a tükörrel szemben, én meg vele szemben álltam, aztán ott izélt, hogy "a tükör a barátja". Chö. Aztán felöltöztem rendesen és mondtam, hogy most menjen ő fürdeni, de eljátszott engem, hogy "neeem, menj már ki, szégyenlős vagyok" stb, pedig ő nagyon nem az, de mindegy. Direkt szivatott. Hát ez engem nagyon nem tartott vissza, főleg hogy ő már kigombolta az ingjét és ott volt az egész hasa, én meg ilyenkor nem is tudom szavkaban kifejezni hogy milyen érzelmek törnek úrrá rajtam, egyszerűen ilyenkor csak földhöz akarok csapni valami  törékenyet, vagy nem is tudom. Levettem róla az inget meg a nadrágot, és nemtom ezeket minek írom le, de most ehhez van kedvem. Szóval már csak egy száll boxerbe állt előttem, erre kigergetett. Chö. Végülis megérdemeltem, mert előbb énis kikergettem, de egyszerűen annyira ki voltam készülve. Annyira jó pali. Hihetetlen hogy tényleg az enyém. Egyszerűen mindene annyira tökéletes. Minden testrésze maga a tökéletesség, és én csak nézni akartam órákig, habár tudom hogy képtelenség betelni a látványával. 

Fent elkövettem egy végzetes hibát, ugyanis befeküdtem az ágyába és mire visszaért kb. el is aludtam. De azért próbáltam ébrentartani magam. Egy szál törölközőbe tért vissza, amire rá volt írva, hogy "nyilas", aztán levette (!) és felhúzott egy boxert, hát én nem is tudok ehhez már mit hozzászólni. Fun fact: van egy szív alakú anyajegye a seggén. 

Aztán befeküdt mellém az ágyra és hát igen, a többit hagyjuk. Ez volt kb. éjfél - fél egy körül, és össz-vissz ha másfél órát aludtunk, de még talán annyit se. Nem volt könnyű éjszaka, sajna negatívan értem ezt. Inkább nem írom le hogy mi volt, a lényeg hogy Boldi valami miatt nagyon nagyon elszomorodott és vagy fél órán keresztül vígasztaltam, hogy ne izéljen emiatt meg nagyon szeretem stb, és én még kajak nem láttam ennyire szomorúnak meg idegesnek. Fél óra után kicsit meguntam a hisztijét, ami tök oknélküli volt amúgy, szóval egyik percbe még ilyen kedvesen simogattam az arcát és mondogattam neki hogy "nyugi", a következőbe meg fogtam magam, a fal felé fordultam és közöltem vele, hogy "jó, akkor hisztizzél reggelig, én mentem aludni, jóéjt". Ezután vagy 5 percig ott izélt, tök aranyos volt, hogy "naa, nemár, abbahagytam, jó? hallod? abbahagytam", én meg: "nem érdekel, jóéjt", ő meg: "de Szandiii" én meg: "mondjad csak, nem érdekel, én alszok". Aztán csak odafordultam végül. Jó volt végülis az éjszaka, de neki jobb volt, maradjunk annyiban. Hehe, ezek a rejtett utalások. Istenem. Nemhogy leírnám. De nem. Én valahogy nem tudok begépelni ilyen szavakat. xD

Amúgy a vége fele már kicsit tényleg zavart AZ A BIZONYOS DOLOG, szóval mikor reggel fél 6-kor szólt az ébresztő, fogtam magam és fél óra alatt elkészültem, megcsináltam a sminkem, a hajam, felöltöztem, ő meg időközbe végig az ágyba feküdt és nézte a plafont (?). Itt nagyon fos volt az egész, egyikünk se szólalt meg. A szüleivel egyáltalán nem is találkoztam, mert mikor hazaértünk MÁR aludtak, reggel meg MÉG aludtak. Ismét kilopóztunk a házból és másfél óra alvás után indultunk a buszmegállóba a bérletem nélkül, ő kielégülve, én kevésbé, és egy elég kellemetlen 25 perces séta következett, ugyanis néma csendbe telt az egész. A buszmegállóba ott volt Gergő, Dávid meg még pár osztálytársa Boldinak. Megkérdeztem Boldit hogy feltud-e váltani egy kétezrest, mert nem akartam azzal jegyet venni, mire a kezmbe nyomott egy ötszázast, hogy azzal fizessem ki a jegyet, ami 465 ft. Nem akartam elfogadni a pénzt, mert a színházat se engedte kifizetni stb., szóval nagyon felidegesített. Tudom hogy csak jót akart, de akkor is. A buszon végig aludtam, arra keltem hogy Boldi megcsókol és közli, hogy jóreggelt. Egyébként tök jó volt így Boldival együtt suliba menni, habár jobb lett volna ha mondjuk nem is tudom, BESZÉLÜNK is közbe valamit, de most elég kínos volt a szituáció. Na mindegy. 4 perc volt még becsöngetésig, én meg első órába témazárót írtam másfél óra alvással, nulla tanulással, kielégítetlenül. Így kezdődött a csütörtöki napom. 

Amúgy abba a 4 percbe kibékültünk, azaz nem is békültünk ki, csak így hirtelen minden normális lett (?), nem is értem mi van ilyenkor velünk. A témazáró nem tudom hogy sikerült, nem is emlékszem szinte rá mert teljesen máshol jártam, valahol mélyen éppen aludtam. 

