Fúú, olyan bűntudatom van hogy nem írtam több, mint egy hétig, hogy azt leírni se tudom. Ha akarnám se tudnám most azt az egyheti lemaradást pótolni, szóval most ahogy esik úgy koppan (?), és leírom azt ami megmaradt. Életcélommá pedig az vált, hogy az egész jövőhetet végigírom, szóval sok sikert nekem... Nem tudom miért esik olyan nehezemmé mostanába az írás. Egyszerűen nincs is nagyon a fejembe hogy írnom kéne, meg időm sincs rá.. Kedvem az van amúgy, szóval nem arról van szó. Na mindegy. 

Kedden vlogoltam. Azóta már össze is vágtam meg minden, és egész jó lett. Nagyjából 3 nap alatt vágtam össze, holott amúgy egy nap alatt is simán megvan, de egyszerűen csak így tudtam beosztani. Ezúttal másfél órás lett. Amúgy vannak benne uncsi részek meg ilyenek, de azért tök jó lesz majd visszanézni X év múlva. Így vagyok a bloggal is. Tök jó lesz majd pár év múlva visszaolvasni. Már ha lesz mit visszaolvasni, ugyanis mostanába mintha nem írnék. Mintha. Pfff.

A keddi napról nagyon nem is akarok írni, mert hát megvan videón, de annyit azért mindenképpen szeretnék megemlíteni, hogy volt nálunk az izraeli nagykövet. (?) Erről írnék kicsit bővebben, mert ez egy tök vicces történet. Szóval még múlthéten szólt nekünk ofő, hogy kedden jönni fog, és hogy ez a pali ilyen nagy ember, szóval fegyveres testőrei lesznek. Rebeka másnap közölte ofővel órán, hogy őt nem engedi az anyja suliba a fegyverek miatt meg az egész terrortámadásos dolog miatt (?), ofő meg teljese. Na, ezt a mondatot úgy döntöttem nem fejezem be, mert rájöttem, hogy ezt már múltkor leírtam. Jólvanakkor. Tehát elérkezett a nagy nap, tele volt az iskolaudvar parkolója (eddig azt se tudtam hogy van parkolója) ilyen nagy kocsikkal, tele testőrökkel meg minden. Vagy valami ilyesmi. Hát beültünk a tizenkettes terembe és vártuk vagy 20 percen keresztül, mert úgy döntött, hogy mivel ő egy ilyen nagy ember, késhet 20 percet. Mondjuk ez minket nem zavart, faszán elbeszélgettünk Csengével meg minden, sőt, inkább röhögtünk, ugyanis egyszer hallottam ilyen mozgolódást és felordítottam, hogy "jönnek", mire mindenki hátrafordult és egy lélek se jött be... Később meg láttam a szemem sarkából hogy bejött valaki, és csak annyit láttam hogy ilyen fekete cuccba van meg lóg valami a nyakából és az oldala is kidudorodik. Kiderült hogy az a fényképész, az objektívumok lógtak az oldaláról a nyakába meg nem géppuska,hanem egy fényképező lógott. Ez viszont csak akkor esett le, mikor már odasúgtam Csengének, hogy "megjött az első fegyveres ember", ilyen halál komoly hangsúllyal. Ezután úgy röhögtünk, hogy majdnem összepisiltük magunkat.  Aztán megérkezett a pali is. Kopasz volt. Nagyjából ennyi maradt meg. Arról beszélt, hogy milyen jó Izrael meg hogy látogassunk el oda. Oké, tényleg tudtam meg új információkat meg azért nem volt annyira uncsi, de kicsit ideges voltam mikor már belefolyt a dolog a 7. órába, ugyanis nekem lett volna 7. órám. Azaz lyukasórám lett volna, mert utána 8. meg 9. órában ott kellett maradnunk Csengével irodalom témazárót pótolni 2 órában, és az a 7. lyukas óra lett volna a nagy lehetőség arra, hogy mondjuk tanuljak is valamit rá. A vége fele közölte velünk, hogy hozott nekünk egy ajándékot. Hátrarohant és hozott egy ilyen nagy képet, de be volt csomagolva meg minden, és ott bontotta ki előttünk (fejjel lefelé, de mindegy). Csenge erre belesúgta a fülembe, hogy "egy önarckép lenne", és kész, annyira röhögtem hogy te jó ég. Elképzeltem hogy egy ilyen festményt hozott saját magáról ahogy ott pózol, mintha csak Hitler vagy Sztálin lenne. Aztán Jedló kezébe nyomta az igazgató azt a hatalmas képet (Izraelt ábrázolta, nem a nagykövetet), ő meg vagy öt percen keresztül markolta egy nagyon vicces pózba, már teljesen elvoltak fehéredve az ujjai meg minden, Csengével meg ott szakadtunk. A nagykövet meg az igazgató, illetve a fegyveres őrök előtt. Amúgy az egyik testőr ott állt a nagykövet mellett, szóval így velünk szembe. Én meg egyszer így megvakartam a hasamat, mert viszketett, arra a testőr olyan hirtelen fordult felém hogy rendesen belémfagyott a szar is. Szerintem azt hitte hogy valami fegyvert rántok elő vagy nemtom. Utána ezzel szórakoztam hogy hirtelen megvakarom valamelyik testrészemet és nézem a pali reakcióját. 

