Épp itt az ideje annak, hogy írjak. Igazából két fontos eseményről írnék most egy kicsit, aztán megyek és nézem a Walking Deadet. Ami épp most jött le. Így kicsit nehezebb lesz az írásra fókuszálnom, de na. Amúgy műkörmökkel még mindig nem tudok írni, arra jöttem rá.

Szóval az egyik jelentős esemény értelmetlen és szerencsétlen kis életemben, az ugyebár a december másodikán megrendezett szalagavató volt, amit már 9. óta várok is, meg nem is. Most, hogy már túl vagyok rajta, tök fura, mert még mindig nem dolgoztam fel. Ezt most úgy írom, mintha ez a szalagavató valami nagy változást hozott volna az életembe, pedig amúgy nem, de remélem értitek mire gondolok. Évek óta ott motoszkál a fejembe, hogy "szalagavató", most meg már túl vagyok rajta, de még mindig olyan mintha várnám stb.. Ugyebár a szalagavató estéjét heteken át tartó próbák előzték meg. Egyrészt a keringőt próbáltuk egyfolytába, másrészt az osztályműsort.  A keringőbe két csoport volt, az egyik kezdte, a másik pedig befejezte a szalagavatót, én az utóbbiba voltam Boldival. Remélem említenem sem kell, hogy a mi táncunk és a mi zenénk volt a jobb. Remélem azt sem kell említenem, hogy jómagamhoz és hírnevemhez illően a 4 perc alatt szinte alig látszódtam, mert bebasztak oda hátulra a sarokba, aztán ennyi. Ez még hagyján, de még a képeken se látszódok. Na de mindegy, természetesen a tánc után nagy fotósorozatokat lőttünk, persze itt is a rosszabbik oldalamat mutattam, szó szerint, mert véleményem szerint a jobb oldali arcom az előnyösebb, erre az összes Boldis képen a bal oldalam látszódik, és elég siralmas. A másik meg, hogy akartunk Boldival ilyen csókos képet, ami sikerült is, legalábbis azt hittük. Aha. Otthon megnéztük a képeket, és egyetlen egy csókos képet lőtt az apja, és akkor is valaki épp beleszaladt a képbe, úgyhogy használhatatlan. Na mindegy. Amúgy jó este volt, szép emlék marad örökre szerintem. A nagy szalagtűzés meg osztályműsorok után jött a buli. Egyébként az osztályműsorban annyi szerepem volt, hogy Elvisre twiszteltem 3 percig, de ez hozzám képest igen nagy szerep. Egy kis melléksztori, ami tegnap este történt, és muszáj megemítenem: szóval Boldival épp néztük a Nagyfiúkat és ettük a nachost. Vagy mit. Na, és röviden tömören annyi a sztori, hogy valahogy sikerült kitörnöm a fogamat a nachossal, valahol ott hátul, és szerintem a tömésem is kijött, mert kb. azóta egyfolytába valami van a számba, de nem tudom mi, csak ilyen fura íze van. Úgyhogy holnap megyek fogorvoshoz. Csak gondoltam megosztom ezt, mert azért elég vicces, hogy letörtem a fogamat egy nachossal, utána meg megettem. Merthogy megettem, csak nem tünt fel, met azt hittem, hogy a nachos olyan ropogós. 

