Twitterre Barbi, a régi legjobb barátaim közé tartozó személy, akivel az utóbbi időben Viktor miatt újra jóba lettünk, megosztotta a blogját. Én természetesen nem, annyira hülye azért nem vagyok, hiszen elég személyes dolgokról írok. Na mindegy. 3 bejegyzése van eddig, stb, ez lényegtelen. Az utolsó bejegyzésében viszont írt egy ilyen mondatot: "A kis szemét dög. Ja, és ekkor lekoptatott minket. Viszont emiatt két volt barátnőnkkel szóba állunk mivel őket is átverte." A szemét dög Viktor lenne, a két volt barátnő pedig mi Petrával. Számomra ez a mondat kissé felháborító. Mi az, hogy "szóba állunk"? Én a helyébe valami olyasmit írtam volna,hogy "emiatt jóba lettünk" vagy valami ilyesmit, mert a "szóba állunk" olyan hideg benyomást kelt, mintha kényszerből beszélnének ismét velünk. Pedig az iskolában nem ez jön le, sőt, minden majdnem olyan, mint régen. Azért majdnem, mert természetesen semmi sem lesz már pont olyan ,mint régen, túl sok minden történt már köztünk, de ez akkor is számomra undorító kifejezés volt. Szerintem nem tudja, hogy olvasom a blogját, mert akkor megválogatta volna a szavait. Vagy mégsem? Hmm, ki tudja. Kíváncsi vagyok, rólam - rólunk - esik-e még szó. Remélem. 
A másik dolog, amiről szerettem volna írni, hogy úgy érzem, Petrával kezd megromlani a kapcsolatunk, mióta újra - Barbara szavaival élve - szóba állunk egymással. (Mármint a többiekkel). Mivel már nem csak egymással, hanem velük is beszélgetünk, foglalkozunk órán, szünetben, ezért én úgy gondolom féltékeny lett. Én már régebb óta észrevettem ezt, hogyha valaki mással beszélek akár iskolában, akár facebookon, fel van háborodva, és mindig mondogatja, hogy ne cseréljem le, stb. Attól, mert LB-k vagyunk/voltunk - már én sem tudom - nem kell folyton egymás nyagán lógni, mert így be fog pókhálósodni a kapcsolatunk. Szünetekbe Barbival, Zsófival és Klaudiával, vagy akár Laurával is szívesen beszélnék, de nehéz, mert Petra folyton ott liheg a hátamban. Ha megyek WC-re, jön utánam. És tudjátok mi idegesít még borzasztóan? Lehet, hogy gyerekesen fog hagnzani, de legalább őszinte vagyok: hogy lopja a szövegemet. Rengeteg kifejezést, beszólást, akár szót is, amit én néztem, tanultam, vagy találtam ki, eltanulja tőlem, és úgy használja, mintha az övé lenne. Tudom, hogy nem az én tulajdonom, bárki használhatja, de elég szembetűnő, hogy másnál az én szövegeimmel akar bevágódni. Mondok egy két példát is a hatás kedvéért:

- Egyszer tesiórán, mikor tanárbá próbált rábeszélni a fejenállásra, de én hősiesen ellenáltam, odasúgtam Petrának: "Tanárbá szánalmas próbálkozásainak egyike".  Jót röhögött rajta, majd észrevettem pár nappal később, hogy ugyanezt a kifejezést használja Anikóra, csak ugye kicserélte a nevet. És azóta kb. naponta visszahallom ezt, és a végén én már nem is nevetek rajta, hátha észreveszi magát. 
- Anyum parasztosan beszél. Ez elsőre lehet, hogy gáz, de mikor élőbe hallod, megpusztulsz a nevetéstől. Nem direkt beszél így, mivel parasztok köztt lakunk, ezért eltanulta tőlük szerintem, vagy nem tudom, de olyan, mintha nem tudna rendesen beszélni. Szokott olyan mondatokat, kifejezéseket mondani, mint pl.: A kurva anyáDOT, megtaposlak, teszlek apádhoz, stb. Na, és hogy ezzel mi a gáz? Az, hogy Petra folyton kiparodizálja anyumat. Jó, az elején én is benne voltam, viccesnek tünt hogy eljátsszuk a szituációkat ahogy anyám habzó szájjal kántálja hogy megtaposlak, de azért egy idő után uncsi, meg azért szarul esik, én sosem szidom vagy parodizálom ki az anyját, pedig lenne rá okom. Na mindegy.

Még rengeteg van, de ennyi elég. Tehát elhihetitek, elég idegesítő. Jahm, és ez még semmi. Ma, mikor megettem az alufóliába csomagolt sajtoskiflimet, nos, igen, akkor történt a következő konfliktus. Ugyanis az alufóliát felcsavartam úgy, mint egy spanglit, és ő rögtön elkezdett röhögni rajta, hogy " HÖHÖHHHÖ spangli" én meg fapofával mondtam, hogy "ja, spangli, de én inkább kidobnám, ha egy igazi lenne a kezembe" ő meg erre: "miért?" mire nekem ez volt a válaszom: "mert én nem akarok egy drogos kurva lenni."
Ezen ő úgy felkapta a vizet, hogy egész nap alig szólt hozzám, és mindenen kis beszóláson felkapta a vizet. Tudniillik, a nyáron megbeszéltük, hogy majd középsuliban talán kipróbáljuk a spanglit, vagy valami hasonlót, de csak egyszer. Beleegyeztem, ő azonban folyton azzal jött, hogy ő majd egy drogos lesz, és hogy ő arra fog spórolni. Az elején viccből mondta, de aztán már komolyan. Nem tartom ezt egyáltalán viccesnek, hiszen ez elég szánalmas egy 14 éves lánytól. A biológia könyvünkben van egy hajléktalan alkoholistáról egy kép, mire ő rámutatott és odasúgta : ott a jövőm. Magamba gondoltam : hát akkor büszke lehetsz magadra. Szánalmas.
Erőltetett. Az egész ember. Kezdem unni a poénjait, hogy engem utánoz, és irigy is vagyok rá, mert jobban néz ki mint én. A poénjai egyszerűen szánalmasak, nem is viccesek és erőltettek. A röhögése idegesítő, mint aki fuldoklik. Mondok neki valami nem túl kedveset (lásd: a drogos) erre ő felkapja. Hát kéremszépen, szerintem egy jó barátnő ilyenkor nem megharagszik, hanem visszaszól valami durvábbat, és jót röhögnek rajta. Hmm, érdekes. Kezd megromlani a kapcsolatunk, minden nap egyre jobban. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.