Amúgy esküszöm ennyi érdekes dologra emlékszem a hétről. Nem voltak valami érdekes napok. Minden nap bejártam nulladikra Boldival, aztán végigszenvedtem az órákat majd mentem apumhoz, végül haza. Semmi extra. De igazából örülök hogy ilyen nyugis az életem. Ja, voltunk tegnapelőtt Csengével Glamour napozni, de csak a dm-be meg a rossmanba vásároltunk. Beszereztem 10 terméket (!), és kb. mindent féléron meg ilyenek, szóval én most olyan boldog vagyok miattuk. 

Tegnap egész nap csak feküdtem és nem csináltam lószart se. Habár az így szokott lenni szombatonként, kivéve ha Boldival vagyok. Mondjuk akkor is csak fekszünk ha jobban belegondolok. Na mindegy. Ma viszont úgy döntöttem hogy értelmet adok a napnak, szóval kitakarítottam a szobámat, írok (!), és később edzeni is fogok, mert előbb megvizsgáltam a hátsómat az életnagyságú tükrömben, és kissé felfordult a gyomrom. Amúgy nem ettem ma még semmit, csak egy kis csokit. Anyámék elmentek a piacra halat venni (?), de már nem tudom hány órája. Vajon a halat is ők fogják ki? Nem értem miért telik 3 órába halat vásárolni a piacról, de hát én nem értek ehhez. 

Tesóm szülinapja volt pénteken, és az egész família ott volt apámnál. Hát, legalább a kaja jó volt és meglett csinálva az ottani szobámba a redőnyöm. Ennyi. A többiről nem tudok véleményt mondani, mert én tesómmal ültem bent a nappaliba, ő beszélt hozzám én meg játszottam a telón, a felnőttek meg vagy kint voltak az udvaron és cigiztek, vagy a szobámba voltak és próbálták megcsinálni a redőnyömet. De volt torta is, ami fasza volt. Egyébként kezdem újjáéleszteni a képes blogom, asszem már 2 képet raktam is ki, szóval ja. Megpróbálok aktívabb lenni most, hogy lett egy 13 megapixeles hátlapi kamerám. 

Nem tudom miről írhatnék még. Jövőhéten megpróbálok minden nap írni, mármint hétfőtől péntekig. Hát remélem sikerülni fog, mert már ez gáz amit leművelek.

Egyébként ma vagyunk 4 hónaposak Boldival. Írnám itt megint a hosszú monológomat ahogy minden egyes hónap elteltével szoktam, de ezúttal kihagynám, mert menstruálok, és 99% hogy elsírnám magam közbe, és most nem akarok sírni, mert raktam vazelint a szempilláimra hogy hosszabbak legyenek, és nem akarom lesírni. Szóval majd hétfőn jelentkezem, azaz holnap. ESKÜSZÖM hogy írni fogok minden nap. Jaja. Ha elalszok közbe, akkor is írni fogok valamit.