Visszatérve a szalagavató utáni bulira. Az egyik tanárról kiderült, hogy van egy bandája, és azok nyomatták ott a magyar zenéket, és lehetett ott táncolni a tanárokkal meg ilyenek. Gyorsan felvettem a ribi szettemet de aztán el is ment az életkedvem Boldi miatt, aznap már nem elsőnek és nem is utolsónak. Na de mindegy, olyan hosszú este volt hogy reggelig írhatnám. Mindenki ott táncolt a tanárokkal meg egymással, mi meg Boldival leültünk kajálni, aztán közölte, hogy piáljunk. Mondom jó, de én nem akarok nagyon. Ettől függetlenül levitt az alagsorba a D-sek öltözőjébe, és egy csomó osztálytársával ott piáltunk. Erős kifejezés az, hogy piáltunk, mert én semmit nem ittam, ők meg egymásnak passzolgatták az üveget. Mondom fasza. Fent Csengéék buliznak én meg itt ülök és lesem ahogy isznak a féfiak. Úgyhogy tökre elment az életkedvem, mert nekem nem az volt az életcélom hogy bebasszak. Aztán felmentünk és tök szar kedvem volt, hogy mint egy nyomorult ott ülök az asztalnál, és mindenki más jól elvan, szóval összekaptunk Boldival és otthagyott (?), mire én levettem a magasarkúm és mezitláb felsétáltam a mi öltözőnkbe. Ez amúgy a művházba volt. A lányöltözőbe megtaláltam Csabit, aki éppen akkor húzta meg  a vodkásüveget. Melléültem mire megkínált, én meg ittam vagy 4 hatalmas kortyot, csak úgy tisztán. Ezután vagy 20 percig csak ültem ott Csabival, egymásnak adogattuk az üveget, és megbeszéltük a világ nagy dolgait. Előzőleg amúgy ittam 1-2 kortyot Bolditól, meg Csengéék is kevertek valamit. Aztán Fanni odajött és random a kezembe nyomott egy viszkis üveget, én meg meghúztam, csak úgy, mert már nekem mindegy volt, tök szar kedvem volt. De örök emlék marad ahogy Csabival piálunk a lányöltözőbe és arról beszélünk, hogy mennyire égeti a vodka a mellkasunkat. Aztán feljöttek Csengéék és lehívtak, itt azonban Csenge már látta rajtam hogy enyhénszólva bebasztam, de tök jó fej volt mert nem engedte hogy igyak. Ugyanis nekem részegen az az életcélom, hogy még többet igyak. Aztán lementünk és én is beálltam a táncparkettre, nagyon ráztam a testem, kibaszottul nevetségesen nézhettem ki, de tök jól éreztem magam. Az osztályműsoros táncot eltáncoltam ott az egész tanári kar előtt, csak valami mulatósra, vicces volt. Aztán Boldi hirtelen odajött táncolni, és elkezdett röhögni, merthogy fél órát hagy magamra és leiszom magam. Hát ezvan. Aztán jó volt minden, éjfélig parti volt aztán mentünk a "diszkóba". De ez sem ment zökkenőmentesen, ugyanis Boldi úgy berugott, hogy elfelejtette, hogy a kabátját ki se vette a kocsiból, ezért vagy fél órán keresztül azt kereste a művázba, már tiszta ideg volt, hogy ő már 3 éve ebbe jár, és ha valakin meglátja, az tuti hogy megöli, stb. Én meg nem tudtam hogy a kocsiba hagyta, szóval ott ültem addig egy asztalnál és unottan nézelődtem, merthogy már mindenki elindult bulizni. Aztán jött a limuzin, ott a földön ültünk, ugyanis nem volt számunkra hely, de ez is jobb volt mint kint fagyosodni. A nagy diszkó nagyon ratyi volt, szóval hajnali 2 fele már otthon is voltunk, mármint Boldinál. Reggel már 8kor ébren voltunk mindketten (???). Úgyhogy ja. Ez volt a szalagavató nagyvonalakban. Én mindig azt hittem hogy majd végigfogom sírni az egészet, de nem. Igazából csak az idegesség miatt sírtam el magam majdnem párszor, de ennyi. Mindenesetre jól éreztem magam nagyon, és jó emlék marad. Gondoltam azért illene valamit írnom a szalagavatóról, ha már másról baszok írni. Az évfordulóról majd írok holnap, vagy valamikor ha újra megjön a kedvem gépelni, de most amilyen gyorsan megjött, olyan gyorsan el is ment, szóval megyek Walking Deadet nézni.