Gondoltam régi szokásomhoz híven leírom az egyik napomat részletesen. Szerintem idén még nem is csináltam ilyet. Úgy értem ebben a tanévben. De szar vagyok, istenem. De ami késik nem múlik, szóval ja. Nem tudom mi jött rám, de hazafele a buszon azon agyaltam, hogy de jó lenne már írni valamit. Ennek felettébb örültem, mert szeretem ha a semmiből megjön a kedvem az íráshoz. Igazából már annak örülök, hogy egyáltalán van kedvem valamihez. Komolyan mondom, ez az egész időjárás meg minden más is körülöttem elveszi az összes életkedvemet. Amúgy tök jól elvagyok, de ha nincs éppen dolgom (pl. órán lenni vagy ha nem vagyok Boldival), akkor szétunom a fejem. Pl. hazaérek 4 fele, aztán egészen este 8-ig csak netezek, és közbe szétunom az agyam. Pedig annyi dolgot tudnék csinálni, edzhetnék, rendet rakhatnék, kimehetnék a kutyákhoz, de semmihez nincs semmi kedvem, úgyhogy általában már fél 9 fele megyek aludni. Ez az én életem. Nem viccelek ha azt mondom, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitódik nagynehezen a szemem, attól a pillanattól kezdve csak azt várom, hogy mikor alhatok végre. 

Akkor a mai nap. Hát, hogy is kezdjem. Nem tudom. Elszoktam ettől. Este beállítottam az ébresztőt 5-re, hogy bemenjek nulladikra Boldival és meglepjem meg minden, de reggel úgy voltam vele, hogy na jó, én inkább alszok még egy órát, szóval végül nem mentem be hozzá, amit tökre bántam. Egyszerűen túl lusta voltam. Elég hamar vissza is aludtam, aztán akkora balfaszságot álmodtam, hogy azt le kell írnom. Az agyamra ment a teszkózás dolog, szóval azt álmodtam, hogy Boldival az ő városába vagyunk a teszkóba és vásárolgatunk, én meg megkérdezem tőle, hogy "szerinted bemehetnék egy-két órát kasszázni?". Úgyhogy írtam álmomba a "főnökömnek", Martinnak, akiről még nem írtam, de talán jobb is, mert nagyon érdekes egy ember. Ő meg azt írta, hogy nem tudja, megérdeklődi. Szóval ez volt az én fantasztikus álmom. Múltkor is valami okosságot álmodtam. Szóval Csenge egyfolytába basztat, hogy ne rágjam a tollam végét, mert akkor eldeformálódnak a fogaim, és hogy régebben nem voltak olyanok, mint most. Én meg mindig mondom neki, hogy ez hülyeség, attól nem deformálódik el, meg amúgyis alig rágom. Erre azt álmodtam, hogy szanaszéjjel állnak és így az egész elvan csúszva, és kétségbeesetten hívom Csengét, hogy "hallod, igazad volt, most fogszabályzót kell hordanom életem végéig, én ezt nem birom", és tisztán emlékszem ahogy nézem magam a tükörbe. Tök jó álmok. Jaj istenem, múltkor meg azt álmodtam, hogy Máté írkál rám, hogy lefeküdnék-e vele, én meg írtam neki, hogy "nem sajnos, mert itt van nekem Boldi". Hogy én miért álmodok ilyeneket azt nem tudom. És hogy miért mondtam el ezt az álmomat Boldinak, na, azt se tudom, mert azóta is ezzel basztat, hogy "álmodtál valamit?". Mintha én tehetnék róla hogy miről álmodok. Vagy mintha engem érdekelne Máté.

