Visszaolvasva előző blogbejegyzéseimet, csak fogom a fejem és vigyorgok, hogy milyen hülyeségeket tudtam összehordani 4 bejegyzésben. Elgondolkodtam azon, hogy átírom, kitörlöm, abbahagyom, de minek? Pár év múlva jó lesz majd elolvasni. Az embereket, akiket itt szidok, vagy kibeszélek, azoknak még régebben, a blog elején elküldtem a blogom címét. Petrának nem ,természetesen. Viszont Patrik tudja, és remélem nem olvasta el. Bár, igazából nem érdekel. Legalább tudja az igazságot, és többet nem kell a szemébe jópofiznom. 
Gondolom szembetűnő a változás a blogon. Új css kód (amit igazából, mint nemrég rájöttem, nem csécsé kódnak, hanem cé es es kódnak kell ejteni. Kösz Pintyő!), új háttér, és szerintem gyönyörű lett az összhang. Kb 10 perc alatt összedobtam. Ha gyorsabb lenne a gépem, 5 perc alatt is sikerült volna. :] Egyébként kibaszott szar kedvem van. Csak már megszoktam, hogy mindig ,mindenhol jópofizok és mosolygok. Nem értem, a blogomban miért kellene ezt tennem. 
Hogy ki a probléma okozója? Anyám. Ki más lenne egyébként? Ja várj, igazából bárki lehetne, hiszen engem mindenki csak baszogat. Hogy megint min akadtam ki?
Megjelent a One Direction, a kedvenc bandám új albuma. Vagyis még nem jelent meg, de 12-én meg fog. Viszont a neten elő lehet rendelni tinegyededikéig. Csupán 3.000 ft, ami szerintem egyáltalán nem sok. Kitöltöttem már a lapot a neten, már csak meg kellett volna nyomni a küldés gombot, csak volt egy kis bibi. Anyám beleegyezése és pénze. Miután hazaértek, megkérdeztem, hogy meg-e rendelhetem. Erre benyögi, hogy ő nem fogja ilyen szarságokra költeni a pénzt. Számomra ez nem szarság. Tudom, hogy nem állunk túl jól anyagilag, de ez számomra fontos. És nem csak a lemez miatt. Hanem aki megveszi a lemezt, és beirja a neten egy bizonyos helyre a kódot, annak lehetősége adódik arra, hogy  elutazzon Londonba X napra, és elmenjen egy One Direction koncertre, másnap pedig egy VIP helyen találkozhatunk is velük. Azt hiszem, én ott halnék meg helybe. Sajnos erre nekem nem lesz lehetőségem - mármint nem meghalni, hanem találkozni velük - mert anyám nem ment bele. Természetesen én is kitudnám fizetni, ha lenne miből. 5 nap altt hogy szerezzek háromezer forintot? Apumat is próbáltam elérni, sehol sem válaszol, tőle se tudok kérni. Nem tudok mit eladni, minden dolgomhoz ragaszkodom nagyon. Ha anyámat rá nem tudom beszélni, vagy ha nem tudom elérni apumat, akkor azt hiszem ennek a lehetőségnek lőttek. Pedig ezt mindennél jobban szeretném. Ha csak egy fél órára találkozhatnék velük + 1 koncert, az lenne minden vágyam. Közös kép, autogramm... Ha 500 méterről láthatnám őket, már az is elég lenne nekem. Azt hiszem, anya nem érzi ennek a dolognak a súlyát. Tudom, hogy sok mindent tett már meg értem, de ha ezt megtenné, hálás lennék neki. Ennyit igazán megtehetne még, főleg, hogy kb minden nap lekurváz, meg halálra szid. És a legdurávább, hogy már magamra se veszem, mert számomra ez teljesen természetes. Mindegy, hagyjuk ezt a témát. Tehát ha 5 napon belül nem utalom a pénzt és nem rendelem elő az albumot, akkor a leghalványabb esély is elúszik, hogy találkozzak velük. De ha nemis jön össze, örökre Directioner maradok, koncert, London, VIP osztály, közös kép ide vagy oda. Én nem directionator, hanem Directioner vagyok. Hogy mi a különbség? A directionator csak szeretik 1-1 zenéjüket, nagyjából tudják a neveket.. A Directionerek viszont mindent tudnak róluk!
1D szív, 1D lélek, Directioner leszek, amíg élek! 
Hogy mi is pontosan, bővebben kifejtve a Directioner jelentése? Mitől válik valaki Directionerré? Őszintén nem tudom. Ez csak úgy jön. Én az vagyok, tudom. Ezt legbelül érezni lehet. Még semmilyen előadót vagy bandát nem szerettem ilyen szinten. (Ian Somerhalder kivételével. De ő színész ugyebár.) 
És anyám elvette a lehetőséget attól, hogy valaha is találkozzak velük. Köszi muter!
A következő blogbejegyzésben arról fogok mesélni, hogy miért is vagyok Directioner, és tényeket fogok hozni róluk, aranyos kis dolgokat, stb. :) Remélem tetszett a mai bejegyzés, úgy érzem fejlődtem, és végre nem csak szarságokat hordtam össze. És hé, emberek! Alig káromkodtam! :]