Óra utáni szünetbe Viktorral beszéltem pár szót, aztán Boldi jött és adott egy szenyát. Ezt kb. egész nap ettem, mert nem bírtam egyszerre megenni, hát ez van. Biosz előtt bemehettünk a terembe, ott ettem a szenyát meg Csengének ecseteltem, hogy álmos vagyok. Ezt ma legalább százszor. 

Biszon egy ilyen full értelmetlen videót néztünk a veséről, vagy mondjuk lehet hogy volt értelme, csak én nem fogtam fel. Egyszerűen egész nap csukódott le a szemem. Óra után Csengével leültünk a folyosóra és hirtelen odafordultam hozzá, mert hát lány vagyok, és még senkinek se meséltem erről, Csengével meg azért elég jóba vagyunk, szóval felé fordultam és csak ennyit mondtam: "elmondok valamit". Erre RÖGTÖN levágta a dolgot, meg se kellett konkrétan szólalnom. Azóta ezzel poénkodik, hogy "más ember lettem" meg "megvagyok rontva" és "büdös kurva vagyok" (?). Jaj istenem, egyszerűen imádom Csengét. De tényleg. És ezt annyira értékelem, hogy nem izélt ott, hanem ilyen nyíltan megkérdezte hogy "fájt? milyen volt?" aztán meg így poénra vette az egészet és még ezen is csak röhögünk. 

Matekon jelentettem hogy Klaudia meg Tomi portásak illetve ügyeletesek, aztán meg figyeltem és feladatokat oldottam, tiszta fasza gyerek vagyok. Ja, meg ettem, de tanárnő rámszólt, hogy tegyem el a szenyát. Eddig még sose szólt rám. Szóval ez kicsit fájt. 

Matek után töri jött volna, DE elmaradt!!!!!!!!!!! Életem egyik legszebb emléke a mai töri óra. Ugyanis nem történt meg!! Mert mentünk hangversenyre a művházba. Így szünetbe kint gyülekeztünk az udvaron. Boldival beszélgettem meg ilyenek, de láttam hogy Dominika és Keve rólunk beszélnek. Később elmondta Dominika, hogy csak arról beszéltek hogy milyen ari hogy Boldi ilyen tök magas én meg ilyen alacsony vagyok. Aztán Boldi mondott egy tök izét szóval hangosan felordítottam hogy BOLDIIIIII és közbe megcsapkodtam, mire Kitti is ott sasolt. Az a csaj folyton minket les, aztán meg mindig mondja hogy "de szerelmesek". 

Utoljára a mi osztályunk ment át, szóval a művházba pont a leghátsó sorba kerültünk. Borzasztóan unalmas volt az előadás, szinte mindeki aludt. Én is próbáltam, és már majdnem elaludtam, amikor Csenge felébresztett, hogy kelljek fel, mert az igazgató minket néz. Aztán elmesélte, hogy míg csukott szemmel feküdtem a széken, addig ő ott szórakozott velem olyanokkal, mint: szemkiszúrást imitált és integetett az arcom előtt (?). Aztán azon röhögtünk, hogy milyen vicces lett volna ha épp kinyitom a szemem és pont ott lett volna az ujja, ő meg az ijedtségtől kiszúrta volna a szemem (?). 

A hangverseny után mentünk vissza a suliba tesire, de időközbe már becsöngettek órára így nem kellett átöltöznünk. EZAZ! Így felmentünk a tornaterem lelátójára és én Csengével beszélgettem. A másik oldalamon Luca ült, aki egyszercsak felémfordult és megkérdezte, hogy mikor csöngetnek ki. Klaudia portás ugye, szóval egész nap egyedül kóválygott. 

"Tesi" utáni szünetbe Boldival voltam, aztán ügyvitelin meg nem volt semmi. Azaz elővettem az angolkönyvem hogy megnézzem volt-e házi, erre megtaláltam benne a bérletem. Hogy az hogy a büdös picsába került oda, fogalmam sincs, de nagyon örülök neki. Egész nap amiatt idegeskedtem hogy minden iratom eltűnt. 

Szünetbe megint Boldival voltam, aztán angolon míg feleltek, én lefeküdtem a padra és szó szerint elaludtam. Arra keltem hogy tiszta nyál az egész kézfejem.

Szünetbe elmentem boltba csokit venni, mert nagyon megkívántam, mostanába a kekszes-barackos boci a kedvencem. Hittanon próbáltunk ofővel meg a hittantanárnővel, de most csak a zenéket énekeltük el, a szövegeket nem mondták el a többiek. Viszont olyan komolyan veszik az egészet, hogy az hihetetlen. Mármint az éneklést. Nem hiszem el. Mintha az életük múlna ezen. Soha nem lesz tökéletes éneklés ebből hiába ordítanak. Egyszerűen nem tudunk szépen egyhangúan énekelni. Aztán az óra közepén hirtelen benyitott a töritanárnő és ott ordítozott velünk, hogy takarodjunk haza ha nem tudunk normálisan énekelni. (?)

Óra után Boldi kint várt a padon és ideadta a cuccaimat, én meg visszafizettem neki a buszjegyet, amit nagyon nem akart elfogadni, de ráerőszakoltam. Na. Aztán egy ideig még ott beszélgettünk majd ment autocadre, én meg a buszhoz. 

Majd holnap jövök. Bocsi hogy a vége ilyen kapkodós, de megyek fürdeni gyorsan mert mindjárt skypeolunk. Ja, most jövök rá, hogy nem is tudunk skypeolni, mert itt ilyen hangosan szól a zene és nem hallanánk egymásból semmit. Fasza.