Na akkor folytatnám a mai napomat. Nagy faszán elkészülődtem, de amit lehetett azt elbasztam az arcomon, szóval tiszta ideg voltam. Tusvonalat se sikerült természetesen húznom. Nem is tudom tavaly ilyenkor miféle fekete mágiát használtam, de szinte minden nap tökéletes tusvonallal vonultam a folyosókon. Most meg, szégyenlem azt a gyenge kis vonalat amit néha sikerül is meghúzni. Szomorú dolgok ezek. A szemöldököm is ilyen fura lett, a rúzs se úgy állt ahogy kéne, a hajam is tiszta zsír volt... szomorú reggel volt. És itt még nem volt vége. A buszmegállóba jött egy busz, amire én az hittem, hogy az enyém, szóval nagy tolakodva előre álltam vagy 5 ember elé és vártam hogy kinyissa az ajtót. Nem néztem meg hogy mi van ráírva, mert a munkásbuszok oldalára általában rávan írva hogy bosch meg ilyenek, erre meg nem volt semmi, szóval azt hittem az enyém. A buszsofőrrel farkassszemet néztünk, már vagy fél perce, de az istennek se nyitotta volna ki az ajtót, mellesleg a buszmegállóba senki más nem mozdult meg, én meg bérlettel a kezembe ott várok. Aztán megláttam hogy mi van ráírva és lesült a pofámról a bőr a szégyentől. A nagy égésbe inkább úgy csináltam mintha keresnék valamit a táskámba, de még így is annyira kínos volt.

A suliba beérve elmentem a szekrényemhez aztán a büfés asztalokhoz és vártam Boldit. Erre meghallom a hátam mögül, hogy a tanár közli a többiekkel, hogy tesin mostantól kint leszünk a szparin csütörtökönként, szóval az ajtónál sorakozzunk és becsöngetéskor azonnal indulunk is. Na, Boldiékat meg kicsöngetéskor szokták kiengedni nulladikról, szóval nem voltam elragadtatva az ötlettől, de beálltam a szánalmas osztálytársaim mögé a sorba. Aztán csak összefutottunk Boldival pár percre. Tegnap volt fodrásznál, és nagyon jó lett a haja. Olyan aranyos. Egyébként ma vagyunk 11 hónaposak, szóval kaptam tőle túró rudit. Sajna nem szilvásat, csak tejcsokisat, de az is finom volt. Órán floorballoztunk, lőttem is egy gólt, és ezzel le is zárnám a tesit. Mint minden pénzügyön, most is felváltva Candy Crushoztam és Jelly Splashoztam, de közbe írtam is mindent, szóval nincs probléma. Viszont Candyzni csak akkor tudtam, ha épp nem írtunk, mert ez a pálya időre ment. Csak most, a buszmegben állva sikerült végre. Ideje volt már, vagy egy hete azzal kínlódok. 

Angolon a szenvedő szerkezettel játszadoztunk, ami azt jelenti, hogy mindenki mondott egy sima mondatot amit a másiknak átkellett fogalmaznia szenvedőbe.. Ebből írunk HOLNAP dogát, amire most jöttem rá. Még jókor. De amúgy nagyon nem fogok rá készülni, azt tudom. Jó lenne ötöst írni.

Irodalom helyett megint osztályfőnöki volt, ja, mondjuk a végén megbeszéltük a szóbeli tételeket is.. csak úgy mellékesen. Állítólag a fémtablónkon egy malac lesz, de lehet, hogy a monopolys csávó. Ez még kérdőjeles. Itt már minden probléma. Tegnap még ofő ott mondogatta, hogy tök jó lesz a malac, ma meg már elkezdi, hogy "ő nem akarja a nevét egy malac mellett". Már egy szoptató malac képe is szóba került egyébként. A legemberibb az a mandala lett volna, de azt meg nem engedi a felsőkategória, azaz az a tanár, aki csinálja az egészet. Merthogy nincs köze a mandalának a közgéhez. Hát a malacnak se, de mindegy.

Matekon dogát írtunk, majd meglátjuk. Valószínűleg ez is kettes lesz, és ez lesz idén a harmadik kettesem. No comment.

A számvitelit és a közgéfaktot egybetartottuk szünet nélkül, úgyhogy a végén 10 perccel előbb elengedett minket. Számvitelin figyeltem meg minden, próbáltam megérteni a számolást, és kivételesen Csenge is, nem is értem magunkat. De nem sikerült megértenünk, szóval odahívtuk tanárnőt, aki elmagyarázta, de aztán megint nem értettük, Csenge mellettem majdnem elsírta magát mert nem értette, mögöttem Dorka röhögött rajta (?), én meg csak néztem ki a fejemből. Fakton a fizetésemet számoltam ki decemberre, és abban az esetben ha minden szerdán, szombaton és vasárnap megyek 4-6-6 órát, akkor egész emberi fizetésem lesz és talán még karácsonyi ajándékokat is képes leszek vásárolni. Ami ismét egy külön téma, mert én nekem fogalmam sincs hogy kinek mit adjak. Annyira unom ezt az ajándékozós dolgot, Boldi szülinapjára is vagy két hónapot készültem, amit élveztem is, és neki szívesen csinálom is a dolgokat, de most az ő teljes családjának, meg az én teljes családomnak kitalálni valamit és azzal bajlódni meg minden.... Mellesleg ideje lenne elkezdeni a tervezgetést, és nem utolsó pillanatra hagyni mindent.

Ugye 10 perccel hamarabb elengedett minket, úgyhogy elléptem Csengével a boltba, aztán Boldival voltam. Nem lett volna több órám hivatalosan, de 8. órába betettek egy szalagavatós próbát, 9. órába meg volt ugye a délutáni tesim. 

A szalagavatós próba az nem a keringőpróba, hanem a szalagavatós előadásunk része. Csoportokra osztottak minket, és mi a 80-as éveket kaptuk, ami azt jelenti, hogy Elvisre táncolunk. Nos, én, aki soha nem táncolt komolyabban, nos, nekem ez kicsit nehezemre esik, twistelni meg ilyenek, mellesleg az első sorba leszek, szóval jó lesz majd égni az egész évfolyam és az összes tanár előtt, de nem baj, jó móka lesz. A fél órába kb. 3x próbáltuk el az egészet, mert mindig megkellett állni valaki miatt. Réka tanítja be egyébként, ő a nagy táncoslábú meg a profi, szóval csomószor elment vagy 5 perc arra, hogy megtanítsa Bettit twistelni meg ilyenek, és annyira felbaszott a profi hangnemével meg ezzel a "én tudom mit és hogyan kell csinálni, te meg egy szar vagy" stílussal, hogy inkább odamentem a táskámhoz és az almámmal szemeztem. Azon agyaltam, vajon beleharapjak-e, mert nagyon megakartam enni, de nem tudtam volna az egészet megenni a próba miatt, szóval inkább későbre hagytam. 

Utána volt a délutáni tesi, ami 1 óra gerinctornát jelent a számomra. Ebből az egy órából 30 el is ment abból, hogy az öltözőbe ültünk (vagy 6-an) és beszélgettünk. Mikor azt írom, hogy beszélgetés, azalatt azt értem, hogy rajtam kívül mindenki megszólal és beszélget, én meg ülök és hallgatom a beszélgetést. Megtudtam pár pletykát meg ilyenek, sokra igazából nem megyek velük de jó volt hallgatni. Aztán fél óra gerinctorna volt, de azt is elpoénkodtuk úgymond, mert tanárnővel beszélgettünk (igen, ismét "beszélgettünk"). De azért voltak ilyen laza feladatok is, pl. kihoztuk azokat a nagy puha labdákat amiken lehet így ugrálgatni, és párokba kellett rendeződni. Az én párom Csikszi volt, ezáltal összekerült az osztály legmagasabb és legalacsonyabb egyede, de semmi probléma. Viccesek voltak a feladatok, de az egyik különösen tetszett, amikor mindkettőnknek feküdnie kellett a földön és csak a fejünk teteje érhetett össze. Így kellett egymásnak átadogatni azt a hatalmas labdát a lábunk segítségével. Nos, azért írtam azt, hogy ez különösen tetszett, ugyanis Csikszi valamiért a labda átadása közben felborult, és telibe rálépett az arcomra. Igazából nem nagyon éreztem meg, Boldival már számtalanszor lefejeltük egymást, meg egyszer ráverte a hűtő ajtaját is a fejemre, és azokat se éreztem meg, szóval egész stabil koponyám van szerencsére. 

Gerinctorna után meg fél óráig vártam Boldit, aztán hazajöttem meg ilyenek. Holnap keringőpróba után megyünk Boldival Pestre, mert veszek kabit. Ja, meg eszünk a KFC-be is persze. Elég későn fogok hazaérni, másnap meg dolgozok tök korán, de szerencsére csak 4 órát. Ez a hét még laza volt munka szempontjából, jövőhéten 3x megyek, abból kétszer 6 órára. De muszáj, mert kell a lé.

Majd jelentkezem valamikor.